Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

6 ®SZAKMAGYARORSZÄ« Vasárnap, 1966. májas 1« A tapolcai parkban — Nem. tetszenek ezek a fickók. Mindegyik bizonyí­tani akar. Hogy ő volt az okos, a menő, én meg csak bámuljam, csodáljam -őt! ' Becsben kibérelnek egy autót, fellobogózzák az amerikai zászlókkal elölről, há­tulról. oldalról, aztán eljönnek Miskolcra és futkároz- nak. Nagy vagányság' fis mondják a szöveget, mond­ják, csak győzzem hallgatni. Hallotta már valame­lyiket beszelni? — Hallottam. — Akkor nem kell különösebben bemutatnom őket. Mikor először jöttek meg a disszidálás után, persze, én.is tátottám a számat. De később észrevettem, hogy nem jó mindent készpénzként fogadnom. De még mennyire nem! Ilii, de szeretnek nagyzolni, de na­gyon szerelnek! Az egyik gyerekkori cimborám igen feldühíletl az utolsó látogatásakor. És tudja, mivel? — A kocsijával. iiimiiiiiiiimmniiinmiiiiiiniiiiiiiti Kabóca iiiiiiimiimmiiiiimimiuimiimmi — Dehogy a ko­csijával! Nem tudta a nevemet! Nem a rendes ne­vemet, hanem azt, hogy Kabóca. Rö­viden ejtette, va­lahogy a végét gyorsítva. Kabóca. Gyerekkorom óta így neveznek, mert már akkor is hosszú, langaléta lábam, karom volt. Megmarkoltam a söröspoharat, mert éppen söröztünk, ránéztem el­vörösödve, rögtön eszébe jutott, hogyan is kell mon­dani a nevemet. Nagyon fölbosszantott ezzel a név­históriával. De. hogy jobban megértse, elmondok még valamit. A nyáron mentem valahová a kecskémmel — ez a motorkerékpárom — és két falu között, az út mentén láttam egy bódét. Dinnyét árultak benne, fin is vettem egy fél pirosat és leültem az árokpartra egy idősebb férfi mellé, aki már ott -falatozott, a fele­ségével együtt. ‘A kocsijuk arrább állt egy kicsit. Szó­ba elegyedtünk és kiderült, hogy ez a férfi Kanadá­ban él, vagy negyven évvel ezelőtt költözött ki Ma­gyarországról. Ö is, a felesége is úgy beszelt magya­rul, vagy még jobban, mint én. Mikor megtudta, hogy miskolci vagyok, dicsérte a várost. Emlékszik ö arra, mondta, hogy mi volt ott valamikor, most is meg­nézte hát, rengeteget változott, szépült. És akkor jön az cn gyerekkori cimborám, aki már nem. tudja pon­tosan a nevemet. Mikor együtt melcsiztünk, szóval, amikor együtt dolgoztunk a gyárban, legalább ötven- szer hallotta napjában, hogy Kabóca. Hanem... fi­gyel még ? — Figyelek. — Biztatott, hogy menjek ki éti is. Jó szakmun­kás vagyok, fiatalember, biztosan jól megfizetnének, kényelmesen élhetnék, csak be kell fognom a számat, a. munkámon kívül semmi se érdekeljen, és rendben van minden. De én nem szeretem befogni a számat — mondtam —. vitatkozni szeretek, és sokminden ér­dekel, amihez semmi közöm. Belátom, hogy nem volt valami nagy érv tőlem, de nem tudtam volna jobbat mondani hosszú gondolkodás után sem. Szerintem ő sem csak azért látogat haza minden két évben, hogy a kocsiját mutogassa. Az biztos, hogy hat rájuk — nyr.rt több ilyen ran — a nyugati élet. Nagyon erősen, és nagyon csúnyán hat. Tudja, miből állapítom ezt meg? — Miből? — A jelentéktelen, kis dolgokból, amikre más ta­lán nem is figyel. Pénzük van, az nem vitás. Hiszen a pénz ott a legnagyobb isten, azon túl nincs is sem­mi. Hogy mondjam most el, amit akarok, várjon csak... Szeretem meghívni a barátaimat egy pohár sörre, és ha náluk nincs is akkor pénz, nem érzem imagam becsapottnak, csak azért, mert én fizettem a kört. Nem tartom számon és a többiek sem tartják számon, hogy most ki fizetett, ki következne legköze­lebb. Hallottam már, hogy emiatt kinevetnek ben­nünket Nyugaton. Legutóbb is csak elnéztem ezt az amerikaias barátomat. Négyen ültünk egy asztalnál. Benyúlok a zsebbe, előveszek egy doboz Kossuthot és sorra kínálok mindenkit. Csak úgy, ösztönösen, meg­szokottan, nem is nagyon figyelek oda. Rágyújtunk. Később az én amerikaias barátom is benyúl o zseb­be, kivesz egy doboz cigarettát, egyet a. szájába rak, a többit vissza a zsebbe. Ö is olyan megszokottan, ösztönösen. Tudom, hogy nem söher. Bármelyikünk­nek az első kérésre oda adta volna az egész dobozzal, fis éppen ez volt a szomorú benne. Az ott, akkor egy kicsit Amerika volt. Egy pillanatra oda villant. Nem tudom, érthetően mondtam-e el ezt a cigarelta.-ügyet... Tőlem száguldozhatnak a fellobogózott kocsijukkal. Felhúzom a hegyes orrú csukámat, trapéz nadrág, nagy pulóver, és vagyok olyan srác, mint ők. Vagy olyanabb. És a gyárban mindenki tudja, ki az a. Ka­bóca... Nem iszunk még valamit? Priska Tibor ül művelődési ínfézménvelí lervei Kazincbarcikán Kazincbarcikán a III. öt­éves terv időszakában két 100 férőhelyes óvodát építenek, va­lamint — a most épülő 12 tan­termes iskolán kívül — 1969- ben egy másik 12 tantermeset is üzembe akarnak helyezni. Ugyancsak a III. ötéves terv­ben szerepel a korszerű műve­lődési ház építése. Színház, ki­állítási és táncterem, több szakköri és klubhelyiség egy­aránt elhelyezést nyer az új épületben. Ugyanebben az idő­ben épül meg az új városi könyvtár is, amelyben egy­aránt lesz olvasóterem, gyer­mekkönyvtár és klubhelyiség. Tervezik a 750 gyermek ok­tatására alkalmas zeneiskola felépítését is. Barkácsoló ni ü helye ket9 klubszobákat létesítenek a meggyei lakásszövetkezetek Megyénk új lakótelepein az elmúlt években számos lakás- szövetkezet alakult. Ma már Miskolcon, Özdon, Kazincbar­cikán, Sátoraljaújhelyen, Sa- jószentpéteren és Sárospata­kon 23 ilyen szövetkezet mű­ködik, mintegy 3500 taggal. A szövetkezeti lakástulajdo­nosok a maguk által választott vezetőség irányításával, alap­szabály szerint tevékenyked­nek, és nagy gondot fordítanak lakóházuk, valamint környé­kének csinosítására, a közös feladatok gazdaságosabb el­végzésére. Az elmúlt évben például a lépcsöházak, a közös helyiségek tatarozására, par­kok és utak építésére több mint 120 ezer forint értékű társadalmi munkát fordítottak. A tagság javaslatára és a MÉSZÖV segítségével az idén több helyen érdekes kezde­ményezést is megvalósítanak, így például Özd-Bolyokon, Miskolcon és a Kilián-délen egy-egy szövetkezeti lakóház­ban, a tagok által kevésbé igé­Ma nyílik meg a mezőkövesdi Zsófi fürdő Ma, május l-6n üzemszerűen megkezdi működését a jó hírű mezőkövesdi Zsóri fürdő. A Borsod megyei Vízművek igaz­gatósága az elmúlt év decem­berétől újabb egymillió két­százezer forintot költött a ,für- dü korszerűsítésére. A sétá­nyokon padokat helyeztek el, parkosították a pázsit-térsé­geket, a személygépkocsik ré­szére pedig várakozó helyet építettek. Amint Jekkel Béla igazga­tótól megtudtuk, szeptember­ben megkezdik a fürdő téliesí- tését is. A fedett medencében inhalálással és súlyfürdőzéssel gyógyítják a betegeket. Szóba került a fürdő távlati fejlesz­tési terve is. Tizenhárom hold- nyi területtel bővítik a für­dőt. Ezen a helyen 1968-ig fel­építik az ötezer személyes szekrényes öltözőt, később Megfékezik a Sajói (Levelezőnktől.) Évről évi-e nagy károkat okoz a girincsi, a körömi és a kiscsécsi határban a közelben folyó Sajó. A téli jeges árvíz, a tavaszi áradások és a nyári zöldár is gyakran elborítja a 280 holdnyi intenzíven művelt mezőgazdasági területet. A Kesznyéteni Vízgazdálko­dási Társulat most azt ter­vezi, hogy erről a határrész­ről visszaszorítja a Sajót. Mintegy három kilométer hosz- szúságban nyári gátat építe­nek, amely megvédi a terüle­tet a folyó gyakori árhullámai­tól. Már megkezdték a fel­méréseket, július végére a ki­viteli tervek is rendelkezésre állnak, s augusztusban gépi erővel gyorsan elvégzik a mintegy 16 ezer köbméternyi földmunkát. A nyárigát költ­sége mintegy 150 ezer forint lesz. Ennél sokkal nagyobb ér­tékeket ment meg a nyárigát árvíz esetén. Tavaly a zöldár például teljesen elpusztította a girincsi termelőszövetkezet 40 holdas kertészetét. A Kesznyéten felé vezető or­szágutat is megvédi majd az áradástól az új védvonal. Előfordult ugyanis, hogy a kesznyéteni úton hetekig nem lehetett közlekedni, mert méte­res víz borította ezt a Sajó menti területet. Kozma Lajos, Bocs újabb három medencét képez­nek ki, a főbejárat északi ré­szén pedig közhasználatú jár­művel! részére parkírozó helyet építenek. nyelt közös helyiségben barká­csoló műhelyeket szerelnek fel. Ezeket ellátják szerszámokkal, így a műhelyekben a lakástu­lajdonosok saját maguk elvé­gezhetik a házban előforduló javításokat. Ezenkívül a Kiliún-déli la­kótelep két, több mint ezer tagot számláló lakásszövetkeze­tében kísérletképpen kis iro­dát, könyvtárat és klubszobát létesítenek. Az irodában rend­szeresítik a fogadóórákat, és ott bonyolítják le az ügyes-ba­jos dolgok elintézését, az ízlé­sesen berendezett klubhelyiség­ben pedig folyóiratokat, újsá­gokat, divatlapokat olvashat­nak, vagy társasjátékot játsz­hatnak majd a szövetkezeti lakások tulajdonosai. A nagy iparmegyében az idén még három lakásszövetkezetet szer­veznek Miskolcon, Diósgyőrött és Kazincbarcikán. Ezeken a helyeken a barkácsoló műhe­lyeket — ha a tagok igénylik — már a beköltözés után be­rendezi k. Faültető Nagy Gy. Margit gobelinje. 00 Orißm az acél M icsoda hangulat! Csupa mosoly a csarnok. A fekete gépek mellett fehér fogsorok villognak a fiatal arcokból, s az idősebbek arcán vidámra rendeződnek a ráncok. Táncol az öntecseken a nagykalapács. Tüzes, szikrá­zó tánc ez. Itt-ott kinyílik egy- egy hevítő kemence ajtaja és zuhog a fény az izzadt embe­rekre, a koromszínű gépekre. Máskor, még három héttel ko­rábban is a kemencék tényei, s az izzó öntecsek jelentették csupán a színváltozást a ne- mesacélkovácsmű sötét tónu­sú csarnokában. A szó konk­rét értelmében vett színválto­zást. Mert szimbolikusan, át­vitt értelemben mindig is szép, sokszínű volt ez a munka. Most azonban új szín jelent még itt. Egy új gép hozta ezt. Egy új gép, amely sárga, mint az érett barack, mint a napfény, mint az arany, vagy mindez együtt. És a Lenin Kohászati Művek kovácsainak talán drá­gább is, mint mindez együtt. Ez a gép hozta be ide a friss hangulatot, a szűnni nem aka­ró mosolyt, az új örömet. A neve: manipulátor. Az idegen hangzású szót hamar meg­tanulták az emberek, mert ha­mar megszerették a gépet. — Régóta mondogatták ne­künk, hogy van ilyen masina, amely sok mindent megcsinál helyettünk. Mondták azt is, hogy hamarosan megkapjuk. De nem hittük. — Nagy Sán­dor, a régi kovács széttárja erős karjait. — És most itt van! Már-már attól tartok, hogy az erős karok meg akarják clelni, fel akarják kapni a monstrum gépet. A kovács ne­vet. 25 év alatt sok ezer ton­na acélt formázott már meg itt. de ilyesmire még ő sem képes. A gép erősebb, mint ő. A gép jóval erősebb, mint 12 ember. Hiszen eddig tizenket­tőn vitték a 450 kilós önte­cseket a hevítő kemencékbe, onnan pedig fogók segítségé­vel cipelték az izzó anyagot a kalapács alá és görnyedve, verejtékezve forgatták, íor- rr álták a kalapács segítségé­vel, amíg olyan alakúvá nem vált, amilyent éppen a gép­ipar rendelt. — Csuda okos! — Nagy Sándor a manipulátorra bólo­gat, még mindig mosolyogva és nagy-nágy elismeréssel. — Tizenegy műveletre képes 1 Még három hete is tizenket­tőn dolgoztunk itt helyette egy brigádban, és mindig olya­nok voltunk, mint a csap. A bőrünkből dóit a víz. Meg kétrét hajolva cipekedtünk. Most heten maradtunk (a töb­biek más munkához kerül­tek), és csak segédkezünk a gépnek. És most már kihúz­zuk magunkat. Egynesen jár­hatunk! Minden könnyebb, és magasabb lett a termelés is... Jónövésű fiatalember ül a manipulátor magas kormány­zó székén. Délcegen és maga­biztosan. Az idegen számára rejtélyes gombokat nyomkod, fogantyúkat mozgat és a gép hatalmas két vaskarja enge­delmesen viszi, forgatja a sú­lyos acéltömböket. — Józsa Sanyi — mutatja be a gépkezelőt egy fejbic­centéssel Bordás Géza, a gyár­egység vezetője. — Nézzen csak körül: sok ilyen fiata­lunk van. Mert aki egyszer ide kerül, nem megy cl töb­bé. M eleg üzem. Nyáron a hőség megvan itt 60 fok is. Mégis meg­szeretik az emberek az itteni munkát. Igaz-e, Sándor bá­csi? — fordulok a régi ko­vácshoz. — Igaz, bizony. Én is sze­retem. Halálig szeretem ... Jár-kel a manipulátor a csarnokban. Mindig a munka nehezét csinálja. Nagy Sándor Ismét a gépkezelő felé int. — 0 is kovács. Most sze­relt le. Rakétás volt a hon­védségnél. Meg is tanulta a jó irányzást, a célzást. És ez itt is nagyon fontos. Igen bátor fiú. Pedig amikor elment, még egészen más volt. A többi gyerek meg, aki máskor ezt a gépet irányítja, harckocsizó volt a honvédségnél. Nem is hiszi, mennyi hasznát veszik az ott tanultaknak! Csuda re­mek fickó lett mindből. És még azt mondják, hogy a fia­talokra nem lehet számítani. Dehogynem lehet! Csak a nyelvükön kell tudni! Igaz, ők olyan, hogy is mondjam, rámenősek. De hát ez még nem baj! Ez azt is jelenti, hogy frissek, gyorsak, szenvedélye­sek, talpraesettek. Ezeket a tulajdonságokat pedig lehet hasznosítani. De meg mennyi­re lehet! Csak jó irányítás kell hozzá... Itt van az ón brigádom is, zömmel fiatalok­ból. És most kapjuk meg ha­todszor a szocialista címet. Tudja, amikor nappalos mű­szakban vagyunk, minden he­ten kimegyünk az Avasra. Ha jó idő van. szalonnát sütünk és beszélgetünk: hogy lehet­ne ezt, vagy azt jobban, oko­sabban. Főleg ez a témánk. É9 ez mindenkit érdekel. Mert nálunk az ilyen összejövetel nem valami „buli”. Itt ivá- szat nincs, erről vagyunk hí­resek ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom