Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

4 ÉSZAKMAGTAROKSZAG Vasárnap, lflflß. május oooooooooooototxioooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo-j ° 9 8 TO HUU; 8 A lurkó A ligha volt még Magyar- országon törvény, amelynek mindenna­pos megvalósulását olyan nagy közérdeklődés kísérte volna, mini az oktatásügyünk reform­járól szóló lí)8t. cvi Hl, tör­vényt. Ez természetes is, hi­szen életünk napról-napra újabb követelményeket állít elénk, az új követelmények újfajta, magasabb műveltséget ■kívánnak. De ezen túlmenően alig akad az országban csa­lád, amely közvetett, vagy köz­vetlen formában ne lenne ér­dekelt e törvény végrehajtá­sában, mert vagy a családhoz tartozó gyermek tanul valami­ben fokon, vagy eppen koráb­ban elmulasztott tanulmányait pótolja a család .valamelyik felnőtt tagja. Különösen fog­lalkoztatja az iskolareform a szülőket, akik gyermekeik jö­vője szempontjából tartják igen fontosnak a törvény jó végrehajtását. Egész társadal­munk figyelme kíséri hát, mi­ként lesz a törvény betűiből az egész országot átfogó oktató- nevelő munka, miként válik a végrehajtott törvény társada­lomformáló eiővé. E törvény fontosságát emeli ki, hogy a legkülönbözőbb jellegű, szintű állami és társadalmi szervek rendszeresen figyelemmel kí­sérik a végrehajtás egyes fá­zisait. a keret-törvény meg­felelő tartalommal kitöltésé­nek átfogó és helyi módoza­tait. A közelmúltban foglalko­zott ezzel az országgyűlés, fog­lalkoztak a megyei, a városi irányító szervek is. Közérdek­lődés kíséri hát az iskolare­formot. A rendkívül sokrétű re­formtörvény és a vég­rehajtás során adódó, igen sokféle feladat hosszú tanulmányba sem fér be, így most a teljesség igénye nél­kül jegyzőnk fel néhány, a végrehajtás közben előbukkant gondolatot. A reformtörvény hármas célkitűzését, mint alaptételt emlegetjük mindenkor. Való­ban az, hiszen az oktutási re­form csuk akkor érhet el célt, ha egyaránt szolgálja az is­kola és az élet kapcsolatának erősödését, a korszerű általá­nos műveltség nyújtását, és a szilárd, szocialista szellemű vi­lágnézeti nevelést. Ha az első célkitűzést néz­zük, sok félreértéssel talál­kozunk. Sokan hajlamosak az Iskola és élet kapcsolatát, a munkára nevelést leszűkíteni a politechnikai oktatás foga­lom körére, azon belül is az olyan foglalkozásokra, ame­lyek effektiv fizikai munkával járnak. Ugv erezzük, hogy az iskola és az élet kapcsolatá­ban túl kell lépnünk ezen a szükkörű elképzelésen. Le kell rögzítenünk, hogy az életre nemcsak a gimnázium készít­het elő, és nem alapvetően a heti politechnikai foglalkozás jelenti ezt a kapcsolatot. Bi­zonyos fokig a középfokú kép­zés fogalmát is „át kell érté­kelnünk”, hiszen éppen a re­form végrehajtása közben ta­lálkozunk új iskolatípussal: a szakközépiskolával, és a jö­vőben a magasabb szintű szakmunkásképző intézetek­kel. Ezek az oktatási intézmé­nyek is a középfokú képzés­hez tartoznak, sőt, jellegüknél fogva sokkal közelebb állnak a gyakorlati élethez, mint a gimnázium, amely elsősorban a továbbtanulásra, egyetemi, főiskolai képzésre készít elő. Szükséges ezt figyelembe ven­ni, hisz.en a gimnáziumok be­fogadó képessége nem növel­hető, egyébként is a népgaz­dasági szükségleteket figye­lembe véve, az általános is­kolát most elhagyó fiatalja­ink érdeklődését inkább e kél iskolatípus fele kell irá­nyítanunk. A szakmunkás- képzés kapcsán érdemes meg­jegyezni, hogy éppen a minap jelent meg a művelődésügyi miniszter rendeleté, amely szabályozza, a szakmunkás- képző intézeteket végzett fia­talok gimnáziumi továbbtanu­lását, illetve lehetővé teszi, hogy a szakmunkás bizonyít­vány és a különbözeti vizsga alapján a gimnázium III. osz­tályába iratkozzanak be. M indez a középfokú kép­zésre vonatkozott, nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az is­kolai nevelés nem a középis­kolában, hanem már az álta­lános iskolában kezdődik. Ott kell elvégezni az alapozó mun­kát, sőt, talán már az óvodá­ban. hiszen a nevelés az óvo­dától a diploma megszerzésé­ig egységet képez, és a sike­res szakirányú képzés, tudat- formáló nevelés nem nélkü­lözheti a jó alapozó munkát. S azt, a kisgyermekkorban keli elkezdeni. Akkor kell megkez­deni a hátrányos helyzetben levő tanulók megsegítését is, nem pedig a középiskolában. Szorosan ehhez a témakörhöz tartozik, hogy még Miskolcon is elég magas azok arányszá­ma, akik a tankötelezettségi időn belül nem végzik el a nyolc általános iskolai osz­tályt.. Ezek felnövekedve újra­termelik a hiányos iskolai végzettségűeket, ezért arány­számukat feltétlenül csökken­teni kell. Az élethez közelebb jutás, az új rendszerű középfokú képzés témaköréhez tartozik a szakmunkásképzés tárgyi és személyi feltételeinek vizsgá­lata is. Borsodban és Miskol­con egyáltalán nem lehetünk ezzel elégedettek. Egyik-másik szakmunkásképző intézet hi­hetetlenül rossz körülmények között dolgozik. A Miskolcon tanuló ROOO vidéki ipari ta­nuló közül például 700 lakik kollégiumban, a többi bejáró, vagy ulbérlő, ami igen nehe­zíti nemcsak tanulásukat, ha­nem a sokféle ráhatás az is­kolai nevelőmunkát is káro­san befolyásolja. A középiskolai felvételeknél kevés szó esik a tanulók ké­pességéről. Kicsit szemérme­sen kezeljük ezt a kérdést. Bi­zonyos felmérő munka feltét­lenül szükséges lenne, ez sok későbbi nehézségnek, csaló dúsnak elejét vehetné. T anintézeteinknek arra kellene törekedniük hogy a tanulmányi érdemjegy minden iskolában azonos tudásszintűt jelezzen, é,s egyes falusi iskolákban se kövessék azt a helytelen gya­korlatot, amely szerint a kö­zépiskolai felvétel céljából magasabb érdemjegyet adnak a továbbtanulásra jelentkező tanulónak. így az érdemtele­nül jut előnyhöz, s a későb­biekben, a középiskolai tanu­lás során ez nagyon károsan hathat vissza. Az élet és az iskola kapcso­latánál kezdtük fejtegetésün­ket, s talán kicsit messze is kanyarodtunk tőle. Úgy érez­zük azonban, hogy a felemlí­tett gondolatok hozzátartoznak az életre való jobb felkészü­lést segítő középfokú oktatási forma tudatosabb, alaposabb megválasztásához, másrészt a jobb, alapozóbb munkához. Ha az élet és az iskóla kapcsola­tát emlegetjük, alaptényező­ként kell elfogadnunk, hogy legfontosabb a mind alapo­sabb tudás nyújtása. Az olyan tudásé, amellyel az élet kü­lönböző területein jól helyt­állhat majd a tanuló. Benedek Miklós (Folytatjuk.) Hanoiból, a Eterunka-negyedból indultam el én véres Huéba, hol élt egy aprócska öcsém, aranyos kicsi kópé, libegő tüzecske legény, hogy táncol a táska a hátán, s a sapka, a csálé, a fején!... — Hallod-e bácsika — súgja — futár vagyok, úgy nézz, bizonyán!! Maiig Cá-ban jól megy a dolgom, ha keresnél, ott a tanyám. És eliramlik szó nélkül az ücskös, de futtában visszakiáll: Viszontlátásra, elvtárs!... s illan kacarászva tovább. Fut, fut a lurkó — így futnak a felhők, így fut a víz, meg a szél, így fut a perc is, a hónap, az évszak... Nyáron jött róla levél. ... Egy reggel, alig, hogy a nap kelt, útnak eredt a gyerek, cédula volt a zsebében, harci parancs, üzenet. Cikázva a frontvonalait közt meggörbülve szaladt, hol a rizs hányja kalászát s dongnak a vas-darazsak. Előre, ne félj a golyótól! Sürgős! — És szinte repült a fiú. Sorozat... beleroppan az ég is, láng lobban, hegyes és iszonyú. A csálé sapka leperdül, árnyék zuhan el feketén, zlzzen a rizs, letörőit a kalásza, vércsepp ég a hegyén — Luom, te vagy az? Kicsikém! Ladányi Mihály fordítása Cooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc oooooooooooc, ■ Csehszlovák festőművész tárlata a Galériában A Csehszlovák Szocialista Köztársaság felszabadulásá­nak 21. évfordulója alkalmá­ból, a inagyar—csehszlovák csere-egyezmény munkatérre alapján, a Kulturális Kapcso­latok Intézete tárlatot rende­zett Antonin Slavicek festő­Áitalános iskolai énekkarok díszhangversenye A miskolci általános isko­lák legjobb énekkarai május 8-án, vasárnap délután 5 óra­kor a Zeneművészeti Szakis­kola Bartók termében tartják Éneklő Ifjúság 1966. című dísz- hangversenyüket A kórus- hangversenyen a 6. számú, Ílíinoverseny az avasi templomban Május 24-én 20 órai kez­dettel a miskolci avasi temp­lomba« rendeznek hangver­senyt. A műsoron Händel, Vi­valdi művei szerepelnek. Köz­reműködik Virág Endre (or­gona), a miskolci kamarakó­rus és a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Vezényel Mura Péter és Reniényi János* Ének-, Zenetagozatü, a 7. szá­mú, Falóczy utcai, & 3. számú, Dayka Gábor utcai, a D. szá­mú, Szeles utcai, a 27. számú, hejőcsabai, a 22. számú, Mik­lós utcai, a 13. számú, MÁV- tclepi, a- 36. számú, papírgyá­ri, a 34. számú, Kilián-déli és \ 24. számú, majláthi általá­nos iskola kórusa lép fel. NYTKES IMRE: művész alkotásaiból. A nagy* szabású kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában szomba­ton tír. Bognár József, a KKÍ elnöke nyitotta meg. Az ün­nepségen részt vett a Külügy­minisztérium, valamint a Mű­velődésügyi Minisztérium több munkatársa. Ott volt. Jozef Puck, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a Buda­pesten akkreditált diplomá­ciai testületek több vezetője és tagja. A megnyitón jelen volt Ivan Bednar, a csehszlo­vák Művelődésügyi Miniszté­rium képzőművészeti osztályá­nak vezetője. A tárlatot május 29-ig te­kinthetik meg az érdeklődök. Misi ölei küldőibe" utazik Finnországba o A testvérvárosok kapcsola­tának ápolására két esztendő­vel ezelőtt a finnországi Tam­pere küldöttsége látogatott Miskolcra. Most Miskolc kép­viseletében Fekete László, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Havasi Béla, a végrehajtó bizottság tagja és Csallak Gábor, a Mi­nisztertanács miskolci instruk­tora viszonozza a finn testvér­város vezetőségének látogatá­sát. A küldöttség május 15-én utazik Tamperébe. Ü'donsaook az opera színpadán David Levy amerikai zene­szerző Eugene O’Neill világ­hírű színdarabjából operát írt. Az „Amerikai Elektrái” a kö­vetkező évadban a Metropo­litan új szákházában mutatják be a görög Michael Cacoyan- nis rendezésében. * A bécsi Konzerthaus Mo­zart- te miében mutálták be, más újdonságokkal egyetem­ben, Otto M. Zykan: Legjobb a Singer varrógép’’ című kis­operáját. Fielding: Joseph Andrews A világirodalom egyik leg­jelentősebb regényírójának időrendben első müve most került a magyar olvasó elé. Gibbon közel két évszáza­dos jósalata beteljesedett: Fielding túlélte a madridi ki­rályságot és a Habsburgokat, sőt, túlélte Gibbont, kortár­sakat, elődöket és sok utódot s ina U friss, szórakoztató, bölcs és tanulságos. Olvasván minduntalan elcsodálkozha­tunk: mi mindent tudott már, milyen iól ismerte az embereket és mennyire tisztában volt a regény műfaji lehetőségeivel.. Fő műve, a Tom Jones két­ségtelenül a világirodalom alapigényeinek egyike, a standard művek közül való, melyeknek mindig ott kell lennie a Háború és béke, ' a Hiúság vására és a Bovary- né mellett. A Joseph And­rews első regénye, de nem el­ső műve. Regényként még nem oly ragyogóan teljes, mint a Tom Jones, de ugyan­az a rendteremtő, igazságosz­tó közéleti hév hatja át, mint Fielding megelőző publiciszti­káit. A Joseph Andrewsban az újságíró próbálkozik — és máris milyen fölényes ele­ganciával — a regényírással. Már mintaképe Is kitűnő. Azt írja a regény címe alá: Cervantes modorában. S mint a nagy spanyol, formának ő is a pikareszk, a kalandok sorozatóból álló korabeli re­génytípust választja. A ka­landok utazás közben várnak a hősökre, s ezek az utazások időbeli keretet és szerkezetet adnak a cselekménysornak, egyúttal alkalmat a riporter- politikus-moralistának arra, hogy a londoni és vidéki ké­pek összetűzésével teljes ké­pet nyújtson kora társadal­mának környezetéről. A helyszínek állandó válto­zása egyúttal természetessé teszi új és új szereplők be­vonulását, a már megrajzol­tak elhagyását s így a társa­dalom különböző rétegeihez tartozó embereknek a bemu­tatását. A világirodalomba ii ez a regény az első abban a sorban, mely egyszerre felel meg a realizmus teljesség­igényének, s egyúttal a tipi­kus hősök szerepeltetésének is. Fielding summázása szin­te tankönyvszerűen példázza: amit évszázadokkal később az irodalomtudomány követelmé­nyeként dolgozott ki, az már a regény műfajának jelent­kezésekor természetes volt, a műfaj saját törvényéből fa­kadó szükségszerűség. És még egy vonás: a Jo­seph Andrews elkötelezettsé­ge! Fielding regényét kifeje­zetten azzal a céllal írja, hogy állást foglaljon. Ábrá­zolása nem egy klasszikusan tökéletes műalkotás létreho­zásának eszköze, hanem be­vallottan az író politikai cél­jainak szolgálata. Azért tö­rekszik a mind pontosabb cs teljesebb tükrözésre, mert a valóság bizonyságával érvel a kormánykorrupciót, a rom­lott társadalmi berendezke­dést megváltoztatni törekvő politikájának igazsága mel­lett. Ki veszi ezt észro — első ol­vasáskor. Alig néhúnyan. Re­génye rendkívül cselekmé­nyes, a történet feszültsége néhol az izgalomig forrósitja az érdeklődést, hősei oly ro­kon-, vagy ellenszenvesek, hogy feltétlenül állást kell foglalnunk az ügyükben, az íróval együtt kell szurkol­nunk. Legfeljebb az Ily tu­datos Íróhoz alig illő — bár a kor regénysémáinak megfe­lelő — naív megoldás az, ami elgondolkoztat: mire is volt jó ez az egész realista apparátus, ha minden ilyen szép happy ending-gel végződik? Mert ez a boldog vég is kifejez valamit, megfejeli az érvelést: Fielding ironikus fintorának érezzük. Mintha azt mondaná: leírtam nektek a világot úgy, amint van, s úgy írtam le, mint azt egy „rendes’’ regényben megszok­tatok, Remélem, nem okoztam csalódást?! Hiszen, el kell is­mernetek: ilyen a világ. És ilyenek a regények. Nagy könyv. Kovals hajó* Korkép a XX, századból Házunk előtt riadót fújnak a tavasztól megrészegült gyerekek képzelt trombitái. Hangját hallani a játék géppisztolyok [sorozatainak bombarobbanások az ajtóbecsapódások, le kell lőni a madár-repülőgépet, biztos fedezéket a kútcsap nem ad, jaj, hová bújjanak?! Rakétaíveléssel húznak fejünk fölött a zajok. A tébolyult szemekből hová tűnt a fegyverek nélküli gyönyörű öröm? Kik háborút nem éltek soha, most őrült hndakozók s büntetlenül idézhetik sajgó tegnapjainkat Házunk előtt riadót fújnak a tavasztól megrészegült' gyerekek képzelt trombitái. A miénk még járni som tud, de holnap ő is közöttük rohan, s lesz USA-katona, vagy Viet.kong-harc (a náci névre nem emlékezhetnek). Mondd, hogyan hitessem el veled, hogy oz az igazi veszély, s nem az olykoW buta harag. .. ? AKAC ISTVÁN: Együtt táncolt... Egész délelőtt nagy esők mosták a hűvös kerteket, s a láthatatlan vacogástól az én szivem is szenvedeti. Délben még szárított felhők lengtek a messze kötelén, de már az idő mosolyában szelíden sóhajlott a fény. S délutánra, délutánra végre teljesen kiderült, s a hadakozó hallgatásra a friss ujjongás rendje dőlt. Szálltak a terek, a házak, lobogtak a füvek, a fák. S együtt tancolt részeg szivemmel az örök, süld szemű világi Á reformtörvény megvalósulásának útján (I.) Ás elsőmímmetw

Next

/
Oldalképek
Tartalom