Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Szerda, tP(!6. augusztus 10. Több halottja, sebesült je van as idei n.égertüntetéseknek Mintegy féltucat halottja, Számos sebesültje van már az idén az Egyesült Államokban a néger lakosság nagyszabású tüntetéssorozatának, amely az egyenlő jogok kivívásáért fo­lyik. A tüntetés-sorozat, ame­lyet James Meredith Mississip­pi államban indított szabad­ságija nyitott meg, jelenleg az ország valamennyi jelentős négerlakta vidékére kiterjed. A hét végén nagyobb megmoz­dulásokra került sor több déli államban és északon, Michi­gan és Illinois állam terüle­tén. Második napja folynak a tüntetések a Michigan állam­ban levő Lansing városában. Mississippi államban a rendőr­ség megtámadott egy gyűlést, amelyet Grenada városában tartottak a négerek választójo­E hiasM’ák az amerikai Holt!-:aké!a fellövését Műszaki problémák és a ked­vezőtlen időjárás miatt elha­lasztották az „Orbiter—1” el­nevezésű, fotólaboratóriummal felszerelt amerikai Hold-ra­kéta keddre tervezett fellövé­sét — jelenti gyorshírben a Reuter. gáról. A rendőrök gumibottal támadlak a gyűlés részvevői­re, könnygázbombákat hajítot­tak közéjük és több lövést is leadtak. Dr. Martin Luther King, a néger polgárjogi mozgalom Nobel-díjas vezetője egy be­szédében ismét azt követelte, hogy az Egyesült Államok kormánya biztosítson jelentős összegeket a néger lakosság helyzetének megjavítására, a négerek iskoláztatására, szak- képzettségének emelésére, a lakásnyomor enyhítésére. A Jackson városában megtartott gyűlésen felszólalt Edward Kennedy szenátor is. Kennedy emlékeztetett ar­ra, hogy az USA jelenleg már havonta mintegy két­milliárd dollárt fordít a vietnami háborúra és sür­Kedden Nagaszakiban tíz­ezres nagygyűléssel befejező­dött az atom- és hidrogén­fegyverek betiltását követelő hirosimai—nagaszaki értekez­let. Az értekezlet nemzetközi ta­gozatán részvevő Zaharov gette, hogy legalább ek­kora összeggel segítsék elő a néger lakosság felemel­kedését is. Kennedy azt mondotta, hogy a jelenleg a törvényhozás előtt álló újabb polgárjogi törvény nem kielégítő és gyakorlatilag haszontalan. Az amerikai képviselőház egyébként a hét első felében dönt a törvényjavaslat sorsá­ról. Konzervatív képviselők ja­vaslatára több olyan módosí­tást eszközöltek, amelyek gyengítik a törvény hatékony­ságát, így például továbbra is lehetővé tesz­nek kibúvókat a négerek gyakorlati kizárásához a fehér lakónegyedekből. A javaslatot még a szená­tusnak is meg kell vitatnia szovjet professzor meleg sza­vakkal méltatta a japán bé­keharcosok hősies helytállását. H. Zinn, a bostoni egyetem professzora, 'az amerikai bé­keharcosok képviselője, felszó­lította a jelenlevőket: foko­zottabban küzdjenek az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziója ellen, követeljék az Egyesült Államok kormányá­tól, hogy szüntesse be ? had­műveleteket és vonja ki csa­patait Vietnamból. A záró-nagygyűlésen elfoga­dott nyilatkozat felszólítja a világ népeit, szorgalmazzák, hogy a genfi megállapodások alapján rendezzék a vietnami kérdést, harcoljanak az atom­fegyverek teljes betiltásáért, a földalatti atomrobbantások el­tiltásáért és az atom-embargo megvalósításáért. A nyilatkozat sürgeti a ja­pán békemozgalom erősítését és fejlesztését, valamint a nemzetközi akcióegységet. A nagygyűlés részvevői kü­lön határozatban követelték Okinawa szigetének visszacsa­tolását, valamint az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért folytatott mozgalom erősítését. A tisztek és Habsburg Ottó apja IV. Ká­roly néven az Osztrák—Ma­gyar Monarchia uralkodója volt. De az osztrák—magyar monarchiát elsöpörte a törté­nelem, ami ez esetben a népek haragját jelenti. A történelem viszont azért végezte el ezt a köztisztasági akeiót, mert a né­pek idézett nagy börtöne túl­ságosan terhére volt már Európának is, a társadalmi ha­ladásnak is, de főként a rab­ságban tartott népeknek. Habsburg Ottó tehát meg­tartva szűk családi körében trónörökösi rímét — trón nél­kül maradt. Elképzelhető, mennyi bosszúságot okozott ez neki. Különösen, ha az elve­szett hatalmas birtokra, a trón örökösére váró szuper­extra kiváltságokra és az egy­kori császári vagyonra gondol az ember. a történelem Újabban azonban Ausztria felől olyasféle hírek érkeztek, hogy Habsburg Ottó valami­lyen formában mégis vissza­térhet „szülőföldjére”, felté­ve, hogy nem ártja magát a politikai életbe. H. O. ezt al­kalmasint meg is ígérte. Nem úgy'a semleges Ausztria hadse­regének néhány tisztje. Amint a Volkstimme megírta és egy gráci újság még a neveket is kitálalta — több katonatiszt — felesküdött Habsburg Ottó­ra. Ezek tények. És mi követ­kezik belőlük? II. O. nem poli­tizál. de politizálnak a feles­küdött tisztek. Ejnye, -csak nem a monarchiát akarják visszaállítani? Persze, ehhez a „történelem­nek” meginlcsak lenne néhány szava... . (—) Veget ért a hirosimai-nagaszaki értekezlet Tanuljunk meg kereskedni! Beszélgetés lluszár Andorral, a 7 VK igazgatójával NAPJAINKBAN sok szó esik az új mechanizmusról. Egye­sek tartózkodóan, bizonytalan­kodva fogadják, mások úgy várják, mint minden gondot, bajt egy csapásra megoldó gazdasági csodát. Mind széle­sebb azonban azoknak a köre, akik sajáté gyakorlatukban is felismerték ennek politikai, közgazdasági szükségességét. Már most a gazdaságirányítás reformjának szellemében igye­keznek gondolkodni, és bátran alkalmazzák az új mechaniz­mus egyes elemeit. Huszár Andor elvtárs, a Tiszai Vegyi- kombinát igazgatója erről így vélekedik: — Tóves az a nézet, hogy 1968. január 1-gyel minden egycsapásra megváltozik, más lesz, s addig nem lehet semmi újat kezdeményezni. Jelenleg is lehet új módszerekkel dol­gozni, már most megvalósít­ható az új mechanizmusnak egy sor eleme. i — Tudomásunk szc- s rlnt a TVK igen ügyc- 1 sen, rugalmasan kezd al­> kalmazkodni a vevők, a 5 megrendelők igényei­> hcz. Mit tartanak alap- < vető kiindulópontnak? — Alapvetőnek tartjuk a szemléletbeli változást, változ­tatást. Itt kell megtenni az első lépéseket. Lássuk például az ügyfélfogadást. Az érdekelt gazdasági szerv, vállalat, üzem, főosztály, osztály, hivatalnak érzi magát. A megrendelő­ben nem az embertömegek igényeit és szükségleteit kép­viselő vevőt, hanem a megha­tározatlan „ügyfelet” látja És ha úgy tetszik teljesíti az óhaját, vagy bürokratikus módon elutasítja. VÁLTOZTATNI KELL egy másik szemléleten is. Sokan fetisizálják saját munkájukat, munkakörüket, íróasztalukat. Ügy vélik, ha írnak egy szab­ványos levelet, vagy telefo­non „leszólnak”, az elegendő az ügy megoldásához. Nálunk is volt ilyen gyakorlat. Meg­kérdeztem, mit tettél, írtam egy levelet, és mi a válasz, nem válaszoltak. Az ügyfél fogalmat és az ezzel kapcso­latos gyakorlatot száműzni kell. A megrendelőben az em­bert kell látnunk a maga igé­nyeivel, szükségleteivel egye­temben. A nagybetűs VEVÖ-t és nekünk az ő igényeihez kell igazodnunk. — Gyakran elhangzik ez a szó: konkurren- cla. Ml erről a vélemé­nye? •— A konkurrenciára (termé­szetesen itt a mi viszonyaink­ra értem), véleményem sze­rint szükség van. Az a ta­pasztalat, hogy minden vevő örül, ha több termelőüzemhez fordulhat és választhat, melyik ajánlat a legkedvezőbb neki. — A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a TVK- ban gyakran elhangzik a szó: tanuljunk meg ke­reskedni. — Ez sok tevékenységet je­lent. Keresni kell az új és új megoldásokat, hogy kisebb be­fektetéssel, eredményesebben és sokoldalúbban tudjuk ki­elégíteni az igényeket. Szoros kapcsolatot kell tartani a régi vevőkkel, fel kell kutatni az új piacokat, új megrendelő­ket kell szerezni, és azt gyár­tani, amit kérnek. Jó propa­gandát, széleskörű termék- ismertetőt kell biztosítanunk. A vevő ismerje meg gyártmá­nyainkat, hogy felhasználásra melyik termékünk mire elő­nyösebb. Igen jó a kapcsola­tunk a CHEMOLIMPEX-szel. Együtt kutatjuk fel a külföldi piacokat- Nemrégiben az NSZK-ban és Hollandiában húsz hajófestő céget kerestünk fel. Feljegyeztük, ki, milyen fes­tékfajtára tart igényt. Az egyiknek például fényes szín­re van szüksége és nem baj, ha kétszer kell vele a hajót festeni. A másiknak matt fes­tékre van szüksége, amellyel csak egyszer kell festenie a hajót. Ez munkabért akar megtakarítani. Az egyik szür­ke, a másik fehér festéket óhajt. És mi készséggel állunk rendelkezésükre. ITT IS TAPASZTALTAM, hogy nagy szükség van a pros­pektusra. Nyugaton a festék­üzemek kis kócerájok. Több cég szemében hirtelen nagyra nőttünk, amikor meglátták a kombinátunk távlati fényké­pét. És éreztük, hogy megnőtt a bizalom irántunk. < — És milyen a belföl­i di piackutatás? *— A jelen pillanatban négy emberünk van úton. Menet­rendszerűen bejárjuk az or­szágot. Tárgyalásokat folyta­tunk a vegyi nagykereskedel­mi vállalatokkal, ismertetjük gyártmányainkat és érdeklő­dünk, hogy mire van szüksé­gük. A festékeinket forga­lomba hozó kereskedelmi szer­veknek, a festékekkel dolgo­zó vállalatoknak, szövetkeze­tek dolgozóinak bemutatókat tartunk, hogy egyes festékfaj-* táink mire a legalkalmasabbak/ hogyan kell velük dolgozni. Aa összegyűjtött tapasztalatokat pedig a további gyártásnál fi-*' gyelembe vesszük. Itt vart például a műtrágya. Olyati panaszok jutottak el hozzánk/ hogy a műtrágya a zsákokban is összeáll. 1 — Éppen ezt akartam kérdezni: mi ennek ni oka és mit tesznrk ennél/ megszüntetésére? — Ez nem veszélyes, a tapa­dást fabunkóval könnyen szé$ lehet verni. De mi mégis igyekJ szünk ezt a panaszt is meg­szüntetni. A hibát az okozza/ hogy a berendezésekből aí anyag forrón kerül a zsákoké ba. Már kidolgoztuk az új el­járást. Átalakítjuk a szórólo- rony alját, előhűtjük a forgóJ dobon áthaladó levegőt, s így; az anyag nem tapad össze. To­vábbá púder-anyaggal szórjuk be a terméket és így megaka­dályozzuk a műtrágya összeál- lását Nemcsak ebben, hanem egy, sor más dologban is megte-_ remtjük az igények jobb ki-’ elégítésének feltételeit. Ezért hoztuk létre a már működő műanyagzsák üzemet. Sajátéról forrásunkból kikötőt építet­tünk és így például olcsóbb víziúton szállítják a műtrágyát Szegedre. Az az elképzelésünk,' hogy így szállítjuk az árüt felJ felé is. A Bodrog parton egye-, nesén a megrendelő földjére rakjuk ki az uszályból a mű­trágyát. Korszerűvé akarjuk tenni a csomagolást is. Bővít­jük a doboz üzemet. Átállunk az 5—10 kilós dobozok gyártá­sára is, amelyet jelenleg im­portálunk. Litografáló gépet szerzünk be és az így készíteti cimkét nem mossa le az eső, és olyat gyártunk, amilyent a vevő óhajt. EZ CSAK NÉHÁNY mozza­nat a TVK-ban végbement szemléleti és gyakorlati váltó-: zásból. Csak néhány kiraga-: dott példa a gazdaságirányítási reform bevezetésére való felké­szülésről. Mind azt mutatja, hogy a TVK-ban megértették az új mechanizmus szükségest ségét, rugalmasan, s öntevéke­nyen igyekeznek megvalósít tani ennek egyes elemeit és, keresik a legcélravezetőbb mót dókat a megfelelő feltételek megteremtéséhez. Csorba Barna *W****************************************************************************** ************************************-x#*******x******* E z a park a természet egyetlen, nagy, jókedvű ka­cagása. Szabályos kőmedrű csatornákká képzett, de természetes vizű patakok vágtatnak benne, zúgva és zuhogva, néhol bűbájosán apró vízeséssel. Viszik a bar­langfürdő és termálforrásokból táplálkozó tó vízét, amely a völgy torkánál, a mályi síkságra érve megszelídül és kis folyóvá lustul. Hejő néven jelöli a térkép. A Hejő, ez a kis folyó Tapolcán születik, Tapolcán ered, mégpedig kacagva. A parkot évről évre mindenki megcsodálja, aki látja. Elő ékszer itt minden virágágyás, minden bokor és min­den megnyesett fűszál; a káprázatosán szép ezüstfenyők olyanok a park ‘közepén, mintha megőszült istenek állná­nak földbe gyökerezve. A fehérkérgű, fényízzásban vibrá­ló levelű, kissé ferde nyárfák pedig olyanok, mintha az Isten-fenyők duhaj pajtásai lennének. A fák alatt az élő színek Bábele tobzódik, szavak helyett sok ezer virág, mind más, olyan színesek és változékonyak, mint a föl­dön élő hatalmas embercsalád fajtaskálája, amely ráhí­mezte magát e gömbölyded bolygóra. Ne tétovázzunk ki­mondani, hiszen nem mi találtuk ki: Miskolc-Tapolca Euró­ba egyik legszebb és legkelle mesebb üdülő-fürdőhelye. A legszebb virág itt a sok közül a tavirózsa. Nincs hozzá méltó, és ő sem méltó egyik virághoz sem. hogy szépségének egyedüliségét bármelyikével fel- bldja. Olyan rémek parádéval nyílik, mintha igazi csilla gokat teremne a föld, illetve a víz, a mesterséges és még­is ősi kis pocsolya, amelynek tükrét a tányérkerek zöld la­pulevelek egymásra borulva eltakarják. A tavirózsák még- egymáshoz sem hasonlíthatók. Egyik csoportban rózsaszí­nű virágcsillagok nyílnak, másikban fehérek, és vannak halványsárgák is. A tavirózsák csillagágai központjában ujjnyi vastag bibe magaslik, amelyekben olyan finoman sárga a virágpor, mintha belülről fény ízzana át a növény­testen, olyannyira, hogy kételkedve nézi az emberi szem, hátha viaszból, vagy rafinált műanyagból vannak, s ben­nük elrejtve miniatűr villany égők világítanának. Ez a mos­tani mediterrán nyár meg mintha kedvezne nekik, két hó­nap óta szakadatlan nyílnak, új szépségeket hozva fel a víz alól, ahol iszapba ölelkőznek a gyökerek, ősi iszapba, mesterséges tavacska fenekén. Mert valaha igazi mocsár volt ez a parányi völgy, langyos termálvíz tocsogója, csak mostanában rendezkedett alkotó erővel az ember, ügyes­kedve. hogy az ősihez, a természeteshez hozzáadva saját, akaratát, a bujálkodó szépségek kertjét hozza létre. Ezer­szer áldom az eszét annak, aki meghagyta, vagy elültette itt a tavirózsát. Én már kerülöm ezeket a virágokat, mert annyira szé­pek, hogy látásukra sírás szorongat. Valahogy úgy, mintha reménytelenül szerelmes lennék egy tündérszép lányba. Heteken át könyörögtem a csősznek, a tapolcai virágok őrének, hogy engedjen csak egyetlen szálat leszakajtani. Egy kortyocska illatot kívántam belőlük, vagy még azt sem, megelégedtem volna már valamelyik sziromcsillag érintésével is. A csősz azonban csak mosolygott, billegette megőszült fejét és szelíd szavakkal így beszélt: — Kár lenne. Egyetlen szál letépése is vétek. Elhervad­na. tönkre menne abban a pillanatban, itt meg hetekig élhet. Megaztán: ez a virág itt mindenkinek nyílik, miért juthatna magának több-e szépségből, mint másnak? Mond­jon le szándékáról. Nézegesse őket, teljen kedve. Gondol­jon arra, hogy egy ékszerkiállításon jár, ahol csak nézni, gyönyörködni szabad. így az összes szépség a magáé lehet, éppen úgy, mint bárki másé, mert a virágok szépsége oszt­hatatlan. nézhetik ezren is, nem fogy el s így maga is bir­tokolhatja az összes szépséget. S zomorúan ültem a kispadon, a tó mesterséges szi­getén, és betelhetetlenül néztem a virágokat. Este volt már. Jöttek oda mások is, rácsodálkoztak a vízre, amelyben nyíltak a csillagok, és közvetlen közelük­ben nótázgattak sajátos nyelvükön a békák. Irigyeltem őket. mert ők ott ülhettek a kövér lapuleveleken, hozzá is érhettek a virágcslllagokhoz, nekik nem szólt a csősz in­telme, csak nekem s vigaszul a lemondás érzéshullámai bizseregtek bennem. Két lány Is jött a tóhoz, meg egy fiú, istenfélő szelídség szépült arcukon, úgy néztek a taviró- zsókr-a, mint ahogyan tűzimádó őseink nézhettek a villám­gyújtotta fákra. • — Zoltán, tépj egy szálat — szólt szerelmes lágysággal, a zsarolás szelíd hangján az egyik lány. — Nem lehet, mély a víz — mondta a fiú. — Nem mély — szóltam bíztatva, hogv ugrasszam a fiút, ki gyáva volt, nem érzett magában elegendő bátorságot, esetleg visszariadt a virággyilkosságtól. De lehetséges, hogv a fehérhajú csősztől félt, aki botjára támaszkodva őrködött a tó túlsó partján. — Milyen virág ez? — kérdezte ismét a lány. — Illa­tos? — Nem tudom — mondta a fiú. — En még sohasem sza­goltam tavirózsát. — Csodálatosak — hallottam megint a lány hangját. —: Kár, hogy este van. Fény kellene rájuk. Nem is tudom, mi* ért nem szerelnek ide reflektorokat. Az ilyen csodálatot virágokat este meg kellene világítani, hogy jobban látszod* janak. — Akkor ezek a virágok meghalnának — szólt át féltett rózsái fölött a csősz. — Miért halnának meg? — kérdezte csodálkozva a lány — Mert tavirózsák — mondta a csősz —, és a távíró' zsák csak este nyílnak — Napfény nélkül? — Csak anélkül. — Miért? — Mert olyanok, mint a lányok — felelte a huncut csősz. — Azok is este virulnak a legszebben. — Nappal szégyellik a szépségüket — szólt a fiú és ne* vetett. — Zoli, ne butáskodj — intette le a lány. — És mindéi* este újra kinyílnak? — kérdezte a csősztől. — Minden este újra, meg újra — felelte a csősz. — Nap” lementé után lassan szétnyílnak és csak másnap, a kor»' délelőtti órákban csukódnak össze. A két lány és a fiú elment. Azután jöttek mások & megint mások. Mindenki csodálkozott, hogy a tavirózsá* csak este nyílnak. Úgy tíz óra előtt elcsendesedett a park Én még mindig ott ültem a kispadon. Akkor a csősz oda' jött hozzám. Leült mellém. Pipára gyújtott. Én akkor mi* nem a rózsákat néztem, hanem egy szép régi szerelem!1* gondoltam, amelyet megújítottak ezek a virágok. — Miért búsul? — kérdezte a csősz. — Nem búsulok — feleltem neki. — Hát? — Csak gondolkodom.;. Tudja, volt egyszer egy tánfi akit úgy szerettem... aki olyan szép volt, mint ezek a t»1 vi rózsák ... E lmondtam a csősznek nagy, megszépült szerelme!’’ történetét. Meghatódva hallgatta. — Maga but* volt — mondta a végén. — Nem lett volna szab»* arról a lányról ilyen könnyen lemondani. — A tavirózsáról is lemondok — szóltam csendesen. — Arról ne mondjon le — szólt később. — Nézze csak egy szál ott egészen közel van a parthoz. Menjen, szakíts* le, megengedem. Ne járjon úgy ezzel is, mint azzal a lány' nyal. — Köszönöm — mondtam —, már nem kell. Elintézte1” magammal. Lemondtam róla. Hiszen maga mondta: ez * virág ott mindenkinek nyílik, és a virágok szépsége <yt& hatatlan. így az egész az enyém lehet. Szendrci József Este nyílnak a tavirózsák

Next

/
Oldalképek
Tartalom