Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

ÉSZ ARM AGY A KOKSZ Al« Kedd, I9f>6, június 14. Tisztelgés a isi emlékének A z emlékezés virágait ötágú csillag-formába kötötték gondos asszonykezek. Az égő vörös rózsákat mély­zöld- babérral fonta körül a kegyelet. Szíveket meg­dobogtató, könnyeket fakasztó és nemes elhatározásokra késztető ma is az emlékezés ereje, amely a hernádszurdoki vöröskatona emlékmű koszorvzási ünnepségén eltöllötte a bensőséges hangulatú esemény részvevőit. Negyvenhét évvel ezelőtt, 1919. június 12-én Hernádszur- dok határában kerékpáros vöröskatona halt hősi halált, s nyugszanak azóta a község temetőjének árnyat adó fái alatt. Sírjukra akkor is került virág, mikor a hivatalos hatalom gyalázta az igaz hősök emlékét. A falu népe akkor is magáénak érezte kicsiny temetőjében nyugim halot- íait. 1960-ban emlékművet emeltek tiszteletükre, s azóta minden év júniusának második vasárnapján a hősökre em­lékeznek a kis borsodi falu lakosai. Így történt ez az idei június második vasárnapján is. A'községi pártszervezet, a Hazafias Népfront és a tanács helyi képviselői, úttörők, munkásörök, fiatal ás öreg pdrasztemberek, lányok és öreg nénikék fogadták a. Buda­pestről érkező veteránokat, az egykori harcostársakat. Mun­kásinduló hangjaival köszöntötte az úttörők kórusa az évről évre visszatérő kedves vendégeket, majd nagy figyelemmel hallgatta mindenki Rátkai Ferenc elvtársnak, volt kerék­páros vörqskatonának emlékező szavait. Az emlékmű meg­koszorúzása után a részvevők a község feletti dombra, a temetőbe vonultak, s a hősök sírján is elhelyezték a kegye­let virágait. Hernádszurdok lakossága számára ma már a legszebb hagyomány ápolását jelenti a Tanácsköztársaság hőseire való emlékezés. A hősök emléke előtti tisztelgésükben ben­ne érezzük a szocialista forradalomért vívott harc hőseinek méltó megbecsülését. Simon Ferenc Mély részvéttel temették el Kresela Lénárdot Tegnap, június 13-án a mis­kolci Hősök temetőjében fá­radhatatlan harcost kísértek utolsó' útjára rokonai, elvtár- eai, barátai. Mint már la­punkban megemlékeztünk ró­la: meghalt Kresch Lénárd elvtárs, a magyar munkásmoz­galom kiváló harcosa, a párt veterán tagja. Sírjánál több száz ember gyűlt össze, hogy virágokkal, koszorúkkal rója le kegyeletét a 73 évet élt, tetteivel mindvégig példát mutató harcosnak. Kresch Lé- nárdot az MSZMP Miskolc városi Bizottsága saját halott­jaként temette el. A sírnál megjelentek nevében Tóth Benjámin búcsúzott a tisztelt veterántól, akit a diósgyőri vasas fúvószenekar gyászin­dulójának hangjaira helyeztek örök nyugalomra. Ülést tartóit az országgyűlés kulturális bizottsága Hétfőn a Parlament Gobe­lin-termében dr. Gosztonyi János elnökletével ülést tar­tott az országgyűlés kulturá- lis bizottsága. Az első napirendi pont elő­adója, dr, Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhe­lyettes tájékoztatást adott az oktatási, a kulturális terüle­tek harmadik ötéves tervének fejlesztési elgondolásairól. A többi között arról szólt, hogy az előttünk álló terv­időszak egyik fontos feladata a középiskolai hálózat belső szerkezetének a népgazdaság és a társadalom igényeihez alkalmazkodó megváltoztatá­sa, a szakközépiskolai háló­zat folyamatos kiépítése, meg­szilárdítása. Folytatják, javít­ják az emelt színtű szak­munkástanuló képzést is. Ja­vítanak a pedagógusok lakás­viszonyain. 9000 pedagógusnak juttatnak megfelelő lakást a harmadik ötéves tervben. Ezután a gyermek- és ifjú­ságvédelem céljaira fordított költségvetéssel és más kultu­rális kérdésekkel foglalkozott. A bizottság ezután meghall­gatta Veres József munka­ügyi miniszter tájékoztatóját az általános iskolát és gim­náziumot végzett, tovább nem tanuló fiatalok munkába állí­tásáról. Előreláthatólag az el­helyezési nehézségek átmene­tileg növekedni fognak, mi­vel az iskolákból kikerülők száma emelkedik, a népgazda­ság munkaerő-igénye viszont az előző évekhez képest csak mérsékelten nő. Majd a meg­oldások lehetőségeit sorolta fel. A beszámolót vita követte. Erőmű az NDK-ban — szállította a Szovjetunió (Tudósítónktól.) Útjelző táb­la közli az arra haladókkal Lipcse és Borna között: a Tierbaehi Erőműhöz. Aki ar­ra tér, hamarosan hatalmas építkezésnél találja magát. Gépek egyengetik a talajt, baggerek habzsolják a földet, felvonulási épületeket emel­nek mindenütt. Olyan ez az építkezés, mint annyi más az NDK-ban? Alfréd Strehle sze­rint, aki technikai igazgatója az épülő erőműnek, „igen is, meg nem is. Valóban építkez­nek itt, de olyan erőmű épül, amelyet az NDK a Szovjet­unióból importár’. A képernyő élőit Izgalommentes tv-hét ton este a kritikusok műsora, az Észrevettük című adás. Ung­vári Tamás, Béládi Miklós és Diószegi András beszélgetett a nemrég zárult könyvhétről, il­letve annak tapasztalatairól. Megszívlelendő az a megálla­pításuk, hogy viszonylag ke­vés volt a könyvhéten az élő magyar irodalom új termése, ezért a hét nem reprezentál­hatta kellően a magyar könyvkiadási, hiszen más idő­szakokban korábban jelent (\ meg sok fiatal, mai szerző mű-j ve, s igen sok el is fogyott a. könyvhétre. Bá'r napjainkban* már nemcsak bizonyos idő- j szakokban olvasnak az embe-■ rek, hanem folyamatosan, kí-j vánatos lenne a téli könyv-í vásár és a jövő évi könyvhét: idejére több új mű kiadását: szorgalmazni, s megkeresni a* lehetőségét, hogy a sikeres j könyvek, a klasszikusokhoz ■ hasonlóan, mindig kaphatók J is legyenek. i © j Kicsit kúsza volt a szombati j Tánckongresszus című revü. kerete. Nagylétszámú sze- j replőgárda, néhány jó szám, j rövid fél évszázad társasági; táncának áttekintése, jól ko-í reografált produkciók, kelle- ( mes énekhangok. A keretjá-j ték vékonyka fonala elenyé-. szik . valahol, de annyi baj le- j gyen. A tarka ka valkád min- j denkor a. jóízlés határain be-- lül maradt, s egy kellemes óra-, val tarkította szombat estén-1 kft. Az alkotó- és szereplögár- j dóból a rendező és társíró. Horváth Tivadart, a koreográ-j fus és táncos Szegő Tamást, i továbbá Balogh Edinát, Psota ■ Irént keli kiemelnünk. ! A Tánckongresszus a köny- j nyűzene kedvelőinek járt ked-i vében. Tíz perccel később oj krimi híveinek kedvezett a, műsor. A gyilkos-játék című' nyugatnémet film, előre is­merve a tettest és tudva továb­bi gyilkos szándékát* sok iz­galmat nem adott; legfeljebb azon töprengtünk, miként lehet a film végén ilyen mes­terkélten primitív módon le­bukni, mint itt történt. A kiemelt példák ellenére a hét műsora csak precíz volt, és semmi több. Valami hiányzott is belőle. Szívesen néztük volna a nagy reklám­mal hirdetett Színész—Új­ságíró Rangadót és a hozzá kapcsolódó egyéb látványossá­gokat a Népstadionból. Benedek Miklós Hamarosan nemcsak néme­tül beszélnek majd az építke­zésen. Szovjet specialisták is érkeznek az erőmű részeivel együtt Tierbachba. Lengyel munkások és mérnökök is tá­bort ütnek az építkezésnél, kengyelek építik fel azt, amit hazájukból ideszállítanak. A nemzetközi szocialista munka- megosztás szép példájával ta­lálkozunk itt. Az NDK húsz jelentős ipari városa látja el árammal a Szovjetunióból importált erőművet. Talán nem érdektelen el­mondanunk ezzel a hírre:! kapcsolatban azt is, amiről magyar olvasóink a rádióban és a tv-ben hallhattak már valamit. Május elején meg­kezdte működését Rheinsberg- ben országunk első . atomerő­műve. Elektromos energiává alakítják itt át víznyomás alatt a magenergiát. A ml dol­gozóinknak módjukban állt a helyszínen tanulmányozniuk a szovjet erőmű működését. Emlékezzünk csak! 1954- ben kezdett működni a világ első atomenergiával hajtott erőműve a Szovjetunióban. Ma már az NDK is rendelke­zik atomerőművel. Higgyék el, büszkeséggel tölt el bennün­ket, hogy Tierbachban felál­lítjuk az első, Szovjetunióból importált erőművet. E. Peter Trog a u Idegenforgalom és önbecsülés L assan hozzászokunk a milliós nagyság- rendű turistaforga­lomhoz, s ahhoz is, hogy, nyugatiak százezerszám ke­resik fel hazánkat. Vendé­geink általában elégedetten, jó véleménnyel távoznak tőlünk, saját szemükkel bí­rálják felül azt a kedvezőt­len képet, amelyet az el­lenséges propaganda festett és fest rólunk még ma is. Terjed a világban a magya­rokról, vendégszeretetükről alkotott hízelgő vélemény. S ha most, az idénykezdet után pár nappal mégis az árny­oldalakról beszélünk, nem ünneprontásból tesszük, ha­nem, mert komolyan fonto­lóra kell vennünk, milyen magatartást tanúsítunk az idegenforgalommal kapcso­latban is gyakran hallott fogalommal — a fellazítás­sal — szemben. Egy orvos mesélte, hogy 70 dolláros útlevelével Fran­ciaországban járván megis­merkedett, majd összeba­rátkozott egy ottani famíliá­val. Elmesélték, hogy egy társasutazással korábban már voltak Magyarországon, igen jól érezték magukat, s meghívták az orvost, nézze meg azt az amatőr filmet, amelyet a társaság hazánk­ról készített. A képek előbb a határt, Győrt, a Balatont mutatták, majd Budapest következett. Az orvos csak­nem elérzékenyült, amikor a filmen megjelent egy képsor, a Royal szálló épü­letével a háttérben. A cso­porthoz tartozó franciákat jól öltözött magyar fiata­lok gyűrűjében lehetett lát­ni, ahogy egy kis csomagot — kiderült rágógumit — osztogattak. A magyar fiúk tülekedve rohantak hol az egyik, hol a másik ajándék- osztogatóhoz, marakodtak a filléres ajándékért, és boldo­gan mutatták a felvevőgép felé zsákmányukat. A fil­met itt kínos zavarral leállí­tották és kellemetlen magya­rázkodás kezdődött, hogy a képeket más csinálta, mert voltak, akik vadásztak ha­sonló „érdekes” jelenetek­re... Egy „emigráns magyar” grófnő nemrég régi birto­kára visszatérvén össze­gyűjtötte a hajdani cseléde­ket (akik közül ki tudja hánynak jár ma már egye­temre fia, s hánynák meg­becsült ember a rokona), szó­val a grófnő ezeknek a sü­veg nélkül álló volt cselé­deknek férje közeli vissza­tértéről és földtulajdoni kér­désekről tartott zavartalanul előadást. A jelenlevő hall­gatók nem verték meg a grófnőt, sőt megdöbbentő zavarodottságukban el sem kergették. Máshol az évenként haza­látogató dissziöens érkezé­sekor egyes emberek szinta versengenek, hogy vendé­gül láthassák, mert csecse­becséket: golyóstollat, nylon­kendőt osztogat. Ez már nem politikai józanság kér­dése, hanem egyszerűen emberi mivoltunk megcsúfo­lása. Talán felesleges is hangoz­tatni: senki nem esik olyan esztelen túlzásba, hogy e ki­rívó eseteket akár a vendé­gekre, akár a vendéglátókra általánosítsa. Nyugati ven­dégeink közül kevesen jön­nek hozzánk ellenséges cél­lal, egyszerűen pihenni, vi­lágot látni jönnek, nem pedig nekünk valamikép­pen is ártani. Mégis, a világ másik oldaláról jönnek, S így, legyen bár szándékuk a legártatlanabb, sokait akaratlanul is részesei, esz­közei lesznek annak a poli­tikai törekvésnek, amelyet a világ felőlünk nyugatra első felén ártó szándékkal, lélektani megfontolással irá­nyítanak. Itt minden nyugati bará­tunk is otthon érezheti ma­gát addig, amíg tiszteletbeli tartja törvényeinket, szoká­sainkat, munkánk eredmé­nyét, s életünkről alkotott elképzeléseinket. A vendé­gek elsőrendű kötelessége, ha már idejön, s amíg itt van, ezeket magára nézve is irá­nyadónak elfogadnia. De ez még nem elég, nekünk, akik fogadjuk őket, szintért éreznünk kell ezt. »• /endégszeretetiink csak Y ezután következik, csak ezután igyekez­hetünk vendégeink kedvé­ben járni. Elsősorban ma­gunknak élünk, s csak azután vagyunk vendéglá­tók. Ezt azok sem vehetik rossz néven, akik hozzánk jönnek, mert ők sem tesz­nek másként, ha mi hoz­zájuk látogatunk. TENAGY SÁNDOR: Arcok a ih Az elmúlt hét televízió-mű­sora szinte teljesen izgalom­mentesen csörgedezett egyik napról a másikra. Jóllehet az egymást követő esték műsor- összeállítása meglehetősen tarka képet nyújtott, egész hé­ten nem láttunk olyan adást, amely különösebben emléke­zetes lehetett volna akár po­zitív, akár negatív értelem­ben. Sokféle követi tés, ri­port, közepes és gyengébb adás, precízen kimért össze­tettség jellemezte*.!! hetet. Nyo­mon kísérhettük több helyszí­ni közvetítés úiján a IV. Or­szágos Úttörő Találkozó moz­zanatait, ismét láthattuk a siklósi várfesztivált és ponto­san jelentkeztek a képernyőn a különböző sorozatok újabb adásai. © Egy-két adást mégis meg keik említenünk külön is. Az operakedvelők bizonyá­ra örömmel fogadták a két Puccini-opcra közvetítését a Szegedi Nemzeti Színházból. Az .irodalom barátai számára hasonlóan érdekes volt a szerda esti beszélgetés az Élet és Irodalom szerkesztőivel; fö- munkatársaival, bar a Fábián Gyula, vezette társalgáson ér­ződött a görcsös ragaszkodás az előre írt forgatókönyv- hői, ennélfogva- hiányzott a spontaneitás, ürömmel néz- tük-hallguttuk szombaton dél­után a zenekedvelő gyerme­kek vetélkedését, amely nem­csak kellemesen töltötte ki időnket, hanem a viléki ze­neoktatás magas szintjét is bizonyította. . A hét egyetlen újdonsága a Hazai tükör című jegyzet- sorozat jeler'' "zésé. Érdek­lődve várjuk folytatást. ' © Kellemes árát nyújtott ésütívtököh este a három Cséhov-miniatür. A műveket Ács Kató alkalmazta televízió­ra, a játékot Bednai Nándor rendezte, jól érzékeltetve az ábrázolt k -szak atmoszféráját e néhány villanásban is. A szerebiők közül Margittal Ági­ra, Keleti Lászlóra és Gero. Zoltánra emlékszünk vissza legszívesebben­Figyelmet érdemel* szomba­IL A „regényíró" T egye csak el az elvtárs a jegy­zetfüzetet, úgyse tudok én semmi érdekeset mondani. Nem történt az életemben semmi kü­lönös. Nem is tudom, ki küldte ide az elvtársat. A brigádvezető? ... No, meg­állj csak. Csutak, megállj ... Miért nem nyilatkozik ő, annyit tud beszélni, hogy csak győzze az ember hallgatni. Egész nap be nem áll a szája. Nem mondom, okos gyerek, jó ötletei van­nak, kitűnően megszervezte a társasá­got, de egy kicsit többet dumál a kel­leténél. Titokban persze, irigylem is né­ha; bárcsak feleannyira tudnám kife­jezni magam, mint ő. De én már ilyen vagyok, világ'életemben zárkózott vol­tam. Egyáltalán nem jó tulajdonság ez . .. de mindegy, ez az alaptermésze­tem . .. Tudja, mi a legnagyobb baj? Mindig attól félek, hogy butaságokat mondok. Nem merem kimondani gon-r dolataimat, félek, hogy kinevetnek. In­kább hallgatok. Lehet, hogy maga is kinevet, de azért elmondom. Tudja, mit szoktam csinálni? Néha, amikor már felgyülemlett bennem a sok gondolat, papírt, ceruzát veszek elő, és naplót írok ... Leírok mindenfélét, aztán köny- nyebb leszek. Amikor elolvasom, sok­szor jót kacagok önmagámon. De az más, az nem fáj annyira, ha az ember önmagán nevet... Egy pillanat. .. Befogom ezt a munkadarabot... No, hol az a kulcs? .,. Itt van, elbújt az olajos rongy alá ... Egy pillanat, mindjárt kész vagyok... Tudja miért szeretem ezt a szakmát? Befogom a vasat, beállítom a gépet, és jut idő a gondolkodásra. Csak figyelem a masinát és gondolkodom, mert na­gyon sok mindent végig kell ám gon­dolni az életben ,.. No, már kész is, tíz percig , szabad vagyok,.. Mit néz? A kezemet? ... Hát igen, gyerekkori emlék. Háborús hagya­ték. Nyolc éves voltam, egy gránátot szereltünk szét a barátómirnal. Egészen jól haladt a művelet, a gyutacsot is ki­emeltük a vaskazettából, mondom Jan­csinak, hozzon még egy harapófogót. Mire visszajött, felrobbant a gyutacs.., Levitte három ujjamat. Szerencsére a bal kezemről ... Mást nem vesz észre rajtam? ... No, nézzen csak meg job­ban ... Nem vesz észre semmit? A sze­mem, a bal szemem üvegből van .,. Ez is háborús hagyaték... Nem szíve­sem gondolok rá ... T alán azért is lettem zárkózott. Nem tudtam szívből nevetni, mint a többi gyerek. Visszata­szítónak találtam magam. Csonka ke­zű. Félszemű. Bizonytalan lettem, so­káig azt hittem, hogy nem is érdemes élnem. Aztán a városba kerültem, szak­mát tanultam. Igazán sosem tartóztam semmiféle közösségbe. Katonának se vittek el. A gyárban híjnapokig nem szóltam senkihez, legfeljebb a műveze­tő, vagy a csoportvezető kérdezett va­lamit. Igen, nem — ez volt minden vá­laszom. Elvégeztem a munkámat, és kész. Nem is tudtam, mi történik körü­löttem. Szombatonként gyakran haza­utaztam édesanyámhoz. Apám meghalt a fronton. Évek teltek el így, később rákaptam az olvasásra. Kielégített. Ma­gam voltam. Akkoriban kezdtem naplót írni. Jött a Csutak, hogy brigádot alakít. Mondtam, hagyjon engem. Mire jó ez? Nem is erőltettek. Csak később sajdult meg néha a szívem. A magányosság ki­fárasztja fim az embert. Láttam, hogy ide mennek, oda mennek, ezt csinálják, azt. csinálják, és én mindenből kima­radtam, Kegyetlen érzés!... Nem bír­tam tovább. Vegyetek fel, mondtam egyszer Csúfaknak. Nem akart hinni fü­lének. Felvettek, brigádtag lettem, de a helyzet nemigen változott. Velük vol­tam, de nem sok vizet zavartam. Nerrt mertem kitárulkozni előttük. Féltettem magam tőlük, nem akartam rájuk kény-; szeríteni esetlenségemet. Talán el sem hiszi, milyen cseles társaság a mi brigádunk. Később el­mondták: előre kitervelt szándékkal tették. Hogy megpuhítsanak. Azon vet­tem észre magam, hogy az egyik bri­gádtag — a három lány közül az egyik, a neve most nem fontos —, egyre sű­rűbben forgolódik körülöttem. Feszé- lyezettségem lassan feloldódott, leg­alább is vele szemben. S én észre sem vettem, hogy a fiúk a hátam mögött összekacsi ntottak. Jólesett a lány közel­sége, összegabalyodtak bennem az ér­zések. Aztán egy „fehcrasztal-értekez­let” után — a brigádhatározat érteimé-* ben — nekem kellett hazakísérnem..; Kétségbeesetten vállalkoztam a feladató ra, zavarodottságomban talán észrevetó ték az öröm jeleit is .,. Innen aztán; már könnyű kitalálni a történet végét Egy év telt el ... a szimpátiából barát­ság. a barátságból szerelem lett.. összeházasodtunk... ! ersze, alapjában véve, még most Is eléggé zárkózott vagyok. Csői dá!kozom, hogy most annyit beszélek... Egyszer, egy brigádérte­kezletre, mert nem mertem nyilváno­san felszólalni, levélben küldtem el hoz­zászólásomat, én pedig meglógtam; Megdorgáltak, hogy milyen mulya va­gyok, de a levél tartalmával egyetér­tettek. Csutak meg is dicsért, hogy mi-1 Íven jól fogalmazok .. . Azóta én veze­tem a brigádnaplót. Mindent beírok,' ami a brigádban történik. Olyan az,' mint egy igazi regény ... A feleségem? . .. Vele most nem tori beszélni... Szülési szabadságon van.£J:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom