Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Vasárnap, 1966. május 1. ES7,AKMAr,VARORS7,AG 5 H' Bott»! k»pttik az elsőt... Egy veterán emlékeiből etven éves, bár nem látszik annyinak. Néhány nappal ezelőtt, a veteránok talál­kozóján azt mondták neki: fiatalos az arcod Haja alig ősz, szemében derű csillog, csupa életkedv. A szo­ba sarkában állvány, mellette fe­kete tábla, végére állítva, rajta a tegnapi mértani feladvány. Jó fél óra múlva jönnek a tanítványok, siessünk hát a beszélgetéssel. Cz. J. nyugalmazott pedagógus még ma is nagyon elfoglalt ember. •— De miért csak monogrammot írjak? — Mert éppen eleget szerepeltem újságban. — Mosolyog, várat a vá­lasszal, majd kedves kötekedéssel megjegyzi: — Ugyanis, a tanítás mellett tanügyi lapot szerkesztettem, és tíz évig újságíró voltam a Nyír- vidéknél. így kerültem a mozga­lomba. a ttzennyolcas években. Nyíregyházán akkoriban a nyomdá­szok voltak a mozgalom kovásza, ér, pedig jó barátságban éltem velük, ők voltak az első számú segítői a város szülöttének. Szamuely Tibor­nak. amikor tizennyolc novemberé­ben. a színházban létrehozta a pár­tot. Témánál vagyunk! — gondolom S le is csapok rögtön, hogy tefejezi mondatát. Milyen volt az első má­jus elseje? Bizonyára a legemléke­zetesebb, máig legmaradandóbb, él­ményekben leggazdagabb. Színes történeteket várok, fűszerezve a fel­lélegzés előtti idők izgalmas ese­ményeivel: összetűzésekkel, férfi-vir­tussal. futó lábak dobogásával... Am szavai lehűtenek. — A mai generáció egy kicsit túl- szépiti a május elsejéket. Valóban, szépek is voltak. De többnyire ma­jális jellegűek. Hiszen ezeken a na­pokon sokszorosan figyelt a rend­őrség, a csendőrség, moccanni is alig lehetett. A „mocorgás” inkább má­jus elseje előtt és után történt. És egész évben tartott... — De az az első, az hogy volt? — Teli hittel és reménnyel. Azt hittük, így marad örökké ... Kéz­ben és házon zászlókat lengetett a májusi szél, pirosán és lihegve me­neteltünk, daloltunk és ragyogtunk, szabadon és boldogan, és éltettük a proletár-hazát. Mi szerveztük meg, és úgy szerveztük meg, hogy egész szívünket adtuk hozzá. Ott mene­telt a tömeg élén Fazekas János gépmester, Schmidt Mihály tördelő és Orosz Károly szedő. Tibor — Szamuely jó barátom volt — akkor már Pesten fcuzgólkodctt, testvérei azonban, a legkisebb. István kivé­telével, velünk tartottak. Szép volt. nagyön szép, Azt hittük, így is ma­rad ... végére állított táblán mér­tani feladvány. Ha valahol ' erőszakosan megszakítom a mértani görbét, vagy az egészet le­törlöm. a törvény ugyanaz marad. Május törvényei örökéletűek! — Augusztusban találkoztunk elő­ször közös megbeszélésen. Egyen­AI ként szivárogtunk a sóstói erdőbe, a Méhes mögötti térség rejtőkébe. Körbe ültünk a fűben, fiaskókat, szódásüvegeket tettünk magunk elé, hadd lássák: afféle kirándulók va­gyunk. Halkan beszélgettünk. „Em­lékeztek májusra?” „Májust fel kell támasztani!” „Hiszen meg sem halt.. .1” „Akkor ápoljuk május szellemét! A legnemesebb virág má­jus ...” „Május maga az ember. Az emberben kell táplálni a hitet!” Úgy egyeztünk meg: ki, hol dolgo­zik, ott élteti, ott hinti, ott ápolja az eszmét. Nekem, pedagógus-újságíró­nak a tanügyi vonal jutott.. Min­denki megkapta a maga meghatáro­zott programját. Emlékszem még, jól emlékszem. .. Magam előtt lá­tom az arcokat, hallom a suttogó hangokat, bőrömön érzem az izga­lom keltette forróságot. És fülembe sikolt a felkiáltás: — Jaj! Egyszer a város szélén két farkas támadt rám. Tél volt, csikorgó hi­deg. Már előbb is cikkeztünk kóbor farkasokról, így nem ért váratla­nul a támadás, egyáltalán nem le­pődtem meg. Fél óráig viaskodtam velük ... Ez a küzdelem is talán fél óráig tartott. Bottal, husánggal felszerelt fiatalemberek törtek ránk a fák kö­zül. Mire felocsúdtunk, valakinek tarkóján csattant a bot — Jaj! Két tucatnyian lehettek. Egymás­nak estünk. Amazok gyalázkodtak cs ütöttek. Mi némák maradtunk és ütöttünk. Véres lett a bot és a szó­dásüveg. Meg a fű, ahová léptünk, ahová lezuhantunk. Schmidt Mihály két ökle cséphadaróként dolgozott Orosz Karcsi a hajánál fogva rán- cigálta az egyik fickót A másikat a földről kapták fel társai és az er­dő felé loholtak vele. Nemsokára a többiek is arra nyomultak. Aztán eltűntek szemünk elől... Visszaültünk a fűbe. távolabb a csatározás színhelyétől. Sebünket ápolgattuk, némán és dühösen. So­hasem tudtuk meg, miként fedezték fel találkozónkat. Hiszen hihették volna- ártatlan kirándulók vagyunk. Tudták, kik vagyunk! Ki, vagy kik szervezték őket ellenünk? A feltá­madt reakció, amely május elsején az ablak függönye mögé bújva leste a menetelőket. — Megkezdődött — mondta vala­ki. — Bottal kaptuk az első ütéseket. Szedelőzködtünk. Előbb azonban megfogadtuk: ezentúl is találkozunk. Sokáig nem találkoztunk. Több társunk mögött évekre bezárult a börtön kapuja. ’őst meg már? Talán csak ketten élünk: Fazekas Já­nos és én. Régen láttam Já­nost ... Ha él még... Arcára még ma is jól emlékszem. Meg a töb- biekére is. Pedig olyan régen volt. Huszonhárom éves voltam akkor. 3 ott, a Méhesben, a csatározás után, amikor bottal kaptuk az első ütése­ket. biztos voltam benne, hogy má­jus hoz még megújhodást. Mert • botnak két vége van' Csala Lástlő M‘ gondolkodást, logikát igénylő tettre, cselekedetre nem ké­pes! Valóban csodával hatá­ros, elképesztően bonyolult dolgokat old meg tudással, óriási agymunkával az ember, ugyanakkor a legegyszerűbbet, egymás tiszteletét, életének, nyugodt álmának tiszteletben tartását nem képes „megolda­ni”. Igen, napjainkban már egyre kevésbé a bonyolult, a mindeddig megismerhetetlen- nek vélt világrendszer megis­merése tűnik nehéznek, hanem. a legegyszerűbbet, két ember kölcsönös tiszteletét, elismeré­sét, egyetértését megoldaná. Hogy elmúljanak, megszűnje­nek legalább a félelem éjsza­kái. Mert a fiam is a félelem­től riadt fel, s a félelem okoz­za ma világszerte a legtöbb álmatlanul töltött éjszakát. ., megnyugodva mély, A UOgy egészséges álomba merült a fiam', eszembe jutott egy néhány nappal korábbi beszélgetés. Illetve valaki, aki tudom, hogy sokat dolgozik, szinte váratlanul kifakadt. — Azt kérded hogy vagyok? Ne kérdezd! Inkább én kérde­zek. Mondd, mikor érjük el, hogy Végre mi, olyan emberek, akik feltehetően közös akarat­tal, közös célért dolgozunk, legalább megpróbáljuk megér­teni egymást Nem a rosszin­dulatot, a mulasztást tételez­zük fel egymásról, ha valami nem sikerül! Tudod, hogy az éjszaka is alig aludtam vala­mit? Alig. S azon töprengtem, űzzem, hajtsam-e magam to­vább, ahogy eddig próbáltam, vágj- higgyek annak, alá teg­nap amúgy kutyafuttában oda­vetette, hogy „jó lesz már ott nálatok megnézni, ki mit ér, mert semmi sincs a helyén”? Mert lehet, hogy valóban van mit tenni. Van is. De nem se­gíteni kellene inkább, s taná­csot adni, mint csak úgy oda­vetni valamit? Nem, nem jól van ez így. Azóta is képtelen vagyok szabadulni a kérdés­től, még éjszaka is ez rág: ko­molyan becsüljük, tiszteljük mi egymást? Vagy sokszor csak mondjuk szóban, de a gondolatunk más? — Pedig ez nincs jól így. Hiszen ennyi gondja, baja, az életben annyi töprengeni-, fi- gyclnivalója van az embernek manapság, hogy egyenesen és szigorúan büntetni kellene mindenkit, aki ok nélkül, em­bertelenül, akarva, vagy aka­ratlanul, figyelmetlenségből megbántja a másikat, úgy megbántja, hogy még aludni se tud, s arra riad fel még éj­szaka isi . Milyen igaz, milyen jo- liien. gos, mennyire helyén va^ ló ez a megjegyzés. S mi em­berek nem lennénk képesek rá, hogy a saját nyugalmunk, félelem, rettegés nélküli ál­munk végett tiszteletben tart­suk a másik ember békés, nyu­godt éjszakáját? Barcsa Sándor Májusi seregszemle úttörőkkel vesz részt a felvonuláson a csapatparancsnokok és rajve­zetők vezényszavaira, majd a? ünnepélyen körül sor az úttö­rök, a kisdobosok avatására, A pajtások változatos műsor­ral járulnak hozzá az ünne­pély fényének emeléséhez. Ugyancsak a munka ünnepé­nek tiszteletére, a gimnáziurr irodalmi színpada Juhász Fe­renc gimnáziumi tanár elő­készítésében műsoros estei rendez a művelődési otthon­ban. Sárospatak dolgozói ezen­kívül a Botkőn egésznapos mű­soros majálison szórakozhat­nak az idei május elsején. Hónapok óta lelkesen ké­szülnek Sárospatakon az úttö­rőit az úttörőmozgalom meg­alapításának 20. évfordulójára. A Tárnoki Győző és a Zrínyi Ilona Úttörőcsapat pajtásai igen gazdag programot állítot­tak össze a jubileum alkalmá­ból rendezendő ünnepségsoro­zatra, s ennek előkészületei tervszerűen haladtak az út­törőházban, Kabay András pa­rancsnok irányításával. A 10 napig tartó jubileumi programot május elseje tiszte­letére nagyszabású seregszem­le vezeti be az iskolakertben. I Csaknem 1000 úttörő, kisdobos ...» kegyetlenül kime­1M ilyen rítőek az alvás nélküli éjszakák. Csak akkor érti meg igazán az ember, mit jelent, milyen drága, szívből jövő kívánság az a „jó éjsza­kát, szép álmokat”, ha hirte­len felriad az éj közepén, s érzi, hogy bilincsbe szorítja valami rettenetes, sötét nyug­talanság. Még ha nincs is okod a nyugtalanságra, ha kiegyen­súlyozott is munkád, életed, ha olyan erős is akaratod, hogy ké^es vagy túltenni ma­gad nappalok bajain, gondjain, másként érzed, gyengébb vagy, ha éjszaka kipattan szemedből az álom és szembe kell néz­ned a vastag csendkerelbe ágyazott sötétséggel. Mert ilyenkor feltétlenül szembe kell nézned ha mással nem, önmagaddal! Egyedül, minden segítség nélkül. De ki tudná megmondani, mennyivel nehezebb ilyenkor megbirkózni valamilyen gond­dal, amitől mondjuk tartasz, félsz? S hányszorosa:! kegyet­lenebből mar, éget éjjel egy- egy olyan szó, vád, amellyel tegnap, vagy tegnapelőtt meg­bán toltak, s amely még akkor, nappal is felzaklatott, kedve­det szegte? Legtöbbször éppen ilyen okok, gondok valósága ébreszt fel, s űzi lova az egész­séges, pihentető álmot. Igaz, azt valljuk, s így is van a valóságban; a ma em­bere nyugtalanul alszik. Igen, nyugtalanul. Sajnos, nagyon nyugtalanul! Valamelyik éj­szaka arra ébredtem, hogy ég a szobában a villany, és resz­ketve íurakodik mellém a fiam. . ugye azokat az Apu, embereket, meg gyerekeket nem is ölték meg, csak úgy, a televízióban mu­tatták? Ugye, csak úgy, meg­játszották filmen az egészet?! Hiszen a gyerekek nem bán­tanak senkit, és .;. — És — A fiam nyolc éves. Érzem, hogy tudja: amit látott, való­ság. Hallja, látja filmen, a te­levízióban, hogy sokfelé mi­lyen kegyetlen a viliig, milyen kegyetlenek az emberek. Nem képes megérteni, felfogni, mi­ért, de tudja! S ugyanúgy nem vagyok képes én sem, nem vagy képes te sem, a harma­dik, a negyedik, a sokadik sem, hogy másféle, kegyetlenül másféle emberek hogyan képe­sek életet eltiporni? Miért ké­pesek, s ha képesek, vajon ál- matlanok-e miatta éjszakáik, íelriadnak-e, s szembe tud­nak-e nézni önmagukkal, tet­teikkel? Tudja, legalább is sejti mindezt fiam is. Azonban éjszaka, álomból felriadva minden más, nehezebb, érthe­tetlenebb. S ahogy mellém bújt, mi mást. mondhattam vol­na: — Persze. Film az csak fiam. Aludj, hiszen nem bánt senki. — Magamhoz szorítottam ijedtségtől verítékes lejét, si­mogattam, míg egy tisztább, nyugodtobb álomhullámtól el nem ernyedtek arcán az éjsza­kai riadtság vonásai. Elaludt, s én töprenghettem tovább ál­matlanul. Először azon, hogy íme. én vagyok a ki tudja, hány százmilliomodik, aki c dolgokon töpreng álmatlanul, aki próbálja megfejteni a mi­értet. mindeddig eredményte­lenül. Hogy mikor lesz az; az ember ne töprengjen álmából felriadva ilyen nyugtalanít! gondok fölött. Jobb az ilyen álmatlanságtól még egy vala­milyen betegség okozta íelria- dás, alvás nélküli éjszaka is. Jobb. hiszen bízhat az ember a be'teg ezer és ezer segítő kézben, ezer és ezer gyógy­módban, a tudományban, az akaraterőben, a gyógyszerek­ben. Holott mennyivel egy­szerűbb dolog lenne az olyan emberi elhatározás, hogy am: rémületet, bajt, álmatlan éj­szakát okoz, azt nem tesszük tovább! Mennyivel egyszerűül: lenne ez, mint egy bármilyer betegség ellenszerének, gyógy­módjának megkeresése, kidol­gozása? Mégis, amikor ma már szá; és száz kegyetlen kór ellet sikerrel hadakozik az embe: világszerte, a legegyszcrúbl Alvás nélküli éjssfukák Tizeshonvéd utca 21 Zárt egysége évtizedekkel ezelőtt, de korábban is felel- 1 met keltőén komor és méltó- ■ ságos volt. A villamossínekre i tekintő utcai épület-frontban valamikor katonák, csendőrök i tanyáztak. Mária Terézia épít­tette s a miskolci Tizes hon­védek ezrede lakta. Az udvar túlsó oldalán, párhuzamosan, földszintes épület zárja el a kilátást az autó-útra. Ezt az épületet maga Mátyás király használta, ha a Bükk északi részébe rándult ki vadászatra; estebédre ide invitálta meg vi­dám társaságát. A felszabadulás után hosszú éveken át belügyi szervek ott­hona volt a Tizeshonvéd utca 21. Az ellenforradalmárok 1956. december 10-én itt lőtték agyon orvul a karhatalmi egy­ség parancsnokát, Oprendek Sándor elvtársat. Nevét már­ványba vésték. Ma már úgy ismeretes ez az épülettömb, mint pártiskola és esti egyetem. A marxizmus alma matere 1959-ben az MSZMP Borsod megyei bizottságának az isko­lája kapta otthonául a Tizes­honvéd utca 21-et. De nem csupán a megye kommunistái, a marxizmus—leninizmus iránt érdeklődők tanultak s tanulnak e helyen. A Tizeshonvéd utcai pártiskola megyeközinek szá­mít. Borsod mellett Szabolcs- Szatmár, Hajdu-Bihar, Heves, Nógrád, Pest megye egy részé­nél is a marxzimus alma ma­terének számit. Mindössze 15 függetlenitett oktató biztosítja az iskola ve­zetését, irányítását és a tanu­lást, Ám az iskola kitűnő kap­csolatot tart az üzemekkel, a vállalatokkal s pártmunkások, közgazdászok, igazgatók, újság­írók és mérnökök is tartanak előadásokat az öthónapos is­kola, valamint a 12 hetes tan­folyam hallgatóinak. Mióta a marxizmus „vára” lett a Tizeshonvéd utcai ház­tömb, csupán az öthónapos időtartamú iskolán közel ezer- ötszázan végeztek. A 2—3 hó­napos tanfolyamokon — ezen csak borsodiak vettek részt — hat és félszázan tanultak. Filozófusok és szép írók Az iskola munkájáról Papp József elvtárssal, az intézmény igazgatójával beszélgetünk. — Akik 5 hónapos pártisko- 1 Iára érkeznek, többnyire fizikai \ munkások. Párttitkárok üze- ( mekben, termelőszövetkezetek­ben, hivatalokban. Ezeket az 7 embereket először is rá kell szoktatni arra, hogy naponta S órát üljenek és tanuljanak. Nem könnyű, ez érthető is. Az 1 erős szellemi munka néha megeröltetőbb a nagyon nehéz­nek mondható fizikai munká­nál is. Az öthónapos pártiskolának meghatározott tematikája van. Elsősorban politikai kérdése­ket tanulnak, majd történelmi áttekintéssel a szocializmus alapjainak hazánkban történő lerakását. Bővebben tanulják a hallgatók a szocializmus tel­jes felépítésének feladatait. E témán belül közgazdasági szemlélethez is hozzászoktat­ják a tanulókat. A párt belső életének tanulmányozása so­rán a lenini normák helyes alkalmazásáról és a munka­módszerekről is vitatkoznak a hallgatók. — Mindezekre az iskola ok- tatógárdája nem lenne képes. Az üzemek, intézmények, a megyei pártbizottság osztályai sok segítséget adnak — mondta Papp József elvtárs. — Egy- cgy táti folyam 53 előadásából huszonhármat „külsők” tarta­nak meg. Sőt, a viták leveze­tésében is segítenek, 70 000 könyv Az előadások, a viták mel­lett kötelező és ajánlott iroda­lomból is tanulnak a hallga­tók. Érdekes, hogy az ajánlott és a kötelező filozófiai, politi­kai gazdaságtan, történelmi művek mellett szépirodalmi könyveket is ajánlanak a hallgatóknak. S ami még ennél is meglepőbb, zömmel ma élő, sok fiatal író nevét és művé­nek címét olvashatjuk az iro­dalomjegyzékben. — Céljaink közt szerepel az is — jegyezte meg az iskola igazgatója —, hogy a szépiro­dalmi művek szeretetéhez, mondanivalójának megértésé­hez is hozzászoktassuk hall­gatóinkat. A pártiskola könyvtárában több mint 70 000 könyvet, bro­súrát tartanak nyilván ... Az öthónapos pártiskolán és a 12 hetes tanfolyamon kívül a Tizeshonvéd utca 21. alatt működik még a megyei párt- bizottság Marxizmus—Leniniz­mus Esti Egyeteme, 3 éves ál­talános es 2 éves szakosított tanfolyamokkal. Az 1965—66- >s tanév első félévében itt kö- :el félezren vizsgáztak! Kapcsolat as élettel Felvetődik a kérdés: a Tizes­honvéd utcai pártiskola mi­lyen kapcsolatot tart fenn a mindennapi élettel, az elvég­zett tanfolyamok mennyire hasznosak az egykori tanulók gyakorlati munkájában? A pártiskola igazgatója, Papp József elvtárs a közel­múltban „szociológiai” felmé­rést végzett. Különböző kér­désekre névtelenül kért választ a hallgatóktól. Arra a kér­désre például, hogy mit jelen­tenek számára az iskolán ta­nultak — ilyen feleleteket ka­pott: — Életszükségletnek tekin­tem. — Látóköröm szélesedett. — Nagy ízelítő volt számom­ra, hiszen ez volt az első pártiskolám. Talán az alábbi a legérde­kesebb: — Most már megértem az új követelményeket, a jelen­legi feladatokat, én is megre­kedtem itt-ott a fejlődésben. Az iskolán tanultak kisegítet­tek a kátyúból. A kérdésekre adott vála­szokból kiderült, hogy a leg­nehezebb témakörnek az ál- lammonopolkapitalizmust tart­ják. Egyesek sokallják az elő­adást és keveslik a vitát, má­sok fordítva. Bírálnak egyes előadókat, dicsérik az iskola- vezetés gondosságát stb. Az élettel való kapcsolat jelenti az is, hogy bizonyos idő eltelte után az iskola vezető­sége egy-egy tanfolyam két- két hallgatóját megbeszélésre hívja meg, és érdeklődik gya­korlati munkájukról. • Miskolc egyik legjellegzete­sebb utcája a Tizeshonvéd utca. A 21. szám közismert a városban. Régen is, most is. Hogy régen milyen célt szol­gált, és hogy ma mi a feladata? Nem nehéz kimutatni a lénye­ges különbséget... Barátb Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom