Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-07 / 159. szám

s ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök. 1.966. jtílios 1 f Hősök emlékezete Ho Si Minh nyilatkozata A békéhez vezető utat Viet­namban az amerikai csapatok kivonulása jelenti — mondot­ta Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnö­ke a Novoje Vremja című szovjet hetilapnak adott nyi­latkozatában. A nyilatkozatot a hetilap legújabb számában közli. Számunkra két út létezik — hangzik a nyilatkozat. — Vagy az amerikai imperialisták rab­jai leszünk, vagy szabadok ma­radunk. A békét helyreállítani csak azoknak a követelményeknek az alapján lehet — folytatta Ho Si Minh —■, amelyeket a VDK kormányának négy pon­tos nyilatkozata és a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front öt pontos deklará­ciója tartalmaz. Végül kijelentette, hogy az amerikai imperializmus fel­tétlenül vereséget szenved és a vietnami nép diadalt arat. * * Az új Jugoszlávia születé- j séhez vezető út egyik dátu- J mának huszonötödik évfor- 3- dulóját ünnepük szomszéda- J ink. A hitleri Németország * hadüzenet nélküli háborúja J után, amelynek eredménye­it. ként 1941 áprilisát követően 3 feldarabolták az országot, 4 Jugoszlávia Kommunista J Pártja huszonöt esztendővel J ezelőtt felhívást intézett a * néphez, hogy ragadjon légy- J vert és keljen fel a fasiszta V- megszállók ellen. Július 7-én 3 már támadás érte a német betolakodókat: akcióba léptek 3 az első partizánalakulatok. * Hamarosan sikerült na- 3 gyobb létszámú egységeket J felállítani, amelyek később a * jugoszláv népfelszabadító } hadsereg magvát alkották és a háború végére 53 hadosz- 3 tályra gyarapodtak. A sere- „ gekké nőtt partizánalakula- í tok Jugoszlávia legnagyobb * részéből kiverték a hitleris­* tákat, a felszabadított terű­ig leteket népi bizottságok igaz- ■¥ gatták és 1943 november £ 29-én egy kis boszniai város­ban, Jajceban lerakták a jö­vendő, a mai jugoszláv ál­lam, a köztársaság alapjait A szovjet—német fronton elszenvedett német vereségeik: állandó visszavonulásra kész­tették a náci Wehrmachtot, s ez kedvező lehetőségeket te­remtett a jugoszláv hazafiak harcához. A Jugoszláviában folytatott felszabadító hábo­rú, azáltal, hogy mintegy negyven ellenséges hadosz­tályt kötött le, jelentős mér­tékben hozzájárult a hitler­isták feletti győzelemhez. A szovjet hadsereggel együtt a .jugoszláv népfelszabaditó hadsereg felszabadította Belgrádot és egészen Német­országig üldözte az ellensé­get. Jugoszláviában a fegyve­res harccal együtt terjedt ki a népi hatalom is, megte­remtve a lehetőségeket egy szocialista típusú népköztár­saság létrehozásához. Ezen a huszonötödik évfordulón a jugoszláv nép fejet hajt a hősök előtt, akik életüket ál­dozták a népi hatalom meg­teremteseert. S. T. ******* ★*'***■★*★*★★★**★*****★*****★★*****+**» Giorgio Amendola, az Olasz Kommunista Párt titkára beszél azon a nagygyűlésen, ahol tízezrek tiltakoztak Hanoi és Haiphong bombázása ellen. Két Vietnam — egy nyugatnémet újságíró szemével „Amikor az USA 1954-ben megjelent Saigonban, abból az elképzelésből indult ki, hogy fel tudja számolni a hanoi rendszert" — kezdi beszámo­lóját a nyugatnémet Frank­furter Hefte hasábjain Heinz Abosch nyugatnémet újság­író, aki néhány évvel ezelőtt már példát mutatott honfitár­sainak tárgyilagosságból. Ak­kor ugyanis a mai nyugatné­met állam kialakulását írta meg dicséretre méltó őszinte­séggel, és hazájában páratlan tárgyilagossággal. Abosch Vi­etnamról írva is hű marad régi erényéhez és amikor a nyugatnémet állam legfőbb patrónusa, az USA, minden erővel le akarja törni a dél­vietnami hazafiakat, sőt a nyugatnémet kormány is se­gítséget nyújt a népelnyo­máshoz — ő igyekszik őszin­tén feltárni, mi történik Vi­etnam két részében. Ahol az VSA elszámította magát Abosch szerint az USA 1954-es számításába kis hiba csúszott. Amikor ugyanis a 'franciák csúfos veresége és kivonulása után a déli fővá­rosban, Saigonban az Egye­sült Államok képviselői meg­jelentek, az Északon megala­kult Vietnami Demokratikus Köztársaság valóban nagyon nehéz helyzetben volt. A há­ború oroszlánrészét viselte és így meglehetősen tönkrement. Erre számítottak /az „amik”, amikor Saigonban bábkor­mányt létrehozva megkezdték az aknamunkát Ho Si Minh kormánya ellen. Csupán ab­ban tévedtek, hogv — mint Abosch írja — „Hanoi urai egyben a Franciaország elle­ni harc vezérei is voltak. Ne­kik volt köszönhető, hogy az elkeseredett küzdelem végén nemzetközileg is elismerték országuk függetlenségét. Nem csak saiát államuk építői voltak hanem a Saigonban létrejött rendszer — amely ugyancsak a nemzetköz-! szu- verénitást hirdette — közvet­ve szintén az ő művük volt. finnen ezért Hanoiban a po­litikai kHndvlónovt el örvö­sebb voll, mint Saigonban, ahol a kormánvon levőket nem övezte az ellenállás dics­fénye”. A másik jelentős tévedés az volt, hogy ezt a már indulás­kor hátránnyal ringbe lépő dél-vietnami rendszert nem ügy támogatta az USA. mint smi'ven iránvbn a f-UnH -s Északon megindult. Ho Si Minh iin'ranis holott-. hogy ha 3 fi"'"*etlenséei harcot ni-*- sorban a vív*« ok. JC0r ,q földrpfoi-rnot kell csihálni Ezt meg Is tette és elégte vele — e— párizsi elvetem’ tar ár. meg­állapítottá —, hogy „az ag­rárreform növelte a termelé­kenységet, mert a paraszt jobban műveli meg rizsföld­ét, amióta a föld az övé lett”. Ugyanekkor az amerikaiak bábjai Délen olyan földrefor­mot hoztak, amely „o jómó­dú parasztok erősítését -éloz- ta” és ennek érdekében 600 ezer olyan kisparaszttól vet­ték vissza a földet, akik a háború alatt szerezték azt hő­siességükkel. A polgárháború mégis Délen töri ki Nyilvánvaló, hogy ez a dél­vietnami intézkedés nem nö­velte az amerikaiak által lét­rehozott kormány amúgy sem nagy tekintélyét, de növelte a szabadságharc északi hősei­nek amúgyis meglevő nim­buszát. Amikor aztán a Szov­jetunió anyagi segítségével Ho Si Minh kormánya a nemzeti ipar építését is meg­kezdte, és a kisiparosok szá­mát az 1939-esnek négyszere­sére emelte, kitűnt, hogy az összegben nagyobb amerikai segítség Délen sokkal ered­ménytelenebb. Ebből a se­gélyből 1960-ig ugyanis egyet­len gyár sem épült ott, vi­szont létrejött jó csomó bank, amely export—import vállala­tokat hozott létre. Vagyis — mint Abosch írja — „a régi gyarmati rendszert újfajta ,neokoioníalízmus’ váltotta fel, ennek szimbóluma pedig az a rengeteg import—export vállalat, amely megkönnyíti a külföldi termékek beáramlá­sát”. Ez volt a helyzet, amikor az első amerikai bábkormányt, a Díem-félét, maguk az ameri­kaiak voltak kénytelenek me­neszteni, de ez a helyzet az­óta is, mert ez az amerikai ga/ ‘aságpoütika csak növeli a déli állarii lakóinak ellen­állását. Az amerikaiak, hogy az északi eredmények vonz­erejét eltüntessék, megkezd­ték 1964-ben ennek a terü­letnek bombázását. Számítá­saikba azonban ezúttal is hiba csúszott. Nem Észak-Vi­etnam omlott össze, hanem Dél-Vietnamban dúl a pol­gárháború a nem is tudni lassan, hányadik amerikaiak által támogatott tábornok- kormány ellen. Bebizonyoso­dott — írja Abosch —, hogy „a hanoi állam gyökerei jóval erősebbek, mint a saigonié.” Ugv látszik, csak Johnson nem látja ezt, mert a bombá­zások fokozásával ake»‘,~ a helyzetet megváltoztatni. Ahogv Walter Lippmann ír­ta legutóbb: „az elnök elve­tette a kockát és már nem képes elfogadni r­Máté Iván a tartós fogyasztási cikkek forgalma Puszta kíváncsiságból kér­deztem meg a miskolci pos­taigazgatóságon; árulják el, hány tv-tulajdonos van me­gyénkben? — 1961-ben — hangzik a válasz — nyolcezer 131 volt, az ötéves terv végén a me­gyében már 55 ezer 222 tele­vízió működött. Ez azt jelenti, hogy Bor­sodban — beleértve a megye székhelyét is — minden ezer lakásra 72, s külön Miskolc­ra kivetítve, 127 televízió jut. És hogyan alakult ez az év első felében? — Tavaly az év első felé­ben hatezer tv-ét vásároltak, az idén (a júniusi adat még nincs értékelve) 7—8 ezer készüléket vásároltak. Már ebből is lehetne kö­vetkeztetéseket levonni, de érdemes megvizsgálni más tartós fogyasztási cikk for­galmát is. Az év eleji forgalom érde­kesen indult a miskolci Álla­mi Áruházban és a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál. Januárban a tar­tós fogyasztási cikkek forgal­ma jóval kisebb volt az el­múlt évinél. Úgy vélik, hogy ez összefüggésben van az ár- és bérintézkedésekkel. Ez volt a várakozási időszak. Érthe­tő is, hiszen minden család­nak számot kell vetnie azzal, hogy az intézkedések meny­Az öreg A magas, idős ember tolta a biciklit, mert a kormány mindkét szárnyára egy-egy ételhordót akasztott. Napszít­ta. fekete ruhában, szandál­ban volt, s ódivatú mellényén kétsoros gombolás. Szabad kezét egy finom arcú, szürke szemű, hatéves forma kis­lány fogta. Az autók miatt a kövesút szélén mentek, s mi­kor elérték a hereföldet, a dűlőbe fordultak. A nagy táblának mint egy negyede volt már levágva; a rendek a fonnyadó, friss széna sűrű illatát párázták. — Várjál csak kislányom, — mondta a gyereknek az öregember. Megálltak. Óvato­san csípőjéhez támasztotta a biciklit, elengedte a kor­mányt, a zsebébe nyúlt zseb­kendőért, kerek, kopott fe­kete kalapját a fejebúbjára tolta, s míg a homlokát tö- rölgette, a fonnyadó rendeket nézte. — Micsoda here? — mond­ta. nem is annyira a kislány­nak. mint inkább magának. Mindenről megfeledkezve bá­mult a zöld messzeségbe, s mohón szívta tüdejére a for­ró, jószagú levegőt. — Fogd meg a biciklit, — s óvatosan a gyerek kezére bízta a kormányon lógó ételes szilkéket, maga pedig átlépte a dülőúti kis árokpartot s már is ott járt a rendek kö­zött. — Harminckilenc nyár ele­jén volt ebben a táblában ilyen here, — mondta ne­kem. mivel magam is a vas­tagszálú s derékig érő, leka­szálva az egész földet elfedő zöld szőnyegben gyönyörköd­tem. — Honnan tudja? — — Volt itt egy darab föl­dem, here volt akkor is ben­ne. De látta volna... Akár­csak ez. Hárman vágtuk a fiúkkal, de megfájdult bele a véknvunk. — És most? — Most Is a fiaim vágják. Csakhát — traktoron, géppel. Nekik visszük az ételt, — s a tábla még vágatlan részé­ben zúgó két traktor felé in­tett. Visszament a biciklihez. A traktor irányába indultunk. — Honnan hozták az ételt? — Csak innen, s a közeli, fákkal övezett tanyák felé mutatott. Három is volt egy­más közelében. — Melyik a maguké? — Mind a három. Egy a magunké, a másik kettő; a fiúké. Nagy a család — nem férne egy helyen. Majd hoz­zátéve: Mi már benn lakunk a vá­rasbán, a feleségemmel, de tavasszal nincs maradásom: a hetvenöt esztendőből het­ven nyarat itt töltöttem .. > Hiába a nyugdíj, kihúzza az embert a tavasz... Ügy nézeget, mutogat a szálas, szikár ember, mint egy időapó, akit ez a föld és ég azért szült, hogy vigyázza a nyarakat: — Élelmesek az asszonyok is. Nyolcvan-száz tojást szed­nek össze esténként a ta­nyákban a tyúkok után. Sül­dő nevelődik, disznó hízik, tehén fejlődik ... Elmosolyodott: — Lám, aztán mégis: , volt világ ez már. A fiatalabbja nem sajnálja. Csak a ma­gamfajta öregcsont. Elköszönt, s hosszú léptek­kel igyekezett a traktorokhoz. Nádasdi Péter nyíre hatnak ki a jövedelem­re, a vásárlásra. Talán közre­játszott az is, hogy sokan a tartós fogyasztási cikkek árá­nak változtatásával is szá­moltak. A miskolci Állami Áruházban azonban mar feb­ruárban megindult a fom- lom és olyan rohammal, hogy a múlt év februári eredmény megduplázódott. És azóta is növekszik a forgalom. — Nálunk — mondja Bán Imre, a Borsodi Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat igazga­tója — márciusban kezdődött a nagyobb forgalom. Ennek ellenére már az első évne­gyedben 10, áprilisban, má­jusban pedig már 20 száza­lékkal volt nagyobb a forga­lom a múlt év azonos idősza­kánál. Különösen megnőtt a tartás fogyasztási cikkek for­galma. A bútorból ugyan ke­vesebbet adtunk el, mint ta­valy, a rádió, a tv azonos szintű, a műszaki árucikkek­nél viszont a növekedés 60-— 70 százalékos. A „sláger” a hűtőgép, amelyből háromszor annyit adtunk el, mint ta­valy, és nagy az érdeklődés a motorkerékpár iránt is. Az OTP-vásárlás is 200—220 szá­zalékkal nagyobb a műit évi­nél. Érdekes következtetéseket nyújtó adatot kaptunk az OTP megyei igazgatóságán is. Tavaly egész évben 157 mil­lió 472 ezer forint értékű áruhitelt kaptak a dolgozók. Az idén, az év hat hónapjá­ban az OTP eddig 109 millió forint hitelt nyújtott, tartós fogyasztási cikkek vásárlásá­hoz. És hogyan oszlanak meg a hitelt kérők? A foglalko­zásról és a keresetről nem vezetnek külön kimutatást. A skála elég széles. Általában azonban a kisebb, az 1600— 1800 forintos fizetésű embe­rek „uralják” az áruhitel túl­nyomó részét. Mit mutat a megnövekedett OTP áruhitel igénylés, a tar­tós fogyasztási cikkek for­galmának növekedése? A közgazdászok úgy vélik, hogy egy ország fejlődése, az élet- színvonal alakulása a tartós fogyasztási cikkek vásárlásá­nál ütközik ki legszembetű­nőbben. Hiszen nyilvánvaló, hogy az a dolgozó vesz tar­tós fogyasztási cikket, mos'é- gépet, porszívót, tv-ét, hűtő- szekrényt, motorkerékpárt, aki nem küzd létfenntartási gondokkal. Az a dolgozó kér áruhitelt, aki — ha vannak is gondjai, ha nem is tudja minden igényét kielégíteni, de nem látja bizonytalannak a holnapot • A tartós fogyasztási cikkek forgalmának felfutása mellett mindenképpen beszélnünk kell a gondokról is. Előfordul amikor egy cikk Iránt meg­csappan az érdeklődés, meg­telik a raktár. Nincs más megoldás, mint a leértékelés, es akkor minden elfogy. Mit mutat ez? Kell az áru, de már nem a régi áron. Vannak olyan áruk is, amelyek jók, de erkölcsileg megkoptak, az igényekkel nem tartanak lé­pést Sok motorkerékpárt hoznak forgalomba, sokat ad­nak el, de az alkatrész ellá­tás nem követi ezt, akadozik. Es ez sok kellemetlenséget bosszúságot okoz. Bútorokból soha nem volt ilyen bő vá­laszték. Újabban (mivel aí Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál kísérleti jelleggel alkalmazzák az új mechaniz­mus egyes elemeit) mód vart az önálló anyagbeszerzésre, S termelő egységgel való köz­vetlen megállapodásra is, Dé még mindig hiányzanak aá egyedi darabok, a tv-asztal, á dohányzó asztal, a konyha- szekrény, stb. Közismert A kávéfogyasztás óriási növeke­dése, de nem tart lépést vele a kávéfőzőgép gyártás. So­kan keresnek egyes hűtőgép-, tv-típusokat. Egyszóval na­gyobb választékra, új for­mákra, nagyobb teljesítmé­nyű berendezésekre van szük­ség. És akad sok apró bősz* szántó dolog. Filléres, forintos áru kell, és nines elegendő, s közben ott hever a raktáron, de az eladó közönyösen kije­lenti, hogy nincs. Ezek azt árnyoldalak, amelyek, ha neirt is okoznak nagy bajokat de kellemetlenek, befolyásolják a forgalmat, a növekvő szük­ségletek kielégítését A tartós fogyasztási cikkek iránt tagadhatatlanul nagy az érdeklődés és igény. Aá országgyűlés legutóbbi ülésért is elhangzott: .......azzal szá­molunk, hogy 1970-ben min­den második család rendelke­zik televízióval és osaknerrt minden harmadik család hűf töszekrénnyel”. Az igénnyel tehát számolnak. Szükséges azonban, hogy a kereskede­lem, illetve a termelő üzent még jobban figyelembe vegyé az igények sajátos alakulását is. |'| Csorba Barn» Jutalmazásra nem jaraso'ják A TEXTIL szakszervezet ja­vasolta, hogy a Könnyűipari minisztérium ne járuljon hoz­zá az olyan üzemek és ezek ve­zetőinek jutalmazásához — például az Élüzem, vagy SZOT zászló odaítéléséhez, — ahol á munkakörülmények nem meg-, felelőek és gyakoriak a bal­esetek. A szakszervezet szük­ségesnek tartja a munkásvé­delmi őrségek támogatását m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom