Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-26 / 253. szám

Szerda, 1966. október 26. GSZAKMAGYARORSZACi A Zomborskc Novine című hetilap Miskolcon tartózkodó főszerkesz­tőjének, szerkesztősé­günk vendégének cikke, az Északin agyarország számára. Ma Zombor már nem vár­megyei, még kevésbé szabad királyi város. Mégis, van vala­mi ebben a városban, ami még mindig a régmúltra em­lékeztet. Az ódon épületek, a török időben kövezett utcák, a fiakerek, a vízhordók mind­mind egy elmúlt kort idéz­nek fel. Viszont az is a múlt­ra emlékezteti a szorgalmas zomboriakat, hogv a szpáhik és később a földesurak „jó­voltából” elmaradt a fejlődés­ben szülővárosuk. Pedig síáz évvel ezelőtt — állapítják meg némi büszkeséggel — na­gyobb volt Belgrádnál, s har­minc-negyven éve Újvidéknél A tokaj-hegyaljai napok során, amely sajnos, nem sok embert mozgatott meg, s tartalmilag korántsem felelt meg jelentőségének, néhány riportot készített a televízió is. Bi­zonyos, hogy a Tokajról, a szőlőhegyekről, a bormúzeumról készített híradásokat érdeklődéssel nézte a tévénézők tóbo­ra, azaz több millió ember. Nos, az egyik riportban ér­dekes kijelentést tett az egyik tokaji „riportalany!” Több mint valószínű, hogy nem meggondolatlanságból, hanem büszkeségtől, egészséges lokálpatriotizmustól fűtve így szólt országhoz, világhoz: „Nem is tokaji ember az, akinek szőlője nincs.” S bizony, ez az egyetlen mondat nagy port kavart fel Tokaj-Hegyaíján. Mert ha azt mondja a megszólaltatott, hogy: „nem is tokaji ember, aki a bort nem szereti”, avagy: nem is tokaji ember, aki nem ért a borhoz”, mindez rend­ben van. Azonban, sajnos, az utóbbi évek egyik jelentős társadalmi és gazdasági jellegű gondja nemcsak Tokajnak, hanem Tokaj-Hegyaljának is éppen az, hogy számos olyan ember, olyan „lakos” foglalkozik szőlőtermeléssel, akinek más a hivatása, más a munkaköre. Sőt, még olyan, nem tokaji ember is akad, akinek Tokajban és környékén van szőlője. A tokaji kommunisták legutóbbi tanácskozásán például a következőként reagáltak a televízióban elhangzott kije­lentésre: túrái is ha gyományoknak és a fáradhatatlan kultúrrminká- soknak köszönhető. A növényzet városa Zombor büszkesége a zöl­dellő növényzet, amely 151 hektárnyi területen díszük. Zombor parkosítása dr. Csi­li ás Benő egykori polgármes­ter nevéhez fűződik, aki — mondhatni — növényzetből állított dúsgazdag emlékművet szeretett városának és a fiata­labb korosztálynak. Diákvá­rosnak is nevezik Zombort, itt alakult meg két évszázada a, szláv dél első tanítóképző­je. A gyönyörű iskolaközpon­tot képező mai tanítóképző mellett hét közép- és idősza­kos iskola működik ötezer ta­nulóval. 21 elemi iskola is van napraforgóból pedig 26—28 mázsa. Sztapár falu társaster- melői országra szóló eredmé­nyeket értek el a kukorica- termelési versenyben: átlag 95 mázsa kukoricájuk (mor­zsol tban számolva) termett hektáronként. Mindez nem­csak jugoszláv, hanem euró­pai viszonylatban is figyelem­re méltó eredmény. Sajnos, a szövő- és fémipa­ron kívül fejletlen a város feldolgozó ipara. Az 1970-ig szóló gazdasági középlejáratú ten' éppen ezért az élelmi­szeripar fejlesztését részesíti előnyben. A községi nyers­anyag bázisa ugyanis szinte kiapadhatatlan. A kultúra — Zombor büszkesége A művelődés, kultúra szem­pontjából Zombor nemcsak a Zombor tegnap és ina — Véleményünk szerint az a jó, az igazi tokaji ember, aki becsülettel ellátja munkáját, harcol, küzd Tokaj jó hírnevéért De korántsem jó tokaji ember az, aki függet­lenül munkájától; beosztásától, arra törekszik, hogy szőlője legyen, amit vagy nem tud rendben tartani, s ezzel rontja a tokaji szőlő- és bortermelés hírnevét, vagy másokkal dolgoztatja be szőlőjét. — Sajnos — mondották a tokaji kommunisták —, az utóbbi években néhányan, nem szőlőtermeléssel foglalkozó emberek, nem néhány száz öl, hanem több hold szőlőre tet­tek szert, s azon, a szocialista társadalom törvényeivel el­lentétesen, bizony kapitalista, kizsákmányoló jellegű gaz­dálkodást folytatnak. Bérmunkásokkal dolgoztatnak. Ez természetesen visszásságot, szül minden tekintetben. Az a véleményünk, hogy e szocialista gazdasági és politikai el­veinkkel ellentétes visszásságokat mielőbb meg kell szün­tetni. — Ellentétben a televízióban elhangzott kijelentéssel, korántsem az mondhatja magáról, hőgy igazi tokaji ember, aki minél nagyobb területen és minél nagyobb haszonnal bort is termel, illetve mások munkájával termeltet, hanem aki többek között az ilyen jelenségek ellen is harcol! Ügy hisszük, ebben a kérdésben valóban nem a tele­víziónak, hanem a tokaji kommunistáknak van igazuk. Barcsa S. Ki az igazi tokaji ember? Gazdag négy esztendőről mondhattak véleményt Tanácskozott a mezőcsáti járás « pártérlekezletc járási pártértekezlet a holnap­ra vonatkozó, az új pártbizott­ságra váró feladatoknál igen határozottón magasra emelte a mércét. Az utóbbi másfél­két évben már kevés „nagyobb ügy”, fegyelmezetlenség, ká­ros félreértés adott fölös mun­kát a pártszervezeteknek. Azonban előfordult, hogy egy- egy területen nem úgy for­málódott valósággá egy-egy határozat, ahogy az megkí­vánta volna. De arra is volt példa, hogy a kommunisták nem reagáltak helyesen egy- egy korántsem szocialista ízű, jellegű nézetre. Éppen ezért állapította meg a pártértekez­let a holnap egyik legfonto­sabb feladataként a következő­ket: Foníos a példamutatás A további eredményes gaz­dasági és kulturális fejlődés végett az egyik legfontosabb teendő a kommunisták számá­ra a tanulás, a szakmai, a po­litikai és az általános művelt­ség fejlesztése. E nélkül lehe­tetlen az irányító, az ellenőr­ző, a példamutató szerepet be­tölteni. A példamutatósnak viszont a munka, az élet min­den területén érvényesülnie kell. S különösen érvényesül­nie abban, hogy egyetlen kom­munistára se mondhassák: ér­demein felül részesül ellen­szolgáltatásokban, hogy fe­gyelmezetlen, nem emel szót azonnal, ha hibákkal, téves nézetekkel találkozik, nem kommunistához méltó módon veszi ki részét a munkából, legyen az bármilyen nehéz is. E feladatok irányítására, el­lenőrzésére választotta meg a járási pártértekezlet a 41 tagú járási pártbizottságot. Olyan kommunistákból, akik eddig is sokat tettek és képesek ele­get tenni megbízatásuknak! Barcsa Sándor hogy a négy évvel ezelőtt még 7 mérleghiányos tsz ma már jól gazdálkodik, az a tény, hogy négy év alatt 2 mázsával emelkedett a búza holdan­ként! termésátlaga, hat mázsá­val a kukoricáé, 50 mázsával a burgonyáé, az, hogy több mint kétezer forinttal több ma egy-egy tsz-tag évi átlagke­resete, 80 millió forinttól a tsz-ek tiszta vagyona, mind­mind nagyszerű, becsületes munka eredménye. S hogy ez ma így van, azért igen sokat tettek a kommunisták, a párt- szervezetek. Ősi tevékenyebben Nem véletlen tehát, hogy a termelőszövetkezeti vezetők valamennyien arról szóltak elsősorban: mennyi segítséget kaptak a pártszervezetektől, mennyire fontosnak tartják a tsz kommunistáinak példamu­tató, nevelő munkáját. S nem véletlen, hogy amikor a még elvétve jelentkező hiányosság­ról esett szó, így fogalmaztak: — Ez például azzal magya­rázható, hogy az adott terü­leten még nem találták meg a legjobb, a helyes módszert a pártszervezetek. Nem voltak eléggé öntevékenyek. Pedig ez feltétlenül fontos tartozéka a ma és a holnap pártmunkájá­nak. Nem várhatnak minden­ben központi utasításra, állás- foglalásra a kommunisták. Nem is várhatnak, hiszen a helyi sajátosságok más és más módszereket igényelnek. Ezért van szükség a kommunisták megfelelő tudására, a rá­termettségre. Hogy azonnal felismerjék, mit kell tenni a pozitív változásokért! Éppen az elmúlt négy esz­tendő pozitív mérlege, a har­madik ötéves terv elkövetke­zendő teendőinek nagysága adta az alapot hozzá, hogy a . ■— Mindannyian formálói, tevékeny részvevői, szemtanúi és mindennapos mérlegelői voltunk annak, ami négy esz­tendő alatt történt. A fejlődés- bek. Mert szép az az út, amit Megtettünk. S hogy a járás, a Mezőcsáti járás egészét tekint­se ilyen jelentős, azt szépen őszintén tükrözi a járási Pártbizottság beszámolója. Pe­dig útközben mennyi minden­bei, mennyi akadállyal, bizony, Sokszor önmagával is meg fellett küzdenie az embernek, ye mennyire meg! Tudom, így voltak ezzel mások is, hi­szen nem egyszer szóltak róla beszélgetés közben. Azonban badd mondjam el én a ma­gam véleményét a pártértekez- tetnek. Az egyik legfontosabb - dologról, amelyről sok szó bsett itt eddig is, és amely a holnap egyik legsarkallato- Kabb tennivalója: a párt ve­zető szerepéről, a pártellenőr­zésről, a kommunisták mun­kájáról, teendőiről. •— Ma a megtett út, az elért Eredmények tudatában immár dgy kérdezi az ember: vajon ba nem úgy cselekszünk, akogy tettük, eljutottunk vol- ba-e eddig? Pedig két-három évvel ezelőtt, amikor arról Volt szó, hogy változtassunk a korábbi irányító, ellenőrző stíluson, hogy a minden rész­letkérdésbe beavatkozás he­lyett a mind gazdasági, mind Politikai szempontból fonto­sabb nevelő, ellenőrző munkát Végezzünk, sokan azt kérdez­tük: mi az, talán már nincs Szükség a mi munkánkra? Avagy amikor itt, a mi kör- hyezetünkben is őszintén meg- Mondtók néliány párttagnak: bem megfelelő a hozzáértése, tudása, fegyelmezettsége a rá­bízott feladat ellátásához, ha bem is mondtuk ki, de arra gondoltunk, hogy egyszerűen jélreállítanak embereket? Nem jesz ebből valami baj? Nem lett. De nem is lehetett, hiszen eppen az történt, ami nélkül lehetetlen lett volna, s lehe­tetlen lenne előre lépni. Az történt, aminek történnie kell 92 élet, s munkánk, a párt- Munka területén is, sőt, itt el­sősorban. Megfelelő felkészült­ig, szakmai hozzáértés és Marxista műveltség nélkül el­képzelhetetlen, — s holnap Méginkább az lesz — megfe­lelően irányítani, ellenőrizni, dolgozni. S ezért került né­hány beosztásba új ember, hozzáértő kommunista. S . Eredményeink beszélnek róla, "°gy helyesen. A holnapi feladatokról , A járási pártérlekezlet ?üyik küldötte, hejőkeresztúri kommunista mondotta el hoz­zászólásában a fentieket. S bem egyedül szólt e legfon- isabb dologról, a pártmunká­sak a kommunisták tegnapi tetteiről és a holnapi felada- Mkról. A járási pártértekezle- ^b talán éppen erről beszélt a legtöbb küldött, s ami igen ikat mond: a pártmunka, a Partellenőrzés, a kommunisták segítségének igényléséről, el­sősorban erről beszéltek a telszólaló gazdasági, termelő­szövetkezeti vezetők is.-A mezőcsáti járás kommu­náinak képviselői eredmé­nyek ben gazdag négy eszten­dőről mondhattak véleményt. , ,nd a járási pártbizottság beszámolója, mind Mező Ist- an elvtársnak a járási párt­bizottság első titkárának ki­egészítő tájékoztatója elsősor- bub a fejlődésről adhatott szá- Mot A járás termelőszövetke­zeteinek fejlődéséről, hiszen a Mezőgazdaság a járás „profil­’• S a közös gazdaságok 4 év alatt megerősödtek, nagysze­rt0 növelték a termelést és a termelékenységet egyaránt. Az, Közvetlenül befejezés előtt áll a szüret az állami gazdasá­gokban, a tokaj-hegyaljai tele­pek kivételével, ahol csak nemrég kezdték a fő szüretet Iíeszler Gyula főborász el­mondotta, hogy a szeptember közepe óta tartó rendkívül száraz, napsütéses, meleg idő­járás kedvezett a szőlőnek, éppgn ezért a gazdaságok kés­leltették a szedést A szüret kezdetén elért 15—18 fokról ugyanis általában 18—22 fokig gyarapodott a szőlők cukor­tartalma, sőt, néhány vidéken — a villányi, a siklósi, vala­mint a szekszárdi hegyoldala­kon és a gyöngyösi borvidék dombjain — a rizling, a fur­mint, a szilváni, a leányka és a hárslevelű, egyes területe­ken már 25—28 fokot is pro­dukált. A Sopron vidéki kék­frankos színeződése kiválóan sikerült: szinte tinta-sötét mustot ad. A tokaj-hegyaljai szőlőkben az átlagosnál máris több az aszúszemek aránya. Az idei termés holdanként! átlaga — a gyenge tavaszi fürtkepződés ellenére is — valószínűleg eléri a 25—28 má­zsát. A dél-olaszországi és auszt­riai tapasztalatok alapján nemrég kialakított magasmü- velésü (kordonos) szőlők a szakemberek számára is meg­lepő hozamokra képesek: ezer hold átlagában megadták a 45 mázsát, de kisebb leányka- táblákról 72, a chaselas-tób- lákról helyenkint 90 mázsát szüreteltek holdanként. Az állami gazdaságok a har­madik ötéves tervben elő­irányzott évi 800 holdas új szőlőtelepítésből 500 holdon rendezkednek be a magasmű­velésű rendszerrel intenzív termelésre. Gondoskodnak a feldolgozó kapacitás növeléséről is. Ta­valy újabb öt feldolgozó te­lep építéséhez fogtak hozza, elsősorban a Balaton vidéken és az Alföldön. 1970-ig össze­sen 32 új szőlőfeldolgozó üze­met építenek. Huszonöt-huszonnyolc fokos mustok Harminckét modern szőlőfeldolgozó üzemet építenek is. 1870-ben 24 309 lakosa volt, s manapság csak negvenezer. Ez is a lassú gazdasági, ipari előrehaladás következménye. Csak a felszabadulás után tapasztalható rohamosabb fejlődés: néhány kisipari mű­helyből, apró gyárból — ame­lyekben ezer munkás dolgo­zott — 6327 munkást foglal­koztató erős gyáripar nőtt ki. A 'fejlődés számottevő, még­sem olyan, amilyennek a zomboriak szeretnék. A mezőgazdaságban a Jövő Zombor 1178 négyzetkilomé­ter területű község központ­ja. A községnek 96 191 lakosa, s 96 000 hektár zsíros, fekete szántóföldje van. A mezőgaz­dasági szervezetek és a ma­gántermelők tavaly 211 126 tonna morzsolt kukoricát. 49 814 tonna búzát. 80 471 tonna cukorrépát, 35 196 tonna kendert, 8233 tonna naprafor­gót termeltek, 134 026 hízott- sertést, 11 530 üszőt és 7 626 324 liter tejet értékesí­tettek. Az idei eredmény még jobb: búzából átlag 40 mázsa termett hektárján, morzsolt kukoricából 55 mázsa, cukor­répából mintegy 4,5 vagon. Vajdaság tartományban, ha­nem szélesebb körben is hír­nevet szerzett. Az utóbbi években több hivatalos díjat, elismerést kapott, közöttük Szerbia köztársaság Vük Ka- radzsics díja a legértékesebb. Több hivatásos kultúrintéz­ménye van a városnak: a vá­rosi könyvtár, a népszínház, a múzeum, művelődési köz­pont, mrnkásegyetem, városi levéltár. négy filmszínház, középfokú zeneiskola. Három állandó tárlatterem .is műkö­dik, amelyekben helyet kap a hagyományos, országos szintű Zombori Képzőművészeti Ősz című rendezvény is. Neveze­tes rendezvény továbbá a Zombori Zeneestek is. A kul­túrát ápolja és fejleszti a vá­rosi szimfonikus zenekar, da­lárda, három műkedvelő egyesület, az ifjúsági tribün, egy ifjúsági és egy hetilap. Említésre méltó, hogy Zom­bor sokkal kevesebbet költ a kultúrára, mint más váro­sok a Vajdaságban (a lakos­ság számához viszonyítva), mégis tekintélyesebb eredmé­nyekről számolhat be. Ez — egyebek közt. — a gazdag kul­a városban, és a környék fal- vain, tanyáin a diákok száma 13 197. Több egyetemi-főisko­lai tagozat is létesült rend­szeres oktatással. Zombor környékén gomba­módra nőttek a tanyacsopor­tok, falvak. 17 falu és 14 la- nyacsoport környezi a várost,- lakosságuk gyakran bejár a községi székhelyre. Az üzle­tekben, korszerű kereskedé­sekben mintegy 20 milliárd régi dinárt költenek él éven­te a zomboriak kai együtt. Ma 24 634 foglalkoztatott van a városban, s több mint ezer személygépkocsi. A lakosság összetétele ugyancsak tarka: mintegy 20 nemzetiségből te­vődik össze. Valaha zöldellő városnak, a diákok, nyugdíjasok városá­nak nevezték Zombort. Most már a munkásság, a földmű­vesek, neves művészek, jó sportolók városának nevezhe­tő ez a jelentős, községi szék­hely. Azoknak a polgároknak városa most, akik megbecsü­lik ugyan a régmúlt vívmá­nyait, de nem elégszenek meg azzal. A gazdag bácskai ter­mőföldet kiaknázva felfelé ívelnek a fejlődés útján. RELICS Nikola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom