Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

4 fcsZAKMAG V ARORSZAü Pcntck, 1?66. augusztus IS. Expressz panasz A hiszékeny utas kisé­tált a miskolci Tiszai pályaudvarra. Buda­pestre kellett utaznia, korán kelt, s úgy gondolta, hogy majd a Lillafüred expressz ét­kezőkocsijában segíti a MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat be­vételi tervteljesítését. Jog­gal gondolhatott erre, hiszen ezen a vonaton évek óta köz­lekedik étkezőkocsi, és 1966- ban egy villamosított vasúti fővonalon ez természetesnek tekintendő. Egyébként is az étkezőkocsi napjainkban már nem luxus, hanem olyan le­hetőség, amely azoknak az embereknek is szolgálatában áll, akik többnyire nem sa­ját jószántukból, hanem hi­vatalos kiküldetés folytán utaznak, vagy utazni kénysze­rülnek. Ezekkel a gondolatokkal várta a hiszékeny utas augusz­tus 9-én a miskolci Tiszai pá­lyaudvaron a vonatot, amely kis késéssel meg is érkezett, de étkezőkocsi nélkül. Ez an­nál inkább feltűnt, mert hi­szen a MÁV bibliája, a me­netrend 398 és 399. oldalán e vonat, amely ott a 407a ne­vet viseli, úgy szerepe], mint étkezési lehetőségekkel, illetve étkezőkocsival felszerelt sze­relvény. Ezt tanúsítja a me­netrenden levő kés és villa rajza. A kalauz tájékoztatása szerint, az étkezőkocsi meghi­básodott (jaj, de szép szói), javításba adták, s onnan még nem jött vissza. Az utas eltöprengett: mi­lyen érdekes is, hogy nyár­idényben, amikor a balatoni vonatokon megszaporodnak az étkezőkocsik, ezen a vonalon javításra szorulnak, kiesnek a forgalomból. Nem furcsa? Aztán meglátta a szembejövő Borsod expressz szerelvényét, amelyen általában a Buda­pestről Miskolcra jövő fő­városi küldöttek utaznak reggelenként Miskolcra és este vissza ugyanezzel a sze­relvénnyel Budapestre. Te­hát budapestiek utaznak vele „le”. És nem vidékiek utaznak vele „fel”. Mint te­szem azt a Lillafüred expresz. szel. Szóval meglátta a Bor­sod expresszi, és milyen furcsa, annak étkezőkocsija nem hibásodott meg. Épség­ben, egészségben gurult ke­rekein, asztalai mellett meg­elégedett fővárosi utasokkal. Eszébe jutott az utasnak az is, milyen sok bosszúságot okoz, hogy évről évre a téli menetrendben mindig a Lilla­füred expressz közlekedését szüntetik meg és sosem a Borsod expresszét. Mikor egyszer ennek okát tudakol­va egy nagyon magas beosz­tású közlekedési főemberhez fordultak, azt a választ kap­ták, hogy a Lillafüred expressz télen azért nem köz­lekedik, mert a menetrend úgy írja elő. rdekes! Az étkezőkocsi­val kapcsolatban meg azt írja elő a menet­rend, hogy közlekednie kell... És mégsem közlekedik... De jó is lenne, ha majd télen, amikor újra ki akarják vonni a forgalomból e közkedvelt expresszvonatot, ismét meg­szegnék a menetrend zord elő­írásait ! (bm) É KÖNYVEKRŐL Déry Tibor: A kiközösítő VANNAK KÖNYVEK, ame­lyeket első olvasás után „nem tudunk hová tenni.” Nem tud­juk elhelyezni élményeink so­rában, nem tudjuk minősí­teni a régi, bevált irodalmi sablonok alapján. így jár az olvasó Déry Ti­borral is. Művei, egész pályá­ja a szocialista realizmus egyik legnagyobb magyar út­keresőjévé, mesterévé avatták már. Jelenti ez azt is, hogy alkotó művészetére szó sze­rint értendő mindkét jelző, a szocialista a tartalomra, a realista — a formára. Leg­újabb két alkotása azonban, a G. A. úr X-ben, és A kiközö­sítő fordulatot, egyben meg­újulást is jelent művészeté­ben. Ügy építi, folytatja to­vább a realista hagyományo­kat, hogy korát meghazudtol­va és fiatal pályatársait meg­előzve (elmúlt már 70 éves ...) teljes új tartalmi és for­mai elemekkel is gazdagítja szokat! A kiközösítő történelmi re­gény. Ambrus, milánói püs­pök harcát írja le benne az arianusokkaL Azonban ha valaki hagyományos törté­nelmi regényt várna, igen meglepődik. Az első, ami' rögtön szembeötlik, a histó­riai hitelesség egészen sajá­tos értelmezése. Ez az Amb­rus püspök, ahogyan Dcry ábrázolja, ugyanis sohasem létezett. Időben korábban élt, a források szerint igen humánusan gondolkodó em­ber, és a maga korában haladó, pozitív' jelenség volt. Az ariánusok felett is koráb­ban ítélkezett a niceai zsinat. Azt jelentené tehát ez, hogy Déry meghamisította a tör­ténelmet? Korántsem! Déry célja más volt. Egyfajta tu­dat- és magatartás-fajtát mu­tat be, ami egyszerre lehet történelmi, de „történelem, idő feletti” is. Minden kor­ban voltak ugyanis jóhisze­mű akarnokok, bigott szélső­ségesek és gátlástalan karrie­risták. S ezzel már jeleztük a figura sokszínűségét, össze­tettségét Is. Ambrus milánói helytartóból egy hét alatt lesz jóformán akarata elle­nére, a tömeg és a körülmé­nyek kényszerítő nyomására Milánó „szentéletű” püspöke, aki „lemond” vagyonáról, s egész életét a nyáj és az arianus eretnekek elleni ádáz harc szolgálatába állítja. A római birodalom utolsó óráit éli. Társcsászárok torzsalkod­nak a hatalomért, a határo­kon eddig ismeretlen népek dúlnak, fosztogatnak, kérnek bebocsáttatást. A szétzilált és a torzsalkodásban elerőtlene- dett császári hatalom már nem képes megmenteni, meg­őrizni a valaha hatalmas imperiumot. Van viszont egy űj eszme, amely ekkorra már kiépítette a maga szervezeti (és hatalmi) formáit: a ke­reszténység. Ambrus úgy lát­ja (Déry értelmezésében), hogy csak ez képes egységet teremteni a birodalomban, és ennek egységét mindenkép­pen meg kell őrizni minden külső és belső támadássá' szemben. A külső támadás u császár, a belső az arianus eretnekek. A császárt ravasz politikai manőverezéssel kény­szeríti térdre (nagyszerű pl. Theodosius vezeklő útjának jelenete a milánói dómban), az arianusokat pedig hatalmi úton per — illetve megrende­zett, megjátszott — zsinaton zúzza szét. Kettős arca van Ambrusnak. Céljai, szándékai racionáli­sak, elfogadhatók egy bizo­nyos határig. Eszközei azon­ban még akkor is visszatetsző- ek, ha az eredmények őt iga­zolják. Ezt a kettősséget, a jelenbelit és a történetit is, vibráló szellemességgel, iróniá­val ábrázolja az író. Jelent­kezik ez már nyelvében is, a tudatos anakronizmusokban. A szentéletű püspököt például „apuskámnak” szólítják, az egyik zsinati atyát „oppor­tunizmussal” vádolják. Inno- centus perében a Rajk-perre emlékeztető zsargonnal él­nek. Mintha az író olykor az olvasóra kacsintana — „ne vedd komolyan az egé­szet”, hogy aztán egy várat­lan, meghökkentő fordulattal nagyobb nyomatékot, súlyt adjon a mondottaknak. Az olvasó néha úgy érzi, mintha a jelenben, tegnapunkban játszódna a történet, de eb­ben „megzavarják” a törté­nelmi tények, utalások, amik ismét a múltba utalják vissza a cselekményt. Sokszor hasz­nál feltételes módot. Amb­rus belső konfliktusait kül­sejének leírásában is érzékel­teti. Theodosiussal pl. két Ambrus vitázik: a kecses és a kevésbé kecses. Szakálla hol vörös, hol szőke — ezzel Is jelezve, hogy a történelem sokszor kettős én „kialakítá­sára”, játékra kényszeríti az embert. NEM „KÖNNYŰ” olvas­mány ez a regény. Hasonlít ki­csit a keresztrejtvény-fejtésre. Néha vissza-vissza kell lapozni egy-egy fejezethez, utalás­hoz, hogy jobban megérthes­sük. De megéri a fáradságot. A sziporkázó ötletek, a végig ott bujkáló irónia, a mű egé­szében helyet kapó, funkció­jukat megtaláló történelmi utalások és a „becsempészett” aktualitások szórakoztató és igen tanulságos olvasmányt adnak összességükben. Horpácsi Sándor Miskolc Nycbíanfolyam négyszáz községben A közelmúltban elkészült országos statisztika szerint tovább növekszik hazánkban a nyelvtanulás iránti érdeklő­dés: egyetlen év alatt csak­nem 40 000 hallgató — há­romezerrel több. mint az elő­ző esztendőben — vett részt az iskolán kívüli különböző tanfolyamokon. Csupán a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat több mint ezer tan­folyamot rendezett ország­szerte mintegy 25 000 hallgató számára. A művelődési házak 680 kurzust tartottak. A fal­vakban 437 helybeli művelő­dési otthon szervezte meg a idegennyelvű oktatást. Érde­kes, hogy a világnyelvek mel­lett sok egyéb nyelv iránt is nő az érdeklődés. A TIT tan folyamain például 92 hallga­tója volt a svéd, 52 az arab és 72 a japán nyelvkurzusnak, országszerte 62 eszperantó tanfolyam működött. Dohány és alkohol-okozta veszélyekről Az italos emberek az ajak­rákkal és a gégerákkal szem­ben kétszer olyan érzékenyek mint a szesztől tartózkodók Hasonló a viszony a dohányo­sok és a nem-dohányzók kö­zött. A két „szenvedély’ együtt emeli a rákveszélyt Ezt tanúsították a nemrég há­rom New York-i kórházba: végzett vizsgálatok. A zajártalom ellen Japán tudósok, akik a za, ártalmas hatását tanulmá nyozták, megállapították, hogy a zaj B vitamin hiányt idéz elő a szervezetben. Az elvég zeit kísérletek alapján úgy találták, hogy zajártalomnak kitett embereknek B vitamint kell adni, sárgarépa, tej. zab- pehely, tojás és tabletta for­májában. „A bűvös szó, meg a szerencsepénz...“ — Fiatalúr! Adjon egy ci­garettát! A megszólított fásult egy­kedvűséggel nyúlt zsebébe. Alig néhány darab Kossuth volt már csak a gyűrött cso­magban. Nem nézte, kit, he­lyesebben kiket (mert ketten voltak) kinál meg, csak a második kéz kétségbevonha­tó tisztasága döbbentette meg egy pillanatra. Ügy tett, mintha elejtené a dobozt, aztán sorsára bízta, hadd he­verjen a földön. — Akar egy szót hallani? Egy szót. A színtiszta igazsá­got! Tulajdonképpen nem érde­kelte az ígért szó, de furdal­ta a kíváncsiság, mert még soha nem jósoltak neki. Be- leegyezően bólintott. — Szorítson a markába egy kétforintost. Fiatalúr! Ez lesz a szerencse pénze. Ezt soha senkinek ne adja oda! Ott kell hordania szíve fölött, ahol az a nő lakik, akit a leg­jobban szeret. Némán nyúlt zsebébe a pénz. tárcáért, kivett egy kétforin­tost, s óvatosságból egy másik zsebbe rejtette a bugyellárist. — Fújjon háromszor a pénzre, és figyeljen ide! Maga most nagyon szomorú. „Ezt nem volt nehéz ki­találnia, hiszen lesír az ar­comról” — gondolta magában. — Magát elhagyta a szere­tője, de vannak még, akik iga­zán szeretik, és boldog lesz Fiatalúr! Hm. Óriási! Micsoda tudo­mány! Mindenkinek elmond­hatja, hiszen nincs olyan ember, akit néhányan ne sze­retnének. Boldog lesz? Ez sem rossz! Ha most boldog, és az is marad, akkor nem ha­zudott. Ha most nem boldog, de az lesz, akkor sem hazu­dott. S ha mégsem lesz? Ez esetben még mindig kettő az egy ellen, tehát nem rossz a szöveg. — Most jól figyeljen. Fiatal­úr! Csavarja ezt a pénzt egy papírpérzbe! Mindegy, mi­lyenbe, amilyen éppen van magánál. Gyanút fogott. Egyébként (a teljes realitás kedvéért), elis­merte magában, hogy a ci­gánylány módszere , egészen jó. — Nincs nálam. Nem hor­dok magamnál csak aprót, ci­garettára. — Ne hazudjon! Van! Nem bízik bennem? Nem kell ne­kem a maga pénze! De ha nem teszi meg amit mondok, egész életében boldogtalan lesz, mert becsapott egy szent cigánylányt! Adja ide pénz­tárcáját, ha csakugyan nincs benne, majd én varázsolok bele annyit, amennyi a jóslás­hoz kell. „Hohó! Van eszed kicsikém, de ebből nem eszel”! — mondta magában, és hangosan hozzá, tette. — Nincs, ha mondom, és most inár álljon odább. A jóslásból nekem ennyi is elég, hiszen már jóval többet mon­dott, mint egy szót! — Nem azt mondtam én, hogy csak egy szót ejtek ki a számon, hanem azt, hogy ki­mondom majd a bűvös szót, amitől szerencséje, boldogsá­ga függ! Vegyen elő egy pa­pírpénzt, és csinálja, amit mondtam. Még nem késő! Még nem fog az átok! Hát ezt nem lehet lerázni! Beleugrott, meg kell fizetni az árát. Elővett egy tizest, belegöngyölle az ércpénzt, és várt — Szorítsa jól össze ... nyis­sa ki a markát, ... köpjön rá háromszor... adja Ide... ő is ráköpött háromszor. — Ve- gyen lottót, Fiatalúr! Négytől nyolcvanhatig húzzon át öt számot, és négyes találata lesz! „Nem rossz! Megtanít lot­tózni! Ugyancsak hülye áb- rázatom lehet, ha még ennyit sem nézett ki belőlem!” — elmélkedett magában. — Most pedig mondja meg maga, mit ajánl fel ezért a jóslatért. Másnak 50—100 fo­rintért jósolok, de látom, maga nem olyan gazdag, mint az állandó pacienseim, ezért saját lelkiismeretére bízom! Adjon annyit, amennyit nem sajnál. Hosszasan gondolkodott. Már a legelején elhatározta, nem hagy egy fityinget sem kihúzni magából. De hát már összeköpködte a . .. Azt bi­zony már nem veszi vissza! Dühös volt magára, hogy Így beugrott! — Annyit, amennyi a kezé­ben van — vágta oda mérge­sen. — Áldja meg az isten, Fiatal­úr! Legyen boldog! A cigánylány kézen ragadta a kisebbiket (talán a húgát), és elviharzott. Csak ekkor jutott eszébe, hogy a jósnő elvitte a szerencsepénzt is. meg a bű-, \"»s szót is elfelejtette megmon­dani. 1. Bíró Péter Egyik este, helyesebben; éjszaka volt az már, ahogy a mellékutcába tériem, egy pénztárcát találtam. Amim véletlenül megpillantottam a járdán, szíven ütött a gon­dolat, hogy íme most raj­tam a sor, következik a pró­batétel: ki kell állanom a ta­lált pénz csábítását. Először történt, hogy pénzt találtam. Természetesen beszolgálta­tom — jutott eszembe mind­járt. Amikor azonban felemel­tem a pénztárcát, azonnal tudtam, hogy a nagy kísér­tés ezúttal is elmarad. So­vány, nagyon soványlca volt a tárca, a villany alatt jól megnézegettem, mielőtt még kinyitottam volna; ez bizony soha nem látott nagy pénzt. Tehát szoknyabolond a, tárca tulajdonosa. Szédelgőt hajlam. — gondoltam, majd} egy összehajtogatott kis pa-t pirt húztam elő. A cédulátJ az OTP adta ki annak i9a't zolásául, hogy az illetőnek• lOll forintja volt a bank-, ban, ehhez járult 36 forint t kamat — kifizettek összesen} 1047 forintot. Hol lehet a pénz? összefogtam a két lány fényképét, mint a kártyát szokás: lányok, lányok — mondtam — éjszalca aligha­nem megcsaltak benneteket. A férfi — egy annyi és any- nyi férfi közül; szóval, aki ezt a kis pénztárcát így cl­koptatta — kiváltotta a pén­zét a takarékból. Az ügyes­bajos dolgait már elintézte, A pénztárca Summáz összeg bele se fér­ne, de meg különben is, ilyen kopott, gyenge bőrrel, hogyan lehetne kövér er­szény? Munkaruhában, bolt­ban vásárolt olcsóbb öltöny­ben bújkált ez mostanáig, amíg ki tudja milyen okból, végül ide került a járdára. Csakugyan nem találtam a tárcában pénzt, még egy szerencsefillért sem. Mintha kifosztották volna. Már-már eldobtamhogy ugyan kínok segítenék vele, ha beszolgál­tatnám a hitvány kis bu­gyellárist, aztán mégis mást gondoltam. Túrkálni kezd­tem benne. A gondosan el­rakott villamos- és autóbusz- jegyek azt sejtették, hogy valamiféle vállalati ember lehet, aki a tárcát elhagyta. Bizonyára elszámoltatja az utazási költségeit, azért őrizte meg a jegyeket. Aztán kél fényképre akad­tam, izgazolványba szánt igénytelen fotók voltak — fiatal lányarcok. Az egyik­nek ez állt a hátlapján: Meg­ismerkedésünk emlékére. A másik lány — tornyos fri- zurás, vastag ajkú szépség — bővebb szöveget írt a kép­mására, va'ami olyasmit, hogy szeretné, ha 20 év múl­va is úgy szeretnék, mint ahogy most. bőségesen megebédelt, ozj ebed előtt stampedlit ivott, uana nagyfröccsöt. Először] egyet, aztán még egyet. A presszóban később féldeci-\ zett, s három, vagy négy\ konyak után küldött egyi fél gint a szomszéd asztal­hoz, ahonnét egy lány bá­mult rá, csak egyedül őrá Gin, konyak... egy kör, két! kör... A tárca tartalma apadt... Tovább nem ju­tottam ... Végül a kis bu- gyelláris kikerült a járdára, üresen. Ez az utóbbi lány nem hagyott fényképet, aki utoljára látta a tárcát, ami­kor még pénz is volt benne■ Persze az is lehet — hí' . szén mindez csak feltevés, — elképzelhető, hogy neúl lány került a férfi közelébe, hanem cimborákkal ivott- Elment a pénz egy fillérig. s amikor végül a mellékut­cában, dülöngélve az utolsó vasai után kutatott, kirán­totta a kis kopott tárcát 6 zsebéből, s ott maradt mö­götte a járdán. Ki tudjál Talán valahol egy asszony tördeli most a kezét, az ern-' bér meg csak morog, fei\ sem néz, keresi a pénztárcái ját. . ] Ezt. amit. én megtaláltam-i odaadtam a rendőrnek ... ] Dékiss János i Qualiton-újdonságok a hanglemezboltokban A hanglemezboltokban meg­jelentek a legújabb Qualiton- tánczenei felvételek, az újdon­ságok között szerepel Nancy Sinatra műsorának két leg­népszerűbb száma, amelyet eredeti szöveggel, Ambrus Kyri előadásában hallhatnak a lemeztulajdonosok, bizonyá­ra sikere lesz a Chris And­rews szerzeményeiről készült felvételeknek Zalatnay Sarol­ta és Koncz Zsuzsa előadásá­ban, a Bergendi-együttes, illet­ve az Illés-zenekar kíséreté­vel. Érdekes, új felvételt kés^ tettek az Echo-együltes műs^ ráról: Móricz Zsí gmond „M* hemed” című gyerekda^ Szilvássy Zsolt dolgozta szellemes dzsessz-száml^ Ugyancsak dzsessz-váltoí* készült a „Kis Bence” císt\ ismert gyermekdalból is. Már árusítják a légúti táncdalfesztivál legsikerese számainak első lemezeit Augusztus 20-ig a legj' fesztivál-számok felvételein1 mindegyike megjelenik az ® letekben. A képviselőjelölt ötlete Bardot-film másik felét. AJ képviselőjelölt mégis Gerald Vermet, a kanadai konzervatív párt egyik mont­reali képviselőjelöltjének fé- bukott a választásokon, nyes ötlete támadt. Választási Toronto Daily a következő & beszédei után minden alku- nácsot adta neki: legközelej lommal levetítette hallgatói- a választási film másik nak egy Brigitte Bardot-film ne közvetlenül választási ^ felet. Azután megtartotta fél- , , ,, . _ , órás beszédét, amelyet persze szedc után' haneltl csak mindenki végig hallgatott, kor vetfttesse le. ha már m‘ mivel utána levetítették a választották. HI«iiiiiitiu-;t-iiii,u;"— ................... F okozza az arcbőr vérbőségét, frisseségét és rugalmas' ságát, megelőzi a mitesszerek képződését. ~ ------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom