Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

ftSZAKMAGY ARORSZAG Vasárnap, 1066. angnsrto* Irányelvek a népművelés ötéves tervezéséhez Négernek lenni Amerikában Vannak dolgok, amiket azért nem isme­rünk eléggé, mert már túl so­kat hallottunk róluk. Nap mint nap olvasunk például a lapokban róla, hogyan harcol­nak jogaikért az Amerikai Egyesült Államok néger pol­gárai. Minden újságolvasó em­ber ismeri nagyjából, mit je­lent a faji elkülönítés, milyen területekre terjed kJ és miben nyilvánul meg. És mégsem is­merjük Igazán a négerek hely­zetét, a négerkérdés egészét, amíg el nem olvassuk J. H. Griffin könyvét (Néger voltam Amerikában — Kozmosz Könyvek, 19fi6.). Griífin fehér ember, író, publicista — ráadásul texasi. A négerkérdéssel foglalkozva jött rá, hogy mindaddig nem érthetők a probléma rúgói, amíg valaki saját tapasztalatai alapján meg nem próbálja dí- éreznt: mit jelent négernek lenni a faji megkülönböztetés körülményei között. A négerek mozgalmait, magatartását, ezek belső mozgatóeröit nem érthe­ti meg az, aki nem tapasztalta saját életében, mi váltja ki ezeket a reakciókat. A tétel ellenkezője is igaz: a néger- kérdést maguk a négerek sem tudják teljes tárgyilagossággal elemezni, hiszen véleményük, helyzetmegítélésük gyakran — érthető okokból — elfogult, Az Országos Népművelési Tanács hasonló című doku­mentuma nemrég látott napvi­lágot. Gyakorló népművelők még nemigen találkoztak ezzel a gazdag gondolatsorral, mert az irányelvek széleskörű vitára bocsátása a közeljövő feladata lesz. A népművelés legfelsőbb irányítói azonban máris meg­kezdték a körültekintő, mély- rehatoló vitát. Ennek egyik fon­tos állomásaként a tanítókép­zők és az egyetemek népmű­velést tanító tanárai egyhetes szakmai stúdium után mintegy záróakkordként tárgyalták meg a jelentős népművelési vitaanyagot. A jelenlevő tanárok hozzá­szólásaikban többször megfo­galmazták elragadtatásukat: az elmúlt két évtized alatt ilyen sokrétűen, cselekvésre ösztön­zően, egyben enciklopédikusán nem rögzítették a népművelés ideológiai-elméleti és gyakor­lati eredményeit, tennivalóit. Miért volt szükség a népmű­velői tevékenység hosszú tá­von történő megfogalmazásá­ra? Aki figyelemmel kísérte az elmúlt évtized társadalmi fej­lődését, a technika előretöré­sét, az igények alakulását, az előtt világos a képlet: a meg­változott viszonyok új és új tudatformáló szférák felderíté­sét, tökéletesítését tették szük­ségessé a népművelésben is. A tennivalók is jobban körvona­lazódtak, miután a népműve­lés helye és szerepe pontosan kijelöltetett, miután a válság- hullámok legapróbb gyűrűzései is elcsitultak. S az is mind vi­lágosabbá vált.: a tíz évvel ez­előtti népművelés terjedelmé­ben és módszereiben is csak halvány mása a jelenleginek, s napjainkban, a jövőben a nép­művelés sokoldalú megújulásá­ra lesz szükség. A művelődés szerkezete megváltozott A tervezet megállapítja: „A művelődés struktúrája az utób­bi évtizedben jelentősen meg­változott. A művelődés fő ol­dalai a közoktatás, a művészeti alkotó tevékenység, és a tömeg kommunikáció (a könyv, a film, a sajtó, a rádió, a tv) mind szélesebb néprétegek szá­mara válnak megközelíthe­tővé. Ez döntően befolyásolja a népművetést, mint művelt­ség terjesztő faktort A népművelés működési te­rületei hihetetlenül megnőttek az utóbbi esztendőkben. Évek­kel ezelőtt például a felnőtt- oktatás és a népművelés hal­vány szálakkal kapcsolódott egymáshoz, a műszaki propa­ganda nagyon távol esett, a népművelés fogalmától. S iám, napjainkban már bizonyos technológiai Ismeretek szüksé­gességét is előírja népműve­lőink számára a tömegekben végbement tudati polarizáció. Milyen messze jutottunk tehát a művészet, az irodalom Önte­vékeny módon történő közve­títésétől a műszaki és termé­szettudományos ismeretek ter­mészetes és szükséges „belopa- kodásáig”. A horizont ilyen­fajta tágulását szocialista fej­lődésünk jelenlegi szakasza, a megnövekedett feladatok tet­ték szükségessé. Az elmúlt tíz esztendő szo­cialista demokratizmusa min­denkor nagy szerepet szánt a tömegek aktivitásának, de te­gyük mindjárt hozzá: nem me­chanikus aktivizálódásról van szó, hanem nagyon Is tudatos cselekvőkészségről, a döntés és elhatározás jogáról. A tö­megek tudatosságának belát­hatatlan szerepe lesz a jövő­ben is a szocializmus építésé­nek minden területén. A nép­művelésnek a maga sajátos eszközeivel serkentenie kell a tudatosság kialakítását. S mi­vel napjainkban az embereket ért impulzusok megszaporod­tak, a népművelésnek is fel kell készülnie hadállásainak további megerősítésére. Gazdagodott a műveltség-eszmény Ami tegnap jó volt, ma már szűkös, holnap esetleg elégte­len. Hazánkban kétmillió két­százezer ember tanul, az érett­ségizettek száma három év alatt 10,3 százalékról 12,1 szá­zalékra emelkedett. 1965-ben 45 millió példányban adtak ki könyvet, ugyanebben az esz­tendőben 106 millió néző vál­tott jegyet moziba, 5 millió színházba. A rádió-előfizetők száma két és félmillió, a tv előfizetőké pedig 830 000 volt 1965-ben. Mind az iskolák meghódítása, mind pedig a tömeg kommunikációs eszkö­zök gyarapodása ékesen bizo­nyítja a műveltség-eszmény metamorfózisát; a ma embere — jól élve a lehetőségekkel — egyre inkább közelit a korszerű szocialista embertípus modell­jéhez. Kétségtelen, a népművelés hatalmas energia-bedobással munkálkodott, hogy ez a belső igény kialakuljon az emberek­ben. Mostanában sok sző esik a gazdaságirányítás reformjáról. A téma politikai és közgazda­sági vetületelnek immár nagy irodalma van. Am a végrehaj­tás sok milliós katonáinak tu­dati állapotával, műveltségi szintjével, mint fontos kompo­nenssel mindmáig alig-alig számol a széles sodrású vita­anyag. Népművelés-irányító­inké az érdem, hogy idejében átlátták a szocialista tudat és a termelési-gazdasági teljesít­mények növelése közötti szo­ros összefüggést. Ezért rokon­szenves az a gazdag és a figyel­met mindenképpen ébren tartó tervezet, amely hosszú távra, az 1966. és 1970. közötti idő­szakra vázolja a népművelés tennivalóit. A szóban forgó vitaanyagot nyugodtan nevezhetjük a kul­turális élet mechanizmusát elemző és előrelendítő doku­mentumnak. Ideológiai tisztánlátás Mindenki előtt ismert tény: a népművelést nem lehet szá­mokban megtervezni. De az alapvető célkitűzéseket lehel hosszú távon láttatni. A nép­művelés nagy időegységet át­fogó tervezése szilárd alap- építményre épül. A párt Vili. kongresszusának a tudatfor­málásra vonatkozó határozatai a népművelés tervezés bizton­ságos fogódzói. Az ideológiai irányelvek népművelésre vo­natkozó tézisei az új népmű­velési dokumentum probléma- felvetésében és a tennivalók konkrét meghatározásában pontról pontra fellelhetők. A IX. pártkongresszus ideoló­giai útmutatásai tovább gya­rapítják majd ezt a jól sikerült népművelési vitaanyagot; a dokumentum megalkotói eleve számítottak a tömeges „hozzá­szólásokra”, és értelemszerűen a IX. kongresszus ideológiai konzekvenciáira. Abban egyébként semmi új nincs, amit a dokumentum le­rögzít; népművelőinknek szi­gorúan el kell határolniuk ma­gukat a polgári ideológiától, s világosan, egyértelműen kell látniuk a marxista ideológia népművelésben is jól alkal­mazható relációit. A népművelés előretekintése A népművelés ötéves terve­zéséhez adott irányelvek gazda­gon, körültekintően, az árnya­lásig is eljutva határozzák meg a népművelők előtt álló fel­adatokat. A népművelés tar­talmának mélyítésére a doku­mentum példamutató precíz- séggel, szinte minden népmű­velési lehetőséget felsorol. Részletesen szól a műszaki és mezőgazdasági ismeretterjesz­tés erősítésének módozatairól, az önálló közgazdasági szem­lélet kialakításának szükséges­ségéről, s néhány nagyon fon­tos ideológiai-politikai neve­lési feladat teljesítéséről. Természetesen szó esik a művészeti nevelés feladatairól, a bejáró munkások népműve­lési gondjairól, a falu és a vá­ros fehér foltjairól. Fejezetek beszélnek a népművelési munka realizálásának tárgyi és személyi feltételeiről. E gon­dolatcsoportban nagy hangsúly jutott az irányítás megjavítá­sának, ezt a sárospataki ta­nácskozáson Vonsilc Gyula, a Központi Bizottság kulturális osztályának helyettes vezetője és Gíró Vera. a Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője külön felemlítette. / A népművelés erőinek össze­fogása, a koordináció szintén a jövő feladatai közé tartozik. A népművelés új, átfogó do­kumentumáról még bizonyára sok szó esik majd. Lapunk és a megyében élő népművelők is elemzés tárgyává tesznek részmegállapításokat, s hozzá­fűzik tapasztalataikat. így a népművelés hosszú táron tör­ténő helyi tervezése is bizo­nyára egyszerűbbé, könnyebbé és főleg korszerűbbé válik majd. Párkány László BÉNYEI JÓZSEF: Csillagok hídján Nincs miért kételkednem. Élek s megteremtem a köznapok sodrásából a minden séget, amiből táplálkozhatok. Létezésem határait már kitágítottam. Várnak áldott terhűkkel * csillagok hídján vonzások, szoros taszítások. Hitem elég az életemre, ami megtart, belőle nő ki, szilárdan, mint a nap-éj rendje. Szikráznák szívem fény-küllői. BERENCSY SÁNDOR: Hiszekegy Kórusfesztivál SZÉKELY DEZSŐ: : Fogadjátok el Kiáltsatok rám, mikor hallgatok, ne feleljen más helyettem, se érter Saját szememmel nézem a napot, sajat lábamon állok meg a vérben, saját kezemmel ütök, ölelek, s tt, formálói vasnak és a kőnek, kiáltsatok rám, ha elcsüggedek, haragotoktól legyek még erősebb. A salak közt, ha néha sikerül majd fölmutatnom egy valódi ércet, fogadjátok el, rajtatok kívül nincs nekem senkim, csupán az enyészr' S nekem többé ne irgalmazzatok, de annak se, ki méltatlanul védne' A szánalom már hátba támadott, de elvétett: bogár hullt szemébe. Hajdu-Bthar fővárosa: Deb­recen nagy és szép feladatot teljesített a napokban: több száz dalost — külföldit és ha­zait — látott vendégül a II. Bartók Béla Nemzetközi Kó­rusfesztiválon. Népi demokra­tikus és nyugati országok kó- ’«rusai utaztak Debrecenbe, Jhogy a dal nyelvén adják ta- •núságát a népek barátsága Jgondolatának. • Megtisztelő kiváltság volt •részt venni hazai kórusoknak Jezen a nagyszabású demonst­• ráción. Felelősséggel készült 2tehát Debrecenbe a Miskolci • Bartók Béla Zeneművészeti 2 Szakiskola nőt kara Reményi • János tanár vezetésével. Fele­• lősségük annál is Inkább nagy 2 volt., mert Jó szereplesre köte­• lezte az együttest az 1981-es 2 debreceni Nemzetközi Kórus- ® versenyen elért első helyezés. 2 Kíváncsisággal teljes várako­• zás előzte meg szereplésüket, a • Miskolcról jelenlevő kórusve- 2 zetők részéről különösen, s • nem kevésbé volt Izgalommal 2 és feszültséggel vegyes ez a • várakozás a kórus és vezetője 2 számára. • Első szereplésükre a „Né­• pék Barátsága” címet viselő 2 vidéki koncerten került sor a • veszprémi és a bolgár plov- 2 divi vegyeskar társaságában • Nyíracsádon, augusztus 17-én • •este, Két nap múlva követke­zett színvonalas nemzetközi és magyar „mezőnyben” az ún. minősítő produkció, ahol Sző- nyi, Pászti. Kodály, Bartók^ és Britten műveket adtak elő a miskolci szakiskola leányai. Rendkívül tisztán és pontosan énekeltek, minden megnyilat­kozásuk zenei intelligenciáról tanúskodott. Hangzásuk azon­ban kevésbé volt fényes, fel­tehetően a felelősség keltette elfogódottságtól. Augusztus 20-án a nagyer­dei szabadtéri színpadon „A Dal Ünnepe” c. műsor kere­tében Bartók—Kodály-műsort mutattak be egyesített karok, így a miskolciak HVDSZ Szi­lágyi Erzsébet, « Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola es a KISZ Közpon­ti Művészegyüttese női kará­val együtt énekeltek, M. Ka- tanics Mária és Reményi János vezetésével. Vasárnap, 21-én de. a külföldi kórusok tiszte­letére rendezett Bartók—Ko­dály matiné hangversenyen lé­pett még fel a miskolci kó­rus. Jókedvű, életteljes, rend­kívül színes muzsikálás jelle­mezte előadásukat. Mindazt kipótolták, amivel még a pén­teki szereplésen adósaink ma­radtak. Éneklésük sikere és megnyerő volta azon volt le­merhető, hogy francia és észt Hiszek egy normális emberi rendet, hiszek egy erőszak nélküli világot, hiszek eget-földet karoló békét, röntgen tartalom nélküli életet is hiszek én. Hiszem, hogy meg lehet ölni a Kárhozatot, 'az óceánokban él, vad Jónásként, tengeralattjárók gyomraiban és fent él a félelemtől megritkult levegőben aranyból torzított merev-szárnyú fém-madarakban. Hiszem, hogy meg lehet menteni az emberiséget a kétezredik év küszöbénél, nem istenek, s imák méhiben született csodák karjai által, hanem párhuzamos hittel nevelődött, gömb-hitű emberek seregével, akik csak dobbanó szívükben lobogtatják rég megfakult / zászlóikat. kórusok kérték el az előadott Kodály és Bartók-művek kot­táit. Vasárnap délután a zsűri elnöke: Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas felolvasta a mi­nősítéseket. Nagy örömünkre szolgált, hogy szakiskolánk kó­rusát arany diplomával tün­tették ki, ezzel kifejezésre juttatva azt, hogy az öt esz­tendővel ezelőtti színvonalat megőrizték, annak ellenére, hogy az időközbeni karnagy- változás 2—3 évig éreztette ha­tását. Most ismét feltámadt a régi „aranykor”. Nem volt könnyű eljutni Debrecenbe. Teljes évi felké­szülés előzte tneg a Nemzet­közi Kórusfesztiválon való szereplést. A lányok nyári va­kációjukról tértek vissza, hogy négy nap alatt feleleveníthes­sék és produkcióképessé te­gyék műsorukat. 53 leány szü­lei vállalták a részvétel költ­ségeit, melyet az intézet és KISZ-szervezete, valamint a városi tanács Igyekeztek sok jóindulattal csökkenteni. Ezek­nek a körülményeknek az is­meretében még értékesebbnek tudjuk az arany diplomát, s a szép eredményhez Reményi Jánosnak, a kórus kiváló ve­zetőjének és a kórus minden egyes tagjának őszintén gra­tulálunk. Laczó Zoltán NAGY JÓZSEF: Dicsőség nek1 Csodák szép teremtől örökké valóság éltetői Gyönyörök, fájdalmak * Diftbóseg sziveteknek on>’ Eszmék, vágyak igaz Gyönyörű gyermekek ff1*! Aláássátok örökkön any* Szép szemű Irgalmak, Ttir.es, kitörő fájdalmak» Fegyverrel ütött sebek , Csókkal, vággyal gyógy‘Jj Szerelmeink ragyogó aű/ Amit egy ember nem Egy ember nem épít fc'v Egy ember nem alkot J, Az anyák örök hidat eh1 ÜJuló hidat A végtelennel futó jöV' S ez csak ti vagytok, .«i Ezért is örökkön áldás**1 Időtlen időkig ImádtftSSötok, .Tunó sr.emfi Termékeny, drága Igazi édesanyák. riúi,b.í)V kerül, mert nem kaphat pohár vizet; hogy holtfára1 sem ülhet le egy ligeti P3 egy kocsmában, egy vá< remben, még akkor sent egy lélek sincs körülötte ez már nemcsak erkölcsi nem fizikai megpróbálta^ Márpedig ilyen helyzet naponta kerülhet a ? Amerikában. Naponta nid ténik, hogy egy idegen, I1 úr, vagy hölgy magához I tyentl, mert csomagjait a* cipeltetni vele; hogy az 1 buszvezető kihagyja a*1 megállót, ahol csak ő & leszállói, hogy elutasítják állást keres, hogy ncifl aprópénzt, ha váltani * hogy tegezik és boynak s* ják öregkorára is, és ha * stoppra vár az ország csak azért veszi fel a 11 autós, hogy kivallathassa * gerek nemi életéről. Különös lága, tele félelemmel, rr>eí zottsággal, reménytelent vad vagy misztikus k^ kísérletekkel és gyöngéd, társias ra.ssz-szol idarifást adásul igazi társadalom melyet erős osztály-, poü* vallást, sőt „faji” ellen1 szabdalnak szét (hisz a ' rcktől rájuk kényszerűek csonkitó szemléletmódjuk1 félvérek, a világosabb t nű, európalas arcvonásé nem-fehérek felsőbbrendd lyet foglalnak el közi* Bonyolult problémákba 1 bepillantást Griffin köní* ha szemléletben, ábrák módjában neun is hibatU5 szándéka éppúgy vitathat mint vállalkozásának tfk sőt nyugodtan momdW hősies volta. A szerző azonban ált* sabb tanulságokat is 1* néger-életének tapaszt* bóL Könyve — szándék* rint — „ .•.: olyan eir1 egyetemes története, akik emberek lelkét és testét kolják .:. olyan öltökből.1 ' lyeket igazában sosem ér1* Az üldözött, a megcsalt, * tegő és a megvetett • története ez. Lehettem * zsidó Németországban, ( kói számos államban, akármelyik „alacsonyt csoport tagja. Csak a f lek lettek volna mások. ^ ténet ugyanaz lett voin* a lélelem «rf rajzolta meg Griffin. utolsó figyelmeztetésnek ta az utolsó történelmi ó1* amikor még békésen n1® ható Amerikában a fal’ dés. Mert ha ez a rtit* nem sikerül — és itt ismét a szerző szavait kor fizetni fogunk azért. olyan sokáig nem kinltc‘ az igazságért." n. !*' egyoldalú. Ha viszont egy fe­hér embernek módjában áll, hogy osztozzék sorsukban, megértheti, mit veszít egy né­ger a bőrszíne miatt, miért és hogyan. A megoldás így orvo­si problémává egyszerűsödött — és Griffin néhány hétre, mint feltűnően sötét bőrű né­ger elmerülhetett a legsötétebb Dél világában. Louisiana és Mississippi államok területén szerzett tapasztalatainak nyers krónikája ez a könyv. Megdöbbentő világ tárul elénk Grifíin beszámolójából. Elsősorban nem tényeit tekint­ve új ez a kép, hanem abban, ahogy a lelki reakciókat áb­rázolja, s ahogy bemutatja: miképpen szövi át a négerek életének legapróbb mozzana­tait a kiszolgáltatottság és gúzsbakötöttség, hogyan nyúlik be magánéletük legmélyébe. Az, hogy a néger meghatáro­zott helyeken ülhet le autó­buszon, vendéglőkben és más nyilvános helyeken, máshol pedig nem — önmagában vé­ve is megalázó. De hogy saját városában eltikkadhat a szom­júságtól, ha fehér negyedbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom