Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-07 / 82. szám

©sfitSrtäk, 1956. április T. ßSZAKMAGYARORSZAG 3 Tanácskozás Záhonyban Hamarosan megnyílik a pereces! alagút Több mint 14 millió forintos megtakarítás a kősetesavaroh alkalmazásával Borsod két nagy kohóüze- tne, a Lenin Kohászati Mű­vek és az Ózdi Kohászati Űze­tnek jelentős szerepet tölt be népgazdaságunk szerkezeté­ben, hiszen e két gyár adja az ország nyersvas- és acélter­melésének több mint felét. Mondanunk se kell, hogy el­látása, folyamatos, biztonsá­gos üzemeltetése nagy gond­ként nehezedik az anyagellá­tó szervekre, a MÁV-ra, az üzemekre. Hhzánk viszonylag szegény a nyersanyagokban, az ener­giahordozókban, így az érc csaknem száz, a koksz hat­van százalékát a Szovjetunió biztosítja számunkra. Az anyag a záhonyi állomásra fut be, ott tárolják, illetve on­nan továbbítják Diósgyőrbe és Ozdra. Hosszú évek óta igen nagy gondot okozott, hogy az anyag Záhonyból rendszerte­lenül érkezett megyénkbe. Villámhárítóként Miskolcon létrehozták a KAV-telepet. Ez enyhítette ugyan, de nem ol­dotta meg a gondokat. Nem, mert az itteni le- és felrakás nagy kolonckénf akadályozta a vagonok tovább futását, ren­geteg emberi és gépi energiát, ■sok milliós költségeket emész­tett fel. ígv voll eddi" A két kohászati üzem, va­lamint a MÁV miskolci szer­veinek régi óhaja volt, hogy a yasúti kocsik közvetlenül az üzemekbe menjenek. Ezt rit­kán lehetett megvalósítani, mert, ha mondjuk A ércre volt szükség, akkor esetleg a Záhonyból befutó kocsikon éppen D érc érkezett. Az A ércet a KAV-telepről fel kel­lett szedni, ugyanakkor a D ércet ki kellett pakolni. Más esetben D ércre volt szükség, akkor meg K érc érkezett. Novemberben például emiatt több mint 10 000 tonna ércet kellett lerakni, illetve mint­egy 20 000 tonnát az említett telepen vagonokba rakni. Ez nemcsak sok erőkifejtésbe került, és nagy költségeket emésztett fel, hanem több száz kocsit lekötött feleslege­sen. Az új gazdaságirányítási rendszerre való fokozatos át­térés megkívánja, parancsoló- an előírja mindenki számára: keresse a jobb megoldási le­hetőségeket, minél kisebb rá­fordítással a lehető legjobb gazdasági eredményeket érjük el. Ez indította igen eredmé­nyes cselekvésre a Borsod megyei szállítási bizottságot. A bizottság kezdeményezésé­re széleskörű tanácskozást szerveztek meg, és nem is egy-két kivételtől eltekintve, közvetlenül szállíthatják az ércet, a kokszot az LKM-be, az OKÜ-be. Megegyeztek, hogy az anyagszállítást lebo­nyolító KOKISZ a hónap 3-ig mind a záhonyi állomást, mind a debreceni igazgatósá­got tájékoztatja: az esedékes hónapban milyen ütemezés szerint kell szállítani a szük­séges ércfajtákat. Az említett vasúti szervek így gondoskod­nak róla, hogy mindig a gyá­rak igénye alapján, a KOKISZ által megadott százalékos arányban állítják be a kocsi­kat a rakodáshoz, illetve így indítják útnak a szerelvénye­ket. Foglalkoztak a mérlegelési gondokkal is. Ugyanis a diós­győri mérlegelés azt mutatja, hogy a bevallott, s a mérle­gelt súly kcizött nagy eltéré­sek mutatkoznak. Záhonyban a széles nyomtávú kocsikon levő anyagok mérlegelése a beépített automata mérlegek segítségével biztosított. A fel­sőbb szervek segítsége szük­séges viszont hozzá, hogy az elkövetkező években megold­hassák a normál kocsik mér­legelését is. Máris van javulás Mit mutatnak a tanácskozás után eltelt napok? Noha, azóta 41 községi bizottság munká­ját koordinálja a Hazafias Népfront miskolci járási bi­zottsága. A társadalmi tö­megszerv lakosságot mozgósí­tó munkájának számos rész­feladata közül egyik legfonto­sabb: a béke, a népek közötti barátság elmélyítésén munkál­kodni. Ezzel segítik az inter­nacionalizmust igaz hazafiság- gal egybekapcsolódó szemlélet kialakítását. Az elmúlt évben július 9—18. között majális­sal egybekötött szabadtéri bé­kenagygyűlést szerveztek több községben. Barátsági estéken élménybeszámolók előadói mesélték el tapasztalataikat más népek életéből. Gondot fordítanak a tanu­lásra is. Az elmúlt két esz­tendő alatt 532 népfrontbi­zottsági tag végezte el az ál­talános iskola VII—VIII. osz­néhány nap telt el csupán, a MÁV miskolci Igazgatóság KOKISZ-csoportjának vezető­je így informált: ugrásszerű javulás mutatkozik a kohók „eledelének” szállításúban. A kooperációs tanácskozáson részt vett érdekeltek Igyekez­nek eleget tenni a megálla­podásban foglaltaknak. Az együttműködés eredményeként azóta, s általában ütemesen, a szükséges arányban érkez­nek a különböző ércféleiégck. így a szerelvények a KAV miskolci telepének kikapcso­lásával egyenesen Diósgyőrbe, vagy Ózdra futnak be. Sok emberi, gépi munkát, nagy értékeket takarítanak így meg. Ha továbbra is ilyen összhangban tudnak és akar­nak együttműködni, jóval könnyebb lesz a gyárak anyagellátása, milliók megta­karítása válik lehetővé. Van néhány gond, amelyek­nek megszüntetéséhez maga­sabb szintű tanácskozás cs ha­sonló segíteni akarás, együtt­működés szükséges. Több elvi és gyakorlati kérdést kell tisztáznia például a KGM-nek és a KAV-nak a KPM vasúti főosztályával. És kívánatos a METALIMPEX aktívabb be­kapcsolódása, hogy segíthes­senek a külkereskedelmi vo­natkozású gondokon is. Csorba Ilarna tályát. 50 éves ember is akadt köztük. A községfejlesztést is segítik a bizottsági tagok. A tár­sadalmi munka értéke az el­múlt évben 8 millió forintot tett ki, melyből 101 forint jut egy lakosra. A népfront a tanáccsal, a nőtanáccsal és KISZ-szel együtt szervezte ezt meg. A tsz-ekben 40 bri­gád versenyez a népfront mozgósító munkája nyomán, és munkájuk több mint 1 mil­lió forint többlettermelést eredményezett. Még mindig gondot okoznak azonban a bejáró munkások, mert nevelésük nagyon kö­rülményes. Nem sikerült moz­gósítani a kisiparosokat, és az egészségügyi dolgozók közül a gyógyszerészeket. Ezekkel még sokat kell foglalkozniuk a népfronlbizottságoknak. ­Lassan hat éve, hogy a MÁV és az UVATERV szakértőinek javaslatára leállították a Pe­recest Lyukóbányával össze­kötő alagút forgalmát. Az alagútban, az építés ki­viteli hibái, valamint a szom­szédos bányaművelés követ­keztében 10 cm-t meghaladó függőleges süllyedéseket és 2 —4 cm nagyságú vízszintes szűküléseket tapasztaltak. Az alagút további használata a szelvény nagymértékű össze- repedéséhez vezethetett volna. 1961-ben szakértői javaslat született az alagút megerősí­tésére és kijavítására. Igen ám, de ez mintegy 15—20 mil­lió forintot vett volna igénybe. Több mint három évig tar­tó tárgyalások és vizsgálatok után dr. Richter Richard, a Nehézipari Műszaki Egyetem bányaművelcstani tanszékének egyetemi tanára nyújtott be egy újabb, jóval kevesebb költséget igénylő tervezetet. 1964. végén megbízást kapott ennek megvalósítására a Ne­hézipari Minisztériumtól, il­letve a Borsodi Szénbányásza­ti Tröszttől. Richter professzor vezetésé­vel az összetört falazat meg­erősítése és kijavítása az el­múlt évben befejeződött. Lá­togatásunkkor dr. Richter Ri- chárd örömmel újságolta, hogy az 1966. február elején végzett, utolsó ellenőrző mérések al­kalmával két pont mért helj’- zete között mindössze 0.6 mil­liméteres mozgást észleltek* — De ennél pontosabban nem is tudtunk mérni műsze­reinkkel, ami azt jelenti, hogy ez a mozgás mérési hibából is adódhatott — Milyen módszert alkal­maztak a vizsgálatoknál és a munkák során? — A mozgások pontos kimu­tatásának és az ellenőrző mé­réseknek új módszerét dolgoz­tuk ki Kőhalmi Gáborral, a BSZT mérnökségi osztályának helyettes vezetőjével. Az elő­sa ugyanis egyértelműen kimu­tatta, hogy a mérések pontos­sága nem volt kielégítő. Ezután kezdtünk hozzá az alagút meg­erősítéséhez. Az új c'járás lé­nyege a kőzetcsavarok alkal­mazása. Ez jelenleg a legmo­dernebb vágatbiztosítási eljá­rás. Az ékes kőzetcsavart az USA-ban használják a legel­terjedtebben. Itt a szénterme­lés 70 százaléka ezzel a megol­dással biztosított tárnákból jut a felszínre. — Az alagútnál is ezeket a kőzetcsavarokat alkalmazták? — Nem. Igaz ugyan, hogy a kísérletek során kipróbáltuk, sőt, a Magyarországon alkal­mazott valamennyi megoldást alkalmaztuk, de ezek nem ad­tak megfelelő teherbírást. Ép­pen ezért új eljárást vezettem be. Szükségessé tette ezt az igen laza környezetkőzet is. A helyszíni kísérletek azt mutat­ták, hogy a cementágyba he­lyezett sima csavarszárakkal ötször, sőt hatszor nagyobb te­herbírás is elérhető, mint a hagyományos megoldásokkal: — Hány darab ilyen csavar! alkalmaztak? — Az egy évig tartó mun« ka során az alagút megerősíté­séhez 600 darab 2.70 m hosszú* 30 mm átmérőjű kőzetcsavart használtunk fel. A csavarok furatba helyezése után, ce­menttejjel töltöttük ki a fura­tot. Miután a cement kellő­képpen megkötött, tartós ter­helési kísérletek következtek. Ezek időtartama 145 órától 763 óráig változott. Az eredmé­nyekből arra következtettünk, hogy a tapasztalatok nagyban hozzájárulhatnak a közetcsa- varos vágatbiztosítás elterje­déséhez, mely igen jelentős megtakarítást jelenthet nép­gazdaságunk számára. Hogy mennyit? Nos, az alag­út eredetileg tervezett beruhá­zása minimálisan 15 millió fo­rintot igényelt volna. Richter professzor eljárásának költsé­gei — melyek most, a munkák befejezése után pontosan meg­állapíthatók — mindössze 1 millió forintot tesznek ki. Jelenleg a felettes szervek ellenőrző méréseinél tartunk, s ha abban is megegyezés jön létre, ki üzemeltesse az alag­utat, a MÁV, a KPM, vagy a Nehézipari Minisztérium, min­den, bizonnyal hamarosan meg­indulhat a vasúti forgalom Pereces és Lyukóbánya között* Káposztás István Népfrontmunka a miskolci járásban ző mozgás mérések feldolgozá­A rcszlctpontok terhelés alatti mozgását mérik a BSZT szakemberei. Miskolcon, hanem a legexpo­náltabb helyen, Záhonyban. Képviseltette itt magát az MSZMP Borsod megyei Bi­zottsága, a záhonyi állomás pártbizottsága és állomásfő­nöksége, a KGM vaskohászati igazgatósága, az LKM, az OKU, a MÁV debreceni és miskolci Igazgatósága, a sza­bolcsi, valamint a borsodi szállítási bjzottság, a NEB Borsod megyei Bizottsága. Igen sajnálatos, hogy a két nagyon is érdekelt szerv, a METALIMPEX és a KAV- központ hivatalos képviselője nem volt ott. A lervek, ;<z cSliéj)zel(*sek Úgy vélhetnénk: vajon mit tehet egy kooperációs megbe­szélés olyan nagy ügyekben, amelyben évek óta minden kísérlet csaknem kudarcba fúlt. Az eredmény ellentmond a kétkedésnek. A tanácskozás valamennyi részvevője nem­csak megértette a Borsodoi szorongató gondokat, hanem késznek is mutatkozott a se- gitségnyú itosra. Valamennyier egyetértettek abban, hogy a téli készletek tárolásán túl hlncs Szükség a KAV miskol­ci telepére. A két megye ősz- tzefogásának eredményeként, Kettő H úsz embertől kérdeztem meg: pilla­natnyilag mi érdekli, foglalkoztatja legjobban. Hétnek a „forrongó vi­lág” eseményei kötik le figyelmét, egy a gaz­dasági helyzeten morfondíroz, kettő házat épít — még álmában is, egy válik, most nem képes másra gondolni, kettő autóra .gyűjt, egy pedig betétkönyvétől várja Wart- burg-szerencséjét, kettő a lehető legnyugod­tabb körülmények között él, és az égvilágon minden érdekli, egy államvizsgára készül, éppen elég a baja, egy pedig minden örömét és bánatát futballcsapatának szereplésétől te­szi függővé. Maradt végül két ember — két vélemény. Amikor ugyanazzal a kérdéssel fordultam hozzájuk, mint a többi tizennyolchoz, az egyik azt mondta: foglalkoztatja-e valami is az ilyen kis embert, mint én, mit számítok én? A másik így felelt: akkor vagyok nyu­godt, ha bezárkózhatom szobámba, engem más nem érdekel,, csak a magány. Közelebbről nem ismerem a két embert. Egyikről annyit tudok — véleménye után —, hogy álszerény, a másik cinikusan közöm­bös. Jóllehet a többi tizennyolcat sem egy­értelműen közérdekű kérdések foglalkoztat­ják, valamiképpen mégis kapcsolatban áll­nak a közzel: tanulni, tervezni, házat építeni — nem lehet cél, remény, emberi kapcsola­tok nélkül. De álszerénységgel és közömbö­sen lehet-e élni? Különböző típusú ember mindkettő, mégis együtt emlegetem őket. Egyiket önmaga le­kicsinylése. másikat sértő közönye zárja el a többitől, ök azt hiszik- véleményükkel és magatartásukká' együtt hermetikusan el­szigetelődnek. Tévednek. Fizikailag lehetsé­ges a tökéletes elzáródás, emberileg nem. is sok! Közöttünk élnek s ez egymagában is ele­gendő ok rá, hogy velünk együtt éljenek. A „Szürke kis ember” sorsa ugyanattól függ, amitől a miénk, többieké — s van-e igazából olyan ember, akit nem érdekel a maga ügye? Ha pedig arra gondol, hogy sodortatja magát az árral — inkább számítónak nevezném, mint szerénynek ... De velünk él a szobájá­ba visszahúzódó is, aki azt hiszi, mivel meg­élhetésénél egyebet nem kíván a társadalom­tól, az sem várhat tőle semmit. Ö a ma­gányának él, neki az jelenti a nyugodalmat, hagyják őt békében és ő is beken hágj’ min­denkit. Az emberi felemelkedés, a társadalmi ha­ladás nagy csatájában minden gondolkodó fejre és minden segítő kézre szükség van. Két ember — csak két ember. De miért ne használná mind a tíz ujját az, aki teheti! Igaz, két ember megbújhat gondolati és cse­lekvési szegénységével, mégis hiányzik a többi közül. Elsősorban azért, mert az ő ré­szüket a többinek kell vállalni: a „szürke kis ember” is számít, ha tervezünk, alko­tunk, építünk — neki és helyette. A magá­nyos „remete” is abból részesedik, amiből a többiek, csakhogy nagyon sok dologban a többiek többletmunkája is benne van. Mi lenne, ha ebben az országban mindenki magányának élne, „szürkeségébe” gubózna? M i lenne a világból: az emberiség igaz­ságából, békés szándékából, jövőjébe vetett bizodalmából, ha mindenki úgy vélekedne: nem az én dolgom, nem rám tartozik.., Szerencsére nincs sok ilj’en ember. Hús­ból kettő. Bár, ha meggondolom, eg.vnek se szabadna lennie! (csala) Teljesítették értékes vállalásaikat A diósgyőri kohóipart tanu­lóintézet fiataljai, hagyomá­nyaikhoz híven, az idén is ér­tékes felajánlásokat tettek ha­zánk felszabadulásának ünne­pére. A különböző szakmák ta­nulói rendre beváltották ígé­retüket, sőt, jelentősen meg is tetézték. A másodéves marti­násztanulók a vállalt ötszáz helyett csaknem ezerkétszáz tonna, jó minőségű acélt ol­vasztottak, s tizenöt önálló műszakon helyettesítették a téli időszakban az idősebb dol­gozókat, akik közlekedési ne­hézségek miatt nem jelenhet­tek meg munkahelyükön. A másodéves kohói olvasz­tár tanulók egj’ebek között az ígért tizenöt helyett 23 tonna hulladékvasat szedtek össze a martinüzem részére, továbbá hét vagon tűzálló téglát raktak ki, s hatvan köbméter koksz­port szállítottak a kohószintre a nj’ersvas-gj’ártás segítésére. Az első éves forrasztár-hen- gerész ifjúmunkások több va­gon különböző anyag kiraká­sán kívül 900 facsemetét tele­pítettek önkéntes munkában a gyár környékén. A hidegüzemi tanulók a tanműhelyi munka során értek el kimagasló ered­ményeket. Hónapról hónapra jóval száz százalék fölé növel­ték a műhely átlagteljesítmé­nyét. A jobb ivóvízért A rakacai embereknek gon­dot okoz a tiszta ivóvíz meg­szerzése. A község ásott kút- jainak vize ugyanis nem tel­jesen tiszta, és sajnos, a kö­zelben eddig nem találtak for­rást. A kutak vizét úgy pró­bálják tisztítani, hogy az ak­nába betongyűrűket engednek, és a beton, meg a kőfal közé agyagot töltenek. így már va­lamivel jobb a víz, de ez sem tökéletes megoldás. Jelenleg a tsz részére ke- . mek vizet a határban. Ha találnak, úgy valószínűleg a község vizgondja is enyhül* I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom