Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1 !>6”. ianuär 1. FAZEKAS JÓZSEF: Szavakban áldalak A fehér házakat szeretem, amiben anyám lakik, őszülnek fején gondjai s gerendák tartják éveit. Rár néha megáll, hogy pihenjen egyet, mert sok volt nagyon a gyötrelem, delet szól kintről a harang s ő gondosan tálalja étkem. Elém ad mindent, a szíve szerint, ahogy anyának rendeltetett, kicsinek szólít, jólesik, de mivel hálálom meg? Amit én nyújthatok, csak töredék, mint jóság sorsában néhanap s bele kell törődnöm vétkesül. hogy csak szavakban áldhatlak. TENAGT SÁNDOR: HÓESÉS önmagad oltalma kevés, körülzár magas hóesés, úgy látod: omlik, betakar, magába zár e néma fal, nagyobbat lépsz, ám nem érzed, hogy biztonságod elérted, nincs vége, falra fal, kemény birkózás e lágy tünemény, kilépni ajtó vagy ablak te lehetsz végül magadnak, de megremegsz, bár veszélytelen — tudod — e süppedő jelen, e roppanás a talp alatt általában csak hangulat mégis: valami rettegés borul rád, nem a hóesés, bújnál: nincs hova: elér s megfenyeget a fehér. Várható zenei esemenyek: Dávid Ojsztrah hegedűestje és Lehel György koncertje Miskolcon A miskolci zenekedvelő közönség bizonyára érdeklődéssel várja az elkövetkezendő hetek koncerteseményeit. Báláz Országos Filharmónia hangverseny-bérleti sorozatában az elkövetkezendő négy hétben különösebb esemény nem ígérkezik, annál gazdagabb programmal jelentkezik az ötödik hét. Január 30-án este a Miskolci Nemzeti Színházban Lehel György vezényli a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenyét, közreműködik Nórák József klarinétművész. E koncert műsorán Glinka Rusz- lán és Ludmilla nyitánya, Sár- közy Klarinétszimfóniá-ju, Bizet C-dúr szimfóníá-ja és Dukas Bűvészinas-a szerepel. Novák József klarinétművész, aki a műsorban már említett klarinét szimfóniát adja elő, a miskolci zenekar tagja. Három nappal később, február 2-án, csütörtökön este kiemelkedőnek ígérkező zenei esemény színhelye lesz a színház: David Ojsztrah, a világhírű szovjet hegedűművész ad koncertet, zongorán Frida \ Bauer kíséri. Ojsztrah hegedűestjének műsorán Schubert A- dúr trió, Brahms d-moll szonáta, Janacek Szonáta és Tartini ördögtrilla című szerzeménye szerepel. Ügy véljük, ezt az estet, szintúgy mint az előző zenekari koncertet, szép emlékeink közé jegyezhetjük majd fel. Az új év első könyve: AZ EMBER FIAI Kőműves Imre dokumentumregénye A náci haláltáborokról, a második világháború fasiszta kegyetlenkedéseiről szóló könyveket sokan már bizonyos tartózkodással fogadják, mondván: lehet még újként elmondani valamit a XX. század legszörnyűbb időszakáról? Mégis, lehet. Részben mert a téma sajnálatosan kimeríthetetlen, hiszen a jóhiszemű ember fel sem mérheti mindazt a gonoszságot, amelyet a nácik saját halálgyáraikban és a megszállt országokban elkövettek, részben pedig azért lehet és kell ezekről írni, mert hiszen a fasizmus nem halt meg teljesen. A nyugat-németországi tartományi választásokon már nyíltan jelentkező neofasiszták és a szerteszét lappangó egyéb fasiszták léte arra int, hogy igenis van veszély, s minden egyes újabb mű, amely akár a meggyőző tanulmány, akár a cáfolhatatlan dokumentum, akár a regény eszközeivel újabb és újabb adalékokat akar a második világháború részese, éles szemmel figyelte meg e különleges tábor életét. A dokumentumok hitelességével, a szépíró feszültséget teremtő módszerével állítja elénk annak a lágernek életét, amelyet a felszabadulást megért egykori foglyok úgy emlegettek, mint a poklok poklát. A kötet második részében a megmaradt foglyok útját kísérjük végig Theresienstadt- ig, amely szintén különleges láger volt Csehszlovákiában. (Ma Terezinnek hívják.) Kőműves e másik láger életéről is igen plasztikus képet rajzol, s jól egészíti ki mindazokat az ismereteket, amelyeket e táborokról már korábban kaptunk. Rávilágít könyvé, hogy a lágerek között is volt különbség, ha nem is az elbánásban, de az őrzés módszerében, a kínoztatásokban és a foglyokkal szembeni cinikus gazságban. Mindezekről teljesebb lesz képünk Az ember fiai olvasása után. A dokumentumregény, jóllehet már ismert tényeket is ábrázol, mindvégig feszült iz- galmasságú olvasmány amit nehéz letenni. S utána sohasem lehet megbékéléssel gondolnunk a fasizmusra. Ez Kőműves Imre dokumentumregényének talán legfőbb érdeme. (benedek) SZÉKELY DEZSŐ: A fagy udvarában Elmúlt. halk telek álmos hóesését Fújja felém a csönd lélegzete, Szemem kék gödre füsttel van tele S beláthatatlan, mint beomlott mélység. Fekszem, elveszve a fagy udvarában, Mint madárszájból kihullt búzaszem Nem ér ide a halál útja sem, Ida nem ér el senki mostanában. Míg cammog kint a tél hatalmas barm.a S szüköl a szél — itt bent a perc fülel: Zizeg, zörög az álmaim avarja; Rendjét félelmem lába verte fel _____ A zt álmodtam, hogy húz, húz kifele Az ablakon a holdfény kötele. Vo! M b i W .--fi * v i oVKA V, fe (Szlovák György rajza) Matyó b!űzo!< Svájcban A hímzett matyó blúzok az elmúlt esztendőben már a japán nők tetszését is megnyerték, s több ezer darabot szállítottak belőlük a felkelő nap országába. Az új esztendőben Svájcba indítják az első ilyen szállítmányt. Ezek annyiban térnek el a hagyományos matyó blúzoktól, hogy a megrendelő, a Stuzzenegger cég alpesi virágokat hímeztetett rájuk. vény atya, az uzsorás, a római kurtizán, az okos bolond, s tékozló fiú es a többiek a reneszánsz életkedv hirdetői Drzsics tizenegy darabot írt, közülük a legjelentősebbek — miként a Dundó Maroje is — a dubrovniki polgárok lípu- sainak remek karlkirozásai. A darab cselekménye Rómában játszódik, ahová a tisztes kai' már, Dundó Maroje megy fiát keresni, mivel a fiú ahelyett, hogy az utasításokhoz híven aí üzleti ügyekkel foglalkozott :volna. a szép kurtizán, Laura ; kedvéért elherdálja a reá bí- ! zott pénzt és portékát. A |Pomet és Petronella, a két Iszolgáló (Agárdi Gábor és Be- |rek Katalin) ravaszdiságaival i is bonyolított sokszálú törtemet erről a kalandról szóL : VESZÉLYES ÜDVÖZLÖ;LAP (Szerda, 20.20). A magyarul beszélő angol bűnügyi Ifilm alapos figyelmet igényel ia nézőktől, a bonyolult nyo- jmozás, a sok szálon futó cse- •lekmény alaposan próbára telsz! a logikát. A filmben sze- jreplő húrom testvér közül ;csak egynek van nyugalmas ifoglalkozása, bár éppen vele ‘kezdődik a film: megölik a imodelljét. A logikai „sarkipont” a címben is jelzett le-. Ivelezőlap, amelyen bizonyos iszemélyek nevei szerepelnek. i A SZABADSÁG ARA (Csütörtök, 20.20). Magyarul be- iszélő francia film Az ember ;és a háború című sorozatból. !Egv francia hadifogoly szökéséről szól, aki házlmunkés-i kónt. dolgozik egy német főtiszt birtokán. A házban csak a tiszt felesége és két felnőtt lánya él. Az egyik lány beleszeret a hadifogoly férfiba, és azt szeretné, ha az örökre ottmaradna, míg a másik fel-| jelenti szökésért — noha ez nem igaz —. hogy ezzel kény-j szentse a szökésre. Es a szökés megszervezésében maga iS részt vesz. 1VANHOE. (Vasárnap. 19.20). Magyarul beszélő angol filmsorozat. A Walter Scott világ hírű regényéből készüli filmsorozatot 13 részben sugároz-f za a Televízió. A magyar kö- •; zönség számára elsősorban az Angyalt alakító Roger Moore jelenti az érdekességet, ó formálja meg Ivanhoet, Oroszlánszívű Richárd hű lovagját,) aki a király lávollétébén | igyekszik megakadályozni, hogy János herceg a trónra kerüljön. Baráth Lajos: ÉLJ JÓL!” DUMDO MAROJE (Kedc 19.05). Háromfelvonásos vígjáték közvetítése a Nemzeti Színházból. A harmincas évek végén fedezték fel újra a színpad számára a XVI. században élt horvát író, Marin Drzsics reneszánsz komédiáját, a Dundó Marojet. (1956- ban a jugoszláv Drámai Színház társulatának előadásában Magyarországon is bemutatták). A népi komédia alakjai: a csavaros eszű szolga, a fösesapás rémének — és 6 éli ési teljesíti napi kötelességét, le-s vest tart, forrót, izgága tulaj-: donos kezéből siklik át olykor! a mosogatóba, hogy teste für- j dót vegyen — és nem lesz: jobb, mint az én figyelmeztető j tányérom, melynek sok hasz-1 nát eddig senki nem vette s ; magam is csupán a szupermo- dern divat miatt cipeltem '■ autón, jó hatvan kilométert i mozdulatlanul, s dédelgetett : testét még kényesebben vi- , gyáztam, mint kétszáz éve : bármikor. \ S volt nekem egy tányérom, ! egyetlen, mely magányomban í levest és húst minden alkalom- : kor csöndesen megőrzött étvá- , gyomnak — és én ezt a tá- > nyért, amikor Ide, új és életem | legszebb otthonába költöztem, > otthagytam valahol, nem is \ tudom, hol, azzal, hogy ilyen > mindenhol kerül, csak pénz : kell rá ... ’ Elfeledtem, nem sajnáltam. ’ nem aggódtam érte soha, s ő > úgy is csöndesen követelt j addig, míg én hűtlenül el nem > hagytam. Emez meg? Fényé- j getőzve és kihívóan figyel-» meztet esténként vagy haj- J nalonként — nem tudni, mi- > kor fekszem le — figyelmez- * tét., szemérmetlenül és rikí- ^ toan, hogy én éljek jól ... Egyszer, bizony isten, én > kérdem már meg tőle, hogy >j 6 vajon Jól, az ige szerint jj él-e? jj T udom, hogy válasza 2 után, ledobom az elsőj emeletről, a házmes- 3 tér ablaka alá. Azt sem bánom, ha cirkuszi lesz belőle. (S utána próbálok •'I majd jól élni és szerezni egy 3 testetlen tányért, melyben le- á vesemet fúhatom, ksvarha- 3 lom) S most. mielőbb behu- 3 nyom szemem, mielőtt ez az 3 álnak egy szót is agyamba * vésne. * nem zúzták, szemétdombra nem dobták s még csak forró levessel sem repesztették meg kiégetett, gondozott agyagtestét ... Nevet feléin, s bizonygatja, hogy „Élj jól!” s én meg sem tudok szólalni. Agyagtested, leves nélkül? Igaz, repedés nincs rajtad. Még azt sem vethetem szemedre, rikító lennél. Figyelmezteted a tulajdonosodat cgy-s másra, például arra, hogy jobb csendben és rendben élni, nem feltűnni, nem hőzöngeni, nem mozogni, nem cselekedni, nem háborgatni... Ennél többet nem hinném, hogy tehetsz! De elegendő-e ez? Tányérom nem szól. Mint a verkli, lefekvésem előtt, hajtogatja a maga megcáfolhatatlan Igazát. Ezt súgja nekem minden virága, a virágok szirma, a szirmok s virágok színe, a karimája, repedést nem szenvedett porcelán-teste, áhí- tatos nyugalma, ahogyan most már ki tudja, hányadik falon ül nyugodtan, rendíthetetlenül és adja bölcs tanácsait, s már azon sem csodálkoznék, ha egyszer azt mondaná: „Nézd, édes egykomám, öregebb Is, díszesebb ts, sértetlenebb is vagyok nálad, no meg nyűgöd tabb: én egy bölcs próféta vagyok.. Bizony isten nem csodálkoznék! Mert, végtére Is, egyszer kiírták rá, hogy „Élj jól!”, s ezzel mindenki elhitte róla, hogy úgy Is teszi. A másikra ráírták, hogy „Ez rossz!”, s nincs isten és ember, de még vegyszer sem, mely lemosná róla, hogy ő nem rosszul él. Tehet róla? Lehet, hogy szegény családban szolgál, levest mérnek bele, s ki van téve mindennap az összetörés, a földhöz- * tiszta és akkor nem krahá- csolsz, szíved sem szúr, ha valaki vagy valami után emeleteket kell rohannod. S nem baj az sem, ha történetesen közügyekbe nem ártod magad s fáj, ha sikertelenség kíséri észrevételed. Mert lásd — meséli a kis fránya tányér, a hazai, a régen pingált — ládd, mennyi ember csak mutatja, hogy törődik a bajokkal, kínokkal, gondokkal... — No, most már elég! — figyelmeztetem, bár leoltani a villanyom még mindig nem tudom —, no várj csak te hebehurgya! Hiszen ez nem a legpontosabb fogalmazás! — Miért? Jól élni nemcsak szabad, hanem kell is... — Azt elhiszem! De hogyan? S mesélném neki, menynyi baj, gond, cselekvésre készség bújtja az embert a rohanásra, a sok-sok cigarettára, az idegességre, olykor az Italra, a csavargásra... Mesélem neki, hogy jól élni, az szép és hangzatos, de hát... — De hát? — néz rám a tányér s minden rózsája, rozmaringja, tulipánja élő kérdőjel. — Ha egyszer valaki jól él, akkor abból nem származha- tik baja. S most a tányér mesél, hogy immáron kétszáz éve él, falról falra került, apró jancsi- szegeken, ötvenes szögeken, kampón és durva vasdarabokon függött, de mert megbecsülte magát mindenik virága mindenik szirommal, hát soha cl nem dobták, pozdorjává Ez jó élet, különösen, ha pohár ital s jó nóta is kerül hozzá! De még ez sem az igazi. Jól élni? Hm! Komoly dologban komoly dolgot tenni, elismerést szerezni — ez ám az igazi. (Persze, a napi bőség e mellé is meglegyen.) Élhetek én úgy is jól, hogy önmegtartóztatóan tudom le napjaimat. Reggel felkeresem a szerkesztőséget, előbb, mint illik, amikor a főnököm megérkezik, én már tele kíváncsisággal és ambícióval várom utasításait. De én nem szoktam hozzá az efféléhez, néha, bizony, késve járok oda, ahol illik pontosan megjelenni. Mit tegyek? Már nem éltem jól! Élhetek úgy is jól, högy naponként letudom a munkám, úgy, ahogy, g rohanok haza könyveimhez, megnyitom belőlük a legkedvesebbeket, s hipp-hopp módon ott vagyok, ahol akarok, azon a földrészen, abban a korban, azoknál az embereknél, ahol nekem a legjobbnak ígérkezik. Hát nem jó élet ez? — Ugye, kis tányérka? ö persze — már mint a tányér — elégedetlen. Csak viseli, ha már kopottan is „Élj Jól!” feliratát A rra, amit orvosbarátaim mondanak: ne dohányozz, szeszt ne igyál, ne éjszakázz, ne erőltesd meg magad gondban- bajban, vedd úgy, hogy ideged mindezek ellenére is felőrlőd, de legalább nem előbb, hanem utóbb. Tüdőd marad a régi, E gyetlen, kicsiny heve- rőmmel szemben, a túlsó, keleti falon egy régi-régi tányér függ. Azért függ ott, mert kedvencem s mert — oda akasztottam. Szülőfalumból hoztam, nem is olyan régen, talán indokolatlanul: kedvencem lett. Fő helyet foglalja el egyik szobámban, s nem alhatom el anélkül, hogy utolsó pillantásom reá ne vessem. A tányér közepébe valamelyik ősöm, talán száz, talán ötven, de az Is lehet, hogy kétszáz éve, azt írta, hogy: „Élj jól!” Ezenkívül a tányér egyszerűen mintás. Valaki jókedvében kicifrázta, piros, kék, zöld s barna színekkel megnevezhetetlen virágokat festett rá, azután dugta a kemencébe, majd felakasztotta előszobájának falára, s ezzel, úgy látszott, be is végeztetett küldetése, töréséig, azaz, haláláig. Ám nem így történt . E modem kor divatjának hódolok, s szobáim falát régirégi tányérokkal, kulacsokkal, korsókkal díszítem. Hol keressek ilyet? Szülőfalumban. Találtam is. Nem sokat, igaz, de néhány még nékem is jutott Egy-két padlást, pincét összejártam, mint gyermekkoromban, mig ráakadtam ezekre — köztük a bölcs tányérra, mely minden este, lefekvésem előtt agyamba vési: „Élj jól!” Jól élni? — vitázom vele — sokféleképpen lehet Ügy Is, hogy naponta pompásan reggelizem, gazdagon ebédelek s s vacsorámat sem viszi el a kutya. e legszörnyűbb „mellékágából” bemutatni, felkelti a jóakaraté ember indulatait a •fasizmus ellen, odaállítja a békét kívánók soraiba. Kőműves Imre új dokumentumregénye két koncentrációs lágerbe kalauzol el. A hírhedt Bergen-Belsen és Theresienstadt különleges életével Ismerkedünk meg a személyes élménytől átfűtött mű olvasása közben. E két tábor nsm volt teljesen azonos a sok-sok más náci haláltáborral. 1944 végén egy vonatrakomány üldözöttet, köztük néhány politikai foglyot is, azzal a hazug mesével vittek ki Németországba, hogy búsás összegekért Svájcba fogják ői.et menekíteni. A 82 személlyel zsúfolt vagonokban azonban ugyanaz a szenvedés várt ezekre is, mint más deportáltakra. Bergen-Belsenben bár elkülönítve, de azonos sorsban osztozva éltek. A svájci útról persze már szó sem volt: A szerző, ennek a kálváriának A jövő hét a televízióban
