Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök. 1966. szeptember IS­Avőrwsgárd iütá k Ba|sBÍ»b köweieBései HaiáÉls írisszel! 2 Spanyol IP küldöttsége Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Dolores Ibarnirinak, a Spanyol Kommunista Párt elnökének vezetésével kedden este küldöttség érkezeit hazánkba. A küldöttséget a Ferihegyi űlőtércn Komócsin Zoltán, az MSZMP PB tagja, a KB titkára és Bcnkc Valéria, a KB tagja fogadták. A képen: Dolores Ibárruri és Komócsin Zoltán. Bravúros purtisísnnheíóh Saigon mellett gontól. A szabadságharcosok a szürkületi órákban átvágták a járműparkot körülvevő drótakadályokat, az éjszakai órákban aztán behatoltak a telepre, s azt plasztik- és gyújtóbombákkal iángbaborí- tották. Ötvenöt jármű részben vagy teljesen elpusztult. Meglepetésszerű támadás ért egy vegyes amerikai és dél­vietnami tengerészgyalogos járőrt, kilenc kilométerre Da Nangtól.’ A támadást végrehaj­tó szabadságharcos egységek létszámát hatvan főre becsü­lik. A járőr veszteségét a sai- goni jelentés súlyosnak minő­síti. A dél-vietnami partizánok úgyszólván a főváros küszöbén hajtottak végre bravúros ak­ciókat szerdara virradólag. Harminc partizán egy ame­rikai járműpark, egy rendőr- állás és egy vízszűrőüzem el­len intézett hármas támadást. A járműpark az „Equipement Inc.’’ üzemhez tartozott. E magánvállalat biztosítja az amerikai szárazföldi < erők' ha­dianyagszállítását., Saigon, ki­kötője és a főváros között. A hatalmas üzem mintegy negy­venezer munkást foglalkoztat, köztük dél-koreaiakat és fü- löpszigetieket is. A, partizán támadás színhelye légvonalban 3 kilométerre volt csak Sai­Dr. KARSAI ELEK: H ot m ^ UTOLSÓ ■ HtK NAPJA képezve, sem kellő nehéz fegyverzettel nem rendelkez­nek. Ezen a hajnalon még egy feljegyzésre érdemes jelenet játszódik le a Führer-bunkcr- ben: Hewel, Ribbentrop bi­rodalmi külügyminiszter telj­hatalmú megbízottja a vezéri főhadiszálláson sürgős kihall­gatásra jelentkezik Hitlernél. A beszélgetés rövid, Hewel azonnal a tárgyra tér. Idézzük szavait — a gyorsírói feljegy­zések alapján: „Mein Führer, Vezérem, most öt perccel 12 előtt vagyunk. Ha ön még el akar érni valamit politikával, akkor elérkezett az utolsó pillanat.” Hitler csüggedten, szinte szokatlanul, de minden in­dulat nélkül válaszol: Politika? Én nem csinálok többé politikát. Undorodom mindentől. Ha majd nem le­szek. csinálhattok elég politi­kát.” De alig telik el néhány óra, megérkezik Schörner vezérez­redes és bizakodó jelentést tesz a védelmi vonalak hely­zetéről. Hitler újra eltelik bi­zakodással, hálából ott, a Führer-bunker mélyén soron- kiviil előlépteti Schörnerl ve­zértábornaggyá ... Tovább növeli Hitler biza­kodását Wenck tábornoknak, a 12. hadsereg újonnan kineve­zett parancsnokának jelenté­se, amely a megindult ellen- támadás kezdeti sikereiről számol be. Hitler ismét a régi, este 21 óra 30 perckor legszűkebb környezete előtt kijelenti: — „Meg fogják látni: az orosz Berlin kapui előtt történel­mének legnagyobb, legvére­sebb vereségét fogja elszen­vedniL” Azonnal kiadja a parancsot: a 12. hadsereg folytassa elő­nyomulását Potsdam felé, egyesüljön a 9. hadsereggel, szabadítsák ki a gyűrűbe zárt 4. páncélos hadsereget — ; támadást minden erővel tá mogassák ■ Steiner tábornol SS-pámcélos osztagai. Papíron mindez nem is tűn nagyon rossznak, kivihetetlen­nek, csakhogy künn, a ber­lini fronton náci szempont bő) a késő esti órákban isméi rosszabbodik a csata: Csujkov vezérezredes 8. gárdahadsere­ge és az l. gárda-harckocsi- hadsereg eléri Berlin délkeleti védelmi vonalát, a harapó­fogó két szára Ijesztően kö­zeledik egymáshoz... II. 1945. április 22-re virradó éjszaka, pontosan 1 órakor a Luftwaffe főhadiszállására az egyik, még használható re­pülőtér parancsnokától jelen­tés érkezik: a zűrzavar, a felfordulás az elmúlt 12 óra alatt fokozódott. Néhány perc­cel ezelőtt motorizált SS-egy- ségek megrohanják a repülő­teret, és elvitték a maradék üzemanyag-készletet. Koller tábornok, a nemei légierő vezérkari főnöke llimmiert, az SS birodalmi főparancsnokát keresi, hogy elégtételt kérjen és visszasze­rezze a kenyérnél, az arany­nál többel érő benzint, de Berlinben senki sem tudja, merre tartózkodik Himmler, a harmadik birodalom har­madik embere... Himler nem volt ott Ber­linben Hitler születésnapján a gratulálok között, de sem Hitler, sem a Führer-bunkerba szorult náci vezetők tnég csak nem Is sejtik — mert felté­telezni sem merik —, hogy Himmler, a Gestapő főpa­rancsnoka nem azért maradt távol, mert a „Visztula” had­seregcsoport harcait vezeti. Himmler már napok óta azon fáradozik, hogy érintkezést találjon Eisenhmver tábornok­kal, az angolszász inváziós csapatok főparancsnokával! .. (Folytatjuk^ Gursel ineffhall Gürsel elnököt 1960-ban, majd ezt követően többször is, agyvérzés érte. Az ankarai katonai kórház­ban szerdán reggel csendesen elhunyt Cemal Gürsel tábor­nok, volt török államelnök. A Gemini-11 magassági rekordja világcsúcsát jelentő elliptikus pályáról, megkezdődött Gor­don „féíűrsétáia”. Az ameri­kai asztronauta magyar idő szerint 13.56 órakor kinyitotta a pilótaütés csapóajtajál és deréktól felfelé kiemelkedett a kabinból és 140 percen át fényképeket készített. Az ürufazás csütörtökön reggel ér véget. Magyar idő szerint 14.52 órakor száll le a Gemini—11 az Atlanti-óceán vizére... _____ _____ M agyar idő szerint a szer­da reggeli órákban a Gemi­ni—11 űrpilótájának sikerült begyújtani az Agena célraké­ta hajtóművét. 9.35 órakor je­lentették, hogy a Gemini—11 1367 kilométeres magasságot ért el, s ezzel megdöntötte a világrekordot. Szinte hihetet­len látvány tárult az űrpilóták elé a csúcsmagasságban. Az ablakból egész Ausztrália te­rületét látták. Miután a Gemini—It visz- szatért á magassági, repülés Hhotlesia a népellenes „szabadságharcosok“ földje Rhodesia — ahol az afrikai szabadságharcok első para­doxonja létrejött és egy an­gol gyarmat úgy kiáltotta ki „szabadságát”, hogy annak ár­nyékában a fehér kisebbség a volt gyarmattartó óhaja elle­nére nyomhassa el a többséget jelentő színesbőrűeket — nemrég ismert a történelem­ben. Legalábbis nem olyan régen, mint más afrikai vagy kisázsiai állam. A Zambezi fo­lyó északi partján élő bus­man törzsek csak 1500 körül szállták meg egész Dél-Rhode- siát, amely ma egyszerűen Rhodesia néven szerepel a saj­tóban. A Zambézi északi part­ján elterülő rész ma már Zambia néven független af­rikai ország, és a legéleseb­ben ítéli el a rhodesiai ese­ményeket. Zímbabve, Monomotapa és Cecil Rhodes Ezen a területen találhatók a legendáshírű Zímbabve romjai, a csodálatos afrikai város emlékei, egy ősi kultú­ra megmaradt tanúi, és a dél­keleti oldalon itt volt a XIV —XV. században virágzó Mo­nomotapa állam, amelynek aranybányái olyan híresek voltak, hogy nemsokára a por­tugálokat is oda vonzották. Ennek egy részén keletkezett a mai portugál gyarmat: Mo­zambique. Magában a mai Rhodesiában később a zulu törzs egy oldalága lelt az úr, ám attól kezdve, hogy Li­vingstone felfedezte a Zam­bézi középső folyását, megin­dultak ide a kincskereső an­golok. Amikor megtalálták az aranybányákat, egy Cecil Rhodes nevű üzletember meg­alapította a Bril-Délafrikai- Társaságot. Elérte, hogy az országot róla /levezték el Rho­desiának. 1889 és 1890 fordu­lóját írták ekkor, és még ab­ban az esztendőben megalapí­tották itt az angol bevándor­lók Salisbury-t, a mai fővá­rost. Arany, azbeszt, króm, wolfram és kőszén egyaránt előkerült, a föld mélyéből, a társaság feje, Rhodes, millio­mosként holt, meg. 1924-ben az angol kormány átvette a társaságtól az ország irányítá­sút. Féldominium tett, vagyis korlátozott önkormányzattal rendelkező. fehérek lakta gyarmat. A néger többséget ugyanis rezervátumokként ki­jelölt területekre terelték össze, így lehetett Rhodesia több mint gyarmat. Harc a furcsa „szabadságért* Még 1953-at írtak, amikor ennek a féldominiumnák európai - telepesei Észak-"és Dél-Hhcdesia, valamint Nv assza föld urai Középafri­kai Föderáció néven egyesül­tek. Anglia szívesen támogat­ta őket, hiszen csak két évvel voltunk Bandung előtt, és a gyarmati népek mindenütt mozgolódni kezdtek. Itt a fe­hér lakosságra támaszkodva lehetett fellépni, ami könnyí­tett a gyarmatosítók helyze­tén. Dét-Rhodesiát — melyen a máig megmaradt Rhodesiát értjük — szemelték ki köz­pontul. mert itt élt a legtöbb európai telepes, és itt terelték rezervátumba a négereket Az egyesülés utón a másik két részre is kiterjesztették a faji megkülönböztetést. így tartot­ták meg az új állam első par­lamenti választását, és persze „elérték”, hogy 29 európai képviselte a 259 ezer fehért. 6 afrikai a 6 millió bennszü­löttet. A gyarmati népek mindent elsöprő szabadságharcának hatása 1961-ben arra kénysze- rítette Angliát, hogy Rhode­siában is enyhítse a négerekre nehezedő nyomást, hiszen szüksége volt az ENSZ-ben a már felszabadult afrikai álla­mok támogatására, és ezt a rhodesiai elnyomás nehezítet­te. A rhodesiai fehérek erről, persze semmit se akartak hal­lani, sőt, ők is „szabadságot’1 követeltek. Teljes dominiuml jogot akartak, hogy még „sza­badabban” nyomhassák el a négereket. Anglia a Nemzet­közösség szinesbőrű tagjaira való tekintettel ebbe nem me­hetett bele, az angol belügy­miniszter hatáskörébe utalta az országot, és új választást írt ki. Ezt a választást a szi­nesbőrű lakosság, persze, boj- kottálta. így szereztek meg 59-ből 55 mandátumot a fe­hér federacionalisták. ám a választás hatására hamarosan bele kellett nyugodni, hogy Nyasszaföld és Észak-Rhode­sia (a mai Zambia) kivált a federációból. önálló afrikai ál« lám lett. így aztán csak Dél« Rhodesia maradt. Ez az állam jelentette be tavaly furcsa „önállóságát”, a fehér kisebb­ség elnyomó uralmát biztosító „szabadságot”, amely az ENSZ határozatával és az azzal szembeszállni nem akaró Angiiéval dacolva védi a ma­ga népelnyomó „szabadságát”, Máté Irta J 2 Az persze más kérdés, mi lelt ebből a védelmi gátból — — 48, 72, vagy 100 óra múl­va. Pérsze lehet úgy is szá­molni, felvázolni a szemben­álló erőket, hogy csak a csata utolsó szakaszában harcban- álló német védelmi egységeket vesszük számításba — a vé­delmi vonal áttörése, a 9. hadsereg felmorzsolása, a 12. hadsereg nyugat felé való menekülése után — így jut­hat a Spiegel című nyugatné­met lap 1966. januári száma arra a megállapításra, hogy Berlint mindössze 90 ezer ka­tona és öreg népi rohamosz­tagos, továbbá három és fél­ezer HitJer-Jugend, 14—16 éves Hitler-ifjú védte, és .csak minden második védőnek volt fegyvere ... Az utolsó száz nap című munkájában John Toland, amerikai történész röviden és egyszerűen a következő meg­állapítást teszi: „Berlin vé­delmi terve nemlétező hadosz­tályokra épült." Egy másik amerikai szerző, Cornelius Ryan, ugyancsak a közelmúltban megjelent köny­vében azzal igyekszik csökken­teni a berlini csata jelentősé­gét és méreteit, hogy azt írja: a „berlini erőd” csuk a le­gendák világában létezett! Azon mér alig lehet csodál­kozni. hogy egy nyugatnémet történész. Erich Kuby, Az oroszok Berlinben 1945-ben című, leplezetlen hideghábo­rús tend°”C'ájú munkájában az alábbi . tételt állítja fel: bSem a rendelkezésre álló erők, sem a térség nem vol­tak többé elegendők rá, hogy éss~erű hadműveleteket lehes­sen végrehajtani.” Az eredmény, a végső kö­vetkeztetés — szó szerint idéz­zük a Spiegel 1966. május 23-i számát: „A berlini csata nem létezett." Ha 1966 tavaszán egyes tör­ténészek megkísérlik is két­ségbevonni a berlini csata megtörténtét, a tények makacs dolgok, és tény marad, hogy 1945. április 21-re virradóra döntő fordulathoz közeledett a berlini csata. Kora hajnalban éles tele­fonberregés riasztja Koller tábornokot, a Luftwaffe, a légierő vezérkari főnökét, aki­nek főhadiszállása Nagy Ber­lin térségében volt. A hívó fél a Führer: Hitler: Tudja-e ön, hogy Berlin, a város központja, tü­zérségi tűz alatt áll? Koller: Nem. Hitler: Nem hallja ezt az ágyúdörgést? Koller: Nem, én Wildpark- Werderben vagyok. Hitler: Itt, a városban nagy a megdöbbenés a távolsági tüzérségi tűz miatt. Egy ne­héztípusú vasúti mozsárról le­het szó. Kell, hogy az oro­szoknak vasúti hídfőjük le­gyen az Oderán túl. A Luft­waffe ezt azonnal derítse fel és ktízdje le. Koller: Az ellenségnek — tudomásunk szerint — nincs vasúti hídfője az Oderán túl. Lehet, hogy zsákmányoltak egy német nehéz mozsárágyút, és sikerült azt megfordítaniuk. Valószínűbb azonban, hogy az orosz szárazföldi hadsereg kö- zcpkaliberű ágyúi tüzelnek, amelyekkel az ellenség már eléri a város közepét. Hitler: Tíz percen belül tudni akarom, hol az a tüzér­ségi tüzelőállás! Különben is: miért nem szállnak fel a sugárhajtású vadászgépek a Prága mellett levő repülőtér­ről? Koller: Az ellenséges va- dászrepülők annyira ellenőr­zésük alatt tartják a repülő­terekét, hogy már a földön, vagy felszállás közben meg­semmisíthetik a német gépe­ket. Hitler: Akkor nem kellenek többé a sugárhajtású vadász­gépek, a Luftwaffe fölösleges! Koller: A Luftwaffe az egyre szűkebb területen egyre kevesebb tevékenységi térrel rendelkezik? Megteszi, amit tehet, de átütő eredményt nem lehet tőle várni, a Luftwaffe néhány napon be­lül akcióképtelen lesz... . Hitler: Akkor a Luftwaffe egész vezérkarát azonnal fel kell kötni! A beszélgetés azzal végző­dik, hogy Hitler megparan­csolja: a Luftwaffe minden harcképes emberét be kell vetni — a földi harcokba, az Eberswald térségében déli irányban meginduló ellentá­madásba. „Minden parancs­nok a fejével felel azért, hogy az utolsó emberig min­den repülő bevetésre kerül!” Koller: válasza: A megma­radó Luftwaffe-egységek sem a földi harcra nincsenek ki-. A pekingi vörösgárdisták felkérték Mao Ce-tung-ot, a Kínai KP Központi Bizottsá­gának' elnökét, hogy az októ­ber 1-i nemzeti ünnepen mondjon beszédet. Hallani akarjuk Mao elnök hangját, utasításait — írják a pekingi utcákon szerdán megjelent röplapon. A vörösgárdisták megjegy­zik, hogy korábban a nem­zeti ünnepek alkalmából min­dig Peng Csen, a pekingi re­vizionista pártbizottság volt főkolomposa tartotta a beszé­det. Most megdöntöttük őt és az egész nép nevében csak Mao Ce-tung elnöknek van jo­ga beszélni. Más röplapokon a vörösgár­disták javasolják, hogy de­cember 26, Mao elnök szüle­tésnapja legyen a kínai nép ünnepe. Ezen a napon Mao-rol szóló dalokat énekeljenek, propagálják könyveit és esz­méit, dicsőítsék tanítását. In­dítványozzák, hogy október 1- től 7-ig tartsanak országos ze­nei fesztivált és ezen csakis munkások, parasztok, katonák vagy más forradalmár elvtár­sak fellépését engedélyezzék. A zenei héten hangozzék fel az a hét dal. amelyet a Rcn- min Ribao július 5-i számában közölt: Mao elnök tanításai aranyló sugarakként ragyog­nak, Mao elnök könyvei a for­radalom drágagyöngyei, Mao eszméi szorosan összeforrtak a pásztorok szivével,1 A legjob­ban Mao elnök könyveit sze­retjük olvasni, Mao elnök kö­zelebb áll hozzánk apánknál. anyánknál. Helyezzük a poli­tikát az első helyre, A mun­kások, .parasztok és katonák haladnak a forradalom élcsa­patában. A vörösgárdisták újból ja­vasolták, hogy Pekinget ke­reszteljek át. Dunfanhun-nak (Vörös Kelet-nek).

Next

/
Oldalképek
Tartalom