Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Vasárnap, 1866. május 28. ESZAKMAGY ARORSZAC: 3 Napirenden : A Lenin Kohászati Miivek pártszervezeteinek gazdaságszervező munkája A megyei párt-végrehajtó bizottság 1903 novemberében közvetlenül is értékelte az LKM pártszervezeteinek gaz­daságszervező, irányító és el­lenőrző munkáját. A közel­múltban — május 10-én — a Miskolc városi párt-végrehajtó bizottság és az LKM párt­végrehajtó bizottsága együt­tes ülésen vitatta meg a nagy­üzemi pártbizottság és az üzemi pártszervezetek gazda­ságszervező munkájának újabb tapasztalatait. Az együttes plenum fonto­sabb megállapításai és a kö­zösen megjelölt főbb felada­tok szélesebb körben is fi­gyelmet érdemelnek. Nagyen fontos öáz's Eddig is köztudott volt, a közös plenum elé terjesztett jelentés is abból indult ki, s a vitában felszólalt elvtársak is szinte kivétel nélkül hang- ■ súlyozták: a Lenin Kohászati Műveknek mintegy húszezer dolgozója munkájával, társa­dalmi-politikai magatartásá­val, hangulatával is rányom­ja bélyegét Miskolc arcula­tára. Ezért a megkülönböztetett .figyelem az LKM dolgozói­nak munkája, társadalmi- politikai magatartása iránt. A felsőbb pártszervek is ezért szentelnek nagy figyelmet az LKM pártbizottsága, a gyári pártszervezetek, a gyáróriás­ban dolgozó több ezer kom­munista mindennapos tevé­kenységének. Mivel pedig életünk-sorsunk alakulása, végsősoron a gae- . dóságban, a gazdálkodásban, a. .termelő munkában gyökere­zik, az is érthető, ha a gyár- -..gazdasági munkája. — közte a pártszervezetek gazdaságszer­vező tevékenysége is — rend­szeresebben kerül az érdeklő­dés fókuszába. zászlaját Az egy főre jutó átlagkereset s a nyereségré­szesedés emelkedése is ezt bizonyítja. Az viszont hiba — állapí­totta meg az együttes vb-ülés —, hogy a gazdaságszervező munka mögött háttérbe szo­rult a politikai nevelőmunka, hogy a vezetés színvonala és elvisége, igényessége, az instruktiv munka és a felme­rült, jelzett problémák meg­válaszolása, a dolgozókkal való rendszeres, személyes kapcsolat, sőt, itt-ott még a kádermunka is több kívánni­valót hagy maga után. A politikai munka „föíiatíiszáfíása*" A termelés fejlesztését, a . munka termelékenységének állandó növelését, a népgazda­ság által igenyelt (a tervek­ben előírt) gazdaságos és kor­szerű gyártmányok ütemes kiszállítását stb. szorgalmazó politikai intézkedések a poli­tikai munka „főhadiszállá­sán”, a nagyüzemi pártbizott­ságon születnek. Éspedig a felsőbb pártszervek határo­zatai és instrukciói, valamint a gyári élet mindennapos „jelzései”, a dolgozók problé­mái alapján. A nagyüzemi pártbizottság ■ és a végrehajtó bizottság rend­kívül sokrétű politikai mun­kát végez. Irányító és ellen­őrző tevékenysége átfogja az összes nagyüzemi csúcsveze­tőség és a csaknem 70 párt- alapszervezet munkáját. Fi­gyelme kiterjed úgyszólván mindenre — az élet, a gazda­sági, a part- és a tömegszer­vezeti munka legáltalánosabb kérdéseire, a gyár dolgozói­nak ügyes-bajos dolgaira is. A pártbizottság és a végre­hajtó bizottság munkájának fókuszában természetesen a pártszervezetek gazdaságszer­vező, irányító és ellenőrző te­vékenysége áll. Ez az utóbbi két év során sokat fejlődött — állapította meg a közös Végrehajtó bizottsági ülés. A pártbizottság gazdaságszer­vező-irányító munkájának nem kis része van abban, hogy a gyár dolgozói alapjá­ban véve eredményesen va- lósították meg a Központi Bizottság 1904. december 10-i, 1065. november 20-i és decem- ben 8-i határozatát, és jó­részt realizálódott a politikai munkában a megyei pártbi­zottság 1963. október 24-i határozata is. Nyilván van összefüggés a politikai irányító, szervező munka és a között, hogy az LKM 1964-ben újra élüzem lett és J965-ös mun­kájuk alapján az LKM dolgo. Bői elnyerték a Miniszterta­nács és a SZOT vörös vándor­és o feghissbh iisrci egységei Egy nagyüzem politikai or­ganizmusában nagy szerepet játszanak a pártalapszerveze- tek és a legkisebb önálló har­ci egységek, a pcrlcsoporlok. Közismert, hogy végsősoron rajtuk múlik minden párt- határozat sikere. Az alapszervezetek munká­jának irányítása, segítése, a felsőbb pártszervek- és a taggyűlés határozatai végre­hajtásának rendszeres ellen­őrzése (a nagyobb üzemekben egy „áttételen” az üzemi csúcsvezetőségen keresztül, számos esetben pedig közvet­lenül) a nagyüzemi pártbizott­ság és a végrehajtó bizottság egyik legfontosabb feladata. E feladatát a pb és a vb álta­lában rendszeresen és ered­ményesen látja el — állapí­totta meg a közös plénum —, azonban, az alapszervezeti tit­károk differenciáltabb tájé­koztatásával, a reszortfelelős vezetőségi tagok rendszeres segítésével, a mindennapi po­litikai munka konkrétabb „munícióival”, a határozatok végrehaj tásának következete­sebb ellenőrzésével, ahol szükséges, a számonkéréssel is. hatékonyabbá lehet és kell tenni a pb irányító mun­káját. Az alapszervezeti vezetősé­gek kollektívabb munkával, a pártmunka arányosabb elosz­tásával, az eszmei, politikai és cselekvési egység állandó erősítésével, következetesebb pártépítő, propaganda és agitációs tevékenységgel, to vábbá a pártcsoportok munka jának rendszeresebb segítésé­vel még eredményesebben se­gíthetik egy-egy üzem, végső fokon az egész gyár feladatai­nak sikeres megvalósítását. Az együttes vb-ülés megál­lapította, hogy a pártcsopor­tok irányítása, munkájuk se gítése, valamennyi párttag ellátása konkrét megbízatás­sal, s a megbízatások teljesí­tésének rendszeres számonké­rése az alapszervezeti veze­tőségek és pártcsoportbizal- miak fontos feladata. Leg­hatékonyabb módszere annak hogy valamennyi párthatáro­zat, köztük a szakmai vezetés gazdaságszervező munkáját segítő határozatok is eredmé­nyesen valósuljanak meg. Sok a tennivaló! Gazdaságirányítási rendsze­rünk reformja a III. ötéves terv célkitűzéseinek sikeres megvalósítására irányuló gaz­daságszervező munka, a IX. kongresszus előkészületei. azok a bíráló megjegyzések és instrukciók is, amelyek a minap az együttes vb-ülésen elhangzottak, most fokozottabb feladatok elé állítják a nagy­üzemi pártbizottságot is, az üzemi pártszervezeteket is. De az együttes plénum megállapította: a gazdasági és politikai vezetés egységének erősítésével, a vezetés színvo­nalának emelésével, haté­konyságának fokozásával, a felsőbb párt és gazdasági irá­nyító szervek segítségével, több mint háromezer kom­munista csatasorba állításával, főleg pedig cr gyáróriás nagy kollektívájának összefogásá­val, céltudatos munkájával — valamennyi feladat megold­ható. Es természetesen meg is kell oldani. Egész népgazdaságunk, s a gyár minden dolgozójá­nak személyes érdeke fűződik hozzá. Csépányi Lajos BORVERSENY A borok, de különösen a tokaj-hegy- aljai borok különleges dimen­ziókkal rendelkeznek. Ez nem túlzás, ez a bor filozófiájához tartozik. De nézzük csak a speciális dimenziókat. Egyik: a szín, a bor tükre, ahogyan szaknyel­ven nevezik. Másik: a za­mat, azok a mesésen jó, pá­ratlanul kellemes ízek, ame­lyek minden valamirevaló borban benne vannak. Nagyra értékelik a szakemberek az illat dimenzióját is. Mert egy igazán jó bor csodálatosabb illatokat áraszt, mint bárme­lyik virág. Negyedik dimen­zió: a szeszfok. Egyben alap­vető dimenzió is. De van egy ötödik, sőt, vé­leményem szerint egy hato­dik dimenzió is. Az ötödik di­menzió az összhatás. Nagyon fontos. Ezt még á szakembe­rek is elismerik és értékelik. A hatodik dimenziót viszont nem veszik figyelembe. Is­ten tudja miért, de mellőzik a bor hatását, amelynek fo­kozatai vannak. Mindeme felfedezésekre a tarcali borversenyen jöttem rá. Teremtő atyám, annyi mesésen remek, csak himnu­szokkal magasztalható bort még sohasem láttam együtt. És most már illő egy kicsit komolyabban beszélni róluk. Mert jiem babra ment itt a játék. Még csak nem is azért: gyülekezett össze az a sok borbíró, hogy leigya magát, mert az ízlelgetés után ki­köpték azt a drága italt a lelketlenek. Egyszóval a To- kaj-Hegyaljai Állami Gazda­ság tarcali központjában, az osztályon felüli étteremnek is beillő gyönyörű helyiségben rendezték meg az idei, megyei borversenyt. Az ország külön­böző borvidékeiről összetobo­roztak vagy ötven nagyszerű borszakértőt, így még az elfo­gultság vádja sem érheti a ház elejét. ... . l tíz óra után Pe!elótt \ megkezdő.lőtt a gyönyörű celebráció. And- rássy Iván, megyénk főkerté­sze indította el a nagy ver­senyt, s végigvezényelte, fino­man, nagy gonddal, mindenre ügyelve. öt bizottság alakult tíz-tíz taggal. Minden bizottság mel­lett jegyző dolgozott, aki hi­telesítette a döntéseket. Az abrosszal letakart asztalo­kon kigyulladtak a gyertyák. Ekés lángjaik kórusban tán­coltak. Csinosan öltözött, ke­cses mozgású hölgyek finom selyempapírba csomagolt kar­csú üvegekkel vonultak fel. Minden zsűritag előtt több pohár állt. Ragyogóak, át- tetszőek, kecsesek. Azokba egy-egy borból csak egy kortynyit öntöttek. Első volt a tükrözés. A bíró fel­emelte poharát, a gyertya­láng elé tartotta, úgy vizsgál­ta a bor leírhatatlan színeit. Azután következett a szaglás, az illatok megméretése, majd az ízlelés, mely egyben a szesz­fokot is jelzi. A versenyen 153 féle bor indult. Fajta- és évjáraton­ként, valamint a termelők csoportjai szerint kategori­zálva. Részt vett a versenyen a két tokaj-hegyaljai állami gazdaság, a Szőlészeti Kutató Intézet, a hegyközségek és a kiváló egyéni termelők. Tokaj- Hegyalját kereken 150 bor képviselte. Három bor Szikszó­ról érkezeit. Andrássy Iván megyei fókertész mondotta, hogy más esztendőkben sok­kal több bor versenyzett. Két­száznál mindig több, de volt olyan év is, amikor 250 bor vetélkedett. — Mi az oka a csökkenés­nek? — kérdeztem Andrássy Ivántól. — Az 1965-ös évjárat — fe­lelte. — Igazság szerint a me­gyei versenyeken a legtöbb bor mindig úgynevezett új bor volt, vagyis a legutóbbi esztendő termése. 1965-ben azonban olyan gyenge, rossz minőségű borok teremtek Hegyalján, hogy csak néhány 1965-ös bort neveztek be. Ezeket azonban ki is zárták a versenyből, mert nem érték el a megfelelő színvonalat. A megyei borversenyek célja, hogy kiválogassák a legjobb borokat, amelyekkel tovább mennek a termelők az Orszá­gos Borversenyre, amelyet az idén júliusban rendeznek meg Budapesten. Az Országos Bor­21 kamerás ipari ív-rendszerl állítottak fel a Lenin Kohászati Művekben Az LKM szakemberei két évvel ezelőtt az elsők között ismerték fel az ipari tv jelen­tőségét. A kohászati viszonyoknak megfelelő, különleges védöburkolatú. por- és vízmen­tes, vízhűtéses kamerákat kísérleteztek ki. Kiépült a teljes területet feltérképező 24 ka­merás lánc. A tv-rendszer az üzem egész területéről hiánytalan képet ad. Szerepe különö­sen fontos a belső vasútforgalom és az anyagmozgatás irányításánál, ellenőrzésénél, VJ: verseny legjobbjai pedig *. Nemzetközi Borversenyen kép­viselik hazánkat, azaz: a ma­gyar mezőgazdaságot. Délután három órakor a sok izgalom után végre ered­ményt hirdettek. A nap győz­tese, a r.agy favorit egy tolcs- vai muskotály aszú. Termett 1962-ben a Tolcsvai Állami Gazdaságban, öt puttonyos. Er­ről a borról Katona Zsigmond professzor így bueszcU: — A tolcsvai muskotály aszú megbűvöli a világot. Ilyen bor nem terem sehol a földön- igaz. hogy a tolcsvai gazdaság a viiág legjobb, legideálisabb szőlőtermelő területe. A verseny eredményeként 22 első, 19 második és 20 har­madik díjat osztottak ki. Em­lítésre nagyon méltó még a Szőlészeti Kutató Intézet 1964. évi öt puttonyos muskotály aszúja is. Ez testvére a tolcs­vai győztesnek. Máris bűvöl- geti a világot. A sima aszúk sorában favorizált a Tokaj-Hegyáljai Állami Gaz­daság öt puttonyos 1961. évi aszúja, amely első díjat nyert ebben a kategóriában. És so­rolhatnám még sokáig a ki­váló borokat. Éppen ezért, a verseny egyik meglepetése volt. amikor Andrássy Iván fókertész bejelentette: — A bíráló bizottság el­nöksége úgy döntött, hogy egy ponttal megemelik a mércét. Vagyis: a közelgő Országos Borversenyre nem a 15 ponton, hanem a 16 ponton felüli bo­rokkal lehet benevezni. Ez ön­szigor — mondotta a főkertész —, de tekintélyünket, boraink hitelét és hírnevét növeljük vele. belcnyugo­Hindenki dott. Tokaj- Hegyalja, mint borszülőföld, márka az egész világon. A hír­nevet pedig nem rontani, ha­nem állandóan növelni kell. Szcndrci József Ipari tv „figyeli” az üzemi vasűtforgalmat. Akiknek a szén ad kenyerei —- Valamikor az a mondás járta mifelénk: utolsó vagy, mint a bányász ... Lenézték, sajnálattal beszéltek arról az emberről, akinek a szén adott kenyeret- Nem képes egy rendes szakmát kitanulni — igy tartották —, csak arra alkalmas, hogy robotoljon a föld alatt... Én legénykoromba napszámba jártam. Aztán úgy hozta a sors, hogy bányász-családba nősültem. Hívott az após: próbáljam meg én is odalenn. Itt maradtam. Húsz éve már, hogy Bodgál János először ment le a bányába. Mekkorát változott azóta az emberek véle­ménye erről a foglalkozásról! Nagyot változott két év­tized alatt a bányászsors is. Szó se róla: ma sem köny- nyü és nem veszélytelen ez a munka. De összehasonlít­hatatlanul más, mint azelőtt. Korszerűbb, biztonsá­gosabb, emberibb. Utolsónak tartották hajdan a bányászt. Vékony karéj kenyér jutott a keresetből a nagy családnak. Dehogyis futotta szép ruhára, gondtalanabb életre! Örült a bányász-feleség, ha enni tudott adni a sok éhes szájnak. Bodgál János csapatvezető a sajószentpéleri IH-as aknán. Társaival, akikkel nap mint nap együtt fejti a szenet, négy éve dolgozik együtt. Négyezer forint kö­rül keresnek havonta. Ezért a pénzért „hajtanak egy kicsit” — ahogy ők mondják. De megéri. Szépen élnek belőle. Modern bútor, televízió, háztartási gépek, jó ruha, szórakozás — mindenre lelik. Ki hűtőgépre, ki meg autóra gyűjt ezután. — Tudja, én azt mondom: csak az jöjjön közénk, aki valóban szereti a bányát, nemcsak a jó kereset vonzza. Aki ímmel-ámmal „lehúz” idelenn néhány évet, aztán odébbáll: nem igazi bányász. Mert szív is kell ide, nemcsak erő, meg akarat. Kevés alkalommal hallottam ilyen szépen, egyszerű szavakkal megfogalmazni, mi a hivatás. Hunyadi János, a Bodgál-esapat egyik idős tagja úgy látszik, két társa érzéseit is kifejezi, mert elgondolkodva bólogatnak szavaira. A brigád fele. három ember dolgozik együtt egy műszakban. Benn. a „ferhóban” Bogdál János dolgo­zik. Robbantás után hányja kifelé a szenet a kamrából. Hunyadi János és Vincze József rakja a csillét. — Ha minden jól megy. tizenhat—tizenhét csillét megpakolunk egy műszakban — mondják. Hat és fél mázsa szén megy általában a csillébe. Gyors számítás: száz mázsánál is több szenet ad na­ponta ez a három ember. Bodgál János brigádja már elnyerte a szocialista címet, zászlót is kapott jó munkájáért. Az idei szocia­lista szerződésben többek között azt vállalta a csapat, hogy átlagosan 102 százalékra teljesíti tervét. Az elmúlt négy hónapban ritkán voltak 120 százalékon alul. .. — Valamikor úgy tartották, sokan még ma is úgy hiszik: a bányász csak túrja a szenet. Pedig szakérte­lem kell ehhez is! Jó néhány mesterséghez ért ezen kívül a magunkfajta. Megállná helvét, mint ács. konyít a villanyszereléshez is... — szólal meg a bányász­öntudat a csapat esvik tagjából. Joggal. Bodgál János brigádjában mindenki elvég­zett valamilyen tanfolyamot. A legtöbben vájárok. Értik és szeretik ezt-a munkát. ■ — Sokan kérdezik tőlünk; nem szívja el a bánya idő előtt az ember erejét? Én mindig azt válaszolom, hogy nem nehezebb ez a munka sem. mint a többi. Csak érzéssel, szívvel kell csinálni. Látni kell benne a szép­séget. a nagyszerűt. Akkor nincs hiba. Mi már csak itt érezzük jól magunkat. Lenn. a hűvösön, a hányában . . . Gyárfás Katalin 8!!88!<l8RRCRaC!ClRIBRI88liR!B!S

Next

/
Oldalképek
Tartalom