Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

X'J' ES JL AKAI Ali V A |U i US {Ali Vasárnap, t 966. május 29. Heti küSlpolitikai Mélyül a NATO válsága — A brit (engcrc«iz*sz(rájk új fejleményei — ICy a busldhislák elleni ukeióva! végképpen elm;P!*esílcJte a belpolitikai helyzetet — Növekszik Jolinkon hnzai ellenzéke A% a fehete folt*»* [végezett bejárati ajtómon kicsike rés volt, valamelyik gyerek parittyaköve ütötte rajta, nem veit nagyabb két gyufásdoboznál. Feltettük a függönyt, s egy hét múlva fekete felt óktplssnkvdett rajta. A függöny pólusai megsaörték a résen beáradó levegőt, felfogták a szennyeződést — innen a folt. Rajtakaptam tehát a miskolci levegőt. Piszkos vagy — szóltam rá szidalmas hangon. A levegő pedig részvét!en kárörömmel bólin­tott: „Igen, piszkos vagyok, no és? .. Kezemre veszem a Szipva vizét és az alig centiméter vastagságú vízréteg alatt nem lá­tom bőrömet. Szennyes a Szinva vize. A Sajó vizes is szennyes.- A Bodrog vise is szennyes ... És a válasz- minderre ugyanaz a részvét! sn, kétségbeejtő: „No és? .. Nemrégiben egy kertészeti szakember esz­mefuttatását olvastam erről a problémáról. Következtetése így szól: a nagyvárosok lakos­sága néhány generáció után kihal, mert az em­ber szervezete nem képes olyan gyorsan al- . kaimazkodrú. mint amilyen mértékben a tu­domány haladása változtatja a körülménye­ket. Az ember, lényegét tekintve társadalmi és természeti iénv. A társadalom fejlődése ar­ra irányul, hogy kielégítse az ember szükség­letei!. :> miközben ezt cselekszi, a leküzdött biológiai szelekciós rendszerek (tömegpusztí­tó járványok slbd helyébe létrehoz másokat, mesterségeseket: beszennyezi a levegőt, a vi­zet, atombombákat robbant, sugárártalmakat idézve elő, az idegnyugtató madárdal helyébe az idegölő, nagyvárosi zajhatások lépnek. Hogy az ember nyugtassa idegeit, marékszám fogyasztja a gyógyszert, aminek, következmé­nye szintén mérgező. A nagyvárosok roppant kőrengetege a szik­lák élettelenségét juttatja az ember eszébe — mondja a tudós. A természet csendje utáni vágyakozás nosztalgiává mélyül, munkaszüneti napokon milliók ülnek vonatra, gépkocsira, repülőgépre — menekülnek vissza a termé­szet „lágy ölébe", hiszen lényükből fakad a lermószet.közelsóg óhajtása, 4 közelmúltban orvosok dugták össze fejüket. A világértekezlet napirend­jén a haladással együttjáró különböző ártalmak roppant lajstroma szerepelj, Ök sem jutottak tül a probléma puszta megfogalma­zásán. De az is jelentőséggel hír, ha figyel­mei-telnek. a tudományos fejlődéssel keletkező szelekciós rendszerekre. A rassz levegőt., a zajt, a szennyezett vizet a szervezet nem tud­ja megszokni, a szoktatás tudniillik végső so­ron a szervezet rongálása; A rosszat meg­szokni semmiképpen sem lehet jó. Vissza tehát a természethez? De hogyan? örvendezünk az új gyáraknak, túszén embe­rek százainak, ezreinek ad munkát, olyasmit termel, amire a társadalomnak szüksége van. De örömünk nem lehet szemet hunyás a rossz fölött — meg kell nézni, hová eresztik a füs­töt, a szennyel. A technika az ember érdeké­ben van, nem vesztére. Ha bérházat emelünk, kötelességünk olyan falakat húzni, amelyek visszafogják a zajokat. Mi a saját rádiónkat szeretnénk hallgatni és nem a szomszédét; ha veszekszünk — mert az is előfordul — szeret­nék, ha hítv.eetársunk szemére hányt hibák A az ó épülésére, nem a szomszédok kárörven­désére szolgálnának. Ha világítótesteket sze­relünk be, hogy éjjel is nappali fény árassza el szobánkat vagy irodánkat, elvárjuk attól a világítótesttől, hogy maradjon csöndben, csak fényt adjon, ne zajt, mert a zajból éppen ele­günk van — és a neon úgy berreg, hogy rossz hallgatni. z ember végérvényesen elvesztette an­nak lehetőségét, hogy hajdan volt ko­rok bensőséges közelségében éljen a természettel. Cserében viszont igen sokat ka­pott: gyors közlekedést, kényelmes lakóházat, kitűnő világítási, hatásos gyógyszereket, s a tudományos 'fejlődés roppant távlatait, egé­szen a holdig vagy azon is túl. Mindezt meg kiül tartania, az, eredményeket nem dobhat­ja a kútba csak azért, mert ártalmas követ­kezményei is vannak. Ezekről az. ártalmakról azonban ugyanolyan pontos ismereteket kell szerezni, mint a fejlődés jó oldalairól. A meg­ismerés a leküzdés egvik feltétele. Amit. a tu­dósok aggodalma megfogalmaz, aligha puszta feltevés. A gépkocsinkkal leküzdött távolság nemcsak Öröm, a, .szervezet az idegpályákon végbement koros elváltozásokkal adja tűdtől, hogy nem tetszik neki különösebben az a nagy sebesség. De mit csináljunk, járjunk ta­lán gyalog? Idegesített az a fekete folt a függönyömön, addig idegesített, míg beüvegeztem. Sokra mentém vele? Nem hinném. Bejön másutt. Benne vagyok, benne vagyunk egész életünk­kel ebben a levegőben. Életünkön keresztül ömlik a Szinva szennyes, a Sajó kátrányos vize, villamos- és- benzinmotorok berregnek bennünk, rádiók bömbölnek idegeinkben; A szomszédnak tudtára adhatnám, hogy Pels olyan hangerővel is kiválóan érthetné a híre­ket, én viszont nyugodtan olvashatnék, vagy elhalnék — de hát nem lehetem, felhúzza srz orrát és jogára hivatkozik, mely biztosítja számára, hogy este tíz.ig zavartalanul zavarhat engem. Igen, tanítani kellene az iskolában a magatartás korszerű ismérveit, akkor talán a a a két. suhane se ülne ki korán reggel az er­kélyre giiárt nyekergetni. Ha tintát rádión^ lekapcsolom, de hogyan kapcsoljam le a szom­szédét, vagy hogyan fogjam fél erőre, hogy én ne halljam? Hogyan magyarázzam meg a szomszédnak, hogy nem illik durrogtatní a szemetes láda fedőjével? Megharagszik étí legközelebb csak azért is vagdalja. F ejtegetéseimmel tulajdonképpen tda szerettem volna kilyukadni. Az ártal­mas jelenségek egy részével szemben kétségtelenül tehetetlenek vagyunk. A házak é.< a 'gyárak’ kéhlAnVerókádják a füstöt, a vil­lamosok csörömpölnek, a kipufogógáz holnap is csiklandozza majd orrunkat, a Szinva is piszkos lesz — de a szomszéd halkabban is káromkodhatna, rádiózhatna, televíziózhatna, és nem feltétlenül fontos, hogy ha valamelyi­künket megszidja az asszony, holnap az egész Város tudja i.i És kevesebbet dohányozhat­nánk, mértékkel fogyaszthatnánk a gyógyszer reket, romboló szeszeket, udvariasabbak le­hetnénk egymáshoz villa mas on és munkahe­lyen.- Egyszóval; ami rajtunk, mint egyénisé­geken múlik, azt meg kellene lennünk — ide­geink kímélése végett; Gulyás Mihály (A L’Europeo karikatúrája) Apró Aüíal fogadta Nyikolaj Faggycjerct Apró Antal, az MSZMP Peri liti'kal Bizottságának tagja, S Minisztertanács elnökhelyette­se fogadta Nyikolaj Faggyeje- vet, a KGST titkárát, aki á Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából tartózkodik Ma­gyarországon, s szívélyes esz­mecserét folytatott vele, Felmentések, kinevezések A magyar forradalmi mun­kás-paraszt. kormány Borbán- di János vezérőrnagyot, hon­véd e I mi ni i n iszterb elyettes t más irányú pártmegbízatására való tekintettel beosztásából felmentette. Galambos József rendőr-ve­zérőrnagyot, a. belügyminiszter első helyettesét érdemei elis­merése mellett, egészségi álla­potára való tekintettel, saját kérelmére beosztásából fel­mentette, és belügyminiszter- helyettessé kinevezte, Jakab Sándort a belüg;mi­niszter első helyettesévé kine­vezte. Rác/ Sándort belügyminisz­ter-helyettessé kinevezte.. w Kigondolásom lényege, hogy a nyereség jelentős — ha nem is egyetlen — ösztönzője legyen ipari vállalkozásaink­nak — mondja Liberman. — Persze tévednek önök Nyu­gaton, ha azt hiszik, hogy ez­zel visszatérnénk a kapitaliz­mushoz, A nyereség nem ka­pitalista találmány, sokkal ré­gibb annál. Nyereség nélkül sohasem volt érdemes termel­ni, a termelést fejleszteni. A szocializmus nem abban kü­lönbözik a kapitalizmustól, hogy a nyereséget tagadja, ha­nem abban, hogy máshonnan teremti elő, mint a kapitaliz­mus és másként használja fel. Nálunk senki se használhatja fel üzleti nyereségéi magán­tulajdonban levő termelő­eszközének növelésére. A szovjet tervgazdaságnak to­vábbra is a termelő eszközök társadalmi tulajdona az alapja. Miközben az interjú készüli, Lieberman professzor megkap­ta az értesítést, hogy a Kirov Müvek is az ő módszeréi, kí­vánja alkalmazni. Ez azt je­lenti, hogy a jövőben nemcsak a könnyűiparban, a közszük­ségleti cikkek gyártásában, ott, ahol a vásárló közvetlen igényét kell kielégíteni, alkal­mazzák ezt a módszert, ha­nem a termelő eszközök 'elő­állításánál is. A Paris Match tudósítója nem mulasztotta el cikke végén megjegyezni, hogy ez már nemcsak a Szovjet­unió, hanem az ipari nemze­tek valamennyiének, gazdasági életének jelentős eseménye. Máié Iván kalmazní a fővárostól ilyen messzire. Hogyan lehetne ezen segíteni, hogyan lehetne köny- nyíteni a mechanizmuson? —■ törte a fejét, és egy esztendő múlva, 1944-ben, megírta első munkáját a rentabilitás beve­zetéséről a szovjet gazdaság­ban. Meg kell reformálni a tervezést a háború után? — ez volt a könyv címe. Meg kell vallani, hogy akkor nem fo­gadták el. „Nem meglepő szá­momra, hogy támadták — mondja —, új dologról írtam és az újat mindig nehezen fo­gadják el". „A nyereség nem kapitalista találmány“ Sztálin halnia után Licber- man ismét megjelentetett egy cikket elméletéről, és akkor már kapcsolatot talált egy Ismert, moszkvai tudóssal is. Ez a tudós segítette hozzá, hogy mondanivalóját sok helyen megvitassák. 1962-ben azután már a Pravdában is megjelent Lieberman világhí­rűvé vált cikke, amely A terv, a haszon és a prémium [ címet viselte, Vagy ezer levél ! érkezett a Pravdához a cikk ! után, 40 százalékuk helyeselt, J 60 nem. Két év múlva Tra- 1 peznikov kibernetikus kéz- 1 dett foglulkozni Lieberman ! terveivel — most már az alkal­mazást is megvitatták. Nem- ’ sokára két vállalat kipróbálta 1 az újfajta módszert és 1965. j szeptemberében az SZKP ha­tározatot hozott az új módszer 1 alkalmazásáról. — A nyugati sajtó híreszte­lésével szemben ki kell jelen­tenem, hogy semmi részem sincs az SZKP tavaly szep­temberi határozataiban. Ezek a határozatok teremtették meg a lehetőséget, hogy a renta­bilitás és a nyereség fogalmá­val ezentúl a szovjet vállala­tok vezetői is számoljanak. Nem vagyok párttag, az azon­ban tény, hogy én vagyok az első szovjet közgazdász, aki a nyereségre való törekvés buzdító hatását védelembe vet­tem. Később mások is követ­ték elgondolásomat. Ennyi és csak ennyi az én „titokzatos" szerepem a szovjet gazdaság- vezetés új módszereinek ki­alakításában! Ezzel a mondattal vezette bo mondanivalóját E. G. Lieber­man harkovi professzor, ami­kor nemrég életében először, nyilatkozott egy külföldi lap tudósítójának, mégpedig a francia Paris Match munkatár­sának. 1943-ban jött rá A. 68 éves harkovi tanár — akinek felesége is pedagógus, mégpedig zongorázni tanít, veje pedig matematikus —, sokat vitatott szerepének tisz­tázása után elmondta, hogy 1943-ban kezdett foglalkozni napjai rácban világhírűvé vált elméletével. Alkalmatlan volt a hadseregben, így a háború alatt a kirgiz köztársaságba evakuálták. Itt vette észre először, milyen nehéz a Moszkvában kidolgozóit köz­ponti tervet megfelelően al­Lieberman professzor Harkovból munkáspárti vezetők sem szá­mítottak. T Ami a vietnami helyzetet il­leti, a K.y-kormány tovább folytatja terror támadásait a buddhisták ellen, s ezzel oivar mértékben elmélyítette a bel­politikai helyzetet, hogy jogo­san lehet beszélni belső pol­gárháborús front kialakulásá­ról. Ezt maguk az amerikai megfigyelők is megállapítják és aggódnak is a várható fej­lemények miatt. Az aggodalomra alapos ok van, mdresak azért is, mert a délvlotnaml események követ­keztében tovább nőtt s John; son-kovmány ellenzéke a? Egyesült Államokban, sőt ma­gában a tíemokratapártban is. A Ky-kormány erőszakoskodá­saiból t’s a buddhisták eilen indított támadásaiból arra kö­vetkeztetnek, hogy egyre in­kább az amerikai csapatokra hárul a háború egész terhe, Ez azonban — az amerikai veze­tők szempontjából — a kiseb­bik veszély. A nagyobb az, hogy a délvietnami helyzet alakulásából kénytelenek ma­guk Is megállapítani; egész po­litikájuk zsákutcába jutott. T Delkrlet-Ázsiaban növekszik a népek elkeseredése és gyű­lölete az amerikai beavatkozók ellen. Ugyanakkor magában az Egyesült Államok közvélemé­nyében is elkeseredéssel figye­lik a kormány vietnami politi­káját, amelyet költségesnek és kilátástalannak tartanak. Waller Lippmann, aki kezdet­től fogva ellenezte a kormány vietnami akcióját, megjegyzi, hogy itt az utolsó alkalom, amikor az Egyesült Államok talán még felülvizsgálhatja vietnami politikáját, ha képes figyelmét a presztízsszempon­tokról elfordítani és számítás­ba venni a valóságos helyzet következményeit. Bizonyos je­lek azonban amellett szólnak, hogy Johnson képtelen kisza­badulni a saját maga által te­remtett kényes helyzetből és minden energiáját az ellenzék megfélemlítésére fordítja, ahe­lyett, hogy tényleg felretenné a. sértett hiúság szempontjait és figyelembe venné az egyre riasztóbb realitásokat. p. r. gairól, ha történetesen úgy alakul a dolog, hogy a fran­cia csapatok elhagyjál; Nyu- . gut-Németországot. A Nyugat- Németországban tartózkodó más külföldi csapatok proble­• niatiUájn állott Erhard kancel- . lár londoni tárgyalásainak kö- , zéppont,iában is, azzal a lé­nyeges különbséggel, hogy ez­úttal a problémának csak pénzügví oldalát vitatták meg. • de ebben sem jutottal; meg­egyezésre. Az angolok szívesen vennék ugyanis, ha a nyugatnémetek nagyobb részt vállalnának a Nyugat-Németországban tar­tózkodó angol csapatok eltar­tásánál; költségeiből. Hasonló "i'oblímák foglalkoztatják az 'gyesült Államok kormányát Is. Valószínűleg még sok tár­gyalásra lesz szükség, amíg a nyugati szövetségi rendszernek ezt a kényes kérdését valaho­gyan nyugvópontra tudj"; vin­ni, Könnyen elképzelhető az is, hogy végül új rendezésre kerül sor, amennyiben Fran­ciaország kivonul a NATO-ból és ennek következtében új helyzet áll elő. JL Nem nevezhető nemzetközi értelemben politikai kérdésnek az angliai tengerészszlrájk, il­letőleg annak legújabb fejle­ménye. mégsem közömbös a nemzetközi politika alakulásá­nak szempontjából sem, mert bizonyos következtetésekre ad alkalmat az angol munkáspár­ti kormány egész irányvonalá­nak megítéléséhez. A Wilson-kormány, amely köztudomásúan erősén támasz­kodik az angol szakszerveze­tekre, olyan elhatározásra ju­tott a tengerészek sztrájkjával kapcsolatosan, ami szembefor­dította nemcsak a sztrájkoló munkásokkal és az angol köz­vélemény nagy többségével, hanem a szakszervezetekkel is. Wilson nemcsak fenyegető­zött azzal, hogy amennyiben nem sikerül mérsékelni a ten­gerészek bérköveteléseit, és a sztrájk elhúzódik, energikus rendszabályokhoz fog nyúlni, hanem hozzá is nyúlt e rend­szabályokhoz és szükségállapo­tot rendelt el. A szükségállapot egyik kö­vetkezménye az lehet, hogy mozgósítják a haditengerésze­tet a kikötőkben veszteglő ke­reskedelmi hajók üzeni be he­lyezésére. Itt még nem tartunk, de ha erre sor kerül, számolni lehet a nyílt összecsapásra a munkások és a munkáspárti kormány, illetőleg annak ható­ságai között. A Wilson-kor­mány Ilyen módon hetek alatt elvesztheti egész politikai tő­kéjét, amivel pedig röviddel ezelőtt a választásokon olyan sikert ért el, amire maguk a 0 E héten újabb jelei mutat­koznak u NATO - válóig elmé­lyülésének. Kfi'önüsen Fran­ciaország és Nyugat-Német- 0.|. "/Olt élesedett ki a helyzet. Az cl lantét»k közép­pontjában a francia c ....-átok p yi-fT.t-r ';r:;!írnz-5gl állomú- xo:,”í« prob' Imája áll, tűivel De C.'.une ki akar vo­nulni c M * TO-b61 és ezzel kapom'-■ „in f-úrr- Dl* a két ,és fél francia hadosztály nyit?-' :• önctov —'ni helyze­tének rend?—‘--a T ......... a bonni kormány orra az ál­láspontra hely." r. 'r.t ahogyan, ezt néhány nappal ezelőtt Schröder külügymi­niszter kifejt ette —, hogy a NATO-ból való kivonulás után a francia csapatokat nem Illethetik meg többé azok a jogok, amelyek a NATO- egyeasménybői származnak. Az álláspont logikusnak tű­nik. pedig nem az. A franciák­nak az a véleményük ugyanis, hogy csapataik nem a NATO- egyezmény alapján tartózkod­nak Nyugat-Németországban, hanem annak az egyezmény­nek az alapján, amelyet a há- rom nyugati nagyhatalom — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — kötött a megalakuló Német Szövetségi Köztársasággal. Tehát a hábo­rú után bekövetkezett-helyzet folyom á n yakén t tn rtózkod nak francia csapatok Nyugat-Né­metországban. S ez azért fontos, mert Fran­ciaország kivonulását a NA- TO-bóJ a bonni kormány arra igyekezett felhasználni, hogy azt a korlátozott szuverenitást, amelyet a három győztes nyu­gati hatalom biztosított a nyu­gatnémet állam részért, teljes értékű szuverénltásnak ismer­tesse el, s természetesen nem- csupán Franciaországgal, ha­nem Angliával és az Egyesült Államokkal js. Ez a háttere annak a kiéle­sedett vitának, amely a fran­cia csapatok nyugatnémetor­szági tartózkodása mögött van, s amely megmagyarázza, hogy miért vált ilyen élessé a vita ebben az alapjában véve egy­szerű, legfeljebb pénzügyileg bonyolult kérdésben. A fran­cia nézet egyébként az, hogy ha a nyugatnémet kormány kívánja, a francia csapatok to­vábbra Is ottmaradhatnak, de ebben az ügyben külön tárgya­lásokra nincsen semmi szük­ség. A francia kormány azt is ki­jelentette, hogy még abban az esetben sem mond le a nyu­gatnémet kérdést érintő jo­Vége n vetítésnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom