Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
4 fcSZAKJVIAGtAROBSZAO Vasárnap, 19OT. MTtns Sí. A valóság „nyelvtana" - három „dimenzióban" — Deme Lász! S Elöljáró beszéd A nyelvi műveltség: feltétele, része és jele is egyben az általános műveltségnek. S éppen ezért: minden olyan alkalmat és művet, mely ezt a nyelvi műveltséget gyarapítja vagy gyarapíthatja, és terjeszti vagy terjesztheti: nyereségnek számítunk, méltányoló figyelmünkben részesítünk. A nyelvi kulturáltság, éspedig mindenekelőtt az anyanyelvi kulturáltság emelkedő szintje „össznépi” viszonylatban: politikai kérdés is, pártügy is, ha úgy tetszik. Hiszen nélküle jól, meggyőzően és hatékonyan aligha tudnánk munkálkodni olyan elsőrendű fontosságú közérdekű, politikai céljaink megvalósulásán, mint pl.: szocialista társadalmi együttélés, rendszerünk demokratizmusának szélesítése és mélyítése, az Igazi hazaíiság érzésének erősítése. világnézeti nevelés, ízlésfej leszlés, tudatformálás stb... E meggyőződéstől áthatva közölt már lapunk több ízben is a közelmúlt években figyelemreméltó méltatást olyan új kiadványokról, melyek nyelvianyanyelvi műveltségünket gyarapítják, a nyelvi-anyanyelvi kultúráltsagot terjesztik ... 2 Kis könyv — nagy mű Ilyen kiadvány Deme László: A nyelvről — felnőtteknek című könyvecskéje, meiy tavasszal jelent meg, — olcsó áron, de sajnálatosan, csupán — nálunk már kevésnek számító! — 3500 példányban ... Kis könyv, de nagy mű — így jellemezhetnék a legtalálóbban, ezt az okosan és érdekesen megírt értékes munkát. Szerzője a mai magyar nyelvész-gárda „derékhadának” egyik vezető egyénisége, akinek minden megnyilatkozására épp úgy érdemes odafigyelni, mint — kétségtelenül „népszerűbb” — kortársának, a szinte már fogalommá vált Lörincze lMjosnak írásaira, előadásaira. > A nyelvről — felnőtteknek című könyvecske, éppúgy, mint általában egész mai magyar nyelvészetünk, a magyar nyelvtudomány szép örökségét, legjellegzetesebb és legértékesebb hagyományát folytatja. Modern értelemben vett nyelvtudományunk ugyanis — a múlt század második felére tehető igazi kibontakozása óta, de már a felvilágosodás korabeli kezdeteiben is — általában mindig a haladás fáklyavivője volt. Legkiválóbb művelői szaktudományi tevékenységüket a szélesebb értelemben vett haladó gondolat — végeredményben tehát a haladó politika — szolgálatában végezték. És nem voltak „csupán tudósok”: megtiszteltetésnek és „rangnak” tekintették, hogy széles tömegek,számára is írjanak és előadjanak. Általában kiváló népművelőkké, ismeretterjesztőkké, a tudomány népszerűsítőivé is váltak, — hiszen annak, ami e funkció legfőbb záloga: a világos és félreérthetetlen, szép és szemléletes. magyaros előadásmód, — annak a nyelvtudós, a nyelvész, a nyelvművelő igazán birtokában lehetett... (Minden esetleges — jelentéktelen — kivétel nyelvtudományunk máig számított történetében: csupán a szabályt erősíti!.. .) — E szép örökség hűséges átvétele, e szép hagyomány töretlen folytatása a fő vonása Deme László munkásságának is, kiváltképpen pedig könyvecskéjében, amelyről most szólunk. A mű, bár részben több, s más is, mint nyelvtan, végeredményben „nyelvtankönyv”. S mint ilyen: minden eddiginél újszerűbb, érdekesebb (bár figyelem-összpontosítást követelő, kevéssé „olvasmányos" részei is vannak) és mélyebben járó. Azért pedig, mert marxista-leninista alapozású, szemléletű és módszerű, i.nyelvtan”, illetve nyelvkönyv. ó: A nyelvről « Hogy ez mit jelent, ezt mi bizonyítja, e cikk további részleteiből kiderül. Egy bizonyító ismérvet nyomban már itt megemlítünk: alaphangnemét, amely beszélgetés, meggyőzés, szeg fejére ütő agitatív szemléltetés (nem ábrákkal, hanem a stílus szemléletességével!) mindvégig, az első hangmeg- ütéstől a folytatást ígérő búcsúvételig ... 3 Nyelvtan — és mégsem „nyelvtan” Könyve „műfaját” illetően a záró fejezetben arról tesz vallomást Deme László, hogy konkrét és rendszeres nyelvtant adni — nem is volt célja. A nyelv néhány alapkérdését kívánta megvilágítani, és boncolgatta. Anyanyelvűnkből: az olvasó számára legismertebb nyelvből vette a példákat, de a nyelvről beszélt... — Ám a nyelvészetileg nem szakképzett olvasó, tehát az olvasók többsége mégis azt fogja látni, hogy — talán a hangtant, a helyesírási és a nyelvhelyességi problémákat kivéve — a „nyelvtanban” egykor tanult fejezetek (szófajok, szóalkotás, mondatrészek, mondatelemzés, a mondatfajták stb.) alkotják e könyvecske „törzsanyagát”, — legfeljebb: nem a megszokott, a hagyományos iskolai sorrendben, hanem egy másféle — újszerűbb, érdekesebb, mélyebben járó — rendszer, koncepció, máséle — újszerűbb, érdekesebb, mélyebben járó — gondolatmenetében ... Ezért ítélt úgy e sorok frója, hogy e könyvecske műfaja: nyelvtan és mégsem „nyelvtan”. Több és más. — a „többletet” minőségben értve. Mindenekelőtt azért, mert a hagyományos „nyelvtan” mögé, elé és utána tekint és világít. A nyelvtan e koncepcióban: a nyelv szerepének, rendszerének, működésének következménye és mutatója, a nyelv alapkérdéseinek illusztrációja csupán. (Ennélfogva ..érthetőbb”, mint a hagyományos nyelvtan') így az a „nyelvtan”: nem unalmas, nem fárasztó, s a vele való megismerkedés nem érdektelen. A nyelvtant és kategóriáit, általában a nyelvi formákat és eszközöket Deme, helyesen, (és ellentétben szinte valamennyi, még legújabb „kis” és „nagy” hagyományos nyelvtankönyvünkkel is!) nem öncélnak, nem végső adottságoknak veszi, hanem olyasvalamiknek, mint amelyek bizonyos fontosabbat csupán kifejeznek: társadalmi követelményeket és szándékokat, a valóság és a gondolkodás összefüggéseit, dialektikáját, egyszerre logikai és pszichológiai úton-módon!... Főképp azzal mélyíti tovább — a legközvetlenebb modern előzmények után is — nyelvtan-írásunkat, hogy a beszéd és a nyelv összefüggésén kívül azonosíthatatlanságukat is feltárja. Idézzük: „Beszéd és nyelv sémiképp sem azonosítható egymással, de egymástól el sem választható. A nyelv a beszéd anyaga, a beszéd a nyelv létezési formája ............. A nyelvet i smerni annyit tesz, mint ismerni az adott társadalom fogalmait a valóság részleteiről, s e fogalmak neveit. Beszélni viszont azt jelenti: a magunk gondolatainak megformálására és közlésére használni fel a nyelvel, mint eszközt ” 4 Nyelv és társadalom Ez a címe a könyv első — több fejezetből álló — nagyobb egységének. Itt a nyelv legáltalánosabb sajátosságairól, egyáltalán társadalmi eredetéről és szerepéről, jelentőségéről kapunk alapvetést. Emeljük ki belőle a nyelv meghatározását: .............. a társ adalomban élő emberek gondolatközlő eszközrendszere, felnőtteknek mely a valóság tükrözésére alkalmas jelekből áll”. A nyelv tehát emberi jelenség és vívmány, mélységesen és kizárólagosan emberi; társadalmi tulajdon: a beszéd pedig: társas tevékenység. A munka, a gondolkodás és a nyelv egymással kölcsönhatásban, dialektikus együttfej- lődéssel emelte ki az embert az állatvilágból. Rendkívül fontos továbbá e részben annak igen határozott meglálapítása is. hogy a nyelv nem önmagáért létezik, hanem a gondolatcsere és a nemzedékek közötti tapasztalatcsere biztosítására. Ezért két, látszólag egymásnak ellentmondó feladatot kell megoldania: állandónak kell lennie és szakadatlanul változnia is kell!... Éppen ezt az utóbbi törvényszerűséget nem értik a dogmatikus — szemellenzős „nyelvőrök”, s így lesznek nyelvművelők helyett, a nyelv „csendőrei”, akik nem értvén a változás dialektikáját — tűz- zel-vassal irtanak (tanári, olvasószerkesztői, korrektori, lektori minőségükben és „hivatalukban”) minden „szokatlan”, egyéni erőre, ízre, színre, zamatra valló szót, szófűzést, alkalmi jelölést... — A bürokratizmus denevértanyáit e téren is {el kell számoini! 5 Nyelv és valóság Ez a második nagyobb egység a könyvben. Ebbe illeszkedik a hagyományos „nyelvtani” törzsanyagból a szótan, az alaktan és a jelentéstan leglényegesebb problémáinak kőre. Ebből a nagyon gazdag részből két igen értékes és újszerű megoldásra mutatunk rá. Az egyik: a nyelv valóságtükröző lényegének és szerepednek feltárása, az általános nyelvszemléletnek a valóság egyetemes érvényű marxista dialektikája szerinti kialakítása. (Különösen értékes a 35—15. lapokon olvasható fejtegetés). A másik: a szó fa jók ennek megfelelő, jelentéstípusok szerinti, funkcionális felosztása és rendszerezése. (Legalább végső összefoglalását nézze meg e rendszernek az olvasó, a 62. lapon, ha kezébe kerül a könyv!) 0 Nyelv és gondolkodás A könyv harmadik egysége, fő része sorakozik ez alá az összefoglaló cím alá: — a hagyományos nyelvtan keretei között gondolkodva: a mondattan (mondatrészek, mondatelemzés, mondatfajták). Itt újszerű — és természetesen helytálló — a szubjektív valóság szempontja a mondattanban. A mondat ugyanis az objektív „valóságról szól ahol viszonyul, de mint ítélet: az észlelő énen, a beszélőn keresztül tükrözi a valóságot. Ezért a mondatban nem kereshetjük a közvetlen valóságvonatkozásokat, mint a nyelvben; közvetlenül csak a gondolatot kereshetjük benne, s a valóságot csak a gondolkodáson keresztül. Még amikor olyasmit fejez ki a mondatunk, ami tökéletesen megfelel az objektív valóságnak, („ A hőmérséklet mínusz öt fok” pl.), tehát ami nem megítélés kérdése, hanem ténykérdés: ez is csupán annyit bizonyít, hogy észlelésünk, gondolkodásunk helyesen tükrözi a valóságot, s az adott mondatban kifejezett ítéletünk helytálló ... A mondatok hagyományos felosztását (kijelentő, kérdő, felkiáltó, óhajtó, felszólító) adja ugyan Deme végeredményként, de olyan előzményből, amely egyszerre veszi tekintetbe e hagyományos mondattípusok társadalmi szándékát (milyen viszonyt fejeznek ki beszélő és hallgató között) és a bennük kifejeződő pszichológiai tartalmat, mozzanatot (gondolat, érzelem, akarat). „Újítás” az alárendelt ösz- szelett mondatoknak — mclkönyvéről — lékmondatai alapján „mondatnyivá dagadt mondatrészekként”, a mellérendelteknek (s általában az. összetett és többszörösen összetett mondatoknak) pedig halmozás, ítélethalmozás eredményeiként való felfogása és tárgyalása. Örvendetesek a mondatelemzésére egyszerű 119—121. 1., többszörösen összetett: 128— 131. 1.) adott példái. — Arra nevelnek ezek, hogy szakadjunk el a formális grammati- zálástól, s a mondatok belső logikáját és belső struktúráját fedezzük fel, tárjuk fel. — vagyis: valóságtartalmulzat. gondolatukat nézzük, azt, amit mondani akarnak, mert ez „szerkezetük” kulcsa, előidézője! Nem a „szerkezet” érteti meg a mondatot, hanem annak tartalma alakít ki egy magának megfelelő szerkezetet. Innen kell hát megközelíteni, megfejteni, ha ügy tetszik: „elemezni”, — nem pedig a fordított úton: formális, szerkezeti oldata felól!... — Sok, a nyelvtant is értelmesen, szépen tanító magyartanár érezheti úgy, hogy megkapta a tudomány „szentesítését” is eddigi ösztönös kísérleteire és gyakorlatára, a tanítványok biztonságosabb elemzőkészsé- gébol nyert „szentesítés” mellé!... E A három „dimenzió“ „Dimenziótlan" nagyságrendű nyelvi elem Deme szellemes és szemléletes, helytálló koncepciójában: a jelentés nélküli hang; „egydimenziósa szó; „kétdimenziós”: a mondat; a „háromdimenziós” nagyságrend egysége: a beszéd- mű, a befejezett és lezárt, teljes közlés, a nyelvi működésnek egyetlen önálló létezője... Alighanem e „harmadik dimenzió” „felfedezésében” és jelentőségének erélyes hang- súlyozásában kell látnunk Deme László könyvecskéjének legnagyszerűbb, mert legokosabb és legdinamikusabb gondolatát! Mert valóban: semmit sem ért a nyelvből (és a „nyelvtanból” sem persze!), aki megáll a legmagasabbnak vélt nagyságrendű elemnél, a — többszörösen összetett — mondatnál. Hiszen ,.a mondat sohasem önmagában áll, hanem a beszédössze- fügésbe, a helyzetbe beágyazva jelenik meg; a mondat nem szerkezeti, hanem gondolatközlési alapegység, s része az is, ami ki fejezeti énül járul hozzá a megértéshez ... ... A való életben beszédművekben beszélünk, beszédművek alkotásával végezzük el a gondolatközlés munkájút.. 8 Zárszó A tudományncp3zerúsitö müvek: népszerűén bár, de — tudományosak. Nem mondhatnak le bizonyos fogalmak, kategóriák pontos használatáról. E könyv olvasóinak is meg kell vívniok majd bizonyos küzdelmet, amíg megértik, egymástól megkülönböztetve, össze nem cserélve tudják használni a fonéma, glosszéma, grammé- ma, lexéma, morféma, szintagma fogalmát pl... De az ilyesféle nehézségek közepette és ezek ellenére is örvendetesen tapasztalhatják, hogy milyen termékenyítő hatású még a „nyelvtanban” is a marxista gondolkodás. Hiszen annak fényében megfürdetve, a látszólag hagyományos grammatikai rendszer is felfrissül, életre kél, a valóság tükrévé, tehát: meg- érthetővé és élvezhetővé válik!... ... Gyárfás Imre Virágosaid élei Tardi Kovács Sándor fametszete AKÁC ISTVÁN: j Sorsom fényeivel Lázam hamvasztom el naponta, — a szivem önnön-tulajdonom; áradón, emberül, lobogva sikolthatnék a csillagokra, > s társaim hű szavát hallgatom ... Tly vívódásokból lesz a tiszta eszme, { s igy leszek én is egészen szabad, s így enyhítem, törvényes, nagy útra kelve, a föld tűz-forrásánál szomjamat. Ó, fohászom akkor harsan virágba, ha majd hitem szerelemig hevít, a mindenség lét-titkait kitárja, — s sziláján cgy-örök ölére zárja boldog sorsom szárnyas fényéveit! Az 1600-as evekből származó színes kályliacscnipékct találtak Sárospatakon A sárospataki Rákóczi várkastély egykori trirútárius kolostorát a szerzetes rend megszűnése után gazdasági helyiségeiének és lakásoknak használták. Az 1650-es évekből származó épületet most az idegenforgalom szolgálatába állítják és abba minden igényt kielégítő szállodát építenek. A föld kitermelése során, mintegy 2 méter mélységben érdekes leletek kerültek napfényre, és középkori lakóépületek nyomaira bukkantak. A Magyar Nemzeti Múzeum régészei a középkori házmaradványok között több, 1600- as években készített, szárnyas angyalfej domborművel díszített, zöld színű kályhacsempet találtak, szánt« teljesen ép állapotban. A leletek azért érdekesek, mert ilyen típusú, rézoxid tartalmú, zöld ólommázzal bevont csempék még nem kerültek elő Patalton. A szakemberek szerint a csempéket minden valószínűség szerint sárospataki fazekasmesterek készítették. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Pataknak már a habánok letelepedése előtt fejlett cserépipara volt. Az ásatásokat 5 méter mélységig folytatják. A régészek remélik, hogy további középkori házmaradványokra és értékes leletanyagokra bukkannak. Mintegy tízezer bérlet az új népmiivelciiesi évad 95 hangversenyére Megyénkben az elmúlt évek ismeretterjesztő munkájának ei edményeként egyre többen igénylik a komoly zenét. A lakosság ilyen irányú kérésének kielégítésére érdekes és gazdag programot dolgozott ki a megyei tanács művelődésügyi osztálya és az Országos Filharmónia. Októbertől január végéig a különböző településeken 96 nagyobb szabású hangversenyt rendeznek, amelyekre mintegy 10 ezer bérletet adnak ki. Ilyen négy koncertből álló hangversenysorozat lesz a felnőtt lakosság részére Mezőkövesden, Ozdon és Sátoraljaújhelyen. Ezeken a miskolci, a postás, a belügyminisztérium és a MÄV szim- fónlkusok zenekara klasszikus és ma élő szerzők műveit szólaltat iák meg. Az elmúlt esztendők tapasztalatait figyelembe véve tovább növelik az ifjúsági hangversenyek számát is. így 16 helyen — köztük Tiszasze- derkényben. Ormosbányán, Sárospatakon, Edelényben — 64 koncertet tartanak, amelyekre 6 és fél ezer vendéget várnak. Az idén először a Szakszervezetek megyei Tanácsával közösen hangverseny-sorozatot indítanak a nagyobb ipartelepeken • is. A komoly zene megszerettetésére és megismertetésére több mint 30 községben úgynevezett klubhangversenyeket rendeznek. Az ismeretterjesztő koncerteken a megye zeneiskoláinak tanárai a klasszikusok műveiből adnak elí részleteket, s a hangverse nyék szüneteiben ismertetil az előadott mű monda ni való» ját, szerzőiének életét és munkásságát. A kijelölt községek művelődési otthonaiban októbertől a jövő év februárjáig több mint 100 ilyen kluíb- hangversenyre kerül sor.
