Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök. 1967 január tft. j\«íí a izfiletések mzánui Bizottsági ültnek a Parlamentben Dr. Pesta László elnökleté­vel az Egészségügyi Miniszté­rium 1967 évi költségvetésé­nek tervezetéről tanácskozott szerdán az országgyűlés szoci­ális és egészségügyi bizottsá­ga. Az ülésen részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke is. Az Egész­ségügyi Minisztérium költség­vetésének tervezetét dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi mi­niszter terjesztette elő. Elöl­járóban elmondta, hogy a múlt esztendőben tovább nőtt hazánkban az élveszületések száma, csökkent a csecsemő- halandóság és a halálozások arányszáma. Ennek eredmé­nyeként mintegy 30—35 száza­lékkal emelkedett a természe­tes szaporulat, s az ország la­kóinak száma 1966 végére el­érte a 10 millió 200 ezret. Szerdán délelőtt ülést tar­tott a Parlamentben az or­szággyűlés kulturális bi­zottsága. Gosztonyi János elnökölt a tanácskozáson, amelyen Molnár János művelődésügyi miniszter­helyettes terjesztette elő a művelődésügyi tárca idei költségvetésének tervezetét. Focit Jenő fogadta a Renauit-konszern elnökéi Fock Jenő, a Minisztertanács I elnökhelyettese szerdán dél­után a Parlamentben fogadta | a hazánkban tartózkodó Jean j Louis Dreyfuss-t, a Renauit- konszern elnökét. A francia j vendégek fogadásánál magyar j részről jelen volt dr. Bíró Jó­zsef -külkereskedelmi minisz- I tér, francia részről Raymond j Gastambide, budapesti fran- í cia nagykövet. Tanácskoznak a miskolci pártíitkávok Két<r.^zharminc embert gyilkoltak meg Egykori nyilas pártszolgálatosok a bíróság előtt A zuglói nyilas-ház véres kezű gengsztereinek bűnla;stroma A második világháború ötolsó időszakában nyilaske­resztes pártszolgálatosok által elkövetett háborús bűntettek ügyében kezdődik ma, csü­törtökön tárgyalás a Fővárosi Bíróságon. Tizenkilencen ke­rülnek a vádlottak padjára, valamennyien a XIV. kerületi nyilaskeresztes fegyveres párt­szolgálathoz tartoztak, s egy- től-egyig részt vettek embe­rek törvénytelen megkínzásá- ban, kivégzésében. A nyomo­zás megállapításai szerint mintegy 230 ember meggyilko­lásáért felelősek. A fegyveres 'pártszolgálatot a nyilaskeresztes párt buda­pesti főkerületének utasításá­ra Szelepcsényi László kerület­vezető szervezte meg Zugló­ban. Fegyverrel látta el nem­csak a „hungarista mozgalom” legvadabb, képviselőit, hanem azokat a szadista hajlamú, fosztogatásban jártas bűnöző­ket’ is, akik a nyilaskeresztes pártba tömegesen jelentkezve, rablással, kívánták megala­pozni "jövőjüket. Szelepcsényi 1944 végén nyugatra szökött, s jelenleg Nyugat-Németor- szágban él. A vádlottak Az elsőrendű vádlott, Kröszl Vilmos, — jelenleg 56 éves, s utoljára kazántisztítóként dol­gozott — 1944 decemberében kerületvezető volt Zuglóban. Ebben a beosztásban tevé­kenykedett a harmadrendű vádlott, Bükkös György is, aki megelőzően propaganda­vezető volt. Amikor ő lett a kerületvezető, Kröszl a he­lyetteseként folytatta korábbi brutális cselekedeteit. Németh Lajos másodrendű vádlott pártszolgálat-vezető, Hollay József negyedrendű vádlott irodavezető. Szőke Antal ötöd- rendű vádlott ifjúságvezető volt a XIV. kerületben. A töb­bi vádlott: Baráth Kálmán, Kálmán László, Füredi Pál, Hernádi Jenő, Erős János, Mészáros László, Monostori Gyula, Kovács János, Sándor' Alajos, Pataki Ferenc, Kraut Gyula, Kraut József, Kovács István, Baráth János mintegy 40—50 társukkal együtt fegy­veres pártszolgálatosként mű­ködtek közre a nyilas terror­uralom biztosításában, kom­munista és haladó gondolko­dású személyek, a sárga csil­lag viselésére kötelezettek, s katonaszökevények felkutatá­sában, kifosztásában és meg­gyilkolásában. Legtöbbször ön­kényesen jártak el. Gyermek ehet dobáltak le as emeletről A vádirat szerint a XIV. kerületi pártszolgálatosok 1944 októberében több mint 300 üldözöttet gyűjtöttek össze á Thököly út 80. számú pártház udvarán: értéktárgyaiktól meg­fosztották, majd szelektálták őket. Azokat, akikről úgy vélték, hogy vagyontárgyaikat elrejtették, vagy bujkáló sze­mélyek tartózkodási helyéről tudnak, visszatartották, a töb­bieket pedig különböző gyűjtő­helyekre kísérték. Az elhurco­lást a legembertelenebb mó­don hajtották végre. Előfor- . dúlt, hogy gyermekeket ledo­báltak az emeletről. A gyűj- [ Vőhelyekre kísérés közben I több olyan személyt, aki kilé­pett a sorból, nyomban agyon­lőttek. A szelektálás során vissza­tartott személyeket, s a párt­házba hurcolt hazafiakat a pincében kínvallatásnak ve­tették alá. Gumicsővel, bika- csökkel, fegyverrel és ököllel verték a foglyokat, arcukat cigarettával égették, lábujjaik közé papírt helyeztek, s meg­gyújtották. A fogva tartott fia­tal nőkön erőszakot követtek el. A szellemileg, testileg és erkölcsileg meggyötört áldoza­tokat azután brutális módon életüktől is megfosztották. Egy alkalommal húsz személyt végeztek ki a pártház pincé­jében. Az áldozatok között volt Richtmann Sándor, az illegá­lis Kommunista Párt tagja ,s. Fegyverek elrejtésére alkalmas hely felkutatását kapta fel­adatul a párttól. A Gizella úti Textiliana szövőgyár elha­gyott részét tartotta erre al­kalmasnak. Tevékenységébe bevonta Verschitz Emilt, az üzem németellenes érzelmű főmérnökét. Később egy ille­gálisan dolgozó kommunista nyomdát Verschitz szolgálati lakásában, az üzem területén helyeztek el. öt hónapig dol­gozott itt, s újságokat, röpla­pokat állított elő. A nyomda leleplezésére és kezelőinek el­rosi színházban rendezett nyi­las nagygyűlést, a zuglói párt­házban fogva tartott személye­ket kínvallatásnak vetettek alá, egyiknek a szemét kiszúr­ták, s többet a mosókonyhá­ban kivégeztek. Ctoportonnn gyilkoltak Január 16-a, hétfő óta — egy héten át — mindennap benépesül a Miskolc városi ] Pártbizottság nagy előadó­terme. A megyeszékhely párt- j alapszervezeteinek titkárai —■ ! a városi pá’rt-végrehajtóbizott- ság korábbi határozata alapján I — egyhetes titkári továbbképző tanfolyamon vesznek részt. 'Előzetes tanulmányozás alap­ján feldolgozzák az MSZMP, IX. kongresszusa. a megyei és a Miskolc városi pártérte­kezlet anyagát. Egyebek közt előadásokat hallgatnak: tár­sadalmunk jelenlegi osztály­szerkezetéről, a szocialista nemzeti egység erősítése és a szocialista demokrácia fejlesz­tése című témakörből; tanul­mányozzák a pártszervezetek feladatait gazdaságpolitikánk érvényesítésében, továbbá a gazdaságszervező munka elvi és gyakorlati kérdéseit, a gaz­dasági mechanizmus reform­jának jelentőségét és előké­szítésének feladatait; megvi­tatják a pártmunka tovább­fejlesztésének időszerű kér­déseit, a szervezeti szabály­zat módosításából eredő alap­szervezeti feladatokat, a ká­dermunka kérdéseit, a tömeg­szervezetek pártirányításá­nak jelentőségét és mód­szereit, különös figyelemmel a szakszervezetek jogkörének és felelősségének növekedé- ! sére, a KISZ-munka segítésé­re, valamint a tömegmozgal­mak támogatására. Napirend­re kerülnek a titkári tanfolya­mon olyan kérdések is, mint a pártszervezetek fel­adatai az agitációs és propa­gandamunka továbbfejlesztő seben, a. szocialista tudatfor­málásban, az ideológiai munka fokozásában. Megtárgyalják a pártgazdasági és ügykezelési tennivalókat, a dolgozók be­jelentéseivel kapcsolatos ta­pasztalatokat és feladatokat; a pártfegyelem erősítésének és a fegyelmi munka javításá­nak elvi kérdéseit és gyakor­lati módszereit. Végül tájé­koztató előadást hallgatnak, s ennek alapján megvitatják a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit; pártunk és a nem­zetközi munkásmozgalom kap­csolatait; Miskolc város har­madik ötéves és távlati fej­lesztési tervének egyes kér­déseit; valamint a közelgő or­szággyűlési képviselő- és tanácstag választással, a szak- szervezeti bizottságok és a KISZ-szervezetek újjáválasz- tásával kapcsolatos feladato­kat. A tanfolyam tematikája ki­tűnő lehetőséget nyújt arra. hogy a megyeszékhely kom­munistái egységesen értelmez­zék a IX. kongresszus, a me­gyei- és a városi pártértekez­let elvi útmutatásait, a párt­munka gyakorlati feladatait és módszereit, ennek alapján pedig egyöntetűen szervezzék meg a kongresszus határoza­tainak végrehajtását. A miskolci párttitkárok tan­folyamával többé-kevésbé egyidejűleg hasonló tanfolya­mokon vesznek részt me­gyénk valamennyi járásának és városának párttitkárai is. (csé) Ky Ausztráliában Nguyen Cao Ky tábornok, a dél-vietnami kormány elnö­ke szerdán hajnalban megér- l{éiéit"Ká<tnapf>s „ausztráliai lá­togatásának első állomásárá, Darwinba. A miniszterelnök innen tovább repült Canber­rába. Ky dél-vietnami miniszter- elnököt a Canberrái repülőté­ren Karold Holt miniszterel­nök és rajta kívül több száz rendőr, valamint több tucat rendőrkutya fogadta. A vá­rosban, elsősorban a parla­ment és Ky szállodája előtt tüntetők vonultak fel „Gyilkos Ky, menj haza!” feliratú táb­lákkal. A parlament épületé­nél összegyülekezett tüntetők * előtt Arhur Calvewell ellen­zéki vezető mondott beszédet. Kijelentette, hogy Ky látoga­tása fekete nap Ausztrália tör­ténelmében, s a kormány ön­magát alázta meg, amikor meghívta a tábornokot. Gondolatok a pályaválasztásról Kj prcli lgen sokat miüCieU foglalkoznak a boldogsággal, alapjainak fel­kutatásával. Köztudomású a kérdés bonyolultsága, sokrétű­sége. Nem is könnyű ! össze­gyűjteni feltételeit, hiszen az egészség meglététől kezdve a kiegyensúlyozott családi életen át a szabadságig, a szükséges anyagi feltételek meglétéig stb. mind hozzátartoznak. A fent említett tényezőkkel egyenlő súllyal szerepel a bol­dogság kritériumai között az egyén életét betöltő társadal­mi tevékenység, a munka is. A munkaterület megjelölésé­ben, többen sokszor csak ak­kor döbbennek rá, amikor már nap, mint nap csalódások, kielégüietlenségek forrása a mechanikusan, csupán köte­lességből végzett munka. A pályaválasztás korántsem olyan egyszerű, mint amilyen­nek a felszínesen gondolkodók számára mutatkozik. Itt ugyanis különböző érdekek ta­lálkozását, illetve azok egyez­tetését kell figyelembe venni. Ilyenek: az egyéni és a tár­sadalmi érdekek egyeztetése, a szülők vágyai és a lehetőségek, az ifjú tervei és adottságai stb. Ezekben a napokban igen sok családban vitatkoznak, be­szélgetnek a gyermek jövőjé­ről. A minél eredményesebb megoldáshoz szeretnénk né­hány gondolattal tanácsot, út­baigazítást adni. Mindenekelőtt tudnunk kell, hngv a tervezgetéssel nem sza­bad szűk családi és rokoni kö­rön belül maradni. A csupán e körben folytatott beszélge­tések azzal a veszéllyel Jár­hatnak, hogy nagyon leegy­szerűsítik és leszűkítik azok­nak a lehetőségeknek megvita­tását, amelyek egyáltalán szá­mításba jöhetnének. Napjaink­ban már igen széles körű tár­sadalmunk tájékoztatása a különböző fórumokon, rádión, televízión, az iskolában szer­vezett szülői értekezleteken, TIT-előadásokon, nem is be­szélve azokról, a nyomtatás­ban is megjelent pályaválasz­tási tájékoztatókról, amelyek tovább szélesítik látókörünket és megismertetnek a modern ipar és mezőgazdaság új szak­máival is. Az ipari és mezőgazdasági fejlődés következtében igen nagy mértékben meg kell vál­tozniuk az egyes szakmákkal kapcsolatos* helytelen elképze­léseknek. A való élet messze túlhaladta már az emberek egy részének tudatában élő torz elgondolásokat. Egyes szakmáktól még most is ide­genkednek, mások pedig diva­tosakká válnak. Vegyük példá­ul a még napjainkban is tipi­kusnak mondható esetet: érettségizett diákjaink jelentős többsége orvos, gépészmérnök, televíziószerelö szeretne lenni. Ilyen esetekben kerülhet sor konfliktusokra, mert esetleg a képességek, a vágyak és a le­hetőségek összeegyeztethetetle­nek. Következményként a fi­atalnak nem sikerül célját el­érnie, emiatt csalódás, kiáb­rándulás lesz úrrá rajta, me­lyet nem tud. könnyen kihe­verni, s nehezen talál más, megfelelő szakmát. A pálya- választásnál tehát nem lehet döntő tényező csupán a szim­pátia, vagy az. anyagiak egy­oldalú szem előtt tartása. Mi mindent vegyünk tehát figye­lembe? Először szó'nunlí kell a szülők helyes szemléletmód­jának szükségességéről. Ta­pasztalatunk szerint a szülők egy része valahogy azt szeret­né, ha gyermeke „több, na­gyobb” ember lenne nála. Ez nem elmarasztalható jelenség. A baj azonban ott kezdődik, amikor a fentiekből adódóan saját vágyaikat, elgondolásai­kat minden alap nélkül rá akarják erőszakolni pályavá­lasztás előtt álló gyermekük­re. Ilyenkor gondolkodik így az édesapa: „Ha már én nem lehettem mérnök, te légy az, fiam!” Jóllehet, az ifjú szí­vesebben foglalkozna gyer­mekek nevelésével. A helytelen szemléletmód másik megnyilvánulását egy példán szeretnénk bemutatni. Az egyik tanuló mindenáron pedagógys szeretett volna len­ni. Szinte kisgyermek kora óta készült rá. Jó tanuló volt. Je­lesen érettségizett, azonban helyhiány miatt nem kerülhe­tett a bölcsészkarra. Ez az egész családban nagy elkese­redettséget váltott ki. A szü­lők ahelyett, hogy józanul mérlegelték volna a lehetősé­geket, még a gondolatát sem bírták elviselni, hogy gyer­mekük egy évet termelő mun­kában töltsön el. Mindenáron továbbtanulásra kényszerítet­ték. így került be a műszaki egyetemre. A kezdeti örömet hamarosan szomorúság váltot­ta fel, hiszen az eddig jól ta­nuló, kiegyensúlyozott gyer­mek fáradttá, idegessé vált, egészségi állapota is annvira megromlott, hogy még félévi kollokviumait sem tudta le­tenni. Ebből a helytelen szem­léletből majdnem tragédia származott. A fiú, miután mégis bekerült a bölcsészkar­ra, igen jó eredménnyel vé­gezte tanulmányait. Másodszor szóljunk a gyer­mek helyes megismerésének szükségességéről. Ez a pálya- választás irányításának alap­vető követelménye. Feltétle­nül meg kell vizsgálni, hogy gyermekünk rendelkezik-e azokkal a testi és lelki adott­ságokkal, rátermettséggel, amelyek elengedhetetlenek a választott szakma művelésé­hez. Itt igen nagy jelentőségű a gyermek érdeklődésének iránya is. A megismerés szempontjából ajánlatos tevé­kenységeinek (játék, munka, tanulás) folyamatos megfigye­lése. Pl. mivel játszik legszí­vesebben? Mennyire tartós az érdeklődése egy-egy játék iránt? Hogyan viselkedik já­ték közben? Milyen szerepet tölt be játszótársai között? Milyen tantárgyakat kedvel? Mennyi ideig tanul? Mi a legkedvesebb iskolán kívüli foglalkozása? Milyen a kéz­ügyessége? Hogyan old meg gyakorlati feladatokat? stb. A szerzett tapasztalatokat természetesen ki kell egészí­teni a gyermek nevelőinek vé­leményével, sőt, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy pályaválasztás előtt ál­ló gyermekeink maguk >s ren­delkeznek bizonyos önisme­rettel. Csak ezek összessége alapján alakulhat ki egy he­lyes összkép gyermekünkről, mely iránymutató lehet a megfelelő élethivatás megvá­lasztásához. Itt kell megemlítenünk a pályára való alkalmassággal kapcsolatosan megszívlelendő problémákat is. Példaként hozzuk fel azt az esetet, ami­kor egy ifjú érdeklődése, ké­pességei, hivatásszeretete alapján valóban jó orvos le­hetne, azonban az objektív lehetőségek korlátái miatt nem kerülhet be az egyetem­re. Vajon egész életére bol­dogtalanná teheti ez az eset az Illetőt? Helyes szemlélet alapján határozott nemmel kell válaszolni, mert a fen­tebb említett pozitív tulaj­donságok korántsem azt je­lentik, hogjí az illető csak mint orvos végezhet jó muh- kát, hiszen biológiai érdeklő­dése, tudása mint biológia tanárnak, agronómusnak, stb. is kitűnően kibontakozhat. Tehát nem járunk el helye­sen, ha csak ajt vizsgáljuk, hogy konkrétan milyen pályád ra alkalmas az illető. Azt, is meg kell néznünk, hbgy azon kívül még milyen ro­kon szakterületen munkál­kodhatna megfelelően? Adott­ságaink, képességeink, ér­deklődésünk valóban befolyá solják a számunkra járható utat, de ez az út már eleve is széles, és a továbbiakban még jócskán tágítható. Vpflíil nern utolsósor­’ ban világosan kel! látnunk azt is, hogy a korjze- rű pályaválasztásnál a társa­dalmi érdekéknek elsődleges szerenük van. Ez adódik a szocialista munkaerő-gazdál­kodás tervszerű séféből, mely a mindenkori feilődés mene­tének megfelelően szükség­szerűen meghatározza a szük­séglet és kereslet mértékét. Ezért nagy jelentőségű a be­vezetőben már említett széles körű tájékozódás, a megfon­tolt tudatosság, még mielőtt döntésűnk megtörténne. Kállai—Oláh Sárospatak Csoportosan gyilkoltak meg fogva tartottakat a Városliget különböző pontjain; a Közleke­dési Múzeumnál, a Rákos-pa­taknál. Egy 20 fős csoportot a Thököly úti imaház pincé­jébe vittek és 6tt lőttek agyon. Több alkalommal volt színhe­lye a pártszolgálatosok ke­gyetlenkedéseinek, az általuk végrehajtott kivégzéseknek a Dunapart. December 24-én a pártház­ban ünnepséget tartottak. Sze­lepcsényi hűségpróbát rendelt el: minden jelenlevő pártszol­gálatosnak részt kellett vennie kivégzésben. A próbát a pin­cehelyiségben, az udvarokon, a Stefánia'úti padokon, a kör­nyező bombatölcséreknél haj­tották végre.' A bíróság mintegy 150 ta­nút hallgat ki, köztük egy olyan személyt, aki egy cso­portos kivégzés után nem halt meg, s nyolc golyóval a .„stá­bén sikerült elmenekülnie. A tárgyalás előreláthatólag több hétig tart. fogására pártszolgálatosok át küldtek. Verschitz, amikor a csöngetésre ajtót nyitott, s meglátta a nyilasokat, be­csapta az ajtót, mire a kopók tüzet nyitottak. Richtmann a helyszínen meghalt, Verschitz- et és Rákosi Endrét, a nyomda kezelőjét a pártszolgálatosok magukkal hurcolták, majd át­adták a Gestapónak. Egyikük sem tért vissza. November 12-én délután raj­taütöttek a Zsálya utca 24. számú házban bujkáló szemé­lyeken, a pártházba hurcol­ták, a pincében brutálisan bántalmazták, majd tarkónlőt- 'ték őket. Más elfogottaknak ugyanezen az éjszakán hason­ló módon oltották ki az életét. Egy másik alkalommal a pártház mosókonyhájában lőt­tek agyon embereket — Mi- halik Gyula, aki a nevét azóta Monostorira változtatta, egy­maga négyet gyilkolt meg — majd tíz holttestet a szemköz­ti ház kerítésére akasztottak fel. Amikor megkezdték a csilla gos házak és a gyűjtőhelyek, felszámolását, a nyomorék gyermekek Mexikói úti inté­zetében levő tábor padlásán több személyt találtak elrej­tőzve, akiket nyomban agyon­lőttek. Amikor az illegális Kommu­nista Párt Marót csoportja robbantással megzavarta a vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom