Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
fajtámat), 1966. október 8. ÉSZAKMAGYAKOKSZAG EGÉSZSÉGVÉDELMI TANÁCSOK A kis áikű „sovány" és étvágytalan gyermekekről Cívájuytalanság Irt*: dr. Marossy Pál minden életkorban előfordul. Az első teendő annak megállapítása, hogy az étvágytalanság mögött nem húzódik-e valamilyen megbetegedés. Ez az orvos feladata. Minden lázas betegség rontja az étvágyat. Például a kanyarós gyermekek napokig alig esznek valamit. Folyadéköt, főleg vizet kívánnak. Magas láz esetén ne erőltessük a táplálást, de a folyadék beviteléről feltétlenül gondoskodjunk. Cukros tea, limonádé formájában, legjobb a csipke tea, de vizet is nyugodtan adhatunk, ha a beteg azt kívánja. A torok, a középfül, a száj gyulladásos megbetegedéseinél a nyelés fájdalmas, ezért válhat étvágytalanná a beteg. Fogzásban levő csecsemőknél a duzzadt, érzékeny ínv miatt a kanállal való táplálás fájdalmat, étvágytalanságot okozhat. Náthás csecsemő az eldugult orrjárat miatt szakítja félbe a szopást, megy el a kedve az evéstől. Csecsemőknél a forrón adott étel is kiválthat átmeneti félelmet az etetéstől. Idült megbetegedések közül nálunk a húgyúti fertőzések, a szervezetben levő gennyes gócok, vagy bél-élősdiek okoznak leggyakrabban étvágytalanságot. A szülőknek nagy szerepük van az étvágytalanság elhúzódóvá válásában. Átmeneti étvágytalanság esetén, vagy ha a szülő nem nyugszik bele, hogy a gyermek csak annyit eszik, amennyit kíván és nem annyit, amennyit a szülő elgondol, a gyermek megtömése következik. Ezzel nagy hibát követünk el. A csecsemő vagy a gyermek megútálja az evést. Pavlov állatkísérleteiből ismeretes, hogy a kísérleti állatnál az etető személy, az ételes edény megpillantása milyen bőséges emésztőnedv elválasztást indít meg. Az edénycsörgés hallatára, a terített asztal látványára a mi gyomrunk is fokozott nedvelválasztással reagál. Előkészül a táplálék befogadására, megemésztésére. Megtömött gyermekeknél ennek ellenkezője következik be. Az evésnek a gondolata, az étel megpillantása is undort és ellenkezést vált ki belőle. Nem evésre, hanem a táplálék visz- szautasításával járó harcra készül fel. Mennél tovább tart ez a harc, ellenkezés, annál jobban beidegzödik a gyerekbe. A gyermekek legnagyobb részénél nem sikerül kimutatni betegséget, szervi elváltozást. Ezek az érzékeny idegrendszerű, neuropatha gyermekek. Náluk elég az izgatott, ideges környezet, az állandó ideges behatások, a nyugalom hiánya, az állandóan szóló rádió, tele9HH * * * * * * * * Az egyik norvég gőzös közeledik a lisszaboni kikötőhöz. A hajóskapitány magához rendeli a legénységet, és így szól hozzájuk: — Fiúk, ne feledjétek el, hogy a lisszaboni lányok semmi mást nem tudnak önöknek nyújtani, mint az oslóiak! Erre megszólal az egyik tengerész: — Igaza van, kapitány ár, de az, amit nyújthatnak, az itt pan Lisszabonban! « Filmszínész: — Kedves asz- szonyom, hiszen már adtam önnek autogramot. Mit akar még? A hölgy: — Visszaadhatná még a golyóstollamat. — Láttad már, hogyan néz ki a kutya, amelyik saját farkát akarja megharapni, de nem sikerül neki? — Láttam. —■ No látod, legalább el tudod képzelni, milyen vagy, amikor önkritikát gyakorolsz. vízió ahhoz, hogy étvágyukat;!: elveszítsék. Mindig hajlandóak * az evést abbahagyni, ha vala-* mi leköti figyelmüket. Na-* gyobb gyermekeknél az egye-* díillét, a magárahagyatottság* érzése ronthatja a gyermek S hangulatát és étvágyát. * A gondos szülők, nagyma-f mák a rendszertelen etetéssel jjj még tovább rongálják a csők-* kent étvágyú gyermek étvá-jj! gyát. Egy darab sütemény, egy* szelet csokoládé mindig a* gyermek rendelkezésére áll,* sose éhezik meg. nem eszik so-* ha jóízűen. Pedig a szervezet-* ben a pontos életritmus kiala-* kítása, a pontos étkezés. alvá-S si idő betartása, a jó közér-* zet alapja. A szervezet ilyen-* kor tudja, mikor, mi vár rá, és felkészül ró. Jó életritmusé* emberben a gyomor már óráraS jelzi az étkezési idő elé! keztét * A Iont elmondottakból* A iU,í a tennivaló is| következik. Ha valamilyen* betegség áll fenn, meg kellJ gyógyítani. A továbbiakban* megfelelő életritmust kell ki-* alakítani. Gyermekkorban há-* rom, négyszeri étkezés is elég-* séges. Ha a gyermek nemj eszik, nem kell rossz néven* venni, de a következő fő étke-* zésig ne kapjon enni. Két-há-* rom napon belül megéhezik és* a rendes kerékvágásba zökken.* Édességet csak fő étkezés után* fogyasszon. Egyszerre ne sokij: ennivaló kerüljön tányérjára.* Szükséges a vitamindús él-* rend, sok gyümölcsöt l'ogyasz-* szón. Étvágyjavító hatásúak a* húsleves-félék, de ezekből ne* lakassuk jól a gyermeket, mert* tápértékük kevés. Sokat mo-| zogjon friss levegőn. Sétál-* junk, kiránduljunk minél* gyakrabban. A fürdőzés is igen* jó áthangolója a szervezetnek.* Igen jót tesz a környezetvál-* tozás. Bölcsődében, óvodában,* kórházban a gyermek átveszi a* kialakult rendet, egy-kettőre* beleilleszkedik. Ha a gyermek* számára biztosítjuk a megfele-* lő nyugalmat, harmonikus, sze-* retetteljes, de következetes lég-* kört, megszabadulunk az ét-* vágytalansággal járó gondok-* tói. Nem szabad azonban fi-S gyeimen kívül hagyni, hogy az* alkatilag vékony, soványabb* gyermek nem beteg, az ilyen* gyermeknél jelentősebb súly-* gyarapodás legfeljebb csak in-* tenzív sportolással érhető el.* Súlyosabb esetekben az orvos* közreműködése, esetleg gyógy-* szerek adósa (nyugtatók. ét-* vágyjavítók stb.) is szükséges^ lehet, de a gyógyszeres keze-* léstől egymagában, szülői köz-iji rcműködés nélkül nem lesz jó evő az étvágytalan gyermekből. Borsodi Candide avagy az Optimizmus Ború és derű — Régen láttam Candide! — Igen. A nyár nem volt a műfajom. — Hogy érti ezt? — Ügy. hogy a címet is megmagyarázom. — Valóban, már éppen kérdezni akartam: az optimizmus sorozatban és focim alatt ilyen őszi hangulatú írással kezdi? — Miért? Ha valaki optimista, nem lehet időnként „borús”? — Ügy látszik, lehet. De miért? — A maga útja csupa sikerből áll? — Na, azt nem mondhatnám. — Hát akkor miért kifogásolja, ha éppen borús vagyok? — Mert maga ezt az átfogó gondolatot választotta. — Akkor, hogyan lehet optimista? — Része — mondom. Nem teljesen tölti ki, de van benne ború is. — S maga most ezzel akar engem az amúgy is borús őszi időben optimizmusra biztatni? — Igen. — No, ilyet még nem láttam. — Pedig igy van. Tudja, a nyáron, valaki, aki nagyon kedves volt nekem, elment. — Elutazott? — Meghalt. S ilyenkor az ember megdöbben. Keresgéli a változó felhőjű éleiben: mi a jó, mi a szomorú benne. — Es sokszor nehezen jön rá? — Na igen. Minden egyes ember, aki elmegy tölünk, elvisz egy darabot az életből, Emlékeket, egy egész korszakot, vagy csak évtizedeket. Azt, amit ő hordozott magában, mint élményt, tapasztalatot, emléket, már nem lehet felelevenítem. Es sokszor az egésznek az értelmét is megkérdőjelezi magának az ember. — S mikor tudja túltenni magát rajta? — Amikor rájön, hogy a természetben, beleértve az embert is, folytonos az átalakulás. — De azt, aki elmúlik, ez megvigasztalja? •— Ha alkotott valamit. — Nem lehet mindenki Beethoven, Leonardo. — Nemcsak ilyen alkotás van, S ezt tévesztik össze a fiatalok, amikor az első nehézségekkel szembekerülnek. — Hát milyen alkotás van még? — Tudja, mit válaszolt egy fiú, aki bekerült egy felsőfokú oktatási intézménybe és megkérdeztem tőle: miért jött ide? __ ? ? — Csavar akarok lenni a nagy gépezetben. Értelmes csavar. — Jó, hogy a második mondatot hozzátette. — Szándékos volt. Mert egy akármilyen, beszorított, vak cs értelmetlen csavar nem sok. De sok, ha értelmes a csavar, és tudja, hogy része a nagy gépezetnek, ami előre visz. Kiugró ni, ragyogó sikereket elérni, erkölcsi és anyagi téren — er minden fiatal vágya. — Nemcsak a fiataloké. — Persze. De amikor rájön, hogy nem lehet sem film-csillag, sem ragyogó táncdal- énekes, sem új bacilust felfedező biológus, akkor lekókad. — Hacsak? — Hacsak a környezete, a munkája rá nem vezetik: azon a helyen is lehet feltűnés nélkül kiugrani, ahol van. __ 777 — Ügy, ahogy a: én gazdám azt megmondta: művelni azt a helyet, ahol vagyunk. Ügy lenni önmagunk, csavar a nagy gépezetben, hogy az hiányt jelentsen, ha nem mi vagyunk ott. Nem mennyiségi kiugrás. — minőségi bennmaradás. — Nincs pótolhatatlan ember. — De ha értékes ember hiányzik, azt már mindenki megérzi. — E* alkotás? — Ar. Látja, az a valaki, aki miatt szomorú voltam, igy alkotott. Pedig nagyon kicsi, vékony, törékeny öreg asszony volt. S tudja, hogy mikor múlt el a ború? _ 777 — Mikor abban a körben, ahonnan 6 elment, megjelent egy síró csöppség. — Egy gyermek? — Igen. Az ember, az egyed folytatása. Egy másfajta megvalósítás és alkotás, aki még a személyi adottságokat is tovább viszi a környezet meghatározó egészében. — Akkor miért: „Ború és derű"? — Mert a felnőttnek át kell jutnia e kettősségen. — Nehéz, mikor hullámvölgyben vart az ember. — De az élet mozog. Csak fel kell kapaszkodni a hullámok tarajára. TÁTRÁT BARNA * * * * ❖ * * ❖ : : * ❖ * * * * * * * I' * * * sj; * * PAVEL KOVALEV: Az ißes-nges fro nők A mi intézményünk főnöke valamikor igen magas állásban volt. Azt beszéli a fáma, hogy az előbbi nagyon fontos helyén nagyon gyengén dolgozott, önmagát pedig végtelenül szerette. Ezért komoly bírálatot kapott, majd hozzánk helyezték át alacsonyabb beosztásba. És most ő nálunk dolgozik. Nem úgy, mint az elődje. Az bizony még a titkárnőjének sem tudott valamicske munkát kitalálni. Az új főnök pedig — Afanaszij Makszímovics — a titkárnőn kívül egy minden lében kanál titkárt is szerződtetett magának. Igaz, hogy az állományban nem szerepel ilyen állas. Ű azonban, hogy úgy mondjam, hátulról kerülte meg a törvényt: az inspektorok közül halaszott ki magának valakit. Némelyek azt állították, hogy a főnök a titkár beszervezésével jelentős akadályt állított önmaga és az ügyesbajos látogatók közé. így azonban csak a be nem avatott és gyér tudású emberek beszélhettek. Ha Afanaszij Mak- szimovicsnak nem lett volna titkára, még lélegzetet sem vehetett volna szegény, annyian törték magukat, hogy bejuthassanak az irodájába. így tehát, nyájas olvasó, ha be akarsz jutni Afanaszij Makszimovicshoz, szépen jelentkezz be a titkárnőnél, ő pedig átad téged a titkárnak. . — Q jobban Ismeri a dörgést: fog- lalt-e éppen Afanaszij Makszímovics?... I Es az iratok is kizárólag a titkáron líu^tül futnak. Ugyancsak ő bonyo- tu Afunßszij Makszímovics meg- sa telefonbeszélgetéseket. Egy- ir,'., a amint a titkár megjelent, a mi ele/jré"/ünk egy csapásra fővárost tdnciara és szolid hangulatra lett szert. Minden ügyről egyes-egyedül a titkár tesz jelentést. Ezek a jelentések nem egyszer órák hosszat tartanak, A titkár állva jelent. Ülnie nem szabad. Nem engedi meg a szolgálati hierarchia. Honnan tudom én mindezt olyan pontosan? Roppant egyszerű: én vagyok Afanaszij Makszímovics titkára, tehát én ismerem legjobban az ő rendidvül kényes igényességét. Nemrégiben azt rendelte, hogy készítsünk egy jelentést: „Állapotok és rendszabályok” címmel. Nálunk általában ezekkel a szavakkal kezdődnek a jelentések. Barátom, Szergej Ada- rnejko inspektor készítette el a dolgozatot. Ez az Adamejko művelt ember, specialista, felsőbb iskolát végzett és jó elvtárs. Szergej okos. jelentést írt. együtt olvastuk át, javítgattuk, majd legépeltettük azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon sürgős. A dokumentumot átadtuk megszemlélésre az illetékesnek, és utána a nagy főnöknek. Már tudniillik Afanaszij Makszimovicsnak. Ö átolvasta, illetve inkább átfutotta a tekintetével, majd visszaadta a kezembe. Arcán elégedetlenség. — Nem elég mély. Felületes. Át kell dolgozni, átfésülni... — Es rám tekint. Én, a Főnök kitűnő ismerője, fogom a ceruzát és a noteszomat. Afanaszij Makszímovics szereti, ha az ő gondolatait, célkitűzéseit, megjegyzéseit pontosan és szóról-szóra feljegyzik, ö nagyon Igényes ember. — ... Hát kérem — folytatja a főnök —, pro primo az ügyek állapotára tekintettel több kritikai értékelést, pro szekundo konkrét rendszabályok kifejtését a felemelkedés érdekében... ésa többi. Mindent feljegyeztem, csak éppen az „i”-re nem tettem pontot. És megígértem, hogy Szergej Adamejkoval kettesben reggelre átdolgozzuk a jelentést Minden megjegyzést figyelembe véve! Kimentem az irodából a saját szobámba. A telefon szüntelenül csengett.« Az egyik, a másik... Én pedig mindnek felelek, hogy kit és mikor hajlandó fogadni Afanaszij Makszímovics. Azután jön a tömérdek ügyfél, látogató, s én pedig válaszolok minden kérdésre. „Afanaszij Makszímovics megígérte..„Afanaszij Makszímovics azt tanácsolja ..és így tovább, ebben a hangnemben. Nagy volt a rumli és — így — tökéletesen megfeledkeztem róla, hogy nekem, Szergej Adamejkoval együtt át kell dolgoznom a jelentést. Másnap reggel Afanaszij Makszímovics, mint mindig, engem hív be először magához. Persze, a titkárnő közvetítésével. Bemegyek, a dossziéval. — No csak, áldolgozták a jelentést? — kérdi. — Parancsára — nyögöm ki nagy nehezen, és reszketve adom át a jelentés eredeti, átdolgozásán példányát. Afanaszij Makszímovics figyelmesen megnézi az iratot, nem úgy, mint tegnap, sőt betüről-betüre átolvassa egészen végig, a hetedik oldalig. Én alig állok a lábamon. — No látja, ez már egészen más Meglátszik rajta, hogy alapos munkát végeztek — hallom a szavait. És végképp nem akarok hinni a füleimnek, amikor azt mondja: — És úgy látszik, nem vált ártalmára a jelentésnek, hogy ilyen precízen megszívlelték megjegyzéseimet. Afanaszij Makszímovics, fennkölt arckifejezéssel, legfelsőbb aláírásával szentesítette az iratot. Mondja még nekem ezuián valaki, hogy az én főnököm nem igényes? Mi az, hogy igényes! Lehetnek persze ellenvélemények. de én igazán jól ismerem az igazságot! (Oroszból fordította: rogonyi Antal) V agy harminc évvel ezelőtt ismert figurája volt a miskolci főutcának egy „jól szituált úriember”, aki télen-nyáron mindennap ott sétált délután 5 és 6 óra között. Sélabotját háta mögött összefogott kezében tartva lóbálta és unta a világot. Egyszer olvastam egy újságban, hogy százezer pengőt nyert sorsjegyen. Kimentem a főutcára öt óra tájban, hogy megnézzem magamnak, ho- *aaK’B*lsl,is,i gyan sétál az az úriember százezerpengős nyereség után. Jártam* keltem, vártam. Végre jött! Ugyanúgy lóbálta a botját, ugyanúgy unta a világot. Szörnyen imponált. Ez jutott eszembe, amikor a trafikos lottószelvényt kínált. Elhatároztam, veszek, sors- játszom és nyerek. Nem sokat, nem milliót, mert az megviselné idegeimet. Elég lesz ötvenezer forint. De annyit nyerek, ha törik-szakad. Nem azért, hogy irigyeljenek, hanem, hogy megmutassam, lepipálom azt. a bizonyos úriembert. A tervem már kész. Azt fogom tenni: az 50 ezer forintos nyereménnyel a zsebemben — amiről anyukomnak sejtelme sem lesz — hazamegyek. Az anyukom azt fogja kérdezni: — Mi újság, öregem? — Semmi különös, édesem — fogom mondani vészesen unalmas ábrázattal. — Rosszkedvűnek látszol, drága, jó hitvesem. Talán nem jól érzed magadat, vagy valn- 1 mi bosszúság crt? ^•*-*-*-x-***-x-x*******-**** — Nincs nekem semmi bajom, csak az időjárás hat a kedélyemre. Meg aztán rettenetesen unom a világot. No, de ne beszéljünk erről. Mi lesz ebédre, kicsi szivem? És így tovább. Ebéd titán majd kicsalom az anyukomat sétálni. Itt-ott megállunk a kirakatok előtt, nézdegélünk, mint máskor. Neki megtetszik valami. Egy kabát, egy cipő, egy bútordarab, vagy más. — Igazán tetszik neked? kérdem én. Ö igen helyett egy sóhajjal válaszol. Erre karonfogom, beviszem a boltba és azt mondom a kereskedőnek: — Kérem ezt és ezt a micsodát legyen szíves becsoma- goltatni és a lakásomra küldeni. Kiveszek egy köteg százast és fizetek. Anyukomnak leesik az álla, azt felveszem, visszahelyezem és távozunk. így járunk egyik boltból a másikba. És amikor anyukom már se- hogysem akarja elhinni, hogy nem öltem, nem raboltam ki a Nemzeti Bankot, amolyan frissen fagyasztott, halk unalommal odavetem: — Ja, igaz. el is felejtettem délben közölni veled, hogy nyertem a lottón ötvenezer forintot. Csak el ne fecsegje valaki tervemet. H ert, ha a dolog kitudódnék, előre látom, mi lenne a következménye. Valahányszor vidám arccal állítanék haza, az anyukom azt kérdezné: . Mi bajod van. édes öregem?” És ha egyszer valami kis élotuntsá- got venne észre rajtam, azonnal lecsapna rám: — Megkaptad a pénzt? Mikor megyünk vásárolni? H. JE Az utcán egy jól megtermeli tengerész sétál alaposat kitetovált mellkassal. Az egyik anyóka a következőt kérdezi tőle: — Mondja kérem, lemosható az a rajz? — Fogalmam sincs. En még egyszer sem próbáltam meg.., a Két beteg beszélget a kórházban: — Hogyan történt, hogy az első gumija durchdefektet kapott? — Egy üveg került a kerék alá. — Hogy-hogy nem vette fszre? — Mert annak a zsebében volt, akit elütöttem. A chicagói nagyvállalkozó feleségének nyilatkozata a sajtókonferencián: — Szerelemből mentem férjhez — magyarázza az asz- szony. — Nem igaz, hogy milliomos volt, amikor megismertük egymást. — Hát ml volt? *— Milliárdos ...
