Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
2 ESZAKMAGTARORSZAG Péntek, 1966. Julias 1, A szovjet-francia nyilatkozat Moszkvában csütörtökön szovjet—francia nyilatkozatot adtak ki. A dokumentum megállapítja, hogy a Szovjetunió éi Franciaország kormánya úgy döntött: rendszeressé teszi konzultációit és „közvetlen hírközlési összeköttetést létesít a Kreml és az Elysée palota között.” Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgor- vij elfogadta De Gaulle tábornok meghívását, hogy tegyenek hivatalos látogatást Franciaországban. De Gaulle tábornoknak június 20-a és július 1-e között a Szovjetunióban tett látogatása alapvető hozzájárulás a Szov- jtunió és Franciaország egyetértésének fejlesztéséhez” és . a látogatás megszilárdította az újjászülető európai bizalom érzését” — hangzik a nyilatkozat. A szovjet—francia nyilatkoztot szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, francia részről Charles de Gaulle elnök írta alá. A két fél tárgyalásain az európai^ problémákra fordították a fő figyelmet, mindenekelőtt az európai biztonságra és a német kérdésre, „amelyekről a felek eszmecserét folytattak”. A két kormány egyetért abban, hogy „az európai biztonság problémáit mindenekelőtt európai keretek között kell megvizsgálni. Síkraszálltak azért, hogy meg kell teremteni „a szükséges feltételeket a megkötendő egyezmények számára”. Egyebek között hitet tettek a nyugati és keleti országok közötti feszültség enyhítése mellett. A Szovjetunió és Franciaország számára az első cél „normalizálni, majd fokozatosan fejleszteni a kapcsolatokat valamennyi európai ország között, valamennyi ország függetlenségének tiszteletben tartása és a belügyei- be való be nem avatkozás elvei alapján”. Az indo-kínaí félszigeten kialakult helyzet „egyre nagyobb aggodalmat okoz a vietnami háború kiéleződése miatt”. A Szovjetunió és Franciaország kormányai „továbbra is úgy vélekednek, hogy a kialakult helyzetből, amely veszélyezteti a békét, az egyetlen lehetséges kiutat az 1954. évi genfi egyezmények alapján történő rendezés jelenti, amely ■kizár minden külföldi beavatkozást Vietnamban”. A felek hangsúlyozták, hogy az atomfegyverek elterjedése veszélyezteti a békét, és kijelentették, „az atomfegyverrel rendelkező hatalmaknak meg kell vitatniuk, milyen eszközökkel lehet elérni e területen az igazi leszerelést”. A nyilatkozatban jelentős figyelmet szentelnek a szovjet—francia viszonynak, mindkét fél minden tőle telhetőt el akar követni e kapcsolatok maximális fejlesztése érdekében. Elvi megállapodás született egy állandó szovjet— francia bizottság megteremtésére az érvényben levő kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki egyezmények teljesítésével összefüggő gyakorlati kérdések rendszeres megvizsgálása céljából. A világűr békés célú fel- használásában való együttműködésről, valamint a két ország tudomán/os-műszaki és gazdasági együttműködéséről, úgyszintén a csütörtökön Moszkvában aláírt megállapodás lehetővé teszi, hogy „fokozzák a két ország közötti cserét és bővítsék az együttműködést a tudomány és technika területén”. A Szovjetunió és Francia- ország megállapodott abban, hogy konzuli egyezményt köt és ezzel a céllal a közeljövőben tárgyalásokat kezd. A felek kifejezték azt a meggyőződésüket. hogy az árucsereforgalmat az 1965—69. évi ötéves kereskedelmi egyezményben előirányzott szinten túl is ki lehet terjeszteni. • A szovjet—francia nyilatkozaton kívül, aláírták a Szovjetunió kormányának és a Francia Köztársaság kormányának megállapodását a világűr békés célú tanulmányozása és meghódítása területén megvalósítandó együttműködésről. valamint aláírták a tudományos—műszaki és gazdasági együttműködési egyezményt. Az egyezményeket kormányuk megbízásából Andrej Gromiko és Maurice Couve de Murville külügyminiszterek írták alá. A szovjet—francia dokumentumok ünnepélyes aláírásánál jelen voltak a szovjet kormány és az SZKP vezetői. Francia részről a De Gaulle elnök kíséretéhez tartozó személyiségek voltak jelen. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány csütörtökön a Kreml nagypalotájában fogadást adott De Gaulle francia köztársasági elnök tiszteletére. A fogadáson Koszigin és De Gaulle mondott beszédet. A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány elnökének és a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának közös előterjesztése alapján megvitatta és jóváhagyta azt a megállapodást, amely a kormány vezetői és a SZOT titkárságának tagjai között jött létre az állami-gazdasági szervek és a szakszervezetek munkakapcsolatáról, a so- ronlevő gazdasági feladatok megoldásában való együttműködésről. A földművelésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a nyári mezőgazdasági munkákról, a gabonabetakaritásróL A művelődésügyi miniszter beszámolt a szocialista országok felsőoktatási-, illetve művelődésügyi minisztereinek Moszkvában tartott tanácskozásáról. A kormány a tájékoztatókat tudomásul vette. A minisztertanács megtárgyalta tps elfogadta a kormány, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság második félévi munkatervét. Újabb amerikai légitámadás a VDK fővárosa ellen (Folytatás az 1. oldalról.) vevői és követelték: azonnal vessenek véget az imperialisták a véres terrorakcióknak, szüntessék meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását Az Országos Béketanács elnöksége az USA budapesti követségének ügyvivőjéhez tiltakozó táviratot küldött és követelte a VDK elleni bombázások azonnali beszüntetését. Azon a fogadáson, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány adott De Gaulle francia köztársasági elnök tiszteletére, Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kijelentette: az Egyesült Államok kormányának újabb esztelen lépése nőm hoz majd számára sikert, ellenkezőleg, még bonyolultabbá teszi helyzetét és meggyorsítja az agresszor vereségét. A UPI és az AP hírügynökségek saigoni bejelentésre hivatkozva közlik, hogy az Egyesült Államok légierejének és haditengerészetének repülőgépei csütörtökön ismét megjelentek Hanoi térségében és támadást hajtottak végre különböző célpontok elleni Államcsíny Irakban? A MEN hírügynökség kairói jelentése szerint Irakban csütörtökön államcsíny-kísérletre került sor. A puccs jellegéről, résztvevőiről más jelentés eddig nem érkezett. Az iraki kormány előző nap állapodott meg a kurd felkelőkkel a polgár- háború befejezésében. A bagdadi rádió a szokásos hullámhosszakon Aref elnök közleményét sugározza. Az Aref nevében elhangzott közlemény szerint „gyűlölködő kalandorok egy csoportja” kísérletét tett kormányának megdöntésére. Ez azonban nem sikerült és a hozzá hű egységek helyreállították a rendet az ország egész területén. Az összeesküvés több résztvevőjét letartóztatták, közöttük —; mondotta a rádió Aref Abdel Razakot. Az Aref elnök nevében beolvasott bagdadi rádióközlemény hozzáfűzte, hogy a lázadók elfoglalták az észak-iraki Moszul repülőterét és bombázták Bagdadban az elnöki palotát. A palota ellen végrehajtott repülőtámadás következtében két személy életét vesztette és hatan megsebesültek. A Keuter-iroda úgy értesült, hogy néhány laktanyaépület lángol. A hidakat lezárták, a rádió épületét tank őrzi. Gizenga Kairóban Gizenga, a kongói nép szabadságharcának egyik legismertebb vezetője, Lumumba harcostársa megszökött Kongóból és a napokban megérkezett Kairóba. Az Ahram jelentése szerint Gizenga Kairóban megkísérli a kongói szabadságharcosok közt támadt ellentétek eloszlatását és a hazafiak egységfrontjának megteremtését IS' jem akarom nevén nevezni a tanyavilágot, ahol ennek az írásnak az élményeit kaptam ét adatait összegyűjtöttem; sok olyan motívuma vhn, amelyet kíméletből el kellene hallgatnom, mert igazlalanul szakítanék fel régen behegedt sebeket, s oktalanul támasztanék ellenkezést egymással megbékélt emberek között. A kímélet diktálta hallgatás viszont arra kényszerítene, hogy arról ne szóljak, amit a leghangosabban kell elmondanom. Állok a katedra előtt, mellettem fiatal tanárnő. Oroszul köszönti a gyerekeket: „Zdrásztvujtye, gyétyi!” ök visz- sza rá kórusban: „Zdrásztvujtye, ucsi- tyelnyica!” Orosz órán vagyok az ösz- tzevont hetedik-nyolcadik osztályban. Most hosszabb orosz kérdés következik, amelyből egy árva szót sem értek, kivéve a keresztnevemet, amely minden nyelven Zoltán. Válasz: néma csend. Szorongva s bűntudattal nézek hol a feszes vigyázzban álló gyerekekre, hol a tanárnőre. (Hetedik gimnazista koromban megbuktam latinból!) — Na, mit mondtam? — bíztatja most már a tanárnő magyarul az osztályt. Kis várakozás, aztán jelentkezik középütt a harmadik sorból egy szőke kislány, s lefordítja a mondatot, amely úgy szól, hogy a mai órán megmutatják nekem, mit tudnak ők oroszul. A tanárnő elégedetten bólint, rámnéz. Én szaporán bólogatok, s végre elég bátorságot érzek ahhoz, hogy felüljek o dobogóra, a katedra mögé. Közben az jut eszembe, hogy olyan lehetek most, mint valami tanfelügyelő. Ettől megrémülök, s mosolyogni próbálok, de érzem, olyan merev a képem, mintha hidraulikus sajtóval préselték volna horganyzott bádoglemezből. Nézem, hallgatom a szőke kislányt. oki már új orosz mondatot fogalma s lassanként felsejlik bennem, hogy néhány hónappdl ezelőtt, amikor először jártam itt a tanyán, már találkoztam vele. Szavalt az ünnepségen. Feszes, Fábián Zoltán: Katedra előtt keskenyre szorított ajkáról ismerem meg és tiszta, okos homlokáról. Középütt elválasztott, szalmaszőke haját simára lefésüli, kétoldalt szoros var- kocsba fonja, úgy viseli. Egész kis lényéből nagy-nagy önfegyelem sugárzik és lefegyverző nyíltság. Az első alkalommal is feltűnt nekem, fenn, az összetolt politechnikai asztalokból. barkácsolt színpadon, de nem marta belém magát annyira, hogy néhány óra múlva az újabb benyomások, az újabb érdekes arcok el ne homályost- tolták volna a képét. Most azonban, a tanári asztalnál ülve, a tanterem sűrű felejthetetlen szagát magamba szíva, nemcsak a magam iskolás emlékei jönnek elő; visszaemlékszem első itteni látogatásomra, s még az is eszembe jut, hogy frissenvasalt, fehér kötény volt a kislányon, meg sötétkék mackónadrág, és kétfelől a kikeményített fodrot szorongatta, úgy szavalt. Érdemes lenne leírnom az egész orosz órát, azt a bámulatos pedagógiai munkál, amellyel ezeket a tanyasi gyerekeket oroszul írni. olvasni és beszélni tanítja a tanárnőjük, aki — saját bevallása szerint — maga is nagy kínnal tanulta meg a nyelvet, s ma is zavarban van, ma is kétségbeejtő gátlásokat kell legyőznie magában, mielőtt oroszul megszólalna. Talán éppen ezért tud jól tanítani, talán éppen ez teszi öt képessé arra, hogy megértse taníti'ányai félelmét a kiejtett idegen szótól. Maradjunk a szőke kislánynál. — Egyik legiobb tanuló, egyik leg- kedvesebb gyerek az Iskolában — mondja óra után a tanárnő. — Nagyon szerelem: — Rámnéz: — S tudja, milyen szülők gyermeke? Nem tudom'. — Heten vannak testvérek. Ö az ötödik gyerek. Nyolcán lennének, de a negyedik gyerek pár hetes korában meghalt. Nem tudom, hogyan történt, nem tudom megérteni, de így mondják, s így is van: az apa egyik éjszaka részeg fővel megölte a gyereket. — Mikor történt? — Valamikor, a háború után, — Iszonyú! — Becsukták az embert, aztán amikor kiszabadult, ott folytatta az életet a feleségével, ahol megszakadt. Még négy gyerek született. A négy közül az első ez a kislány. — Kicsit később hozzáteszi: — Nem tudtam volna többé amellé a férfi mellé lefeküdni. — Nem lenne kár, ha nem született volna meg ez a kislány? Nem hiányoznék a világból? — Igaza van, de akkor is. — Megborzong: — Nem tudtam volna megtenni. — Mit csinált volna három kis éhes poronttyal, egyedül, itt kinn a homokon? Hirtelen felélénkül: — Látja, éppen erről van szó. Tegnap azt kérdezte, miért járnak el dolgozni a lányok? Ezért. Ez volt itt a lányok, asz- szonyok sorsa évtizedekig, azóta amióta az első telepesek megkapaszkodtak ezen a homokon. A mai lányok azért vállalják a napi hat-hét órás utazást, hogy megszabaduljanak ennek a világnak még az emlékétől is. — Ez nyilván csak az egyik ok. — Az egyik, de sokkal fontosabb, mint gondolná. Én asszony vagyok, két kisgyermekem van, és megértem őket. fines tovább sem vita, sem kérdés; a szonda oly melyre hatolt. hogy visszább kell húznom. A képhez annyi tartozik még szorosan, hogy ez a tanárnő nem tanyasi lány; Budapesten nőtt fel, a Szent István park egyik tágas, minden kényelemmel elátott lakásában. Ct év« tzuvíí itt, amióta férjhez ment. Táj ékozlattí a miskolci utak lielpetéről \ álasz az Északmagyarország cikkérc ív' Az Északmagyar ország június 15—i számában „Vigyázat, életveszély” cím alatt megjelent cikkével kapcsolatban a következőkről tájékoztatom a lap olvasóit. A cikk fontosabb megállapításaival — különösen a közutak átépítése miatt adódó közlekedési nehézségekre történt utalással — egyetértek, bár a helyenként szatirikus hangot megütő cikk az objektivitás rovására sok túlzást tartalmaz. Városunkban ma különösen sok gondot okoz, hogy az utak fenntartása mellett meg kellett kezdeni meglevő úthálózatunk (különösen a fontosabb, nagyobb forgalmú utak) felújítását, korszerűsítését és az alattuk vezető közművek — víz, gáz, elektromos- és postakábelek, szennyvíz, esővíz csatornák — cseréjét, illetve ahol hiányzott, ezek elhelyezését A költséget és a munkák volumenét tekintve, a belső városi utak kiépítése elsősorban közműfelújítási, közműfejlesztési feladat, amivel természetesen együtt jár az utak korszerűsítése is, A városon át veiető főközlekedési útvonalak rekonstrukciójának megkezdéséről a sajtóban, tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon és más fórumokon is tájékoztattuk már a lakosságot. A főközlekedési utak rekonstrukciója a következő években a munkák nagyságrendje és földajzi adottságok miatt is rendkívül megnehezíti a közlekedést, de a város lakossága számára is sok kényelmetlenséggel jár. Az átépítés során eddig elkészült a Miskolc—Budapest kötötti útnak a Cementgyár— Eperjesi utca közötü szakasza (Hejőcsaba), a Felszabadítók útja, Szemere utca, a Széchenyi utcai szakasz és a József Attila utcai útszakasz a Sajó- hidig. Elkészült a Miskolc— Eger közötti út Hunyadi utcai szakasza, a Marx tér—Diósgyőr közötti szakasz. Folyik a Miskolc—Budapest közötti útvonal Eperjesi utca—Fetneházi utca közötti szakaszának korszerűsítése, ahol aluljáró is készül Hejőcsaba előtt. Ez évben negkezdődik a Sajó-híd építése. 1967-re van előirányozva a Miskolc—Eger közötti út Hoffmann Ottó utcai sza- kaszánik átépítése. A harmadik ötéves terv során a KPM tervezi a Miskolc—Ózd közötti út Hősik tere Repülőtéri út közötti szakaszának korszerűsítését Megkezdtük néhány fontosalb belső városi útvonal átépítésé, így befejezés előtt áll a Kih Béla utca átépítése, elkészült a Bajcsy-Zsillnszky utcának tz Ady-híd és a Kun Béla utci közötü szakasza. BefejezSdött a külső kerületek szempontjából fontos Sütő János itea (II. kerületben), Muhi uta (III. kér.) korszerűsítése. Aiyagi eszközeinkhez mérten foVtatjuk a Bajcsy- Zsillnszky utca korszerűsítését és a követező egy-két évben a Palóczy Uca és a Toronyalja utca átépítését. Sorolhatnánk számos kistób. de a város szempontjától jelentős útvonalat, melyik elkészültek, illetve jelenleg építés alatt vannak. A felsoroltból kitűnik, hogy a város be-, illetve kivezető valamennyi ényegesebb útvonala néhány ív alatt átépítésre kerül. Megetető terelőutak hiányában az átépítés időtartama alatt a 'orgalmat elvezetni csak ideiflenes megoldásokkal (ezek is nagy költség- ráfordítást igényelnek) és számottevő forgaloptoilódásokkal lehet > munkák nagyságrendjét mutatja az is, iogy a KPM 1966-ban mintegy 20—21 millió, forintot, 1967-ben pedig már 47 millió forintot fordít & kezelésében levő útvonalak korszerűsítésére Miskolcon. A városi tanács évenként mintegy 23—25 millió forint ráfordítással korszerűsíti, illetve tartja fenn a kezelésében levő utakat Tény, hogy a lakosság Jogos türelmetlenséggel figyeli az utak felújításának ütemét« A kivitelező vállalat munkája-- nak jobb szervezésével, különböző vállalatok munkájának jobb összehangolásával gyorsítani lehet az utakon végzett munkát, Mind a KPM Közúti Igazgatósága, mind a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya intézkedéseket tett az utóbbi két év során a munkák összehangolására, ezek az intézkedések általában jól segítették a munkák ülemének meggyorsítását, A koordináció hatékonyságát rontja, hogy különösen a közművek cseréjénél nem várt műszaki akadályokkal találkoztak, vagy előre nem látott munkák elvégzése te szükségessé vált. Például a tapolcai terelőűtnál 8—9 méter mélységben csatorna vezetése, vagy a Kun Béla utcán a Vörösmarty utca—Bajcsy-Zsillnszky utca közötü szakaszon csak az úttest felbontása után derült ki, hogy a gázvezeték teljes kicserélése szükséges, mivel annak állapota állandó életveszélyt rejt. Az ilyen váratlan munkák felborítják az építés ütemét, zavart okoznak az egyes kivitelezők kooperációjában. Egyetértek azzal, hogy meg kell gyorsítani az utakon található kisebb hibák kijavítását. Néhány napja engedélyeztük* hogy a kerületi tanácsok mintegy 90 főre növeljék az útkarbantartó brigádok létszámát Ezzel egyidejűleg felhívtuk a figyelmet arra te, hogy az útkarbantartó brigádokat ne útépítéssel. hanem eredeti feladatkörükben (kisebb hibák, kátyúzás kijavítása) foglalkoztassákA cikkben szereplő megállapítások alapvetően negatívak a várt» útjait illetően. Negatív az egész útfenntartással, korszerűsítéssel foglalkozó munka megítélése is. A kép helyességéhez azonban hozzátartozik, hogy a második ötéves terv időszaka alatt mintegy 74 kilométer utat korszerűsítettünk, új lakótelepek (például: Kilián-dél, Selyemrét) úthálózata elkészült, kerületi tanácsaink is a korábbinál jóval nagyobb előrelátással megkezdték a főközlekedési útvonalakra vezető utak; illetve egy-egy kisebb lakóterület útjainak összefogó kiépítését (például: Felszabadítók útjára vezető utak, Győri-kapura vezető utak, Szentpéteri- kapu, Szeles utca közötü lakótelep). Ezek a munkák kétségtelenül hozzájárultak a város közlekedési lehetőségeinek megjavításához. A mai negatív kép és megítélés elsősorban onnan származik, hogy a legnagyobb munkát igénylő éi legtöbb kényelmetlenséggel járó korszerűsítések most folynak a város főútvonalain« összegezve a cikkből a magunk részéről levonjuk azt a tanulságot, hogy a KPM-mel i a kivitelező szervekkel szo- i abb együttműködést kell b .losítanunk a város útviszonyainak megjavítása érdedében, kerületi tanácsaink útján a kisebb hibák kijavításával jobban kell gondoskodnunk az utak állagának fenn tartásáról. Rozsa Kálmán vb-elnókhelyettea
