Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 177. szám
Csütörtök, 1966. július 28. eSZAKMAGTAROFS7.Af. 3 A gcleji KISZ-fiatalok helytállása (Levelezőnktől.) A geleji termelőszövetkezetben az idén KISZ-fiatalokból álló munkacsapat is részt vett a közös munkában. A vezetők elégedettek a fiatalok munkájával, helytállásával. A fiatalok a IX. kongresszus tiszteletére vasárMADE IN BORSOD napi kongresszusi műszakot szerveztek, és szép számban részt is vettek a növényápolási munkában. Hasonló tervei vannak a sportkörnek is. A sportolók a termelőszövetkezet terményszállítási gondjain igyekeznek segíteni. A könnyűipar „felvonulása** a kiállításon Hazaérkeznek az NDK-ból a diósgyőri képzőművészek A közelmúltban kéthetes fJDK-beli tanulmányúton vett lészt az LKM-ben és a DI- GÉP-ben dolgozó öntevékeny képzőművészek egy csoportja. A csoportot Paop László, a diósgyőri művelődési ház képzőművész szakkörének szakmai irányítója vezette. Lipcsében, Drezdában, Naumburgban, Bad Klössenben, Kari Marx Stadtban és Keiheinben jártak a diósgyőriek* Csörgedező bevételek A gondos és ügyes gazda — régi tanulság ez — kihasznál minién lehetőséget, megragadja a fillért is: Persze, ha a termelőszövetkezetek lehetőségeinek kihasználásáról beszélünk, sohasem mérhetjük fillérrel a hasznot. A termelőszövetkezetek esetében mindig ezrekről, tízezrekről, sőt, százezrekről van szó. Ezeket az ezer, tízezer, esetleg Százezer forintokat a nagy jövedelmi forrásokon kívül a jelentéktelennek látszó melléküzemági tevékenységből is meg- lehet szerezni. Igen ékesen illusztrálja ezt a szendrői Szabad Föld Termelőszövetkezet példája. A szendrői termelőszövetkezet vezetői abból a közmondásként ismert gondolatból indultak ki, hogy „sok kicsi sokra megy”, vagyis sok kis bevételből összeáll a nagyobb bevétel. Tavaly iker- aknás mészégető kemencét helyeztek üzembe, és év végéig 600 tonna meszet égettek. melyet a TÜZÉP örömmel megvásárolt. Eire az évre már szerződést is kötöttek a TÜZÉP-pel, és folyamatosan szállítják a meszel. Terveik szerint az idén 800 ^ tonnát égetnek. A mészége-* léshez kőbányát is nyitottak, J tüzelési problémájuk nincs, J mert a kemencéket szénnel J fűtik. ? Azon túl, hogy a 800 tonna J mész javítja az építőanyag-* ellátás helyzetét, a termelő-♦ szövetkezet is szép haszonhoz? jut. Évi bevételük csupán aj mészből mintegy 450 000 fo-? rint, amiből, az összes rezsi * kifizetése után körülbelül? 150 000 forint tiszta haszon ? marad a közös kasszában. Haj Jól meggondoljuk, nem is % blyan kis összeg! * V an a szendrői terme-J lőszövetkezetnék ho-? mokbányája is. IttJ két ember: Holló Mihály őst ifjú Bacsó József dolgozik.? Egyszerű egyezséget kötöttek ♦ a szövetkezettel: a homokbá-* nyából származó bevétel tízj százalékát kapják meg mun-í kadíjként, ezenkívül az úgy-* nevezett „földtermelést” raun-r kaegységben számolják el. A * homokbánya évi bevétele J 80 000 forint, természeteden X ez csak időszaki munka, úgy-í hogy a két ember a homok- ? bányászáson kívül részt J vesz a közös munkában Is, a? homokbányából ők is csak* mellékjövedelemhez jutnak.? Épnen úgy, mint a szövetke-4 zet. A tervezett, 80 000 forint J bevételből körülbelül 65 000 4 forint tisztán megmarad, hi-* szén a homokbánya lényegé-1 ben rezsimentes melléküzem- J ági tevékenység. A kitermelt? homokot rendszerint helyben* értékesítik, magánerős építke-J zésekhez veszik meg az cm-* berek. A homokbányából sznr-J mazó bevételt át se utalják? a bankszámlára, hiszen a há-J zi pénztár se maradhat üre-i Ben. ♦ Házipénztárba fizetik bej a Gatter-fűrész igénybevételé-* nek díjat is. Nem sok. éven-J te mintegy 30 000 forint, de? arra jó, hogy a házipénztár-* ten mindig legyen pénz. Aj Gatter-fűrész so üzemel fo-lyamatosan, csak akkor, ha van munka, fűrészelni való. Rendszerint a közeli termelő- szövetkezetek és az építkező lakosok veszik igénybe. Mindenki jól jár: az építkezők deszkához, a termelőszövetkezet mellékbevételhez jut. A melléküzemági tevékenységet a szendrői termelőszövetkezetben Temesvári Bertalan főkönyvelő irányítja. Hozzátartozik a helyi fuvarozás is. Idénymunka és nem rendszeres, de 'azért évi 100 ezer forintot hoz a kasszába. Fuvart ugyanis csak akkor vállalnak, ha nincs más elfoglaltságuk a fogatoknak. M indezt összevetve a szendrői Szabad Föld Termelőszövetkezet körülbelül 700 000 forint bevételre számít ebben az évben a melléküzemági tevékenységből. Ennek csaknem fele tiszta haszon. Ahogyan az elnök mondta: csörgedező bevételeit ezek, de vétek lenne kihasználatlanul hagyni az ilyen lehetőségeket. A melléküzemági tevékenység a munkaegység-értéken is lendít egy-két forintot. Sz. 3. Gyorsan fogynak az üres lapok a vendégkönyvben. Eddig csaknem hatezer látogató írta be nevét a megyei exportkiállítás albumába, örvendetes, hogy sokan véleményüket, ' észrevételeiket is feljegyezték a látottakról. Tallózva az írásokban, kiderül: sikert arat a borsodi exportcikkek e látványos seregszemléje. Dicsérik az emberek. Mindenkit csodálattal és megelégedéssel tölt el a tudat, hogy szűkebb hazánk ügyes munkásainak készítményei eljutnak ma már a szélrózsa minden irányába. Az szinte természetes, hogy legtöbben a könnyűipar termékeit nézegetik. A szép ruha, az élelmiszer, vagy a márkás porcelán közel áll mindennapi életünkhöz, jól ismerjük. gyakran találkozunk ezekkel a tárgyakkal, éppen ezért jobban tudunk véleményt alkotni róluk. A miskolci SZMT-székház előcsarnokában valóságos „felvonulását” láthatja az érdeklődő a borsodi gyárak, kisipari szövetkezetek. sok száz könnyűipari cikkének. Csak ezt a szép bemutatót nézve döbbennek rá sokan: mennyit nőtt hírünk a világban két évtized alatt! Mert mit. ismertek külföldön a fel- szabadulás előtt Borsod termékeiből? A tokaji bort, és legfeljebb még néhány specialitást. érdekességet. És manapság? A sátoraljaújhelyi ruházati szövetkezet csupán az idén 50 millió forint értékű ruhát szállít elsősorban a nyugati országokba. Angol nők hordják az itt készült divat-is, csinos ruhákat. Az újhelyi dohánygyár füstölnivalóit is keresik és szeretik határainkon túl — a Budapest, a Mátra, a Terv és a Kossuth a legnépszerűbb magyar cigaretták. Kegyalját még sok exportcikk képviselt. A kecses és fantáziadús hollóház! porcelánfigurák. készletek, a bod- rogkeresztúri Kerámia Ktsz modern vonalú gyártmányai sokfelé „utaznak”. Jugoszláviába. Svédországba, Angliába többek között Azt talán nem szükséges bizonygatnunk, milyen népszerűek a mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet hímzett térítői, ruhái és más népművészeti remekei külföldön. Élelmiszeriparunk is sokfelé exportál. Nemrég egy svájci üzletember kikötötte; csak Szerencsről vásárol cukrot ... Hosszan sorolhatnánk a borsodi könnyűipar egyéb, idegenben is népszerű termékeit.' A Miskolci Műanyagíel- dolgozó Vállalat például villamos berendezésekhez szükséges alkatrészeket, a Hűtő- ház sokféle főzeléket és gyümölcsöt, a Megyei Húsipari Vállalat ínyenc falatokat szállít exportra. Az egyik képünkön is bemutatott, ít.ivo- nalű gyermekkocsit Miskolcon konstruálták nemreg. Kicsiny, játszó-változatából Anglia már rendelt Is egy tételt. Érdeklődnek a franciák és a hollandok is a Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalat e modern terméke iránt. Könnyűiparunk — ezt fényesen bizonyítja az exportkiállítás is — „betört” a világpiacra, sokfelé öregbíti Borsod jó hírét. Gyárfás Katalin Foto: Szabados György Angliában is kedvelik az újlielyi ruhákat. Modern vonalú gyerekkocsik a kiállításon. 1♦♦»***t A Botivá völgyén végig Emberek és akarat Szaniszló Gyula mondja is, érthető örömmel: — Bizony, ezt senki se hitte volna. Július utolsó napjait írjuk, és sok helyen már a zabot Is learatták. Most aztán megadhatják a talajnak a lehető legjobb munkát. Az elmúlt évvel ellentétben nemigen marad tarló szántatlanul. A Perkupa felé elágazó útszakasztól aztán erősen megváltozik a vidék arculata. A völgy kiszélesedik. A Bódva folyócska és a heggyé magasodó dombvonulat között hatalmas, üdén zöldellő lapály húzódik egészen a csehszlovák határig. Olyan nyolc-tíz kilométer hosszúságban. Az üde zöld szín azonban rém kultúrnövénytől származik. Buja. fűzfákkal és fűzbokrokkal tarkított rét ez 3 terjedelmes lapály, s olyan szép, szemnek tetsző, hogy az embernek szinte kedve volna magához ölelni. De ha úgy nézzük, miként szolgálja az embert? — Ez lehetne a mi igazi aranybányánk, ez az öt-hatezer holdnyi terület — magyarázzák a járás vezetői. — Tiszta, erőtől duzzadó hordaléktalaj. Olyan búza, takarmánygabona, kukorica teremne itt, hogy lepipálhatnánk az ország bármely részét. Ha hagyná a Bódva. De így? .. . Elég egy eső Csehszlovákiában. vagy itt. a környéken, máris elönti a víz az egész területet. Ha lenne erőnk, azaz, ha később lesz maid erőnk „megnyergelni” a Bódvát, ez. a rész lesz a járás leggazdagabb területe. Reméljük — ha kapunk segítséget —, talán még ebben az évtizedben hozzákezdhetünk! Akik a nehezét Tállal jak A hídvégardói Hazáért Termelőszövetkezet irodájában éppen erősen vitáznak, amikor betoppanunk. Kiss Márton, a termelőszövetkezet elnöke ütögeti ceruzája végével az asztalt, egy szürkein- ges fiatalember előtt. — Márpedig azt a kombájnt az isten se viszi el innen. Ide jött segíteni, de elromlott, s még egy holdat .se vágott. S mire dolgozhatna, elvinnék. Mondja meg a gépállomás igazgatójának, hogy nem adom. Ide az operatív bizottság küldte a gépet. így én csak a bizottsággal tárgyalok. A Fiatalember széttárja kezét. mint aki azt mondja: itt minden hiába, nem lehet velük beszélni. Természetesen a tsz-elnöknek igaza is van, nincs is. Igaza van, hiszen a gép még nem segített, s szeretnék, ha két napon belül levághatnák még azt a hátralevő 130 holdat. Viszont Rakacán, ahová a ginnek mennie kellene, még több az aratnivaló, mint itt. Hanem Kiss Márton nyakas ember, hozzáértő szakember. S ha most e kombájn-ügyben nincs is egészen igaza, más dolgokban, az egész közösség boldogulásának ügyében, bizony, jó. gyümölcsöző ez a nyakasadé. Idefelé jövet, útközben az 6 nevét is emlegették a járás vezetői, mint olyan vezetőét, szakemberét, akinek sokat köszönhet a Bódva völgye népe. Hozzáértésük, határozottságuk, éjjel-nappali munkájuk formálta, formálja gazdagabbá a vidéket, jobbá a közösségek életét. Hegyi Imre, a hangácsi, Veres Balázs bácsi, a rudabányai közösség elnöke, Hartmann Bálint, a szendrői közösség vezetője és még sokan mások nemcsak vállalták a munkát ezen a nehéz vidéken, hanem meg is mutatták, miként lehet eredményesen megbirkózni olyan akadályokkal, mint a kedvezőtlen talaj-adottságok, a krónikus munkaerő-hiány. S hogy sikeresen birkóznak, arra bizonyság, hogy ma már rendszeresen előleget osztanak mindenütt, a tagság jövedelme nő, számos fiatal munkaerő visszatért az iparból, s hogy az elmúlt három év alatt például csaknem háromszorosára növelték a járásban az árutermelést. Rs mindezt néhány derék vezető, szakember tervezte, szervezte. Pedig két-három évvel ezelőtt még segítséget is csak a tsz-ekben dolgozó pártszervezetektől, kommunistáktól kaptak. Ma már persze könnyebb, jobb a munkakedv. S elsősorban ezekre az emberekre vár az is. hogy holnap, most már oldottabb kézzel, kedvezőbb lehetőségek mellett megsokszorozzák, amit eddig végeztek. Kiss Mártont is elsősorban a holnapról kérdezzük. S véleménye egyezik a szakemberek általános véleményével. Az elképzelés cnyőnletíí — Jövőre felhagyunk a sertéstenyésztéssel. Juh kéül Ide és szarvasmarha. Bebizonyosodott, hogy egy-egy juh 40 forint jövedelmet biztosít egy év alatt. Ha sikerülne két-háromezer darabos állományt létesíteni, nem fájna tovább a fejünk. S nálunk még a férőhely is készen van. No és a szarvasmarha! Csak ezzel a két üzemággal boldogulhatunk e vidéken. Úgy, hogy nekünk is jó, s a népgazdaságnak is. Érthető hát, hogy ez szerepéi tervünkben, s erre építjük a következő esztendők teendőit is ... No, de ha nem haragszanak ... — Gyorsan elbúcsúzik, mert rohannia kell a vitatott kombájnhoz. A gépállomásról jött fiatalember ugyanis a géphez igyekezett, s Kiss Márton nem szeretné, ha holnap kevesebb dolgozna egy kombájnnal. Ahogy Hídvégardótől visz- szafelé „fogyasztjuk” a kilométereket. megint csak Kiss Mártonról és a hozzá hasonló. örökké mozgó, tevékenykedő szakemberekről beszélgetünk. Nincs könnvű dolguk, de egv bizonvos- elképzeléseik a holnapot illetően egységesek, azonosak. S azokat meg is akarják valósítani. És mert valóban csak ezekkel az elképze’ésekkel lebet gazdagabbá formálni a Bódva völgyét. gazdagabbá az itt élő tsz-tagságot, megérdemlik, hogy minél több segítséget kapjanak. Illetve nemcsak megérdemlik: Meg kell, hogy kapják. Hiszen az itt éló emberek eddig is háromszor annyit dolgoztak fele annyi*, vagy negyed annyi jövedelemért, mint szók, akik más,, könnyen művelhető, jól termő vidékeken születtek, élnek, s do1 goznak! (Vége J Barcsa Sándor VI. Július vége. A héttel véget ér a hónap. Tíz nap telt el azóta, hogy nézgelődve, emberek véleményét, terveit, elképzeléseit hallgatva végigmentünk a Bódva völgyén. Most úja a meredek, inkább erdőkkel és sziklákkal, mint termőfölddel borított domboldalak között, a Bódva szeszélyes kanyarait hűen másoló úton robogunk. A cél: Hfdvégardó. Szaniszló Gyula elvtárssal, az Edelényi járási Pártbizottság első titkárával és Lázár Jenő elvtárssal, a járási tanács elnökével nézegetjük, a közbeeső termelőszövetkezetek határát. S csodálkozik az ember, hogy tíz nap, másfél hét alatt mennyit változik a határ. Edelénytől Bódvaszila- sig már csak két-három búza- és zabtábla vár aratásra. S alig-alig találkozni szántat- lan tarlóval is. „Aranybánya“ — parlagon! Egyetlen kombájnnal találkozunk csupán ezen a szakaszon, de azt megcsodáljuk. Olyan kétszáz-kétszázötven méter magas dombtető peremén halad végig. Bizony, még nézni is szédítő, hiszen a domb út felőli oldala szinte függőleges. Bizony, itt nincs könnyű dolga se gépnek, se embernek. S immár learatva, felszántva hány ilyen meredély! Jól kihasználták a termelőszövetkezetek, a kom- bájnosok az elmúlt, esötlen napokat.
