Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1966, juntas St A Surveyor leszállt a Holdra Hírügynökségi jelentések szerint a Surveyor amerikai űrhajó szerdán éjszaka — ma­gyar idő szerint 7.17 órakor — leszállt a Hold felszínére. Ez­zel megismételte a Luna—9 szovjet űrhajó teljesítményét. A leszállás sima, zökkenő­mentes volt és az űrhajó fél­órán belül megkezdte a tele­víziós képek továbbítását a Földre. A képek jó minőségűek. Eddig három kép érkezett, az első az űrhajó három lábát mutatja, a második a Hold fel­színének egy részét és az űr­hajó egyik antennáját. A har­madik képen közelről látha­tók az űrhajó lábai. A Luna—Hl sikeresen befejezte programját A Luna—10 szovjet automa­tikus űrállomás — a Hold el­ső mesterséges szputnyikja — sikeresen befejezte tudomá­nyos kutatási programját. A Luna—10-zel az utolsó rá­dióösszeköttetést május 30-án létesítették. Az űrállomás aktív tevé­kenysége közben 460-szor ke­rülte meg a Holdat és több mint hétmillió kilométert tett meg. Jelenleg folyamatban van a beérkezett adatok feldolgozása, a kutatások eredményeit ké­sőbb bocsátják a sajtó rendel­kezésére. Kállai Gyula láfogalása az Eöhös Lóránd Tudományegyetemen Kállai Gyula, a kormány elnöke és llku Pál művelő­désügyi miniszter csütörtökön ellátogatott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, ahol a rektori tanács részéről Sőtér István, a pártbizottság nevé­ben Pöleskei Ferenc tájékoz­tatta az egyetemi élet leg­fontosabb kérdéseiről. A tájékoztató után széles­körű eszmecsere alakult ki az oktatási reform végrehaj­tásáról, az egyetemi felvétel­ről, a párt- és KlSZ-szerve- zetek munkájáról, az egye­temi ifjúság világnézeti ne­veléséről. A kérdésekre Kál­lai Gyula válaszolt és tájé­koztatta a rektori tanácsot az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről is. Indira Gandhi üzenete Titolioz Dines Szángh indiai külügyi államminiszter kétnapos lá­togatásra Jugoszláviába érke­zett — közölte csütörtöki sajtóér tekezletén Dusán Bla- gojcvics, a jugoszláv kormány szóvivője, Joszip Broz Tito köztársasági elnök csütörtök délután fogadta az indiai kül­ügyi állámminisztert. aki 'át­adta neki Indira Gandhi indiai miniszterelnök üzenetét. Dines Szingh délelőtt Marko Nike- ziics jugoszláv külügyminisz­terrel és Miso Pavisevics kül­ügyminiszter-helyettessel ta­nácskozott. A találkozón a két országot kölcsönösen ér­deklő kérdéseikről volt sző, köztük Tito, Indira Gandhi és Nasszer hármas találkozójá­nak előkészítéséről. Elhunyt Beeilt E. Gyula clvfárs régi harcosa a munkásmozgalom ózdon, 1966. június 2-án, 76 éves korában elhunyt Bechl Ernő Gyula elvtárs, a munkás­mozgalom régi harcosa. A tizenegy gyereket szám­láló Beclit-család hetedik gye­reke az eperjesi tanítóképző elvégzése után 1910-ben a Bor­sod megyei Klementina-tanyán kezdte el pályafutását. Itt is­merkedett meg a cselédség ke­serves életével, majd Ózdon, a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű RT gyári iskolájába kerülve, a munkásság nyomo­rával. Itt, Ózdon, az első világ­háború éveiben került kapcso­latba a 'munkásmozgalommal, 1918 őszén pedig a Kommu­nisták Magyarországi Párt­jával is. 1919-ben vörösőr parancsnok Ózd—Sa jópüspöki térségében, személyesen is részt vett az első munkás-paraszt hatalom fegyveres védelmében. A Ta­nácsköztársaság vérbefojfás» után Horthyék kegyetlen bősz* szót álltak rajta, csaknem nyo­morékká verték és eltiltották a katedrától is. Negyedszázados hazai és kül­földi bujdosás után Ózdon ért* meg a felszabadulást. A Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján a Tanácsköz­társaságért emlékéremmel tüntettek kJ. Életének utolsó éveibe* Recht E, Gyula' már elfáradt. Konkrét politikai tevékenysé­get nem fejtett ki, de szív* utolsó dobbanásáig hű volt * munkásosztályhoz, a szocializ­mus eszméihez, amelyhez fia­tal éveiben elkötelezte magák Az utóbbi néhány éven át Bu­dapesten élt. Két hete vissza­tért Ózdra, ahol tegnap reg­gel 76 éves korában elhnnyk Temetésére is itt kerül son, bizonyára mély részvét melletík a brit Megkezdődtek -rhodesiai tárgyalások Csütörtökön délután a Salis­bury-! városháza tanácskozó termében megkezdődtek a tárgyalások a brit kormány képviselői és Smith rhode­siai miniszterelnök tanácsadói között Művészi híradás és péida „HA VISSZATEKINTEK működésemre, megállapítha­tom, hogy szépen és izgalma­san éltem. Védtem valamit, amit ma már egyre keveseb­ben védenek. Elszánt voltam és követleezetes, és talán nem volt mindenben igazam. Min­dent összevetve; érdemes volt.’’ — írta Bálint György, egyik utolsó (1941—1942), kéz­iratban maradt \ művében, amely most zárja cikkeinek, tanulmányainak, kritikáinak minden eddiginél bővebb, két­kötetes, több mint 1400 olda­las: A toronyőr visszapillant című gyűjteményét. (Magve­tő, 1966.) Bálint György (1906—1943) munkássága szocialista irodal­munk nagy értéke: József Attiláé, Komjáth Aladáré, Révai Józsefé és Gábor An­doré mellé sorolható. Irt ver­seket, novellákat, ütinapiót, több jelentős szerző (Dickens, Galsworthy, Sinclair Lewis, Aldous Huxley) művét ültette át magyai' nyelvre, de min- denekciótt kritikus volt és publicista. Miként Koczkás Sándor a kötetek szerkesztője, a gyűjteményhez fűzött tanul­mányában találóan jellemzi: „leözépeurópai közíró”. Kenőid v ül széleskörű, s ál­landóan bővülő európai mű­veltséggel felvértezett,' az al­kotó marxizmus széileméoen gondolkozó író, kritikus, pub­licista, aki rendszeresen bele­szólt a világesemények, a bel­politika kérdéseibe, irodalmi, művészeti és kulturális prob­lémákba. Sötét és nyomasztó korban alkotott, a fenyegető barbár­ság, a fasizmus és a második világháború árnyékában. Szenvedéllyel, meggyőződéssel szállt szembe vele, felemelte tiltakozó szavát a nép nyo­mora, anyagi és szellemi meg­alázása miatt. Szép számú szatíráinak egyik alapgondo­lata a hadakozás* a fasizmus ellen, amelyben a polgárság elzülíését látta. „Küzdelme a fasizmus ellen — írja egyik méltatója — az egész kapita- lista rendszer, az imperializ­mus embertelenségének sza­tirikus ábrázolásává mélyült, szélesedett. Sohasem engedte, hogy a horizontot elzárják, el­sötétítsék előle a barna, feke­te vagy zöld Inges rohamcsa­patok. Mindig' a teljes világot figyelte, a teljes történelem­ben gondolkozott”. A törté­nelmei pedig mindenkor a nép jelentette számára. A nép határtalan szeretető duzzaszt­ja jelképeit művészi erővé. uNcm az akták maradtak meg x törénelemböl, hanem ezek az emberek, a tömegek örök hullámverése ... ők a törté­nelem”. BÁLINT GYÖRGY írásaiban benne él a' korszak úgyszólván minden lényeges mozzanata, egész hangulata; nagyerejú művészi híradás a korszakról. Munkássága példa is a késő utókor számára: miként le­het és érdemes a megszerzett széleskörű, mély műveltséget tehetséggel és szenvedéllyel a közélet javára hasznosítani. Bálint György július 9-én lenne 60 éves. A magyar könyvkiadás méltóképpen adózik emlékének azzal, hogy az Ünnepi Könyvhétre meg­jelentette az életművének csaknem minden számottevő prózai alkotását vtartalmazó gyűjteményt. — á — t — Az USA a délkelet ázsiai íiáborű kiterjesztésére törekszik Az utóbbi időben egyre több jel mutat rá, hogy az Egyesült Államok a Dél-Vietnamban el­szenvedett sikertelenségek miatt újabb háborús frontok megnyitására törekszik Dél- kelet-Ázsiában. Ezzel magya­rázható, hogy az amerikai légierő egyre nagyobb mér­tékben bombázza Laosz egyes körzeteit, egyidejűleg provokációkat hajt végre a semleges Kambodzsa ellen, Thaiföldön pedig katonai tá­maszpontok egész rendszerét építi ki. Thaiföld amerikai hadműveleti bázis Az elmúlt időben, a vietna­mi háború kiszélesedésével párhuzamosan Thaiföld mind­inkább az amerikaiak had­műveleti bázisává alakult át. Az ország fővárosa, Bangkok közelében levő Don-Muang- ban és más polgári repülőte­reken az amerikaiak katonai gépeknek tartják fenn a le­szállópályákat. Bangkok és a laoszi határon levő Nong Khai között modern utat építettek ki, melynek segítsé­gével gyors fegyver- és lő- ji szerszállítmányokat kívánnak í juttatni Vientiánéba. Az észak- fc BURKA i / Vv \ Ö lua *.. i V*. V v: KÍNA „„r í r-.-' ' J (?) légi támaszponí (S) Helikopter lämaopoel (^) Radarállomáa M\3>W'fpí!é'5 í-114 ‘vSy támaszpontok [vpi i laoszi hazafias erük állal IÉ2J ellenőrzött terület Közutak —■=»“ Vasutak Az amarik'ai támadások 7' helye Kambodzsában 0 100 200 300 km * \®a íipsr stak (l lom Salt NakhonWTha Khek (T) t j TakhliN •. *;Don Muangj Kruno Thea (Bangkok)' Nakiion Ptanom I Kaen Tha Khek Savánnakhet ■i Angkor SaRatiip; X'Ojc-z)«Sep) t ■ \ ^KAMBODZSA J * fonom PanhScdLr^' Lq e keleti országrészben ugyan­csak utak épültek. A Tha Khli-i, az uboni és * korati támaszpontokról indul­nak el azok az F 105-ös vadász­gépek, amelyek a VDK ék Laosz bombázását kapják fel­adatul. Az uboni támaszpon­tot jelenleg is bővítik. A Thaiföldön állomásozó amerikai erők létszámát 12 000-ről (1965) 30 000 fóré emelték. A 85 000 főből álló thaiföldi hadsereg haditenge­részetét tengeralattjárókkal egészítették ki, a légierő gépei­nek számát pedig felemelték és F 86—F vadászbombázókkai erősítették meg. Akciók Kambodzsa ellen Dél-Vietnamból a semle­ges Kambodzsa ellen végre­hajtott. katonai akciók száma az utóbbi időben megnöveke­dett Nyilván az Egyesült Ál­lamoknak nem áll érdekében', hogy Laosz jobboldal erők által megszállt területei, Vala­mint a támaszponttá kiépített Thaiföld és Dél-Vietnam kö­zött egy semleges állam létez­zen. — TERRA — Jurij Nagihiit: Az öllé M indenről a napsugár tehetett. Vékonyka volt és éles, áthatolt a csipkefüggönyön, megsirno- gatta a narancsszínű redőket, könnyedén szétömlött az asz­tali lámpa üvegbúráján és a púderesdoboz tetején. Bele- alcadt egy pohárba és, meg­támaszkodott az ollón. Itt ap­ró, de vakító fényű tüze esket gyújtott. Mindez a legjobbkor tör­tént. Mitya már időtlen idők óta unatkozott. Rajzolgatott eleinte. Egy egész oldalt meg­töltött elefántokkal és zsirá­fokkal. Az elefántok teás­kannákra hasonlítottak, a zsi­ráfok meg kivétel nélkül olyanok Voltak, mint az emelődaruk. Azután. Moszk­vics kocsikat pingált. Cse­rebogarak kerekedtek ki a keze alól, mire Mityának ele­ge lett a firkálásból.. Már ép­pen a gáztűzhellyel akart játszani — noha szigorúan megtiltották —, amikor a napsugár csomó új ötletet adott. Mitya elindult a sugár mentén. Valahol becsapódott egy ajtó a sugár megreme­gett ... Gyengéden nézett reá, az egyetlen látogatóra, aki megosztotta vele magányát, tornászott a díványról, és megp-óbálta kezébe venni. De hiába csapta össze tenye­rét, a sugar kiszökött. Újból meg akarta fogni, de megint csak nem sikerült. Ez tet­szett neki, elmosolyodott. De aztán megunta a fénysugarat is, melyet nem lehet megérin­teni, vajon kemény-e vagy puha? Az olló azonban már egé­szein más. Mitya lecsapott rá. Milyen furcsa, hogy eddig észre sem vette ezt a csodálatos tárgyat. Megragadta és széles mozdu­lattal szétnyitotta, majd meg­próbálta összecsattintani. Az olló eleinte makacskodott, de aztán kellemetlen csikorgás^ sál összezárult. M itya még észbe se kap­hatott. amikor az ol­ló már .lensárga hajá­ból is lenyisszantott egy apró fürtöt. Néhány pillanatra a kisfiú lélegzete is elállt. Nem merte elhinni, ami történt. Aztán eltöltötte a felfedezés öröme. Hiszen saját magának még soha nem csinált semmit. Reggelenként anya öltöztette, amint ő akarta, megmosdat­ta, amint ő akarta, megfésül- te, amint 6 akarta. Még gon­dolni sem lehetett rá, hogy ez megváltozzék. Mitya egyszer úgy próbálta felvenni cipőjét, hogy a sarka elől, az orra meg hátul volt, máskor az ingből nadrágot csinált, és az ingujjba dugta lábát. Édesanyja azt mondta: ez mégegyszer ne forduljon elő. És a haja! Hogy utálja a homlokába fésült, lenyalt frizurát! Majd­nem a szemöldökéig ér! De ha összeborzolja, jön anya azzal a szűrős fésűvel, és rendbe­hozza ... De ennek vége! Mitya levágott elölről még egy fürtöt szemöldöke fölött, a vékony esik helyén nagy, háromszögalakú homlokrész tűnt elő, rragas, domború, fé­nyes. Nagyon tetszett neki ez a homlok. Majd középen is vágni kezdett, fejebúbja felé. Úgy látszik, haja nem mindenütt egyforma: fönt aranyszőke, ahol kivágta, szürkés, halántékán pedig majdnem fekete. Megszűrta magát, de mos-t hősiesen viselte el a fájdal­mat — ez sem történt még vele. Mikor a homlokán meg­jelent egy vércsepp, akkor is csak megremegett szájaszé- le. ö már egészen más Mi­tya, maga is érezte, hogy tel­jesen megváltozott. Ez az új Mitya nem fél semmitől. A kamrába is ki mer men­ni — pedig ez a legrejtélye­sebb és legfélelmetesebb hely a világon. Régebben a tek- nflben mosdatták őt de az­tán a teknő kilyukadt, ki vit­ték a katnrába. befedték deszkával, sn deszkára meg mindenféle hm-lomot raktak: egy régi bőrkarosszéket, meg háromlábú, támlátlan széket s koffereket. A falhoz mosó- teknő támaszkodott, amely fenyegetően kongott, vala­hányszor hozzáértek. A kam­rában egerek is tanyáztak, míg az ajtóval átellenes sar­kot pókháló szőtte be. Egy pók lakott benne. És a kamrában rejtőzkö­dött az „éjszakai látogató”, aki éjjel tologatja a bútoro­kat a szobában, néha pedig leül a székre, és mereven bá­mulja Mityát. Amint azonban Mitya sírásától felébredve anya meggyújtja a villanyt, az „éjszakai látogató” csodá­latos ügyességgel felölt! a kisfiú székre hajtogatott ru­háinak alakját. És Mitya reg­gelenként önkéntelenül is megremeg, amint, anya nyu­godtan leszedi az ő ingét és nadrágját... M itya most előre sze­gezte az ollót és ki­lépett a folyosóra. Egy rúgással kinyitotta a kamraajtót, mely nyikorogva ütődött neki a teknőnek. Az mélyet sóhajtott, de nem fe­nyegetően, nem panaszosan. Aha — gondolta Mitya — tudják, hogy én valaki más vagyok .. Megváltoztam ... A fény beomlott a kamrá­ba' és minden olyan volt, ahogy azt Mitya elképzelte: a fotel, a háromlábú szék, a bőröndök, meg a portól szür­ke pókháló. Csak az „éjsza­kai látogatónak” sikerült most is elbújnia. Valami mocoro­gott a teknőt fedő deszkán. Bársonyosan sötét egér má­szott ki a karosszék alól, s mintha hátsó lábára állva mellső lábával megfenyegette volna Mityát — Sersicc! — kiáltotta Mi; tya, és csattogtatni kezdte az ollót. Az egér összehúzta magát; és besurrant az' egyik bőrönd alá. — Sersicc! — kiáltott rá Mitya mindenre, ami a kam­rában volt, és teljes erejéből csattogtatta az ollót. . És minden, ami a kamrá­ban volt, egyszerre kicsi lett. Csak a poros, szürke pókháló lengett Mitya felé fenyegető­en, közepére pedig odaszaladt a pók. — No várj csak, te löttyedt porrongy. Nesze, te pók! És Mitya előrelépett, szét- nyitotta az ollót, és belevá­gott a hálóba. De a pók le; mászott a falról, és szürke testével rátapadt az ollóra; ami nagy csörrenéssel le­esett a földre... És Mítyá sírva menekült. A szobában világos volt, Mitya hamarosan abbahagyta a sírást. De azért még min­dig félt az ajtó felé nézni. . V árt egy darabig, aztán lassan lemászott a díványról. Óvatosan lábujjhcgycn lépkedve vissza­merészkedett, a kamrához, és mindkét öklével belökte az ajtót. — Itt vagyok! — mondta! — És semmitől se ijedek meg! Este, amikor anya megjött, Mitya elmesélte, milyen ne­héz napot élt át. — Tudod, anyu — mondta elgondolkozva —. a kamra-, ham nincs senki se, csak a ré­gi vacakok és egy pókháló. . —• Nem. kisfiam — felelte anya —. félelmed volt ott, de te mos*, elkergetted. Raáb György fordítású

Next

/
Oldalképek
Tartalom