Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

Vasárnap, 1966. augusztus 28. ESZAKMAG'rARí'R't/.AC. A „j<6&9P i&nác&fifkár — Titkár elvtárs, fiú lesz, vagy lány? Az asszonyka röstellkedő píronkodással simítja le ugyancsak előreugró köté­nyét. A tanácstitkár arca ko­moly, csak a szeme körüli ráncok rendeződnek úgy, mint amikor hamiskásan mosolyog az ember. — Egy pillanat. Csak előbb belenézek a tudós könyvbe — mormogja és szétnyit egy dossziét. — Maga a Takács- nc, ugye? Hm. Szóval van inár két lánya? No, akkor mindjárt intézkedünk... Surrog a telefon számtár­csája. — Kérem a fóldművesszö- vetkezeti boltot. Halló! Te vagy az, Béla? Megy majd hozzád egy asszony. Takács- né. Most adom oda neki a kelengye-kiutalást. Készíts össze egy minta-csomagot, csupa kisfiúnak való holmi­ból... Az asszonyka hálálkodva megy el a tanácsházáról. Az utcán egy babakocsival sétál­gató ifjú mama várja. — No, Piros, mit mondott a titkár? — Fiút! — Jól van akkor, jaj de örülök! — összecsókolja a várandóst. — Hadd gratulál­jak én elsőnek ... Aranyat ér az az ember. Látod, nekem is megjósolta ezt a csöpps,éget. Ancinak csak azért nem ta­lálta el, mert ő azt mondta, hogy éppúgy örülne a lány­nak is, mint a fiúnak ... A kicsi községben minden­ki így beszél a tanácstitkár­ról. í.assan már jósnak, ja­vasembernek nevezik. — Hogy tett szert ilyen hír­névre? A tanácstitkár jót nevet a kérdésen. — Remélem, maguk nem veszik komolyan? — kérdez vissza. Aztán elmond egy de­rűs, kis történetet: valame­lyik falubeli barátjával egy­szer fogadott, hogy annak felesége fiúval örvendezteti meg a családot. Persze, csak tréfából állt rá a fogadásra, és egyáltalán nem vette vol­na zokon, ha nem ő nyer. De hát nyert, s barátja ugyan­csak tréfával akarta „megto­rolni” saját veszteségét a ta­nácstitkáron. Szélnek eresz­tette a faluban a titkár „tu­dományát”, s még azzal is megtoldotta, hogy nem vélet­lenül tartozik ennek az em­bernek munkájához a kelen­gye-kiutalás is .,. Es milyenek az emberek? Jöttek egymás után n „jós” titkárhoz, ö meg jóhumorú ember, mondott néhánynak lányt, néhánynak fiút És mi­lyen a véletlen? A legtöbbnél eltalálta! — Erre aztán megindult a lavina. No, gondoltam, ennek már a fele se tréfa, a végén boszorkánynak fognak tarta­ni. Elkezdtem meggyőzni az embereket: „ne bolondozza­nak már velem. Csak nem hiszik, hogy komolyan mon­dok én maguknak lányt, vagy fiút?! Inkább nem mondok többet senkinek semmit.” Hanem ebből lett aztán a szóbeszéd! Akinek nem „jó­solt” a titkár, az már fújta is a faluban: — Persze, a Sásdiéknak megmondta, mert Sásdinak rokona van a járáson! Szóval, már ehhez is protekció kell?... Mit volt mit tenni? Sze­gény tanácstitkárnak folytat­nia kellett és kell ma is a „jövendő-mondást”, ha csak nem akar haragosokat a kis faluban. Csak egy vigasza van: az ilyen ügyfelei nem kérnek tőle írást, és nem rek­lamálnak. Mert végső soron mégsem hiszik ám a titkár „tudomá­nyát” az emberek! Csak ép­pen ezt nem éreztetik vele. Bitangul értik a tréfát! (Ituttkay) Megjelent " rí Uéíifi és Stoeiaf izmán ttgusztusai száma mosolyog az elnök —■» úgy mondom: nagy fába vágtuk a fejszénket. Ugyanis fáról, az­az fásításról van szó. A pere­ces! út mellett, a Szarkahegy mögötti területen teraszos er­dőképzést szeretnék. Még eb­ben az ötéves tervben! Ez a szépítésen kívül az egészség­ügyet is szolgálná, nem be­szélve a kirándulóhelye»-; ilyetén bővítéséről. Tervezzük továbbá, hogy a perecesi pa­takot megzabolázzuk: a ka­nyargó meder helyett nagyobb vízbefogadó képességű csator­nát építünk. Ugyanezt a jö­vőt szánjuk az erenyói völgy­ben futó, gyakran kíöntő pa­taknak is. Gyakran hallottuk: milyen jó volna, ha a Királyasztal nemcsak természetnyúj tóttá kirándulóhely lenne, hanem nyújtana némi kényelmet is. Ezen a területen kilenc hol­dat kezelésébe vett a tanács. Vendéglátó egységet terve­zünk ide, vízvezetéket, sza- , lonnasütő helyeket, s egyéb, ez alkalmi jelleget felszámo­ló létesítményeket, hogy mindig és mindenki jól érez­ze magát ezen a szép helyen. Ez a törekvés nem kizárólag a harmadik kerület érdeke, hanem az egész városé. Ezt csak azért mondom, hogy, ha segítséget kérünk majd, vagy társadalmi munkát, senki ne idegenkedjék a tettől. Ez a Kerület megérdemli... Ez a kerület feltétlenül megérdemli, hogy nagy gond­dal törődjenek fejlesztésével» Hiszen benne vannak a város lakosságának nagyobb részét éltető gyárak, itt élnek azok az emberek, akik ipari mun­kásokként jelentős részt vál­laltuk a társadul önépítés és a népgazdaság állandó növelésé­ből. Ez a kerület, túliás női­kül mondliatjuk, az egész vá­ros jövőjét befolyásolja. — Én magam természetes­nek tartom — feleli Maiiák István —, hogy a Lenin Ko­hászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár támogatására min­dig számíthat a végrehajtó bizottság. Ugyanezt várjuk a kerület mindegyik lakójától és városunk valamennyi szervé­től» A kívánság éppoly termé­szetes, mint az említett támo­gatás. Találkozik azzal a tö­rekvéssel, amely a párt és a kormány részéről határozatok formájában jelölte meg a tennivalókat Csata László Párt Központi Bizottságának titkára a Goulart-kormány megdöntése után — tehát az utóbbi két évben — kialakult helyzetet elemzi cikkében.. A folyóiratban több cikk foglalkozik az afrikai orszá­gok helyzetével. Közülük Khaled Mohi El-Dinnek Az egyiptomi forradalom fejlődé­se, perspektívái című cikkét, * melyben az egyiptomi forrada­lom fejlődésének átfogó képét adja, s ismerteti nz utóbbi években bekövetkezett, szocia­lista jellegű változásokat. A kommunista és munkás­pártok életéből című rovat tel. jes egészében a kanadai test­vérpárt munkásságával, vaja mint a pórt nemrég megtartót XIX. kongresszusának határo zataival foglalkozik. A vietnami háború rovatbar J. Prazsky A népek haragji címmel a haladó embereknél a harcoló vietnami néppel vali szolidaritásáról ír. A folyóirat a továbbiakbar közli a NSZEP nyílt levelét amelyet a nyugatnémet szociál demokrata párthoz Intézett, s olvashatjuk még Rafael Alber­ti spanyol költő eddigi kiadat­lan megemlékezését barátjáról és harcostársáról, Garda Lor. caról, a nagy spanyol költőről és drámaíróról, okit harminc évvel ezelőtt gyilkoltuk meg a spanyol fasiszták. A folyóirat augusztusi szá­mát Vladimir Kouckynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának A szocializmus egyetemes fej­lődése Csehszlovákiában című cikke nyitja meg, melyben a szerző a Csehszlovák Kommu­nista Párt XIII. kongresszusán megvitatott kérdéscsoportokat ismerteti, s elemzi a szocializ­mus további építésével össze­függő elvi kérdéseket. Nagy érdeklődésre tarthat számot — és nemcsak a szak­emberek körében — A mező- gazdasági termelés anyagi ösz­tönzése című cikk. Szerzője, Ivan Primov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának titkára az anyagi ér­dekeltség szerepét elemzi a bolgár mezőgazdaság fejleszté­sében. Georges Cogniot A népfront jelentősége Franciaországban című cikkében a harminc év előtti politikai eseményeket és azok tanulságainak mai idő­szerűségét taglalja. Alfredo Castro, a Brazil Kommunista Miskolci hegcdíikészíío mcsler kiállítsa Tállyáu Molnár Bertalan Miskolcon élő hegedükészílö mester már több mint 40 éve dolgozik a szakmában. Kis műhelyében, a saját maga által készített szer­számokkal, fenyő- és jávorjá­ból faragja ki nemes hangú hegedűit. Különböző formájú, hangkvalttású hangszereiről már számos külföldi és hazai művész nyilat kozott elisme­réssel. Molnár Bertalan munkássá­gát az idén a megye lakossága s megismerheti. Legszebb ham- rá hegedűiből a tokajhegycljai tápok alkalmából október !-án kiállítást rendeznek Tály- yán. A kiállításon az idős nester mintegy 30 különböző őrmájú hangszerét mutatják oe, majd a megyében ólő zene- ntlvész tanárok klubhangver- icnyt adnak hegedűivel. Az érdekesnek ígérkező hangver­senyre és hegedű-bemutatóra a lörnyező községekből is vár­iak vendégeket. épület tervezése folyamatban van. Többemeletes, modem, a környezetbe esztétikailag beillő épület lesz. Tekintettel az ügy fontosságára, úgy szeretnék, hogy jövőre be is fejeződjék az építkezés. Sokan megkérdezik tőlünk, ki, vagy kik kapnak helyet a régi tanácsi épületekben. A volt harmadik kerületi tanács épületébe valószínűleg a Há­ziipari Szövetkezet költözik be, a Marx téri tanácsházába pedig a textil és konfekciós kisipari részleg. Ha így lesz, annak mi nagyon örülünk, mert ez azt jelentené, hogy a munkáslakta kerületben sok női munkaerő jutna be­dolgozói munkalehetőséghez. Az újabb lakótelepek építé­séről a következőket mondha­tom. A Győri-kapuban meg­kezdődtek a kisajátítási eljá­rások. A szanálandó légi épü­letekből több mint négyszáz család elhelyezéséről kell gon­doskodnunk. A harmdík öt­éves tervben az Űttorőhéztól az ismert Rózsakért melletti lakótömbig 2400 lakás épük s ez a rész itt már összefüggő egész lesz. Diósgyőr irányá­ban pedig, a Bulgáriáidként emlegetett területen ugyan­ebben az időszakban 900 la­kás készül. Itt már javában folynak a mélyépítési mun­kák, az ütem dicséretes. Je­lentősebb építkezésként emlí­tem még meg a Diósgyőrben létrehozandó száz lakást is. Ezekben a napokban már azon töprengünk, hogy kerüle­tünkben hol helyezzük el leg­célszerűbben az autóbusz ál­lomásokat. A célszerűséget el­sősorban a forgalom, illetve a . lakosság Igénye határozza meg. Annyit máris elmond­hatok, hogy összesen tíz ál­lomást létesítünk. Egy-egy vá­• röterem harminc méter , hosszú, vasvázas műanyag­épület lesz, szép formájú és ■a méltó a környezethez. Az ál­lomásokat a Diósgyőri Gép­gyár készíti. Az első példányt már be is mutatták. Nem hiszem, hogy a kerü­let közművesítéséről bőveb­ben kellene beszélnem. A . munka az el tervezésnek mog- í felelően halad, folyamatassá­- gában nincs zökkenő, j Újabb elképzelések : A III. kerületi Taná, s e di­• cséré les teendők után sem- „fogyott ki” a munkából. A i végrehajtó bizottság újabb és- újabb, s főleg könnyen, kevés i pénzből kivitelezhető tervek­- kel foglalkozik. — Hogy ildomos legyek —* A z asztalon érett, piros paradicsom-halmaz. Pici, boly-' •"* hős, zöld levélkék ülnek a kocsány tövében, az át­tetsző vékony héj feszül a kemény, piros húson. Az asszony kezébe veszi a hozzá legközelebb állót, s agyondolgozott ujjaival végigsimít a pattanásig érett ter­mésen. — Piszkolnnk, folyton piszkolnak a szomszédok. Nincs maradásom tőlük ..» nem tudom, miért, 11 Már az uramat is elvadították tőlem. — Itthagyta magát? — Hol jön, hol nem. Nem is bánom már, ha nem jön, hiszen rájuk hallgat, a szomszédokra... — Mi bajuk magával? — Hiszen ha tudnám, ha érteném, miért nem fogadnak be. A szőke asszony lompos, gondozatlan. Szilvát szedett a kertben, cefrének adják el, forintjával kilóját. Az anyjá­val másfél hold szőlőt vállaltak az állami gazdaság terü­letén. Minden fillért meg kell fogni, mert az ember leg­utóbb is ötven forint fizetést hozott a postától. Azt állít­ja, levonták a többit. Pedig ez nem lehet, annyit ki kell fizetni, hogy a szűkös megélhetésre elég legyen egy csa­ládnak. Veszekedő szomszédok, rokonok, bonyolult ház adás-vétel áll a viszály mögött. Meg még valami más is. De mi? — Mit vár tőlünk? Miben segíthet itt a kívülálló? Az asszony leteszi a paradicsomot, s kezét összekulcsolva nyugtatja az asztalon. — Akkor este, amikor a szőlőből hazajöttem. Itt feküdt az uram holtrészegen a tornác előtt. Két kezét összekul­csolta a feje felett, s úgy nyögött. Rossz volt még nézni is. Azt ígérte pedig, hogy kijön a szőlőbe, segít kétágúzni... Bccipeltem n szobába, lefektettem a díványra, s percek alatt elaludt. Leraktam a gyerekeket is, s itt, n konyhában, ennél az asztalnál írtam a levelet, hogy segítsenek. „Kelt panaszos kérelmem..„kihez forduljak se­gítségért, beleőrülök a fájdalomba...” Sorjázta a levél, de mihez kér segítséget? Hogyan? összefüggéstelen, csapongó a panasz. Részeg az ember, rosszak a szomszédok, gonoszak a rokonok, minden, min­den, az egész élet kibírhatatlan. Az asszony idegei kínpadon vonaglanak. Csak egy má­sik asszony idegrendszere foghatja fel a rezdülések disszo­nanciáját. s érezheti meg. hogy itt másról van szó. Hog' itt másról is szó van. Valamiről, .ami a rejtett, első löké seket adja egy elrontott, elhibázott élet belső vergődésé hcz. — Hánv éves házasok? — Tíz. Mindez zavaros, értelmetlen. Nem szabad mégsem kér­déssel megszakítani. Majd a bíborosán duzzadó gyümölcs szóra bírja. — Nyolc évig éltünk együtt. Szerettem az uramat.:: Boldogok voltunk, csak egymás gondjaival-bajaival törőd­tünk... Nem volt senki fontosabb nekünk, mint a másik. A paradicsom héja megpaltnn az enyhe nyomástól. Túl­érett már. Az asszony megrezdül. Rámered a lassan szét­húzódó hártyára, amely alatt nedvesen tárulkozik a gyü­mölcs lemeztelenített teste. — Tüdőbajos volt János. Tudtam már akkor, amikor hozzámentem. Városban laktunk, ő hol kórházban volt, hol otthon. Ápoltam, gondoztam,... szerettem. Azt hit­tem, ez az érzés kitöltheti életemet. Teltek az évek, s nyolc nyár után rettenve éreztem, hogy gyermekem lesz. Ügy egyeztünk meg, hogy nem hagyom. Ö sem akarta. A halvány rózsaszín nedv végigcsordult ujjain. Leteszi a paradicsomot. — Nem szóltam. Napokig vergődtem, szenvedtem, de nem bírtam leküzdeni azt az eddig ismeretlen, boldog érzést, hogy anya leszek. Aztán késő lett, s megnyugodva közöl­tem a hírt. — Ezért váltak el? Az emlékezésből felrévedve mered rám. — Nem, nem, még nem ezért, ö is örült. Velem együtt — Akkor? Mi volt a baj? Az asszony hangla elcsuklik. Már nem türtőzteti magát jvább. Felszabadulnak a könnyek, a könnyek, amelyek­nek okát oly régen másban kereste. — A gyerek megmérffezte boldogságunkat. Féltettem a kicsit, féltettem a tbe-től. Amikor meglett... Öh, azt az időt nőm tudom elmesélni, azt nem fai értheti meg sen­ki. 11 Ahányszor kézbe vette, ahányszor fölé hajolt. ahányszor óvatosan megcsókolta... mintha kést forgattak volna bennem ... Folyton arra gondoltam, talán éppen most, most ragad rá a szörnyű betegség. Én soha nem féltem. Szerettem az uramat. A félelmet, az irtózást akkor ismertem csak meg. És a szerelem? — Azt megölte a féltés. A gyerek mindenné! fontosabb lett nekem Az uramnál is fontosabb. A konyhaajtón meglibben a légyfogó függöny. Szőke fiúcska támasztja meg kíváncsian az ajtófélfát. — Menj játszani most, kisfiam — szólt rá az asszony. A gyerek elsompolyog. — Másfél évig bírtam már csak M mellette. Hazajöttem a gyerekkel nnyámhoz. Innen írtam meg, hogy nem me­gyek vissza hozzá. — Azt is megírta, hogy miért? Jobbik, józanabbik énje hevesen tiltakozik: — Nem, dehogy, azt nemi — Él még az első? A testes, elhízott asszony teljesen magába roskadt. — Igen. Megoperálták... Meggyógyult.,. Ismét meg­nősült, két gyerekük van ... Felrázza magát az emlékekből. Nehézkesen feláll, na­gyított képet hoz ki a szobából. Piros arcú, mosolygó fiúcska örül rajta egy pettyes labdának. — Ez a kicsi a második uramtól van. Császárral lett.. Kétszer is műtötték utána... Azóta folyton betegeskedem A fűző véresre töri a derekam, mire a szőlőből megjö­vök esténként. Mér ismét benne vagyunk a kínos mában. Elhessenti az erőszakkal felszínre tört emléket. Hiszen ő nem erről akart beszélni. Arról nem is írt. Csak a részeges emberről, a gonosz szomszédokról, akik mindig piszkálód- nak. Csak a mostani ízetlen, kínos valóságról. Iszik az em­ber, s ezért őt okolja. Azt mondja, miatta. Hogy 6 nem olyan asszony, nem olyan törődő, nem elég kedves, nem elég vidám. A szomszédok nyelvelnek. Kínozzák ezzel- azzal, hogy átmegy a csirke, meg miegymás. Itt mindenki rossz, mindenki... K ét kezébe temeti arcát az elnehezült testű, elrontott életű szőke asszony. — ...beleőrülök a fájdalomba! — mondja. Arra azon­ban képtelen, hogy saját lelkivilágát átvizsgálja, s valahtí ott benn, le tudjon végre számolni azzal, amin már néni lehet változtatni. Tudatosan kellene begyógyítania egy se­bet, hogy felderüljön körülötte az ég. Adamovics Ilona Fél évvel később Pontosan fél esztendővel ezelőtt jelent meg lapunkban az Egy új kerület indulás; gondjai című írás. Az új ke­rület voltaképpen, nem is volt új. A két régi, a harmadik cs a második kerület egyesülése azonban új körülmények közé helyezte a végrehajtó bizott­ságot, amelynek élére Maiiák István elvtárs került. Az első együttes tanácskozáson mind­járt a legsürgetőbb teendőket vitatták meg. Amit eltervezlek... Most, fél évvel később, a III. kerületi Tanács végrehaj­tó bizottságának elnökével beszélgetve visszaemlékezünk az akkor tervezett, illetve ha­tározattá emelt feladatokra. — Csak a legfontosabbakat szedjük elő — mondja Mál­lók István. — A kerületi ta­nácsapparátus elhelyezéséből adódó megosztottság miatt el­ső helyen szerepelt terveink között az új tanácsháza meg- épíltetése, illetve az előkészü­letek az építkezésre. Továbbá, 'tekintettel a munkáskerület jellegére, fejlődésére, újabb 'lakótelepek építését kaptuk [feladatul. A lakosság kérésé­ire, másrészt a városkép ala- ikítása végett elterveztük azon az ülésen úgynevezett autó­busz állomások kialakítását. Mindezen túl pedig a kerület közművesítésének folyamatos biztosítását, ...meg is csinálják! — Amit elterveztünk, meg is csináljuk — mondja az el­nök. — Az új tanácsháza he­lyét a Stadion étterem szom­szédságában jelöltük ki. Az Kelt panaszos kérelmem... 1 — Az előbb' azt mondta, hogy a fia tizenkét évet. — Nem ettől az embertől van. Az első uramtól. Csend telepszik közénk. A paradicsomok parázspiros színén táncol a délutánt napsugár. Az asszony ismét ke­zébe vesz egyet Gondolatokba mélyedve törli, fényesíti ujjaival. Hosszasan, mintha ez fontos lenne. Nézi a fénylő héjat, s a piros gömbön visszatükröződik annak a másik­nak, annak az elsőnek a képe. — Megvert engem az isten! A félelem, meg a betelje­sült öröm az oka mindennek..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom