Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

ÉSZAK MAG ^ MIORSZAG Vasárnap, 1966. július 17. falóban legyen inlűlés sa szellemnek Is Memoár - tanulságokkal íiorsodi emlékek Nógrtuli Sándor új könyveken Hozzászólás a Népszava kei A Népszava július 1-i és 2-i számában érde­kes cikkeket olvashat­tunk; Szellemi üdülés össze­foglaló cím alatt először Szombathelyi Ervin Víz, p-o- fény, kultúra címmel a ba­latoni, majd Győri Illés György Kultúra a panoráma mellé címmel a Mátra és a Bükk vidékének szakszerveze­ti üdülőiben található szóra­kozási, művelődési, szellemi üdülési lehetőségekről adott számot. Általában pozitív képet fest mindkettő, vázolja a hivatásos művészek mű­sorait, amelyek az üdülők szá­mára könnyen hozzáférhetők, megemlíti a különféle jelle­gű ORI-rendezvények sorát (anélkül, hogy értékmérésbe bocsátkozna), az üdülők könyvtári munkáját, a kör­nyékbeli színvonalasabb önte­vékeny együttesek által szol­gáltatott szórakozási lehetősé­geket. az alkalomnak nfegfe- lelő TTT-műsorokat és egyéb, az üdülők szórakoztatását, szellemi felfrissülését célzó rendezvényeket. Örömmel látjuk, hogy ép­pen a szakszervezetek köz­ponti lapja foglalkozik e kér­déssel (az Északmsgyarország az előző évben Tapolca nyári népművelési helyzete kapcsán már egyszer írt róla), felis­merve és kritikai elemző mó­don közelítve meg a szervezett, nagytömegű, csoportos üdülés­ben rejlő népművelési, neme­sen szórakoztató, ízlésformáló lehetőségeket és azok kihasz­nálását. Az. együttlét, megfelelő irá­nyítással, kitűnő alkalom az esztétikai nevelésre, az érdek­lődés felkeltésére, az izléscsi- szolásra. Természetesen, az üdülés alapvető jellegét fi­gyelembe véve, elsődleges az önkéntes részvétel, és senkit nem lehet kedve, jószándéka ellenére bevonni e tevékeny­ségbe. Amilyen fontos ennek az önkéntességnek szigorú betartása, ugyanolyan fontos­ságú az üdülő kultúrfelelősei- nek felkészültségi foka is. N em könnyű feladat szakszervezeti üdülő­ben kultúrfelelősnek lenni. A beutaltak összetétele meglehetősen heterogén. Sok­féle műveltségi szint, alap­képzettség sokféle igény ta­lálkozik itt. Jelentkezik a minden művelődési megnyil­vánulással szembeni közöm­bösség, találkozhatunk a ki- kapcsolódás szándékával ma­gyarázott teljes érdektelen­séggel, akad az üdülők között olyan, akinek sokféle irányú az érdeklődése, és akad, akit semmi sem érdekel. Roppant differenciált feladat hát a kultúrfelelősé, nagy tájéko­zottságot, jó pedagógiai-nép­művelői érzéket és nem utol­sósorban nagy ügyszeretet kí­ván. Mindezek a tulajdonsá­gok napjainkban még nem minden kultűrfelelős jellem­zői. Az üdülők könyvtárai kö­zött sem ritka az agyonhasz­nált állományú. Az űj kiadá­sokkal nehéz lépést tartani. A hivatásos művészek mű­soraiból általában azt láthat­ja az üdülő, illetve a kultúr- felelős azt propagálja, amit éppen aa ŐRT felkínál neki. Hasonló a helyzet az öntevé­keny művészeti műsorokkal is. Nem egifséges üdülőinkben a TIT rendezvények, ismeret­terjesztő előadások értelme­zése. Az üdülő jellegéből, il­letve az üdülési időszak pi­henő célzatából természetesen, következik, hogy a TIT-prog- ramokat nem lehet és nem szabad mechanikusan alkal­mazni, hanem a helyi jelleg­nek megfelelően, és ha le­het, a közönség érdeklődésé­vel egyezően. Ez utóbbi is­mét nehéz feladat, hiszen a beutaltak érdeklődési köre nagyon megoszlik. Azonban megfelelő mérlegeléssel lehet találni olyan témát, amely közel jár a nagy átlag érdek­lődési köréhez. Jó példa er­re Sopronban az Idegenfor­galmi Hivatal egyik munka­társának rendszeres, vetített képes előadása, amely a vá­ros és környéke szépségét mutatja be mintegy 500 fel­vétel felhasználásával. A közös szórakozások, tár­sasjátékok, kacagó tarka es­ték eshetnek a legtöbb kifo­gás alá. Gyermetegség, igen alacsony színvonal jellemzi ezeket a rendezvényeket több helyen. Számos kultűrfelelős arra hivatkozva szervezi ezt a leszállított értékű tömeg­szórakoztatást, hogy a közön­ség jólcat nevet rajta. Figyel­men kívül hagyja, hogy az igényesebb üdülő nem tud az ilyen játékokon, rendezvé­nyeken akarata ellenére sem feloldódni. Sajnálatos, hogy az ilyen tömegszórakoztatá­soknál a heterogén közönség­nél fellelhető legalacsonyabb szintet veszik alapul, s úgy vélekednek, hogy e rövid két hét alatt nem kell tartalma­sabb szórakozás, elég, ha valami csacskaságon. jól kineveti magát a beutalt üdülő. Hivatkoznak arra is, hogy „a Mari néninek ez a szórakozás kell”, és közben feledjük, hogy a Mari nénik mellett már régen felnőttek és mind inkább többségben lesznek azok a Marikák, akik­nek szórakozási igényeit nem elégíti ki az a színvonal, ame­lyet űj utak keresésére rest kultúrfelelősök a Mari nénik állítólagos színvonalához mér­nek. E mlítettük, hogy rop­pant differenciált fel­adat a kultúrfelelősé. Napjainkban nem mindegyi­kükben lelhetők még fel a munka jó ellátásához szükséges tulajdonságok. Itt-ott találko­zunk még veszélyes jelensé­gekkel. Veszélyes, ha a kul- túrfelelős esetleg a maga el­maradott ízlését erőszakolja az üdülőkre, például az álta­la szépnek tartott, de valójá­ban ordító giccs megcsodálá­sára viszi el az üdülőket; l»a a modern művészetről úgy nyilatkozik, hogy a beutaltak egy részénél olcsó népszerű­ségre tesz szert, másokkal viszont megmosolyogtatja magát; ha önmaga többet vállal, mint amennyire képes, például olyan előadások meg­tartására vállalkozik, ame­lyek meghaladják képessége­it, felkészültségét; ha ki nem élt művészi ambíciót, költői, előadóművészi dilettantizmu­sát „szellemi üdülésként” szórja az üdülő lakóira. Álta­lában veszélyes, ha a kultúr- felelős az érdeklődés irányí­tásában a maga szubjektíviz­musát érvényesíti, ha például a rádiót csak a Szabó-csalid adásakor kapcsolja rá az üdülő hangszóróira, ha a te­levízióban az Angyal-adások­Színfalak plasztikból A lipcsei színházak központi műhelyében, ahol öt színház átlag évi harminc bemutatójához készítenek díszleteket, újszerű eljárást dolgoztak ki műanyag szín­falak es kellékek előállítására. Ma már az ország más részéből is egyre több szín ház küld megrendelést en­nek a műhelynek, úgy hogy évi pvc-keményfóüa szük­séglete nem kevesebb, mint 9 tonna. A fából és egyéb értékes anyagokból készült színfalakkal szemben a plasztik kulisszák előnye részben az olcsóság, részben könnyű súlyuk és gépi, vagyis igen gyors előállításuk. Amit korábban egy munkás másfél nap alatt például papírmasséból állított össze, nehézkes ragasztással, azt a műhely vákuum-présgépe három perc alatt készíti el Mihelyt a prototípus elkészült, a gép tetszés szerinti lenyomatot állít elő. Hogy a vékony műanyagfóliák ki­bírják a sok színházi tologatást, bevonják őket egyfaj­ta csalánszövettel, amelyre a kívánt festékeket rá le­lj^ hét vinni. cikkéhez ra hívja fel a figyelmet, s egyéb, értékesebb műsorok, színházi közvetítések, érdeke­sebb riportok, egyéb adások, politikai jellegű műsorok kí­vül esnek az ajánlási körön. A fentiek után joggal kér­dezhetjük, mit lehetne tenni még a felsorolt hibák tásán kívül. Erre olyan re­ceptet adni, amely általában mindenhol használható, nem lehet. Helyileg kell felmérni a feladataidat, mint ahogy a Népszava cikkeiből kitűnően több üdülőben mind sikere­sebben oldják meg saját le­hetőségeik figyelembe vételé­vel a mind színvonalasabb szórakoztatást, szellemi fel- frissítést. De feltétlenül meg lehet tenni minden üdülőben, hogy például a televízió mű­sorai után egv-egy érdeke­sebb adást néhányan nyilvá­nosan megvitassanak, legyen szellemi tornát kívánó vetél­kedő, amely valóban agy­munkát, gondolkodást köve­tel, legyenek helyiismereti vonatkozású rendezvények az üdülő székhelyéről, környéké­ről, az esetlegesen ott éppen megrendezett művelődési ren­dezvények, vagy sorozatok eredetéről, hagyományairól, hogy a hazatérő dolgozó ne- csak lehamulva, hanem is­meretekben is gyarapodva térjen vissza lakóhelyére. Ter­mészetesen e három javaslat is csak felvetés, s ismételjük, mindenkor a helyi lehetősé­gek, közönségigények jó egyeztetésével kell kialakítani a programot, ügyelve arra, hogv az ne legyen túlzsúfolt. A z üdülés időszaka ter­mészetesen elsősorban a pihenésé, a felfris­sülésé. melyet mindenki úgy oszt be magának, ahogyan legjobbnak látja. De a jól szervezett művelődési lehető­ségeket kínálni kell hozzá, hogv a testi felüdüléshez ki- nek-kinek kívánsága szerint a szellemnek is valódi üdülés jusson, egy percre sem fe­ledve, hogy a kultűrfelelős nem öncélú szórakoztató já­tékok szervezője, nem eevéni elgondolások népszerűsítője, haném a párt irányelveit kö­vető állami és szakszervezeti művelődési politika propagan­distája, aki e saiátos terüle­ten végzi nehéz, felelősségtel­jes, de nerr-’s fp’aá-oát. Benedek Miklós BAROKK MŰVÉSZEK fest­ményeiből nem egyszer nyú­lik ki egy kéz, A ráfonódik a kép aranyozott rámájára. A művész lendülete nem bírja el a keret rabságát, s a nagy gesztust a mű csináltnak ér­zett valóságából kivezeti a mindennapi, kézzelfogható valóságba. Fitzgerald egész életművé­ben és most megjelent elbe­széléseiben is van valami eh­hez hasonló. A szerző regé­nyeinek nagy tablóiban, bu­kott drámája izzó konfliktu­saiban, igényes novelláinak nagyfeszültségű világában, temérdek drága pénzért írott olcsó tráca-novellájának imp­resszionista kavargásában nem fér el mindaz a monda­nivaló, amit meg akar írni Az író keze kinyúlik e művek­ből s nem is érthetjük meg azokat, ha nem illesztjük be mindnyájukat Fitzgerald mindennapi életébe. A mű­vek, igaz, torzók maradtak — a mű és az élet azonban szer­ves egészet alkot: egyetlen ki­áltás, Falus Róbert szavaival „a minden emberit sárba foj­tó társadalmi idegbaj” ellen. F. SCOTT FITZGERALD gazdag emberek szegény ro­konaként született, alhadnagy volt az amerikaiak első világ- háborús hadseregében, nehe­zen tudta elfogadtatni első írásait, de rövid idő múlva a huszas évek egyik legtöbbet kereső best-seller Írójává lett. Amit keresett, azt tünemé­nyesen gyorsan eltékozolta s meg kellett érnie, hogy abban A sajtórecenziók cn$jr hogy Nógrádi Sándor „Üj tör­ténet kezdődött” című köny­vét napok alatt elkapkodta a közönség. Az első tízezres pél­dányszámot alighanem hama­rosan követnie kell a második kiadásnak, Nógrádi „új törté­nete” esemény, jóértelmű szenzációvá vált. Ebben talán az a legérdekesebb, hogy ugyanakkor a könyv nem rej­teget politikai szenzációt. Ezt elkerüli a marxista gondolko­dó, a kommunista vezető hig­gadt éleslátása, biztos eszmei alapállása, és disztingváló íz­lése. Nem a mű szenzáció tehát, hanem annak közönségsikere. Ez pedig azt mutatja elsősor­ban, hogy milyen szomjúság van bennünk a felszabadulás óta eltelt két évtized esemé­nyeinek, eredményeinek és problémáinak teljes megis­merése, és főképpen a megér­tése iránt. Az idősebbek és a középosztály, akik végigküz- dötték és dolgozták a húsz évet, mintegy újra emlékez­nek a szerzővel. Kontrolálhat­ják a könyvet és önmagukat. Jogosan ébredhetnek jó érzér sek, indokolt büszkeséggel konstatálhatják, hogy aktív ré­szesei voltak a forradalom nagy pillanatainak. A na­gyobb élményt bizonyára azok­nak kínálja a könyv, akiknek az új történet életük jó részét jelenti, a tanulság nagyobbik felét viszont a fiatalabbak és a későbbi generációk remélhe­tik. Az Űj történet visszaemlé­kezés, memoár. A szubjektum szerepe itt mégis sajátos. Az egyéni élményeknek nemcsak az adja meg a különlegessé­gét, hogy az emlegetett évek­ben Nógrádi Sándor eivtárs a társadalmi élet különféle kulcspozícióiban irányította az új életet, hanem elsőbb még az író eszmei, erkölcsi karak­tere és tárgyilagossága is. Ezek a szubjektív élmények ép­pen azért érdemesek a kö­zönség érdeklődésére, mert tükrözik és visszaadják társa­dalmunk mozgásának jellem­ző tendenciáját. Nyilván ez a leglényegesebb jellemzője min­den marxista szemléletű me­moárnak, de kiváltképpen a politikai jellegűnek. így a közvetlen előzmény, Nógrádi elvtársnak a Szovjet­unióban töltött évei, vagy partizánparanesnojd tevékeny­sége Közép-Szlovákiában nem­csak az írót jellemző esemé­nyek, hanem logikus beveze­tője felszabadulásunknak is. Szőnyi Márton partizáncso­portjának küzdelme a borsodi Hangony határában, Nógrádi Sándor partizánalakulatának harca Abroncsospusztán és környékén legűjabbkori törté­nelmünk fejezetei. A harcok tényszerű megállapításán túl a memoáríró, a tapasztalt par­tizánharcos és parancsnok ter­mészetesen közli velünk egyé­ni, ugyanakkor szakszerű meg­látásait is a harcról, a terep­ről. A borsodi olvasók szá­mára külön ér­dekessége a műnek, hogy szer­zője volt 1945-ben az észak­magyarországi terület első pártszervezője és titkára. Mint írja, 1945. január 16-án érke­zett Miskolcra. 21-én már színházunkban beszélt a Lenin ünnepségen. Történelmi pilla­nat: városunk polgárai a Ta­nácsköztársaságot követően először hallanak nyilvánosan szónokolni a leninizmus lénye­géről. „Nagy csendben meg­hallgatták és a végén jól meg­tapsolták az előadást. Utána elgondolkoztam azon, va­Ismerctlen Haydn miivel találtak Lengyelországban A „Zycie Warszawy” című varsói napilap közlése szerint Danuta Idaszak varsói zene­tudós felfedezte Joseph Haydn egy ismeretlen szim­fóniáját a közép-lengyelor­szági Gniezno levéltárában. Az 1787-ben keltezett szimfóniát a szerző hegedűkre, gordon­kákra. bőgőkre, két oboára és két kürtre ü'ta. A régi zeneművek előadá­sára specializált Capella Bydgostiensis pro Musica Antiqua együttes a jövő hang­versenyévadban fogja bemu­tatni az ismeretlen szimfó- ‘ niát. F. Scott Fitzgerald: Az ólomkristály az országban, ahol „az embe­rek életének nincs második felvonása”, gyorsan el is fe­ledjék. 1940-ben halt meg s ekkor azok, akik még emlé­keztek rá. csodálkozva kér­dezték: Fitzgerald még élt? Népszerűsége azonban nem­régiben újraéledt. Nálunk is megjelent kitűnő regénye, A nagy Gatsby s most ez a no- velláskötet. Úgy látszik, a mű mégsem csak a dezíllúzioniz- mus dokumentuma, mondani­valója taitósabb Ma már kisebb jelentőségű az, hogy Fitzgerald elsősorban az amerikai felső tízezer fiai­nak és lányainak „mindenen túli” életét festette. Az író is csak vendég volt ebben a kör­ben s milliomos-süldői olya­nok, mint Racine királyai: egy halódó kor fájdalmas vo- naglásának hordozói. írásai­ban a dzsessz korszakát örö­kíti meg, a szesztilalom tivor­nyáit, a háborús sebeit nya­logató Európába ránduló ame­rikai üzletembereket. Mindez jó volt irodalomnak is és tár­cának is. Mélyrehatóié módszerének jellegzetes példája, emléke­zetes képe a francia prostitu­áltakról: a tündöklőén kék égbolt alatt rózsaszín nadrá- gocskájukkal intenek búcsút győztes amerikai haditengeré­szeknek, akik a csillagos lo­bogó lengetésével válaszolnak, majd tovatűnnek a habokon át egyenest a Woolworth áru­ház málnafagylalt színű fel­hőkarcolója irányába ... A FONTOS NEM AZ. hogy miről és kikről ír Fitzgerald, hanem az, hogy miképpen lát­ja és láttatja hőseit. A Gert­rude Stein szalonjában vitat­kozó „elveszett neyizedék” többi írójával együtt ugyanis ő is rá kellett, hogy döbben­jen arra, a háborús barbár­ságnak vége van ugyan, de Wilson kenetteljes szónokla­taiból csak a szólamok papír­rongyai maradnak meg s egy ,jbékés" környezetben játszó­dó, ám annál kegyetlenebb élethalálharc kezdődik meg a kenyérért, a mindennapi meg­élhetésért. a tisztább, embe­ribb célokért — s ha Író az ember: — a művészi igazmon­dásért. Mintha azt mondaná Fitz­gerald: nem a csillagos lobo­gó lengetése a fontos, hanem az, hogy miért és kiknek adunk jelzést vele. Ügy lát­szik, ezt a konjunktúra, majd a válság Amerikája nem ér­tette meg és csak ma kezdi egy réteg felfogni. S ez a ré­teg újra magasra emeli Fitz­gerald művét. Népszerűségé­nek ez az oka. Ha most megjelent, váloga­tott novelláit magyarul olvas­suk, bennünket a történelmi távlat is segít abban, hogy megértsük: ez a látszólag könnyed író olyan mélységek­ből hozza fel igazi mondani­valóját, amelyeknek ismerete nélkül nem lehet semmiféle világot tervezni, de élni sem. A műve torzó, de olyan, mint a Rilke-féle, ezt a parancsot sugallja: Változtasd meg éle­ted! Kovátt Lajos jón mennyi idő kell ahhoz, hogy az általunk hirdetett űj eszmék utat törjenek ma­guknak a nem kommunista | koponyákban.” Olvashatjuk visszaemlékezéseit hazánk fel- szabadulásának napján, 1945. 1 április 4-én, a diósgyőri mun­kások által kezdeményezett 1 tüntetésről, amely az akkor még hatalmas kiterjedésű Búza i térbe torkollott, és nagygyű­léssel végződött. Ezeken a lapokon gyakran találkozunk a borsodi városok és községek neveivel, hol diós­győri, ózdi, sátoraljaújhelyi, hol mezőkövesdi, szentistváni, mádi emlékeit említi meg Nógrádi Sándor elvtárs. Több miskolci, borsodi harcostárs, a társadalmi élet akkori ve­zetőinek neve, tevékenységük egy-egy mozzanata is szerepel az Üj történet-ben. Több­ségük ma már a munkásmoz­galom veteránjaként munkál­kodik társadalmunk további előrehaladásáért. A visszaemlékezésnek első része a ’felszabadulásunk utáni húsz évnek azt az első hősi korszakát eleveníti meg. ami- ; kor hazánk gyorsan előreha­ladt a polgári, majd a népi­demokratikus fejlődés útján, amikor létrejött a proletár- diktatúra állama. Találkozunk a földosztás történelmi élmé- ; nyévei, a koalíciós időkre jel- j lemző pártharcokkal, a szén­csata, az újjáépítés nagyszerű I eredményeivel, a magyar és köztük a borsodi munkásság helytállásával a nehéz körül­mények, a gyenge élelmezési viszonyok közepette. Eközben a reakciós erők mesterkedései­vel, provokációival, félreve- , zető hangulatkeltésével, példá­ul az emlékezetes miskolci és ózdi tüntetés során. Ezt a korszakot az üzemek államosí­tásának, és a két munkáspárt egyesülésének eseményei zár­ják. Solt fnnn1sá"ot történet következő gondolat­köre is, amelyik a személyi kultusz, majd a revizionista torzítás problémáival foglal­kozik. A könyv szerzője ezek­ben az években a néphadse­reg politikai főcsoport főnöke­ként, mint Farkas Mihály he­lyettese dolgozott. Alkalma volt közvetlen közelről is­merni és tapasztalni, hogy miként torzult el a párt poli­tikája. A politikai vonatkozá­sok megmutatásán túl, érde­kes, tanulságos portrét olvas­hatunk Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály emberi karakteréről is. A könyv ilyen vonatkozásban is úttörő szerepre vállalkozott A sze­mélyi kultusz problémáit már sokféleképpen elemezték ná­lunk mind a politikai életben, mind a szépirodalomban. Nóg­rádi Sándor emlékezésében imponáló az eszmei következe- v tesség, a tárgyilagosság, és a következtetés bátorság. Ez a marxista gondolkodó korszerű elemzése a személyi kultusz jelentkezéséről, a hatalom el­torzulásáról. És ezt az emlé­kezést, gondolkodást úgy vég­zi, mint kommunista vezető teheti, aki csak magáénak vallhatja húsz évünknek ezt a szakaszát is, és aki végig­gondolta és szenvedte e politi­ka összes következményeit. ' Ugyanakkor azt is világosan látja, hogy a lényeg, a szocia­lizmus építése a nehézségek ellenére is előrehaladó, 8 nép és a párt sokszor áldoza­tos munkája eredményeként. Legközelebbi múltunkról, aZ ellenforradalom előtt a párt­vezetés elbizonytalanodásé- ról, a revizionista árulás fö­lülkerekedéséről, az ellenfor­radalomról, majd a kibonta­kozásról kapunk még több ké­pet., az Űj történet kezdődött című könyvben. Nógrádi Sándor megjelenése végül még egy tanulságot kínál. Azt tudniil­lik, hogy nagy szükség van ilyen visszaemlékezésekre he­lyes történelmi szemléletünk, politikai gondolkozásunk for­málása érdekében. Reméljük, hogy az Űj történet-et újabb politikai visszaemlékezések követik a szerzőtől és mások­tól is. Nagy Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom