Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
Vasárnap, 1956, október ESZAKMAGYARORSZAG 5 Éími u lehetőségekke Á 2015-ös kormányhatározat — és ami eddig történt vetkezik, hogy még jónéhány hozzáértő mezőgazdászra, állattenyésztési szakemberre is szükség van a lejtős területeken. — Folytatnak-c jelenleg valamilyen kísérleteket a lejtős területeken, amelyek az adottságok speciális hasznosítását kívánják szolgálni? A szó legszorosabb értelmében vett kísérletekről nem beszélhetünk. A már korábban megkezdett és a legfontosabb szerepet játszó általános talaj- javítást tovább folytatjuk, s ehhez az állam az eddiginél több segítséget nyújt. Ez azonban nem kísérlet. Azt viszont kísérletezésnek lehet nevezni, hogy öt termelőszövetkezetben az elkövetkező gazdasági évben egyes növényféleségekhez optimális műtrágya-,,ellátót lságot” biztosítónk, Arra kíváncsiak a szakemberek: a műtrágyaadagok milyen növelése szükséges adott talaj - minőség mellett, hogy jelentősen növekedjék a termelés. S hogy ez mit jelent a gazdaságosság szempontjából. E tapasztalatokat azután valamennyi hasonló területen gazdálkodó közösség hasznosíthatja majd. Ezek a kísérleteztések Azonban, ami a lejtős területek jövedelmező hasznosítását illeti, nem is a kísérletezéseken van a hangsúly, hanem azt kell termelni, s olyan áUte- nyésztést kelil folytatni, ami az adottságoknak megfelel. Es emellett kiegészítő tevékenységekkel — mészégetői», az erdei termékek gyűjtése, esetleg feldolgozása, a fa feldolgozása — növelni a termelőszövetkezetek jövedelmezőségét, biztosítani az itt élő embereit foglalkoztatását és jobb megélhetését. Ehhez államunk megadja a segítséget. S ezzel mindenütt élni kell. Mi a magunk részéről minden szükséges intézkedést megteszünk. A felmérés, a tervezgetés tovább folytatódik, reméljük eredményesen, Barcsa Sándor Őszi program az ózdi nefaoÉíSEiál Gazdag őszi programmal várja az ózdi nőtanács a város asszonyait, lányait. Ismét szervezik a nők akadémiáját, és október 1-től működik a nők klubja. Sütő-főző, szabásvarrás tanfolyam várja itt az érdeklődőket Megrendezi a nőtanács a szülők iskoláját is. Nyugalomba vonult (Levelezőnktől.) A napokban búcsúztatták Saj ókeresz túron Novak Barnabás községi vb- titkárt, aki GO. életévét betöltve, 39 évi szolgálat után m >st vonult nyugalomba. Szolgálati idejéből 15 évet töltőt: egyhuzamban Sajókeresztúron. 1948-ban lépett a párt tagjainak sorába, azóta vezetőségi tagként vesz részt a pártmunkában. Az 195G-OS ellenforradalom idején példamutatóan állta meg a helyét. Ünnepi tanácsülésen búcsúztatták a nyugdíjba vonulót akinek div Bíró Györgv. a járási tanács vb-titkára nyújtotta át a Miskolci Járási Tanács VB. és a szakszervezet elismerő oklevelét ajándékait. Rigó András párttitkár A táncdal is állítja, hogy az utca szépsége hatással van az emberekre, közérzetükre, ízlésükre. Az utca a környezet bonyolult forgószínpadának egyik legfőbb díszlete. Ahogy a vasúti csomópontokat összekötik a sínek, úgy köti össze városi életünk csomópontjait az utca: lakásunkat a munkahellyel, a mozival, a sportpályával, mindent mindennel és mindenkivel. Életünk tekintélyes részét töltjük az utcán, ez a különös senki földje természetesen mindenkié, és tisztaságáért, rendjéért mindnyájan felelősök vagyunk. Akkor is, ha alkalmi őgyelgők vagyunk, akkor is, ha éppen csak átutazunk rajta. A tiszta, rendezett utcákon észrevétlenül az esztétikai nevelés i$ megtörténik. A hibás útburkolat, a íel- ásolt útszegély, a korabeli konyhai falvédőre hasonlító, giccses virágágy, az eldobott kiflívég, uzsonnás papír, villamosjegy, csikk, az alkalmi elárusító bódék, túlméretezett feliratok és reklámfalak, poros kirakatok, ócska, rozsdás hirdetőoszlopok mind megannyi támadás a járókelők ellem Sokat beszélhetnénk »a városi utcakép hangulatában fontos szerepet játszó neonfcliratok- ról is. No és a kis, csendes utcák lakóiról. Miért van az, hogy az egyikben még _ az útszegély is virágos, a másikban sorra díszük a szénpor* a szemét. A lakosság közérzete az egyes emberek közérzetéből tevődik össze, ebben pedig döntő szerepet játszik az utca, amelyiken naponta végigmegyünk. Az utca zaja, fénye, csendje, sötétsége, tisztasága, jó vagy rossz hatással van idegrendszerünkre. Még az eső jelentősége is más ott, ahol épek a háztető csatornái és jó az útburkolat, ahol az emberek ereje, a lakók akarata gondoskodott róla, hogy szép legyen az utcájuk. S hogy minden utcán öröm legyen végigmenni, akkor is, ha nem süt a nap, akkor is, ha esik az eső, az mindenképpen rajtunk múlik, csak igazán szeretnünk kell utcánkat, ahol lakunk. B. I. Téa*t hódít sa mfianyagr Kis műhelyből valóságos gyár — Egy év alatt tűs milliós, ^tigeás**6 — Nyoleszás gyártmány Nincs az életnek olyan területe, ahol ne tapasztalnánk a különböző műanyagok rohamos térhódítását. Ez a magyarázata, hogy a tanácsi irányítással működő Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalat, albérletben tevékenykedő kis műhelyből, néhány esztendő alatt, valóságos gyárrá fejlődött. Néhány esztendeje a kis vegyieikkgyár adott otthont, a még kisebb műanyag-részlegnek. Később a vegyicikk mellett már a műanyag szó is szerepelt a válla’ t elnevezésében. Az elmúlt esztendőben pedig a több mint 30 milliós termelésből csaknem 22 millió jutott a műanyagrészlegre. Az idén teljesen önállósult. A 400 embert foglalkoztató gyár, amely a maga nemében a második legnagyobb az országban, túl fogja teljesíteni 31 millió forintos termelési tervét * Deák István főmérnök szerint a fejlődés nem áll meg, az elkövetkező években még nagyobb jövő vár a műanyag, gyártásra. Napjainkban is nagy beruházás kezdődik a vállalatnál. Új műhelycsarnokot építenek, amelybe az eddiginél jobb, korszerűbb gépek kerülnek. A műanyaggyár fejlődése azért is fontos, mert hiszen elsősorban női munkaerőt foglalkoztat. (A dolgozók 75 százaléka nő.) Három műszakban termelnek a különböző hazai, de nagyrészt még külföldről, többek között a Szovjetunióból és Olaszországból érkező nyersanyagokból. Fő profiljuk a bakelit sajtolás. De gyártanak itt korszerű gépeken hőre lágyuló műanyagokat is, kísérleteznek a vaku umszí vassal, a poliészter szórással. Ez év közepén alakult meg fejlesztési csoportjuk, amely nemcsak új gyártmányokat kísérletez ki, hanem az új mű- anyagfeldolgozási eljárásokkal is foglalkozik. Üj iparág, nagy jövő áll előtte; s erre alaposan fel kell készülni. # Jellemző az iparág ^kiskorúságára”, hogy műanyag- feldolgozó, illetve műanyag cikkeket gyártó szakmunkások még nincsenek az országban. Itt, ebben a miskolci gyárban szerződ tették az idén az ország első 15, műanyagfeldolgozó szakmát tanuló ipari tanulóját. Lányok valamennyien, s már most elhatározták, hogy három óv múlva ünnepélyesén avatják őket az iparág' első magyar szakmunkásaivá. Az elmúlt esztendőben több mint 600 különböző gyártmányukkal jelentkeztek az ország piacain. Az idén? A főmérnök Szabó Lászióné terv- statisztikust hívja segítségül. Kis számolás, és kiderül* hogy a nyolcszázadik gyártmánynál tartanait. . Rengeteg műanyaguk kerül a belkereskedelem útján a lakossághoz. A háziasszonyok modern konyhájának számos „tartozéka” készül itt. Még többet szállítanak a különböző gépeket, felszereléseket készítő üzemeknek. Minden mosógépen, rádióban, tv-ké- szüléken, a játékszereken, különböző háztartási gépeken találunk jó néhány Miskolcon gyártott műanyag-részecskét. Csak egyetlen adat a negyedik negyedéves tervből: több mint 80 ezer darab műanyag tálcát gyártanak a háztartások és az önkiszolgáló éttermek részére. Pozsonyi Sándor possa a fújtató rú-dját, tetezsV neki, hogy kifelé húzódom a felszálló koromtól. — Hát semmi szépet nem látsz ebben a mesterségben? — Nem sokat. — Mi akarsz lenni? — Autószerelő. Károly bácsi a szép levél- mintás kocsidíszről tisztogatja a kormot, s már a változhg- tatlanba bele törőd ve dörmögi: — így jártam a másikkal is. A legnagyobb fiamat igen akartam tanítani, magam mellé venni. Tudja, mi lett belőle? Tanársegéd az egyetemen. Mindig jó oszű gyerek volt, az igaz. Azt hittem, majd ez. Hiába, ez is másfelé kacsingat már. Hagyom, hadd menjenek — legyint lemondóan —, úgy sem lesz jó mester abból, áld nem szívvel csinálja. Pedig de szeretnék magam mellé egy embert. Meg is szólítottam ón már minden gyereket a faluban: nem jönnél el hozzám? Egyszer egy csfréfí- falusi fiú beállt, de haitftad- nap araiak is nehéz lett a ksr lapács... A kis Miklóst sem lelkesül különösebben, hogy az apja olyan híres kovács, aki arr? a fekete kancára is ráverte al első patkót, amelyiket se Cse répfaluban, de még Mezőkövesden se tudtak megpatkolni, olyan veszekedett jószág volt. H ej, ez a harmadik nemzedék! De kirí ott már a kováé, a- múzeumből. Adaiuovics Ilona égetésből éltek. Fuvaroztak. Volt itt vagy 100—120 pár ló, meg ugyanannyi szekér. Mi aztán a bátyámmal a tsz alakulásakor beléptünk. A másik kettő az iparba ment. A tűzlér mellett rengeteg kisebb-nagyobb fogó, csipesz. Erről jut eszembe: — Ha ez a műhely olyan öreg, tán még fogat is húztak benne? — Az apám. Az még húzott. De nem szeretett vele bajlódni, csak sok rimánko- dúsra vállalta. • — És Károly bácsi? — Magamnak kihúztam nem is egyet, de másnak nemigen. Azaz, hogy egyszer mégis ... Az egyik komám jött. hogy így, meg úgy, szabadítsam már meg. Mondom neki, én ugyan nem. Addig-addig járt itt, körülöttem, hogy már lóg is, meg miegymás, hogy nekiláttam. Feltúrja a fogókat, s kiemel egy ijesztő méretű csipeszt, a viszonylag legkisebbet. — Ezzel. De csináltam én vele mindent. Kiégettem, aztán meg jóddal bekentem ... Szóval féltem én az ilyesmitől. Többet nem is álltam rá. Miklós gyerek élvezettel tai A harmadik nemzedék de az ötkilós iis. Nem bírjuk mi azt emelgetni... — Aztán nekem tán nem nehéz? Hiába no, ma mindenki a könnyebbjét keresi. Zsörtölődik az öreg, körüljárja a műhely közepét elfoglaló nagy tüskét amin az üllő terpeszkedik. Jó húsz éve, hogy az erdőn maga választotta a fáját. Talán ez a húszéves farönk a legfiatalabb ebben a kovács-múzeumban. A magas tűztéren kis balomba kaparva pislákol a parázs. A gyerek rálép a fújtató rúdjara, s pirosán felízzik a szén. A hatalmas bőrzsák megtelik levegővel, majd szakaszosan, nagyokat huppanva esik vissza ráncaiba. — Ez a műhely az apámé vcűt — mesél az öreg kovács —, a fujtatót kilenpszáznégy- ben vette. Lehet, hogy már akkor is kéz alól. Az első mesterember volt a családban. Három fiút nevelt fel a szakmának. A bátyám, meg én, itt dolgoztunk, Bükkzsér- cen. — Elbírt a kis község két kovácsot? — Kettőt? Elbírt az négyet is, mert annyin voltunk. Hegyi falu ez. Az emberek jórészt az enjölxS, meg mészA kaszd csak le, fiam; azt a kazalvágót!. Van vagy száz- ’ éves... dátum is van benne. [ Egy híres bükkzsérci bíróé ■ volt... tán a neve is látszik l még. ► Fogatlan szájúval az öreg ) kovács elmormolja még né- ► hányszor, hogy akaszd le fi- ’ am, de a gyerek csak nem I mozdul. Támasztja a félévszá- ► zados műhely ajtaját, elengedd! füle mellett a szót. ► A kovácsműhely szerszá- * makkal, öreg patkókkal, száz ► éves lóbóklyókka! teleaggatott E fala, s a gerendás mennyezet olyan, mintha vastag, fekete ► prém borítaná. Puha, laza ko- rom bársonyoz itt mindent. * Ezért nem ugrik a gyerek, felüti tiszta ruháját. Az öreg ma- ♦ ga gebeszkedik ízületi fáj- * dal máktól szaggató csípőjével [az ősi szerszám után. | — Nehéz ezek):el a mai gyerekekkel — panaszolja Pintér [Károly bácsi, a tsz kovácsa —, ! [ nem fűlik már a foguk ehhez "a mesterséghez. % — Nem könnyű mesterség ez ♦édesapám — szabadkozik a kis % Miklós, aki tavaly végpzte a ♦ nyolcadik osztályt, s most itt ♦ tanul óskodik apja mellett. — ♦Súlyos a kilenc kilós kalapács, hogy nemcsak ismerik, hanem alighanem már a megjelenés utáni'napon mindenki elolvasta, elemezte, sőt, hozzákezdtek a tervezge fősekhez is. Termesze lesen a megye vezetői, szakemberek késedelem nélkül hozzáláttunk a ránk háruló, s bizony, igen sokrétű munkához. Jó, hagy a termelőszövetkezetek idei nyári munkája, s most, az őszi betakarítás is olyan gyors, jól szervezett, így a szakemberek is, a termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei is megfelelő erőt és időt fordíthatnak az adottságok összegezésére, a tervezgetésre. A mezőgazdasági, közgazdasági és pénzügyi szakemberekből alakult bizottságok a járások szakembereivel együtt már szinte minden gyengén. gazdálkodj, a lejtős vidéken termelő közösséget felkerestek, s a tsz-ek vezetőivel együtt határoztak, hogy mely üzemágak gazdaságosak, vagy formálhatók gazdaságossá. — Lehet-e jelentősebb beruházások nélkül, szinte egyik évről a másikra, csak a termelési szerkezet változtatásával növelni az egyes gazdaságokban a terméshozamot, a jövedelmet? — Erre hadd mondjak egy érdekes számadatot. A lejtős területeken, csupán az által, hogy a talaj- és más adottságoknak megfelelő növényféleségeket termelik, s minden tekintetben helyes vetésszerkezetet alakítanak ki, általában 25—30 százalékkal eredményesebben gazdálkodhatnak, mint eddig. Természetesen ez a valóságban differenciált. Azonban minden egyes gazdaságban feltétlenül pluszt hoz, és jelentősebb bénulni zás, befektetés nélkül. Nos, ezzel a lehetőséggel, ésszerűséggel már a jövő évben élnek a termelőszövetkezetek, Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy ez a változás nem megváltás a gyenge, a mostoha adottságok között termelő közösségek számára. Csak bizonyos plusz az eddigiekhez képest. A jelentősebb változásokhoz, a későbbiek során nagyobb és az adottságoknak megfelelően célszerű beruházásokra lesz szükség. S ez nem megy megfelelő anyagi támogatás, differ renciált segítség, hitelek nélkül. És ami a fentiekből köNincs még egészen két hónapja, hogy új kormányhatározat látott napvilágot. Nem véletlenül éppen a Bonsod megyei tapasztalatok, a megye vezető szakemberei készítette jolcnlós tanulmányozása előzte meg a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1966. augusztus 5-i 2015 számú határozatának megszövegezését, elkészítését. A megye szántóterületének közel kétharmad része lejtős, dombos terület, az itt dolgozó szakemberek évek óta elemzik, próbálgatják: milyen formában lőhet eredményesebbé, jövedelmezőbbé tenni a gazdálkodást. Nos, e tényezők jelentős mértékben hozzájárultak, hogy az új határozatban többek között a következő szerepel: „A kormány általános irányelvként — az ország más hegyvidéki területein is működő termelőszövetkezetek eredményesebb gazdálkodásának biztosítása érdekében — szükségesnek tarja, hogy a szövetkezeti üzemek a meglevő szervezeti kereteken belül fokozottabban fejlesszék a helyi természeti és termelési adottságoknak legmegfelelőbb hagyományos mezőgazdasági kultúrákat, amelyekkel való foglalkozás területükéin a leg- gazdaságosabb.” Ez a nagyon fontos megát- XapítáiS, természetesen azzal együtt, hogy a lejtős területeken dolgozó közösségek megfelelő segítséget kapnak a termelés és a gazdaságosság növeléséhez, bizakodó hangulatot teremtett a tsz-elcben. A valóban jövedelmezőbb gazdálkodásnak azonban egyik alapvető feltétele, hogy a leghozzáértőbb szakembereik segítsék a közös gazdaságok vezetőit. Igaz, az új határozat megszövegezése óta nem sok idő telt el, azonban a jövő évi gazdasági tervek készítésének időpontja rohamosan közeledik. Éppen ezért felkerestük dr. Schuszter Zoltánt, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét, s megkértük, válaszoljon néhány, az új határozattal kapcsolatos kérdésünkre. — Ismerik-c már minden termelőszövetkezetben az űj kormányhatározatot, s milyen segítséget nyújtottak eddig a megye vezető szakemberei az ésszerű változtatásokhoz? — Ez a 2015-ös határozat olyan kérdésekben foglal állást, amelyek éveik óta foglalkoztatnak bennünket, Éppen tezért nyugodtan mondhatjuk, telepi kenyér tesebb, stb, stb. Meggyőződtem róla, hogy valóban így van. Vettem abból a bizonyos „x” telepi és vettem a másik, mondjuk „y” telepi kenyérből s a kettő között bizony nagy volt a különbség. Nem árban, hanem minőségben. Vajon hogyan lehetséges ez? Hiszen ,,x” „y” és „z” telepen is egyforma a fizetés, az anyaghányad, r norma, a liszt és sorolhatnám tovább mindazt, ami a kenyérsütéshez hozzátartozik. (Eddif ugyanis, amikor a kenyér minőségét reklamáltam, az illetékesek rendszerint lisztminőségre, normára stb-re hivatkoztak.) Nos, most létezik Miskolci egy, sőt talán több „X” telet is, ahol rendszerint jó kénye rét sütnek. Ez a bizonyítéka hogy igenis lehet Miskolcot is jó kenyeret sütni. Ezek utál el tudnám képzelni, hogy min den telep átveszi „x” tele módszereit, s a közeli napok tói kezdve minden üzletbe: más-más telep kenyerét fog ják keresni és dicsérni a vá sárlók, (P. s.) A Miskolci Sütőipari Vállalat jó néhány telepén sütik a város óriási kenyérszükségletét. Nem tudom pontosan, de bizonyára nemcsak 1-es, 2-es, 3-as, hanem talán 10-es, sőt 11-es telepi kenyér is létezik. Erre éveken át fel sem figyeltem. Csak annyit tudtam megállapítani a miskolci ke- nvérről, hogy néha friss, néha erősen szikkadt, ritkán jóízű, néha tűrhető és gyakran..., no de ezt hagyjuk. Az utóbbi hónapokban figyeltem fel rá, hogy létezik „egyes telepi”, „kettes telepi”, „hármas telepi”, illetve „x”, „y” és „z” telepi kenyér. Ez utóbbi jelölést azért használom, mert egyik telepet sem szeretném megdicsérni, illetve elmarasztalni. Valami egészen másról van szó ugyanis. Valami van, amit képtelen vagyok megérteni. Több fűszer- és csemege- boltban, kenyérszaküzletben figyeltem meg ugyanis, hogy a vásárlók egy bizonyos „x” telepi kenyeret keresnek. Csakis ezt akarják vásárolni, mert jobb, likacsosabb, izleA mi utcánk óh he szép .