Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
Csütörtök, 1966. szeptember 8. eszakmagyarorszag 3 Csepel új büszkesége Próbaüzemei a Csepeli Szerszámgépgyár nagypontosságú gépeit előállító üzemcsarnok. A 2000 négyzetméteres szereidében készítik majd a hazai és külföldi megrendelők részére az FK—250-es és a KM 200-as fogköszörii és menetköszörű gépeket. A klímaberendezések az üzemrészben állandóan plusz 20 C fok hőmérsékletet biztosítanak. Képünkön: Az új üzem csarnok belső látképe. KIZil i IIIsa i 1 SB RÍSSÍ §"§‘S0 9 siess» leiact kezdeni! Gondok a miskolci munkások kcríssöveíkexeíciben hatja, hogy egy feltételezett mezőgazdasági tsz, amelynek csupán 40, vagy öt holdja van, teljes megélhetést tudna biztosítani 160. illetve 22 embernek? Ilyen kis terület jó mellékjövedelmet adhat, de teljes megélhetést? .,. Felhasználatlan területek egyébként még vannak városunk körül. És sajnálatos, hogy ez a jó kezdeményezés az első kerületben nem■ tudott gyökeret verni, a második kerületben pedig holtpontra jutott. Annál inkább dicséretet érdemel a harmadik kerület bátor, követendő kezdése. Több bizalom, több megértés kellene, hogy ezek, n megyénkben teljesen újszerű társulások a nagyon hasznos célnak és a helyes terveknek megfelelően kezdjék meg munkájukat Nagyon fontos lenne ugyanis a jó kezdés, mert azt bizonyára jó folytatás is követné. Ez pedig buzdítás és példa lenne megyénk más ipari településén is a hasonló társulások szervezésére, a kihasználatlan területek művelésére. {Rnftkay) A kapuk még zárva vannak, de a faníermek már benépesültek Száshét „első fecske“ az új tokaji szakiskolában Néhány feltétel, ami még hiányzik LAPJÁRA S L egalább tizenöt ember szorong az asztal körül. Fáradt, többnyire borostás férfiak; nő talán egy ül köztük, de az sem játszik, csak a lapjárást figyeli. Mindenkinek szurkol, s mindenki szurkol magának. Ketierik a lapot. Bedobnak négy darab forintost. A kopott, valamikor kastélyt is láthatott asztallapon peng a fehér pénzdarab, gurul-köröz egyet, aztán eldúl, kazalba. — Dobd be már __( — sürgetik a kev eröt. Őszhajú, micisapkás férfi, ötven éves lehet. Zsíros, agyonjátszott kártyát kever. Megjegyzett, cinkezett lapok, aki ismeri, igen könnyen kiigazodik benne. Aki nem? Az vészit!. Fiatal fiúk, vissza-visszatúrják hosszú hajukat halántékukra, idős, sokgyere- kcs családapák, mihaszna strichelök, táppénzen tengők, becsületes, órákra a játékba feledkező munkások. Most hajnal van, késik a vonat, különben is, az érkezési ideje sem jött el. Van idő a játékra. Kint megerősödik az ólmos színű szürkület, a váróterem ablakán beintegető akáclombon ezüstös harmat csillog. Pár nap, s a harmat még fehérebb dérré áll össze. De már most jó a váróterem áporodott melege. Télen meg egyenesen fenséges idebenn. A nő igazít frizuráján, izgatottan lesi a kalapos kártyáját. A lapok össze tapadnak, s csak az izgalom kínjával csúsznak el egymáson. — Filkó? A kalapos szemében lobban valami. Hogy öröm-e, vagy vészes bánat? Nem lehet megállapítani. Talán a többiek, akik ismerik, kiigazodnak mimikáján. — Bolondnak bolond a szerencséje! — mondja egyik fiatal. Bosszúsnak látszik. Nyakát vakargatja, rózsaszínű inge valamikor divatos lehetett, most azonban már mosószert is régen láthatott. Nem törődik pénzével, tízest vált, összegyűrve dobja az asztalra. Mi lesz, ha az utolsó is előkerül a zsebből? Semmi! Hetijegyét megváltotta, anyja csomagolt tízórait, ingyen busz (úgynevezett vonatpótló) szállítja a gyárba az állomásról. S ha nyer? Lehet, hogy találkozhatsz vele este, a miskolci éjszakában. Költekezik. Abból a pénzből, amit a kalapostól nyert el, akinek viszont, könnyen meglehet, négy iskolás gyereke várja otthon a fizetést. De ez itt most semmit sem számít. A lapjárás a fontos. — Filkó? — kérdezi a kalapos. A nő vihog, ö tudja, de szólnia nem szabad, ez szabály. A z arcokra nehéz vonásokat vés az izgalom és a vágy, hogy nyerni kellene. A barázdák árkában ott búvik meg a fáradtság és a félhomály. A hajnali derengés, mely felüdíti a koránkelőt, ha kinn, a szabadban lesi meg jöttét. Idebenn áporodott a meleg, balzsamosan megsímogat- ja az emberek csupasz kezét, nyárhoz szokott arcát. A kalapossal letétetik a kártyát az asztalra. Az ráhelyezi, mintegy nehezéknek csontos öklét. Most már ő les ki a karima alól, szeretne belelátni a másik kártyájába, — Kiesik a szemed! — lódít rajta társa. Szikár, szürke emberke. Vjjai nagy nyugalommal pörkölik a lapokat. Néha rá-rásercint egyet, mert az szerencsét jelenthet, meg a vándorbűvészek is így csinálták ezt valamikor. Ha akad még belőlük, akkor ma sem másként. Varázsereje van a. köpködés- nek ... Ezért teszi ezt a szürke em berke. — Jóska a múltkor háromszázat szedett össze — mondja valaki a mellett« állónak. Nem próbálkoznak a lappal bíbelődő közelébe kerülni, sűrű, áttör- hetetlen gyűrű veszi körbe. ■— Az is valami? Domokos hatszázai veszített tizenkettedikén __ D omokos most nitics itt. A hatszál elvesztése nagyon megviselte. Otthon veszekedés volt, sírás, üvöltés. Még verekedés is. A végfizetés fele ráment, pedig egy délután se játszott. Ezt ott mondják el mellettem, nem nekem, hanem azoknak, akik különben is nagyon jól tudják Domokos esetét. A lapok forgása, a szavak céltalan matatása, és a cigarettafüst egybekeveredik. A sarokban szép, fiatal nő ül, szembe vele fiatal fiú, sóvárogva átles a lányra. A fiú mellett bátyus, idős asszony maga elé rávedd tekintettel. Túlon, szintén a sarokban egy férfi könyvet, olvas. Pad- szomszédja egy anya és riadt szemű leánykája. Mire mindezeken végigjár a tekintet, már harsány kiabálás jelzi: eldőlt a parti. A kalapos sepri be a pénzt, örül, szinte dobbant hozzá. — Mondtam, hogy filkót kapott... — Bolondnak bolond a Szerencséje .. 1 A ládiakvak szerencséjük van. .4 fiatal, hosszúhajú fiú izzad. — Meg egyet. De duplát... — mondja. — Űgyis késik... — Majd holnap — mondja a kalapos. A pénzét, számlálja. — ... házi vagy! — káromkodik a fiatal, — Ha vesztenél, akkor kibeszélnéd az emberből a gyereket, csak még egy partival próbálkozz ...! — Mondom, majd 'holnap — erőskö- dik a nyerő. Sunyin széttekint, és elhúzódik a többiektől. Utána mentem, meglestem. M ég egyszer átszámolta a nyer»- segét. Lehetett vagy nyolcvanszáz forint a markában, egykét forintosokból. A tízeseket előbb elrejtette gyűrött irattárcájába. Rá volt írva az arcára, hogy most nagyon önti. Baráth Lajos Lapunk augusztus 4-i számában „Kezdődik a tanév — de hogyan?” című riportunkban többek között a következőket írtuk a Tokajban épülc uj, mezőgazdasági gépész szakmunkásképző iskola helyzetéről: Három nap múlva kezdődik a műszaki átadás Az átvétel időtartama tíz nap Azonban szerény számításoii szerint is két és fél, három heti megfeszített munka hiányzik még. hogy elkiszüljor. a legfontosabb épület, az iskola és a kollégium ... De előreláthatólag szeptemberber még nem lesz víz. nem les: konyha és étterem .. . S akkor a riportot így fejeztük be: Reméljük, ami mé-i hiányzik, vállalják az építők s mindazok, akik erősek hozzá, higy segítsenek, Szeptember 5., hétfő, 18 óra. Itt. Tokaj nyugati bejáratánál csak az új iskola fénylő ablakai mutatják az irányt, Ahogy megállunk az iskola vasrácsos kapujánál, nehéz, sűrű csep- pekben megered az eső. A kapu zárva. A gépkocsi fényszórójának pásztó zására, az autó- duda hangjaira azonban fiatal fiúkkal telik meg az épület földszinti előcsarnoka. Integetnek, hogy kerülni kell. Mert a kapuk még zárva. Kerülünk. Nehezen, mert lágy a talaj, mély a sár. Deák Imre, az iskola igazgatója fogad bennünket a bejáratnál. — A kapuk még zárva vannak, de íme, sikerült. Megkezdtük a munkát. Itt az első három osztály. Összesen százhét gyerek. Éppen ma volt az évnyitó, Az első „tanszer“ az ásó es a lapát Ülünk a tágas tanári szobában. A folyosón edénycsörömpölés, kiáltások. Vacsoraosztás, önkiszolgáló módszerrel. Az ételosztó asztalt a tanári előtt állították fel. Innen az egyik tanterembe vonulnak az „első fecskék”. Ideiglenesen ezt rendezték be ebédlőnek. Egyébként ízlésesen, tágasan. Most éppen ízes, bőséges rántotthal vacsorát hoztak ... a helyi földművesszövetkezet étterméből! Barncsi Zoltán helyettes "igazgató, aki a kapuit bezárt vépi szakiskolából jött, szintén tanár feleségével együtt Tokajba, mosolyogva int a folyosó felé: — Biztosan jólesik a vacsora. Ma délelőtt is nagy munkában voltak, velünk együtt. Kicsit rendbe lapátoltuk az udvart. Eddig már eljutottunk. Most már csak... — S erre a „csak”-ra a tanárok, s az igazgató összemosolyognak. — Már csak a két műhelyt kell valahogy rendbetenni... — Meg a lehető leggyorsabban utakat ékíteni a raktárakhoz, a műhelyekhez — Majd szerzünk valahonnan néhány teherkocsit, hogy néhány varon salakot 'deszállítsunk. Eddig is segített, aki tudott, ezután is megszerezzük, ami kell. — Az, erő meg... Itt vagyunk mi is. meg száz.hét fiú. Legfeljebb néhány hétig plusz tartár"v marad a lapátolás. — Deák Imre, az igazgató csöndesen teszi hoziá: — Csak a derítő le ever kész, meg a vízmelegítő villanvbov. ler, hogv megfő»•dethessük a gyerekeket... És persze a konyha, meg az étterem. De annyi építővel, amennyi jelenleg is dolgozik? ... Ne’iifiuHalás u!án hanyatlás Éey hónappal ezelőtt, a műszaki átadás kezdete után gyorsabban dolgoztak az építők is. Több ember látott hoz- zá az annyira fontos derítőmedence építéséhez, a konyhához és étteremhez, szükséges betonelemeiket sűrű sorokban hozták a teherkocsik. Az építők, a Borsod megyei Építő- vállalat szakembered kijelentették: meg ké^l sokszorozni a kőművesbrigádok, számát. S az iskola tanárai, akik már augusztus elején ott sürögtek- forogtak, rendezkedtek, segítettek, úgy gondolták: szeptember elejére, közepére minden rendbejöhet. Sajnos, nem jött rendbe. A derítő építésénél elfogyott az anyag és sürgősen egy kisebb, amolyan pót-derítőt készítettek, hogy egyáltalán lehetővé tegyék a vízvezetékrendszer használatát. A konyha és az étterem építése viszont szinte megszűnt az anyagok leszállításával. A sok építőből kevés lett. S bizony, az először szeptemberre, most utóbb november közepére ígért étterem, ha csak úgy építik, mint eddig, jó, ha az év utolsó napjaira elkészül. Még szerencse, hogy a tokaji földművesszövetkezet vállalta: addig is főz az iskola számára. A íanárok, a lanu.üx segítségével — Egy biztos, hogy legalább inegedzódünk. — így mondja Barncsi Zoltán, s az új szakiskola tanári gárdája helyesel, álért szerencséi-e mindannyian fiatalok. Fiatalok és gépész- mérnökök, mérnök-tanarok, akiknek, bizony, alaposan meg kellett birkózniuk, amíg elsőrendű szakemberekké váltak, Olyan emberek, akik íme, mosolyogva beszélnek róla, hogyan, honnan sikerült összeszedni a szükséges oktató-gépeket. s kijavítani, ami rossz volt, S hogyan sikerült újabb és újabb segítséget, támogatóst szerezni a minisztérium illetékeseitől. S bizonyos, hogy az első százhét „fecske”, az alapító osztályok tanulói jó kezekbe kelültek, együtt edződnek a nevelőkkel. Mégis, valami hiányzik itt, s kár volna elhallgatni! Kár volna elhallgatni, hogy egy ilyen nagyon-nagyon fontos szakiskola létesítésénél sokkal alaposabb tervezésre, előkészítésre és munkára lett volna szükség! A mezőgazdaságnak nevel gépekhez értő szakembereket, a falusi fiatalok képzéséről gondoskodik ez a szakiskola. S ket-három év múlva a kész tervek szerint hatalmas Iskolakombinát fejlődik belőle. Fontos volt, hogy ez évben már megnyissa kapuit. Azonban miért ilyen gondok közepette. Miért annak köszönhető elsősorban ez az idei évnyitó, hogy a tanárok, a nevelők valóban rátermett emberek? Barcsa Sándor — Nem érdemes pénzt és fáradságot ölni bele. Úgyis tsz-t csinálnak belőle! Másképp nem szorgalmaznák any- nyira az egységes telepítési tervet.!. Már nem lehet megállapítani, miként keletkezett ez a rosszindulatú híresztelés. Tény, hogy elterjedt, és bizonytalanságot oltott azokba a bányászokba és kohászokba, akik ez év elején örömmel je- v lentkeztek a tanács felhívására: alapitó tagok szeretnének lenni a miskolci munkások kertszövetkezeteiben. Mielőtt a híresztelés alaptalanságát bebizonyítanánk, válaszoljunk egy kérdésre, amely bizonyára érdekli azokat. akik még nem ismerik ezeket a szövetkezéseket: hogyan és milyen céllal jöttek létre az úgynevezett munkás kertszövetkezetek? 'löhb zöldséget es gyümölcsöt Közismert, hogy ipari jellegű megyénkben — az ország más vidékeihez viszonyítva — kevesebb és drágább a zöldség, a gyümölcs. Ugyanakkor a gyárvárosok körül még vannak olyan területek, anuíyeket eddig nem hasznosítottak. Többnyire olyan zöldövezeti részek ezek. amelyek nagyüzemi mezőgazdasági művelésre ugyan nem alkalmasak, de megfelelő előkészítés (rigolírozás, trágyázás) utón kisebb kerteknek, gyümölcsösöknek kiválóak. A Hazafias Népfront régi szorgalmazásara ez év elején Miskolc város Tanácsa az I.— 13/1966. VB. számú határozatával megteremtette a feltételét annak, hogy ezeken a ma még zömmel parlagterületeken kertszövetkezetek létesülhessenek. — A szövetkezés mindenképpen hasznos a tagok számára is — vélekedik Katócs Kálmán, a III. kerületi Tanács mezőgazdasági előadója, aki sok energiát fordított a szervezésre. — A bányákban, vagy a gyárakban dolgozók számára ugyanis kikapcsolódást jelenthet, hogy a jó levegőn, a szabadban tölthetik üres óráikat. A lényegileg nem nagy, 400 négyszögölet meg nem haladó gyümölcsös, vagy szőlőskert művelése pedig külön jövedelmet is jelent a családnak. Saját tulajdon, de nem házhely A kertszövefikezetj tag az államtól megvásárolhatja azt a területet, amelyet rriűvel. Mégpedig egyáltalán nem drágán: négyszögölenként 1,50- től 4 forintig. így a kert a szövetkezeti tag magántulajdonába kerül, vagyis a művelő telekkönyvi tulajdonosa lesz területének. Természetesen a telekkön v- Sezést, az adás-vételt is a tanács bonyolítja le, s ad ezzel kapcsolatban részletes felvilágosítást. Sajnos, a tulajdonjog .formáját illetően is bizalmatlanok a jelentkezők és olyanokat hangoztatnak, hogy „félnek az államosítástól” ... — Nagy gondot jelent még szamunkra, hogy vannak, akik házhelynek szeretnék a területet — hallottuk Katócs Kálmántól. — Pedig ezeket, a városon kívül eső helyeket nem közmüvesithetjük. És ami döntő: más céllal szervezzük a kertszövetkezeteket! Nem új lakótelepüléseket akarunk arrafelé. hanem zöldség- és gyümölcstermelést. A szövetkezet előnyei — Miért akar a tanács egységes telepítési tervet? Miért nem ültethetem én be a kertemet saját elképzelésem szerint szőlővel, vagy gyümölcsfákkal? —* értetlenkednek egyes tagok. Arról van szó ugyanis, hogy a tanács kérte őket: az egymással érintkező kertekben a szomszéddal egy sorban egyfajta gyümölcsfa legyen. Az egyes kerteket pedig csupán mezsgyék válasszák el egymástól, s az egész szövetkezetét vegye körül egy közös kerítés. (így a kerítés költsége is sokkal kevesebbe kerül egy- egy tagnak.) Miért van tehát erre szükség? Ismét Katócs Kálmán mondja a választ: — Talaj munka-gépeket biztosítunk a szövetkezetnek. Segítjük a társulást a talajelőkészítő munkáknál, a szaporítóanyag beszerzésénél, később a növényvédelemnél és esetleg, a tagok akaratától függően az értékesítésben. A központi szakirányítást is megkönnyíti az egységes telepítési terv, mert így nem egyénenként, hanem a kertszövetkezeti vezetőkkel kell majd megbeszélni a soronlevő feladatokat. Mlért logikátlan a híresztelés? Akik elhiszik a rosszindulatú híreszteléseket és bizalmatlanok a kertszövetkezetekkel szemben, azok uevanesak logikátlanul gondolkodnak. Hiszen: elképzelhető-e olyan cél, hosty a bányászokat, a kohászokat, az ipari dolgozókat kivonjuk a termelésből és tsz-t alakíttassunk velük?! Egyébként, aki ismeri az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseit és a gyenge tsz-ekkel kapcsolatos problémákat, az előtt nem lehet vitás a munkás kertszövetkezetek permanens stabilitásának szükségessége, mely messzemenően tükrözi népgazdasági érdekeinket. Negyven holdon 160 taggal már megalakult Perecesen a Fekete gyémántok, Erenyő felé pedig a Jószerencsét nevű kertszövetkezet. Nos, ki állít-'
