Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
V »sárnap, HWP október *, ESZAKMAGTARORSZAG Megérkezett a repülőgép. Féltő szeretettel segítik le a betegeket. és Balassagyarmat érintése után dél tájban kell visszaérkeznie. Egy-két megnyugtató szó... 1957 óta szállnak fel betegszállító repülőgépek a budaörsi repülőtérről, hogy az Országos Mentőszolgálat munkáját segítsék. Varga Pál pilóta az első útra így emlékezik: — Akkoriban növekedett a gyermekparalízises-esetek száma. Levezényeltek, Miskolcra. Délelőtt érkeztem a repülőtérre, s vártam az utasításokat... Az első felszáll ási parancs rövidesen megérkezett. Egy kisgyereket vittek az egri mentők a makiári reptérre. Tíz percen belül indultam a géppel, s mire megérkeztem Ferihegyre, ott már* újabb mentőautó várt. Drága volt minden perc; vastüdő pedig akkor csak pesti kórházban működött. így kezdődik a légi mentő- szolgálat története. Ma már "az Országos Mentőszolgálat kötelékébe tartoznak, s feladatuk: elsősorban a gyors betegszállítások lebonyolítása, de igénybe veszik a repülőgépeket akkor is, ha a hosszú autóút ártana a betegnek. Itt áll előttünk a betonon az egyik gép a hét közül: fehérre festették, mint a mentőautókat, s messziről látható rajta a vöröskereszt. Csehszlo- ' vák gyártmányú, biztonságos gépmadár, a vezetőülés mögött a hordágy 'helye. A betegek gyakran félnek, amikor hordágyukat a gépbe emelik. Legtöbbjük most repül először; de egy-két megnyugtató szó megteszi a magáét. Olyan simán szállunk: nem is érzik a sebességet, a magasságot — mondja a pilóta, s elmeséli, hogy egy öreg (nénit szállított egyszer, aki különösen léit. Az út végén azután megkönnyebbült, de mentegetődzött; nincs nála pénz, nem tud borravalót adni. Megnyugtatták, nem is kell. Később, azonban, amikor már el is felejtkezett az esetről, hívták az irodába: csomagot hozott a postás. A néni küldte... Vérplazma Veszprémnek 1957-ben 157 felszállásuk volt, idén csak az első félévben majdnem ezer. Fennállásuk óta hatezer beteget hoztak-vittek. Itt abbamarad a beszélgetés, mert sürgős hi- vás érkezik a mentőszolgálat központjából. Siófokon megbetegedett egy osztrák turista. Súlyos tüdőgyulladás. ünnepelte huszonötödik évi repülős-jubileumát. Elmondja, hogy Európa-szerte ismerik a magyar légimentőket: a repülőgépekkel kiegészített hazai mentőszolgálat kiválóan működik, az ország minden táján megtalálható mentő- állomások jól kombinálhatják a gépkocsi szállítást a légivel. Amikor például Veszprémben gázpalack-robbanás történt, szakorvost és vérplazmát szállítottak a három sérült gyors ellátására. A repülőgépek ugyanis a segély- nyújtás legnagyobb ellenfelét, az időt győzik le. A Siófokra induló gép most startolt, s már jelzik, hogy visszajött a reggel indított Morava. Még a kimindnyájan munkájuk felelősségét. Szintg mindenkinek van olyan élménye, amilyent Varga Pál mesélt. Három éve hozott fel egy sár- hidai kisfiút súlyos állapotban a fővárosba. Hóesés volt, de hát a gépnek mennie kellett. A . gyerek gyógyulása után apja, Baki János, kusza sorokban mondott köszönetét. Tréfás volt a pilóta válasza: „Majd meghívnak az öcsi esküvőjére.” Postafordultával újabb levél jött. „El is várjuk.” Jancsika most nyolc éves lehet. B. B. L 18 páÉyamunka érkezeti a múzeüiRiia A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Miskolci Herman Ottó Múzeum ez év tavaszán már tizennegyedszer hirdetett néprajzi pályázatot a népi gazdálkodás emlékeinek, a népművészet és a népköltészet értékeinek, valamint a nyelvjárások összegyűjtésére, illetve feldolgozására. A megye különböző tájairól' 18 ilyen gondos munkával elkészített, fényképekkel, rajzokkal és térképekkel illusztrált pályaművet küldtek be a miskolci múzeumnak. Ezek között szerepel 303 tak- taszadai népi monda, Aggtelek község családjainak története, az aszalói uradalom gazdálkodása és cselédeinek élete, az abodi népdalok és Sály község szántás-vetés munkáinak népi leírása. A pályamunkákat néprajzkutatókból álló bizottság a napokban értékelte és a legsikerültebb művek szerzőit a múzeumi hónapban pénz- és könyvjutalomban részesítik. Ugyanakkor az első kőt díjat elnyelt pályaművet az elkövetkező években a múzeum könyvalakban is megjelenteti. Leány fej Mazsaroff Miklós rajza KÉRÉS. M indent átnézett még egyszer, szigorúan, a mester szemével. A védőrácsok a helyükön, a gépek tiszták, majdnem, hogy fényesek. Tisztára sepert a keskeny utcácska a gépek között, szóval jöhetnek. Feltolta homlokára szemüvegét. Messzebbre így jobban látott. Tekintete végigsiklott a kétoldalt álló, négy-négy esztergagépen. Semmi rendelleneset nem észlelt, mégis ... a legutolsónál az egyik gyerek szemén nem volt védő- szemüveg. Miközben végigment a keskeny, betonnal bélelt járdán, meg-megállt a gyerekek hátamögött. Kettőnél leállította a gépet, és némán mutatott a befogófejre: ferdén áll, igazítsd meg! Különben sem beszédes, a kevés szó embere. Inkább, úgy befelé vitatkozik önmagával. Miért is a sok beszéd, és úgy, belülről sok mindent meg lehet vitatni. Még a legkényesebb problémákat is, legyen az családi, vagy üzemi. Meg aztán mutatni kell ezeknek a gyerekeknek, kivenni kezükből a munkadarabot, mérni és beállítani előttük. Igen, ez kell, nem a sok beszéd. Mióta rábízták ennek a húsz-egynéhány gyereknek tanítását, illetve a tanműhely vezetését, még inkább rájött, hogy nem a locsogás a fontos, hanem a tett. Értelmesek a srácok. Át kell adni nekik a szakmát, kevés szóval és sok tettel. Minden nap adni kell valamit az esztergályos szakma fortélyaiból. A fiúval feltétette védő- szemüvegét, és visszaindult az irodába. Fél kilencre ígérték a minisztériumból, hogy jönnek, lám már el is múlt. Az ördögbe, igazán betarthatnák szavukat. Még jó, hogy a gyerekek nem tudnak semmit a látogatásról, így nyugod- tabban dolgoznak. L eült az íróasztalához. Lehúzta szemüvegét. Átfutotta a tegnap délutáni műszakvezető jelentését. Jó, ez is rendben van. Aránylag simán mennek a dolgok. Négyéves tanmű- helyvezetöi beosztása óta semmi rendkívüli nem történt. Azaz, dehogynem! Több mint ötven fiút tanítottak esztergályossá, és ez már valami. Talán ezt is meg kell említenie a miniszternek, mielőtt előadná kérését. Csak most azt nem tudja megállapítani: először kérésével hozakodjon elő, vagy a tanműhely életéről beszéljen? Cigarettára gyújtott. Kinézett az ablakon. Korai köd tekergeti az udvaron, a napot látni lehetett, amint bukdácsolva rohant a laza ködfelhők alatt. Ez a ködös reggel feleségét juttatta eszébe. Két hónapja éppen ilyen idő volt, amikor csúnyán összevesztek az asszonnyal. És mindez a kis családi házért, amit a Dunántúlon örökölt, Veszprémben. Az asszony mindenáron oda akar menni, hogy neki elege volt már ebből a zsúfoltságból, pihenni szeretne. Kevesebbet dolgozni! Persze igaza van! A fia♦ ♦ talok is ott laknak velük, van két unoka, szóval... Nézi a felhőket, 'sóhajt. A tanintézet igazgatóját látja maga előtt: nem, nem, hová gondol Bokros bácsi, egyelőre ne Is gondoljon rá, hogy áthelyezzük. Esetleg később, ha találunk megfelelő helyettest. Mindezt elmondta feleségének. Persze kár volt, olaj a tűzre, .mert te mindig csak a mások érdekeit nézed, mindég csak adsz, a szívedet, az eszedet, a nyugalmadat! Kérni, azt nem mersz! Hát valahogy így! Ami a kérést illeti, az bizony nem erős oldala. Ha jól átgondolja életében — kivéve gyerekkorát — nemigen kért. Egyszerűen nem szeret kérni. Nem is jó az! Mennyivel jobb adni! Mindegy, hogy mit, csak adni, segíteni másokon, s utána egy kézlegyintés: ugyan, hagyjátok, szívesen tettem, kár beszélni róla. Órájára pillant, mindjárt kilenc óra! Hogy késhet egy miniszter? Persze meglehet, hogy a gyár vezérigazgatójánál tovább húzódik a megbeszélés. De... ah, már jönnek! Kijött az irodából, az érkezők elé sietett. A miniszter középen jött, mellette a vezérigazgató. Beszélgettek. Igen, a fényképéről felismeri a minisztert, okvetlenül kirukkol neki, személyesen neki az áthelyezési ügyével. A tanintézet Igazgatójától nem kért, csupán megpendítette az áthelyezést, most azonban kérnie kell. Először majd referál a fiúkról, tanműhelyükről, azután előhozakodik a maga bajával. Szépen megáll előtte, és értelmesen, néhány mondatban megkéri: segítsen. Minden bizonnyal fog segíteni, egy miniszter mégiscsak egy miniszter! Hogy is fogja kérni? Kedves miniszter elvtárs ... M ár a tanműhely végén jártak. A miniszter mindent megnézett, aprólékosan. Beszélt két< gyerekkel, érdeklődött iskolai tanulmányaik felől, és nagy figyelemmel ügyelt a tanműhelyvezető szavaira, aki az elmúlt év legügyesebb, legtanulékonyabb gyerekéről beszélt. Beszélt, és még mindig nem tudta rászánni magát, hogy megemlítse a mq- ga baját. Különben is sok még a mondanivaló a fiúkról, meg kellene említeni a mosdóügyet, a bakancs-ügyet, szóval akad egyéb, fontosabb! A hely sem megfelelő, így menetközben és egészen más témáról beszélve csali nem térhet át váratlanul más vágányra! Esetleg bent, az irodában, oda bejön, mert már említést tett a miniszternek a vendégkönyvről. Bent az irodában alig fértek el. Gyorsan a miniszter alá telt egy széket; így talán többet fog írni a vendégkönyvbe. Közben figyelte arcát, fáradtnak látszott. Bizonyára megvan neki is a maga gondja, sőt, jóval több. Az ördögbe is, országos gondok azok, és ki tudja, mennyi kérvény, kérelem fut be hozzá. Igen, az emberek egy jelentős része mániákus kérő, manapság divat egyenesen a miniszternek címezni a kérvényt. Neki viszont szerencséje van, helyébe jött a miniszter — csak kérnie kelt A miniszter bekattintotta golyóstollat, és kérdően nézett szét: — Azt hiszem, elvtársak — mondta az irodába levőknek —, talán mehetnénk is. — Egy pillanatra, miniszter elvtárs! Igen, elérkezett a kérés pillanata. Nincs mit tovább húznia. De mintha elkedvetlenedett volna a miniszter? Vagy csak ő látja így? Talán sejti, hogy kérelemről lesz szó. Amiből valószínűleg sok van feljegyezve nála. A nem, igazán kár lenne elrontani ezt a szép látogatást holmi egyéni nyavalygással. Különben is kérni tudni kell! Neki meg se- hogyse jön ki a száján!... Gyorsan határoz. íróasztalán feketére politúrozott fotoalap- zal.on szépen megmunkált, jól sikerült, vasból készült rózsa. Két hete kapta névnapi ajándékul a gyerekektől. Azok készítették titokban, és meglepték vele. Szép darab, büszke rá, de hadd emlékezzék a miniszter. hogy náluk járt. — Ha megengedi, miniszter elvtárs, amikor megtudták a gyerekek, hogy jön, ezt készítették önnek. Fogadja szeretettel. Felveszi az asztalról a vasrózsát, és átnyújtja a miniszternek. Szép dárab, nyugodtan az íróasztalára teheti. Ami azt a parányi füllentést, illeti, hát istenem, emberek vagyunk. K íséri ki a vendégeket; és könnyűnek érzi magát. A reggeltől, tartó szorongása elmúlt, frissen lépdel, közvetlenül a minister mellett, örül a vasrózsa sikerének, az egész jól végződött napnak. Holrii János ég alatt 3. Egyszer sírva fakadtam: lehullt az egyik. Kavicsot dobtam helyette — kettőt — maszatos kézzel az égre, s hinni akartam, hogy felérve kifényesedik. 4. Azóta három X állt elibém, s ritkábban kopogtatok otthon. De az ég, az otthoni ég vonz vissza ma is, mert körkörös ott a horizont, s belefér szemeim látómezejébe. 5. Az esti ég alatt sokáig állok valahányszor hazavisz az utam, számlálom újra, konok türelemmel, a csillagokat, mint nyáját a juhász, mint rideg barmait a pásztor a hegyben. Mert élni itt: tűhegynyi csöpp világunk rengetegében másként nem lehet, csak otthoni égbolt távlataival, s otthoni csillagok múlhatatlan varázsával a szívben. Kátay Antal Otthoni 1. Az ember alakoskodik olykor anyja előtt is. Hazatérvén dicséri főztjét, pedig a hús, s a grízestészta is ugyanaz Kamcsatkában és Pusztaszabolcson, s nem keserűbb az ital másutt. Mégis: valamit mondani kell, amit elhisz. Hát dicséri a főztjét. Kér kétszer is, telegyomorra, pedig csak az ég, az otthoni esti világ vonz újra meg újra haza, mert távolabb van a csillag, s ragyogóbb otthon. Ez igaz! 2. Emlékszem: kölyökkoromban mindig kisdolog ürügyén mentem a kertbe, ha éjszaka ujjai motoztak a fákon, s zajtalan felhők csiszolták ragyógóra a szép üvegég kirakatsorát, — s mit bántam akkor én a vacsorát — ! Megálltam futóhomokján az útnak fájásig meredő nyakkal bámulni kékfényű ékszereit az otthoni égnek. ÉGBŐL KAPOTT SEGÍTSÉG Csendes nap a légi mentőknél — Csendes nap lesz a mai mondja a diszpécser, amikor útjára bocsátja reggel az egyik repülőgépet. Sem rádión, sem a közvetlen telefonon nem érkezett sürgős segélykérés, így csak betegeket szállítanak. Kilenc óra 49 perckor startolt a gép, rövidesen Tatabányán lesz á két beteggel. Győr, Esztergom Megélénkül az iroda. Telefon a siófoki reptérre, s érkezik a válasz: „Igen, fogadjuk”, s már elhangzik az utasítás: „Indulás tizenkettőkor.” Elsősorban hazai útjaik vannak, de szállítanak külföldre is betegeket, s ha szükséges, hazahozzák a kint megbetegedett magyarokat. Tóth György főpilóta idén futópályán gurul a gép, de a mentőautó már elindult. Kisegítik a gépből a Balassagyarmatról hozott beteget, s már indulhat is a mentőautóval tovább. Meghívták a pilótát a lagzira Négy pilóta repül, kilenc szerelő vigyáz a gépekre. Érzik
