Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Vasárnap, líXTfi. augusztus 14. GSZAKMAGVARORSZAG 7 Jól dolgoznak az ózdi újítók Kiváló eredményeket értek el az esztendő első felében az ózdi újítók. A KGM vaskohászati igazgatóságának értékelése szerint a nagy vaskohászati vállalatok közül az ÓKÜ újítói szerepeltek az idén a legsikeresebben. Az újítási tevékenységet az ózdi kohászat gyárrészlegeiben is értékelték a közelmúltban. A versenyben az energiaszolgáltatók kollektívája lett az első, 191 pontot ért el. A durvahengermű és az acélmű újítói következnek sorrendben ezután. löbbsogben: a nők Európa lakosságának 52 százaléka nő. Minden európai országban több nő él, mint amennyi férfi. A legmagasabb a férfiak arányszáma Írországban (50,3 százalék) és Törökországban (51 százalék). Ezeket az adatokat az ENSZ európai gazdasági bizottságának nemrégen közzé tett statisztikai jelentése közölte. A Faust Szegeden A Szegedi Szabadtéri Játékok harmadik bemutatója Gounod Faust-ja volt. Rúna Viktor és Kékesi Mária. Társadalmi munka — szoSidiar iiásból K edves kis ünnepséget tartottak a napokban az Özdi Kohászati Üzemek garázsának párthelyiségében. Megjelent Dolezsár Vilmos, Domaháza község tanácsának vb-elnöke, hogy köszönetét mondjon a garázs dolgozóinak, akik több mint 30 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. A nemrég épült községi művelődési otthon kerítéselemeit készítették el. Nincs ebben semmi különös, mondhatná bárki, hiszen a társadalmi munka nálunk mindennapos jelenség. Ez ''gaz, csakhogy az említett dolgozók közül senki nem lakik Domaházán. Miéit mentek mégis ide? Társadalmi munkára nem találtak volna lehetőséget a „saját portájukon"? A dolog egészen egyszerű: Dolezsár Vilmos korábban az özdi Kohászati Üzemek gyári garázsában dolgozott. Innét került a községi tanács élére. Munkatársai nagyon szerették — és ezt fejezték ki segítésükkel. olyan bensőséges, hiszen régi munkatársak találkoztak. Dolezsár Vilmos a domaháziak és a községi tanács nevében 27 egykori munkatársának elismerő oklevelet, illetve a „Közösségért" című emlékérem bronz fokozatát adományozta. Az egész község lakossága nagyra értékeli ezt a munkát, hiszen három hónapon át szabad idejük, vasárnapjuk nagy részét töltötték ezzel volt munkatársaim — hallottuk az ünnepség után Dolezsár Vilmostól. Nagy segítséget jelent ez, mert egyrészt nem is volt erre a munkára kivitelező, másrészt az így megtakarított harmincezer forintot más, fontos célokra használhatjuk fel. Többek között az új művelődési otthonunkat is tovább akarjuk szépíteni, korszerűsíteni. E gy szép épület a község közepén, melynek csinos vaskerítése hosszú évekig dicséri majd az ózdi munkásokat. Szolidaritásból tették. fi mezccsáti járási lönyviár tervei a helyismereti tevékenység létrehozására A megyei, s több járási könyvtár évek óta foglalkozik helyismereti források gyűjtésével, helyismereti katalógusok összeállításával. Egyes könyvtárak már kiadványok közreadását is tervezik. A mezőcsáti járási könyvtár munkatársai más könyvtárak példáján felbuzdulva elhatározták, hogy ők is bekapcsolódnak ebbe a munkába. Első lépésként azokat kutatják fel, akik az elmúlt századokban és a közelmúltban a mezőcsáti járás területén irodalmi, vagy tudományos tevékenységet fejtettek ki, illetve valamilyen szál fűzi őket a járáshoz. Az anyaggyűjtés során átnézik az eddig megjelent bibliográfiákat, lexikonokat, helyismereti gyűjteményeket, katalógusokat. Miután az anyag összegyűlt, feldolgozzák lexikonszerűen. Egy-egy szócikk tartalmazza majd az iró, költő, szakíró főbb életrajzi adatait, járási vonatkoze, gazduram, itt nemcsak jó eredmény kell, hanem gyors eredmény is, hogy magának egyetlen napra se kelljen bevonulnia ebben a szorgos dologidőben. Feleségem unokabátyja a Honvédelmi Minisztérium magasrangú tisztviselője, a miniszter személyes jóbarátja, ő el tudná intézni a dolgot. Igaz, ez egy kicsit, sokba kerülne, mert a kérvényt nekem, személyesen kell lel- vinnem Pestre, s napokat kell °tt töltenem, míg a jó eredményt kijárom, ezenfelül ott is vannak, akiknek külön fáradságát meg kell fizetnem. Ha tehát úgy gondolja gazduram, hogy ezer pengőt megér magának a felmentés, ezért biztosan meg tudom szerezni. Szegény kétségbeesett paraszt rohant a pénzt összeszedni, vitte örömmel a jegyző úrnak, aki meg is írta a szívhezszóló kérvényt, elvette a pénzt és a katonai behívót. Mikor már minden fegyver- gyakorlatra behívott gazdán végrehajtotta az érvágást, Pestre utazott. Néhány nap múlva visszatért a faluba, egyenként hivatta be az érdekelt gazdákat és örömmel közölte velük, hogy útja eredménnyel járt, a gazda fel van mentve a bevonulás alól. Amikor az örömtől felocsúdott gazda megkérdezte, hogy küldött-e a miniszter úr erről mást., a jegyző úr fölényes mozdulattal vette elő irattáskájából a gazda katonai behí- Vójegyét, rávezette a felmentés megtörténtét, annak tudomásul vételét aláíratta, aztán az így láttamozott behívóje- gyet bevonta az irattárba tételre. A Hogy ez a dolog hány esztendőn keresztül és hány esetben ismétlődött meg, nem tudom pontosan megmondani, zásait, és fontosabb munkáinak felsorolását. Az eddigi felmérés szerint, amely még nem teljes, mintegy harminc személy fejtett ki a járás területén irodalmi munkásságot (illetve a járásban született, vagy később került kapcsolatba a járással). Tompa Mihály, Kiss József, Eötvös József járási vonatkozásai már ismertek, de kevésbé ismeretes például, hogy Ko- váts Mihály orvos, az első magyar nyelvű kémia könyv szerzője 1818—1851 között Mezöcsáton élt, hogy Egressv Béni, a Szózat megzenesítője 1833-ban Mezöcsáton tanított, hogy Vályi Nagy Ferenc, Homérosz Iliászának első magyar fordítója a XVIII. század végén Mezöcsáton és Tiszado- rogrnán élt. A példákat még sorolhatnám. Az elkészült munkát a könyvtár füzet alakjában jelenteti meg. s a járásban terjeszti; Szecskó Károly tanár, Mezőcsát • mi ugyanis csak akkor szerez- J tünk róla tudomást, amikor • egy gazda nem ezt a kipróbált • módját választotta ügye elin- • tézésének, hanem beutazott • Sátoraljaújhelyre a katonai » parancsnoksághoz, és helyzetét J feltárva rövid úton kérte fegy-« vergyakoldatának elhalasztá- • sát. Ekkor derült ki a turpis- J ság. A katonai parancsnokság« mit sem tudott a katonai be- * hívók létezéséről. Ezeket az * űrlapokat a jegyző úr szerezte J valami módon, ö maga címez- 9 te meg és küldte ki postán • azoknak a gazdáknak, kiknek „ vagyoni körülményeiből ki- • nézte az ezer pengőket. J Néhai, jóemlékű Szalontai • György bíró uram után ilyen J közigazgatási vezetője volt# Végardó községnek, fejezte be • elbeszélését barátom. # Elképedve ennyi gonoszság • felett, önkéntelenül is az volt • az első kérdésem, hány esz- • tendőre ítélték el ezt a nagy-J stílű szélhámost. Barátom # megnyugtatott, hogy még csak • bűnvádi eljárás sem indult el- , lene. A vármegye urai szépen« lemondatták állásáról, s így J még fegyelmi eljárás alá sem • került az ügye. Gondosan • ügyeltek rá, hogy ne kompro- # mittálják a feleség előkelő« rokonságát néhány kisparaszti ügyes és leleményes becsapá- • sa miatt. # M ég magamhoz sem tér- 0 torn a megdöbbenéstől, • mikor sípolt a vonat és • barátom — hazaérkezvén —« leszállásitoz. készülődött. J Látva őszinte haragomat, el- # komolyodva nézett szemembe, • hosszan megszorította kezemet , és biztosított róla. hogy hősé- • nek még sok tette kívánkozik J nyilvánosság elé. Ezek el be- • szélesét legközelebbi találkozá- J sunkra helyezte kilátásba. • M. S. • Tessék vigyázni! Ezért volt a kis ünnepség — /aludt — S zomorú esetet hallottam nemrégiben. Gyermekek játszadoztak az országút szélén, s egy őrizetlenül hagyott, ötéves fiúcska — féktávolságon belül — gépkocsi elé ugrott. Kétségbeesett édesanyja három kilométert futott a szerencsétlenül járt gyermekkel, s mire elérte az orvost, a kisfiú halott volt. Az eset híre szétfutott a faluban. Aznap a szülők gyermekeiket leckéztették, óm intették őket attól, hogy as országúton játszadozzanak. Egy tanító ismerősöm elmondotta. hogy egy-két hónap alatt ez volt a negyedik ilyen szerencsétlenség, ö, osztályfőnök lévén az iskolában, gyakran felhívja a gyerekek figyelmét a körültekintő közlekedésre, előadásokat tart nekik, hogy védjék testi épségüket. De a rendőr és a pedagógus erőfeszítései csak akkor járhatnak sikerrel, ha a szülők nem csupán akkor leckéztetik csemetéiket, ha baleset történik. A tanító azt is megjegyezte, hogy sok szülő az országúton játszadozó gyermeke védelmére kel, ha ő beparancsolja az udvarra. Azt tartják —■ igen helytelenül —, hogy az országút mindenkié, használatából nem zárható ki az ő gyerekük se. Pedig kizárható. Szülői vagy felnőtt ember felügyelete nélkül 12 éven aluli gyermek nem használhatja a forgalmas utakat. Gyakran utazom gépkocsival, s olykor hajam szála az égnek áll, hogy nyolc-tíz éves gyerekek kerékpárjukkal száguldoznak az úttesten. Most tanulnak biciklizni, lengenek jobbra- balra, figyelmük arra összpontosul. hogy el ne dőljenek, és rá se fütyülnek a veszélyre. talán nem is hallják a dudáló gépkocsit. Egyszer megállítottunk egy ilyen legénykét, megmostuk a fejét, hogy mért nem másutt tanul kerékpározni, az országút nem játszótér. Édesanyja nekünk állt, mondván: maguk felnőttek, vigyázzanak maguk, s hagyjanak a fiamnak békét... H azánk gépkocsiforgalma évről évre növekszik. De imjon falusi lakosságunk közlekedés-ismerete lépést tart-e ezzel a rohamos fejlődéssel? Nem hiszem, a baleseti statisztikából legalábbis nem ez derül ki. Megfigyeltem, hogy bár járda van. az emberek mégis szívesebben mennek az úton, sorba rendeződnek, beszélgetnek. így szokták meg. Bizony, le kell szokniuk erről is, mint sok másról. Vigyázat, szülők! Az országút nem. játszótér! Es nem korzó. Nóríka virágai Ez a kép tárulkozott elénk csütörtökön estefelé Sajószent- péteren, a Lévay utca 2. sz. ház — volt ház! — udvarár Egy 13 éves kislány — a bájos arcú és jeles tanuló Timár Nó- rika — csokrokat kötött. Piros, fehér, hordó és rózsaszínű őszirózsákból meleg szívvel, szép, színes csokrokat. Nem titkolta, piacra viszi, eladásra szánta jó embereknek, mert kell, nagyon kell most minden fillér az ő családjuknak. Timár Béla ormosbányai vájárnak és négytagú családjának úgyszólván semmijük sem maradt a július 29-i felhőszakadás és pusztító árvíz után. Lakásuk rombadőlt. bútoraik, ingóságaik odavesztek, vagy hasznavehetetlenné váltak. Közte az évek óta gyűjtögetett 150—200 kötetes házikönyvtár, s a miskolci zenei gimnáziumban az idén kitűnően érettsé- gize't nagyobbik lányának, Katinak kottái, zongorája is. A kár. amely a Tímár-családot és másokat is ért Sajószentpé- ieren. valamint végig a Pity- palatty-völgvi falvakban, aligha lenne helyreállítható belátható időn belül egy-egy család ereiéből. Am a társadalmi összefogás nagy ereje, segítőkészsége. gondoskodik róla. hogy a bajbajutottak ne mar-’dianak magukra, s az árvíz által romba döntött ház,ak is — lehetőleg még a tél beállta előtt — felépüljenek. Kis dolog, de egészen biztos* hogy Norik-1 virágai is gazdá» ra. megértő, meleg szíveknt találtak... (esé) Tóth Imre rézkarca (Foto; Ss.)
