Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-22 / 146. szám

2 ÉSZAKIM AGY AROnSZAG Szerda., 1966. június 22. Ülést tart Indonézia a miskolci tanács Miskolc városi Tanácsa ma, június 22-én, délelőtt ülést tart. Az ülésen megválasztják a népi ülnököket, meghall­gatják a város törvényességi helyzetéről szóló előterjesz­tést, az 1965. évi költségve­tési zárszámadásról és a ter­vek teljesítéséről készült be­számolót. valamint a mező- gazdasági állandó bizottság munkájáról szóló jelentést. megerősítettek Suharto megbízatását régei ér Suharno teljhatalma Az indonéz ideiglenes népi tanácskozó gyűlés 4. üléssza­ka második napja ta­nácskozik. Kedden, megerősí­tette tisztségében Suharto mi­niszterelnök-helyettest, a had­sereg vezetőjét, mint az in­donéz kormány ügyvezetőjét — jelentik a nyugati hírügy­nökségek. Az ezzel kapcsolatos hatá­rozat, amelyet ellenszavazat nélkül szavazlak meg, hang­súlyozza: át kell szabni a for­radalmat a nép óhajának megfelelően, s alá kell tá­masztani az elnök (Sukarno} politikáját, mint ahogy ezt március 11-i levelében meg­fogalmazta. Mit mond a paragrafus? Suharto megbízatása az új választásokig lesz érvényes. Mint az UPI amerikai hírügy­nökség megfogalmazza, az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés döntése eloszlatja azo­kat a félelmeket, hogy Sukarno elnök valaha megint teljhatal­mat élvezhet. A Tanjug jelentése szerint az indonéz külügyminiszté­rium szóvivője kedden meg­erősítette, hogy Indonézia ha­marosan visszatér az ENSZ- be. Jogásznak válaszol J. L. Miskolc! olvasónk 1965. november 21-én „kilé­pett” munkakönyvi bejegy­zéssel szüntette meg mun­kaviszonyát. Ezzel kapcso­latosan arra kér választ, hogy új munkahelyén mi­lyen hátrányok érhetik? Az 1965. január 1-től hatá­lyos Munka Törvénykönyv ■szerint, aki munkaviszonyát „kilépett” munkakönyvi be­jegyzéssel szünteti meg, el­veszti munkaviszonyának jog­folytonosságát, és csak 3 évi egyhelyben dolgozás után kér­heti a korábban munkavi­szonyban töltött idők beszámí­tását. Fizetett szabadságot, munkaruhát egy évig nem kap­hat, és alapbére, átlagkerese­te sem lehet több, mint az előző munkahelyén volt. . Ezen túlmenően 2 évig nem részesülhet jutalomban, nem kaphat fizetési előleget, se­gélyt és természetbeni jutta­tást. A „kilépett” munkaköny­vi bejegyzésű dolgozónak az új munkahelyén 1 éven belül — a szakszervezeti bizottság előzetes véleménye alapján — indokolás nélkül fel lehet mon­dani munkaviszonyát. *.......... B. K. sajószentpéteri olva­sónk azt panaszolja, hogy két iskolás gyermekétől az 5 forintos biztosítási díjat a jövő oktatási évre már most, a bizonyítvány ki­osztásakor beszedték. Az a kérdése, beszedhető-e a biztosítási díj szeptember előtt? Igen. A tanulók baleset- biztosítása az általános- és középiskolákban június 1-től június 30-ig, az óvodákban ok­tóber 1-től szeptember 30-ig tart. A biztosítás bárhol és bármikor (otthon; utcán, ját­szótéren, iskolában stb.)» tör­ténő balesetre érvényes. A szünidőben a baleseti veszély és a kockázatviselés sokkal nagyobb. A balesetből származó ál­landó és teljes rokkantság esetén a kártérítés 25 000 fo­rint, állandó és részletes rok­kantság esetén aránylagos ré­sze. Ha a biztosított tanuló nyiil csonttörést szenved, vagy olyan sérülés éri, amely 10 százalékot el nem érő ál­landó rokkantságot okoz, az Állami Biztosító 200 forint ösz- szeget folyósít. « Új jogszabályok FELÁR. A HÍZOTT LIBA ÉS PULYKA UTÁN Az élelmezésügyi miniszter 128/1966. számú utasítása ér­telmében, ha a termelőszö­vetkezeti tagok és az egyéni­leg gazdálkodó termelők az 1966. évi baromfinevelési és hizlalási szerződés során nem veszik igénybe a takar­mány-juttatást, felárat kell té­ríteni részükre. A takarmány-juttatás igény­be nem vétele esetén a felvá­sárlási áron felül fizetendő felár mértéke hízott liba után 2,50 forint/kg, pulyka után 1 forint/kg. A felár csak a mi­nőségileg megfelelő, hízott liba és pulyka után jár. * A HELYI UTAZÁSI JEGYEK MEGTÉRÍTÉSÉRŐL A Munkaügyi és Pénzügy­minisztérium együttes közle­ményben hívja fel a vállala­tok és a gazdálkodó szervek figyelmét, hogy a július 1. utáni tarifaváltozás miatt a költségek általában nem emelkedhetnek. A helyi közlekedési eszkö­zök hivatalos célú igénybe \7étele esetén csak a tényle­gesen felmerült kiadások té­ríthetők meg. Az eddigi ked­vezményeket cs térítéseket szigorúan felül kell vizsgál­ni, a nem feltétlenül szüksé­ges kedvezményeket meg kell szüntetni, és a lehetőségek­hez képest a térítések számá­nak, mértékének mérséklésé­re kell törekedni. Kombinált bérlet csak kivé­teles esetben adható. • BETAKARÍTÁSI ÉS EGYÉB SZÁLLÍTÁSI FEL­ADATOK LEBONYOLÍTÁSA A betakarítás és az egyéb mezőgazdasági szállítási fel­adatok lebonyolítása végett közös közleményben szabá­lyozzák a betakarítás idejére (július 1—december 1) a fu­vareszközök kihasználását. A tsz-ek elsősorban saját fuvareszközeiket kötelesek ki­használni, egymásnak segítse­nek, ezenkívül igénybe ve­hetik az országos talajjavító és talajvédelmi vállalat, nö­vényvédő állomások, erdő- gazdaságok és az AKÖV fu­vareszközeit. A tsz-ek a mezőgazdasági jellegű fuvarozásokhoz a gép­állomási díjszabás szerint ve­hetik igénybe az AKÖV és az egyéb állami szervek teher­gépjárműveit. Dr. Sass Tibor V Thant Moszkvába utazik Az ENSZ szóvivője kedden a világszervezet székhelyén bejelentette, hogy U Thant ENSZ-főtitikár még a nyár fo­lyamán Moszkvába utazik és tárgyal a Szovjetunió vezetői­vel; A látogatásra a szovjet kormány meghívása alapján kerül sor. Amz Ferganában Az üzbekisztáni ferganai völgy lakossága három napja küzd az árvízzel, amelyet a kirgiziai hegyek gleccsereinek hirtelen olvadása okozott. Háromezer méter magasság­ban évekkel ezelőtt tó képző­dött, amelynek jéggátját a nap sugarai most elolvasztot­ták. s az óriási víztömeg előbb az Iszfajram-Szaj folyót duz­zasztotta meg, majd elárasz­totta a ferganai völgyet. A nyolc méter magas áradat gyökerestől kicsavarta a fá­kat, elsodorta az elektromos távvezetékeket, a vasúti hida­kat, az utakat, az útjába ke­rülő házakat és elszakította a gázvezetéket. Többen halálu­kat lelték a lezúduló áradat­ban. A hatóságok sürgős intéz­kedéseket tettek az árvíz okozta károk helyreállítására. Á nagy tanulság A Szovjetunió elleni támadás 25. évfordulója C saknem két esztendeje tartott már a második világháború, amikor 1941. június 22-én megkezdő­dött a fasiszta Németország támadása a Szovjetunió ellen. A náci hadosztályok betörésé­nek híre felháborította a nemzetközi közvéleményt, mert a két ország között vál­tozatlanul érvényben volt a megnemtámadási szerződés. A náci kormány, szövetsé­geseivel és csatlósaival együtt akkor szánta rá magát a szovjetellenes támadásra, amikor úgy vélte, hogy ere­je teljében akár az egész vi­lág ellen is felveheti a harcot. A 117 millióra duzzadt fa­siszta birodalom nehézipara 1941-re elérte a 31,8 tonnás acéltermelési szintet, és a német hadiipar rendelkezé­sére állt a megszállt országok évenkénti 15—17 millió ton­nás kapacitása is. Tizenegy- ezer katonai repülőgépet, 4 ezer harckocsit és 325 ezer géppisztolyt állítottak elő egy esztendő alatt. A német hadiipar képes volt kielégí­teni egy modern tömeg­hadsereg legkorszerűbb igé­nyeit. Fegyveres erőik több, 'mint 7 millió emberből álltak, és a Wermacht vezérkarának régóta kidolgozott terveiben 214 hadosztály számára szabták meg a feladatokat A Szovjetuniót nem teljesen felkészülve érte a fasiszták tá­madása. Ettől kezdve azon­ban rohamosan meggyorsult a szovjet állam véderejének fejlesztése. A szocialista ipa­rosítás eredményeként 1940- re több mint 18 millió tonnára emelkedett az acél termelése, és megkezdődött a Szovjet Fegyveres Erők átszervezése, fegyverzetének kicserélése. Ma már kétségkívül bizo­nyított tény, hogy a védelmi felkészültség hiányosságaiért elsősorban az a szemlélet fele­lős, amely a realitást megha­ladó mértékben értékelte a megnemtámadási szerződést. A szovjet népek honvédő háborúja tehát nyomasztó fölényben levő ellenség el­leni élet-halál küzdelemmel kezdődött. E rendkívüli ne­héz időszakban a helytállás és a tömeges hősiesség olyan egyedülálló példája bontako­zott ki, amelyre csak a szocia­lista társadalom képes. A vi­lág első szocialista államá­nak népei példátlan közös erő­feszítéssel megvalósították ezt, az eleinte lehetetlennek tűnő történelmi tettet. 1941 őszére, leküzdve m mérhetetlen szenvedést és nél­külözést, megállították a fa­siszták előnyomulását. Ettől kezdve azután fokozatosan érvényre jutott a szocialista társadalom és gazdaság alap­vető fölénye, amely a négy esztendeig tartó honvédő há­ború során mindvégig érez­tette hatását. A második világháború son- sat alapvetően ez a harc döntötte el, hiszen a szovjet népnek a fasiszta katonai erők túlnyomó többségével kellett megküzdenie. Amíg a fasiszták Észak-Afrikában összesen 15. Olaszországban 7, majd az utolsó időszakban 31 hadosztályt vetettek be a szö­vetségesek ellen, és az 1944-es invázió időszakában sem több, mint 65—75 hadosztállyal szálltak szembe az angol— amerikai partraszálló erők­kel, addig a szovjet hadsereg ellen összesen 1024 divizió- juk harcolt a négy év folya-r mán. S hiába növelte termelését a német hadiipar még 1944 közepén is, a szovjet állam a háború utolsó évében már 40 ezer repülőgépet, 30 ezer harckocsit, 5 millió puskát és géppisztolyt küldött a frontra. A német imperializmus szükségszerűen történelmi jelentőségű vereséget szenve­dett, és a szovjet hadsereg csodálatos győzelme nyomán kibontakozó új nemzetközi erőviszonyok közepette átala­kult a világtérkép, mégpedig megmásíthatatlanul a szocia­lizmus, a demokrácia és a béke híveinek javára. A z emlékezés logikájával furcsán ellentétesnek tűnnek tehát manap­ság azok az eleve kudarcra ítélt tervek, amelyek figyel­men kívül hagyják a honvédő háború messzemenő tanulsá­gait. Pedig a III. Birodalom bukása félreérthetetlenül szolgál a nagy tanulsággal: bármilyen erőt is halmozzon fel bármely agresszor — a szocializmussal szembeni fegy­veres összecsapásban tör­vényszerű a pusztulása. G. V. SZENDREI JÓZSEF: A VACSORA z ifjú házaspárnak még nem volt se kutyája, se macskája. Ez pontosab­ban azt jelenti, hogy gyerekük sem volt. Mégis a szerencsések közé tartoztak, mert az ifjú menyasszony keresztanyja, Ol­ga néni a lehető legnagyobb nászajándék­kal kedveskedett nekik. Rájuk hagyta egy szoba hallos, összkomfortos lakását a bel­városban, ő maga pedig Debrecenbe költö­zött lányához, nagymamának. Kis szöszke unokáért mindenről boldogan lemondott, még függetlenségéről is. Katalin, Olga néni kedvenc keresztlánya hónapokon át lankadatlan szorgalommal végezte háziasszonyi feladatait, mosott, fő­zött, takarított, a házaséiet első korszaká­ban az ilyesmi még boldoggá teszi az asz- szonyokat. Férje a vasgyárban dolgozott. Rendes embere volt Laci, igazán példásan kezdte bebizonyítani, hogy érett a házas­ságra, bár Katalin szülei kissé fiatalnak tar­tották, hiszen a huszonegyedik évét sem töltötte be, alig szerelt ie a katonaságtól, máris házasodott. Katalin viszont úgynevezett modern szel­lemben nevelkedett. Édesanyja mindig dol­gozott, a bank egyik legszorgalmasabb és legalaposabb tisztviselőjét tisztelték benne, amit számos oklevél és jutalom is bizonyí­tott, mindezek mvliett három gyermeket fel­nevelt. Lánya érettségizett, továbbtanulni nem akart, inkább a házasságot választotta. Még az érettségi esztendejében, december közepén Laci felesége lett. Meglehetősen jó ételeket főzött, és minden alkalommal elvár­ta. hogy ifjú férje elismerően nyilatkozzon főztjéről. Laci nyilatkozott is, dicsérte Kata- lls ékes szakácstudományát, melyet a^ poli­technikai foglalkozásokon tanult volt, és mo­hón evett, mert a fiatal gyomor egész napi munka után minden ételt boldogan fogad. így telt el néhány hónap. Katalin mosott, főzött, takarított, míg eltelt eme műveletek­kel. és kezdte unni a mindennap ismétlődő munkákat. Édesanyja is unszolta, mert nem volt elragadtatva lánya úgynevezett munka- nélküli életétől. A mamának ugyanis az volt az elve, hogy a modern nő dolgozik, teremtő társadalmi tevékenységet, vagy közvetlen termelő munkát végez, rendszeres keresetet visz a házhoz, így nincs .kiszolgáltatva férjé­nek és az élet legnagyobb meglepetései sem érhetik felkészületlenül. A házi munkákat részben megosztja férjével és családja többi tagjával, ha van ilyen, részben pedig igénybe veszi azokat az intézményeket, amelyek a há­zas nő munkájának megkönnyítésére hivatot­tak. Ilyen intézmények többek között a mo­sodák, a tisztítók, és nem utolsósorban az üzemi étkeztetési vállalat. A házasság első hónapjaiban Katalin nem egészen értett egyet mamájával. Még túlságosan magasan lobogott a házasélet szépsége, mámora és nem utolsó­sorban a szerelem. Hónapok múltán azonban az ihlettel végzett házi munkák költőisége kezdett elkopni, majd unalmas prózai felada­tokká vedlődtek. Katalin ekkor már igazat adott édesanyjának. Egyik este Laci a megszokott lendülettel, nagyon éhesen ült asztalhoz. Már érezte a vacsora il,latát, s előre fogalmazta a monda­tokat, hogy méltó szavakkal dicsérhesse Ka­talin munkáját. Először a levest ette. Ez az étel mindenféle zöldségdarabkákból állt, né­hány szem idei zöldborsóval, és érezni lehe­tett, hogy hús főtt a lében. Laci igen jó ét­vággyal, gyors kanalazással ette meg. Finom, szaftos sertésszelet következett ezután, dupla körettel, vagyis rizzsel és'burgonyával. Hoz­zá finom, enyhén savanyú fejessaláta. * Laci ezt is kritika nélkül, megfelelő étvággyal tün­tette el. Katalin ropogós cseresznyét tálalt ezután kis tányérban, majd komoly, határo­zott hangon így szólt: — Most pedig megnyitom az értekezletet. — Miféle értekezletet? — kérdezte Laci ijedten. Annyira meglepődött, hogy magostól lenyelte a szájában levő cseresznyeszemet — Értékeljük a vacsorát — mondta Kata­lin. — Nos, halljam, milyen volt? — Fenséges, drága csillagom, isteni.' 11 mondhatnám, hogy a világ legjobb vacsorá­ja... Jaj, hajolj közelebb, hadd csókoljam meg azt az édes kicsi szádat, amiért ilyen finom vacsorát adtál a te drága, kicsi fér­jednek. — Laci már nyújtózkodott is, hogy csókot adjon Katalinnak, de a feleség lein­tette. — Várj — mondta. — Majd később. Amit eddig mondtál a vacsoráról, az semmi. Bab- la, hogy úgy mondjam. Sematikus, mint egy kilencszázötvenben írott hősköltemény. Ala­pos és részletes véleményt kérek. Kezdjük az elején. Milyen volt a leves? — Mámorító — felelte Laci. — Nem lát­tad? Valósággal befaltam. — Séma ... Mondtam már, hogy ne sema­tizálj. Elmélyült, szakszerű értékelést kérek. — Jaj, drágám, aranyos csillagom, mi jut eszedbe. .. Hát mit lehet még mondani egy levesről? Megfelelően meleg volt, nem túl forró és nem langyos, pontosan olyan, aho­gyan én szeretem. Éreztem benne a tavaszt, mármint a zöldséget, a sárgarépát, a karalá­bét, a borsót és az isteni petrezselyem ízt. Igen, igen, a petrezselyemízt. Azt nagyon szeretem. Ezeken kívül éreztem benne a sót, a paprikát, és ... és ... a borsot... Igen, igen, kevés borsot is éreztem benne. — Eddig jó — mondta Katalin: — És mi­lyen volt a hús? — Megdöbbentően finom! — vágta rá La­ci, és felesége kezéért nyúlt, hogy megcsó­kolja. — Te szent, te drága kéz, te csodate­vő asszony! végtag, köszönöm neked a fen­séges húst. — Miközben, ezeket mondta, foly­ton felesége kezét csókolgatta. — Ez semmi! — jelentette ki Katalin.' ;— Általánosítás. Részleteket kérek. Például': nem volt kemény? — Az a hús? Kemény? — kérdezte Laci. — Drágám, a vajjal sütött omlós kalács se le­hetne puhább, finomabb. Becsületemre mondom, rágni se kellett, valósággal szétol­vadt a számban. — És a körítés, a buronya, meg a rizs? D rágám, hogy is mondjam? A rizs fenséges volt Mint az apró gyöngyszemek,: kemények és mégis puhák, és benne a fenséges petrezselyeroiz, melyet a levesben is annyira élveztem,.. igen, igen, a zöldpetrezselyem ... a rizs min­dennél jobban ízlett... A burgonya pedig ..; Hát a burgonyának, izé, hiszen ez köztudott dolog, de, de... semmiség persze... a bur­gonyán érezni lehetett a nagyüzemi terme­lést, a kémia korszakát, meg miegymást, de tudom, hogy erről te nem tehetsz... végered­ményben nagyon is finom volt a burgonya... — Rendben van! — mondta ekkor Katalin. — Tehát ilyen ételekkel a jövőben is elége­dett leszel? — Feltétlenül, aranybogárkám. Soha ne adjon az isten, akarom mondani a szocialista társadalom ennél jobb ételeket. — Becsületszavadra? — Mit szavamra? Az összes beosűlefemm és a teljes szerelmemre. Katalin ekkor felállt az asztaltól. Szép te­jét felszegte, és győzelmi diadallal kijelen­tette. — Rendben van. Ezután mindig ilyen éte­leket fogsz enni. Elsejétől ugyanis munkáiba állok. És ezt a vacsorát már a leendő munka­helyemről hoztam ízelítőnek. — Mi... micsoda? — dadogta Lad. —> Ezt... izé... nem te főzted? — Nem bizony — mondta Katalin —, ha­nem az üzemi konyha szakácsnéja. Jó volt, vagy nem volt jó? Most beszélj! — Drágám... hogyan is mondjam? .13 Igen .. . tenné,szetesen, hiszen mondtam, a becsületem ... meg a szerelmem ... Igen, drá­gám, de... mármint... — Ne dadogj! Elsejétől kezdve ezt eszed! Én pedig dolgozni fogok! És munka után együtt takarítunk ... A mosnivalót viszem a Patyolatba... a kasztot meg hozom az üzemi konvháról.. L aci nem tudott szóhoz jutni. Hiszen,' ha tudta volna. De nem tudta. És az éhség is elvakította. Végeredményben meg mit is tehetett? Katalin néhány perc múlva, mintegy a vacsora utolsó fogásaként eléje tette az értesítést, melyben a vállalat •munkaügyi osztálya közölte, hogy elsején szíveskedjék elfoglalni munkahelyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom