Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
Wfete*. ms, wmi, L fiSZAKMAÍ5TARORS*.4r, 3 ív. Az erdőbényei szerpentinről délnek fordulva a következő kép tárul az ember szeme elé: túl az agyagos partokon kopasz dombhát, a lankáson gé- roeskút Hatóval. Ide járnak a juhnyájak legelni és delelni. A gerendakávás kút mögött útbaigazító tábla: Sima, Baskó 7 kilométer. Az út meredek, nem is a legjobb minőségű — i dehát errefelé azt tartja a : mondás, hogy Baskóról már a mesze is visszafordul... Mi viszont a kisebbik községre. Sima településére vagyunk kíváncsiak. Az iskola bezárása folytatása egy szerencsétlen valóságnak: kihal a falu. Sok ház kapuján andráskereszt feszül — a beszögelt kapuk és ajtók gyomverte udvarokra néznek. Hidasi Lajos tanácselnök- helyettesi kérdezzük, mit szólt a falu a hírre: a körzetesítés következtében megszűnik a községben a tanítás. — Már hogy’ lenne jó... ? — mondja. — Az ember arra törekszik, hogy a , gyereke a szeme előtt legyen. Elmennek a gyerekek, utána mennek a felnőttek, a szülök, — kihal a falu. Nincs, aki megmunkálja a határt Simának 360 kataszter mezője van, már nem képesek a művelésére. Nyolcvan holdat átadtak az erdőbényei hegy- :közscgnek. Jön át a tanító, mert hallotta, hogy a falu sorsáról,van szó. Bemutatkozik, Csepely Béla, negyedszázada tanít itt. — Egy megoldás lenne.., Mint az Ormánságba, telepítsenek idé is embereket, Különben tíz év múlva kihal ez a falu. A tanácselnök mondja: — Voltak itt vadászni a közlekedésügyi minisztériumból. Tetszett nekik nagyon ez a vidék. Azokkal beszéltünk, hogy legalább autóbusz közlekedjen Sima és Baskó között. Nyolc iskolás gyerekük van. Télen a nehéz utakon hat kilométert gyalogolni nyolc-ti- zenkét éves gyerekeknek —• bizony, az még felnlittnek is sok nap nap után. A völgyről van szó. Az elnök és az igaz^ gató-tanító szavaiból érződik: fáj nekik, hogy csak a völäp' sorsa aggasztja az idegeneket, a falué alig. — A Mátra után ez a vidék is egy eredeti ősvadon. Szabó János megyei vadászati felügyelő mondta: „Meglátod, Hidasi elvtárs, öt év múlva, hogy’ felkapják ezt a vidéket!” — Máris, vasárnaponként, ha végigmegy az ember a völgyön, kocsi kocsit ér. Jönnek Ide, mert szép és egészséges ez a vidék — vigasztalódik a tanító. — És milyen lehetősége lenne még a falunak a telepítésen kívül? — Nagy meny- nyiségű kovaföld van erre. Hőszigeteléshez kell az, de jó és szükséges az előregyártót“, házakhoz is.; i — Szóval, ipar kellene — kérdem az elnököt. — Az. Ipar. Van arra lehetőség. Van tsí-e a falunak. Az erdő is nyújt valamit a megélhetési! et. Gomba. bogyó megterem vadon. A sertés makkon is hízhat, De több ennél az igény, s jogosan. Közel ide a — Mint az Ormánságba, telepítsenek ide embereket — ez a tanító véleménye. PélszAznak, esetleg. (Sajnos, a kaolinbányászok életéről keveset tudtunk meg, mert az akna vezetője nem nyilatkozott...) Ha a völgyi turisztika fellendülne, akkor ez sokat segítene a simaiakem. Hiszen Aranyos után ők érezhetik magukat leginkább e völgy lakóinak. — Voltak egyszer itt a miskolci, meg a pesti rádiótól. Ök is azt mondták, tenni kellene valamit, hogy észrevegyék a völgy szépségét., a „Voltak itt!!!” „Azt mondták!” Különös nosztalgiával emlegetik azokat, akik erről a vidékről szépet, jót mondtak, mondanak. Megjegyzik a nevét s fontosságot tulajdonítanak a kijelentéseknek. Persze, az az igazság, hogy a turisztikát hivatalból esetleg segíteni lehet — de nem lehet a látogatókat „kötelezni”. Ehhez hozzátartozik még egy közmondás: „Segíts magadon, az isten is megsegít!”.., ♦ Még egy pillantás a bényei szerpentinről erre a tájra. Sima már nem látszik. Itt hirtelen bukkannak elő s tűnnek el a falvak, tanyák, ki- sebb-nagyobb katlanokban, teknőkben. Innen mi látszik, ha a tekintetet tovább eresztjük a meredek útnál, s a gé- meskútnál? Egy hegy, mintha óriás megskalpolta volna. A Csonkáson már székül a rozs. Simái föld, erdőbényeiek dolgozzák. Azon túl is hegyek, erdőkkel borítva. Szinte kéklik az egész vidék. Baráth la jós Foto: Agotha Tibor — Télen a nehéz utakon gyalogolni... bizony, az még felnőttnek is sok nap nap után — mondja Hidasi Lajos. Bhn fokit árvízvédelmi készültség a ihe'n felső ssakaszán A gyakori csapadék több kisebb árhullámot indított el a Dunán és fokozatosan növelte ■ folyó vizszintjét. Dunareme- v tónél csütörtök reggel már 513 fi centimétert jelzett a vízmérce. Ezért az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság első fokú árvízvédelmi készültséget rendelt el és megerősített figyelő- szolgálattal' őrzi a folyót. Az északkeleti országrészben és Romániában lehullott sok csapadék rohamosan megduz- zasztotta a Tűr folyót. Ezért a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak alig fél nap leforgása alatt kellett elrendelni első-, másod-, majd harmad fokú árvízvédelmi készültséget. Szerda késő délután azonban Garbóiénál már tetőzött az árhullám és csütörtök reggelre tizennégy centiméterrel apadt a Túr vize. Elsőként cselekedve A gyár párt-végrehajtó bizottságának ülésén — harmadik napirendi pontként — a szakszervezet termelési felelőse számolt be a kongresszusi verseny helyzetéről, eddigi eredményeiről. Nem ígérkezett hosszadalmasnak a téma, azért is tették a napirend végére; a gyárban jó eredményeket értek el a IX. kongresz- szus tiszteletére vállalást tett brigádok, üzemrészek, s a gyár egészét tekintve is, jelentősen javult a munka. A tömör, mindössze három oldalas írásos anyagban sok oldalról, s példák tucatjával bizonyították ezt, mindössze egyetlen mondatot szentelve annak, hogy: „a központi igazgatás műszaki és termelési főosztályain, osztályain nem sikerült eddig biztosítani az üzemrészek számára szükséges támogatást, s ebben jelentős szerepe van az ott dolgozó kommunisták passzivitásának is”. Etem zés és útmutatás A jelentés e mondata fölött nem siklott el a végrehajtó- bizottság: tudomásul .vette az eredményeket, örömmel állapította meg a pozitívumokat, ám ugyanakkor igen alaposan elemezte a központi igazgatásnál mutatkozó passzivitás okait, rámutatva az ott dolgozó kommunistákat összefogó két párt- alapszervezet munkájának hiányosságaira. A példát azért idéztük részletesebben, mert jó bizonyítéka annak, hogy az üzemi pártszervezetek egészséges érzékenységgel reagálnak az aktivizálódó politikai és gazdasági légkör pozitív és negatív jelenségeire, s ezen belül a kongresszus tiszteletére kibontakozott versenymozgalom sokrétű feladataira. A kongresszusi verseny nemcsak termelési mozgalom, hanem politikai és gazdasági feladataink eddiginél is szorosabb összeötvözésé- nek lehetősége. A versenyen belül minden társadalmi és tömegszervezetnek megvan a maga feladata, de a verseny gazdája végsősoron a kommunisták közössége, a pártszervezet. Nem a szakszervezet helyett kell szerveznie, irányítania a termelési versenyt a pártszervezeteknek, de a szakszervezet aktivistájaként dolgozó kommunistának utat mutatva; nem a műszakiak, termelésirányítók helyett biztosítani, megteremteni a munkaverseny anyagi-műszaki feltételeit, de az ilyen beosztásban dolgozó kommunisták kötelességévé tenni ezt, s ellenőrizni annak megvalósulását; nem mások helyett dolgozni tehát, hanem betölteni a maga sajátos, elsőként cselekvő feladatát: ez a pártszervezetek dolga. A részi etek összegezése A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa, harmadik ötéves tervünk célkitűzései és első esztendei feladatai. a bonyolult nemzetközi helyzet, s a gazdasági mechanizmus reformja — mindez nemcsak foglalkoztatja az embereket, hanem kérdések sokaságát szüli, s a kérdésekre válaszolni kell A felkészülés a kongresszusra nem ragadhat meg csak a jobb termelési eredmények elősegítésénél: a kongresszusi verseny — ha átvitt értelemben is — verseny az emberek formálásáért, gondolkodásuk alakításáért, a szocializmus ügyének jobb megértetéséért. Érthető hát, hogy mindebben a kommunistáknak kell a legnagyobb szerepet vállalniok. Az említett párt-végrehajtó bizottsági ülésen ezt úgy fogalmazták meg, hogy „a részletek összegezésének feladata és felelőssége a kommunista kollektíváé”: már akkor felismerni a jelentkező újat, pozitívat, amikor annak csak csírái vannak meg, s már kezdetekor észlelni a negatívat, a visszahúzót. a kedvezőtlent. Feladat ez és felelősség: nagyszerű feladat és megtisztelő kötelesség. Az itt-ott még felbukkanó formalitás elleni harc. a mennyiségi szemlélet további visszaszorítása, á jövedelmezőségnövelő tényezők érvényesülésének biztosítása példa csak arra, hogy a részletekben nem eltemetkezve, hanem azokból Cppen az általánost, a jellemzőt kiszűrve, hol és mit tehetnek a kommunisták, a pártszervezetek. A ,,lendület katonái66 A jelzőt a végrehajtó bizottsági ülésen használta az egyik felszólaló: a „lendület kato* nat"-nak nevezte a kommunistákat, akik személyes példa- mutatásukkal a legtöbbet tehetik a kongresszusi verseny sikeréért. Ahol gond van, ahol fennakadás mutatkozik, ahol nekigyürkőzésre van szükség, ott elsőként a kommunisták vállalják a cselekvő szerepét. Ahogyan társadalmi méretekben e lendületet a párt egészé képviseli, úgy helyileg a párt- szervezetek, s külön-külön minden egyes kommunistának ezt kell tennie. Nem túlzás azt állítani, hogy a kongresszusi verseny már eddig is szocialista építőmunkánk nagyszerű tartalékait tárta és tárja feL A munka további elmélyítése; „finomítása”, új, korszerűbb' munkastílus kialakítása, eredményesebb munkamódszerek alkalmazása vár feladatként pártszervezeteinkre. Tanárok az iskolapadokbart — Szovjet professzorok Sárospatakot» — Újabb iskola Kazincbarcikán Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikombinát szomszédságában megkezdték a Vegyi- és Vasipari Tanulóintézet alapozási munkáit. Az épület a tervek szerint három egymáshoz csatolt egységből áll: a kétemeletes oktatási épületből, az ezzel párhuzamos tornateremből, és a két épületet összekötő, öltözőket, mosdókat, szertárakat magába foglaló nyaktagból. Az oktatási épületben kap helyet a 12 tantermes iskola, és itt helyezik el a vasipari tanműhelyeket. Az udvaron sportpályáikat építenek. A F>ark«sításra is nagy gondot fordítanak: több száz fenyőfát, díszcserjét, virágot ültetnek eL Az új ip>aritanuló intézet építését 1968. december 31-ig szeretnék befejezni. A diákok már boldogan élvezik a nyári szünidő örömeit, a tanárok számára azonban még nem kezdődött meg a pihenést jelentő vakáció. Az iskolákban most tartják az elmúlt tanév munkáját elemző értekezleteket, a középiskolákban ezenkívül, teljes ütemben folynak a levelező tagozati osztályok vizsgái és az érettségi vizsgák, de a július közepéig esedékes tanfolyamokra is sok nevelő indult már el. A borsodi általános iskolai tanárok tanfolyamait Sárospatakon rendezi ez idén is a megyei tanács művelődésügyi osztálya. A napközikben dolgozó nevelők egyhetes tanfolyaméi után, most az igazgatók, osztályfőnökök, úttörő- vezetők ültek be az iskolapadokba. A művelődésügyi osztály képviseletében Károly István elvtárs nyitotta meg ä népes tanfolyamot, hangsúlyozva bevezető előadásában « közösségi nevelésnek, az új pedagógiai cs módszertani eljárásoknak a fontosságát Ezzel egyidejűleg az orosz szakos tanárok részére kéthetes nyelvi szeminárium kezdődött, s ezen közel 100 nevelő vesz részt Borsod városaiból, és községeiből. Külön nagy értékea tanfolyamnak, hogy az előadásokat és a szemináriumi foglalkozásokat nyolc, szovjet professzor és tanár tartja Alexandra Ivanovna Golubova, moszkvai egyetemi tanár irányításával, akik a Szovjetunió különböző egyetemeiről és főiskoláiról érkeztek a Művelődésügyi Minisztérium meghívására Sárospatakra. A falu nyári ellátásáról Beszélgetés az t\I)Z kereskedelmi főosztályvezetőjével Sok összetevője van Vnnak, hogy a nyári mezőgazdasági munkák jó ütemben haladjanak. Ezek egyike az emberekről való gondoskodás oly módon, hogy ne legyen bosszantó hiány egyes árucikkekből. Az F MSZ nyári felkészüléséről beszélgettünk Fischer Pál kereskedelmi főosztályvezetővel. — Zavartalan lesz-e a zöldségellátás? . Jobb lesz, mint az elmúlt evben — válaszolt a főosztály- vezető. — 1965-ben szövetke- ze tóink helyi felvásárlással szaznegyvenegy vagon zöldségfélét hoztak forgalomba, az idén már eddig több mint háromszáz vagon zöldárut szerződtünk le a tsz-eknél és háztáji gazdaságoknál. — Ez azt jelenti, hogy olyan községeket is bekapcsolnak. ahol eddig nem árusítottak zöldségfélét? — Nem. Az a felosztás, amely szerint meghatároztuk. melyik községet lát el a MÉK, melyiket a MÉ'K és a íöldmú- vesszövetkezet együttesen, melyiket csak mi. s mely községek maradnak teljesen önellátók. továbbra is változatlan. Csupán arról van szó. hogy régi elárusító helyeinken több, jobb minőségű és változatosabb zöldáruk kaphatók. — Lesz-e elég hüsitó ital és sör az aratóknak? — Számítani kell rá. hogy nem. Sajnos, sörből még mindig nem kap megyénk annyit, amennvj az igényeknek megfelelne. Hűsítő italt készítő üzemeinket pedig még nem tudtuk úgy felfejleszteni, hogy a csúcsíorgalmi követe! »lényeknek is megfeleljenek. A hiányt gyümölcslével és szódavízzel igyekszünk majd pótolni. Intézkedtünk, hogy falusi elárusító helyeink tartalékoljanak sört estére, amikor a határból hazatérnek az emberek. — Es a 'tatárba visznck-e ki {damit? — Igen. Sört, hűsítő italt, dohányárut es fagylaltot Ez a szolgáltatás biztosabb lesz ha a termelőszövetkezetek járművel segítenek, ahol erre szükség van. A költségeket mi megtérítjük, sajnos, még nem áll rendelkezésünkre elegendő gépkocsi, hogy minden igénvt úgy tudjunk kielégíteni, ahogyan szeretnénk. — Tudnak-e segítséget pdtii az étkeztetéshez? . r Tudnánk, ha lenne ilyen ínfuíu M! már tavaly is aján- í ttUK a tsz-eknek, hogv konyháink készítenek egytál ételecet. amit ki lehet szállítani a natarba. ügy is lehetne, hogy a termelőszövetkezet adná a nyersanyagot, konyháink p>e-- dig elkészítenék. Mondom, máéi ajánlottuk, de nem tudom miért, nem igénylik sehol. Pedig főleg az asszonyok dolgát könnyítené ez a szolgálatunk., Elmondotta még Fischer Pál;» hogy az élelmiszer ellátásban sem lesz fennakadás. kaolin-bánya. Am ezek az emberek a magassághoz, a hegymászáshoz szoktak hozzá, fi bánya meg függő.., Meí mennyi embernek ad munkát!
