Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1366. május & Hazánkba érkezel! n ind a; Honiiminisla Part köidöiísáöe Á Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására IV. K. lirish- nan és Yogindra Sharma, az Indiai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkárságá­nak tagjai hazánkba érkez­tek. Az indiai testvérpárt kül­döttségét a Ferihegyi repülő­téren dr. Korom Mihály, az MSZMP KB titkára fogadta. Atomfegyver — nőmet hézbcn Johnson elnök rövid időn belül eleget kíván tenni Bonn atomigényeinek. Az Evans— Novak riporterkettős szerdai jelentése szerint az elnök tit­kos utasítására az amerikai külügyminisztériumnak és had­ügyminisztériumnak hat hé­ten belül javaslatot kell tennie arról, milyen formában lehet Nyugal-Németországot bevon­ni a nukleáris fegyverek fe­letti rendelkezésbe. A .sajtójelentések szerint Johnson „kezdeményezően” akar fellépni, mivel a kérdés megoldásában nem történt ha­ladás. Washington véleménye szerint sem Bonn, sem más NATO-ország nem terjesztett elő olyan tervet, amely gya­korlatilag lehetővé tenné a nukleáris fegyverek feletti rendelkezési jog megosztását, más szóval Nyugat-Németor- szág közvetett atomfelfegyver­zését. Mint ismeretes, Rusk külügyminiszter az elmúlt hé­ten határozottan cáfolta, hogy az USA elvetette volna a bon­ni atomigények kielégítését, s azt mondotta, hogy ez koránt­sem lezárt kérdés. Az új amerikai tervek előre­láthatólag még a Wilson—Er­hard találkozó előtt elkészül­nek, s Washington eljuttatja azokat NATO-partnereinek. Szó van arról is, hogy Erhard nyugatnémet kancellár a nyá­ron ismét az Egyesült Álla­mokba utazik és Johnson el­nökkel folytat megbeszélést a nukleáris „megosztás” kérdésé­ről. Spicces munkagép (Az Eulenspiegel karikatúrája) A római temetés és a hamburgi zászlóbontás is Bajorországban kezcfbs pái'tja szervezését), Rómában, Mussolini egykori rezidenciá­ján már régóta működő neo­fasiszta szervezet emberei meggyilkolták Paolo Rossi 13 éves baloldali érzelmű diákot És miközben Nyugat-Némct- országban legalább annyi sza­vazatot kap a községi válasz­tásokon ez a neonáci párt mint Hitler kapott 1928-ban, Rómában hatalmas jobboldali tüntetés zavarja meg a meg­gyilkolt temetését. A neonáci párt 18 tagú vezetőségéből 12 nem is neo, hanem régi náci.' Rómában, a temetéssel egy időben jobboldali huligánolt rohanják meg a televízió épü­letét Csak nemrég gyíTkoTtaJtt meg fasiszta, tüntetők Becs­ben, nyílt utcán, egy régi,' harcos; kommunistát Most Rómában tették ugyanezt egy baloldali diákkal, miközben Nyugat-Németországbari TU Adolf pártja szavazócéduláid segítségéve] tör uralomra. A?» egykori tengely fővárosaiban ismét próbálkoznak a fasisz­ták. Talán nem véletlen; eat a próbálkozás pontosan egyé beesik azzal az időponttal^ amikor, - Nyugat-Európáb©« De Gaulle és más, józan pol- gári politikus is belátja, hogy a hidegháborút mielőbb fel kell váltania a békés egymáá mellett élés politikájának, ne­hogy talán akaratuk ellenére, is, bizonyos amerikai ultrák óhajának megfelelően, meleg háborúvá változzék. Az újjá* éledő fasiszták viszont — úgy látszik — a meleg háborút óhajtják, és agitációjuk olyart , arányban változik ferrorcse* leleményekké, amilyen arányi ban veszélyeztetve érzik a háborús kurzust. Ezért kell felfigyelni veszélyes mozgoló*; dásukra. Máic Iván >♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«*♦♦♦*♦+♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« ­— Mit szabad? — Semmit. — A fiú megrántotta vállát, és fanyarul elmosolyodott. A pincérnő egy pillanatig részvéttel nézte őt és a lányt, aztán újra kér­dezett: — Bocsánat, akkor talán két kávét hozhatok? — Ja, azt igen •— szólt a fiú és még sietve hozzátette: — De csak két szimplát! A lány árnyalatnyit elpirult. — Te Péter, nem lesz ez túlzás? Legyintés. — Ugyan, ennyit azért igazán megengedhetünk magunknak! — Nem úgy értem. Túl zsugori­ság ... A fiú idegesen megdörzsölte ha­lántékát. — Az isten sem ért meg téged, Jutka! Egyszer azt mondod, hogy menjünk gyalog kilométereket, mert sajnálsz két forintot a busz­ért, ha meg beülünk valahova, ak­kor szórnád a pénzt! Jutka lehajtotta fejét. — Igazad van ... — aztán szomo­rúan Péter szemébe nézett. — És na­gyon kérlek, ne veszekedjünk. Azt hiszem, ha ez így megy sokáig, meg­bolondulok. — Tessék, a két szimpla! És ne haragudjanak, de váltásom van és ugye, számolnom kell... Jutka gyorsan táskájába nyúlt, és áz asztalra dobott egy tízest. — Köszönjük. Ne adjon vissza! A pincérnő tovasuhant, Péter pe­dig odább lökte maga alatt a* szé­ket — Azt hiszem, te máris megbolon­dultál! — Ugyan — könyökölt az asztalra a lány. — Ne gondolják, hogy ha az ember szimplát kér, az egyenlő a smucigsággal! Elvégre mérnök vagy te is, én is az lennék, nem? Igaz, hogy csak kezdők vagyunk mindketten, de hát istenem! Egy­szer mindenki csak kezdő a szak­májában. — Előbb azt mondtad, hogy iga­zam van, nem szabad szórni a pénzt. Most meg mégis azt teszed. Hát olyan sok neked az az ezer- háromszáz forint? Jutka felnevetett. — Kettőezerhatszáz! — és megko­cogtatta karikagyűrűjével Péter gyűrűjét. A fiú felsóhajtott és a mennyezet lámpáit kezdte szemlélgetni. szóval ez elavult érvelés . 11 No, de azt az indokot már te is elfogadha­tod, hogy a te szerződésed jár le hamarabb. Az egyetem előtt én öt évre szerződtem le Csepelre, esze­rint kaptam az ösztöndíjat, te meg csak három évre szerződtél ide. Szó­val te „szabadulsz” hamarabb, tehát te jössz hozzám. Ebben mar egyszer megállapodtunk... Sőt, már azt is magyaráztam neked, hogy van rövidebb megoldás is. A főmérnökünk azt mondta: van rá lehetőség, hogy a mi gyárunk kifi­zesse érted a váltságdíjat. Az egyik — Kétezerhat! Te szegény... Hát mikor lesz az úgy együtt? Hiszen te itt élsz, én meg Pesten. Te anyá- dékat segíted, fizeted a kosztodat, néha valami ruhát is kell magadra akasztanod ... Nekem háromszáz haza, plusz az ellátás, ecelera. Hogy a havonkénti ide-vissza utazásról ne is beszéljek. Hát mondd, ezek mellett mikor tudjuk mi összegyűj­teni azt a nyomorult váltságdí­jat?... Űristen, húszezer forint! Mit gondolsz, lesz nekünk valaha annyi pénzünk? Most a lány húzta fel vállát és széjjeltárta kezét. — Hát, ha nem lesz, várunk. Há­rom évet, vagy ötöt. Mert ugye, az attól függ, hogy én megyek hozzád, vagy te jössz hozzám. — Hát te jössz hozzám! Hiszen én vagyok a férfi!... Illetve bo­csáss meg, persze egyenjogúság, üzemrészben égetően kellenének gépészmérnökök. Még ilyen áron is! Hát akkor mire vársz? Együtt aka­runk élni, igaz? Ez már fix terv. Nos? Jutka szoros fonatokba csavargat­ta az asztalka térítőjének rojtjait. — Nézd Péter, te tudod, hogy én mit dolgozom itt. A kutatólaborban csupa olyan munkát • bíztak rám, amihez kedvem van, ambícióm és úgy érzem, tehetségem is. — Ami­lyen csendesen kezdte a lány, olyan hevesen folytatta: — Igen, én szeretem ezt a mun­kát, örömet találok benne, és szí­vesen csinálnám talán még ingyen is! Péter, ha én innen elmegyek, állítom, soha többet nem kapok ilyen helyet. Ezzel a kutatással csak itt foglalkoznak az országban!. .. Igen, én csak veled tudom elképzel­ni az életemet. Csak veled, de nem a munkám nélkül! Ne kívánj ilyen nagy váltságdíjat... Gyere te ide. — Juditkám, drágám, hát te hogy kívánhatsz ilyet? — Péter egyik ke­zével a lány kezéért nyúlt, másik­kal megtámasztotta homlokát. — Hiszen, hogy először a piszkos anya­giakat nézzük: itt melyik vállalat fizetné ki értem Csepelnek a húsz­ezer forintot, amit az egyetemen ösztöndíjként kaptam? Másodszor: le is tudod, hogy én mit csinálok Csepelen. Ott nőttem fel a gyár mel­lett, ott dolgozom, ahol az apám. Szívemhez nőtt minden gép, min­den munkapad és sok-sok munkás. A gyerekek KISZ-titkárnak válasz­tottak meg az üzemben. Rengeteg jó elképzelésük van. Ezenkívül per­sze gondjuk-bajuk is, a fiatal szak­emberek jellegzetesen mai gond­jai, melyeken persze lehet vál­toztatni, csak nem kell sajnálni a törődést, az energiát. Hát én ott­hagyhatom őket?!... Csend. — Hát akkorJutka Péter ujjain matatott és megforgatta ka­rikagyűrűjét. A fiú feljebb emelte kezét, és megcsillant a karóra fém­keretes lapja. — Te jó ég, háromnegyed hat! Pe­tikéin szaladjunk, lekésed az expresszt! Felugrottak. Az asztalkák sűrűjé­ben alig tudták magukra kapkodni ballonjaikat. — Ezt pedig kár lenne lekésni! Két órán belül megjárja a Miskolc —Budapest utat. Ó, Jutka, ma ez már igazán nem is távolság! Ja, és képzeld, a múltkor olvastam egy tanulmányt a közlekedés fejleszté­séről ... Bevágták maguk mögött az ócska kis presszó ajtaját. Euttkay Anna gyék meg a Budapest—Mis­kolc közötti távolságot. Amit azonban megtett a gép, azt nemcsak nem tette meg, ha­nem ugyancsak le is rontotta az étkezőkocsi személyzete! Ne szépítsük a dolgokat; a kocsi főpincére (aki egyben az egység vezetője is), úgy leitta ► magát, hogy képtelen volt az ► utasokat kiszolgálni. Dülöngél­ővé járkált az asztalok között Jhol az egyik, hol a másik szék­ibe kapaszkodva. Ráadásul meg Ja rendeléseket se tudta „fel­fogni”. A vendég bécsi, vagy r párizsi szeletet kér-e, fizetni« ► vagv éppen inni akar-e? Tel- Jjesen mindegy volt számára« Jlgy aztán előfordult, hogy étel ► helyett italt hozott, párizsi Jszelet helyett bécsit, rendelés ► helyett fizettetni akart, ► —. Maga bolond! — vágta Joda egyik vendégének, aki nem fogadta el azt az árat, amelyet [fel akart számolni. Egyébként Jis, hogy miként fogott ceruzá­ba — amikor az agya nem „fo­rgott” — azt jó lenne összeha­sonlítani a ténylegesen elfő* Jgyasztott étel- és italmennyi* ► séggel! ► A főpincér azonban nem volt Jegyedül a botrány-okozásban« ► Beosztottjai, a pincér és a sza* ► kácsnő, ugyancsak „asszisztál- Jtak” neki. Az utasok fülehal­► latára úgy összevesztek, hogy Jennek leírása már nem tűi ► nyomdafestéket! Közben a be­jt« z toll pincér megsértődött« J abbahagyta a kiszolgálást, át­költözött civil ruhába, ezután A Jszakácsnő konyhai öltözékben ► segédkezett az utasok kiszolgál J lásában. ♦ „ICi tanyája ez a nyárfás.:.rf — tetézte a hangulatot egy it­atás népzenész, aki duhajul 1 daloló asztaltársaságnak nye- 2kergette hegedűjét. 4 A jóérzésű utasok persze ♦ háborogtak, mert hogy ezenkí- Jviil semmit se tehettek. A ♦ MA V Utasellátó Vállalat veze* ^tősége azonban tehet! ?• ' £>r. Sass Tibort % Véeet ért fáz AHadémla közgyűlése 4- A Magyar Tudományos J Akadémia közgyűlése szerdán 4-Rusznyák István elnöklésével í zárt ülésben folytatta munká­it- ját. J A közgyűlés meghallgatta 4- Erdey-Grúz Tibornak, az Aka- J démia főtitkárának jelentését 4- az előző közgyűlés határozá­st Uiinak végrehajtásáról, majd J megkezdődött az elnökség * hétfőn elhangzott beszámoló- *- jának vitája. J A vitában elhangzottak­éra Erdei-Grúz Tibor főtitkár * válaszolt, majd a közgyűlés Jjóváhagvóan tudomásul vette 4- áz elnökség beszámolóját. 4- A beszámoló és a vita alap- 4. ján határozatba foglalták az J Akadémia munkájának to­jj vábbi javítása és társadalmi * súlyának növelése érdekében 4- megvalósítandó feladatokat. 'jf 4- A közgyűlés Rusznyák Ist­* van zárszavával ért véget * --------------­nek az ünnepnek jelentősége’ túlnő a szovjet ország határa-; in, ahol az emberi haladás és’ a szocializmus hívei szerte a! világon rokonszenvvel fordul-; nak a Pravda és a szovjet \ sajtó felé. Hiszen a szovjet) sajtó munkatársai a békéért, aj nemzetközi együttműködésért,; az elnyomottak felszabadításé-’ ért folyó küzdelem első sorai-j ban küzdenek, a kommunista' építömunka lelkes harcosai, j A Pravda, mint a világ leg-j tekintélyesebb kommunista; pártjának lapja, biztos irány-j tú a mai változó világ eseraé-, nyeiben, állásfoglalása hatás-* sal van a nemzetközi e.scmé-* nyekre. Fontos szerepe van as marxi—lenini eszmék tisztása-j gának védelmében, a nemzet-s közi munkásmozgalom egyse-? gének erősítésében. „ A szovjet sajtó najpján szere-* tettei köszöntjük c hatalmasa ország lapjainak munkatársait,jj akik a lenini eszmék diadalá-4 ért küzdenek. jj Ötvennégy esztendővel ez­előtt az Jvanovszkaja utca 14. szám alatti kis nyomdában el­készült a Bolsevik Párt Köz­ponti Bizottsága lapjának, a Pravdának első száma. Lenin azokban az években emigráció­ba kényszerült, de az első há­rom esztendőben közel három­száz cikke, levele került nyom­tatásra a Pravdában. A bolse­vikok lapja a cári cenzúra, az elkobzások és betiltások, a börtönbüntetések ellenére is megjelent, olykor címét vál­toztatva és küzdött a szocia­lista forradalomért. Az első esztendőkben kis példányban, ma már naponta hétmillió példányban kerül az olvasóhoz. A Szovjetunióban napjainkban ötezernél több új­ságot adnak ki, egyszeri meg­jelenésük meghaladja a száz­milliót. A lenini Pravda első száma megjelenésének évforduló j ín tartják a Szovjetunióban a szovjet sajtó napját. De cn­-te Át -íe -Vr -ir 4r -ár -ir ~ir-k 4r ~ir 4. A lenini Pravda napján az egykori neofasiszta Német Birodalmi Pártban feltűnt Adolf von Thadden lett, akit II. Adolfnak neveznek a bon­ni államban. A nyugatnémet liberálisok és demokraták leg. nagyobb meglepetésére ez a párt, a tavaly szeptemberi választásokon elért két szá­zalékát meghaladva, idén a bajorországi községi választá­sokon 8—10 százalékos ered­ményt is elért egy-egy város­ban. Sokan vigasztalhatták magukat azzal, hogy Bajor­országban „nem vicc” ilyen eredményt elérni, hiszen ez a tartomány a kormánypárt jobból dali „vezérférfiújának”, Strauss, volt hadügyminiszter­nek fellegvára. Mit szólhat­tak azonban ahhoz, hogy leg­utóbb ugyanez a párt a szo­ciáldemokraták ősi fészkében, Hamburgban is megszerezte a majdnem 4 százalékot.? — Az áramlat ismét jobbra tart. Mi vagyunk a nemzeti ellenzék gyűjtőmedencéje — jelentette ki diadalittasan IT. Adolf, azaz von Thadden. Egyik híve, von Borman.n pro­fesszor azonban még tovább ment. A párt egyik gyűlésén nem átallotta azt mondani, hogy „régi tagja vagyok a. Nemzeti Szocialista Pártnak és büszke vagyok rá, hogy ré­szese lehettem egy nagy poli­tikai változásnak”. Vagyis an­nak, hogy egy mostani nyu­gatnémet pártban már ezt is kimondhatja. Az egyik bajor- országi városkában már en­nek a pártnak tagja a polgár- mester is. A romai (iiníelök és a 12 volt náci Amikor Hamburgban — a szociáldemokraták fellegvárá­ban .— felütötte fejét a Bajor­országból átplántált szélső­jobboldali pártocska (Hitler Nem sokkal azelőtt, hogy Rómában fasiszta gyilkosok megölték Paolo Rossi balolda­li érzelmű egyetemi hallga­tót, Nyugat-Németországban meglepő választási eredmé­nyeket produkált egy új párt a tartományi választásokon. Mégpedig olyan párt, ame­lyik a tavalyi általános vá­lasztásokon még 2 százalékot se tudott elérni. Ez a nyugatnémet párt az 1964-ben alakult Német Nem­zeti Demokrata Párt. Elnök­helyettese és legfőbb vezetője az az Adolf von Thadden, aki 1946-ban a Német Birodalmi Párt Konzervatív , Egyesülés kebelében kezdte meg politi­kai pályafutását. Abban a pártban, amely két kisebb „nemzeti és népi németeket” magába gyűjtő párt egyesülé­séből alakult még az akkori angol zónában. Ebből az egyesülésből később kivált a Szocialista Birodalmi Párt, amelynek vezetői nagyrészt már 1933 előtt is nácik vol­tak, és tagjainak nem cse­kély hányada volt megbízha­tó tagja az SA-nak, vagy az SS-nek. Az „Egyesülés” ez­által megszűnt egyesülés len­ni, az új pártot viszont a bon­ni kormány kénytelen volt 1952-ben betiltani. Ezzel Nyugat-Németországban véget ért az első, nyílt neofasiszta kísérlet. Ii. Adolf Azaz csak úgy látszott, mintha véget ért volna! A jobboldali diákszervezetek, bajtársi szövetségek koránt­sem szűntek meg! Sőt, amikor 1956-ban Ade­nauer betiltotta a Német Kommunista Pártot, vérsze­met kaptak. Olyannyira „fel­lelkesülted”, hogy 1964 no­vemberében Hannoverben megalakult. a Német. Nemzeti Demokrata Párt, és vezetője Botrány az Félreértés ne essék: kivéte­lesen nem a szerelvény rázkó­dott ilyen erősen. A magyar iparnak ez a szép gyártmánya most is zökkenőmentesen su­hant a síneken, s a maga ré­széről mindent megtett, hogy az utasok kényelmesen, kultu­rált körülmények között te­Különös eset történt április 29-én este a Lillafüred-ex- pressz étkezőkocsijában. Néhány ember lába alatt erősen megbillent a talaj. Rá­adásul csupa szolgálatban le­vő ember — az Utasellátó Vál­lalat dolgozói — lába alatt! VÁL 1SÁGBÍJ oor'.íriAririnnrinr.ririnnnnnnnrinnnnnmoonnnnonnnnnnonnnoooonrK

Next

/
Oldalképek
Tartalom