Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Tas&raap, 1966. Julias IT. fiSZAKMAGTARORSZAa 5 Fiatal fák -- fiatal kertészek Az űt és a Sályi patak párhuzamosan kacskaringózik a völgyben, lomha, nagyhasú dombok között. Bükkábrány- tól kissé feljebb az állami gazdaság kacsaólai sorakoznak a benádasodott völgy szegélyén; a nád közt villanó tisztások és rengeteg kiskacsa. Még feljebb, közvetlenül Sály község alatt hirtelen nagy víztükör terül az ember szeme elé, duzzasztógát hidalja át a völgyet, mögötte a Sályi patak megduzzasztott vizének kecses hullámai kacérkodnak a nyári napfénnyel. Jobbra, a lejtőn fiatal szőlőtőkék gyenge levelei „isszák” az éltető és serkentő napfényt; a szőlősorok közt a föld alatt csövek nyújtóznak, hiszen ezt az egész nagy dombot öntözni lehet. Egyelőre nem öntözik, mert az egészen fiatal szőlő nem kívánja úgy a vizet, mint az öreg, a napfényt szereti, mint minden gyenge növény, és növekedéssel hálálja meg. Százötven hold ez a fiatal szőlőtelepítés, mind csemege, részben első, részben másodéves. Az elsőéves telepítésben éppen traktor dolgozott, sebes menetben kapálta a sorok közét, míg a másik részen, az „idősebb” telepítésben harsányan ka- carászó, jókedvben viháncoló fiatalok dolgoztak. Fiúk és lányok vegyesen, zömében ti- zennégy-tizenöt évesek, de voltak köztük idősebbek is. Fiatalodási folyamat A faluban előkerült az elnök: Szabó József, kedves, kedélyes ember, tele jókedvvel és szenvedélyes igazság- ' szeretettel. A Nők Lapjában nemrég jelent meg -egy riportsorozat, amely foglalkozik a sályi Szabad Föld Termelő- szövetkezettel is, illetve pedzegeti a falu egyik elavuló problémáját: a fiatalság helyzetét, illetve az elöregedés „folyamatát”. — Szép, szép ez a cikk — mondja Szabó József elnök, — de hát már nem egészen így van. Az öregedési folyamat megállt, illetve visszájára fordult, már meglehetősen jó ütemben fiatalodunk. Mondja hozzá a bizonyítékokat is. Nézzük meg az őszi- barackost, összesen 230 hold, ebből 130 hold az idén adja az első kiadósabb termést, n további száz hold is szép kóstolót, úgynevezett szűz gyümölcsöt termett. És a szőlő a víztározó mentén. Ott is hemzseg a fiatal. Szó, ami szó, több, mint száz fiatal fiú és lány dolgozik jelenleg ts a szövetkezet szőlő- és gyümölcstelepítésein. A száznál több fiatal négy népes munkacsapatra oszlik, de együtt alkotják a szőlő- és gyümölcstermesztő ifjúsági brigádot. Csak a vezetőjük idősebb: Varga Józsi bácsi, az egész faluban népszerű, nagybaju- szú ember. További bizonyíték, hogy három egészen fiafal szakember is érkezett a szövetkezetbe, mindhárom a szőlőben és gyümölcsösben kíván „gyökeret ereszteni”, s ha igaz, együtt fognak öregedni a fiatal szőlőtőkékkel és gyümölcsfákkal. Az egyik, Ludányi Zoltán május végén szerelt le a katonaságtól, ott Vált érett férfivá, bár hirtelen szőkesége harmatos fiatalságát hirdeti. Sátoraljaújhelyen végezte el a Szőlő- és Gyümölcstermesztési Technikumot, még a katonai szolgálat előtt s alig, hogy leszerelt, június elsején már munkába állt a sályi Szabad Földben. — Felelj határozottan: itt ékarsz maradni, Zoltán? — kérdezi tőle az elnök, mire a fiú valóban határozottan és nagyon komolyan egyetlen szóval felel: — Itt! Van jövő, van lehetőség — Nohát — mondja az elnök. — Itt van jövő, van lehetőség, csak dolgozni kell. Ebben az évben további har- mincölmíllió forintos beruházáshoz kezdünk hozzá, telepítünk még kétszáz hold borszőlőt, korszerűen, kordono- san, teljes gépesítésre. Megkaptuk a járulékos beruházásokat is, megépítünk mindent. Lesz korszerű pincénk, szőlő- feldolgozó üzemünk, egy egész borászati kombinát. Telepítünk negyven hold diót is. A műveléshez megfelelő gépeket kapunk, hát mi kell még? Vezető emberek kellenek! Fiatal vezetők, akik tudnak is, és bírnak is dolgozni. Mi ezt az egész gyümölcsöst és az összes szőlőt a fiatalokra akarjuk bízni. Valósággal nekik adjuk, bele se szólunk a dolgukba, ha jól csinálják. A másik két fiatal szakember házaspár. Gulyás István és ifjú neje. Annak örömére és okkor házasodtak össze július hatodikán, hogy a sá- lyi Szabad Föld Termelőszövetkezettel megkötötték a szerződést. Lakást is adnak nekik, egyelőre átmenetit, de ha ..meggyökeresednek” a sályi földben, majd kapnak jobbat is. Az ifjú Gulyás házaspár felsőfokú szőlészeti és borászati technikumot végzett Gyöngyösön, friss tudással és buzgó munkakedvvel érkezett Sályba. Az első termés Az őszibarackos egyik részét, 130 holdat még az öregek telepítették 1063-ban, de az első perctől kezdve fiatalok gondozták. Itt mindig ifjúsági brigád dolgozott. És az idén beérett az első termés. Lesz vagy négy vagonnal. Már szedtek is belőle, amit a helyi földművcsszövetkezetnek, illetve a MÉK-nek adtak át. Mérgelődik is az elnök, mert nem szereti az igazságtalanságot. — Nem adunk több gyümölcsöt a MÉK-nek — mondja. — Ne nézzék az embert, bolondnak. Tőlünk megvették a gyümölcsöt forintötvenért és két forintért kilónként s ugyanazt a barackot Miskolcon hat, meg hét forintért adják. Mi ezt túlzásnak tartjuk. Miért nem adják azt a barackot, mondjuk: három forintért, vagy négyért? Mit mond így a munkás ember, a városi fogyasztó? Szidja a termelőszövetkezetet, hogy az termel drágán. Pedig nem. Mi a két forintos árral meg is volnánk elégedve. Itt, helyben nem kérünk többet. De akkor adják azt a gyümölcsöt olcsóbban a fogyasztóknak. Szerintünk négy forintért nyugodtan oda lehet adni. El is határoztuk, hogy bevisszük a gyümölcsöt Miskolcra és négy forintért adjuk kilónként... Mi a munkás-paraszt szövetségre is gondolunk, hiszen a munkásság jogosan várja el tőlünk az. olcsóbb árut. Mi adjuk is, de a MÉ'K négy, meg ötszörös áron adja tovább. Megmondjuk őszintén: mi ebbe nőm tudunk belenyugodni. — És az export? Ügy hallottam, exportlehetőség is' kínálkozik — mondtam az elnöknek. — A HUNGAROFRUKT erősen érdeklődik — hangzott a válasz. —» Az export, persze, más. Az a népgazdaságnak is érdeke, hiszen valutát hoz. A jelek szerint jövőre már exportra is adunk őszibarackot. Az idén azonban még csak az első termést szedjük, ez azt is jelenti, hogy a barack nem túlságosan nagy, apróbbak a gyümölcsök, mint később lesznek, de egyébként megállapították, hogy exportképes. Az íze kitűnő ... A több, mint száz tagú ifjúsági brigád nagyobb része az őszibarackosban dolgozik. Szedik az első termést. Kongresszusi vállalásuk is van. Azt vállalták, hogy mind a szőlőt, mind a gyümölcsöst hibátlanul beművelik, a fiatal telepítések minőségi gondozásával készülnek a pártkongresszusra. Adott szavukat teljesítik is. Aki Sály felé jár, azaz: végigmegy a sályi völgyön, láthatja, hogy a fiatalok remek munkát végeztek. Mintaszerűen megművelt szőlők és gyümölcsösök néznek le a dombokról az utazóra. Szendrci József Hegy alj a szövetkezetei A megyében többé-kevésbé kialakultak az ipari centrumok. A miskolci és a diósgyőri üzemek több tízezer embert foglalkoztatnak a környező falvakból. A városnak ma is nagy a szívó hatása; a fluktuáció következtében sok ember talált munkalehetőséget az építőiparban, bányászatban, közlekedési építő vállalatoknál, vagy éppen a kereskedelembon. Ugyanez a helyzet ózdi és Ózd-környéki viszonylatban, de legújabban a megye déli részén levő Ti- szaszederkénvt is azon városok közé sorolhatjuk, amely vegyipari üzemével és egyéb létesítményeivel sok embernek nyújt kereseti lehetőséget. Az egyre fejlődő ipari települések, s bányaközpontok mellett iparosítás szempontjából kétségtelenül a Szerencstől Sátoraljaújhelyig elteiülő Hegyalja vidéke áll a leggyengébben. A közismert gonddal sokszor foglalkozott már a megyei pártbizottság is, amely különböző határozatok következetes megvalósításával szorgalmazta többek között Sátoraljaújhely női munkaerőfeleslegének felszámolását, a Hegyalja üzemeinek korszerűsítését, stb. Ezt a célt szolgálta a legnagyobb hegyaljai város, Sátor- aljaűjhelyen a Fémlemezipari Művek létrehozása, vagy az ÉM. Miskolci Betonárugvára bodrogkeresztúri telepének megépítése, és nem kevés munkaerőt foglalkoztat a Hegyaljai Ásványbánya és örlőmű Vállalat. De ez még korántsem jelenti, hogy Hegyalján megoldottnak tekinthető a munkaerő probléma, még akkor sem. ha figyelembe vesszük a világhírű szőlőkul- tűrát és a vidék termelőszövetkezeteit. Hol helyezkedjenek el a jónevű kisiparosok, szakmunkások, műszerészek, motorszerelők. szabók és asztalosok? Valamennyien nem járhatnak Miskolcra, vagy más városba dolgozni. Segítenek, s ma már elmondhatjuk: nagvon sokat enyhítenek a problémán a Hegyalja kisipari szövetkezetei. , A központ: Sátoraljaújhely Szerencstől Sátoraljaújhelyig számos olyan kisipari szövetkezet működik, amelynek jelentősége túlnő az adott közigazgatási terület határain, s termékeikkel, munkájuk javuló eredményeivel jelentkeznek a xkülföldi piacon is. Számszerűségük alapján Sátoraljaújhelyét nevezhetnénk a Hegyalja szövetkezeti központjának. A nőiszabó ktsz evek óta jelentős, s jó minőségű exportot bonyolít le, ugyanitt fejlődő eredményekről adhat számot a vasipari ktsz; szép termékeket adnak ki kezükből a cipészek, sok új házat épít a városban és főleg a Hegyközben az építőipari szövetkezet. A sok közül is csak néhányat említünk, s együttesen ezek több száz dolgozót foglalkoztatnak. Az elismert szaktekintélyek: szabók, kőművesek, lakatosok, asztalosok melleit egyre több az ipari tanuló; jelentkeznek a szakmák követői és többségükben ott is maradnak, ahol a tudást szerezték. Ma még számos kiaknázatlan lehetőség rejlik e szövetkezetek előtt, s éppen ezért szinte felmérhetetlen a jövő. Másképpen szólva, annak ellenére, hogy a Hegyal- ján nem alakultak ki nagyipari köznontok. a szövetkezetek fejlesztésével további nagy lehetőségek nyílnának új munkaerők foglalkoztatására. A cipész ktsz kivételével valamennyi sátoraljaújhelyi, sárospataki, tokaji, bodrogkeresztúri és szerencsi szövetkezet képes volna termelését növelni, a gyártmánylistát bővíteni, következésképp új erőket alkalmazni. De a cipész szövetkezetek előtt sem kilátástalan a jövő. Igaz. hogy ma már kevesebben javíttatják a megkopott lábbelit, az emberek igényesebbek lettek, szívesebben vásárolnak úiat, de a javító szolgáltatás hanyatlása még nem jelenti, hogy más szoleáltatási ágakban nem találják meg számításaikat. Itt van például a ..Hozom-viszem” — szolgálat. Jól bevált módszer ez sok helyen. s egyformán hasznos a távoli falvak lakóira és a szövetkezetek dolgozóira nézve. Az építőipari tevékenység pedig különösen fellendülőben van, évről évre több épít- tető keresi fel a sátoraiiaúi- helyi, tokaji, szerencsi építőipari szövetkezeteket. A haszon itt is felmérhetetlen: hozzájárulnak a lakásnroblé- mák enyhítéséhez, formál iá'-'-, változtatják a falvak kénét, s a szakmunkások mellett segédmunkaerőknek is biztosítanak kereseti lehetőséget. Úgyszólván valamennyi szövetkezetben terveznek és számolnék azzal, hosv a profil „tisztításával”, vagy hasznos egyesülésekkel, összevonáHiába, megváltozott a világ, de alaposan. Javában folyik az aratás. Bor- sodivánkán mégis kihalt a határ. Ez itt jó hatvan hold, egy táblában. Vágják. Majd fele kopár már. Hatvan holdhoz hány menyecske hozta valamikor így déltájt az ebédet? Most meg, öt-hat asszony bogozza kosarát az akácfák alatt. A három kombájn már leállt, a negyedik most tér meg egy körből. Beszélgetünk a kombajnosokkai, hogy a tsz-nek van úgy 1000 holdnyi kalászosa, de nem kell annyit aratni, mert vagy 200 holdnyit elvitt a víz... Közben bcle-belenézcgetek a fazekakba. Ki mit ebédel? Csirke... csirke... csirke... Arányló húslevesek, egyik metélttel, másik eperlevéllel, sült vagy rántott combok, rlzs- zsel, burgonyával, kinek hogy. Nem állhatom meg szó nélkül: •— összebeszéltek, asszonyok? — Miért? — Az ebéd miatt... mindenki baromfit vágott? Nevetnek. — Mit lehet mást hozni? Ilyenkor ez járja. — Mindennap? — Mindennap. Kell az erő az embereknek. — Meddig tart az aratás? — Eltart vagy két hétig .. 1 Már Kiss Alfréd is leszállt a negyedik gépről. Csinosan öltözött, szépen fésült fiúcska várja az ebéddel. A többiek, Cseh Kálmán, Jakab Károly, meg Csató Sándor már lassan végeznek is az evéssel. Asszonyaik még szopogatják a szárnyakat, s más csontos, de jó falatokat. Az Ilyet emberük nem eszi. Nőnek való, úgy látszik... — És ha a tsz földjén végeznek? — Megyünk tovább, más községekbe, északabbra... — Csak ne messze vigyék őket, tavaly is egynapi járásra voltak innen — sóhajtozik az egyik szőke asszonyka. — Hát aztán — tréfálkoznak a férfiak. — Majd főznek nekünk ott is... Arató-ebéd Évűdnek, tréfálkoznak egymással a fiatalok. Mari néni. Kiss Jánosné, aki a fiának hozta az ebédet, csak nagyokat mosolyog rajtuk. Az előbb ő is igen bizonygatta, hogy ilyenkor kell a jó ebéd. Megkérdeni: — Ilány éve hord arató-ebédet, Mari néni? — Hű, nagyon régen, már hordom vagy harminc éve minden nyáron. — Mindig csirkét? — Azt-e? Hogyne! Az uram tökfőzeléken, meg lebbencslevesen aratott az urasáénak. Mondom is mindig ezeknek — a fiára mutat, aki segéd a gépen, s most szinte elmerül a nagy kanalazás- bnn — sorolom a gyereknek, hogy, meg mint volt régen, de ezek mán szint’ meg se hallgatnak. Nekik már jó dolguk van hála legyen érte ... Ilyen jó riportalanyom is ritkán akad. Csak mondja-mondja, szinte örömmel, hogy most ez a sok fiatal itt kénytelen- kelletlen is végighallgatja: — Négy gyerekem volt, negyed kiló cukrot vettem hetenként. Most meg másfél mázsát kapunk. Négy hízóm van évente, régen nehezen növesztettem meg egy malackát... Csak hordom Itt Sándornak a csirke- meg a libahúst. Valamikor? Az apjának nem vágtam, mert az a tíz-húsz, ami volt, eladni kellett Most van miből... a tökkáposztát is tojással habartam, mert tehén nem volt. — Most van? — Van ám, nem is egy .: 1 A többiek már nevetik, hogy olyan buzgón irkálom az öregasszony szavait. Gondolják magukban, ez kell a riporternek ... Aztán azt sorolják az asszonyok, mennyi munkával jár az ebédkészítés, kihordás, meg aztán a tsz-ben is kell csinálni két hétig valamit, de arra csak a hajnali és az esti órákban jut idő. — És a gyerekek? — Idénynapközlt szerveznek minden éven a községben — mondja Jakab Ká- rolyné, aki igen érdekelt, mert kétéves kislánya van. — Sajnos, csak ilyenkor nyáron van, pedig egész évben is elkelne ... — Kicsire tervezték a bölcsődénket... — Pedig, ha már harminc gyereknek csinállak helyet, többre is gondolhattak volna.,. Egymás szájából szedik a szót a csirkecsontot szopogató asszonyok, mfg Mari néni el nem vágja a panaszt: — No lám! Nem elég! Bár nekem lett volna ilyen segítség, ha nyáron is... Ezt a Sándort is ni — mutat a szótlan fiúra — majd agyontaposta a ló... — De nem taposta agyon — évődik valaki. Mari néni azonban nem enged teret már a tréfának. Szinte elfullasztja lélegzetét még most is a rémület, csak az emléktől is. — A gyereket a hátamra kötöttem, az ebédet a kezembe, úgy mentem a határba az emberem után. A gyereket letettem a fa alá, ott aludt, míg én segítettem markot szedni. Egyszercsak vágtat egy csikó, egyenesen a gyerek felé... átlépte ... éppen átlépte ... Majd olt haltam a rémülettől... ha nekem csak idénynapközim Is lett volna ... ne kellett volna mindig a hátamon ... Az asszonyok elhallgatnak. Sándor leszegi fejét, restelli, hogy így felé fordult a figyelem. Végre valaki kedélyeskedve megszólal: — Most már el se bírná, Mari néni.« — Mit? — ocsúdik fel a szikár, vékony asszony. — Hát Sándort... mondom már nem bírná a hátán cipelni... Mindenki a nagydarab legényre néz, meg a sovány öregasszonyra, s kitör a rossz emlékeket riasztó nevetés. — Mindjárt jönnek a sörrel. Az egyik gyereket kiugrasztják az útra, nézze csak meg Ideje lenne már, hogy itt legyenek. Adamovics Ilona sokkal — mint történt ez legutóbb Sárospatakon — kialakíthatnák a Hegyalja sajátos helyiiparát, amely elsősorban talán Sátoraljaújhely munkaerőgondján enyhítene. De.. 1 S ez a bizonyos „de” ma még kerékkötője a szép elképzeléseknek. Agyonzsúfolt, szűk telephelyek Megyeszerte kevés kisipari szövetkezet mondhatja^ el, hogy megfelelő, korszerű telephellyel rendelkezik, am közülük is talán a sátoraljaújhelyiek, sárospatakiak küzdenek a legnagyobb elhelyezkedési problémával. Elegendő csak arra utalnunk, hogy a Sátoraljaújhelyi Cipész Ktsz gumijavitó részlege, amely különben két miskolci közlekedési vállalatnak is fontos felújításokat végez, olyan elavult, a célra egyáltalán nem alkalmas helyiségben működik, hogy ott a legalapvetőbb munkásvédelmi és egészség- ügyi szabályokat sem lehet betartani. Méginkább riasztó a kép. ha az ember a vasipari ktsz Rákóczi utcai telephelyére belép. Az udvaron, többnyire a szabad ég alatt végeznek olyan vasszerkezeti szerelési munkákat, amelyeknél csak a vak véletlennek köszönhető, hogy eddig még nem fordult elő súlyosabb baleset, önkéntelenül is felmerül a kérdés- tudnak-e erről az illetékesek, tettek-e már intézkedéseket az áldatlan állapotok mecsTüntetése érdekében, miért tűri mindezt a szakszervezet? A szövetkezetek helyt vezetőségei érthetően jogos panasszal vannak tele. Évek óta sürgetik az új telephelyek kijelölését. Kérnek, könyörögnek, kötetnyi levelezést folytatnak, hasztalan. Ha már végre szóba kerülne — mondjuk a vasipari ktsz új telephelyének kijelölése, akkor vagy pénz nincs, vagy a városrendezési tervekkel, a tanács elképzeléseivel ellenke- .zik a javaslat. Végtére is: évek óta megoldatlan probléma a szövetkezetek többségének megfelelő telep-ellátása, és ez így ma is és a jövőben is akadálya a kapacitás növelésének, úi munkaerők foglalkoztatásának. Pedig volna rá lohetöcág és volna rá igény. Jóllehet, hasonló természetű gondokkal nemcsak a Hegyalján, hanem a megye más részein is küzdünk és kínlódunk, a kivezető utat haladéktalanul meg kell keresni többek között a társadalmi tulajdon védelme szempontjából is. Mint említettük, nemrégen egyesült a Sárospataki Szakipari és Lakáskarbantartó Ktsz. Százkét ember dolgozik tizennégy szakmában. Kérdés: hogyan lehet ott a társadalmi tulajdont megóvni, a hiányt, a törvénytelenséget megakadályozni, ahol ez a százkét ember huszonkét (!) helyen, illetve üzemrészben — többek között még az utcán Is — dolgozik? Az új vezetőségnek, amelynek az egyesülés után amúgyis van elég munkája, egyszerűen nincs ideje, s lehetősége, hogy minden telephelyet naponta figyelemmel kísérjen, ellenőrizzen, irányítsa az anyag- és készletgazdálkodást, s emellett még a szervezés és a vezetés nagy feladatát is ellássa. Nagy gond a megfelelő, korszerű telepek kialakítása, s az építkezés is óriási ösz- szegeket igényel. Jól tudják az érdekelt szövetkezeti vezetők is, hogy a megyei Kl- SZÖV együttérez velük, s a lehetőségek határain belül Igyekeznek a problémákat átmenetileg Is megoldani. Mégis azt kell mondanunk, jobb együttműködést kell kialakítani az érdekelt tanácsi szer-; vekkel, hogy ne akadályozzák az új telephelyek kijelölését, segítsék a Hegyalja oly jelentős szövetkezeti Iparának fejlesztését, mert ezzel töüfbek között a helyi munkaerő# les- leg számára Is kereseti lehetőséget teremtenek. önodvári Miklós
