Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

ÄBomba*, I960. Július 2, ÉSZAKMAGTARORSZÁO 3 , ü S3 íves RÍ rí néni mondja: — Megszól­nának, ha nem dolgoznék ... nyolc évig épült a kultúrott­hon, s bár nemrég avatták, máris tatarozni kell. A tető- szerkezetet hibásan csinálta meg a vállalkozó. A másik véglet — éppen az Aranyosi völgyben. A délről záró település, Aranyos — szegény, elhaló falucska. Ta­Boríska nénin nem fog az idő — s a jó­kedve sem hagyja cserbe. Mestere a szo- lómivcl esnek. Ián negyven ház sem sorako­zik az egyetlen, sáros, poros utca két oldalán, tavaly még mindössze egyetlen televízió volt itt, a tanítónál. Szőlője — direkttermő, nova. Pedig ide pár kilométerre már a szántói pincék sorakoznak, melyekben nemzetközi bor­versenyek győztes nedűit tá­rolják. Útba esik ez is, oda s visszajövet egyaránt ... De milyen ízűnek talál­ja az erdóbényei bort a pes­ti, vagy fővárosba ránduló idegen? Egyaránt kesernyés és édes. A feje nem fájdul meg az embernek, csak a jó­kedve megsokszorozódik. Szá­né, mint a folyékony arany, sőt, mintha picit zöldes len­ne. A drágakövet juttatja az ember eszébe. Azok, akik az Aranyosi völgybe kirándulnak, pár perces úttal megtalálják a bényei bort is. a szántóit is, ott, ahol kapálják, metszik, permetezik, szüretelik, sajtol­ják és — érlesztik hűvös pin­cékben ezt a kitűnő italt. Bizony! kevés völgynek adatott meg ilyen lehetőség. Raráth Rajos Foto: Ágotha Tibor mondta: as Aranyosi és a Brónok völgyéhez hasonló szép tájat arra sem látott. Erdőbénye fölé magasodik a Mulató hegy. Innen látni az Alföldet, az Aranyost völgyet végig, távolabb a Zempléni hegysor zordonabb csúcsait, váraival. Boriska néni meséli. — Har­madéve kilenc­millió forintot szedett össze a hegyközösség. Nekem is há­rom mázsa aszúszőlőm volt, és 167 li­ter pálinkát főztem ... Az udvaron tesz-vesz a 83 éves nagyma­mi, Biri néni. Még az idén is dolgozott. Ma­ga mondja, hogy neki még soha nem fájt a feje — egy­általán nem is­meri a beteg­séget. Fél, hogy megszólják, ha nem dolgozik. Pedig ráférne már a pihenés. Hiszen mennyi jókedvet idé­zett elő két keze munkájá­val e hosszú élet során? Es azok, aldk itt élnek, mennyi búfe­lejtő nektárt sajtoltak ki a szőlővenyigék garmadából? S erre nem rit­kaság az olyan ember,' aki egész életében meg sem kós­tolta a bort, a kisüstit... A munkájuk, a szőlőművelés megszállottái. A község — ez az igazság —, soha nem volt szegény. A bor fizetett, jólétet teremtett. Mégis, mintha most kezdené magát igazából gazdagítani ez a község. 1945 után 130 csalá­di ház épült e háromezer la­kost számláló községben! Igaz, a kétlaki- ság itt is di­vat, éppen úgy, mint ma min­den magyar fa­luban. 1964- ben 14 millió forintot fize­tett ki a pince- gazdaság a bé­nyei szőlősgaz­dáknak, tavaly (rossz termés volt erre) 4 milliót. Ami viszont érthe­tetlen: ebben a községben Orvosolták a bauxitbányászok sérelmét ' Az országgyűlés ipari bizott­ságának a parlament múlt heti ülésszakán ismertetett jelenté­se megállapította, hogy a bauxitbányászat fizikai és mű­szaki dolgozóinak helyzete in­dokolatlanul rosszabb, mint a szénbányászatban dolgozóké. A bizottság ezért javasolta az országgyűlésnek, hívja fel az Illetékes állami és társadalmi tzarvek figyelmét a még meg­levő különbségek fokozatos megszü n tetésére. A Nehézipari Minisztérium máris tett olyan intézkedése­ket, amelyek révén a bauxit­bányászok ellátása megközelí­ti, illetve eléri a szénbányá­szokét. Július 1-től a bauxitbányá­szok is napi 14.08 forint válla­lati hozzájárulást kapnak reg­gelijük, ebédjük, vacsorájuk árához, s így csupán napi 9,25 forintjukba kerül a három­szori étkezés. A nehézipari miniszter saját hatáskörében intézkedett, hogy július 1-től a bauxitbá­nyák alkalmazottainak pré­miumkeretét emeljék fel 250 000 forinttal. Ez az összeg teljesen megszünteti a szénbá­nyászat és a bauxitbányászat alkalmazotti prémiumázinljc közötti különbséget. A szocialista liri^ádok la é i k ö zna g»jail»ó! A kongresszusi verseny hevében nf- J' az élmény erejé- Mincllg vei hat az olyan feladat, ami a megszokottnál, az általánosan ismert gyakor­latnál több erőfeszítést, na­gyobb körültekintést és felké­szültséget követel. Erről ta­núskodnak annak a műszeré­szekből alakult brigádnak a hétköznapjai is a BVK-ban, amelynek vezetője Németh Gábor. A kaprolaktám az 6 biro­dalmuk most. Naponta itt kezdik a műszakot és dolgoz­nak becsülettel, ügyelve a leg­kisebb mozzanatra is. Tapasz­talatokban gazdagon, érezve a kicsinek tűnő feladat nagysze­rűségét is, igen gyakran külön­leges problémákkal gyűrkőz- nek, olyanokkal, ami menet­közben adódik, váratlanul bukkan elő. Ilyenformán született az a javaslata is a brigádnak, ami­ből újítás lett. A hőfokeilen- örzö műszernek olyan , a konstrukciója, hogyha netán hiba adódik, egyáltalán nem jelzi a veszélyt. A veszély el­hárítása is hosszas munkát igényel. Ennek a megoldására dol­goztak ki egy olyan módszert, aminek a segítségével pillana­tok alatt megállapítható és el is hárítható az üzemzavar. A versenyszerződés sorai kö­zött igen értékes vállalások vannak. Egész esztendőre szó­lóan dolgozták ki nagy goid­dal és felelősségtudattal, mit is akarnak tenni. Mit akarnak valóra váltani annak érdeké­ben, hogy méltóan köszönthes­sék a párt IX. kongresszusát, amelyre mindenekelőtt jó munkával készülnek. A szer­ződés soraiban olvasható az újításokra vonatkozó célkitű­zés is: „...a brigád tagjai az újítási mozgalomba bekapcso­lódva az év folyamán öt újí­tást nyújtanak be”. ,. . javaslatot már el­tlarqm készítettek, s mint azt az iménti példa tanúsítja, nem is akármilyet. Hasonló lelkesedés és ered­mények fémjelzik a sósav­üzemben dolgozó Lőrincz Já­nos vezette szocialista brigád munkáját is. E kollektíva nem nagy, mindössze 8 tagot szám­lál, valamennyien fiatalok, akikkel együtt két tiszteletbeli tag is — Truczkó György és Oláh János — dolgozik. A na­pokban tartották meg a bri­gádgyűlést, amelyen az ed­dig végzett munkát értékelték. Őszinte szóval mondták el gondjaikat, bajaikat, amihez patronálójuk, Vajtó István csoportvezető messzemenő se­gítséget ígért. A brigád nem érdemtelen arra, hogy nagyobb figyelmet és megbecsülést kapjon. A. mindennapos kötelezettségeken túl, bármilyen egyéb termé­szetű feladat megoldásánál is számítani lehet rájuk. A tár­sadalmi munkában is dicséret­re írnél tó eredményeket értek el. 'Nem idős/-:kos elhatározás, hanem kialakult gyakorlat, hogy negyedévenként 2 ezer darab müanyagzsakot fűznek papírzsákba, ami a lúgbepárló munkájához szükséges. Ebben szállítják ugyanis a szilárd lú­got. E ténykedésük nagy se­gítséget jelent, főként a szállí­tások határidőre történő lebo­nyolításánál. Ügyelnek az üzem rendjére és tisztaságára, nagy gondot fordítanak a kar­bantartásra. Van olyan eset is a brigád éleiében, ami bosszúságra ad okot. elveszi egy időre a ked­vet. Mintegy 60 órai társadal­mi munkában hozzáláttak a* üzem környékének parkosítá­sához. Amikor elkészültek, az elismerő szó sem maradt el. Nem sokkal később viszont — még nem tudni kinek a hibá­jából — úgy feltúrták az üzem környékét, hogy siralmas volt ránézni. Ekkor kezdtek hozzá ugyanis a vízvezeték csövei­nek lerakásához. — Kezdhettünk mindent új­ra élőiről — kesergett a bri­gád vezetője. Ilyen és hasonló problémák kerültek napirendre a brigád- gyűlésen, amelynek nyoma van a naplóban is. amit igen nagy gonddal vezetnek. , rr ■ kudarcok-42 cffaila azonban nem törik le a brigádot. Amit vállalnak, annak végrehajtá­sához mindig nagy komolyság­gal. megfelelő körültekintéssel, szívvel-lélekkel látnak hozzá. Ebben van sikereik titka, eb­ből fakad az a nagyszerű el­határozás is, hogy a kongresz- szust méltóan, mindenekelőtt a munkában elért eredmé­nyekkel köszöntik. ftfí Fél esztendő mérlege Kiesén o Elmúlt az esztendő első fele. A termelőszövetkezetekben ilyenkor általában felmérése­ket, mondhatnánk, hogy félévi mérleget készítenek. Egyfelől tájékoztatni kell a tagságot a gazdálkodás menetéről és az eredményekről, másfelől jó tudni, hogyan is áll a tervek teljesítése. Versenyvállalás — szép eredmények A ricsei Uj Esztendő Terme­lőszövetkezetben is elkészítet­ték a félévi felmérést. Az ál­lattenyésztés minden ágazata remekelt. A juhászat, például, majdnem az egész évi értéke­sítési tervet teljesítette, ha a forintértéket nézzük. Márpe­dig ez a fontosabb. Gyapjúból 28 és fél mázsát terveztek; kereken 28 mázsát nyírtak. De a minőség annyira jó volt hogy forintértékben többet kaptak a gyapjúért mint aho­gyan tervezték. Juheladásból egész évre 70 000 forint bevé­telt terveztek. Felét az első félévre. Az összeg, ahogy mondják, „befolyt”, 36 000 fo­rint értékű bárányt adtak el. A betervezett szaporulat 450 darab volt, de hússzal több kisbárány, összesen 470 szüle­tett. Tejet is szépen fejlek. Június végéig közel tízezer li­tert s az éves terv 13 500 liter. Ennél most már több lesz, legalább 17 000 literre számí­tanak. Juhtejből ez jelentős mennyiség. A juhászat minden eredmé­nye Kresák Józsefet és szor­galmas családját dicséri. Az esztendő első felében több mint ezer munkaegységet sze­reztek és csupán májusban, a munkaegységértéken túl, mint­egy 20 000 forintot kaptak jö­vedelemkiegészítés címén, vagyis az eredményes gazdál­kodásért. A családnak tavaly 1700 munkaegysége volt. A jelek szerint az idén se lesz kevesebb. A sertéshizlaló csapatnak hat tagja van a fogatossal együtt: Bemáth János, Kör- möndi Béla, Kocsi F. József. Kocsi István, Kelemen Béla és Jcsztreki Géza. ök termelik itt a legnagyobb értéket. Éves tervükben eredetileg 2 890 000 forint bevétel szerepelt. Ezt ők maguk emelték meg a párt- kongresszus tiszteletére tett vállalásaik alapján 3 040 000 forintra. A iúnius végi. vagyis a félévi felmérés azonban már­is kétmillió forint bevételt mutat, de a sertéshizlalók még ezzel sem elégedettek. Eddigi 1200 hízott sertés — Nagy most a munka- verseny — mondták. — A pártkongresszus tiszteletére még az általunk felemelt ter­vet is meg szeretnénk toldani egy negyedmillióval..; de ezt még nem szeretnénk „elkia- bálrú”, hiszen végén csattan az ostor, Az eredeti tervben 1400 da­rab hízósertés állami értéke­sítése szerepel szerződések alapján. Ezen kívül 260 darab úgynevezett szabadértékesítést is beterveztek. A sertéshizla­lók azonban vállalták, hogy 1700 hízót adnak az államnak és a szabadértékesités is meg­lesz. Illetve: már meg is van, mert a tervnek ezt a részét az első félévben teljesítették. Az államnak pedig 1200 hízott sertést adtak el június végéig vagyis mindössze 200 darabbal kevesebbet, mint amennyit az éves terv eredetileg előírt. Az anyadisznók és a mala­cok gondozói is szépen dolgoz­tak. Kereken száz anyát tar­tanak. Erre az évre 1500 ma­lacszaporulatot terveztek. Jú­nius végéig 630 gyönyörű ma­lacot már le is választottak, de 70 anya még csak most fog fialni. A jelek szerint 1700 malacszaporulat lesz ebben az évben, vagyis kettőszázzal több a tervezettnél. A tehenészetben a selejte­zés megtörtént. Jelenleg a te­hénlétszám 132, aminek év vé­géig a tervek szerint 175-re Miskolc legnagyobb könnyű­ipari üzeme, a Fanvj tfonó év­ről évre nagyobb léptekben halad az „összkomfortos" vál­lalat elnevezés felé — jelentős részben a vezetők és beosztot­tak leleményessége, a dolgozók összefogása révén. A helybeli — természetesnek vett — tisz­tálkodási, kényelmi célokat szolgáló lehetőségeken, az öl­töző-fürdőn, könyvtáron, klub­helyiségen. strandon, sportpá­lyán kívül az üzem területén kell gyarapodnia. Ez te telje­sítve lesz, hiszen 45 igazan szép üsző áll elles előtt s még vásárolni is akarnak. Egész évre 200 000 liter tej értékesí­tését tervezték, ebből az első félévre 92 000 litert. A félévi felmérés túlteljesítést, vagyis 104 000 liter tej értékesítését mutatja. A tejtermelés mellett igen jó a szaporodási arány­szám, ami 95 százalék a tehe­neknél és 100 százalék az üszőknél. Eddig 78 tehén ellett meg s az éves tervben 115 bar-' júszaporulat szerepel. A nö­vendékek és a borjak száma június végén 164 darab volt, Természetesen hizlalnak is, bár nem túlságosan nagy mérték­ben, mert a ricsei Uj Eszten­dőben inkább a sertéshizlalást szorgalmazzák. Erre az évre mindössze 75 szarvasmarha hizlalását tervezték be, ebből 30 darab bébi-, vagyis „gyöngyfogas bika”, a legjobb minőségű, a legkeresettebb hízóállatok. Eredetileg úgy tervezték, hegy a 75 hízó­szarvasmarhát csak az eszten­dő második felében adják eV de 18 darabot mar az első fél­évben értékesítettek. Mindent összevetve, úgy tervezték, hogy az állatte­nyésztés 1966-ban 6 840 000 fo­rint értékű hozammal gyara­pítja majd a közöst, és ebből 4 800 000 forint konkrét bevé­tel, vagyis értékesített árü lesz. Az állattenyésztők azon­ban nagyon jól dolgoztak. Aí éves terv 65 százalékát már az első félévben teljesítették, amit az is bizonyít, hogy június végéig 3 200 000 forint értékű árut értékesítettek csupán art állattenyésztésből. Sí. X már korábban élelmiszerből! nyílt. Most egy fontos házi, csa­ládi gond tekintetében könnyí­tettek magukon. Az üzem be­járatánál zöldséges pavilont, elárusítóhelyet építettek s a közeli felsőzsolcai Szabadság- harcos Termelőszövetkezettel kötöttek megállapodást, amely az üzem mintegy ezerkétszáz dolgozóját naponta friss ter­mékkel, zöldséggel, főzelékül» lével, gyümölccsel látja 4 „Összkomfortos“ üzem , V. Pesten, a Néphadsereg ut­cában — átellenben a Luxor­ral — találni egy borkóstolót. Itt csak speciálisan erdőbé- nyei borokat mérnek. A pes­ti ember, ha betéved ide, aligha tud meg valamit er­ről a rokonszenves községről, lakóiról; esetleg borának ízét, ,zamatét, aromáját, jó­kedvcsináló erejét dicsérheti. Északról zárja le az Aranyo­si völgyet, a híres szerpentin túloldalán már szőlőtőkék se­rege díszíti az enyhe, délnek lejtő dombokat, hegyhátakat. Érdemes megismerkedni bortermelő családokkal. Él­nek itt famíliák, melyeknek a neve egybeforrott a borral, a szőlő mívelésével. Ezek közé tartoznak Cseppely László- néék. Nagymama — bemutat­va: Nyolcvanhárom éves, még mindig kétágúzik a sző­lőben, életében nem ivott meg egy korty szeszesitalt (se bort, Be pálinkát.'), s nem evett sza­lonnát. — Mami a nagy melegek idején is egy hétig járt ki a szőlőbe dolgozni — mondja a lánya. Borika néni. aki szin­tén a szebb korokba ért, hi­szen 60 éves. Mégis, mozgása fiatalos, energiában kifogyha­tatlan. mint a vendégszerete­tük. — Megszólnának, ha nem, dolgoznék... — mentegetőzik Biri néni. — Mj már nem bírjuk úgy, mint anyaméh. Rác.z néni, a régi nagyma­ma 86 évet élt, — erőben, egészségben — persze, végül összeroppant. A Cseppely-család (ez a név gyakori erre, kis változások­kal) pincéje, háza híres a ven­dégszeretetről. Pedig immár 23 éve. hogy a ház gazdája, Laci bácsi meghalt. — Járt itt egy asszonyka Budapestről. Gerencsér Lász- ióné.. 0 Svájcot is bejárta. Azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom