Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
Vasárnap, I960, májas IS.’ eszakmagv.vrorszag 9 ÍSES25HSHSHSSS2SES5SHSS5HS2SHSS525H5S5H5E5ESHSESHSSSESHS525HSSSHSHSSSE5E5ESESa5ESHS2SH5ESH' w Borsodi C avagy az Optimizmus .Reszkessetek egerek!" //• — Mi ez a cincogó cím, Candide? — Kandúr Banditól ered, — a Foxi Maxiból. — Most már ilyen gyerekes dolgokkal fogunk foglalkozni? — Miért ne? Nem látta a múltkor a Ludasban a tudósok szümpozionját? — Azt sem tudom, mi az a szümpoz... — Szüm-po-zionl Görög szó. — És mit jelent?-— Okos dolgokról tanácskoznak, miközben fel is üdítik magukat. — Bambival? — Azzal is. Meg esznek is valamit. < — Ilyen értekezlet, tanácskozás sok van nálunk. Főleg feketével. — Pedig az új narancs-lé gyártmányunk nem drágább, mint egy dupla, és nem fenyeget vele szív-infarktus. •— De mit csinállak a tudósok a Ludasban? — A fele sem volt benn a tanácskozó asztal körül. A legtöbben a Foxi Maxit nézték a tévében. — És mit akar ezzel mondani? — Azt, hogy a humor, könnyű műfaj és gyarmekmesc filozofikus téma. — Bizonyíték? — Aesopus, Phacdrus cs az összes népmesék. — Jó. Elfogadom. De most már a Foxi Maxiból halászgatja a témáit? — Je prends mon bien, ott Je le trouve. Ott keresem a kincsem, ahol találom — mondta Moliére. — S maga pont a Foxi Maxiban találja! — Pont! — És mit talál benne olyan filozófikus- nalc? Olyan bölcsen igaznak? — Azt, hogy a Kandúr Bandiból kilépett a saját lelkiísmerele és arra intette: ne zar- gassa az egereket. — Hogy inthet egy macska-lclkiisjneret egy macskát éppen erre? Égy macskának az a kötelessége, hogy zargassa az egereket. — Nem egészen. Miért kell őket zargatni? Egérteleniteni kell a lakást. De ha mér izét olyan jól dresszirozott egere van, mint az Inéi és a Find, — elég, ha rendel tart köztük. — Ja. És erre intette ól a macska-lclkiis- meret? — Igen. De benne is kételyek voltak. Felülkerekedett benne a macska őstermészete és elkezdte hajkurászni az egereket. — Kezdem már érteni. És ilyenkor ordított fel: „Reszkesselek egerek!” A Szuhay Balász hangján. El tudom képzelni. — És mit gondol, mit csinált ilyenkor a macska-lelkiismeret? — Fékezte. — És Kandúr Bandi? — Felordílotl: Minek egy macskának lelkiismereti Mr. Brown Barna kartárs — Érdekes. A múltkor hallottam nálunk az üzemben: Minek egy anyagkönyvelőnek lelkiismeret. — Na, na és ... ? — Dühöngött, mert a főnöke az öntudatára, a lelkiismeretére hivatkozott. — És mit válaszolt az anyagkönyvelő? — Hogy különböző anyagok iránt allergiás. — Akárcsak az a szegény Kandúr Bandi. Arról panaszkodott, hogy ha meglát egy kanári madarat, rögtön „Izanariiisze” lesz. — Mint az anyagkönyvelőnek. Nem tud a kanárinak ellenállni. Neki akar ugrani, le akarja nyelni. Tudja maga, milyen finom falat lehet egy macskának egy kanári. — Akárcsak egy raktárnoknak egy különleges szerszám. — Vagy csak egy egyszerű jelzőlámpa, ami véletlenül pont illik a Pannónia-motorba. — És mit csinál ilyeiikor a becsületes... Kandúr Bandi. — As egerekhez fordul: kötözzetek meg. Érzem, hogy elkap a „kanaritisz”. — S közben? — Közben siránkozik, hogy minek is egy macskának lelkiismerct. — A főnöknek ném lehet „kanaritisze”? — Ha ezzel azt érti, hogy ó is hajkurász- sza az egereket — lehet. — S belőle is kilép, és megszólal a lelkiismeret. — Az sincs kizárva, — s ö is mondja: „Minek egy főnöknek lelkiistnerel?“ — Hm. Hm. — De maga otthon nem szokott bosszankodni? — AjajJ A Petiké rettenetes gyerek. Folyton izeg-mozog, már majd bele nem őrülök. — S azt: nem gondolja, hogy egy gyereknek szüksége van mozgásra? — De nem a vázák és nippek kárára. — S maga nem érzi, hogy ilyenkor ne haj- kúrássza a szegény gyereket: „Reszkessetek gyerekek” felkiáltással? — Hogy maga mikre nem gondol?! — Miért, nem ez a természetes? — Nem. A természetes az, hogy az ember ne gondoljon semmire, ultizzon nyugodtan, — s ha aztán nagyon rohangászik a gyerek a vázák között, leken neki egy... — Reszkessetek egerek-et! — De akkor miért kezdte a bölcsclkedő megélőkkel. — Mert Phacdrus is azt mondta: Rólad szól a mese (De ic fabula narraturl). — Rólam? Nem a főnökömről? — Nem. Mindig csak rólunk, — És miért, ha szabad kérdeznem? — Hogy tre reszkessenek.as egerek? TÁTRAY BARNA A ngol kereskedő utazott át a kisvároson, Mr. Brown, a londoni Vaskályha Comp. cég vezetője és bejelentette szándékát, hogy félórás beszélgetést szeretne a helyi vaskályha Ktsz vezetőjével . A ktsz elnöke tolmácsnak Barna kartársat, a bérszámfejtőt kérte fel, aki közismert volt angol tudásáról. Annyira bírja az angol nyelvet, hogy gyakran keveredik kifejezéseibe az oké, meg a helló, azután a gudbá.i. „No, végre hasznát vesszük angol tudásodnak. Józsikám!” — mondta neki az elnök, amikor mentek az állomásra fogadni az előkelő üzletfelet. A restiben rögtön igen kellemes beszélgetés alakult ki Barna tolmácsolásával, az elnök és Mr. Brown között. Az elnök megjegyezte: ilyen hűvösben nem lehetett'kellemes az utazás. Barna kartárs. aki fél évet töltött amerikai hadifogságban, könnyedén fordította, hogy nem kellemes. ilyen hidegben az élet, de ha jó a pokróc, azért nem fagy meg az ember. Mr. Brown kissé elcsodálkozott ezen, de egyetértőén bólintott és mondotta, hogy bizony egy jó pokróc megteszi a magáét, ha kell. — Azt mondja Mister Brown — tolmácsolta Barna, hogy szereti a jó meleg pokrócot. Az elnök kissé csodálkozva azon, hogy mit akar az angol ezzel a pokróccal, de udvariasan azt válaszolta — hogy közelebb kerüljön a lényeghez —, ott nem kell pokróc, ahol az ő ktsz-étől veszik a vaskályhát. i ama kartárs tolmácsolta, hogy ha jó a kályha. még kaja nélkül is vidám az ember. De azért jo, ha az őrök rendesek és megengedik a foglyoknak a rendes pokróc használatát is. Mr. Brown mélyen elgondolkozott ezen, s a következőt válaszolta: „Bizony jó, ha az őrök jók, ő részt vett a franciaországi partraszálláson, s egyszer két hétig német fogságba esett”. Barna tolmácsolta, hogy az angol cégvezető volt .német fogságban a partraszállás után, és szereti a jó pokrócot és a jó őröket. B Könnyedén megkérdezte Mr. Browntól, hogy jók voltak-e a német őrök és milyen volt a koszt? Mr. Brown azt válaszolta, hogy a német ötök nem voltak jók, és csak 10 deka Hit- ler-szalonnát kaptak naponta és kenyér nélkül. Barna kartárs tolmácsolta a főnökének, hogy az angol néni szereti a liitler-szalon- nát, ami ugyanis közönséges marmaládé, és nem szereti a rossz őröket. Az elnök megvakarta fejét és így szólt: — Bizony, én se szeretem a marmuládét. r. Brown kicsit nagyon furcsán nézett, miután Barna tolmácsolta az elnök szavait, köhintett és órájára nézett. — Hát nekem sajnos mennem kell, indul a vonatom, nagyon-nagyon örültem a szerencsének — mondta mosolyogva. Szívélyesen kezet szorítottak és elbúcsúztak. Jó, ha egy ktsz-nek saját tolmácsa van. Ordas Nándor De-iuti ín&b&sák S A munkaközvetítőben egy ember jelentkezik munkára. A ttisztviselő megkérdezi: — Foglalkozása? — Bálnavadász vagyok. — Ne mondja! S hol vadászik rájuk? — Tavakban és víztárolókéban. — Miféle vice ez? A tavakéban s a víztárolókban nincse- ijnek bálnák. — Hát kérem, éppen ezért fvagyok munka nélkül! — Miért, vagy olyan dühös? — Ne is kérdezd. Sárgám ^festetettük a lakást, s most ^képtelen vagyok megtalálni ikenári madaramat. Herra, az Internazionale Jtrénere ajánlatot kapott: az Jegyik filmben legyen Sophia JLoren partnere. Az ajánlatot n ^következő szavakkal utasította 3 el: — Különös pár lennénk, — jjSophia vágyakat kelt, én pedig íja ream bízottakból igyekszem Jezeket kiűzni. — Ebben a szállodában állítólag minden idegen nyelven j beszélnek. — Valóban. A vendégek. — Te kis buta. Egészen megrémítettél! Azt hittem, hogy az autó nem a tiéd. — Legyen az enyém! — Rendben, de előzőleg beszélje meg a férjemmel a dolgot! Mi a különbség az amatőr és a profi között? A profi fizetési, az amatőr pénzt kap. — Hány éves vagy? — Nyolc — fin is annyi lennek, egy évig beteg voltam. estik A bíróságon: — ügy követte el a betörést, ahogy azt az imént leírtam? — Nem, de a bíró űr módszeréi megjegyzem magamnak. — Ördög tudja, mi az oka, pedig minden évben gyógyüdülőben töltjük szabadságunkat a feleségemmel, mégsincs gyerekünk. — Próbáld meg egyszer egyedül elküldeni őí. [0 — Vcrácskám, utólag be kell rílneked valamit vallanom. Nős a vagyok. j2SE5ESE5ESE5B525E5E51=5E525E5Z5ESBSESLS’2SBSB 2Sa5ESH52S£SE5HSHSa5HSESfiSÜSSSESE5E5HSHS12Sa££-----------------------------------X. rátja hölgynek csinos háziba- voll. Egy idő után megszületett a gyerek. Találkozott egyik barátnőjével, aki, miután megpillantotta a gyermeket, így szólt: — Nem igaz, hogy mennyire hasonlít ez a gyerek az apjára, — Én is úgy találom, s a férjem mégis azt állítja, hogy őrá hasonlít. Apa a lányához: — Lányom, tegnap X. úr megkérte a kezedet. De várnod kell, amíg a nővéred férjhez megy. A lánya: — De hát papa! Nekem, mint fiatalabbnak kellett mindig elsőnek az ágyba mennem. — Főúr! Ez a hús iszonyúan forró. — Tessék talán megfújni... — Nem merem, félek, hogy el fújom. Az osztályvezető tetten éri beosztottját. Éppen nagyban horkoL az íróasztalon. — Hogy képzeli ezt. Munkaidőben aludni?! Elsejével cl van bocsátva...! — ördög vigye, akkor miért ébreszt fel már most?! jEgy Isis statisztika Egy kis szórakozás „Fájdalommentes” adózás: minden négy személyből álló francia háztartás vásárlásain keresztül évente 2500 frank közvetett forgalmi adót fizet. A füst adója: Franciaországban ezer cigaretta után 60 frank jut az államkincstárnak, de az angol dohányzók még rosszabbul járnak: ezer cigaretta után 115 frank adót fizetnek; az olaszok 72 cs a németek 62 frankot juttatnak az államkincstárnak; kevésbé magas a dohányzás adója Svájcban: ezer cigaretta után 25 frank; Belgiumban 35 frank; az Egyesült Államokban 40 frank és Hollandiában 50 frank. Gyorsan szaporodik az emberi nem: 1965-ben 60 millió ember hall' meg világszerte, míg a születések száma 121 millió volt. Nem kielégítő a mezőgazdasági képzés: 100 francia mezőgazda közül csak öt végzett szakiskolát. Hollandiában jobb az arányszám: 100 közül 46. Részletek ifjabb Jean Chiulescu feljegyzéseiből OKT. 4. Nagyszerű dolog a telefon. Mióta megbuktam az egyetemi felvételi vizsgán, van ráérő időm bőven. Az öregem is azt mondta: hadd szórakozzék a fiú, kóstolja meg az életet. Éppen ezért, ha véletlenül nincs pénzem holmi kiruccanásra, ha nem adnak cowboy filmet, ha Baby, az arám el van foglalva, ha a rádióban nem játszanak könnyűzenét, ezzel a berregő ördöggel szórakozom. Kis képzelöerörc van hozzá szükség. És nekem van belőle. OKT. 18. Kitűnő játékot eszeltem ki. Felhívok találomra egy számot. Amikor meghallom az első „hallót”, igen udvariasan szólalok meg. „Várjon kérem -egy percig.” Az illető vár abban a hiszem- ben, hogy ki tudja, kivel akarom összekapcsolni. Kis idő múlva azt mondom neki: „Leteheti a kagylót, elmúlt az egy perc.” És gyorsan lecsapom én is a kagylót, hogy ne halljam, mint szid engem. Nem pompás? NOV. 3. Tegnap ölpercenként felcsengettem Coslescut, aki elbuktatolt a felvételi vizsgán és ahogy jelentkezik, leteszem a kagylót. Megpukkanok a nevetéstől, ha elgondolom, micsoda pofákat vág. NOV. 22. Tapasztalatokat szereztem. Mikor meghallom valakinek a légies hangját a telefonban, érzékien súgom: mit csinál édesem? A válasz után nyomban tudom, érdcmcs-c folytatni? Vannak udvariatlan hölgyek, akik mereven elzárkóznak a behatóbb diskurzustól. Mások lecsapják a kagylót. De akadnak megértő nők, akik megkérdezik: ki beszél? Feleletként változatos hangol ütök meg, ahogy az ihlet súgja. Isteni hangok hallatára extázisba esem és csodálkozva mondom, miért nem ment az elvtúrsnő színésznőnek, vagy legalábbis bemondónak a rádióhoz. Lelkendezem, hogy a sors keze játszott benne, hogy éppen őt hívtam fel. Vagy, hogy árnyékként régen imádom, de mint félénk ember, nem mertem érzelmeimet bevallani. Már ahogy a nyelvemre jön. DECEMBER 10. Két óráig álltam a Capitol mozi előcsarnokában, hónom alatt, mint ismertető jelet, újságot tartottam. De nem jött ma sem, pedig ünnepélyesen megígérte. Uram, milyen komolytalan lányok vannak! De talán éppen ebben van az ő varázsa. Olyan ez, mint a lottó, addig játszik az ember, amíg egyszer csak nyer. DEC. 21. Végeztünk Babyval. Micsoda pech! Tegnap is felhívtam találomra egy számot. Szeretetreméltó hang jelentkezett. Ismerősnek tetszett ugyan, de ki törődik vele, hova lyukad ki valami. Megtettem neki a szokásos vallomásomat és találkát adtunk egymásnak a Pacsirla kávéházban. (A tatus éppen fizetést kapott és így nekem is volt. pénzem.) Mikor belépek a káveházba, mit látnak szemeim? Baby ül olt, hóna alatt az újság, mint ismertető jel. ahogy a telefonon megbeszéltük. Vörös lesz, mint a főtt rák. „Hát te vagy az — förtnodek rá. — Te ismeretlen embereknek nds^ találkát?” 13c fí sem marad adós a válasszal: „Te csavargó! Nekem azt mondtad, el vágj' foglalva, állás után nézel.” Én viszont: „Nekem pedig azt mondtad, hogy anyádnak segítsz a takarításban.” Mire ő: „Nem akarlak látni többel, te málészájú.” Mire én: „Te se kerülj a szentem elé, te erkölcstelen perszóna!” Hát így történt Babyval. A Világ sajnálkozott a szakításunk felett, mert — mondták — annyira ülünk egymáshoz. JAN. 4. Egyik malőr a másik után. Kikapcsolták a telefont, bizonyára sok volt a panasz. Ezenfelül még az öregem is lekapott a tíz körmömről, hogy vagy csinálok valamit vagy egy vasat sem ad többé. Hallottak ilyet? Hát nem ő mondta, hogy szórakozzam. Kiábrandíthatat- lanul komolytalanok és szeszélyesek az emberek. (Ford.: Hegedűs Nándor) A; étkezőkocsiban: — Főúr! Már fel órája ülök itt, s még mindig nem szolgállak ki. — Ne idegeskedjék kérem, úgyis késünk egy órát. © Pincér: — Miért sir. uram? Vendég: Muszáj sírnom, ha arra gondolok, hogy ezért a kis darab húsért megöltek egy marhát. © — Főúr! Éz a hús büdös. ’. .1 — Egy pillanat kérem, máris kinyitjuk az ablakot. © — Hogy a lenébe lehetséges az, hogy ilyen ügyes ember, mint le, a katonaságnál nem lépett elő? — Amikor én katona voltam, főleg a legénységre volt szükség... (Fordította: Szabó László)
