Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-10 / 188. szám
4 ÉSZAKMAGTARORSZAO Szerda, 1066. augtiBTtús 1# „Xyel wwiisga44 sí gjakorSiiíban füáhnr tizenegy éves, nem- vauui ^gerl jött vissza az HDK-ból. Hozott magával egy helyes német gitárt és rengeteg új szót, amelyeket itthon nem tanult. Tanárnője azt mondta, két hét alatt többet gyarapodott nyelvileg, mint itthon fél év alatt. Judit nevű isrherősöm francia fiúval levelezget; hetente cserélik ki gondolataikat, s közben szaporodnak a szótárt kívánó új szavak. Egy másik ismerősöm lengyel fiúval tart fenn levelezési kapcsolatot immár három esztendeje. Már lassan mindent tudnak egymásról, országaikról, s közben új szavak rögződnek meg az emlékezetben. Az úttörők és a középiskolások levelező klubjai általában minden távolságot legyőznek. Mennek Miskolcról is a baráti sorok, s közben jönnek a levelek százával, miközben egyre-másra szaporodnak az eddig ismeretlen szavak, a klubtagok szótáraiban és emlékezetében. Mindezt azért mondom el. mert az idegenforgalom igazi „hangyabolyában” a Balaton partján figyelmet keltő jelenségek mutatták meg magukat, olyanok, amelyek fiatalságunk számlájára írandók, de természetesen a pozitív oldalra. A fiílfnlnk külföldről i\ udiaioH érkező ven_ »légeiket maguk kísérték el a 1 Balaton ismert fürdőhelyeire, s a tolmács szerepére is maguk vállalkoztak. A balatonfüredi és veszprémi gimnazisták a tihanyi apátság templomában az orgona hangversenyek alkalmával három nyelven tolmácsoltak: németül, oroszul és angolul. Megfigyeltem: milyen hálás volt az a négy, egyformán szőke szovjet lány, akik sehogy sem tudtak eligazodni a templom egyforma padjai között. S lám, ott termettek a fiatalok és szíves szóval kalauzolták a vendégeket. InSpg/í érzés mindezekről JUicsU peg^ini, mert úgy tűnik: a mostani középiskolás generációk sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nyelvtanulásnak, mint az elődök, egy vagy másfél évtizeddel ezelőtt. Ami szintén feltűnt: a fiatalok többsége a balatoni nagy „bábelben” jóval több nyelvi ismeretei árultak el, mint amennyit a középiskola számonkér. A jelek arról tanúskodnak, hogy a magánszorgalom, az önkéntes nekirugaszkodás nagy szerepet kapott a fiatalok életében. Az önindítékú serénykedés jeles erény; Balaton-par- ti sé'a közben nem egyszer figyelhettünk fel 16—17 éves lányokra, fiúkra, akik kát nyelven is jól tolmácsoltak. A strandon találkoztam egy édesanyával, aki büszkén mutogatott a part felé: lánya egy arab fiúval társalgóit — arab nyelven. Ha az 51. Eszperantó Világ- kongresszus Magyarországon hozott határozatait, amely az eszperantó nyelv kiterjesztésére vonatkozik, az ENSZ „beajánlja” tagállamainak, bizonyára könnyebb lesz a nemzetközi érintkezés, de jóval egyszerűbbé válik a fiatalok levelezgetése is. Fovplrírp azonban a nyelcr7 eiore vi hagyományos útjait járják diákjaink, s valljuk be őszintén: eredményesebben, mint az idősebbek nagy része. Ha szó is éri imitt-amott nyelvoktatásunkat, úgy látszik, a fiatalok többsége reformot, tan tervet megelőzve a nyelvi „önellátás” útjára tért. A levelezgetésnek, a csere- üdültetésnek, s a sok magántanulásnak lassan beérik a gyümölcse. Egyetemi felvételi vizsgákon is azok a fiatalok tudtak több pontot összegyűjteni, akik vasszorgalommal fogtak hozzá a nyelvtanuláshoz, feledve néha még a szórakozás óráit is. A diákok intenzívebb nyelv- ismerete (nem elhanyagolandó szempont) pénzt is hozott a konyhára. Balatonfüreden például, a mikrobusz kalauzai és idegenvezetői, a tihanyi hangversenyek tolmácsai, a múzeumlátogatások vezetői szerény fizetséget is kaptak. A !cí>f)rven<!fifft*phb mégis az volt, hogy a külföldről érkező vendég bármilyen nyelven szólalt meg, a felnőttek mellett ott voltak a diák-tolmácsok, beszélgető partnerek, és hozzájárultak annak a kedvező képnek kialakításához, amely a fiatalokat igyekvőnek tünteti fel. * Párkány László Miért nem vehet lemezjátszót a kohászat A hangoshíradó műsorát szívásén hallgatják a kohászat- bán. Sok ezer ember értesül általa a különféle eseményekről, a tennivalókról, a szocialista munkaversenyek eredményeiről. Azt is szívesen fogadja mindenki, ha zeneszó hal- ük a hangszórókból. Ez nem zavarja a munkát a kohászatban, sőt, inkább felfrissíti a zömmel fizikai megerőltetésnek kitett embereket. Ha pedig jutalomképpen egy-egy zeneszámot küldenek valamelyik brigádnak, ez kimondottan örömet jelent. Pillanatnyilag azonban nincs ilyen zenés jutalom a Lenin Kohászati Művekben. És nem a híradósokon múlik, hogy nincs .. Az eddigi lemezjátszó már nagyon régi volt, nem érte meg a javítási költségeket, kiselejtezték. — Veszünk egy új lemezjátszót! — Mi sem egyszerűbb ennél. Legalábbis egy „maszek” vásárló számára.' Bemegy az ember az üzletbe, a sok lemezjátszó közül kiválasztja a legszinipatikusaBbat és megveszi. Igen ám, de a Lenin Kohászati Művek nem „maszek”-cég. Nem zsebből fizet, hanem csekkel. No cs? — No és a KERAVILL üzletekben, meg a tv-szalonban lemezjátszót csak készpénzért lehet vásárolni — hallottuk Nagy Gusztávtól, aki a gyár megbízottjaként akarta lebonyolítani ezt a vásárlást. — Az üzletekben azt mondták,- hogy nem tudnak mit kezdeni a csekkel. Egy ember tehát sa-| ját szórakoztatására vehet le-j mezjátszót, de egy vállalat 15,' vagy 30 ezer ember szamára,! kulturális és propaganda cé-| lókra nem kaphat. j A kohászat augusztus 20-án j munkás-paraszt találkozót' rendez. Kirándulnak majd a! dolgozók a Bükkbe, s oda is| szerették volna elvinni a le-| mezjátszót. Más alkalmakra, < rendezvényekre is szükséges lenne a zene. A gyárban most érthetően bosszankodnak: minek a csekk, ha nem kell az üzleteknek! Vagy talán akad, aki úgy véli, hogy a kohászati csekk mögött ninc3 fedezet?! R. A Ezf nem lehet kihagyni I Ruházati cikkek vására augusztus 8-20-ig 20—30—40 százalékos árengedménnyel a kijelölt áruházakban és boltokban. W/mmrnM örvendetesen korszerűsödik a közvilágítás Borsodban, nemcsak a városokban, hanem a nagyobb községekben is. A régi, gyenge fényű villanyégőket neoncsövekkel, szikrázó higanygőzlámpákkal cserélik fel. Jobban esik így a séta, kellemesebb az esti korzózás. De nemcsak az emberek örülnek a világítástechnika fejlődésének, hanem hálásak érte — a verebek is. Erre az egyik hegyaljai községben jöttünk rá, ez is most kapott új közvilágítást Az oszlopokon vagy tizenöt méter magasságban „fél ostornyél”, ívelt armatúrájából egymással szemben két modern lámpa ontja esténként a sziporkázó fényt a sétálókra. Az alsó lámpa alatt zsákszerű nyílás, s benne verébfészek. De ugyanezt látni egy másik, harmadik oszlopon is. A madarak ugyanis rájöttek arra, hogy a falhasa- dékok, csűrök, fészerek nyílásai helyett sokkal kellemesebbek nekik fészekrakásra ezek a modern üvegbúrák. Ki is használják új felfedezésüket. Korán kelnek, egész nap nagy a sürgés-forgás a korszerű „üvegfészek” szájánál. A papa, mama szorgalmasan hordja a kukacokat a tá- tott szájú fiókáknak. Estére elfáradnak, nyugovóra térnek. Fölöttük szikrázva fel lobban a két lámpa, s neonfénye — mint valami röntgen — átvilágítja a szunnyadó családot. Hiába, verébék is haladnak a korral és a technikával... Sátoraljaújhelyen pár éve még csak, hogy autóbusszal bonyolítják le a városi közlekedést. A kocsik a vasútállomástól a város végéig, a temetőig járnak. Kezdetben ez is volt felírva az oldalukra: MÁV Állomás— Temetőkért. Így szaladgáltak a hatalmas buszok a városban, s az emberek, látva a furcsa ************* »«*»»»«*« * % 1 Elfeledve I Régi 'jó Ismerősökkel, egykori kultúrmunká- sokkal találkoztam a napokban. Rögtön a szép emlékeket segítettünk egymásnak összeszedni: a falujárást, a műsorokat, a próbákat, az évtizedek óta végzett munkát, a tiszta szívből adott kulturális munkát. Sok fáradságba került, de megérte. Kinek- kinek haját már a dér lepi be és az ötven felé ballagnak az egyliori színjátszók, konferálók, szavalók, énekesek, táncosok, kiskórus tagok, csasztuskafararjók, harmonikusak, komlkák és naívák, drámai hősök. Az emlékek, amit ezért a munkáért kaptunk — mondják —, most nagy kincsek, sohasem vagyunk egyedül, az emlékek velünk vannak mindig. Emlékszel, Jancsi, előbb aratni segítettünk, aztán kultúrműsort adtunk . .. Emlékszel, a legszebb jelenet közepén a kiszabadult hízók lepték el az ácsoli szabadtéri színpadot. A közönséggel együtt mind befogtuk őket, és folytattuk a műsort... Ági, Toncsi, Béla, Duci ... ugye mind emlékeztek ezekre és okokra is. akik már nincsenek köztünk. % Húsz esztendő múlt el * azóta, s az egykori kul- $ túrmunkások szívébe * egy picike kis tüske fú* ródott: elfeledték őket. * Tíz, tizenöt, húsz esz- íjí tendönek minden sza* bad idejét a közösség- , % ért áldozták. 1945 után * * pedig segítettek újra * nevetni megtanítani né* púnkét. Néha-néha ösz* sze kellene hívni őket. Ne sajnáljuk tőlük a baráti szót, a meleg kézfogást, egy emlékoklevelet: ne érezzék, * hogy elfeledték őket. * B. I. * * * ********************** Befejezték az iskolák körzetesítését A mezőkövesdi járásban négy évvel ezelőtt kezdték meg a falusi iskolák körzetesítését. Mint ismeretes, a körzeti iskolák létesítésének célja, hogy mind több falusi gyermek részesülhessen az általános iskola felső tagozatában szakrendszerű oktatásban, mind kevesebb legyen az osztatlan, vagy részben osztott iskolákban végző kisdiákok száma. A szakrendszerű oktatás révén egyre több falusi gyermek szerezhet jobb alap- képzettséget középiskolai, vagy szakmunkásképző tanulmányainak folytatásához. A körzeteket a mezőkövesdi járásban is úgy képezték ki, hogy az alkalmasabb, jobb személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező iskolához irányították a szomszédos község felső tagozatos tanulóit. A borsodgeszti iskolásokat a vattaiakkal vonták össze, s így Vattára került a körzeti iskola. A kácsi gyermekek Tibold- darócra, a cserépvúraljaiak Tardra. a csincsetanyaiak Mezőkeresztesre járnak továbbtanulni az általános iskola ötödik osztályától. Most vonták össze Tiszavalkot és Négyest Bórsodivánkával, és szeptember 1-én Borsodivánkán kezdi meg tevékenységét a mezőkövesdi járás ötödik körzeti iskolája. Mint Sebeslény Károly, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője tájékoztat, ezzel be is fejeződött a járásban az iskolák körzetesítése. Egyetlen iskola kivételével most már mindenütt szakrendszerű oktatásban részesülnek a felsőtagozatos tanulók. A kivétel a Nagyecsér-tanyai általános iskola, ahol a körzetesítést azért nem lehetett ez ideig és a közeli években nem lehet megvalósítani, mert út sincs, amelyen a gyermekek kedvezőtlen időjárásban is megközelíthetnék a legközelebbi község. Mezőnagymihály iskoláját. A Nagyecsér-tanyai gyermekek oktatása sajnos csak a későbbiekben oldható meg, amikor a harmadik ötéves terv keretében Mezőnagy- mihályon általános iskolai kollégiumot tudnak létesíteni. A járási tanács művelődés- ügyi osztálya a körzeti iskolákat különös gonddal kezeli. Tibolddarócon nyílik meg szeptember elsején a járás első általános iskolai napközi otthona, amely a körzeti iskolába járó, más falusi gyermekek ellátását biztosítja. Hasonló okok miatt bővítik a már korábba# működő mezőkeresztesi napközi otthont is. A tanerők elosztásánál fi* gyelemmel vannak a körzeti iskolákra. Az új tanévre a járás tizenkét új pedagógust kapott: öt általános iskolai tanárt, öt tanítót és két óvónőt- A járáson belüli áthelyezésekkel javítják meg a szaktanán ellátást, elsősorban a körzeti, a több falu gyermekeit tanít# iskolákban. Például az új bor- sodivánkai körzeti iskola három új szaktanárt is kap A művelődésügyi osztályon a falon színes táblázat látható. El tünteti fel. hogy a járás általános iskoláiban tantárgyam - ként milyen a szaktanári ellátottság. A táblázat viszonylag kedvező képet mutat, de még nem tükrözi a szeptembertől érvényes helyzetet. Járási szinten jelentősen javult a szaktanári ellátás, mind több iskolában oktatja az egyes szaktárgyakat megfelelő képesítésű tanár, bár a természettudományokból. valamint a művészeti tárgyakból — raj* ének — még további szaktanárokra lenne szükség. A mezőkövesdi járás iskoláiban az elmúlt tanévben sikerrel kísérleteztek technikai segédeszközökkel. az iskola- televízió beiktatásával, aJ audió-vizuális oktatás elemeivel. öt bázis iskolában folyamatosan felhasználták az is1 kolatelevízió adásait, cs az eltelt évre vonatkozó észrevételeiket {elküldték az iskolát«' levizió szerkesztőségének. Fejlődik az elektromos segítő eszközök száma is. Az iskolákaj patronáló Diósgyőri Gépgyáf segítségével már az elmúl* tanévben számos intézetbe*1 elektromos összeadógépek segítették a tanítók és a gyermekek munkáját. Ezekkel ösz- széadást és kivonást lehető** végezni, most olyan gépek í* lesznek már, amelyek segítségévei a négy alapművelet * szó legszorosabb értelmében játszva tanulható. A járásba!* ’ a gyár segítségével ugyancsal*' elektromos berendezésű és * földrajz, különösen a gazdasági földrajz tanítását segítő térképek kerülnek az egyes iskolákba. A mezőkövesdi járás iskolá* jó személyi cs javuló tárgy* feltételekkel várják a tané* kezdését fbm) oldaltáblát, kicsit megborzongtak:’ a temetőbe visz a busz? Babonából-e, félelemből-e, de tény, hogy meggondolták, mielőtt felszálltak volna. Sokan inkább gyalogszerrel tették meg az utat az állomástól a város közepéig. Úgy látszik, rájöttek erre a pszichológiai rejtélyre az AKÖV illetékesei is, mert mi mással lehetne magyarázni a közelmúltban bekövetkezett, „táblaváltozást”. Kiderült ugyanis, hogy pár lépésnyire a temető előtt van az újhelyiek kedvenc sörzöje, a Pincékért. Mondanunk sem kell, kitűnő ötletnek kínálkozott a jól „csengő” név a felirat megváltoztatására. így aztán az taft, klvonatkáztak Kenézlőre, leültek a botjuk végébe és várlak türelmesen a nagy fogásra. De a potykák, csukák megsejthettek valamit, mert a szentnek se voltak hajlandók „harapni”. Hiába szórták a kukoricát is. gyenge volt a zsákmány, kilós hal sehol. Mit csináljanak most a díjkiosztással? A győzteseknek ugyanis az egyesület gyönyörű dísztárgyakat, vázákat vásárolt. Dehát a 200 forintos kristály! nem adhatják oda első díjként ilyen semmi fogásért ... — Tudjátok mit? — villant fel a mentő ötlet egyikük ügyában. — Tegyük meg győztesnek Jóska bácsit! Negyven Nyári farka-b&rka utóbbi időkben már ezzel a felirattal robognak a buszok za újhelyi utcákon: MÁV Állomás—Pincekert. Inkább a vendéglőnek csinálnak reklámot, mint a temetőnek. Zsúfoltak is azóta a buszok, alig lehet felkapaszkodni rájuk. Hiszen mi tagadás, kellemesebb is a sörözőbe járni — mint a temetőbe. . # Szenvedélyes pecázók a horgászok a Bodrog mentén is. Szabad idejüket kint töltik a parton, négy-öt botot leszúrnak, és pendliznek egyik zsinórtól a másikig. Azért ha fogni is akarnak valamit, fel- szedelőzködnek, kisvonafra ülnek és elmennek a kenézlői Tisza-partra horgászni. így történt nemrégiben is. A horgászegyesület meghi rdette a szokásos versenyét, a tagok húszán-huszonötén íclpakoléve, hogy az egyesületbe lépett, szerezzünk neki egy kis jubileumi örömet. — Igen, de hogyan? Hisz az ő fogása is gyenge ... — Azzal ne törődjetek, csak szedjétek gyorsan össze a zsinórokról az ólmokat. És míg ketten-hárman kibi- ceitek a botja végén ülő öregnek, a többiek óvatosan kinyitották a halastarisznyáját, és az ólmokkal alaposan megtömték a ficánkoló csukákat, pontyokat. Harminc-negyven dekával „felhizlalták” mindegyiket. Aztán kihirdették, hogy Jóska bácsi az első a versenyben. Az eredményhirdetéshez agyagpadkát is eszkábáltak győzelmi dobogóul. Előkerültek a poharak, vidáman koccintottak a horgászverseny győztesének egészségére. Józsi bácsi boldogan ölelte magához a csillogó kristály vázát. Hogy aztán odahaza mit szólt az ólomtól „megfkrásri dott” potykáihoz, arról egy«' lőre mit sem tud a krónika-' # Kellemes az utazás a ví\ lanyvonaton. A mozdony sjj mán, szinte zakatolás nélkű* röpíti a kocsikat a hézagmeí1' tcs vágányon Szerencsről Mi*' kolc felé. Meleg van, az abl^ nyitva, mellette egy apa ját' szadoxik a kisfiával, aki k# és fél, három éves lehet. Most éppen azzal szórako*' nak, hogy az apa pchelykönj*' nyű, szép, új panamakalapj# kidugja az ablakon, jó méiyí re lesüllyeszti kívül a kori1 oldalához, hogy a kisfiú n9 lássa. Aztán: Csiribi-csiribá . ■’ Hipp ... hopp ... — néhán; varázslatos mozdulat és újfí előkerül a kalap. A gyermeknek tetszik a ÍK ték. Nagyokat kacag, kapk«" a kalap után, de nem talál)9 a sok „csiribi-csiribá” nyitj#*' Egy negyedórája tarthat már * titokzatos’ varázslat, a gyef' mek szinte fuldoklik a neV«j léstől. A könnye is kicsord*9 jókedvében. Lassan belefára**' nak a játékba, főképp az ap9' Pillanatnyi szünet, de úfP látszik, csak kis lélegzctvét«1' ről van szó, mert amikor 9 apa már feledné a játékot, ' kisfiú ragyogó arccal kikap” kezéből a fehér panamakai9' pót, és mielőtt bárki is m«*’ akadályozhatná, diadalittas99 kidobja az ablakon. , — No, apu, csiribi-csirih9; hozd vissza a kalapot.-' Gyorsan, gyorsan, mondd: c«*' ribi-csiribá ... Hozd már vi** sza... Apu szóhoz se tudott jutni 9 váratlan meglepetéstől. A V**' nat száguldva robogott. ’ könnyű kalap pedig, mint v9" la mi pehely libegett egy d9 rabig a levegőben. Aztán . csiribi-csiribá — véglegesen c tűnt valahol Taktaharkány ** Tiszalúc között... (hej)
