Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
▼as ám a p, 1967. Január 1. ÉSZAKMAGYARORS3EAO Decemberben számos levelet kapott az MSZMP Miskolc városi végrehajtó bizottsága a város gyáraitól, üzemeitől, intézményeitől, építőitől. A levelek küldői tudatták, hogy 1966. évi tervüket határidő előtt teljesítették, illetve túlteljesítették. Miskolc dolgozói az elmúlt évtizedek során sokszor bebizonyították, hogy nagy tettekre képesek a szocialista Magyarország felépítéséért. Városunk a magyar iparban, a népgazdaságban mindenkor nagy szerepet töltött be. s ez a fontossága fokozódik. Szakmunkásaink, mérnökeink, tervezőink munkáját messze földeken ismerik, megbecsülik, hazánkban pedig különösen ismeretesek alkotásaik. Hogy csak néhány példát említsünk: a diósgyőri acél és gépek, a hojőcsabai cement, a Drótgyár huzalai, a csaknem két évszázados Diósgyőri Papírgyár termékei stb. mind-mind hírnevet, elismerést szereztek a Eredményes harc az erózió el en Kísértetjárás — naponként magyar iparnak, közelebbről pedig Eszak-Magyarország egyre növekvő városának. Mis- kolcnak. Az 1966-os esztendő sem fukarkodott jó eredményekben, sikerekben. Éppen azok a levelek és táviratok igazolják, melyeket vállalataink küldtek Miskolc város pártbizottsága végrehajtó bizottságához: a párt mindenkor számíthat a város munkásaira, mérnökeire, technikusaira, építőire. S ez annál biztatóbb, mivel az évek hosszú során bebizonyosodott, hogy tudásuk és akaratuk töretlenül felfelé ívelő, szorgalmukra és tettrekészsé- gükre mindenkor számíthat a magyar nép, s annak vezető ereje, az MSZMP. Ezúton mond köszönetét, nyilvánítja elismerését a sikeres 1966-os évért, s kíván eredményekben gazdag új esztendőt az MSZMP Miskolc városi bizottságának végrehajtó bizottsága Hogyan csökkenthelö a munkaidő? Az érdeklődés középpontjába került a IX. pártkongresz- szus tanácskozásának, majd határozatának az életszínvonal emelését célzó munkaprogramja. Érthető az is, hogy különös figyelmet keltett e program egyik tényezője, az a határozattá emelt előirányzat, hogy 1968. és 1970. között, az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 48 óráról átlag heti 44 órára csökken az ipari dolgozók munkaideje, miközben befejeződik az egészségre ártalmas és a különösen nehéz fizikai munkát végzők munkaidejének heti 36—42 órára történő mérséklése is. A pártkongresszus határozata egyértelműen jelzi, hogy — abban az ütemben, ahogyan a gazdasági feltételek megérnek — intézményesen és tervszerűen mérséklődik a törvényes munkaidő. Érdemes megállnunk a közbevetett mellékmondatnál: voltaképpen miként értendők azok a bizonyos „gazdasági feltételek”? A termelés emeli* édesének arányában A munkaidő csökkentése Sem elvileg, sem gyakorlati megvalósítása szempontjából színvonal emelkedik, úgy kerülhet sor a munkaidő csökkentésére is. nem különíthető el az élet- színvonal emelésének többi tényezőjétől. Közelebbről megvizsgálva ezt az általános igazságot, nagyon is kézenfekvő összefüggések tűnnek elő. Ahhoz, hogy megvalósuljanak a harmadik ötéves terv többi, életkörülményt javító célkitűzései, a terv szükségképp számol a termelés meghatározott színvonalú emelésével, a nemzeti jövedelem gyarapodásával. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkaidő csak abban az ütemben mérsékelhető, ahogyan lehetővé válik nemcsak fi korábbi, 48 órás munkahétre tervezett teljesílményszint elérése 44 óra alatt, hanem az emelkedő reálbérrel párhuzamosan előirányzott többlettermelés is. Könnyű belátni, hogy másként elveszítenénk a réven, amit nyernénk a vámon, magyarán: aligha javítaná az életszínvonalat az a munkaidőcsökkenés, amely nem párosulna a reálbérek, a szociális-egészségügyi ellátás javulásával. Ezért is hangsúlyozza a párt- kongresszus határozata a munkaidőcsökkenés fokozatosságát — külön kiemelv?. hogy a végrehajtás ..vállalatonként üzemenként fokozatosan” értendő. Arra utal ez a fogalmazás. hogy a gazdasági fel tételek természetesen nem érnek meg mindenütt egyezerre .gombnyomásra” Aho gyan a vál'-Aa" gazdái'nd:i 'avul, a műszaki-termelési A munkanap és a szabad idő aránya Ebből azonban további fontos következtetések adódnak. A helyi, vállalati feltételeknek és a munkaidő csökkentésének közvetlen összekapcsolása egyszersmind jelentős ösztönző erő is a dolgozók, a kollektívák számára, hiszen ily módon saját érdekük, hogy mielőbb megteremtsék a szükséges gazdasági feltételeket. Ebben az értelemben a rövi- debb munkaidő a termelékenység jelentős emelésének forrása, a népgazdaság fontos tartaléka is. A munkaidő csökkentése tehát nem képzelhető el oly módon, hogy a kiesést létszámemeléssel pótolják. Az előttünk álló években szinte teljes egészében a termelékenyebb munka fedezheti a termelés emelését. A népgazdaság távlati fejlesztésének, korszerűsítésének azonban nemcsak okozati eredménye, hanem feltétele is a munkaidő fokozatos mérséklődése. Nyilvánvaló például, hogy a bonyolultabb, korszerűbb termelő-apparátus fokozza a fiziológiai igénybevételt, egyszersmind: hatalmassá, milliós nagyságrendűvé bővíti az értéket, amelyet egy-egy dolgozó koncentráló készsége befolyásolhat (magyarán: egy munkás hibája is megbéníthatja a termelő-szalagot). A rohamosan tért hódító korszerű gyártástechnológiák természetesen a szabad idő bővítését feltételezik, a korábbinál mind több pihenést, kikapcsolódást követelnek A korszerű termelésnek nélkülözhetetlen feltétele ez. További ilyen tényező: a modern termelés, az ismeretek sokkal gyorsabb, folyamatos bővítését követeli. Régen elmúlt már az a szakképzési stílus, hogy például a lakatos „kitanulta” szakmáját, a vezető elvégezte a főiskolát, egyetemet, azután a napi munkában „gyakorlatot” szerzett — a már elsajátított tudásra alapozva. Most minden szakma és minden munkabeosztás olyan mértékű ..menet közbeni” tanulást, szüntelen lájékozódást feltételez, amely szükségképp átrajzolja hagyományos elképzeléseinket a "vtnkRppd é« a szabad 'dő arányáról. Ez az ismeretszerzés nemcsak egyéni, hanem elsőrendű népgazdasági érdek is, ilyen értelemben tehát a munkaidő rövidítése törvény- szerű, nélkülözhetetlen tényezője a népgazdasági feladatok megvalósításának. A szabad idő felhasználása A munkaidő, illetve a szabad idő kapcsolatának, kölcsönhatásának szociológiai összefüggései azonban rávilágítanak — ezúttal más oldalról — a rövidülő munkaidő további feltételeire és következményeire. Eddig voltaképpen „gyáron belüli” nézőpontból vizsgáltuk ezeket a feltételeket, nem kisebb jelentőségűek azonban a szabad idő bővüléséből származó tényezők sem. Erre is fokozatosan fel kell készülnünk, méghozzá egész sor — ma még hiányzó, vagy csak részlegesen meglevő — feltétel biztosításával. Jelentősen bővíteni kell például a szolgáltató hálózatot, különösképp az oktatási és művelődési szolgáltatásokat, továbbá a vendéglátó és szórakozási intézményeket, Az ózdi gyár látképe lipli lliifp V.'xM t5* É * '* bio: Szabados György zakat vásárolnak. S mi azzal, hogy kényelmesek vagyunk és szemet hunyunk a dolgok felett, „a tiszta szobában ágyat vietünk” a dologtalanságnak, az önzésnek. A tőke kísertetjárásai ezek a jelenségek, amelyeket felsoroltunk. Ha fél kilogramm elcsórt vaj, vagy hasonló módon eltulajdonított szalámi, citrom, hús vagy egyéb leplében jelenik is meg, szigorúan megítélve „restau- rációs” törekvéseknek lehet tekinteni e kisértetjárásokat. A nép állama a múltba való visszahúzást nem tűrheti cl nagyiban sem. kicsinyben sem. Éppen ezért nem kell sze- mérmeskednünk, s valami rosszul értelmezett lojalitásra hivatkozni, ha a szóban forgó jelenségekkel találkozunk. Az össz-népi gondolat csak a becsületesen dolgozó emberek társadalmában realizálódhat. Akik gyakori önérdekből megsértik a '•s*éks’,abályokat, azo- ka* nem ildomos még a nemzeti egységre való törekvés ürügyén sem begyúrni a népi állam mind nemesebbé váló rV-^r'’agába. Párkány Lásd« i. 1 M'T' •• «• j B Xa ^ m P ■ M m és elismerés N aponként megjeueno. kísértetekről van szó, akik az alkalmas pillanatban „visszajárnak” és tort ülnek ott. ahová még nem lát be. vagy ahol még nem eléggé éber a társadalom figyelő tekintete. Apró résekről, alig látható repedésekről van szó, de ezeket mindig felfedezi valaki. Aki naponként esztergál, vagyT vasat önt, annak nem jut eszébe, hogy nyugdíjas, kispénzű, magára maradt idő« asszonyokkal fillérekért papírtrombitákat és különböző játékokat csináltasson, hogy aztán busás felárral tovább adja azokat. A mindennapos munkában kinek jut eszébe, hogy lesse, várja a külföldi autókat, s lecsapjon az árukínálatra, hogy később megfelelő haszonnal tovább adja egy házzal. A társadalom ellenőrzése alól kivont, meghatározhaiat- i lan foglalkozású emberek seá- . ma az utóbbi időben megnö- , vekedett. Innen már csak egy ! lépés a logikus következtetés: még mindig szép számmal akadnak olyanok, akik nem a mindennapi szorgalmas, és t bizony gyakran nem könnyű - munka révén igyekeznek meg- . alapozni jelenüket és jövőjü- K két, hanem mások kihasználá- i— sával, félrevezetésével, becsa!- páséval. ]• Ezek a bűvész-mutatványo- k sok, ügyeskedők észrevétlenül v embertársaik feje fölé nőnek, n a társadalom gondjaiból mit sem vállalnak, szívósan gya- -”1 rapítják OTP-betétjeiket, ko' ,_,*z—^ vmL-rsnrThn. lásokkal, hentesbolt vezetésével vagy gebines italbolt irányításával, esetleg étterem vezetésével. Szó ne érje a ház elejét: távolról sem a becsületes gondnokokra, italbolt vezetőkre gondolunk, hanem azokra, akik nap mint nap lecsípnek tisztességcsen kifizetett élelmiszereinkből, söreinkből és pálinkáinkból egy csipetet, vagy ha tehetik, sokkal többet. Mit gondoljon az ember az oly’an kollégiumi gondnokról vagy gondnokokról. akik romlott felvágottat és a vas vajat szolgáltatnak fel a gyerekeknek, amint erről nemrégiben egy kétségbeesett szülő levélben tájékoztatott bennünket. Mit higgyünk arról az embertársunkról, aki már decemberben tudja, me- . lyik, tavasszal felépülő állami lakást kapja meg, aki any- nyira biztos a dolgában, hogy el akarja cserélni őröklakási ra• ' ■-------------* tlX m ások kezemunkáját igénybe I vevő kisiparosokat, a földtulajdon megszállottjait és min- ■ denfajta spekulánsokat is. Azt már világosan látjuk, hogy aki nem felelt meg az asszi- milálódás követelményeinek, vagyis nem illeszkedett be a kétkezi dolgozók munkarendjébe, az megpróbált a szocializmus szűkös lehetőségein belül „tért nyerni”. Mivel a mindennapi ügyeskedés a dolgozó tömegeknek nem kenyere ez nem Is volt túlságosan nehéz. A példák százait lehetne felhozni. hogy’ a kizárólagos magántulajdon mély tisztelői hány és hány fajta, csak görbe utakon megközelíthető kiskaput fedeztek fel a húsz esztendő alatt, csakhogy megtalálják azokat a lehetőségeket, amelvek kevés munkával, minimális erőbefektetéssel nagy pénzekhez juttathatja őket. ■* Vicsf. ki«; kifi , iBi, ^ - - - -----v ételtől eltekintve —. hogy a különböző manipulációs ügyeket tárgyaló perekben, a súly- csonkftási. eltulajdonítási. csalási ügyekben rendszerint felbukkan egy-egy „menő fej” volt kisioaros. nagymaros. A rendőrségi statisztikák szerint a különböző gazdaság i bűncselekményekben minimális a munkásság és a parasztság részvétele, ami egyben azt is bizonyítja, hogy az újratermelődés, a kispolgári önzés talaja nem a munkásság és a parasztság. A mi renamiiv m» „ ...... r alkodó osztálv asszimilálódó épessécében. őszinteséggel bí- ik a kispolgári önzés meg- áltoztalhatóságában. De mi- ■el a folyamat meglehetősen assú, s a nem tetsző példák lég gyakoriak, foglalkoznunk cell a harácsolás. a könnyű jénzszerzési lehetőség napon- cénti kísértcijárásával. Nemrégen a televízióban íenjutattak egy volt. hazánkfiát, aki 1956-ban disszidált, s Bécsben folytatta az itthon ki nem bontakoztatható, de nagy becsvággyal megkonstruált üzleti manővereit. Autókat hozott be hazánkba, és lépre csalt néhány kocsira pályázó, szorgalmas-garasos embert. De hallottunk más. több hazánkfiáról is. olyanokról, akik Nyugaton üzletemberekké cseperedvén haza járnak becsapni, s mondjuk ki kereken: ismét kizsákmányolni embertársaikat. Ezek a hazajáró mindennapi kísértetek nincsenek túl sokan. Sainos. jóval többen vannak azok, akik itthon, össze köttetések. varv a már-mái fetisizált, pótolhatatlan ..szak emberségük” révén vágnál zsebre kis munkáért náci pénzeket. Közülük sokar „megelégszenek” gondnoki ál L evél faluról — ez a cí- r me Simon Lajos egyik i kimunkált, elgondolkoz- 1 tató versének. A költő mottót c is párosított magvas mondán- i dójához. íme: „A körmendi : cselédek a hazalátogató grófot i olyan alázatosan fogadták, ' mint akik mindent elfelejtettek'’. E mottó után a költői episztolában Simon Lajos többek között azt kérdezi nővérétől, miért merevedett szolgai pózba, amikor megérkezett a faluba a grót. „A tiszta szobába ágyat miért vetett mintha istennél is drágább fiúnk tért volna haza?” Nemrégen Nógrádba is megérkezett az egyik volt földesúr, hogy honi levegőt szippantson és közben megkísérelje vagyonát „visszaperel- ni". A somogyi volt földesurak szintén elég gyakran hazalátogatnak: ki Becsből, Belgiumból, Hollandiából, vagy még távolabbról. Ilyenkor a külföldieknek kijáró szokásos udvariasságot felvált ja a máig is alig megérthető alázatosság és kiütköznek az eper év alatt beidegződött szokások. Népes, äsendes hallgatótá- b.or veszi körül az érkezőket, de senki nem meri megkérdezni, hogy a jövevény most mivel foglalkozik. Nagyon hiányzik ez a logikus egyenes kérdés! Megyénk dombvidékeinek ] jelentős részén okoz hatal-1 más károkat az erózió. Alig egy évtizeddel ezelőtt szinte még védtelenül álltak szemben a természet talajpusztítá- I sával e területek művelői. Tíz évvel ezelőtt alakult meg me- j gyénkben a talajvédelmi bizottság, amely azóta eredmé- j nyesen segíti az erózió elleni j védekezést. Az erózió által legsúlyosab- j ban károsított 34 körzetre dolgoztak már ki talajvédelmi tervet, s ezeknek megvalósításához messzemenő anyagi segítséget is kapnak a gazdaságok. Csupán az elmúlt néhány esztendőben mintegy 80 millió forintot fordítottak megyénkben talajvédelmi munkákra. A legeredményesebben a Bélus-patak környékének társulatba tömörült 21 községe harcolt az erózió pusztításai ellen. Vízrendezéssel, a lejtőre merőleges művelés bevezetésével, altalajlazitással, meszezéssel és megfelelő vetésszerkezet kialakításával az erózió sújtotta táblákon 15— 20 százalékkal növelték a terméshozamokat. A v a lasz sok iiiiiiu..... világítana, fényt gyújtana a n vendéglátók meghatott fejei- r ben, s rájöhetnének arra a konok paraszti igazságra, p hogy lám, a kutyából nem lesz )< szalonna! ? A hazalátogatók többnyire i méltóságteljes Mercedes ko- , csíkkal jönnek, s ha volt cse- ] lédeik előtt nem is, de „bru- ( der” körökben megemlítik: ] akad néhány száz vagy ezer j hold földecske külföldön is, ] vagy ipari vállalatokat vezetnek. esetleg részvény-túlajdo- . nosok. Még a „legszegényebbjének” is van autólerakata, vagy éjszakai mulatója. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert az egykori földesurak, iparmágnások nem ..szám- űzöttként tengetik életüket a nyugati világban, hanem ugyanazt művelik a megváltozott időknek megfelelően - it több mint két évtizeddel ezelőtt idehaza. A történelem polarizációja nem tett senki fiát sem „demokratikusabbá”, legfeljebb mindenki megpróbált a kor követelményeihez igazodni az újabban megválasz- • tott környezetben. A polarizá- ■ ció, bár heves kimenetelű volt, nekünk^ itthoniaknak is jutta- ( tott „örökséget”. E gyűjtőfoga- , lomba nemcsak a volt. ural- - kodó osztály itt maradt tagjait gondoljuk bele. hanem a
