Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

2 ÉSZ A KM AG YARD RS/AG Szombat, 1366. Julias 2. Az új Franciaország és a régi A mer ilia Ugyanazon a napon, amikor Johnson cinük bejelentette Ha­noi bombázását, szinte vála­szul erre az egész békcxzeretü világnak szülő kihívásra, még aznap este megérkezett Moszk­vából a válasz. Mégpedig nem kommunista vezető, hanem konzervatív hagyományokban felnőtt tábornok szájából. De Gaulle beszélt este a moszkvai televízióban és kitételei között szerepelt az „új Franciaország és új Oroszország barátsága" megfogalmazás. Annak az új Franciaországnak nevében mondta ezt, amely ma Nyugat- Európa egyik legmodernebb tőkés állama, és arról az „új Oroszországról" beszélt, amely éppen az amerikai terrortáma­dás után Jelentette be, hogy minden további segítséget megad a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságnak. Európa keleti és nyugati határainak ez az együttműkö­dése talán a legpregnánsabb válasz arra az esztelen ameri­kai lépésre, amelyet semmi más nem diktál, mint az elke­seredett düh, hogy az USA még mindig nem tudta térdre- kényszeríteni a kis Vietnamot. Az „új Franciaország és az új Oroszország" barátságával szemben a régi Amerika lép fel, az, amelyik a tőkés hatal­mak közül a legkésőbb, 1031- ben Ismerte cl a Szovjetuniót, s amelyben a texasi Johnson Ifjúkorunk kalandregényeinek vadnyugati piff-puff szelle­mében cselekszik, és a csizma mellől előrángatott bicskával igyekszik megkorrigálni az el­pártolt politikai kártyaszeren­csét. A „nagybácsim, aki texa­si, X-et ír alá a neve helyett, de azért minden bank fizet er­re az aláírásra” — kezdetű dalt juttatja eszünkbe cseleke­dete, annak az újgazdagnak parvenü gőgjét és a politikai porcelánboltba tévedt elefánt­nak mindent összetörő botla- dozátíát, aki azt hiszi, ha van pénze ágyúra, mindent meg­nyerhet. Csak arra nem gon­dol, hogy közben már annak is van ágyúja, aki más mód­szerekkel, kulturáltabban, a diplomácia nemes fegyvereivel tud küzdeni, és az ágyúk el­sütése nélkül szoríthatja a sa­rokba a dühödt vagdatkózót. Az aranyásók és bandavezé- rck régi Amerikájának hami­síthatatlan gesztusa volt a vi­etnami háború kiterjesztésé­nek ez a módja, amelyre ép­pen De Gaulle kijelentése, Európa „új Franciaországának és áj Oroszországának” békét védő politikája adja meg a kulturált emberek válaszát. No meg a világ népeinek általános felháborodása, amelynek leg­főbb támasza lehet Európa két részének egymásra találása, a béke gondolatának szembesze­gülése a nyers erő brutalitá­sával szemben. Máté Iván Lumumbát Az SZKP üdvözlete a Kínai KP-hoz Negyvenöt évvel ezelőtt ala­kult meg a Kínai Kommunis­ta Párt. Ebből az alkalomból az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét küldte a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának. A Pravda pénteki számában megjelent üdvözlet méltatja a Kínai Kommunista Párt har­cát az ország nemzeti füg­getlenségéért, majd a szocia­lizmus építéséért. Hangsú­lyozza, hogy ez a harc mindig támogatásra talált az SZKP és az egész szovjet nép részéről. Az üdvözlet rámutat arra. hogy az iperial izmus erői a világ különböző részeiben ak­tivizálódtak, gátolni próbál­ják a szocializmus és a kom­munizmus építését a szocialis­ta világrendszer országaiban meg akarják állítani a forra­dalmi munkás- és a nemzeti felszabadító mozgalom előre­haladását és térhódítását. Ez a helyzet különösen élesen veti fel minden kommunista előtt azt a feladatot, hogy erő­síteni kell a szocialista közös­ség, a kommunista mozgalom, az összes haladó erők összefo­gását az imperializmus elleni együttes harc érdekében. Az SZKP XXIII. kongresz- szusán ismét kijelentette, hogy őszintén barátságra tö­rekszik a Kínai Kommunista Párttal és továbbra is a legna­gyobb erőfeszítéseket teszi, hogy megtalálják a módozato­kat a nézeteltéréseknek a marxizmus—leninizmus alap­ján történő rendezésére. Meg­győződésünk, hogy pártjaink, népeink végülis leküzdik az ss7.es nehézségeket és egysor- ban fognak menetelni a közös, nagy forradalmi ügyért vívott harcban — hangsúlyozza az SZKP üdvözlete. Átadták a Kiváló és Érdemes orvos kitüntetéseket nemzeti hőssé nyilvánították Kinshasában (a korábbi Lé- opoldville-ben) csütörtökön tömegfelvonulással és katonai díszszemlével ünnepelték Kon­gó függetlenné nyilvánításá­nak hatodik évfordulóját. Az ötórás felvonulás és ka­tonai parádé után Mobutu tá­bornok felavatta a Független­ség terét. Beszédében élesen támadott egye» kongói politi­kusokat, akik külföldi pénz­ügyi csoportok érdekében láb­bal tiporták Kongó törvényes jogait. Ezután ígéretet tett, hogy 1970-ben az általános vá­lasztójog alapján parlamenti és elnökválasztásokat tarta­nak. A Kongói Köztársaság (Kin­shasa) kormánya nemzeti hős­sé nyilvánította Patrice Lu­mumbát. A rádióban ismerte­tett kormány-nyilatkozat sze­SIEGFRIED LENZ: rint; Lumumba „a gazdasági függetlenségünkért vívott harc első áldozata”. A kongói kormány elhatá­rozta, Kinshasa körutat nevez el Lumumbáról. A körút eddig IX. Lipót belga király nevét vi­selte. A kormány elrendelte, hogy a kongói főváros köz­pontjában emeljenek szobrot Lumumbának, a nemzeti hős­nek. Az Al Ahram közlése sze­rint Antoine Gizenga, volt kongói miniszterelnök Kairó­ban folytatja tárgyalásait több, száműzetésben élő kongói po­litikussal, egy kongói felsza­badítást front létrehozására. A front célja — mint Gizenga kijelentette — Kongó kiszaba­dítása a neokolonializmus szo­rításából. Pénteken, Semmelweis Ig­nác születésének évfordulóján Budapesten ünnepélyesen át­adták a Kiváló és Érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitü n tetéseket. Kiváló orvos kitüntetést kapott Borsod megyéből dr. Rakaczki László, a miskolci városi tanács egészségügyi osztályának vezetője. Érde­mes orvos kitüntetésben ré­szesült dr. Bakos Antal sa- jószögedi körzeti orvos, dr. Bartha Árpád, miskolci kör­zeti orvos. dr. Keresztúry Sándor, a miskolci Semmel­weis kórház osztályvezető főorvosa, dr. Torháqyi Emil, az encsi tbc gondozó intézet vezető főorvosa, és dr. Tran­ger József, a miskolci városi tanács kórházának osztályve­Kivonták a francia fegyveres erőket a HMO-dóI A NATO katonai gépezete — írja az AP — pénteken 14 ország fegyveres erőire csök­kent, mivel csütörtökön éjfél­kor életbe lépett Párizsnak az a döntése, hogy kivonja fegy­veres erőit a NATO integrált parancsnoksága alól. Ugyan­akkor egyes francia egységek továbbra is meghatározott fel­adatokat vállalnak — a NATO katonai szervezete által meg­határozott tervek szerint — háború esetén; Ketten egy szobában A kis szálloda éjszakai portása piszkos- kör­mű ujjaival átlapozta a maszatos füzetet, s míg tör­zsével teljesen a látogató felé fordult, megfeszülő egyenru­hája szinte szétpattanni lát­szott. — Ez az egyetlen lehetőség — ismételte. — Ilyen későn sehol sem talál szobát. Meg­próbálhatja ugyan a többi szállodában is, de szeretném figyelmeztetni, ha másutt sem lesz szerencséje, és visz- szatér hozzánk, már mi sem tudunk segíteni. Egyetlen sza­bad helyünk van. kétágyas szobában, p félórán belül minden bizonnyal azt i® kiad­juk. — Rendben van — mondta Swamm. — Csak hát, ön •bi­zonyára megért engem, sze­retném tudni, kivel töltöm az éjszakát. Egyáltalán nen óvatosságról van szó... No, de mindegy . .. Egy darabig még töpren­gett, aztán megkérdezte. — Már fent van a szobá­ban? — Igen. uram. Kora este érkezett. Bizonyára alszik. — Bizonyára alszik, — is­mételte Swamm, s kitöltve az űrlapot, elindult felfelé a lépcsőn. Amikor szobája ajtaját megpillantotta. lelassította lépteit, lélegzetét igyeke­zett visszafojtani, hátha kiszűrődik valami zaj oda átról. Odabenn azonban csend volt. Swamm lenyomta a ki­lincsel Betette maga után az ajtót, és a falat tapogatva, keresni kezdte a kapcsolót. Hirtelen visszakapta a kezét. Közvetlenül mellette, száraz, de energikus hangon valaki megszólalt: — Nagyon kérem, ne gyújtsa meg a villanyt. Iga­zán lekötelezne, ha teljesíte­né kérésemet. — Talán várt engem? — kérdezte ijedten Swamm. Az ismeretlen, mintha nem is hallotta volna, folytatta: — Vigyázzon, nehogy a mankómba ütközzön. A szoba közepén meg bőröndök van­nak. Meg ne üsse magát. Majd irányítom. Tegyen három lé­pést a fal mentén, azután forduljon balra. Még három lépés és ágyánál lesz. Swamm úgy tett, ahogy az ismeretlen kívánta; levetkő­zött és a takaró alá bújt. Jól hallotta szomszédja mély és erős lélegzetét, érezte, ha­mar aligha sikerül elaludnia. »— Különben Swamm va- g'V< — szólalt meg néhány perc múlva. — Swamm — ismételte a másik. — Igen. — A kongresszusra érke­zett? • — Nem. És maga? — Én sem. — De hát valamiért csak jöttí — Azt hiszem, senkinek oka nem volt különösebb utazásra, mint nekem. Az állomáson szerelvénye­ket állítottak össze. Remegett a föld, s a matracok enyhén rezegtek. — Azért jött ide, hogy vé­gezzen magával? — hallat­szott a sötétből. — Nem — válaszolt Swamm. — Hát öngyilkosra hasonlítok? — Nem tudom, kire hason­lít, — mondta a másik. — Sötét van. — Isten óvjon az ilyesmi­től. Fiam van nekem, uram, olyan kis vadóc. Miatta jöt­tem ide. — Kórházban van? — Ó. dehogy. Egészséges a kicsi. Igaz, gyakran sápadt, de különben teljesen egész­séges. Tulajdonképpen miért is vagyok itt? Ez a fiammal kapcsolatos. Túlságosan .ér­zékeny a srác. Semmitmondó aoróságokra is nyomban rea­gál. — Tehát kórházban van? — Nem! — kiáltott fel Swamm. — Mondtam már, hogy teljesen egészséges. Tö­rékeny a lelke, a kis legény­kének. Hát ezért mondom, ve­szélyben van. — Az ilyen nem az életre való... — Hogy beszélhet így? — csattant fel Swamm — Hi­szen még egészen gyerek, ta­pasztalatlan. ügyetlen. Eh, nem érti! Figyeljen kérem! Minden reggel, amikor ütkö­zető főorvosa. Érdemes gyógyszerész kitüntetést ka­pott Takács Imre, mezőcsátí gyógyszerész. Elhunyt Köteles Jenő altábornagy A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány és a Honvédelmi Minisztérium mély megrendüléssel tudatja, hogy Köteles Jenő altábor­nagy, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának póttagja, a honvédel­mi miniszter első helyettese, országgyűlési képviselő életé­nek 52. évében szívbetegség következtében rövid szenve­dés után elhunyt. Köteles Jenő elv társ teme­téséről a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága. a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány és a Honvédelmi Miniszté­rium gondoskodik. Temetéséről később törté­nik intézkedés. Arcf leszámol a pucesistákkal A bagdadi rádió pénteken Aref elnök újabb beszédét sugározta. Arcf elnök beje­lentette. hogy az összeesküvő­ket letartóztatták. Hangoz­tatta. ezúttal nem gyakorol kegyelmet ellenfelei felett. (Aref itt a múlt év szeptem­beri puccskísérletre célzott, amelynek szintén Razak tá­bornok volt az értelmi szer­zője.) A MEN hírügynökség érte­sülése szerint a lázadó Razak tábornokot, a puccs vezetőjét a hadügyminisztérium épüle­tében őrzik. A puccs szerve­zőit. hamarosan bíróság elé állítják:. Péntek délutánra a lázadás valamennyi vezetőjét letar­tóztatták, közöttük van Raza- kon kívül Szobhi Abdul Ha­mid, volt külügyminiszter és Saaduo, a légierő parancsno­ka, valamint a légierő több magasrangű tisztje. Értesülé­sek szerint a csütörtöki ál­lamcsíny-kísérlet következté­ben nyolc tiszt és katona éle­tét vesztette, tizennégyen megsebesü ltek. Egy kis felesleges bürokrácia Tanulságok a miskolci sajlókomhinát építéséről Részben „magánügyéről van szó. De csak részben, hi­szen, hogy felépül-e a jövő év végére a miskolci sajtókombi­nát, lesznek-e szebb, frissebb nyomdai kiadványok Borsod­ban — ez nemcsak a nyomdá­szok és az újságírók szívügye. Ezért szólunk most a nyilvá­nosság előtt arról a kálváriá­ról, amely a miskolci sajtó­kombinát körül fél éven át zajlott No, meg azért is. mert talán néhány tanulság levonható belőle a bürokrácia csökkentésére. Mi ig történt tulajdonkép­pen? Legalább hat esztendővel ez­előtt eldőlt: Miskolcinak szük­sége van egy korszerű, egész­séges, szép sajtó-székházra. Csak éppen akkor terv nem volt, aztán terület nem volt, végül pénz nem volt. Most azonban már van minden — hála a harmadik ötéves terv­nek! Illetve, pardon! Még néhány héttel ezelőtt is „csak” terv volt, meg pénz és terület. Va­lami hiányzott. Az építési en­gedély! — De hiszen éppen az újság írta, hogy már az év elejétől épül a sajtóház! — vetheti most szemünkre a kedves ol­vasó. Hát igen, megírtuk. Mégpe­dig örvendezve. Mert, hogy a Borsodi Állami Építőipari Vál­lalat derék dolgozói valóban megkezdték, sőt minden gátló körülmény ellenére folytatták is az építkezést. Hogy milyen gátló körülményeik voltak? Az I. kerületi tanács építési csoportja május 5-én leállít­tatta az építkezést. Helyeseb­ben határozatban kötelezte az építőipari vállalatot és a Be­ruházási Irodát, hogy szüntesse be a munkát. Mivel azonban ezt a határozatot nem hajtot­ták végre, a BÁÉV és a Beru­házási Iroda igazgatója ezer­ezer forint pénzbüntetést kan pofct!... Mik voltak az előzmények? Tavaly szeptember I-én kapta meg a Beruházási Iroda a Borsodi Nyomda és Sajtó- központ terveit. Ezután követ­kezett a szokásos hivatalos út: ez év május végéig negyven (!) kérelem, fellebbezés, értesítés, észrevétel a különféle szervek­hez. Elsők között természete­sen az építési engedély kérel­mét továbbították az I. kerü­leti tanácshoz. A kerületi tanács építési csoportja azonban a követke­ző határozattal adta meg ai. építési engedélyt: kötelezi a Beruházási Irodát arra, hogy a sajtókombinát költségei ter­hére hozassa rendbe az áj építménnyel szomszédos KÖ­JÁL irodaház tűzfalát, a je­lenlegi kerítés helyett pedig újat építtessen úgy, hogy a KÖJÁL irodaház udvarán autóparkoló helyet is létesít­sen. Iáiba megy, megáll a sorom­pó előtt és megvárja míg el­robog a reggeli vonat. Ott áll nekidőlve a sorompónak, és integet. Hosszasan, és ugyan­akkor reménytelenül. — No és? — Aztán — folytatta Swamm —, amikor hazajön az iskolából, olyan lehangolt, zavaros. Képtelen megtanulni a leckéjét. Sem játszani, sem beszélgetni nincs kedve. És ez így megy napról napra, hónapok óta. Egyre rosszabb színben van ... — Annyira hatással van rá ez? — Látja — folytatta Swamm —, mindez olyan különös: a kisfiú integet az utasoknak, de egyikük sem válaszol. Úgy érzi magát, mint akit nagyon megbántot­tak. Annyira szívére veszi ezt a csekélységet, hogy jó­magam és feleségem a leg- rosszabbtó! tartunk. Áll a sorompónak dőlve, integet, míg a vonat el nem tűnik a kanyarban, de senki sem vá­laszol neki. Persze arra nem lehet kényszeríteni az uta­sokat. válaszoljanak az ilyen üdvözlésre. Nevetséges, ab­szurd dolog lenne az ilyen jellegű előírás, de... — Szóval ön, Swamm úr, úgy akar segíteni a fián, hogy reggel beül a vonatba, csu­pán azért, hogy integethessen a fiának? — Ig«n. — Számomra nincsenek gyerekek — mondta a másik. — Gyűlölöm és kerülöm őket. Miattuk vesztettem el a fele­ségem. Belehalt az első szü­lésbe. — Igazán sajnálom — mondta Swamm. Felült az ágyban, ügy érez­te, most el tudna aludni, de szobatársa újra megszólalt. — Ón ugyebár Kürnbach- ba tart? — Igen. — És nem szégyell hazudni saját gyerekének? Amit ön csinálni szándékozik, legalább magának ismerje be, hazúg- ság, közönséges csalás. — No, de kérem, — tilta­kozott Swamm. — Hogy mondhat ilyet!... — Fejére húzva a takarót még gondolkozott egy da­rabig, aztán elaludt. Reggel, felébredve Swamm rögtön megállapította, egyedül van a szobában. Megrökönyödve pillantott órájára: a vonat indulásáig 5 perc volt hátra. Arról szó sem lehetett, hogy kiérjen az állomásra. D élben, mivel még egy napra nem maradha­tott a városban, ösz- szetörten és lehangoltan ha­zaindult. Kisfia nyitott ajtót. Maid kicsattant az örömtől. A nya­kába ugrott — Tudod, papa, vajamilyen űr integetett nekem ma reg­gel... — Mankóval? — kérdezte meglepetten Swamm. — Igen, bottal. A végére kötött zsebkendőjét addig lengette, míg a vonat el nem tűnt a kanyarban. Kovái Iván fordítása Siegfried Lenz 192fi-ban ízületeit. Az elmeit másfél évtized folyamán feltűnt nyugat-németországi író- nemzedék legjobbjai közé tartozik. Részvevője a nyugatnémet frók „Gruppe 47'* néven ismert ellen­zéki csoportosulásnak. 1931 rtta sze­repe) rádiójátékokkal, elbeszélé­sekkel, regényekkel. A Beruházási Iroda volt hajlandó erre a óéira pénzt elvenni a sajtókombinál költségeiből. Megfellebbezte la határozatot: semmi köze a kért munkához, amelynek költségei a városi tanácsot ter­helik. Ezt fellebbezték tehát meg és nem az építési engedélytI A kerületi tanács építési csoport­ja mégis újabb meghökkentő ♦határozatot hozott május 5-én: engedély nélkül megkez­detett építkezés leállítására" és Ja két igazgató pénzbüntetésé- £ re. j Erre persze újabb fellebbe­♦ zés következett és folytatódott Ja bürokrácia kedvenc „megy a e gyűrű vándorútra”-játéka. Sze­♦ rencséré azonban változatla- p nuí folytatódott a sajtóház ♦ építése is. Közben az ügy i megjárta' az Építésügyi Mi­♦ nisztériumot és döntésre a a városi tanácshoz került. Itt aztán gyorsan és radikálisan intézkedtek és nyomban tele­fonon értesítették az építőket és a beruházókat: folytathat­ják az építést, az engedély jog­erőre emelkedett, hiszen nem azt fellebbezték meg, hanem csupán a határozat említett pontját. — Igaz. hogy az építkezés! engedélyekkel történnek visz- szaélések és sokan engedély nélkül is építkeznek, de ezeket az ügyeket el kell különite­♦ nnnfc az olyan beruházásoktól, ♦ amelyeket a megyei tanács, ♦ vagy más szerv készít az öt­♦ éves terv során — hallottuk a X városi tanács elnökétől. — Tel­♦ jesen fölösleges indokolatlanul Jnövelni a bürokratikus huza­♦ vonát. amely sok ember idejét Zés energiáját elrabolhatja,.. Kultkay Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom