Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
6 «SiAKSIAGTARORSZA« Vasárnap, I960. fű Uns IT A hecskeí rejtély Új műalkotás az iskola homlokzatán Á sajti révin izgalmas hír járta be az országot: Sátoraljaújhelyen, egy öreg ház bontása közben megtalálták Vörösmarty Mihály, A mereng őhöz című költeményének eredeti kéziratát. Az idő és egy szerencsétlen kézmozdulat megtépázta, merített papíron jellegzetes gyöngybetűkkel írott sorok ti méternyi, fából készített kazetta. „Szépszavú szereimeslevél“ Kinyitotta a kazettát, ösz- szehajtogatott papírlapokat látott benne és néhány pénzérmét. Először az érméket vette kézbe. Az 1725-ös évekből valók. Azután a leAz összeillesztett lap jobb alsó sarkában jól látható a költő neve: Vörösmarty. Foto: Sz. Gy, olvashatók, s a költemény veiért nyúlt. Szétteregette és alatt a nagy magyar költők beleolvasott. egyikének neve; Vörösmarty. — Nézzétek, mit találtam! — szólt a többieknek, amikor K3Z8Ü3 3 Í3IÍ53H átfutotta a sorokat. — Szépszavú szerelmeslevél! —, s Ripcse István, a Fémlemez- nevetve lobogtatta kezében a Ipari Művek sátoraljaújhelyi lapot. Közrefogták a felfe- gyárrészlegének lakatosa meg- dezőt, és együtt tanulmányoz- vette a Tokaji Ferenc utca 9- ták a „szépszavú szerelmesle- szám alatt levő házat. A ház velet”. nagyon régi. Vén volt már — Még rímed is — mondta akkor is, — mesélik a kör- valaki. nyék legidősebb lakói —, Időközben odaérkezett Ripamikor ezt a városrészt még cse István és barátaira ripa- Hecskének nevezték. A laka- kodott: fosnak nem is a házra, ha- — Azért hívtalak bennete- nem a telekre volt szüksége, két, hogy dolgozzatok, s nem Az öreg épületet lebontásra azért, hogy szerelmesleve- ítélte, hogy azután újat épít- let olvassatok! sen a helyére. Azzal kikapta kezükből a Körülbelül három héttel lapot és ledobta. Négyfelé ezelőtt kezdték a bontást, szakadva szállt a papír az Ripcse István rokoni és ba- állványok aljaba, onnan meg ráti köréből segítőtársakat negyfele pörgette a szel. hívott. Gyorsan engedett a Aznap ejjel suru eső hul- gyenge épület: zuhantak a gerendák, mállott a kő és a vályog — ahogy koptál: a falak, úgy nőtt a törmelék. Az Másnap az egyik munkás, egyik segítőtárs az éléskamra aki a bontásnál segített, el- ablaka feletti részt bontotta, mesélte Kíúbert Bélának, a amikor csákánya megszaladt lemezgyár szerszámkészítő,jé- a falban. Feszített egyet a nek a .„szerelmeslevél” történyélen, s azonnyomban ki- n£tetAi ,, , , csíny űr tátongott elő, benne ^„„0, hogy „kanosaiul fosszál ességre és hosszra 25 cen- tett egekbe néz”, meg „szép ummiMiiimuMiimutmimmiinmiummiuiimmimmiiiiiimiiimiiiHimiiiiimiiimiimMiiimiMmmiiiiimmimiHumiii lőtt... 11 levéltár szerint eredeti Szíripííz a dicső eloidőkben — Semmi sem új a nap alatt —, véljük, ha a régi Pest mulatozásairól olvasgatunk. — Még a mezítelenség sem. Száz év előtt a mai Vígszínház helyén, hatalmas fatelepek közt, Pest zsebmetszőinek, tolvajainak búvóhelyén alapította meg Tüköry uram az „Üj Világ” nevű mulatót. Kocsisnak fogadta meg a környék fél- kézkalmárait, hogy látogatóit le ne üssék, sőt megvédjék. A pesti félvilág hölgyeiből pedig a százhúsz legszebbet szerződtette, napi egy forint ötven krajcárért. Titokban tódult is ide az úrivilág férfinépe. A hölgyek az Üj Világ színpadán térdig dekoltáltan, nyakig meztelenül jelentek meg. Testüket csupán fekete álarc, fekete kesztyű és fekete cipellő fedte. így járták a kán-kánt. Ám az Üj Világnak ezek az úgynevezett débardeur báljai — amelyeket csak 1870-ben tiltott be a rendőrség — már száz éve is nemes, helyi hagyományokra tekinthettek vissza. Sőt, főnemeshagyományokra! A szavahihető Kazinczy Ferenc 1815. december 15-én írja Fekete János grófnak egy, a Hét választófejedelemhez címzett mulatóban rendezett, zártkörű báljáról: ft... az bahhanálon tizenhat pár táncos, s ezek közt gróf Unwerthné, s a férjhez már mehető lánya s gróf Fekete Ferenc, a generális fia mezítelen táncolának. Minden íigeía levél nélkül.. szemed világa”, meg setéinek mondja a sötétet... Csudaszép levél! — Ismerem Vörösmarty eme versét — mondja Klubért Béla, akit magunk is felkerestünk — s nem tudnám miért, de valahogy gyanút fogtam .. . Két nap múlva, amikor elállt az eső, elmentem a bontáshoz, összekeresgéltük a széttépett papír ázott, sáros darabjait. Hármat megtaláltunk, a negyedik részt, n legkisebbet, amelyikben csak néhány szó és feltehetően a dátum állt, seholsem találtuk. Az összeillesztett lap láttán megdobbant a szívem. Rohantam a levéltárba, mondjanak szak- véleményt. Szerintük, eredeti kézirat! Sajátos az. aláírás, a p vön rivbe tűi: Vörösmartytól származnak ... „Finom urak éltek itt“ Ez azonban még nem bizonyított tény, csak feltevés. Á.z. igazságnak utána kei! járni. Az Országos Levéltár érdeklődik a lelet iránt. Szerény véleményünk szerint a kutatás a helyszínen vezethet eredményre. Fél délutánt rászántunk, hogy újabb nyomokra bukkanjunk az egykori hecskei ház romjai között. Gróf Ar.drássv Károly életrajzi regényének egy részleténél — amelyben mádi vonatkozású szere’mi históriájáról szól a szerkő — ewebet nem találtunk. Egy idős asszony, akit odahúzott a kíváncsiság, azt mondta: — Nekem még úgy mesélték gyermekkoromban az öregek, hogy valamikor finom urak laktak ebben a házban _ Ta lán ezen a szálon kellene elindulni, ha a szakértők azt állapítanák meg, hogy a kézirat eredeti. Miféle kapcsolatban állhatott a költő a ház hajdani lakóival? Hogyan került hozzájuk A me- rengőhöz? Miért rejtették kazettába zártan a falba? — Sok-sok kérdés vér megfejtésre. A feladat nem lehetetlen. Egy évszázadnyival kell visszapörgetni az idő rokkáját, hogy választ kapjunk az izgalmas titokra. Nem lehetetlen, hogy újabb kinccsel gyarapodott irodalomtörténetünk dokumentációs tára... Csala László A napokban fejeződtek be a munkálatok Miskolcon a selyemréti iskola homlokzatán. Eltűntek az állványok, s napjainkban már az arra járók ezreit gyönyörködteti Seres János miskolci festőművész nagyméretű szgrafittója, amely kompozíciójában az iskolai oktatást szimbolizálja. Miskolc ismét gazdagabb lett egy értékes műalkotással. A szakma művészei — NINCS SEMMI TÉVEDÉS. Kovács Károly vagyok, a Sátoraljaújhelyi Faipari Ktez Béke brigádjának a vezetője. Igaz, hogy most a szalagfűrészen dolgozom, s nem a szakmámban, de a foglalkozásom: kádár. Miért választottam ezt a szakmát? Már gyermekkoromban szerettem fúrni, faragni. A barátom kádár lett, hát én is ezt választottam. — 1937-ben szabadultam fel. Budapesten tanultam, de elsodort az élet Munkácsra, Ungvárra, végül a 40-es évek közepén ide kerültem Sátoraljaújhelybe. Itt is ragadtam. Dolgoztam a hordógyárban, dolgoztam kisiparosnál, aztán, hogy az ötvenes évek elején megalakult a szövetkezet, itt kötöttem ki. Nincs-e elmené- si vágyam? Nincs. Jó itt. Itt van a lakásom, itt a család, itt váltott ezüst színt a hajam. itt van a munkahelyem. A munka szempontjából ezt tekintem a végállomásnak. — Hogy hány hordót készítettem? Ki tudja? Nem tartom számon 50—60 literestől kezdve a < '>b , íz hektósig minden hordót megcsinálok. Amikor szövetkezetA kádár té alakultunk, jöttek Pestről, hogy több hektós hordókra lenne szükség. A szövetkezetben bizonytalankodtak. „Nincs olyan ember, aki erre képes lenne”. Nincs? Miért ne lenne? Ncgyedma- gammal fogtam hozzá. Sokan meg voltak győződve, hogy nem fog sikerülni. Sikerült. Huszonhét 10—30 hektós hordót csináltunk meg. Meg voltak vele elégedve. Jött egy másik megrendelő. Nyíregyháza mellett ecetgyárat építettek. Nagy hordók kellettek. Vállaltuk. Tudja, milyen hordók voltak ezek? Egy dongája 480 centi magas volt. 11 darab 500—680 hektós hordót raktunk mi itt össze. Jöttek a miskolci Rum- és Likőrgyárból is. Itt „csak” 80— 90 hektós hordókat kellett csinálni. A megrendelők legsűrűbben az 50—60 literestől kezdve a 300—40.0 .literesig, kérik. Kérik, de sajnos — hiába. — KIHALÓ SZAKMA a miénk. Valamikor sok kádár dolgozott a Hegvalján. Most már alig vagyunk. És akik vagyunk, annak sincs munkája. Szőlő, bor éppúgy van, mint évtizedekkel ezelőtt, hordó éppúgy kellene. De hiába jön hozzánk megrendelő. fáj a szívünk, el kell őket küldeni. Tölgyfarönk kellene hozzá. Nincs. Nem kapunk. A szövetkezetben volna 9 kádár. Tízezer hektó űrtartalmú hordó kellene. A kisiparos kap, vagy szerez anyagot, mi pedig kénytelenek vagyunk hordó helyett ládagyártással foglalkozni. Nem tudom elhinni, hogy ne lehetne gondunkon segíteni. — Nagyon a szívemhez nőtt ez a szakma. Aki nem ismeri a szakma szépségét, nem tudja átérezni, mennyi örömet ad. És öröm az is, ha az ember egy másiknak hasznos tanácsot adhat, ha segíthet. Én szeretek nevelni, tanítani. Eddig hat fiatalt segítettem a szakma művészetéhez. Igen, az ember élete akkor ér valamit, ha a két kezével HTköthnt válaml szépet. és ha mire a küzdelmés évek során karja elfárad, nyugalomba vonul, jó kezekben tudhatja a szerszámot.' Szép szakma, nagyon szép a miénk. De kell a segítség, hogy alkothassunk is. (Csorba) fl/ioszkvtä <ai jjizv — LEGALÁBB ÖTSZÁZ év kell hozzá, hogy Moszkva valóban fővárosi jelleget öltsön — írta 1911. tavaszán a Rany- nyeje Utro című moszkvai lap. A megállapítás természetesen ironikus volt és nem ok nélkül: Moszkva bizony abban az időben csak „nagy falunak" látszott. A szovjet főváros fejlődése, mint általában az egész országé, lényegében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kezdődött meg. A város területe ötszörösére, 886 négyzetkilométerre gyarapodott és a lakosság száma 1963-ra már elérte a 6 354 000 főt. Az elmúlt hét évben Moszkvában több mint 23 millió négyzetméter lakás épült, vagyis öt millióval több, mint a szovjet hatalmat megelőző egész időszak alatt. Felépült 335 új iskola, 137 poliklinika, számtalan bölcsőde, óvoda és kórház. A városgazdálkodás fejlesztése csupán a hétéves terv időszaka alatt 5 milliárd 867 millió rubelt, vagyis a tervezettnél 17 százalékkal többet költöttek. A SZOVJET FŐVÁROS fejlődését tükröző számok és adatok a moszkvai városi tanács ülésszakán hangzottak el. Ugyanakkor jóváhagyták a városgazdálkodás 1966. évi fejlesztési tervét. Abból közlünk néhány adatot. A tervben a súlypont az új lakóházak építése. Az első öt évben 120 000 új lakást kell felépíteni. A szovjet főváros 1966-ban 34 új, egyenként körülbelül ezerszemélyes iskolát kap. 1966-ban 28 300 hellyel bővítik az óvodákat és bölcsődéket. Az idén fel kell épülnie 25 poliklinikának és több kórháznak. Az ország legrégibb kór- háza, a Botkin-klinilai, ahol több mint ötszáz orvos működik, az idén új hatemeletes épületet kap. 1965. májusában töltötte be működésének 30. évét a moszkvai földalatti. Az első 11,6 kilométer hosszúságú Metro-vonal két moszkvai parkot — a Szokolnyiki parkot, ahol gyakran tartanak különböző nemzetközi kiállításokat és a Gorkij parkot köti össze. A Metro kocsijai ma 107 kilométeres útvonalon közlekednek. 1935-ben a moszkvai Metrónak évente átlagban 117 000 utasa volt. míg ma 3 600 000 utast szállít. 1966-ban üzembe helyezik a 14 kilométer hosszúságú Metróvonalat, amely két körívet köt össze — a rigait és kalugait. MOSZKVA LAKOSSÁGA több mint 200 új üzletet, 175 kávéházat, éttermet és vendéglőt kap. A moszkvai szállodák befogadóképessége 5000-rel bővül. A Moszkva folyó pariján. a Vörös tér közelében, már épül a 6000 férőhelyes Rosszija szálló, amely Európa egyik legnagyobb vendéglátó- ipari létesítménye lesz. Az elmúlt évtizedben Moszkvában több mint 60 filmszínház épült, Összesen 4000 személy befogadására. További 7 filmszínház nyílik meg 1966-ban. Az új lakótelepek 16 új könyvtárat kapnak. Üj épületet kap a moszkvai akadémiai koreográfiái főiskola. A moszkvai egyetem közeiében épül a 3100 nézőt befogadó új moszkvai cirkusz. A város központjában, a Tverszki bulváron kapott helyet a Gorkij színház új épülete. A sport kedvelőit egy sor új sportlétesítménnyel lepik meg: három új sportuszodával és a Szpartak stadionnal bővül az eddigiek száma. Gondoskodnak a főváros utcáinak és tereinek további fásításáról. Moszkva lakosságának tehát 1966-ban is sok. szép, kellemes és hasznos meglepetésben lesz része. . Moszkvai városrészlel.
