Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

2

gasagqBH

Koszigin és Hasszer beszédet mond Asszuánban

Heti kii!politikai összefoglalótak

ESZAKMAGSARORSZÁG

______________________ Vasarnap, 1066.

K

airói sajtőjelentések szerint Koszigin szovjet miniszterelnök, aki május 10-én hivatalos látogatásra az EAK- ba érkezik, május 14-én Asz- szuánban a Nílus eltérítésének évfordulóján beszédet mond. Megemlékezik az évforÖzd, 2000 néző. Játékvezető:

Zsolt.

Az Ózdi Kohász ugyanabban az összeállításban lépett pályára ezúttal is, mint az elmúlt vasárnap, tehát: Borbély i— Várallyai, Nagykaposi, Budai, Zalai — Murányi, :

Széles, Lutz, Szendrei, Ősi. Edző: Kárpáti Béla.

Széllel szemben kezdett a hazai csapat. Az MTK azonban így sem tudott kibontakozni. A 2. percben Bozót az utolsó pillanatban szerelte a hátra húzódó Oborzil, majd egy ózdi szabadrúgásnál Lutz 30 méterről ívelt kapu- elé labdát. Ősi fejesét azonban az MTK kapusa védte. Két szöglet volt e percekben. Az Ózd ügyesen, laposan játszott és így valamelyest enyhítette a nagy szél okozta hátrányos helyzetét. A 12. percben Várallyail ellökte Oborzil, az ózdi jobbhátvéd megsérült, néhány percig ápolták a vállát, ezután előre jött. balszélsőnek. - Zalai húzódott hátra jobbhátvédnek, Lutz pedig jobb fedezetnek, így is az Ózd kezdeményezett többet. A 16. percben Ősi—Bo- zó adogatás után gólhelyzet adódott a hazaiak előtt, de érthetetlen módon a 16-oson belül is tologattak és Csetényi felszabadított. A 20. percben Lutz szabadrúgása után Bozó 5 méterről óriási helyzetben kapu fölé fejelt. Majd Zalai lövése szállt el a kapu mellett. A félidő utolsó percében ismét gólt szerezhetett volna az Ózd, Lutz labdája azonban levágódott egy MTK védőről.)

A második félidő is ózdi rohamokkal kezdődött. Széles nagy lövését védte az MTK kapusa, majd Bozó fejelt fölé. Az 50. percben góllá érett az ózdiak fölénye. Szendrei kapta a labdát és mintegy 8 módúiéról Nasszer elnök is. A két beszédre a nílusi nagygát építőinek nagygyűlésén kerül

sor. Mint, ismeretes, Asszuánban szovjet segítséggel gát épül, s a medréből eltérített folyam vízierőművet táplál majd.

3:1 (0:0)

térré a kaputól éles szögben a bal kapufát érintve, a hálóba vágta a labdát. 1:0.

Továbbra is Űzd maradt támadásban, és a 77. percben a sérült Várallyaihoz került a labda, senki sem vigyázott és ő mintegy 10 méterről hatalmas gólt lőtt a bal alsó sarokba.

Az MTK a 84. percben szépített, egy lepattanó labdát Lakinger vágott a jobb felső sarokba. Már úgy nézett ki, hogy 2:1 marad az eredmény, amikor 1 perccel a befejezés előtt Lutz 25 méterről a kapufát érintve a bal felső sarokba lőtt. 3:1 1

Az első félidőben széllel szemben és Várallyai sérülése után 10 emberrel játszó Ózd többet támadott, mint az MTK. Kis szerencsével és a csatársor határozottabb játékával gólt is szerezhetett volna. A mérkőzés ebben az időszakban elég alacsony színvonalú volt és a nagy szél miatt meglehetősen csapkodó játékot hozott.

A második félidőben az Ózd lényegesen jobban játszott, óriási iramot diktált és megérdemelten nyerte a találkozót. Az Ózdi Kohászból Borbély, Zalai. Nagykaposi (a mezőny legjobbja), Szendrei és Lutz játszott átlagosnál jobban. De a többiek is igyekeztek. A sérült Várallyait külön dicséret illeti. Az MTK-ból Dunai és Lakinger említhető. Zsolt a második félidőben több bosszantó hibát vétett.

Taulovits Ágoston *

Pécs—Ferencváros 0:0 Vasas—Dunaújváros 4:0 U. Dózsa—Győr 3:0 Honvéd—Salgótarján 2:1 Tatabánya—Dorog 3:1 BVSC—Debrecen 1:2

Moszkva, május I

Száz fölé emelkedett a május elsejei ünnepségekre Moszkvába érkezett külföldi szakszervezeti, frontharcos és egyéb küldöttségek száma. Az idén Japánból, Olaszországból, Görögországból. Kongóból (Brazzaville), Nepálból és sok más országból érkeztek ismert társadalmi személyiségek.

Péntek óta a szovjet fővárosban tartózkodik a május elsejei ünnepségeken részvevő magyar szakszervezeti küldöttség Vass Imrénének, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtitkárának vezetésével. Várják Moszkvába a magyar nők küldöttségét, élén Barnai Albertnéval, a budapesti nötanács titkárával.

lor'or Zsvlovu!

ipgfi vis"

Franc aországba

Couve de Murville francia külügyminiszter szombaton délelőtt sajtóértekezleten számolt be bulgáriai tartózkodásáról.

A francia külügyminiszter bejelentette, hogy Todor Zsiv- kov miniszterelnöknek átadta a francia kormány meghívását, amit az elfogadott. A látogatás időpontját később jelölik meg.

Pozsonyban hangversenyezik a Földes Ferenc Gimnázium ének- és zene; ara

Ma, vasárnap délelőtt a miskolci Földes Ferenc Gimnázium 110 tagú ének- és zenekara négy napos vendégszereplésre Pozsonyba utazik. A többszörös aranyérmes együttes Soóky István karnagy vezetésével hangversenyt ad a Kultúra és pihenés parkjában, majd a felnőtt közönségnek a Redut dísztermében tart bemutatkozó előadást. A hangverseny cserejellegű; későbbiekben egy pozsonyi gimnázium tanulói érkeznek Miskolcra.

A Földes Ferenc Gimnázium 110 tanulója dr. Szűcs Lajos igazgatóhelyettes vezetésével megismerkednek Pozsony nevezetességeivel és földrajzi viszonyaival.

LM

Az a megalapozott és következetes békepolitika, amelyet az SZKP XXIII. kongreszusa ismét a világ népei elé tárt, napról napra érezteti hatását. Az SZKP és vele együtt még 80 párt küldöttsége teljes egyetértésben szállt síkra az emberiség békéjéért, biztonságáért, amelyet jelenleg két irányból fenyegetnek imperialista kihívások. A szembeszö- kőbb veszedelem Vietnam déli és északi táján figyelhető meg. A másik — ltevésbé látványos ugyan, de éppen nem ártalmatlan — a nyugatnémet revansizmus terméke. Lokalizálni kell mind a kettőt, majd teljesen felszámolni, mielőtt általános világégés keletkezhet belőlük. E tekintetben a szovjet diplomácia az elmúlt héten határozott lépéseket tett. S ami bíztató jelenség, bizonyos nem kommunista erők támogatták e törekvéseket.

2

Gromiko Olaszországban tárgyalt. Találkozott az olasz ál- lamvezctőkkel és VI. Pál pápával. Szóba kerültek mindazok a legfőbb kérdések, amelyek az egyszerű emberek százmillióit közelről érintik. És bár a részleteket illetően a nézetek nyilvánvalóan különböztek, a béke biztosításának óhaja határozottan kidomborodott. Végezetül szovjet— olasz gazdasági és kulturális megállapodást írtak alá, ami önmagában béketett. Történt azonban egyéb is. Gromiko legfontosabb követelményként hangsúlyozta: egyetlen állam se tegyen olyan lépéseket, amelyek tovább fokozhatják a feszültséget. Utalt a Szovjetunió, több más állam, s közöttük az olasz kormány kiinduló pontjára: az európai biztonság megteremtése szükséges. Erről sokféle javaslat hangzott már el. Például: az idegen országokban állomásozó külföldi csapatok létszámának csökkentése, illetve kivonása; atommentes övezetek létesítése; a német kérdés rendezése. Ez utóbbinak a szovjet kormány különleges fontosságot tulajdonít, ezért kívánatosnak tartja egy össz-európai konferencia összehívását. Groi n ko kijelentette: ennek az értei.üzletnek kellene megvitatnia Európa még megoldatlan problémáit. Minél magasabb szinten hívnák össze a konferenciát, annál eredményesebb lehetne.

Ez világos beszéd: egyértelmű szándékot fejez ki. Talán kevésbé hangsúlyosan, de alapjait illetően ehhez hasonló tendencia mutatkozott meg Couve de Murville bukaresti beszédében. Nem kétséges: a francia külügyminiszter kormányának vonalát követve szóban sem mondhatott mást.

LM

Európa szerepe a világméretű enyhülés szolgálatában kézenfekvő. Ezért általánosan helyeslő az NDK kezdeményezéseinek fogadtatása a német egység kérdésében. Az NSZEP és SPD nyilvános párbeszéde Walter Ulbricht levelével és az arra adott SPD- válasszal tulajdonképpen megkezdődött. Sajnos, Erhard és vezérkara, a bonni militaristák, revansisták és neofasiszták dühödten ellenkeznek. Erhard legutóbbi, nyugat-berlini szereplése sem a béke ügyét szolgálta. Annál inkább ezt tette De Gaulle — szilárdan ragaszkodva ismeretes NATO- politikájához.

Nem elszigetelt jelenségekről van szó. Krag dán miniszterelnök amerikai megnyilatkozásai — bármennyire „simák” voltak ezek —, továbbá a CENTO-tanácskozás egyes részvevőinek alig titkolt ellenszenve a katonai szövetségek ellen és a nyugat-európai tömegek heves megmozdulásai a béke érdekében: jelentős tények. Ide kell sorolni továbbá a jugoszláv és román vezetők legutóbbi közös megnyilatkozását Bukarestben.

0

Vietnam helyzete a következő: az amerikai agresszor folytatja gyilkos gáztámadásait, nem mérsékeli baktérium és vegyi háborúját, s fokozza bombázásait mind Dél-Viet- namban, mind pedig a VI _í- ban. Kettős közvetlen célja van vele: szeretné megakadályozni a DNFF új offenzíváját és szeretné harci zajokba fullasztani a politikai válságot. Ez azonban reménytelen próbálkozás. Vietnamban nincs vége a jenki ellenes és Ky távozását követelő tömeg- akarátnak. A VDK részéről pedig fokozódik a hatásos védekezés a lerrorbombázások ellen. Nemcsak MÍG—21-es vadászgépek zúdultak az USA bombázókra, hanem elhárító rakéták is. Növekszik az amerikaiak vesztesége mind a levegőben, mind a szárazföldi harcokban.

5

Mindezzel egyidöben az. Egyesült Államokban polarizálódnak a politikai erők. Mialatt a kormányzat határozottan jobbra tolódik, a közvélemény általában balra tart. Ez utóbbit a háborűpllenes tüntetések sora bizonyítja. Do még az uralkodó felső körök sem egységesek. A Fehér Ház „belső köre” ós a Pentagon szélsőségesen háborús-párti, do a szenátorok közül már sokan — Mansfieldtől Fulbrightig és Morsetól a Kennedy fivérekig — keményen bírálják az amerikai agressziót és a vérontás sürgős beszüntetését követelik. Ezzel csupán ahhoz a világközvéleményhez csatlakoztak, amely immár ig'en szigorú ítéletet mond a Made In USA agresszió felett. Nem kíméli azonban a munkáspárti ellenzék a saját miniszter- elnökét sem. Wilson programját a képviselőház megszavazta ugyan, de a balszárny, Michael Foot vezetésével, elszakadást követel az USA katasztrófa politikájától. Ez viszont éppen most tanácskozásokat kezdeményezett Londonban a „McNamara-bizottsag” égisze alatt a nyugatnémetek bevonásáról a nukleáris fegyverkezésbe.

6

Ilyen körülmények között ünnepli meg az idén a nemzetközi munkásosztály és az egész haladó világ május 1-ét. Százmilliók felvonulása és szenvedélyes kiállása most e;z a nagy ünnep a békéért, a haladásért, a népek testvériségéért és a szabadságért. Ez az ünnep valódi és győztes erőt sugároz.

Óriási gólok - Ilii győzelem

ÖZD—MTK

A tábor csaknem láthatatlanul húzódott meg a domboldalon, a sziklák között kuporgott dús vadonnal körülövezve, s lábainál feküdt a völgyben a város. A két nő láthatóan közeledett a fák közül. Kutyák ügettek a nyomukban és vadul ugatták őket. Azután feltünedeztek a sátrak, s köztük a mezítlábas, nyurga, szurokfeketén csillogó szemű gyerekek, Egy férfi, aki a tűz mellett hevert, felült és íelbómult az érkezőkre.

— Hello, Benjy! — köszöntötte az idősebbik nő és visszafogta szürke lovának kantárját. — Lustálkodsz egész délelőtt? Hol van Mollie?

A férfi csak dörmögött, s komoran kémlelte az esőáztatta tisztást. A sátrak nyílásánál férfiak és nők jelentek meg úgy, ahogy éppen kibújtak az ágyból, kopott kabátban, se-színű nadrágban, gyűrött, zsíros, agyonhordott gyapjúingekben, — a városiak levetett ruhadarabjaiban.

— Ez Miss Allison — mutatta be társnőjét az egybegyűlteknek a szürke lovon ülő idősebbik asszony. — Angliából jött é« könyvet ír az aborigók (bennszülött négerek. A szerk.) életéről. Ezért kívánta megtekinteni a táborotokat.

— Mi felverek vagyunk, nem aborigók — válaszolta fagyosan egy középkorú férfi.

— Ha nincs jobb látnivalója! — tette hozzá egy fiatalabb.

— Miért nem települtök át valami más helyre, legalább lélidőbcn — kérdezte tőlük az idősebb nő kedves és ugyanakkor tekintélyt parancsoló' hangon.

— Hová is költöznénk. Mrs. Boyd? — szólt vidáman egy fiatal, kövérkés asszony. — Ez az egyetlen hely a körzetben, ahol láboroz- . hatunk. . ; ...

— Legalább a. ruháitokat próbálnálak megszárítani valahol. Hiszen úgy néztek ki, mint az ázott patkányok, — folytatta Mrs Boyd feddőén.

— Bár inkább kacsák lennénk. Akkor legalább lefolyna az eső a hátunkról.

— Szégyen, hogy ilyen helyen kell laknotok, — nyilatkoztatta ki Mrs. Boyd. — De most tulajdonképpen Mollie miatt jöttem. Hol van?

Az emberek kényelmetlenül feszengtek, Valamennyién barna szeműek, sötét hajúak tolták,- • de bőrük színe a beteges sárgától egészen sötét bronzosig . váltakozott. Vastag orruk, telt ajkuk azonban valámennyiüknél elárulta a bennszülött eredetet,

— Hol van Mollie? —„ kérdezte ismét Mrs. Boyd.

Az emberekben a nyugtalanság egyre nőtt. Látszott, hogy ki akarnak térni a kérdés elől, Egyszerre mindnyájan izgatottan, sietősen beszélni kezdtek.

— Hallotta, Mrs. Boyd, hogy Bill Bibble- mun tüdőgyulladást kapott és múlt vasárnap meghalt a kórházban?

— Nagy temetése volt.

— Az Üdvhadsereg kapitánya azt mondta, hogy Bili egyenesen a mennybe megy, mert jó keresztény volt.

Mrs. Boyd és társnője beljebb mentek a táborba. A már félig kihunyt tűznél egy alvó férfialakot vettek észre, s a nedves takaróból, mellyel testét beborította, gomolyogva szállt fel a pára.

— Ez ki?

— Charley. Elég kutyául van — felelte egy asszony, aki maga is szüntelenül köhögött.

— Akkor jobb lesz elrakni onnan azt az üveget. Egyáltalán, honnan szerez pénzt italra?

— A boltos átveszi a rajzait és eladja őket képeslapnak,

— Charley valóságos művész — magyarázta Mrs. Boyd az Angliából érkezett vendégnek. — Természetesen sohsem tanult rajzolni. Megmutatnál egy-két képet Miss Alli- sonnak? — szólt Charley feleségéhez.

Kissé feloldódott a hangulat és Mrs Boyd újra megkockáztatta a kérdést.

— Nos,, eláruljátok végre, hogy hol van Mollie?

Ám ekkor kilépett egy haragos tekintetű fiatalember.

— Charleyból sem lesz semmi és belőlünk sem. Itt minden föld magántulajdon. Nem dolgozhatunk a bányákban, nem szabad eladnunk azt a halat sem, amit magunk fogtunk, nem szabad vadásznunk sem. A farmokra nem vesznek föl bennünket, az útjaví- tókhoz se .. nem tehetünk mást. mint segélyt húzunk és elrohadunk. Csak beszélne): arról, hogy fel kell számolni a rezervátumokat .,.

— Nem mondhatod, hogy én nem segítel • tem, amikor tehettem. Én mindig adtam munkát, a farmomon.

K

eserű mosoly ült a fiatalember arcára. — És a felét sem fizette annak, amit fehér munkásoknak kifizetett

volna.-- Albert! — szólt rá egy asszony. — Ne is törődjön vele, kedves Mrs. Boyd. Nehéz Albertnak, hogy nem kap munkát. Igazin okos fiú, épp úgy ír és olvas, mint bármelyik fehér ember. Az iskolában valamennyit lehagyta.

— Sok hasznom volt belőle — intette le Albert. — Ha megmaradok a feketék között, még mindig jobb életem lett volna. A törzsek legalább mindent megosztanak egymással, a fehérek pedig csak maguknak harácsolnak és a testvérüket is hagyják éhenhalni.

— Az aborigók jobban bánnak a félvérekkel? — Miss Allison kérdése élesen, s váratlanul hangzott.

— Hát bizonyára nem úgy. mint a férgekkel. Gyermekkoromban az édesanyám törzsével éltem. Sohsem tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. Azután az apám érdeklődni kezdett irántam, iskolába küldött, de azután meghalt, s én azóta is hiába próbálok munkát kapni.

— Szeretne visszatérni a saját népéhez?

— A saját népem! — Albertet újra elöntötte a düh. — Az apám épp olyan fehér volt, mint maga. Én most már nem tudnék a feketék között élni, szeretem a könyveket... Dolgozni is szeretnék, feleséget kapni és gyerekeket ... Dehát csak ez van — torz vi- gyorral mutatott körül. — Ez az én népem, sárlakók, mint én magam.

— Ne beszólj így Albert, semmi értelme — intette ismét egy idősebb asszony.

— Nos. szóval, hol van Mollie? — kezdte Mrs. Boyd az újabb támadást. — Hiába tesztek úgy. mintha nem hallanátok, vagy nem tudnátok róla. Ha megszökött, nem törődöm vele, de tudatnom kell az ügyosztállyal.

— Helló. Mrs. Boyd! — Egy rózsaszín- ruhás lány jelent meg az egyik sátor nyílásában. Csinos, bár kissé zömök volt, sápad- (an állt ott. karjában egy piszkos sálba tekert csomag.

— Mollie! — kiáltott Mrs. Boyd elámulva. — Gyereked született? ■

A lány mosolyogva bólintott.

— De hiszen te is gyerek vagy. Még tizein hat se múltál el.

— Múlt hónapban voltam tizenhat — felelte Mollie nyugodtan.

— Dehát ez botrány — szólt Mrs. Boyd felháborodva. — És ki az apja?

A lány mosolyogva pillantott rá.

— Hát!...

Az összegyúlteken megkönnyebbült sóhajtás futott végig, s alig titkolt öröm.

— Szégyellhetnéd magadat — kiabált Mrs. Boyd mérgesen. — Ezt nem képzeltem volna rólad. Azt hittem, te más vagy. mint a többiek, hisz évekig éltél mellettem ...

— Ne haragudjon — felelt a lány nyugodtan. — Nem tehetek róla... és nagyon szeretem a gyereket.

Mrs. Boyd jobban megnézte Molliet. Kicsit halvány volt, de egészségesnek látszott.

— Minden rendben van? — kérdezte az öregasszony, aki Mollie nyomában kilépett a sátorból. — Ne próbáljam meg elhelyezni kórházban?

— Soha életemben ilyen jól nem voltam — erősködött Mollie. — May néni gondomat viseli.

— Hadd nézzem a gyereket — szólt Mrs. Boyd, s lovát megfordítva, Molliehoz lépett.

— Nagyon kicsi és vörös. — Mollie hangja bocsánatkérő volt. miközben felemelte a piszkos sálat a baba arcáról.

Csúnyácska emberpéldány volt, de mégis volt valami ismerős a gyűrött vonásokban.

— Igazán édes — motyogta gépiesen. — És hogy fogod hívni?

Mollie újra befedte a gyermek arcát a sállal.

— Marlene — szólt Mollie boldogan.

A

kkor hirtelen lezúdult a zápor, a félvéreket visszakergette sátrukba, a két lovagló hölgyet pedig a fák közé. Útközben az idősebb bosszús, gonosz hangon szólalt meg.

— Mielőbb eltakarodnak a körzetből, annál jobb. Ezek a félvérek szörnyűek.

— No, és a fehérek, akik itt tartják őket? — kérdezte Miss Allison.

Mrs. Boyd, az idősebbik erre már nem is válaszolt, de még egy hónap sem telt bele, s a félvérek táborát a domboldalból egy má- -ik, messzi kerületbe telepítették.

(Fordította: Zilahi Judit)

* Catherine Susannah P**cltard ISM-bon született. Pályáját lijsáfj-. íróként kezdte. Hat esztendőt töp tött Londonban, s */. alatt az idd alatt különböző angol lapok niuu* határsa volt. Drámákat, regényeket és esszéket is irt, de kább novellái tették ismertté nevét. A haladó ausztrál írónő 1333- h*n halt meg.

Catherine Susannah Prichard:

MARLENE’