Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

4

bszakmagtarorszAg

Tasámap, 196T máról os S- — ■nrnnl1||^01|[Baa^^

Mint arról hirt adtunk, Cse- terki Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Miskolc képviselőjelöltje találkozott a város pedagógusainak képviselőivel. A több órás, baráti hangú beszélgetésen sok kérdés szóba került, de szinte természetes, hogy az iskolai oktató-nevelő munka, az iskolareform megvalósítása állt az előtérben. Sokrétűen megvitatták e korszakalkotó változás eredményeit, feladatait. Érdemes e haszrios, tanulságos beszélgetésből néhány gondolatot feljegyeznünk.

Az iskola és az élet kapcsolatának témakörét említjük elsőként. Amióta az iskolare- forfn gondolata felmerült, sőt, már azt megelőzően is, igen gyakran esett szó e kapcsolatról, a gyakorlati megvalósítást azonban leegyszerűsítettük, vulgarizáltuk. Leszűkítettük a formális tünetek jelentkezésére. Ilyenek voltaik egyes, az üzemekbe eljáró 5 plusz 1-es osztályok, a különféle üzemlátogatások, elavult formájú, tartalom nélküli kapcsolatok. Mindez nem szolgálta maradéktalanul az iskola és az élet közelebb kerülését egymáshoz.

A bevezetőben említett tanácskozáson megállapították, hogylta az iskola élelebe nem tudjuk bevinni pártunk harcát, ha fiatalságunkat nem tudjuk felsorakoztatni a párt politikája möge, ha a magyar nép hósi múltját nem ketlö értelmezéssel tudatosítjuk, nem tudjuk kiépíteni az őszinte megbecsülésen nyugvó kapcsolatokat, úgy az iskola és az élet egymáshoz közelítése csak formális lehat, az iskolareform ez alapvető célkitűzése nem realizálódhat. Mindebből a feladat is nyilvánvaló. Fiatalságunkat úgy kell bevezetni az életbe, az iskola és az élet közötti kapcsolatot úgy kell értelmezni, hogy a felnövekvő ifjú a párt politikáját követve, múltúnkat helyesen értelmezve, napjaink és holnapjaink építőit becsülve és tisztelve készüljön átlépni az iskolapadból a dolgos, munkás életbe.

Az iskolareform megvalosí- tasanak egyik sarkalatos pontja a tanulóifjúság túlterhelésének csökkentése. E tekintetben viszonylag kevés az előrelépés. Gyakran panaszkodnak emiatt szülők cs nevelők egyaránt. Ennek okai ismertek. Még mindig jelentkezik a nevelők bizonyos szaktárgyi sovinizmusa, a megszokotthoz való merev ragaszkodása, és főleg a minden intézkedést felülről várás. A szülök pedig napjainkban is túlbecsülik a gyermek fogékonyságát, teherbíró képességét, s túlterhelik a sokféle különórával.

Nem a központi intézkedések hibáztathatok, a tanulók túlterhelésében, hanem a helyi oktató-nevelő módszerek, lebontva esetleg intézetre, vagy egy-egy nevelőre. A tanulók túlterhelésének csökkentését nem a minisztériumtól kell kizárólag várni, hanem az iskolareform szabta feladatok szerint, a lehetőségeken belül a fejlődő élet követelményeihez kell igazítani a kívánalmakat, a tanulókkal szemben támasztandó követelést és természetesen a számonkérendő, elsajátítandó ismeretanyagot is. Ez a pedagógusi feladat. A szülőknek pedig tárgyilagosab- ban, kevésbé elfogultan' kell külön kívánalmaikat állítani gyermekükkel szemben.

Igen nagyarányú a továbbtanulásra jelentkezés. Az általános iskolát végzettek 80 százaléka tanul tovább Miskolcon, az érettségizetteknek több mint 50 százaléka jelentkezik egyetemi, vagy főiskolai továbbtanulásra. Ezt eredményként kell elkönyvelnünk, a tanulási igény egészséges növekedésének, a tudásvágy emelkedésének jelzőjeként. Nem

Tutanhamon aranykincseinek bemutatása Miskokon

Március 6-án ismét megkezdődik a miskolci Herman Ottó Múzeum közkedvelt Múzeumi hétfők előadás-sorozata. Ezt a múzeumok baráti köre szervezi. Az eddigi hagyományokhoz híven az előadások változatos témákat ölelnek fel, és áttekintő ismereteket nyújtanak a különböző tudományok ágaiból. Az előadások érdekességét emeli még. hogy minden esetben eredeti műtárgyakat, élményként ható színes felvételeket is bemutatnak.

A kezdő előadás, hétfőn fél 6-kor a még ma is világszenzációként ható Tutanhamon fáraó sírjából származó 3200 éves aranykincseket mutatja be a kairói múzeum színes felvételeivel.

A további előadások az Ónodi Napok programjához kapcsolódó történelmi emlékekről, vallástörténeti vonatkozású témákról, az ősember- kutatás újabb eredményeiről, az észak-amerikai indiánok életmódjáról és más régészeti, néprajzi kutatásokról számolnak be.

Devecscri Gábor versei

Zöldfa, Gellérthegy utca

Hajdani, kocsmai fal: téglaporos ravatal;

szemben a házkapuval, honnan a hangja rivall

ifjúkorunknak, a friss, édes örökre ma is.

Látom, ez épület itt búcsúzik és születik.

Am az a hajdanidd nékem a hajnalidő.

* lesz noha szebb ez a más. nékem az alkonyulás.

na PERC

Megtréfált a Duna: belőtte, tavasziszél-nyíllal tüdőmbe-j orromba — illatát? — szagát! immár hány évtized-magát!

Ily sűrű volt és így oldott fel engem az elszállt nyarakkal együtt-lebegnem magam fölött. Ö, miiven egyszerű a boldogság! Mint síromon a fű lengtem örök-percben a járdaszélen, mint ki magamat vidáman túléltem.

Devecseri Gábor Konsutli-dtjas műfordító, költs ötvenedik születésnapja alkalmából közöljük két versét.

Hózápor

• FIATAL SZOVJET KÖLTŐK

majdan dolgozniuk kell, hogy az élet nem pusztán államilag szubvencionált folyamat, és a lehetőséghez mérten a tudásért Is áldozni kell. Munkával, tanulással, s ahol nincs lehetőség az állam támogatta kollégiumi elhelyezésre, a szülőnek is némi anyagi áldozattal, extemátusi elhelyezéssel.

Több alkalommal szóba került más tanácskozásokon is, hogy a tömegkommunikációs népművelési eszközök, a film, a televízió, a rádió, különféle sajtókiadványok, a színház sok- esetben keresztezik az iskolai nevelési célkitűzéseket, gyakorta publikálnak olyan műveket, amelyek elsősorban morális vonatkozásban nehezítik a nevelők munkáját. Érdemes megszívlelni Cseterki Lajos elvtárs megállapítását, aki elmondotta, hogy az említett szervek munkájában adódik sok hiba, de elsődleges hiba, hogy a tanulók szinte válogatás nélkül megnéznek mindenféle műsort, különösképpen a televízióban, a szülői házban. Megállapította Cseterki elvtárs, hogy a rádió, a televízió, a sajtó és az egyéb tömeghatású népművelési szervek a nevélő munkát végző pedagógusok szövetségesei, a nevelőknek úgy kell rájuk tekinteni. össze kell velük fogni a közös célokért, és az általuk nyújtott lehetőségeket jól, helyesen felhasználva, gyümölcsöztetni az iskolai ne-* velő munkában. Mint ahogy ifjúságunk egésze, úgy televíziónk, rádiónk, filmművészetünk, sajtónk is a szocializmus felé halad, ezért semmiképpen sem a munka nehezítenének, hanem az iskolaitól eltérő eszközökkel operáló, de feltétlenül f* szocialista nevelést szolgáló társnak szövetségesnek kell tekinteni. Még akkor is, ha a munkájukban adódó egyes jelenségeket okkal és joggal bíráljuk esetenként.

•

A fent írt gondolatok természetesen nem mind újak. De nem árt időnként újra, meg újra végiggondolni. Amikor a választások előtt számba vesz- szük az utóbbi éveket, eredményeinket és feladatainkat, akkor új társadalmat formáló tevékenységünk alapvető tényezőjének, az iskolai oktató-nevelő munkának is a mérleg serpenyőjébe kell kerülnie. Eredményeivel és további feladataival együtt

Benedek Miklós

szabad azonban ugyanakkor egy igen fontos nevelési feladatról megfeledkeznünk. Nevezetesen a fizikai és a szellemi munka egyenértékű megbecsülésének biztosításáról. Tudatosítandó ifjúságunkban, hogy az általános iskola utáni továbbtanulás nem lehet eleve valamiféle mentesítés a gyakorlati munka, vagy éppen a fizikai munka alól, és például az ipari technikumok, szakközépiskolák elvégzése után számolni kell a fizikai munkaterületen való munkálkodással, a gimnázium után további szakmai képzéssel. Jóllehet, az érettségizők, illetve az érettségizett, de tovább nem tanuló fiatalok körében, különösen vidéken, mar jelentősen csökkent az íróasztal-imádat, a fizikai és a szellemi munka egyenértékű megbecsülésének biztosítása továbbra ts elsőrendű nevelési feladatkent jelentkezik az .iskolai' oktatónevelő munkában, az ifjúsági szervezetek munkájában, nem utolsósorban a szülői nevelésben.

9

Szoua került többek között a vidéki szülök gyermekeinek városi elhelyezése is. Természetesen, az optimális helyzet az lenne, ha minden városban tanuló vidéki gyerek kollégiumi elhelyezést kaphatna. Erre azonban nincs és hosszú ideig nem is lesz lehetőség. Az óvodától kezdve, az egyetemi diplomáig tartó nevelés költségeinek 95 százalékát az állam viseli. Sokféle ösztöndíj, tandíj,- tandíjmentesség, tucatnyi szociális juttatás formájúban jut ez kifejezésre, a szülő és a tanuló nem érzi közvetlenül. Emellett az extemátusi rendszer, vagyis az, hogy vidéki diákok magánhazaknál elhelyezve éljenek, továbbra is fennmarad, még akkor is, ha ez az érintett szülőnek nagyobb anyagi kiadással jár. Az iskolák és a helyi tanügyi szervek feladata az extemátusi elhelyezésű gyermekek figyelemmel kísérése, számukra a lehetőségeken belül a legjobb körülmények biztosítása.

Ennél a gondolatkörnél kell feljegyezni a beszélgetésnek egy nagyon fontos tanulságát, nevezetesen azt, hogy az állam által nyújtott maximális támogatást félreértelmezve, vagy azzal visszaélve, a jogtalan igények is növekednek, és a fiatalság egy részében tévhitek keletkeznek abból következtetve, hogy szinte mindent tálcán kapnák. Ezért fontos nevelési feladat megtanítani rá a fiatalokat, hogy az életben

<> Falu Tamás:

Régi március

A szobor körül sokan álltak. Dobszóval hívták meg a népet. Megjelent a képviselő úr És a magas szószékre lépett.

Nagy ebéd volt a vendéglőben,

Fogyasztották az olcsó lőrét,

Az asztalfőn az urak ültek És hajtogatták: Egyenlőség!

A szerzőnek a Magvető kiadásában most megjelent „Téli kikötő” című kötetéből, amely a költő életművének legszebb darabjait tartalmazza.

Rózsák a temetői! - a Vasas Podium műsorát

A diósgyőri Vasas Pódiui* amely a közelmúltban a Gof' gó, valamint a Dühöngés 1 boldogságról című kompit műsorok bemutatásával hív1* fel magára a figyelmf*; újabb összeállítással készó*’ Mezei Andrásnak Rózsák temetőből című drámai of*' tóriumát mutatja be. Az or*' tórium az 1944-es sátoralj*' újhelyi börtönfelkelés Ír mártírjainak .állít művé**1 erfiléket. Az oratórium szí*’ padi megjelenítésében ver*' mondók, pantorhimesoport ^ gitárzenekar működnek kö*' re.

Szabadságra, testvériségre Fogadkozott a fehér asztal,

S a földesúr leereszkedve,

Kezet fogott néhány paraszttal.

Szél fűtt át a keskeny utcákon,

S együtt futott a fellegekkel...

A márciusi szél már tudta.

Hogy másképpen fog fújni egyszer

A harniadik bibliográfiai füzei

A II. Rákóczi Véré** Könyvtár bibliográfiai muf kaközössegének kiadásában Sotkó Józsefné összeállítás" ban megjeleni a harmati' bibliográfiai füzet. Ebben, korábban Miskolcon élt @1 hari Sándor költő munkásságáról kapunk útmutatás Megismerjük cím szerint v(f seinek közlési helyét, edd]> megjelent köteteinek tad1 lomjegyzékét, sőt, a most W adás előtt álló kötetét prózai írásainak egy réssé', valamint a róla szóló kritil'í kát, tanulmányokat, véd", műveinek lelőhelyeit. Páll,s futásáról maga a költő szól füzet előszavában. Nem l(. volna talán haszontalan, y munkásságát esetleg más V laki értékeli, mert a rőt1' előszóból áradó erőltetett sf rénység a bemutatás teljest* gének rovására is megy. ,

A könyvtár bibliográr füzeteinek első kötete k*', csín annak idején köszöntÓJ tűk a sorozatot. A gyakoriíj élet azt bizonyítja, korai lelkesedésünk. Fiatal, többs« ben pályájuk kezdetén, l(í feljebb első évtizedénél emberek a borsodi és mUWj ci tollforgaták. Talán feO” még az „életmű” méltatni De ha minden Miskolcv, kapcsolatban álló, vagy íróról, költőről bibhográri

kíván kiadni a könyvtár, zony hosszú idő telik el, aC'-' Bihari után a feltétlenül K számítandó Gergely MihilV . kezdve Vér Andorig és Vi^ Béláig eljutunk.

• • (bo>)

I

lépj sátrából a hajnali höziz*

gésbe".

Talán nem véletlen, bog! ezt a versrészletet a kötet bx rítólapjára is kiírták mottó- nak. (Európa könyvkiadó ki' adása.)

Máté Iván

jektív iróniával párosul, hogy aztán irreálist reálissá tevő kórusban szólaltassa meg a „szerencsétlen” oroszlánokat, akik elmondják, hogy csak azért tépték szét az idomítót, mert ijpm fegyverrel, nem nyers erővel jött közéjük — ami eleve megjuhászította volna őket — hanem „a tudomány szavát követte, / Pavlo- vot olvasott. / Sőt néha Freu- dot! / Minden alantas ősi ösztönünket betéve tudta és nevén nevezte". így aztán nem tudlak mást tenni, mint széttépni, mert „gyöngédsége telve volt tudással, / az áldott vakság hiányzott belőle.” Aztán ismét visszalendül a vers az ironikus híradás hangjához, leírja, hogy az oroszlánok fejére halált követelt és követelését írásba is adta „tizennégy hivatalnok, egy sofőr, / tizenkét apaszűz, három utcalány, kik éppen reggeli műszakba mentek, / az általunk ismeri hadügyminiszter”.

Négy évvel ezelőtt Mai orosz Ura címmel kaptunk kötetben —talán először — ízelítőt az új orosz lírából. Abban a kötetben négy kimagasló fiatal, élen Jevtusenkóval, rázta le magáról a személyi kultusz sablonosságát. Ebben a kötetben már részben az utánuk következők szerepelnek. Ha Jevtusenko még harsogva követelhette mindenben a középszerű elvetését, mert „Nagy. gyá nem lenni — gyalázat”, akkor az ukrán Vitalij Koro- tics ma már sokkal reálisabban nézi a világot, és gúnyolódva írja a Furfangosok dicsérete című versben, hogj fürkészd ki mindig ügyesen,, hogy honnan fúj a szél”, meri fontos csak az: „ne te légy as első semmiben”. A lényeg hogy „Füleld a kor szavát, Isten is azt óvja, aki magát!' ha Jevtusenko kortásra, Ah- madulina még a lélek belsc rezdüléseit félti a testtől. Rí ma Kazakova már így sóhajt „ó tettek és szavak / örököl ostoba vitája” majd belenyug szik, hogy „a reggelben csal reggelt látok / alkonyatot a; alkonyaiban ... / Lelkünk min az atom / felbonthatatlan”, f kissé fanyar kiábrándultsái mellett azonban, mint valam új Rousseau-1 romantika, éli valóság a természet minden elfeledtető szépsége, sőt, e: néha a menekülés lehetőségi Is. Ezt példázza a legszebbel és talán szimbolikusan Fazi Iszkander abbáz költő A ma gányos című versben. A vá ros unalmában élő magányo fásultságának azonnal vége szakad, amint a természetbe menekül, ahol „rezdül frissen mint a sudár ág, / sóváran kör betekint. / Fejét megrázza, felsugároz nevetése / ahogy ki

„Aliul a szarvasagancsok) cári koronák, / ahol elsistereg a hó, / amikor az izzó szántalp belevág” — kezdi Hózápor című versét Vlagyimir Ci- bin fiatal szovjet költő. A vers címadó költeménye is a fiatal szovjet költők új, magyarra fordított gyűjteményének. „Kicsiny koromban ott / a förgeteg anyácska ringatott, / medve volt másik anyám, / szélíd nyálát csurgatta rám” teszi hozzá. József Attila népmesékből vett eleven húsú friss, ízes hasonlatait idézik ezek a sorok, éppen úgy mint a későbbiek is, amikor így ír „olyan fagyok ropogtak. / hogy jégcsapokból / nagy harcsabajsza nőtt a holdnak”. Kevésbé harsonázva, de ugyancsak sejtelmes hasonlatokba burkolózva ír hangulatáról Bella Ah- madulina, amikor úgy érzi hogy „mint rosszgyerek-csa- pót / fejedre nő tulajdon testi léted, / csínyjeitől nem védhe- ted magad, / szövevényét bo- gozgalod — nem érted”. Aztán, mint a belső lelki rezdüléseket kiegészítő másik oldal, szólal meg — ugyancsak míves hasonlattal — a tárgy: valóság Roszty szláv Artama- novnál: „Lakásaink szerény társbérletek, / Nyikorgó kulcs öreg lakat. / Mint gyászjelentések fehérlenek / névtáblák r. csengő alatt”. A társbérlet kísért kissé vízíószerű grandiózus jelenséggé növekedve Ölei Csuhoncevnél is, amikor fel kiált: „Magam bőrén érzen igazában / nyűgét a társbérle századának”.

Hózápor, harcsabajszú hold érthetetlen testi lét és — társ bérlet. Különböző költők hang ja így ad teljes valóságot, di a Szibériából Leningrádba te lepedett Maja Boriszova má: sikeresen keveri is a reálisat a irreálissal Ballada a vérengzi oroszlánokról című költemé nyében. „Az oroszlánok szét tépték s megették / idomítóju kát egy szombat este” — kéz di versét mint valami újság hírt. Aztán a tárgyilagossá] kissé Kästnerre emlékezteti iróniával párosul. „Tanúja vol háromezer néző, / köztük vol a hadügyminiszter is, / kopa szán, csillogón, díszpáholyá ban.” A híradás tehát szub

Március 8-án

Nő-köszöntés a miskolci úttörőházban

A levelező szakkörösök, valamint a kezdő és a haladó fokon német nyelvet tanuló pajtások régóta készülődnek már erre a napra, hogy meglephessék a szülőket. Ügyes műsort állítottak össze, s így köszöntik majd az édesanyákat

Kedves és szép kis ünnepség színhelye lesz március 8- án délután 3 órakor a miskolci úttörőház. A Nemzetközi Nőnap alkalmából három itt működő szakkör tagjai ünnepük majd a számukra legkedvesebb nőt: az édesanyát