Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

—­XXII. évfolyam 218. szám. ARA: 50 FILLER Csütörtök, 1966. szeptember 15. Az export foltozása miiulannyiunk érdeke Megkezdődött a Borsodi Vegyi kom bindt karbamid üzemének komplex prőbdja Részlet a karbamid üzemből. Országok dicsérik kezük munkáját Kongresszusi verseny n diósgyőri édesiparban T öbb ezer ember vár személygépkocsira. Or­szágszerte új gyárakat építünk, régi üzemeket re­konstruálunk, új. modern, nagy teljesítményű gépeket szerelünk be. A gépek egy részét a Szovjetunióból, és a többi szocialista országból vá­sároljuk, más részüket nyugat­ról szerezzük be. Hozunk pa­pírt a nyomdák számára, vá­sárolunk faanyagot az építke­zésekhez, s volt már aszályos esztendő, amikor búzát is kül­földön kellett vásárolnunk. Minderre ' azt mondjuk, hogy: import. Amit közvetett, vagy közvetlen úton az ország termékeiből kiviszünk: ex­port. A népgazdaság mérlege ál­landó mozgásban van. Nincs olyan nap, hogy határállomá­sainkra gépekkel, ipari nyers­anyaggal megrakott vagonok ne érkeznének. Ezek a téte­lek lefelé nyomják a mérleg serpenyőjét, de szerencsére tő­lünk is mind több, kiváló mi­nőségű termékkel megrakott vagon gördül ki ugyanazokon a határállomásokon, és ex­portunkkal igyekszünk egyen­súlyban tartani ezt a mérle­get, erősíteni, szilárdítani fi­zetési képességünket. A magyar ipar és a magyar mezőgazdaság tekintélyt, tisz­teletet vívott ki magának a világpiacon. Ma már nagy ipa­ri múlttal rendelkező tőkés ál­lamok is versengenek, hogy fizieteket köthessenek velünk. Ezek az üzletek kölcsönösen előnyösek mindkét fél számá­ra, s mivel meglehetősen sze­gény ország vagyunk ipari nyersanyagokban, érdekünk, hogy exportunk növelésével méltó partnerek legyünk ezeknél az üzletkötéseknél. Az országos exportból nagy Szerepet vállal megyénk me­zőgazdasága és ipara is. Üze­meink az utóbbi években igen élénk és eredményes exportte­vékenységet folytattak, a me­gyéből kivitt áruk mennyisé­ge megkétszereződött, piaci kapcsolataink a szocialista ál­lamokon kívül a tőkés orszá­gokban is bővültek, erősödtek. A tőkés export részaránya péídául már az elmúlt évben elérte a teljes kivitel 45 szá­zalékát, és ez a részarány 1966. első félévében tovább nőtt. A piaci helyzet továbbra is kedvező, s ez lehetőséget biztosit a tervek túlteljesítésé­re, a tőkés export fokozására. Szükségünk van ezekre a de­viza-forintokra, a tervek tel­jesítésével döntő mértékben hozzájárulhatunk a külkeres­kedelmi mérleg javításához. J avunkra írható, s ezt örömmel regisztráljuk, hogy minőségi válto­záson mentek át a kiszállított termékek, a jogosan rekla­mált tételek száma elenyésző­en kevés. Az Úzdi Kohászati Üzemektől kiszállított termé­keknek mindössze 0.02, a Le­nin Kohászati Művektől ki­vitt áruknak pedig csak 0.01 százaléka volt minőségileg ki­fogásolható. Gyakorlatilag te­hát mindkét gyár kifogásmen­tesen szállított, s ha ehhez hozzátesszük, hogy a megye exportjának 63.2 százalékát a kohászat teszi ki, nem lebe­csülendő az eredmény. Az exporttevékenységben azonban fiatal vegyi üzeme­inknél jelentkezik a leggyor­sabb fejlődés. Termékeik vi­lágszínvonalon állnak, és ál­landóan nő az érdeklődés irántuk. További lehetőségek vannak tehát — mint azt a Borsod megyei exportbizott­ság legutóbbi ülésén is megál­lapították — a megye export­jának növelésére. Mindez azonban egyrészt összefügg a műszaki fejlesztéssel, a gyárt­mányok korszerűsítésével és egyes üzemekben a szemlélet megváltoztatásával. Piacot szerezni és azt meg is tartani csak kifogásmentes áruval le­het. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy mindenki azt vásárolja meg, ami jobb. Jobbat gyártani pedig csak alaposabb, lelkiismeretesebb munkával lehet. V an még mennyiségi szemlélet üzemeink­ben. S ez nem is vol­na baj, mert többlethaszon, ha az exporttervet túlteljesít­jük. A baj ott jelentkezik, hogy ez a mennyiségi szemlé­let. a terv mindenáron való túlteljesítése a minőséget rontja. Márpedig mit érünk vele, ha kiszállított terméke­ink egy részét a külföldi megrendelők kifogásolják, nem fizetik ki. Bosszantó, hogy ezeknek a raktáron ma­radt termékeknek a legtöbb esetben nincs alapvető, konst­rukciós hibájuk. Gyakran egy csavar helytelen elhelye­zése, vagy az ízléstelen külső is okot ad rá, hogy a külföldi üzletember más ország áruját vásárolja meg. Az is bosszan­tó, hogy például a tiszaszeder- kénvi lakkfestékgyárban vi­lágszínvonalon álló hajófesté­ket állítanak elő, ezzel a fes­tékkel híres nyugati gyárakkal kerültünk élvonalba, sőt, meg is előztük őket, de nem tudjuk megfelelő dobozba cso­magolni. A termék kitűnő, gyártjuk, kereskedhetnénk, óriási üzleteket köthetnénk vele, de a filléres értékű do­bozok miatt festékexportunk még mindig elenyészően ki­csi. Sok hasonló példát felsorol­hatnánk. S e példák mellé hi­vatkozhatnánk a termékeket előállító dolgozók szemléleté­nek megváltoztatására is. Mindenütt tudják a szakembe­rek ahol exportra termelnek, mely áruféleség megy kül­földre. Sokfelé, s legtöbb he­lyen kényesek erre az árura. Kényesek a hírnévre, gondo­san dolgoznak, nehogy visz- szakapjanak akár egyetlen da­rabot is. De az is előfordul, hogy a kitűnő magyar mű­szert, vagy gépegységet siet­ve, kapkodva csomagolják. Sietnek, mert. a tervet min­denáron . túlteljesíteni akarják. A műszeren eltörik egy üveg. látszólag kis érték, de annál több bonyodalmat okoz. Vita az átvevővel, utazgatás jobb­ra, balra, s az még a jobbik eset, ha egy szerelő a kiszállí­tott gép után utazhat, hogy behelyezzen a törött üveg he­lyébe egy másikat. S mindez a csomagolok, s a rájuk fel­ügyelő vezetők hibája miatt. A filléres kár esetleg száz­ezres tétellé duzzadhat. D e térjünk vissza a leg­első gondolathoz. Sok ezer ember vár sze­mélygépkocsira. összespórolta rá a pénzt, alig várja már. Ha többet exportálunk, ha ered­ményesebb külkereskedelmi üzleteket bonyolítunk le, több személygépkocsit tudunk behozni az országba. De va­jon melyik gépkocsitulajdonos örülne, ha végre az óhajtott géphez hozzájutva, azt tapasz­talná, hogy azt hanyagul, rosszul szerelték össze, hogy a festék itt is, ott is lepattogzik róla. Bizonyára megmondaná és meg is mondja véleményét. A magyar termékeket elő­állító munkásokról ugyanígy véleményt mondanak. Vigyáz­zunk tehát, hogy ez a véle­mény mindig kedvező legyen. Onodvári Miklós Száz százalékos bizalom Szocialista kallóra — eszmei hare Emlék töredékek egy a agy emberről © A pók Ü.ésí tartóit az SZivtT e nöüSÉoe Tegnap, szeptember 14-én Mráz Ferenc elnökletével ülést tartott az SZMT elnök­sége. A napirend első pontja­ként a közeli napokban sorra- kerülő SZMT-plénum anyagát vitatták meg megyénk ipari üzemeinek és mezőgazdaságá­nak tervteljesítéséről, s kong­resszusi versenyről, amelyet Barna Ferenc SZMT-titkár terjesztett elő. Ezután az üzemi spartafciá­dok rendezésére kidolgozott intézkedési tervvel foglalkoz­tak, majd a szakszervezeti és a tanácsi szervek munkakap­csolatát vitatták meg. Négyezer mű 45 millió példányban Négyezerféle írásmű 45 mil­liós példány számban — ez a két legjellemzőbb adata a ma­gyar könyvkiadás egy eszten­dei termésének. A statisztika tanúsága szerint az új kiad­ványok körülbelül egynegyed részben tankönyvek. Szépiro­dalmi vonatkozásban az együttes példányszám az el­múlt évben meghaladja a 12 milliót. A mai költők vers- gyűjteményei háromezer fö­lötti átlagos példányszámban jelennek meg, az Olcsó Könyvtár sorozat kiadványai a példányszám-rekorderek — ötvenezres mennyiséggel. A Művelődésügyi Minisztérium jelentése szerint 1965-ben több mint 2500 féle olyan könyv, tanulmány, tájékoztató füzet került ki a nyomdákból, amely széles skálán nyújtott ismereteket az olvasóknak. Az összesített példányszám csak­nem elérte a 18 milliót. A könyvkereskedelem tava­lyi forgalma 778 millió 139 ezer forint volt, ebből az ösz- szegből 209 millió forintot je- . lent a falusi könyvforgalom. | A Lenin Kohászati Művek sűrített levegő szükségletét jelenleg még a gyár különbö­ző részein levő kis teljesítmé­nyű. régi kompresszorok ter­meléséből látják el, eléggé költségesen. A sűrített levegő iránti, egyre növekvő igények jobb és olcsóbb kielégítésére már ko­rábban korszerű központi kompresszortelep építését kezdték meg. A hetvenmillió forint költséggel épülő új üzem építészetileg zömében már elkészült, s hozzáfogtak a gépi berendezések szerelésé­hez. Ennek során négy na­gyobb teljesítményű, szovjet gyártmányú turbó kompresz­Járjuk az üzemet. Világos­ság, fény, tisztaság, halk, szorgos munka. Fehér köpeny­ben asszonyok, lányok ülnek a hosszú asztaloknál, s ujjaik alatt fénylő sztanioíba öltözik a barna csokoládé. Ez talán nem is munka — játék. így látja a felületes szemlélő. Még gyűrött, rücskös a Mikulás piros zubbonya, de a következő pillanatban fény­lőn, simán tapad a papír a fi­gurához. Csak néhány erőtel­jes, biztos mozdulat, egyik kézben a Mikulás, másikban a selyempapír... de jaj, kibújt a könyöke, előtűnt a fekete csokoládé. — Selejt, kezdhetik élőiről. Amíg négyszázból ezer lesz Amott karácsonyfadíszt cso­magolnak. Uj asszonyok, új dolgozók. Felkunkorodik a sztaniol, kicsúszik a papír alól a zsinór. Ügyesebben, ügye­sebben. Négyszáz egv műszak alatt? Ebbe még bele kell jönni. Nem szabad ám azt a piros szivecskét olyan sokáig simogatni, igazgatni! Ezer da­rab a norma! No, de hogyan lesz négyszáz darabból ezer? Pataki Lászlóné, a szakszer­vezet egyik vezetőségi tagja kalauzol végig az üzemen. Rá­szórt szerelnek fel, amelyek­nek üzembe állításával per­cenként ezerötszáz köbméter sűrített levegő készül majd el a mostaninál lényegesen gaz­daságosabban. Az új üzem termelése fedezi majd nem­csak a gyár jelenlegi, hanem a későbbiekben várhatóan na­gyobb sűrített levegő szükség­letét is. Az építők és a szerelők a kongresszusi versenyben arra törekednek, hogy minél több munkaszakasznál időnyeresé­get érjenek el, ezáltal lehetővé váljék, hogy az új üzemben a jövő év júniusa helyett már márciusban megkezdhessék a próbaüzemelést. gi dolgozó. Az ő keze közt pil­lanatok alatt kifényesedik a Mikulás ruhája. Az ő normá­ja akkor is elkészül, ha néha feláll az asztaltól, s odalép az újakhoz, hogy biztassa, lelke­sítse őket: — Soha se csüggedj el, an­nak idején nekem is nehéz volt... így fogd ... így tedd ... először a minőségre törekedj, majd a gyorsaságra... Az első napokban néha el­törik a mécses itt-ott. Nem megy. Ez mégsem játék. Ez munka. Komoly, szép termelő munka. Aztán nő a teljesítmény. Hatszáz, nyolcszáz... nő az önbizalom is, mert a Pataki-, nék segítenek. t A Magyar Édesipar Szeren­csi Csokoládégyárának diós­győri telepén nyolc szocialista brigád dolgozik. A kampány idején felvett új asszonyokat közéjük osztják be. A régi brigádtagok szívesen, sok sze­retettel és felelősségérzettel tanítgatják az újakat. Ezt kí­vánja a gyár érdeke, s a ter­melés. Az üzemvezetés legfőbb támasza Scheidl János főművezető így nyilatkozik a brigádokról: — A szocialista brigádmoz­galom a legerősebb támasza az üzemvezetésnek. Biztosítja a termelés egyenletes ütemét, azonkívül igen nagy segítsé­günkre van a fegyelem meg­szilárdításában, a tisztaság, a minőségi munka biztosításá­ban. Ez a termelés. A termelés, amelyről Reszler Jánosné így ír a Hámán Kató brigád fali­újságján: „...pontos, lelkiis­meretes munkával, selejtmen- tes termékek előállításával készülünk a kongresszusra. Ez legyen a mi ajándékunk .. Ennél azonban mégis többet vállaltak a szocialista brigá­dok a pártkongresszus tiszte­letére. Vasárnapi műszakban négy órát dolgoznak az ex­porttervek időbeni teljesítésé­ért. Eddig mór több mint há­romszáz asszony tett eleget kongresszusi munkavállalásá­nak. A felajánlás -a KISZ kez­deményezésére született. A brigádélet azonban túl­nőtt az üzem falain. Domán Kálmánné és Sebestyén Fe- rencné brigádja a miskolci öregek napközijét patronálja. A Bárány-brigád a fóti gyer­mekváros kis lakóit segíti is­kolaszerekkel, s egyéb apró­ságokkal. A diósgyőri gyermekvédő otthon patronálását Babies Lászlóné brigádja vállalta. Időnként uzsonnát adnak az apróságoknak, s kis édesség- csomagokkal kedveskednek nekik. Áru 17 országba Munkában, tanulásban, szó­rakozásban, mindenben ked vés, nagy családhoz hasonló ez a telep. A munka egyhan­gú, szinte automatikus, de az emberek nem válnak gépekké. Az emberek nem szürkülnek el a termelés iramában, mert munkájukat nemcsak a minő­ségi termékért, hanem az egy­másért érzett felelősség is át­hatja A diósgyőri telepre nagy feladat vár szeptemberben. Jelentős mennyiséggel nőtt az exportigény. Tizenhét ország rendelt Mikulást, karácsonyfa- díszt. Csupán a Szovjetunió­ba 70 mázsa csokoládé-telefont küldtek augusztusban. Len­gyelország 100 mázsa kará­csonyfadíszt rendelt ebben a hónapban. Havi tervük több mint 600 mázsa, > s ebből 235 mázsa külföldre készül. Ezer dísz a norma. Hogyan lesz a négyszázból hatszáz. majd ezer? A vállalatvezetö- ség a szocialista brigádokra bízta ezt a feladatot Az ex­portban nem lesz lemaradó* — erről a régiek segítőkés: sége és az új dolgozók lelkes szorgalma kezeskedik. Adamovics Hmm Új kompresszortelep Diósgyőrben

Next

/
Oldalképek
Tartalom