Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

EaZAKAiAÍ.) Péntek. I960, augusztus 12. Ut> Eltemették dr. Molnár Eriket-ttörtök délután a Kere­pesi temetőben mély részvét­tel eibúcsúztatták dr. Molnár Eriket, a párt és a munkás- mozgalom kimagasló harcosát, akadémikust, tanszékvezető egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia Törté, nettudományi Intézetének igazgatóját, országgyűlési kép­viselőt, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának el­nökét. A Kossuth mauzóleum gyászdrapériával borított mell­védje előtt, örökzöld növé­nyek között ravatalozták fel a vörös szemfedővel letakart koporsót, előtte bíbor selyem párnán helyezték el az el­hunyt kitüntetéseit. Részt vett a gyászszertartá­son és a ravatalnál díszörsé­get állt Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnöke, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Ceterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke; lerótta kegyeletét a párt Központi Bizottságának és a kormánynak több tagja, a Tudományos Akadémia el­nökségének tagjai, az ország­gyűlés vezető beosztású tiszt­ségviselői; ott voltak a gyá­szolók soraiban az egykori harcostársak, a volt munkatár­sak — közöttük számos aka­démikus, a különböző tudo­mányágak legkiválóbb műve­lői — továbbá az elhunyt jó­barátai. tisztelői, ismerősei. Csclerki Lajos búcsúbeszéde A ravatalnál először Cse- terki Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja vett búcsút az elhunyttól. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében szomorú szívvel, mélységes meghatottságga! búcsúzom Molnár Erik elv­társtól, pártunk hűséges fiá­tól, a nagyszerű kommunista tudóstól. Halála nagy veszteség mind­nyájunknak: népünknek, pár­tunknak, az egész magyar tu­dományos életnek. Ezért a végbúcsú perceiben mindnyá­junk szívét a fájdalom érzé­se szorítja össze, amikor arra gondolunk, hogy a szocializ­mus építésének, a marxista— leninista tudomány továbbfej­lesztésének nagy és lelkesítő munkájában ezután őt is nél­külöznünk kell. Cseterki Lajos ezután Mol­nár Erik életpályáját méltatta. Molnár Erik elvtárs kommu­nista tudós volt. Személyes képességei mellett a párttal való összeforrottsága játszik nagy szerepet abban, hogy tudományos munkásságában is olyan sokoldalúnak bizonyult. Három tudomány; a filozófia, a közgazdaságtan és a törtéi nettudemány területén alko­tott maradandót. Szenvedélyesen küzdött minden ellen, ami népünket megosztotta: a nacionalizmus, az irredentizmus, a vallási előítéletek, a faji megkülön­böztetések, a munkásmozgalom egységét megbontó nézetek ellen. Eredményes munkásságát pártunk, népünk a felszaba­dulás óta mindinkább meg­becsülte. Akadémikus lett, s számtalan kitüntetés adomá­nyozása mellett kétszer jutal­mazták Kossuth-díjjal. De mű­vének igazi jutalma belőle, magából, tulajdon értékeiből Következik. Molnár Erik elvtárs pártunk hű fiaként szerényen éit es bátran alkotott. Szomorú szív­vel búcsúzunk tőled, Molnár Erik elv társ. s emléked meg­őrizzük abban a világban, amelynek eléréséért és kitel­jesítéséért egész életed ál­doztad. A gyászszertartás után a koporsót a végső nyughelyre, a munkásmozgalom nagy ha­lottainak sírkertjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mel­lett bocsátották a sírba. A fel- hantolt sírt elborították a gyász és a kegyelet virágai. Tízezer kínai nrlicisíu a folyóban Több mint 10 000 kínai mi- licista augusztus 8-án teljes fegyverzetben átúszta a Jang­ce folyót. Az Uj-Kína jelenté­se szerint erre a teljesítmény­re Mao Ce-tung elnök példa- mutatása ösztönözte őket. Mint ismeretes. Mao Ce-tung július 16-án úszott a Jangce folyóban. Véget ért az ellenségeskedés Indonézia és Malaysia között Abdul Razak, Malaysia mi­niszterelnökhelyettese cs kül­ügyminisztere és Adam Malik indonéziai külügyminiszter csütörtökön Djakartában meg­állapodást írt alá, amely vé­get vet a két ország között há­rom és fél év óta tartó ellen­ségeskedésnek és a hadüze­net nélküli háborúnak­Jelentés az Őrölteiről A szerdán felbocsátott Lu­nar Orbiter amerikai űrhajó a Hold felé halad — de egye­lőre bizonytalan, hogy rá le­het-e irányítani a megfelelő pályára. Mint ismeretes, az Orbitér­nék az a feladata, hogy több mint 200 képet készítsen ar­ról a kilenc övezetről, ame­lyek közül az űrhajózási hiva­tal ki akarja választani a Holdra való leszállás körzetét. Ha a pályakorrekciót sikerül végrehajtani, az Orbiter há­rom nap múlva kerül olyan pozicióba, hogy újabb kényes fékezőmüveletlel holdkörüli pályára lehet vezérelni. A hírügynökségek jelentése szerint sikerült az Orbitert be­tájolni a Hold felé. Az AP djakartai tudósítója beszámol arról, hogy Razak malaysiai miniszterelnökhe­lyettes az aláírás ceremóniája előtt kíséretével látogatást tett Sukarno elnöknél. Razak át­adta Sukarnónak a malaysiai király ajándékát, egy ezüst teáskészletet. Találkozásukkor kezet fogtak egymással, majd beszélgetésre visszavonultak az elnöki palotába. Sukarno igen udvarias volt Razakhoz — ír­ja az AP —, de ajándékot nem adott át neki. U Thant ENSZ-főtitkár csü­törtökön megelégedését fejezte ki az indonéz—malaysiai kon­frontáció megszüntetését je­lentő egyezmény megkötése miatt. A főtitkár szóvivője hangsúlyozta, U Thant elége­dettségének egyik fő oka az, hogy nagy jelentőséget tulaj­donit az egyes államok közötti szoros baráti kapcsolatoknak. Stewart távozó angol kül­ügyminiszter Malik indonéz külügyminiszterhez intézett táviratában kifejezte azt a reményét, hogy a malaysiai konfrontáció befejeztével In­donézia és Nagy-Britannia is­mét baráti kapcsolatba kerül. A varsói szerződés államainak tanácskozása után Az európai béke é* biztonság hívjanak össze értekezletet aí európai problémákról. Ezzé1 Kapcsolatban a nyugati hú" ügynökségek így iogialtak ál' lást: Londoni forrásból szár mazik az értesülés, hogy a* angol kormány nem zárkóí' nék el az európai biztonság1 értekezlet elöl. De úgy véli. hogy alapos előkészítésre vafl szükség, és a tanácskozásod részt kellene vennie az Egye- sült Államoknak is. Rómabai' azt vallják, hogy a Varsó1 Szerződés által javasolt eunr pai értekezletet gondosan el0 kellene készíteni. Becsbe*1 ahhoz a felszólításhoz fűzte11 megjegyzést, hogy a semleges országok aktívan szánjanak Síkra az európai biztonság1 értekezletért. Ezzel összefűz gésben osztrák kormánykö- rökben rámutatlak: Bécs bár mikor hajlandó jószolgálati kát tenni, ha mindkét fél úgí kívánja. Az Aurore pedig ki' fejtette: a nyugati országok számára meglepetést jelent, hogy a bukaresti javaslat el?' ben nem zárta ki az Egyesül1 Államok részvételét az eurá" pai biztonság kérdéséről java- sóit értekezleten. A lap ebb$ arra következtet, hogy nerf annyira pán-európai. hanefl1 inkább kelet—nyugati értekei- leiről lenne szó. A nyilatkozó' tot — szögezte le a lap — a1 a törekvés jellemzi, hogy a békés egymás mellett élé* enyhüléssé, sőt cgyüttműkö' déssé fejlődiék az európai of' szagok között. Ezzel az utóá hi állásfoglalással kapcsolat' ban még meg kell jegyei' nünk, hogy ez említett francia "ajtnezerv kifejezetten NATO' barát orgánumnak számít, m- '—m tudta kivonni magát í bukaresti dokumentumok 'rr,'.'’!káiának hatása alól. Sümegi Endre (Vége.) lyukkal és F—104. repülő­gépekkel felszerelt légirajaik- • kai megvan a potenciális atomerejük. A taktikai atom­fegyverekhez vezető ajtó kul­csát ugyan az amerikaiak tartják a kezükben, de éppen a közelmúlt fejleményei ered- mér^ ezték azt, hogy Washing­ton már Bonnt. tekinti legér­tékesebb katonai szövetsége­sének, s ez azzal járhat, hogy a kulcsot könnyen kiadják a kezükből. A bukaresti matékosan utalt arra is, mi­lyen veszélyes a nyugatnémet kormány álláspontja a hitleri Németország veresége követ- < keztében kialakult európai í viszonyokkal kapcsolatban. A , bonni rezsim az egyedüli eu- rópai kormány, amely területi követeléseket támaszt más államokkal szemben, és nem hajlandó elismerni a jelen­leg fennálló európai helyzetet. Tény, hogy ma már egyes : nyugat-európai kormányfők is az államközi kapcsolatok ren­dezésének legfőbb akadályát látják Bonn magatartásában, amely az európai békét vészé- i lyezteti. Itt kell utalnunk rá, ; hogy a francia sajtó mennyire i pozitívan értékelte a Varsói i Szerződés országainak buka- 1 resti értekezletét, az európai 1 biztonsági kérdésekről elfoga- ; dott határozatot. A Combat t így írt: „A bukaresti doku- r mentum rendkívül vitápos. ar- c ról a dicséretes törekvésről s tanúskodik, hogy a szocialista 1 országok véget akarnak vetni 1 Európa értelmetlen megosz- r tottságának’’. A lap kiemelle, s hogy a kelet-európai országok 1 i katonai tömbök egyidejű r '»'--ímor i mellett foglalták a ’’lsen elinti ' nukaresti indítványnak, hogy fuidrcszuuti na**Ä *~jvj*c*ti ^uivaiesii A-* íauvüzai ÍC6ZO&CZU31 usJtnnmi az a um, nagy az agye- Síiit *Aiuimo/C pon.i/i-fviZi cetjeit- na/c semmi közük sincs az európai népe_k létérdekeihez’. A duKumemum a továbbian- uan megiuiapuja; „az amen- nai szánaénott az ucoóbi idő­jén egyre lenytgetóo'oe vadait azzal, Hogy határozott támoga­tást nyújtanak a nyugatnémet militaristáknak az atomfegyve­rek megszerzésére”, lit he­lyes emlékeztetni rá, hogy a Varsói Szerződés szervezete abban a városban alakult, amelyet a hitleri Németor­szág gyilkoló gépezete 1944 kora őszén a földdel tett egyenlővé. A Varsói Szerző­dés létrejöttét közvetlenül az váltotta ki, hogy a Német Szövetségi Köztársaság 1955. május 9-i hatállyal csatlako­zott az Északatlanti Szövet­séghez. A NATO—nyugatné­met lépés pedig azt a tényt rögzítette nemzetközi jogi formában, hogy a nyugati nagyhatalmak szentesítették a bonni állam űjrafelfegyver- zését. A Német Szövetségi Köztársaság nagyon is élt azokkal a jogokkal, amelyeket elsősorban Washington jutta­tott számára. Első helyen kel] említeni a tömegpusztító fegy­verek egyre határozottabb kö­vetelését, ami esetenként még a nyugati szövetségeseknél is aggodalomra ad okot. Legfel­jebb arról feledkeznek meg, hogy a bonni étvágyat éppen ők keltették fel. Az ő bűnük, ha Nyugat-Németország, az Atlanti Szövetség belső logi­kájára hivatkozva, atomfegy­vereket követel. A varsói határozat igen részletesen és világosan ele­mezte ezeket a problémákat, amit indokolttá tett, hogy a nyugatnémet miliarizmus éló valóság. A Bundeswehmek napjainkban 12 hadosztálya van a NATO parancsnoksága alá tartozó 21 hadosztály kö­zött. Különösen nagy aggo­dalmat kelt az a törekvés, hogy Bonn rátehesse ujját az atomfegyver ravaszára. De Gaulle elnök is több ízben hangoztatta, hogy Nyugat-Né­metország nukleáris felfegy­verzésének valamennyi for­máját ellenzi. A Frankfurter Allgemeine Zeitung — és ezt □ sajtószervet aligha lehet bal- oldalisággal vádolni — így írt: ..Nyugat-Németország már tu­lajdonképpen most is atom­hatalom". A megállapítás magyarázata egyszerű. A nyu­gatnémeteknek 12 hadosztá­gokban nincs immár lábcfl álló gabona. Most már a csáp' lőgépeké a „szó”, bár termé­szetesen a kombájnok Ls s£' gítenek a még keresztekbe11 levő gabona cséplésében. S h3 az időjárás engedi, a tsz-ek augusztus 20-ra szeretnék „el­felejteni”, letudni a csépié3 gondját is. Ehhez gépekbe3 és munkaerőben egyaráú* biztosítottak a feltételek* Általában nem valami izgal­mas, nem valami újszerű do­log ez. Vetni kell évről éy re, s ami felvetettünk be 13 .köti takarítani. Az edelénfl járás közös gazdaságai, me­zőgazdasági szakemberei, ts*" tagsága szempontjából azok­ban kétszeresen nagy ese­mény. Először azért, mert biz' tonságbán van a termés, s i° közepes a termés. Másodsof' ban azért, mert ki tudja, mi­kor fordult elő, hogy augusz­tus 12-én már nem volt lábo11 álló gabona. Bizony, az elmúl* évben ilyenkor még hátra vol* az aratás, a cséplés java. * most, a korai aratás azt ^ jelenti, hogy van bőségese13 idő, lehetőség a talaj gonó^ megmunkálására, a jövő év1 termés feltételeinek a biz^ sí lás ára. A késő délutáni órákban ér­kezett, hír arról, hogy végei­tek az aratással a mezócsá" járás állami gazdaságai, ter­melőszövetkezetei is. A Mezé- csat környéki közös gazdas3'^ gok munkáját az utóbbi h3 pókban fékezte, hogy a csapadéktól megpuhult tál3' csak nehezen bíila a kombii' nokat, a gépeket. A járás tíz­eiben egyébként a hét végé1* Végesnek a csépiess el is« Tegnap, augusztus 11-én délután az edelényi járás ve­zetői közölték a megye veze­tő szakembereivel és értesí­tették róla szerkesztőségünket is, hogy a járás területén be­fejezték a legnagyobb nyári munkát, az aratást. Sem az állami gazdaságokban, sem a termelőszövetkezeti gazdasá­Az edelényi és a mezőcsáti járás termelőszövetkezetei befejezték az aratást alaposan kiismerhesse. S azj utóbbi hetek igazolták válasz- > tusának helyességét is. j] Poharak koccannak, és öröm > ül az arcokon. A fergeteges’ „éljen”-H; lassan elnyomja a> zenekar felcsendülő hangja, s’ a keringő dallamára megtelik* a tánctér. > Mindenki a mérnököt figyeli’ és Ráitnét, mert mi más kö-> vetkezhetnék, mint kettőjük j] boldog, önfeledt tánca. S* lám, mozdul a mérnök, meg-’ igazítja nyakkendőjét, ellép azj asztaltól és meghajol — nos,» mit gondolsz, ki előtt? ’ — Hát ki előtt? Természe-» tesen Halláné előtt! ’ — De hát hogy találtad ki?, Egy kis kárörömmel a han-’ gomban válaszoltam: j — Ja, barátom, aki poéneket» gyárt, annak logikusan kell ’ tudnia gondolkozni. Márpedig, te ... jj L áttam, hogy a barátom, roppant mérges lett.’ Istenítette a csodálko-jj zó, meglepett arcokat, s Íme» most, és ismét, mint annyiszor,]] nem sikerült elképesztenie cső. » dálatos történetével. Csupán jj akkor tűntek el fanyar-komor, vonásai, amikor megnyugtat-» tam: jó, ha időm lesz, meg-, from, s talán még nyomdafes-x léket is lát a mérnök és Hal- J láné romantikus ügye. 1 , Én megírtam, éppen a mér- jj nők és Halláné esküvője nap-, ján. X Holdi János x (Vége.) * kel néz szét a mérnök. S a pillantásai hol Ráitnéra, hol Hallánéra tapadnak. Igen, semm] kétség, a kedves kézbe- sitőnő, a drága Halláné min­dent megtett. Talán percek kérdése és a nagyon szeretett mérnök számára megszűnik az élet sötét oldala, mindig vasalt ing és zsebkendők birtokosa lesz, és megmarad köztük to­vábbra is, nem fenyeget töb­bé az a veszély, hogy egy eset­leges külső házasság más vá­rosba csábítja. összecsendülnek a poharak, a csillár modern vonalú fényei megtörnek a sárgán aranyló sörön, mindenki érzi, hogy va­laminek történnie kell, valami szépnek és nagyszerűnek, hi­szen — ahogy kiderül — az elmúlt héten kétszer Is látták a mérnököt Ráitnéval az egyik presszóban. Csillognak a sze­mek, azután a mérnök kezébe veszi poharát, feláll. Piros az arca, többen kiabálni kez­denek, hogy „halijuk-halljuk”, s erre a spontán biztatásra valóban megszólal. Először kicsit akadozva, de azután egyre folyékonyabban mond­ja el, hogy milyen nagysze­rűen érzi magát ebben a kö­zösségben, s úgy érzi, ennek a kollektívának köszönheti, hogy rövidesen búcsút mond az agglegény-életnek. És hogy, akit rövidesen elvesz felesé­gül, azt már régóta szemmel tartotta, s ha nem is mutatta ki abszolút érzelmeit iránta, ezt csupán azért tette, hogy Egy kis terefere, egy kis tré­fa, nótázás, tudod, Ilyenkor még közelebb kerülnek egy­máshoz az emberek, jqbban kitárul a szív, gyorsabban si­mulnak egymáshoz a kezek, szóval, a szombat esti családi összejövetelnek meg kell hoz­nia a végső megoldást, parla- giasabb kifejezéssel, ki kell ugratni a nyulat a bokorból. És minden nagyszerűen is ment. A nemrég megnyílt új vendéglőben, ahol külön ter­met foglaltak le az összejö­vetel alkalmából, vidám és meghitt volt a hangulat. Ráit- né csodálatosan szép égszín­kék ruhájában, kecses, a fér­fiszemeket mágnesként vonzó termetén sokszor végigsiklott a mérnök szeme is. Szemben üllek egymással, s Halláné, aki most készül felrakni hosszú hetek fáradságos munkájára a koronát, szintén ott van a mérnök mellett. Friss és vi­dám, és cseppet sem marad el Ráitné szolid eleganciája mellett. És (no, nézze meg az ember), ugyanolyan kívá­natos és szép, mert sok ám a férfi hódoló a gömbölyded formáknak is. Igen, a dolgok jól haladnak! Képzeld csak el öregem — lám, milyen ragyogó szemek­vagyunk. Roppant tiszta és pedáns asszonyka, boldog lesz az a férfi, aki feleségül veszi majd. Amint látod, Halláné híven és lelkiismeretesen teljesítette a kollektíva által rábízott fel­adatát. Nem múlt el nap, hogy valamilyen apró figyelmes­séggel ne kedveskedett volna a mérnöknek, s ne dicsérte volna Ráitné jó tulajdonságait, csinosságát, szépségét, erősen hangsúlyozva a jövendő férjre váró boldogságot. Az üzem kollektívája mind­ezt élénk figyelemmel kísér­te. s egy megelégedett mosoly kíséretében helyeslőleg bólo­gattak, ha a mérnök tovább időzött Ráitné mellett. Elége­dettek voltak a helyzet fejlő­désével, és általános megelé­gedést keltett, amikor a műhelybizottsági titkár a ne­gyedévi prémium elosztásánál kétszáz forintot javasolt a víg- kedélyű, gömbölyded kis kéz­besítőnőnek. Teltek a napok, a hetek, s a mérnök sorsát kézbevett bensőséges kollektíva aktív tagjai a mérnök szíve ellen végső rohamként egy sörrel bélelt, kedves családi össze­jövetel mellett döntöttek. n. A mér nők 'tehát — aki­nek olyan volt a ter­mészete, mint az álló­vízé, csak néha-néha csobbant — reggelente riasztó meglepe­téssel tapasztalt egyet s mást. Például a munkaköpenyeiben hagyott zsebkendője ki volt mosva, vasalva, ugyanúgy az inge. A mérnök tudta, hogy Halláné a tettes és kérdőre vonta: — Miért teszi ezt, kedves Halláné? , A gömbölyded asszonyka kedvesen válaszolt: — De mérnök elvtárs, nem szebb Így? A múltkor is, ami­kor külföldi vendégek voltak, szinte restelltük, hogy olyan gyűrött volt az ingnyaka. Még ha csak itt hordja azt az in­get, akkor is szépen kell ki­nézni. És tudja, mérnök elv­társ, egy asszonynak hamar megy az ingvasalás, igazán nem nagy dolog, különösen, ha szépen tud vasalni. — Ó. igazán köszönöm, és valóban szépen ki volt va­salva. — Ez még semmi, mérnök elvtárs, ha látná, hogy vasal Ráitné! Tudja, én már jártam nála, igazán jó barátságban Romantikus történet... Habsburg Ottó Ausztriában Habsburg Ottó csütörtökön délben családtagjaival együtt nyitott gépkocsin, 21 év után először utazott be Salzburgból Ausztriába. Beutazási engedé­lyét egyelőre csak ausztriai lá­togatásra használja. Állandó lakhelye az NSZK-ban lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom