Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
6 ftSTAKWAGTARORSTAG Vasárnap. 1<XW, s*et>l«B?*«’ WL HEGYOLDAL Ml fesz veletek sérült emberkék, ha végleg becsukódik mögöttetek a zöldre festett vaskapu? Amíg magas kerítés von határt közietek és a világ között, biztonságban vagytok. A két világ között nagy ám a különbség! Ott bent harmonikus az élet, mert többnyire egyformák vagytok. Nyugalmat áraszt az őszillatú park, aranyhalacskák úszkálnak a medencében, incselkedhettek a Samu szarvassal, fácánok, nagy fülű nyuszik, hűséges pulik a barátaitok. No és a nevelők. Az igazgató bácsi, a tanárok, s a szakács néni, aki gondosan főzi mindennapi eledeleteket, hogy erősödjék gyönge testetek. sok ésszerűtlenséget művel a kéz: minden ok nélkül összegyűri a füzetet, vagy rácsap az előtte ülő fejére. S ahogy telnek az évek, vajon fejlődik-e valamit a szellem?; Vagy inkább beidegződésről beszéljünk? Akik itt élnek, azok sem egyformák teljesen ... — Mondd, kisfiam! — szólítom meg az egyik gyereket, aki a füzete fölé hajol s idegesen csuriszkál lábával a pad alatt —, ki a legjobb az osztályban? — Katonásan feláll — megtanulta vagy megszokta! —, s némi habozás után azt mondja: — A Botos. — Miből gondolod? harmadik lopott és lopott. .. Bűnözők? Dehogy! Beteg emberek. Okok egész sorozata. Csecsemőkori agyhártya- vagy agyvelőgyulladás, születési sérülés, öröklés... és nagyon sokszor a szülők felelőtlensége. Alkoholizmus. Rokoni házasság — bár ez manapság már titka. Elviselhetetlen otthoni élet... Kiragadni őket abból, hozzászoktatni őket az itteni élethez, aztán újból vissza abba a külső világba, amelynek sokrétűségét apránként hozzák be ide, a bentibe, s percről percre, tudatosan és célszerűen, nagy-nagy hozzáértéssel, lassanként, mint gyógyító, de mégis veszélyes szérumot, beléjük fecskendezik, Mazsaroff Miklós rajza Foto: Szabados hogy azután megnyíljon a kapu. Az egyiknek a lelke gyógyul meg, a másikban valósággal új idegpálya alakul, a hasznos beidegződése irányítja tetteit. Különös világ. Szombatonként nyílik a kapu, és visszavisszatérnek látogatóba azok, akik távoztak. Ösztönösen? Ki tudja? Talán szükségük van egy olyan kapocsra, amelyik egységesebbé teszi számukra a kinti és a benti világot... Csala László Meg*züntetlietjük-e a föld mágneses (erét? Mind ez ideig azt tartották, hogy gyakorlatilag lehetetlen a földön bármilyen kicsiny, mágnesesség nélküli teret létesíteni. A földmág- nesség ugyanis a bölcsőtől a koporsóig körülvesz bennünket és uralma alatt tart. A föld mágneses terének vonzóereje körülbelül 0.5 gausz, s a megszüntetésére irányuló legsikerültebb kísérletek mellett is még mindig fennmarad körülbelül egymilliomod gausz erejű mágneses tér. Legutóbb azonban amerikai fizikusoknak sikerült laboratóriumi viszonyok között minden mágneses teret teljesen megszüntetni. Erre a szuper-vezetőképesség tanulmányozása ndta-meg a tehetőséget. A szuper-vezető tekercs ugyanis csak bizonyos mágneses terek áthaladását teszi lehetővé. Méreteinek megfelelő kiszámítása esetén mindenfajta mágneses teret „kizárhatunk” annál is inkább, minthogy a környező teret a hagyományos módszerekkel is határozottan sikerül „megtisztítani”. Amerikában most egy fizikai készülékeket gyártó üzem sorozatban állítja elő a mágneses teret kiküszöbölő készülékeket, amelyek segítségével a laboratóriumok kísérleteket végezhetnek mindenfajta mágneses befolyás teljes kizárására. Új irodalmi díj A sok francia irodalmi mellé most felsorakozott egy újabb, az úgynevezett „Prix d’Honneur”, amelyet minden év végén fognak kiosztani. A díj különlegessége, hogy 11 neves irodalomkritikus (köztük a „Le Monde”-é, a „Francé Soir”-é és a „VExpress”-é, stb.) alkotja a zsűrit; mind a tizenegy fiatal nő. ünnepélyesen megfogadták, hogy sohasem fognak semmit sem elárulni a díj odaítélését megelőző megbeszéléseikről. dcatíesck Gombafrizurás sörényét, rázza, kezében gitárral kontrázza élcshangú kamasz dalát. _Századunk modern trubadurjai niárnem kozeptTörTkóborlovagok, kik esengve áhítoznak. Testüket ritmusban lendítik mozogva, közöttük nincs egy se mogorva, hogy ne vidulna velük. Mégis, a hangok káoszából, mint friss levegő megcsap harsogó ifjúságuk vidám alkoholmentes éneke. Miklósyné Ungvárszki Tilda Itt kint más az élet. Mert nem vagyunk egyformák. Rohanunk az idővel, s könnyen megfeledkezünk arról, aki nem tud velünk lépést tartani. Vajon ti hogy bírjátok az iramot, ha. egyszer sorsotok belesodor ebbe a kinti forgatagba? Az emberiesség kaputokra szö- gezte a táblát: tÁllami Gyógy- pedagógiai Nevelő Intézet, Abaújkér. Ez a tábla nemcsak óv, hanem gyámólít is benneteket. Minden lépésieket, mindegyik tetteteket jóság és szerető gondoskodás kíséri. Idekint erre nincs mindig idő. És türelem. S néha megértés sem. Mi lesz veletek? Száztíz fogyatékos szellemű gyermek él az egykori kastélyban. Éveken keresztül, és leírhatatlan fáradozások közepette készítik őket elő az életre. Igen, az életre! Kimondottan iskolai jellegű az intézmény, mégis másképp formálják emberré — emberré! — a sors kegyetlenségének és gyakran az emberi felelőtlenségnek e kis áldozatait. Az első évben megfigyelik, melyiktől mit várhatnak, mire képesek. A következő esztendő az átmenet, az áthangolódás, a beilleszkedés időszaka. A harmadik év az előkészítésé. Sok függ e három esztendő tapasztalataitól __ Csaknem minden. Aki túljut a próbaéveken, azoknak nagyobbik része hasznos — hasznos! — tagja lesz a társadalomnak. De micsoda küzdelem árán! Az egészséges szellemű gyereknek azt mondjuk: ez vonalas füzet, ez pedig ceruza. A füzet azért vonalas, hogy egyenesen írj, a ceruza pedig arra való, hogy azzal rögzítsd gondolataidat. Vajon milyen gondolatuk van ezeknek, a falak oltalmába helyezett gyermekeknek? Ülnek a padok között. Marokra fogják a ceruzát. Beszél hozzájuk a tanár, kétszer, háromszor, tízszer elmond egy-egy dolgot, hogy megmaradjon a sérült agyban. S az, hogy mi marad meg. nagyon lényeges. Szellemi munkás nem lesz belőlük. De fizikai dolgozó igen. S ezért az a legfontosabb, hogy a célszerű cselekvés reflexeit kialakítsák bennük. A kéz arra való, hogy dolgozzunk vele. Engedelmeskedjék a külső_ ingernek. Azt is meg kell ’ szokni, melyek azok a külső ingerek, amelyekre hallgatni szabad. Ax első időszakban bizony — Ö nem verekszik soha... — És ki a legrosszabb? — Én. Mert én verekszem. — Miért vagy ebben az iskolában? (Nem intézetben!) — Mert mindig rosszalkodtam és verekedtem... És ez nem jó. Van-e fogalma a jó és a rossz közötti különbségről? Mindenesetre ítéletet alkot. — Te melyiket szereted jobban: a jót vagy a rosszat? —_A jót. / 77. Érdekes világ ez itt. Nem a kíváncsiság, hanem a megérteni akarás vonz ide költőt és írót, miként Garait és Mesterházit, akiket megihletett a kastélybeliek sorsa. A sors amely azonos bár, de a kegyetlen béklyó nem egyformán köt. Mi lehet a mérce? Éppúgy különböző, mint kint, az életben, csak az átlagnál alacsonyabb szinten. Szentmár- toni László igazgató — akinek nagy érdemei vannak az intézet fejlesztésében — meséli, hogy van a gyerekek között olyan, aki huszonöt versszakot megtanul egyetlen délelőtt. De ha kombinálni kell, vagy a társadalom törvényeihez igazodni, akkor bizonytalan. Nem érti, mi az. hogy lopás, ha elvesz valamit. Miért bűn az, és mi az egyáltalán, hogy bűn? Bizonyos esetekben gátlástalanok. S mégsem reménytelen a helyzetük. Amelyik eljut odáig, hogy leírja nevét, abban rögződik, hogy ő ember, és az ember törvények szerint él, s megtanulja — vagy megszokja! —, hogy mi a jó és a rossz, a hasznos és a haszontalan. éppúgy azt is, hogy van életcél, és azt kizárólag munkával éri el. Ha az intézeti nevelés révén elérik, hogy ilyen célvágy-érzetet fejlesztenek ki a gyermekekben, akkor voltaképpen mindent elértek, amit elérhettek. S ennek gyakori a bizonyító példája! B I. tavaly csukta be végleg maga mögött az iskola kapuját — ma festő. A másik gépkocsivezető. Igen, gépkocsivezető! Szerelők, asztalosok, kőművesek ... Hasznos munkások, beilleszkedtek a társadalomba. Óriásit fejlődtek. Néha észre sem venni csökkentebb szellemi képességüket. A baj ott kezdődik, ha mégis észreveszik . .. Pedig, ha tudnák, milyen állapotban kerültek a kastély falai közé ... Az egyik felakasztotta saját testvérét. A másik, ahányszor hazavitték, ugyanannyiszor ismét or- száficsavargásra Indult. ATersáuszky Józsi Jenő: T isztában vagytok-e ti vele, milyen különös egy portéka a titok? Tudjátok-e, milyen végzetes dolgot művelünk, mikor egy érzésünket szavakra fűzzük? Valósággal gúzsbakötjük. Ha ugyan el nem pusztítjuk. Tudjátok-e, milyen szörnyű a fecsegés? Sohsem tapasztaltátok, hogy csak úgynevezett kedves, bizalmas csevegésben kifáradni a világ legrémesebb fáradtsága? Amiben bíztál, abban kételyeid támadnak. Egyáltalán ilyenkor lep meg a csüggedés az élet becse felől. Fecsegtünk. Vagyis az érzéseink virágoskertjéből egy szócsokrot szedtünk, hogy gyönyörködjünk benne. De ezzel lervadásra ítéltük a virágodat. És nagyon ritkán hajt majd ki újra, mintha tövestül téptük volna ki őket. Tehát valóságos tarlót csináltunk elkünkből, minden szavunkul. Ezért mondják, hogy a költők vérükkel írják verseiket. Hiszen a kedélyük minden. Tíz rossz napod hamarabb vesz el éveket az életedből, mint ugyanannyi, súlyos be- :egségben. És a költők a legmélyebbről buzgó forrásból merítenek. Az életelixirjöket óntögetik el úgyszólván. Nem is kétlem, hogy mindezt magyarázatostul ott leled valamelyik pszichológiai he- tyepetyében. Én csak egy aranyfüstnyi kis történetet mondok itt róla. Egyszer olyan házban laktam, amelynek öreg, rozoga fakapuja volt. Kiváltképp fönn, a szemöldökfája kezdett kor- hadozni. Hát ebben a szemöldökfában, még akkor, mikor először léptem be a kapun, a repedések egy különös arcot rajzoltak ki pillantásomra. Tisztán, szembeötlően. Ismeri talán mindenki ezt az érzést. Itt mímelnek a felhők sárkány-, garabonciás-, boszorka-alakot. Vagy a pocsé- ta. Meg tudomisén mi. Elég az hozzá, hogy tisztán láttam az arcot. Szakállas, ba- júszos, öeztövér, afféle asszír pofát ábrázolt, amiknek mint mondják, vesébe hat a tekintetük. Tényleg ilyen volt, vagy inkább ilyenné vált nekem ez az arc. Sokszor elnéztem haza- jövet, hazulról elmenet és egy időtől kezdve úgy lett, mintha valóságos változásokat fedeztem volna fel rajta. És ezek a változások mintha csak pontos kapcsolatban lettek volna cselekedeteimmel, érzéseimmel. Feddő volt, ha valami ga- ládságban utaztam. Csúfondá- ros volt, ha igazi bántalom és szomorúság ért. Dühös volt és fenyegető, ha közönyösen, szórakozottan mentem el alatta, megfelejtkezve róla. Barátom volt. Bírám volt. Valóságos tanácsokat kértem olykor tőle, ha dilemmák nyivasztották egy és más tennivaló felől. Joggal elvárhatta, hogy legalább egy adjon- istennel üdvözöljem naponta. őst is biztos vagyok benne, hogy egyszer, mikor ezt elmulasztottam, akkor történt, hogy hazajövet a kapu előtt egy ácsot látok és a legényét, amint szekercével és fűrésszel felszerelve egy bakon állva, a kapun munkálkodnak. Nohát, mondom, ráfért a tatarozás. De azért az az érzés, ami egyszerre rámrontott, semmiképp sem volt ilyen beleegyező. Belémnyí- lalt szinte az aggodalom, amint láttam, hogy a két markos kézműves éppen a szemöldökfát emeli ki a félfák közül, s egyelőre odatámasztják a kerítésnek. Megálltam, hogy bevárjam, mire készülnek. Talán csak nem vetemednek rá, hogy az én asszirus félistenemet megcsúfolni merjék? Pedig hát csakugyan. A mester leugrott a bakról és elemelve a legénnyel a szemöldökfát a kerítéstől és körülnézegetve, pont az arcot viselő oldalára mutatott neki, s így szólt: — Na nézze. Ezt itt kissé lecsapkodja a bárddal. Ez csupa torha. A másik fele, látom ép. Ezt fordítjuk majd kifelé az utcára. Megreszkettem, el hiszitek-e? Meg sem gondoltam, hogy oktalanságot teszek, amikor odaléptem a két emberhez. — Mester uram — mondtam — magának talán mindegy. Nagyon szeretném, ha nem bántanák ezt a szcmölír dökfát. Ügyis az a fontos, hogy megerősítsék a félfákat. Hagyják úgy a szemöldökfát rajta, ahogy volt. Nekem bizonyos ..., Nagyot néztek. Az ács afféle jóindulatú, lomha mackó alak volt. Kíváncsian Is, fürkészően is, de érthetően elvi- gyorodva fordult hozzám, s kérdezte: — Nodehát minek. Hát látja, hogy torha. Ügy csak jobban mutat. Ötölnöm-hatolnom kellett csak neki erre, természetes. Hogy így és amúgy, megszoktam, s inkább áldomást fizetek nekik, csak tegyék amit mondtam. I át ez tényleg megingatta a derék ember szépészeti véleményét, s azt is, hogy a háztulajdonos szólhat hozzá a tatarozás! hibához. De megmaradt a kíváncsisága. — De mégis hát minek? Legalább tessék megmondani, hogy tudjam. Ezt már jónéhányszor ismételten mondta faggatólag, mikor már ott tartottunk, hogy a szemöldökfát csakugyan a régi módon illesztette vissza legényével a kapu tetejébe Mert ott vártam, míg meg nem győződöm erről. Éreztem azt a különös kis belső válságot, amikor valami kedves, semmi titkot jön kiejteni magunkból. S úgy tetszik az öröm ingatott ki tartózkodásomból, hogy a barátom relifjét megmentettem a kapun. — Nos, nézze csak — kezdtem némi zavarral, sőt riadalommal, hogy fecsegni kezdek. — Ha már olyan kíváncsi, hát... És erre ujjammal jelezve a szemöldökia repedéseinek írd le u neved!
