Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

6 BSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1964. augusztus 14. * i k-i-tHrii-ik kikkkkkk trirk.á i ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ■fi ¥ ¥ * * * ¥ ¥ ¥ ¥ * ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ ¥-fi •te * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ * ¥ « * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ í ¥ I Ember és t Világhírű gondolatok Tapolcai domb Az emberek maguk csinálják történelmü­ket, de nem csinálják szabadon, nem ma­guk választotta, hanem közvetlenül meglevő, adott és örökölt körülmények között. Vala­mennyi holt nemzedék hagyománya lidérc­nyomásként nehezedik az élőkre. Marx Az ember akkor különül el az állattól, amikor élelmiszereit termelni kezdi. Marx Nem kell cipésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hol szőrit a cipő. Hegel Ha az isten azt kérdezné tőlem, mit adjon nekem, a kész tudást vagy a tudásért való küzdést, habozás nélkül a küzdést válasz­tanám. Voltaire Ha gondolkodásunkkal és életünkkel nem ütjük meg a kívánt mértéket, sohasem sza­bad hazánk kicsinységét hibáztatnunk, ha­nem csak saját magunkat. Plutarkhosz Bár írásunk pajzán, életünk tiszességes. Montaigne Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlá­sát jobban szereti az úr az áldozatok be­mutatásánál. Bölcs Salamon Földön csúszik a gyáva, ki fél a vihartól. Horatius A vallás volt sok bún és elvetemült gaz­tett okozója. Lukretius A gondolkodás dogmatizmusa az a véle­mény, hogy az igazság mindig egyetlen mondatba foglalható. Hegel A festészet néma költészet, és a költészet vak festészet. Leonardo da Vinci A bölcsesség a tapasztalás leánya. I.eonardo da Vinci Énekeljünk egy kissé nagyobb dolgokról! Vergilius Az orvosnak nemcsak magának kell meg­tenni kötelességét, hanem biztosítania kell a beteg, az ápolók és a környezet együttmű­ködését is! Hippokratész A megromlás előtt a kevélység jár. Bölcs Salamon A versbe szorított gondolat élesebb, ütése jobban az elevenbe vág, mint a prózáé. Montaigne A hit a szív tudása. Nash Akkor jóillatú az asszony, ha nincs illata. Plautus Istennek csak egyetlen mentsége lehet: az, hogy nem létezik. Stendhal A hatalom bitorlói mindig a cinkosukká tették az istent, hogy a maguk gonoszságát szentesítsék. Amiéi A sas nem kapkod legyek után. II. József Nem mindegy ám az: tudni vagy gyanítani. Aiszkhülosz Tanácsot nem kértek tőlem, csak látszatát a tanácsnak. Rusztavéli Aki szenved, az tanul. Aiszkhülosz Nincs jó írásmű kellő filozófia nélkül. Horatius Ha világos benned a gondolat, önként jönnek a szavak is. Horatius A közönytől a bűnig csak egy lépés. Aki nem irtózik a mocsoktól, az előbb-utóbb belegázol. Osztrovszkij A nagyság visszaél hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől. Shakespeare A gyáva többször hal meg sír előtt, a bátor csak egyszer ízleli a halált. Shakespeare Gyűjtötte: E. Kovács Kálmán Mazsaroff Miklós festménye Korsod-Abaúj-Zemplén megye számokban A KSH megyei igazgatóságának 1966. évi kiadványáról Nyaraló ipari tanulók Miskolcon Elégia — prózában ' — L. Ica vagyok. B. községben lakom, Edéiény mellett. Apám 62 éves, éjjeli őr, csak fél keze van, mert az egyik karját elvesztette a háborúban. Akkor én még nem éltem. Csak a nevét tudja leírni... Anyám fiatalabb, 43 éves, taka­rítani jár, ha szükség van rá, meri kell a pénz. Ö írni, olvasni és számolni is tud, azt mondta, hat osztályt járt... Hatan vagyunk testvérek. Bátyám 16 éves, ő öt osztályt járt, még hogy 1965-ben az iparban fog­lalkoztatott munkásaink havi átlagkeresete 1924 forint volt — 7,2 százalékkal több, mint 1960-ban. Megyénkről és külön Miskolc megyei jogú városról ad hely­zetképet a következő fejezet» majd tanácstagjaink tevékeny­ségéről kapunk tájékoztatást. A kiadvány második felében grafikonok és táblázatok talál­hatók. EGÉSZEN vázlatosan és csu­pán ízelítőként írtunk most erről a rendkívül hasznos ki­adványról, amelynek lényegé­ben minden adata gondolat- ébresztő. És nem feledkezhe­tünk meg azokról sem, akik-: nek munkája nyomán ezek az adatok rendelkezésünkre áll­nak. Mert minden adat hosz- szas és rendkívül figyelmes, precíz munka eredményeként kristályosodik ki. A kiadványt tanulmányozva tehát megyénk statisztikusaira is elismeréssel gondolunk. (Ruttkay) nem dolgozik állandóan, csak néha, a bányánál, vagy ahol munka akad. Három öcsém is van, ők még kisebbek, meg a húgom is, aki most hatéves. Szeretnem, ha ő járna iskolába, mert én nem járhattam... Csak a nevemet tudom leírni, anyám tanított rá, de iskolába nem járhattam... Nekem kellett vigyázni testvéreimre, meg segíteni anyámnak, most meg már 14 éves vagyok. Dolgozni járok a csemetekertbe, he nem esik az eső. Tegnap kaptam másodszor fizetést, 700 forintot. Anyám örült neki, adott 140 forintot, hogy vegyek ruhát magamnak. Vettem, kartont, 53 forintért, a többit haza­viszem, mert kell otthon a pénz. Rossz, hogy nem tudok írni csak a nevemet, meg olvasni se, egyáltalán ... Szeretnék is­kolába járni... Tanulni akarok ... — Es fogok is .Esti iskolában... (csé) (Foto: Sz. Gy.) Nagy elődök, méltatlan utódok Epizódok az „Úri Magyarország“ közigazgatásáról A napokban vidékre utaztam, s egy fülké­be kerültem régi, gyermekkori kedves barátom­mal, akivel annak Idején együtt próbálkoztunk toldozni- foltozni a magyar közigazga­tás rozzant taligáján, igyekez­ve legalább legkirívóbb visz- szásságait lenyesegetni. Az egymás sorsa és hogyléte iránt való érdeklődés után áttér­tünk régi kedvenc témánkra, egykori közigazgatásunk fur­csaságainak felelevenítésére. Elmeséltem barátomnak, hogy a napokban került kezembe Komáromi János írónak Esze Tamás, a mezítlábasok ezre­dese című munkája, melyben az Esze Tamás által életrehí- vott. és vezetett szabadságharc főbb mozzanatait örökíti meg. Különösképpen megragadta figyelmemet az olvasmányban Szalontai György végardói bí­ró alakja, aki kénytelen volt megszökni falujából, mert, mint a közigazgatás vezetője, nyíltan szembeszállt az oszt­rák önkényuralommal. Hosszú bujdosás után az Esze Tamás vezette szabadságharcban mint a „gubások” vezetője vett részt és tűnt ki hősies­ségével Sárospatak várának ostrománál. Igaz magvar meg­győződését és a szabadság esz­méjéhez való hűségét hősi ha­lálával pecsételte meg. Barátom elgondolkozva hall­gatta mondanivalómat, majd ő kezdett a maga szokott, csen­des, komoly hangján be­szédbe. Sajnálom, hogy még nem olvastam ezt a művet, bizo­nyára valóban hős és önfel­áldozó hazafi volt Szalontai György végardói bíró. Fenn- költ érzés tudni, hogy ez a mi fajtánk sok ilyen önfeláldozó hőst adott a hazának. Nem a te lelkesedésedet akarom lehűteni, de Végardó község neve elém vetíti egy sokkal későbbi, közigazgatási vezető alakját, aki méltatlan­nak bizonyult a legendáshírű végardói bíró örökébe lépni. Az 1920-as évek elején tör­tént, hogy Végardó község jegyzői állása megüresedett. A nemes Zemplén vármegye akkori vezetői egy fiatal, ok­levelet csak nemrég nyert, teljesen kezdő jegyzővel töl­tötték be az állást, mellőzve igen sok régi, nagytudású és főleg nagy gyakorlattal ren­delkező segédjegyzőt. Nem az ilyen szempontok voltak ak­kor a közigazgatási állások betöltésénél a döntők, hanem a családi és a baráti kapcso­latok. Az újonnan odaerősza­kolt jegyző felesége három nemesi előnevet is nyomatta- tott névjegyére, az uráéra még külön kettőt, és rokonsá­got tartott a vármegye akkor csaknem minden számottevő családjával. Telt-múlt az idő, a dolgos kis falu nyugalmát nem za­varta meg más, csupán az, hogy az emberek hiába for­dultak ügyes-bajos dolgaikban tanácsért az új jegyzőhöz, az vagy nem tudott, vagy nem akart soha önzetlenül semmi­féle tanácsot, vagy segítséget nyújtani senkinek. Eljött a nyár, a szorgalommal jól meg­művelt dús mezőkön kalász­ba szökkent a termés. A dol­gos falusi nép aratásra készült. Mint a derült égből a villám­csapás, úgy ütött be ekkor a hír a falu csendjébe, hogy a posta katonai behívójegyet hozott legjobb módú gazdái­nak. A katonai kiegészítő pa­rancsnokság 4 heti fegyvergya­korlatra hívja be őket, augusz­tus elejére. Este már szokat­lanul megnőtt a jegyzői iroda forgalma. Az érdekelt gazdák egymásnak adták a kilincset, mindenikük „négyszemközt” kívánt a jegyző úrral értekez­ni. Mindenikükből egyformán buggyant ki a panasz és a kérés: „Segítsen jegyző úr, egész évi kenyerünk oda, ha most az aratás és cséplés ide­jén 4 hétre itt kell hagyni csa­ládomat és gazdaságomat. Fe­leségem és apró gyerekeim nem tudják a nehéz munkát elvégezni, a rendes, dolgos­kezű aratómunkások már az urasághoz szerződtek, lábon vész az egész termésem, oda lesz egész évi töredelmes és verejték es munkám minden gyümölcse. Tessék könyörög­ni az uraknak, hogy halasszák el őszre a katonai gyakorlatot, ekkor szívesen teszünk eleget hazafiúi kötelességünknek.” U gyanilyen egyforma volt a jegyző úr vála­sza: „Nézze János, vagy István, vagy Péter gazd- uram, én meg se próbálko­zom ilyen képtelen kérés fel­terjesztésével, a fegyvergya­korlatok idejét a legfelsőbb hadvezetőség tűzte ki, azt semmiféle kisparaszti panasz­ra, vagy kérésre el nem ha­lasztják. Hanem adok egy ta­nácsot. Kérje a fegyvergyakor- lat alól való felmentését a honvédelmi miniszter úrtóL” A szegény, aggodalmaktól áléit gazda kapott az ajánlaton, és esdekelve kérte a jegyző urat, hogy legyen szíves, írja meg azonnal a kérvényt, meg­fizet mindent, amit a jegyző; úr kér, de siker esetén még ezen felül is le fogja róni há­láját; Ekkor aztán a jegyző úr szé­pen megmagyarázta a bürok­rácia útvesztőiben járatlan pa­rasztnak, hogy ha meg is írja a kérvényt és el is küldi még másnap, hosszú útja van an­nak, amíg a minisztériumban beiktatják, kiadják az előadó­nak, kivizsgálás után kerül csak a miniszter elé, aki egye-1 dúl jogosult az ilyen nagy horderejű kérdések eldöntésé­re. Azután azt is el lehel gondolni, hogy az egész őri szagból hány kérvény fu‘ most össze a miniszter ú< őnagyméltósága asztalán. Bi­zony, időbe telik, amíg a doh'; tés megszületik valamennyi- í ben. Azokat azután kiadják; leírásra, aláírásra, bizony jé ha szüretre itt lesz a válasz- Márpedig ha a behívót! augusztus 1-re nem vonul be> jönnek a csendőrök, és min*: katonaszökevényt egyenesen 3 hadbíróság elé állítják. Mikor aztán a szerencsét!«11 paraszt már teljesen el vol* rémítve és meg volt puhítva- a jegyző úr is előállt a mag3 külön jótanácsával. Úgy tettj mintha hosszasan töprengése­imként is segítsen szegény bajbajutott embertársán, máj® homlokára ütött, és vígasztal3 hangnembe csapott át; Júér Hamarosan vége a nyári szünidőnek, befejeződik a nya­ralás. A jövő héten a miskolci 114. sz. Iparitanuló Intézetből is elutazik az uduio riataioK utolsó csoportja. A Művelődésügyi Miniszté­rium szervezésében ugyanis ennek a miskolci intézetnek otthonában is nyaralt két-két hétig négyszáz ipari tanuló Kétszázan még itt vannak Az ország különféle részeiből érkeztek és különböző szak­mák tanulói. A fővárosi, sze­gedi, pápai, győri, komáromi debreceni, siófoki és más fiata­lok közül sokan először járnak Miskolcon. Kedvezményeset vagy teljesen ingyen üdülnek itt. Már megnézték a város ne­vezetességeit, jártak a diós­győri várban, Tapolcán, Ga- radnán, Lillafüreden és nagj kedvvel látogatják a strando­I kot. ezernel többen vesztettel-: eie- tüket a helyi harcoknál. Le­szerelt gyárak, 'fölrobbantott hidak, utak, kifosztott üzletek maradtak ránk... AZ ÉLET újrakezdésétől el­ért eredményeinket részletesen ismerteti a kiadvány. A má­sodik ötéves terv idejéről kü­lön fejezet szól. Pontos tájé­koztatást kapunk beruházá­sainkról, ipari, építőipari, me­zőgazdasági, közlekedési fejlő­désünkről. Most csupán né­hány adatot idézünk a máso­dik ötéves tervidőszakból: csaknem 21 milliárd forint ér­tékű be-uhází t kaptunk (az országos beruházások 10 száza­lékát). A szocialista ipar ter­melésének volumene öt év alatt több mint 40 százalékkal nőtt. Megyénkben is befejező­dött a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, s 1965 vé­gére földterületünk 96 száza­léka a szocialista szektor keze­lésében volt. A lakosság életkörülményei­nek ismertetéséből tudjuk meg, (. LEHET-E érdekes egy olyan (kiadvány, amely zömmel szá- Jmókát, adatokat tartalmaz? Az t olvasók tómé talán azt gondol- J hatja, hogy nem. Aki azonban játtanul mányozta a Központi *Statisztikai Hivatal Borsod me­gyei igazgatóságának legújabb kiadványát, megváltozik a vé­leménye. Mert rendkívül érde­kes tájékoztatást kap megyénk életéről. Az ízléses kivitelben, a Sta­tisztikai Kiadó Vállalat sok­szorosító üzemében készült ki­advány első részében arról s fejlődésről kapunk képet, amely megyénkben a felszaba­dulástól 1960-ig végbement, Hogy milyen „alappal” kezdtük a felszabadulás utáni életün­ket, ezt bizony már sokan el­felejtették. Figyelmeztetésként íme, néhány adat: megyénkben 46 községet és várost ért légi­támadás, 226 településen volt földi harc. 25 ezernél több la­kóház (Miskolcon 7152) sérüli meg. 38 ezer embert elhurcol­tak, 20 ezren elmenekültek, kél

Next

/
Oldalképek
Tartalom