Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
▼«sántát», lSfifi. október 2. ESZAKMAGYARORSZAG 'r EPOSZOS VÁROS 10S7.0S múlt, eposzként ömlő mai lelkű, let-, és bizonyosra vehetően eposzméltóságú,r meg eposz- hősiességű jövendő következik.. Nem szeretnék túlozni, de nekem, a nagy ünnep egyik vendégének cposzos volt itt minden, elömlő líraként ragadt magúval a valóság, bő zúdu- lással sodorva elém félévez- rednyit a történelemből s míg ittam a hősi legendák tejét, észre sem vettem, hogy mesz- sze járok már, egy új eposzban, előre is sodródva vagy félezer évet, rég megérdemelt jövőt tapintva, de látva, hallva, szippantva és finom ízeiazt mondhatom, hogy azért lett Szigetvár város, mert lakossága is akarta és megyei szintről is teljes erővel és hozzáértéssel segítették. Csak néhány példát említek. Először: Szigetvár lakossága 1960- ban 15 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Akkoriban alakult meg a Várbarátok Köre, amelybe először csak néhány forrólelkű lokál- patrióta, de múltat és jövőt jól látó ember lépett be. Ök kezdték, ők indították el a várossáíe'jlődés szép munkáját. A Pécsi Bőrgyár munkásai is — zömében szocialista brigádok — hírül véve sikerrel, az ünnepségen be is mutatták. A képzőművészeti pályázat első díját Zágon Gyula Szigetváron élő festőművész „Szigeti veszedelem” című műve nyerte el. Es a mű elnyerte a harmincezer főnyi ünnepi látogató egyetemes tetszését. Regények, történelmi tanulmányok, hősköltemények és zenemüvek születtek. összesen 210 képző- művészeti, 71 irodalmi és 31 zenemű alkotás érkezett be. És még határidő után is küldtek. összesen 312 művészi al- 'lcotás — Szigetvár ihletésére. Nem igen volt még a müvéüj folyóirat A mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulásával cs megerősödésével egyre jobban előtérbe kerül a korszerű termelés gépesítése, műszaki megalapozottsága. A fejlődés hozta tehát magával, hogy a mezőgazdasági gépészet és építészet kérdéseivel külön szak- folyóirat foglalkozzék. E célt szolgálja a napokban megjelent Mezőgazdasági Gépészet és Építészet című kiadvány. A lap 84 nagyalakú oldalon igen sokrétűen foglalkozik gépészet1 és építészeti kérdésekkel, jelentős segítséget nyújtva a mezőgazdasági termelésben és irányításban dolgozó vezetőknek. mérnököknek és technikusoknak. A lap negyedévenként jelenik meg, s a sikeres első szám jó folytatással biztat. Tűnődések rövid pórázon E. Kovács Kálmán aforizmáiból. Hirdeted, hogy nemeslelkűségböl bocsájtottdl meg: holott gyengeségből. * A szép a természet és a művészet külön dimenziója. * Még akkor is féltékeny vagy, ha már szabadulni szeretnél. * Feleségre könnyebb szert tenni, mint barátra. * Akkor láttuk meg emberi nagyságod, amikor porba sújtott a korcs erőszak. * Kortársait a felfújt nagyság megtéveszti, de az utókor majd igazságot lesz. \ ’ * A bölcs könyvkiadók, csakúgy, mint a tapasztalt kutyasétáltatók, mindig is tudták,, hogy az ebet és az irodalmat hosszú pórázon kell sétáltatni a szabad fi- cánkolás lehetősége végett. * Fiatal házasok az örömeikkel, öregek a panaszaikkal traktáljúk egymást. t -x- -x- * * -x- x * ~- * * * * * -x- * -x- x- * * * -x- * -x- * * -x- -x- * * * -x- * * x- -x- -x- -x- -x- -x A Zemplén fehér foltián — Akkor a tanyánál találkozunk! — Rendben. ti f je. Boldogköváraljáról t i Blo elindultunk a terepjáróval, most álltunk meg másodszor. Először Hejcén, amikor felvettük Pohankó En ' e erdészt, a terület minden bokrának, állatának ismerőjét. másodszor pedig most; az elágazásnál. Már a hegyek oldalában kapaszkodó, nemrég épült erdei úton is magunk mögött, hagytunk vagy 8—9 kilométert, de még mindig tovább haladunk a Zemplén belsejébe. A rossz utat, akadályt nem ismerő terepjáró Barlucz Ferenccel, a boldogkőváraljai erdészet vezetőjével, és a vadászatot, a Zemplént talán mindennél jobban szerető. Abaújszántóról ide látogató idősebb férfival. Dezső bácsival tűnik el a fák között, mi pedig Pohankó erdésszel a jobboldali, kissé lefele lejtő útra térünk. Fenyvesek között kanyar- gunk. Az egyik kiszögellés után az erdész csendet int, majd óvatos, gallyat, harasz- tot, elperdülő követ kerülgető léptekkel halad előre. Megáll az egyik fa mellett, és jobbra mutat. Ott egy nagyobb, nyírfáktól fehérlő tisztáson büszke tartású, fejlett, szép agan- csú szarvasbika áll. Nincs messzebb 40 méternél. Még a lélegzetünket is visszatartjuk, mint a cövek, merevedünk a fák takarásában. A bika fölemeli fejét, megmozgatja fülét, majd lassú ügetésbe kezd. Mellette egy másik bika tűnik fel, .arrább, a bokorból szarvastehén ugrik. A tisztás után kezdődő erdő széléről is hallik csörtetés, majd eltűnik a három állat. — Hát újra itt voltak — mosolyog az erdész. Tovább haladunk lefelé. Irtás szélén ülünk le. A közelben dúslevelü páfrány bokor zöldéit, a fűben itt-ott nagyra nőtt gomba kalapja barnállik. Előttünk, a sűrű aljnövényzet között halk bugyogással siet lefelé egy keskeny vízér. Az irtás is a szarvasok találkozó- helye. Egyelőre azonban csak i az este érkezik. Óvakodva . majd mind határozottabban Fejünk fölött megérkezésünl pillanatától kezdve lármázil egy rigó. Bizonyára nagyor csúnyán lehordott bennünket, mert most már maga is beleunt, és lejjebb' röppent, ott mondja a magáét. Ágreccse- nés, harasztzörgés hallik. Szarvasok vonulnak. Lehet, hogy a rigó már megmondta nekik: csak igyekezzenek tovább. Ezzel a csoporttal nem is sikerült összetalálkoznunk, így leballagunk a völgybe és elindulunk a köveket pas- koló. hideg vizű Nagypatak mentén. fi Kjiíjjl/ két oldalán hir- H | Ű Kft télén, meredeken emelkednek a hegyek. Ősrégi fák, sűrű, áthatolhatatlan bokrok. hűvös, esti levegő. Az est jellegzetes ciripelös csöndjébe belehuhog egy bagoly. A haraszton apró pörcenések futnak: talán egy sün indul vadászatra. Szemköztröl ku- vik kiált. Megérkezett az éjjel. A Zemplén legbelsejében járunk. Kis túlzással: a Zemplén fehér foltján. Tíz kilométeres körzetben sehol sincs falu. A terület tíz éve rezervátum. A patak háromszor, négyszer is keresztezi utunkat. Óvatosan lépkedünk at a köveken. Majd egy keskeny gyalogösvényre térünk: nekivágunk a jobboldali meredeknek. Az ösvény irtáson kanyarog. Mind följebb emelkedünk a hűvös levegőjű völgyből, a patak mormolása alattunk elmarad. A bagoly egyre erősebben huhog, mintha a csúcsokon, a magas fákon most már lepihent hollókat riogatná. Valahol a gerinceken óvakodhatnak most a fekete muflonok is. Megállunk és visszatekintünk a völgyre. A szemközti hegy mögül most emelkedik ki a hold sárga tányérja. A bokrok, fák, füvek halvány sejlő árnyékot kapnak. És mintha csak a holdat köszöntené, a völgyből, melyet magunk alatt hagytunk, erős mély hang zendül. Mintha ; hegy gyomra korduit voln; egy hatalmasat. Bőg a szarvas. Egy erős bika adja tudtán minden társának: kész har : colni, verekedni életre, halál j ra a kiválasztott tehénért. Jöj jön, aki mer. Távolról is fel “1 hangzik a bőgésí valahonna oldalról még egy. De a k< utolsó szarvas nem ismétel, bőgés vége felé járunk, csitul csendesedett a harcikedv. Nagypataknál tanyázó biV azonban rövid lélegzetvétel n j szünet után újra és újra ha . sog. belezendíti hangját a zái | visszhangos, most már a ho fehér fényével világított völg be. Fenséges, megbaboná hang. Kis időre még a bagó j. is elnémul, a kuvik is me 4 csendesedik. ú Észrevétlenül múlik az ic >- Csak a mind feljebb há hold jelzi: ideje tovább indi nunk. Az irtás nagy Jerül a bokrok, cserjék, itt-ott egy st tarkítja. Kis oldalazással mi dig fölfelé tartunk. Hirtel magas fákból álló erdő zárja utunkat. Sötét van a fák között, csak itt-ott csillog egv tenyérnyi fényesség a hold beszűrődő sugaraiból. Körülbelül tíz méterre tölünk hirtelen riad valami, és nagy ugrásokkal menekül. Majd:megáll. és éles, riasztó hangot hallat őzike. A többieket figyelmezteti a veszélyre. Kjcfjtnif az erdőből. Nénin WIR hány lépés után már látszik a tanya. Egy közeli fánál, keskeny vályúiban forrás tiszta vize csordogál. A tanya felől beszélgetés hallik. A vezető erdész és Dezső bácsi vár ránk. Dezső bácsi egy őzikéről beszél. Rávilágított a lámpával, és annak úgy ragyogott a szeme, mintha száz szentjánosbogarat sűrítettek volna arra a pici helyre. A tanyán ágy, asztal, petróleumlámpa, dobkályha, kon- dér, demizson található. Tehát minden, amire most szükség van. A kályhában hamarosa: tűz pattog, a kondérbó! fínorr illatok szállnak, a demizson ból aranyló bor csorog. De nemcsak ilyen szép dolgok találhatók itt, hanem egy nag gond is. Bartucz Ferenc az orvvadászokról beszél. Felelőtlen. semmivel sem számoló emberek ezek, akik rengeteg kárt okoznak. Az egyik esetről így szól az erdész: — A bőgés alapján arra következtettem. hogy az együk völgyben nagyon erős bika ütött tanyát. Német vadásszal akartam lelövetni. Tudnivaló, hop ’ a külföldi vadászok a kilőtt szarvas agancsáért 25—30 ezer forintot fizetnek. Szombaton hallottam a bőgést. vasárnap újra kijöttem körülnézni. Akkor hallottam abból a bizonyos völgyből egy' golyós puska csattanását. A bikáról azóta nem tudok. Valamelyik regéci, vagy telkibá- ^ nyai orvvaöász lőtte le. Aztán több példával is illusztrálják még: nagyon cl j szaporodtak az orv vadászul \ lelőnek egy gyönyörű szarvasi, kikanyaritják a combját és el tűnnek vele. a többit otthaey- _ ják. Elvisz magával tíz kilo n húst, amiért az állam 30 ezer :t forintot kanna, ő- A Zemplén gyönyörű, varija ban, életben gazdag terület. a Még szebb. gaz.dagabb is lenm y.j ha nem pusztítanák felelőtlen r- emberek. n0«nn Indulunk vissza. !d lítijlJC . a terepjáróval ^ egy ideig azon az úton hálálj dunk, amelyen valamikor pos- g- takocsik jártak Sárospatak— Régéé—Kassa között. A re®é:-i kőkaputól visszatekintünk a jj° völgybe: a kelő nap fénye már jt, őszi-sárgás, vöröses erdőré- ía szekre hull. nrxn Priska Tfbw A rulettkirály címet viseli. Gály Lajosról, a múlt század híres magyar játékosáról szól a könyv. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot O. Pro- döhl német író Hírhedt bűnügyek című gyűjteménye. Végül a sorozatok kedvelőinek figyelmét felhívjuk, hogy A i világirodalom remekei című igen népszerű kiadvány új sorozatának első kötete Hem- t mingway világhírű, ßticst» a . fegyverektől című regényét r tartalmazza. Az elmúlt hét könyvújdonságai közül először a nagy francia festőnek, Ga-ugin-nek híres emlékiratát, a Noa-noá-1 említjük meg. Újdonság a szó legtisztább értelmében az angol Christopher Fry-nek 3 verses drámából álló kötete, amely az egyik színmű címéről A hölgy nem égetni való címet kapta. A könnyed próza kedvelői nyilván szívesen olvassák majd Kcllér Andornak egy 1936-ban írt és azóta sohs meg nem jelentetett, így eléggé elfeledett müvét, amely Új könyvek a miskolci könyves boltokban szelek történetében ilyen b'ő- csökú múzsa. És született egy lovas szobor — Somogyi József Kossuth-díjas művész alkotása —, amely a hősök méltó- dicséretét. szolgálja minden időben. Rendeztek egy egész sor kiállítást, több hangversenyt, és amire ötven éve nem volt példa Magyarországon: Zrínyi-emlékpénzt adtak ki. Ml, sokáig sorolhatnám, de elég ennyi is. Szigetvár úgy lett város, hogy általa az ország gazdagodott. Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy Szigetvár máris „nagy város”, méltó a rangra, múltjával, jelenével és jövőjével egyetemesen. És azt mondja Tinusz János, az új város tanácselnöke, hogy: „Kérem, ez az egész így, ahogyan van, egyszerű ötletekből született. Mégpedig a helyi és a Baranya megyei lakosság ötleteiből.” Mi tagadás, elgondolkoztam ezen. Arra gondoltam, hogy itt, Borsodban, az egykori északi végeken, a történelemben any- nyiszor perzselődött hegyek közd és hegyek alján, egykori kurucok és mai vasmunkások földjén, miért nem születnek , ilyen ötletek? Miért nincs itt . is egy kis Zrínyi-bátorságé- nekilódulás, mondjuk Patak, i V4gy Szerencs várfalainál,- hiszen a történelem itt sem . volt gyávább és egész leikével r tárul felénk a jövendő. Így 5 aztán egy kicsit irigykedve is . köszöntünk új városunk, kék- 3 fehér lobogós Szigetvár. Szendrei József i szigetváriak szárnybontását, önzetlenül és teljes lelkesedés- jel a segítségükre siettek. A örténelem dicsőségének kicsiszolt fénye és a jövendő le- ictőségek villogásai megmoz- jatták a helyi lakosságot is, olyannyira, hogy 1965-ben már 730 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek azért, hogy Szigetvár kinő- nessen a falvak sorából, és város legyen. Tudták, hogy azt a rangot nem adják ingyen, ezt meg kell teremleni. Először csatornarendszert építettek. Azután utakat, hida- cat, majd középületeket és lerakták az első igazán városi lakóháztömb alapjait is. A nagy kezdeményezésre felfigyelt mindenki. „Szigetváron valami készüL, Szigetváron valami lesz'’ — beszélték a megyében mindenütt És megindult a segítség áradata. A négyszáz éves jubileum valóban jó alkalomnak ígérkezett És az is volt. Talán. jobban sikerült, mint ahogyan tervezték. Végül már elkészült a leendő város ötéves fejlesztési terve is. Mindenki ügyködött, kilincselt, bizonyított, intézkedett. Es a kormányzat, látva a nagyszerű kezdeményezéseket segítségükre sietett. Csupán a helyi konzervgyár fejlesztésére 200 millió forintot kaptak. A cipőgyár bővítésére 25 milliót, és kétmilliót ivóvíz- hálózatra, hétmilliót tatarozásra, hárommilliót járási könyvtárra, amely az ünnepség során 13 000 kötet könyvvel meg is nyílt Végül még új sporttelepre, melegvizes strandra cs az egykori várárokban kialakított csónakázó tóra is tellett az erőkből. l)e az anyagi nem minden — és először azi is meg kellett teremteni Mindez azonban kevés let) volna ahhoz, hogy Szigetvái várossá váljon. Szellemi épület is kellett. A jubileum j< alkalom volt mindenre. Na gyón ügyesen és bátran or szagos pályázatokat hirdettek íróknak, festőknek, zeneszer zőknek, szobrászoknak, törté neszeknek. És a nagy törté nelmi évforduló megihlett őket. Kiváló művek születtek Darvas József Kossuth-díja író Zrínyi-drámát írt, amely nek egy felvonását, igen nag ben megkóstolva is. Értelmem rendezgette a dolgokat s mire kivontam magam a hatások alól, hogy józanabbul lássak s ítélkezzek is, tudomásul kellett vennem, hogy I960 őszén, amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok” és „még zöldéi a nyárfa az ablak előtt” — egy egészen különös, do minden részletében valóságos magyar évezrednek vagyok részese, egyszerrelátója. Szigetváron, míg Zrínyit és hős harcosait ünnepeltük, egyszerre tárult fel előttem magyar múltunk fele és elémtáncolt csurgó reményben a megszolgált jövendő, az elmúltaknál cseppet sem gyávább évszázadok nagy lobogóit suhogtatva — nem a szem, hanem a látó lélek előtt TqI*Ím sohasem lesz Szi- 1 Ilidül getvárnak milliónyi lakosa, talán százezer sem, de ez a csak tegnap óta várostelepülés máris a magyar föld „legnagyobb” helységei közé tartozik. Nem a jelenlegi tízezernél alig több lakosa teszi azzá, hanem eposzos múltja, eposzos jelene és az a nagy- életkedvű közösség, amely ezt az új várost néhány év alatt megalkotta. Szinte a sárból kaparva ki, buzgó akarattal meg is szervezte, olyannyira, hogy már a születésnapja elölt világra tágult, hírneve országokat szállt át, hiszen ne feledjük el, hogy Szigetvárt négyszáz éve ismeri a világ, de elsősorban Európa. És nem is méltánytalanul. Szigetvár — minden túlzás nélkül — négyszáz évvel ezelőtt Európa megmentője volt. És azért, hogy megmenthesse Európát — feláldozta önmagái. Most, mint a legújabb magyar város, ősi nagy veszedelméből ki- sarjadva, mindenképpen a négyszázéves jubileumnak köszönheti felgyorsult fejlődését, megérdemelt várossá válását. De _ és ezt százszor kellene a láhúzni — a múlt önmagában csak történelem volt, kevés ahhoz, hogy hozzáadás, megsokszorosítás nélkül várói nevet és rangot adjon egy magyar falunak. És megtörtént a hozzáadás, a megsokszorosítás. Ez az új történeim: Példa szocialista értékeiber felér az itt lejátszódott közismert eposszal. Szigetvái népe Úgy vívta ki a várossí válás jogát, hogy múltjáho: hozzáadta egészen mai ön magát, ill/í hinne legalább felső rolni, miért is vál hatott Szigetvár várossá Múltjáról már beszéltem, j hozzáadásról, a múlt megsok szorosításáról meg tömőre
