Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-07 / 6. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1961. január T. ÉDE ANYA ELVÜNK Kongresszus Honéiban möritésével f Jack Ruby holttestét csü- | törtökön Chicago egyik ha­jt lottasházában ravatalozták *feL Pénteken délelőtt több kül­földi küldöttség vezetője üd­vözölte a francia kommunis­ták tanácskozását. Felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a magyar pártküldöttség veze­tője. Elöljáróban tolmácsolta az MSZMP forró testvéri üd­vözletét. Majd arról szólt, hogy a két párt között teljes az elvi és a politikai nézetazonosság, azo­nosan. értelmezzük a marxiz­mus—leninizmust. Ezután az MSZMP IX. kongresszusával foglalkozott és vázolta hazánk eredményeit, a szocialista ter­melési viszonyok fejlődését, az életszínvonal emelkedését, a pezsgő szellemi életet. Nagy nemzeti programunk, céljaink megvalósításában, a népi ha­talom erősítésében, az ország függetlenségének védelmében, a nép jólétének, iskolázottsá­gának emelésében, a béke biz­tosításában az egyre homogé­nebb magyar társadalom egé­sze részt vesz. Megvalósításá­ért vállvetve küzdenek a mun­kások, a parasztok, az értel­miségiek, a hívők és nem hí­vők, a marxisták és nem marxisták. E küzdelemért fo­lyó harcban kovácsolódott. ki ?z egységes és szocialista ma­gyar nemzet. A továbbiakban Szirmai István a vietnami kérdéssel foglalkozott és az amerikai agressziót korunk legszégyen- teljesebb háborújának nevez­te. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista országok, a kommu­nista és munkáspártok akció­egységének megteremtésével, a békeszerető haladó erők tö­mörítésével le kell fogni az imperia­lista agresszorok kezét. Ezután a kínai problémát érintve elítélte a kínai veze­tők szovjetellenes, kalandor politikáját. Majd kiemelte, hogy a ma­gyar kommunisták is dolgoz­nak azért, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom mindazon pártjainak képvise­lői találkozhassanak, amely pártok időszerűnek és szüksé­/ Párinspok a !X. kongresszus témaköréből Ruby a ravatalon A chicagói szegénynegyed utcáinak egykori vidám, verekedős sráca, ma némán fekszik a ravatalon, leborítva az amerikai zászlóval — írja a Reuter tudósítója. A zászló­tisztesség kijár mindazoknak, akik részt vettek a háború­ban. A ravatal körűi csak Jack Ruby fivérei és nővérei van­nak és néhány rendőr. A csa­lád kívánságára a sajtó kép­viselői is megtekintették csü­törtökön Ruby holttestét. A család ragaszkodott hozzá, hogy az újságírók maguk ál­lapítsák meg, valóban Ruby holttestéről van szó. Lee Harvey Oswald anyja csütörtökön otthonában meg­tartott sajtóértekezleten azt kívánta, hogy folytassanak le vizsgálatot Jack Ruby halá­lának körülményeiről. Véle­ménye szerint ugyanis Ruby halála kitűnően belevág a váratlan események sorozatá­ba Oswald anyja ezzel a Ruby-per új tárgyalására cél­zott, amelyre a közeljövőben került volna sor. Georges Perec ben, a Renaudot-díj odaítélé­se után tanulta meg a francia közvélemény. Könyvkiadá­sunkat, szerkesztőink szemfü- lességét dicséri, hogy alig egy év múlva — Bajomi Lázár Endre kitűnő fordításában — a magyar olvasó is megis- merkedhetik ezzel -a meghatá­rozhatatlan műfajú könyvvel. Mivel indokolható a Re­naudot-díj, a kirobbanó kö­zönségsiker, a fordítók és a kiadók érdeklődése? Talán a könyv címe az egyik magya­rázat. Perec azokról a „dol­gokról” ír, amelyek megha­tározzák a modern nyugati városokban élő ember (jelen esetben éppen, értelmiségiek­ről van szó) életét, részben ügy, hogy életének keretét, másrészt azzal, hogy célját adják. Tulajdonképpen a már Marx által js megfogal­mazott elidegenedésről van szó. Az ember célját téveszti a* eldologiasodott, csak a hasznot szem előtt taptó vi­lágban. A munka csak esz­köz már. amellyel az ember a létminimumot — önmagát —, megteremti. Az eszköz — dolog. Ezzé válik az ember az ürbanizálódott, magasfokúan civilizált kapitalizmusban. Pe­rec — két fiatal párizsi ér­telmiségi életében — ezt az eldologiasodást mutatja be. Azt a folyamatot, ahogvan ez két fiatal a kényelemért, a komfortért fokozatosan felad­ja valódi és vélt független­ségét. szabadságát. Mert az olvasó nvilván látia, hogy ez a ..szabadság” csak látszóla­gos lehet Csak két alternatí­va lehetséges: lemondani az anvngi javakról. „szabad­úszóként” vegetálni (ami nem is jelent feltétlenül nvomort a szó hrgvománvos értelmében), vaev belépni, beállni a tapo­sómalomba és vállalni a lené­zett. megvetett íróasztalt, a szolgálatot. Akkor van lakás, van nazar berendezés, kocsi, külföldi teogemarti túrák; stb. Sylvie és Jerome először nem akstriák e7:t vállalni. Esy reklámvállalatnál dolgoznak kötetlen munkaidőben, szo­lid dotációért. Élik a szakma- tiélkül'ek. bohém felszínes Sfetét. Otthagviák az egyete­met-, mert türelmetlenek vol­resszus határozataival. Alát biakban közöljük a pártnapo Január hátralevő időszaká­ban és februárban megyénk SSÄ?" SS “p„„.)á. és ,s előadók „f megyénk dolgozói a pártkong- I sorát: Januárban: I 25-án: Szomolya. Horánsí* 9-én: Mezőkövesd, Matyó HISZ, | Vaskó Mihály. 10- én: Sárospatak, gimnázium, Deme László. U-én: Encs, MNB—OTP, Tóth Imréné. 11- én: Szerencs, Horánszky Ár­pád. 12- én: Borsodi Hőerőmű, dr. Mulató János. 12-én: Tiszaszederkény, Hőerő­mű, Deme László. 12-én: Ernőd, Bállá Antal. 12-én: Tlszakeszl, Szögeczki László. 12-én: Mezőcsát, Barcsa Sándor. 12-én: Tiszadorogma, Bene Vince. 12-én: Tlszabábolna, Majoros László. 12- én: Ároktő, Faragó Károly. 13- án: Sátoraljaújhely, Sárközi Andor. 13-án: Hollóháza, Oláh László. 18-án: Megyei ügyészség, dr. Bodnár Ferenc. 16-án: Szerencs, MÁV, Jenovai Miklós. 16-án: Encs, tmsz, Nagy Zoltán. 18-án: Borsod megyei Mélyépítő V., Bondor József. 18-án: DIGßP, Cseterld Lajos. 18-án: Kazincbarcika, Veg^dparl Techn., Deme László. 18-án: Borsod megyei Mélyép., Ózd, Csépányl Sándor. lD-én: Borsod megyei Mélyép., LKM, dr. Papp Lajosné. 20-án: TVK, Tiszaszederkény, dr. Orbán Lccszló. 20-án: Felsőzsolca, Kovács Sán­dor. 20-án: Erdőbénye, Krajnyók. Ti­bor. 20-án: Legyesbénye, Kovács Kál­mán. 20-án: Tiszakarád, Fejes László. 23-án: Miskolc, Postáig., Sárközi Andor. 23- án: Mályi Téglagyár, Bárczl Béla. 24- én: Bogács, Vaskó Mihály. 24- én: Mezőkövesd, Szabó Ktsz, Kovács Jolán. 25- én: Edelény, Jakó András. 25-én: Özd, járási pártb., Csé­pányl Lajos. 25-én: 3. n. AKÖV, Róna Ru­dolf. & 26-án: ÉMV„ Sajóbábony csák János. 26-án: Miskolc, Pamutfonó, t del László. 26-án: Nyékládháza, KavicsB* nya, Bárczl Béla. • 26-án: Mezőkövesd, Gépjavít* Szögeczkl László. 26-án: Sátoraljaújhely, BM^ ^ Koleszár István. 26- án: Putnok, Gácsi Ferenc. 27- én: Sajómentl Vízművé Dói csák János. 27-én: Borsodnádasd, Lemezgy*' Bárczl Béla. 27-én: özd, BM., dr. Kölest* István. 27-én: Klráld, Nagy Zoltán. 31-én: Sárospatak, Madar# György. Februárban: 1- én: Somsály, bányaüzem, a*' joros Balázs. 2- án: Albertt^lpp, Dojcsák Ján<* 2-án: Farkaslyuk, Jakó Andrtó 2- án: Alsózsolca, Kovács Zolii* 3- án: Monok. Kovács Jolán. . 8- án: Sajókaza, Garal Sándort* 9- én: Domaháza, Csépányl Séf dór. 9- én: Miskolc, MÁV Jármű Ja* Balázs Zoltán. 10- én: Szentistván, Szögecf» László. 10-én: Tárcái. Majoros Balázs.. 10-én: Alberttelep, I. akna. M* nos János. 13-án: Lyukóbánya, Monos J* nos. * 14-én: Alsózsolca, ÉRDÉRT. I/ sonczi László. 16- án: Szikszó, kórház. Luk# János. 17- én: Ónod, Lukács János. 17-én: Szikszó, gimnázium, Séf közi Andor. 17-én: Kurityán, Monos János« 17-én: Tiszalűc, dr. Kölest István. 17-én: Abaűjszántó, Kovács Séf dór. 20-án: Mezőnagymlhály, Ba# Antal. 24-én: Megyaszó, Jakó Andii* 27-én: Mezőkövesd, fmsz. Kovád Lajos. SZALAI JÁNOS: RINGLISPIL 5 záll a hinta. Csilingel a gyere­kek hangja. Köröskörül sa­por kázik minden. Kék, piros, sárga, zöld villanyégők öntik a fényt — Apu! Hadd üljek fel az órláspók- ra! Az apa pénzt ad — a gyerek fut a bódéhoz, onnan a bejárathoz. A lábak hol lent, hol fent A gép csattogva emeli fel, s ereszti le az „uta­sokat”. — Nagyon jó volt apu! Fentről mi­lyen szép a város! Hadd menjek a kör­hintával is! Gyerekek pörögnek fent a levegőben. Az apa nézi őket. A levegőben kalim­páló gyerekeket nézi és magát látja Rég volt Az ő községükbe Is eljött a körhin- tás, vagy ahogy akkor mondták: a ringlispiles. Hozott magával céllövöl­dét, meg karikadobálót Is. A próba­csendőr tükörből lőtt, hadd lássák, ő még Így sem téveszti el a célt. És forgott a hinta. Gyerekek forgat­ták. Lentről a tulajdonos felesége diktál­ta az ütemet Két ember helyett dol­gozott. Trombitát fújt és dobolt. Kez­detben lassú ütemet diktált, aztán gyorsabbat ök, gyerekek nekifeszítették a vál­takat a gerendának. Dobogtak a mez­telen lábak a körbefutó padlón. Az idő­sebbek felültek a gerendákra és moso­lyogtak. A kisebbek izma megfeszült. A tulajdonos nem volt bolond. Annyit en. gedett csak fel, amennyire szükség volt És most a nagyobbak helyett is hajthatják a hintát. És még kétszer, mert csak három forgatás után lehet egyszer felülni. Ö már a másodiknál elfáradt. Ha nem figyeltek, a gerendára kapaszkodott. — Bírni kell! Még egy forduló van vissza. A tulajdonosnő trombitája harsogott, a dob mélyeket buffant, s meztelen lá­bak alatt meghajlott a körpadló. Mint a karámba zárt paripák futottak, kőr- be-körbe. Feje a gerendán, szeme a körbe-kör- be száguldó lovakon. Fekete, pej, al­másderes. Gyönyörű paripák. Meg hin­ták. Neki az almásderes tetszik. Még egy kör, és ő arra ül. A trombita elhallgatott, a hinta le­állt. Az almásderesre egy pufókképű, gyerek ült. „Hogy fogja azt a kantárt!? Az ilyen fogástól felágaskodik a ló.” Buffant a dob, harsogva felelt neki a trombita. Forgott a hinta. Szédülni kezdett A keze csúszott a gerendán, a tál pa is izzadt. „Már csak egy fél vt> hátra.” A pufókképű nevet, sarkal* tyúzza a lovat ■ *égre megáll a hinta. Bújik le 1 E» lyukon, remeg a lába a létf* fokán. Rohan az almásdereS hez. „Most nézzék meg, hogyan kell c4 ilyen szép lovat megülni, hogyan kel fogni a kantárt!" Odaér a lóhoz. A pufókképű méi mindig rajta ÜL „Szállj le!” „Nem szállók!’’ Cibálja lefelé. „Hé, mit csinálsz ott?” — ordít a ttf lajdonosnő. „Nem akar leszállta!“ A pufók ordít, a tulajdonosnő a }e gyet kéri. „Hol a jegyed?” „Én hajtottam.” „Hányszor?” „Háromszor." „Nem Igaz!” g- s ellöki a hintától. Megszólal * csengő, buffog a dob, harsog * trombita, meztelen lábak alaí dübörög a körbefutó padló. Csak néf az almásderest. Sír. — Apu. hadd üljek fel!.!. Apa megingatja fejét. — Elég volt mára. Elköltöttük ** anyádtól kapott pénzt Megfogja a gyerek kezét Villóznak a fények, a gyerek sír. w I Hanoiban pénteken a kato- í nai csapategységek, az ipari | üzemelt és a mezőgazdasági | szövetkezetek ötszáz küldötté­nek részvételével megnyílt a ! Hősök és Élmunkások 4. : kongresszusa. ; A kongresszus elnökségé- : ben a VDK kormányának és !a Vietnami Dolgozók Pártjá- I nak vezetői foglaltak helyet, [élükön Ho Si Minh-hel, a ; VDK elnökével. Az elnökség ■ nevében Ho Si Minh üdvö­zölte a kongresszus küldötte­it. Hangsúlyozta: meggyőző­dése, hogy a vietnami nép [igazságos harca végül is győ- ; zelmet arat. Le Thanh Ngi miniszterel­nök-helyettes kongresszusi : beszámolójában rámutatott, hogy teljes kudarcot vallott az amerikaiaknak az a terve, hogy a VDK bombázásával kényszerítsék térdre a viet­nami népet. A kongresszus nevében köszönetét mondott a szocialista országok pártjai­nak és kormányainak azért a segítségért, amelyet a harcoló Vietnamnak nyújtanak. S ERSZÁM. Hogy micsoda furcsa dolog van azon a sze­gény Edén! Látom innen nem messze: PÉNZTAR. Köteles vagyok tudni, hogy az voltaképpen Taka­rékpénztár? Igen! Mert a túlsó felén már hibátlan a felirat! Jön azután sorban az egyik és a másik oldalon: DIVATAR, ILL, BÖRD ZMÜ (nyilván a divatáruról, az illatszerekről, bőrdíszmű- vekről van szó, ha nem té­ved a szemlélő). Meg egy ilyen felirat: NŐI (A többi a fantáziára bízva. Nono!) A RÖVIDÁR már meg se hökkent. Végtére is, ha a Divatár-nak joga van hozzá, akkor a Rövidár-nak még inkább! EPMÜ ÉSZET HÁZIIPAR. Épnek éppen nem ép! No, de most tessék figyelni. MŰSZAKI IDEGE YELVŰ KÖNYV. Csak­ugyan volna valaminek mű­szaki idege? Lehet. De az a yelvü különösen zavar. Miként az is, ha a F HER- NEMO-t gomb nélkül kap­nám .,. Szóval megérdemelné nyel­vünk, hogy jobban tisztel­jük. Ami ritka — az becses! Gondoljuk meg, ebből a szép magyar nyelvből csak egy, egyetlenegy van a világon, s ha már ezt az egyet is többféleképpen beszéljük, legalább egyformán Írjuk! Ceruzával, tollal, ólommal és fénycsővel egyaránt. Mert a szó elrepül, az írás egmarad. ajnos! (Csala) Vagyis pontosabb ma­gyarsággal: édes anyanyel­vűnk. Amit szeressünk és tiszteljünk, felebarátaim, ne csak mondva, hanem írva is. Tudom, hogy ezen a világon minden változik, átalakul, s ez alól nem lehet kivétel a nyelv sem. Nagy utat tett meg, amíg a Halotti beszéd „isa pur es homu vogmuk"- jától eljutott a modern idők „Rázd a rongyot, Rozi!”-jáig, és a legmodernebb idők enyészetet álló kifejezéseiig, mint eme közszájon forgó szavak, hogyaszongya: haver, csaj avagy spiné, lóvé, csö­rögni, hepaj és így tovább. Az emberi elme — azaz Qógyi — képes felfogni a múlt és jelen szavainak je­lentését értelmező szótár nélkül is, de mi lesz, fele­barátaim, a jövő nemzedéké­vel, ha a mai generáció is csak hosszas diótöréssel — pardon, fejtöréssel — oldja meg egy-egy fénycsőfelirat jelentését, midőn este, dolga végeztével, sétálva halad végig a Tanácsház tértől az Ady-hídig. Talán jobb is. hogy nem világít a meglé­vők midegyike, de ame­lyik reklámozza cégét (mert bizonyára ezt a célt szol­gálja), az sem igazi elvhú- séggel, akarom mondani, nyelvhűséggel. íme néhány példa. SPORTS EREK. Ha nem látnám a kirakatban a fut­ballt, a csíkos mezeket, bi­zony mondom, megtéveszte­ne a felirat. EDÉN VAS ES tak, űnták a szegénységet. Enni akartak, saját szobában lakni. A reklámvállalat nem kíván különösebb szellemi megerőltetést. Kezdetben já­téknak veszik feladatukat, kedvvel is csinálják. Adato­kat gyűjtenek (a szerző ma­ga is szociológus), melyeknek alapján formálják a közvé­leményt, irányítják a reklám- hadjáratot A munka nem nehéz, de nem is kielégítő. Hamarosan látniuk kell, hogy sem anyagiakban, sem in­tellektuálisan nem találják meg azt amit vártak. Egyre jobban elkeserednek. Tuné­ziába menekülnek, ahol Syl­vie tanári állást vállal egy elhagyott kisvárosban. De itt sem érzik jól magukat, mert hiányzik Párizs,, a komfort, a város. Visszatérnek és „stá­tusba” lépnek. A cég emberei — az apparátus alkatrészei — lesznek. Anyagi gondjaik egycsapásra megszűnnek, de elvész megfizethetetlen füg­getlenségük is. Tudják, hogy ezentúl erejük, akaratuk, gondolataik, idejük felett a cég rendelkezik — s azok a dolgok, amiért mindezt cse­rébe kapják. Perec — szándékosan — el­nagyoltan mutatja be a két fiatal jellemét. Ezzel Is azt akarja aláhúzni, hogy nem egyedi jelenségről van szó. Típusokat mutat be, a fran­cia társadalom, a mai francia élét (a könyv alcíme: Törté­net a hatvanas évekből) egy rétegét. Rokonszenwel, de nem minden irónia nélkül követi a fiatalok útját. Saját nemzedékéről ír. ő maga is azt válaszolta az érdeklődő újságíróknak, hogy a honorá­riumból ..olyanféle dolgokat vásárolok majd belőle, mint amilyeneket regényemben le­pocskondiáztam". Mert a dol­gok elől nem lehet kitérni. És valóban regényének (?), szociográfiájának (?) azok a legszebb, legélvezetesebb lap­jai, amelyekben a drága ru­hákat, a kelméket, a szép bú­torokat, a lakásokat, az élel­miszer-, vagy éppen az antik ritkaságok boltját írja le. Georges Perec: A DOLGOK A floioolt kü1ÖT1 é,ctet i\ au »»oh élnek a re_ gényben, meghatározzák (meg is nyomorítják), a maguk ké­pére formálják az embert. El­gondolkozva, tűnődve teszi le az olvasó a könyvet — hová is züllött, nyomorodott a pol­gár Balzac, vagy akár Ro­main Rolland lázadó hősei óta. Sylvie és Jeroma úgy ér­zik rosszul magukat a tár­sadalomban, hogy eszükbe se jut a változtatás lehetősége. Alkalomadtán sodródnak po­litikailag is valamerre (pl. tüntetnek az algíri háború ellen), de aktívan, konstruk­tívan cselekedni nem tud­nak. S ez Perec könyvének (stiláris és szociográfiai gaz­dagsága, pontossága mellett) másik értéke: a diagnózis jel­lege. Pontosan lát, pontosan rajzol. Horpácsi Sándor I gesnek tartják, hogy közös1 ! marxista—leninista elemi I alá vegyék a jelenlegi net ! zetközi helyzetet és megáit J pítsák az adott helyzetben! t közös feladatokat. Aláhúz! j hogy j. I egyesülni akarunk az im­perializmus elleni harcba# minden forradalmi párt­tal, minden haladó erővel I a Kínai Kommunista Párttt az albán párttal is. Közös í* adatainkról akkor is tanát koznunk kell, ha a kínai '' zetők ez elől kitérnek, mert j nemzetközi kommunista mO I galom és az emberiség éré | kei mindennél előbbre 'S ! lók. Befejezésül a francia ef j társaknak új sikereket kivé' I további munkájukhoz, és bt, dogságot a francia népnek ■ I békét a világnak. Szirmai István felszólalása a Francia KP kongresszusán

Next

/
Oldalképek
Tartalom