Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

6

SSXAKHACYAROBSZAG

mm, 1965. április 4:

Köszöntjük a Budapcst-ci

Megjelent a főváros új folyóirata

Virágzó gyümölcsfák

Tavassxal:

Borsodi Diáknapok

Ma, hazánk felszabadulásának évfordulóján jelent meg az újságárusok polcain az új magyar képes folyóirat. Címe: Budapest. A főváros folyóirata.

Beköszöntőjében a lapszerkesztő bizottsága így vázolja a folyóirat céljait: „Azért támasztottuk fel ezt a folyóiratot, hogy a jószellemű lokálpatriotizmust ápolja; hogy a demokratikus városi közélet serkentője és fóruma legyen; hogy ennek révén is segítse az országos és emberi felelős gondolkodást, viselkedést.”

•Bár a lap a főváros folyóirata, a szerkesztő bizottság szeretné hinni: országos folyóirat lesz. Ebben az is kifejeződik, hogy a lap szerkesztő bizottsága jól látja: Budapest nem csupán a budapestieké, s a főváros élete sokakat érdekelhet és érdekel, a főváros közigazgatási határain kívül Csőrömmel és szeretettel köszöntjük az új folyóiratot, köszöntjük az illusztris szerkesztő bizottságot, és bizalommal tekintünk a főszerkesztő: Mesterházi Lajos irányításával várható további számok ele. S ha már köszöntöttük új laptársunkat, mindjárt be is mutatjuk az első számot.

A Beköszöntő című programadó vezércikk után Garai Gábor költeményét olvashatjuk, amely szép vallomás a városról. Ezt követően nagyobb terjedelmű interjút olvashatunk, amelyben Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb- elnöke és Goda Gábor író beszélget a város problémáiról. Ez a beszélgetés alighanem minden budapestinek és minden Budapest iránt érdeklődőnek érdekes, vonzó. Egymást követik a lapban az érdekes cikkek. Csak a nagyobbakat említjük. így például Granasz- tói Pálnak, az ismert építész-írónak Budapestet és más, európai fővárosokat összehasonlító tanulmányát, Gergely Mihály riportját a Ganz-MÁ- V^iG munkásdinasztiáiról, or. Reischl Antalnak, az Építőművész Szövetség elnökének cikkét a Nemzeti Színház terv- pályázatáról, Szűcs István- tanulmányát Budapest népességének alakulásáról. Figyelmet érdemel a varsói építkezést és lakáspolitikát bemutató cikk, valamint Kőszeg idegenforgalmi látványosságainak ismertetése. A Fórum címszó alatt Barcs Sándor idegenforgalmi témájú cikkét, Rózsa Lászlónak a közlekedés fejlesztéséről szóló írását, Zolnay Lászlónak a Vár lakónegyedében végzett feltárásokat elemző tanulmányát, a dr. Harrer Ferencről írt tollrajzot említjük. Számos humoreszk, kisebb vers, karcolat, Fekete Gyula

tárcája, több fővárosi vállalatot bemutató reklámcikk, és a nyugati magazinokat idéző hirdetés-összeállítás, valamint interpellációs rovat található még az első számban.

Érdeklődést keltő a Budapest első száma. Érződik rajta valami ünnepi emelkedettség. Talán kevés is benne az önkritikus hang, s valahogy a csupa szépet, jót kínáló idegenforgalmi prospektusokat idézi emlékezetünkbe. Különösen feltűnő, hogy csak a külföldi érdeklődésre figyel, mint például az egyik cikkből kitűnik és említés se esik róla. hogy a főváros szeretettel várná a belföldi, de vidéken élő honfitársakat is. Nagyon szép a színes borító, de jó lenne jobb minőségű, tartósabb papírból készíteni.

De a megjelenés ünnepi alkalmakor vessük félre a kifogásokat, és valljuk együtt a szerkesztő bizottsággal: hisz- szük, hogy a Budapest országos folyóirat lesz. Elsősorban a szerkesztőkön múlik. Bizalommal fogadjuk, szeretettel forgatjuk lapjait.

(bra)

(Járat Rudolf felv.)

A KISZ Központi Bizottságának határozata értelmében ezután kétévenként rendezik meg az öt északi megye fiataljainak nagy kulturális szemléjét, a Sárospataki Diáknapokat. Ezért a közbeeső években úgynevezett megyei diáknapokon mérhetik össze tehetségüket. tudásukat a borsodi fiatalok. Ki is alakult már az idei Borsodi Diáknapok menetrendje. Eszerint három központi helyen, éspedig Ózdon, Mezőkövesden és Sátoraljaújhelyen tartják meg a vetélkedőket. Özdon április 24-én, Mezőkövesden és Sátoraljaújhelyen pedig május 1-én bonyolítják le a versenyeket.

A jelentkezések lezárultak, összesen 22 középiskola és 9 iparitanuló intézet tanulói kelnek majd egymással nemes versenyre a nagyszabású tavaszi kulturális szemlén.

Hét művészeti ágban lépnek dobogóra a fiatalok, ezek: irodalmi színpad, néptánc, énekkar. zenekar, tánczenekar, szólóének, szólóhangszer.

Új könyvek

a miskolci könyvesboltokban

AZ ELMÜLT IIÉT könyvei közül elsősorban az 1944-ben, munkatáborban elpusztított, egyik legnagyobb magyar novellistának, Gelléri Andor Endrének posthumus önéletrajzi regényéről kell megemlékeznünk. Egy önérzet története a regény címe.

A széppróza külföldi nagyjai közül John Steinbeck három történetből álló kötetét említjük meg. A Kék öböl már megjelent magyarul, folytatása, a Szerelem csütörtök még nem. Egö mező a harmadik történet címe. Együtt a három jól illusztrálja Steinbeck ne- mesveretű, melegszívű, nagyszerű prózáját.

KÜLFÖLDI klasszikus művek közül hadd emeljük ki a francia próza leghíresebb középkori termését, a Pathelin Péter prókátor-1. Ez a Moliere- nek is mintául szolgáló régi remekmű Illyés Gyula fordításában éppen olyan kellemes olvasmány ma, mint amilyen megjelenése korában volt. A másik külföldi klasszikus mű a kínaiak egyik leghíresebb régi regénye. Vu Csing Ce könyve ez, az Írástudók, amely a XVIII. század kínai irodai-; mának egyik legjelentősebb: alkotása. ■

Az esztétika kedvelőinek fi*;

gyeimét felhívjuk Sötér István tanulmánykötetére, amely a Tisztuló tükrök címet viseli. A századforduló és a két világháború közötti magyar írókról készült portrék ezek, ahogy a szerző nevezi egyes fejezeteit: a múlt, mely átnyúlik a jelenbe, és a jelen, amely a múlt része.

MEGEMLÍTHETJÜK még, hogy a két közkedvelt sorozat, a Világirodalom remekei és a Milliók könyve most már nemcsak az előfizetők rendelkezésére áll, hanem kötetenként is

kapható. Két klasszikus remekmű jelent meg e két kiadásban, az egyik Reymont Nobel-díjas könyve, a Parasztok, a másik Hugo remekműve, a Nyomorultak. Végül hírt adunk arról is, hogy Kari Zucchardt-nak, aki a Pusztulj bolond című történelmi regényével lett nálunk népszerű, új könyve jelent meg. Vesszőfutás a mű címe, és a szerző ezúttal Nagy Frigyes korában játszódó történelmi regényt írt.

(m. W

Túlteljesítették exporttervüket

A hegyaljai ásványbányászok és a mádi őrlőmű dolgozói jóval határidő előtt teljesítették első negyedévi exporttervüket. Az idén több új külföldi piacra, Így Olaszországba, Svájcba és Ausztriába is jelentős mennyiségű kovaföldet, perlitet küldtek. Az első negyedévben több száz tonna bentonitot és kovaföldet indítottak útnak terven

Munkás kcrlszövelkczctek alakulnak megyénkben

Megyénkben, a földművesszövetkezetek kezdeményezésére hasznos mozgalom kezdődött, amelynek az a célja, hogy a városi dolgozók maguk termeljék meg a családjuk ellátásához szükséges gyümölcsöt és zöldséget. Ennek biztosítására elsősorban az ipari üzemek környékén lévő parlagföldeket használják fel. Ezeket a 200 és 400 négyszög- öles telkeket a munkások azzal a feltétellel vásárolhatják meg, hogy a területen gyümölcsösöket telepítenek és szövetkezve dolgoznak. u

Az első munkás kertszövetkezetek Kazincbarcikán, valamint Miskolc III. kerületében, Diósgyőrben alakultak meg. Tagjai bányászok és vasgyári munkások, akik összefogva 21 holdon gazdálkodnak. A kazincbarcikaiak már megkezdték kis gazdaságuk körülkerítését, a diósgyőriek pedig a

parcellák felszántását. Á gyümölcsfák és a bogyósgyümölcsök telepítéséhez az őszi hónapokban fognak hozzá de a^ tulajdonunkban lévő földeken addig is zöldséget termesztenek. Mintegy 50 dolgozó újabb kertszövetkezetet alakított1 Miskolcon az Egyetemváros és Tapolca között. Vállalták, hogy a 16 holdas gazdaságot közösen művelik, és a felesleges zöldség- és gyümölcsféleséget közösen értékesítik.

— Áprilisban újabb kertszövetkezeteket szerveznek a sátoraljaújhelyi kisköveshegyi dűlőben, Ózdon, valamint a nyékládházi és a rakacai mesterséges tavak környékén lévő víkendtelepeken.

Május végére Bansodbaiv több mint 100 holdat készítenek elő új gyümölcsösökre a munkás kertszövetkezetek tagjai.

Trauczonfalva — Hercegkút

Ifjúmunkás

det, jogot, egyenlőséget oszló az a nacionalista hamisság, amelyik párjára akadt a hozzá hasonló, kizsákmányoló és elnyomó magyar uralkodó osztályban!... 1956-ban azt kiabálták az emberek a tanácsháza előtt: maradjon az, ami eddig volt, nem akarunk mást! Ezt a hűséget sem érti mindenki. Pedig erre sem nehéz a válasz. 1945 ennek a nemzeti kisebbségnek is felszabadulást jelentett.- De hozott-e változási a nemzeti érzésekben is?

O

Példaképpen emlegetik a hercégkútiak szorgalmát, ösz- szefogását. Nem vitás, ez a tulajdonságuk valóban példás. De nem az a magyarázata, ahogy némelyek mondják: hja, ezek a svábok! Közel sem ad okot „megbámulásuk- ra” a „különleges fajta”. Létük tette őket egységessé. A nemzetiségi érzés — amely korábban talán jogos volt, hiszen fennmaradásuk függött tőle az elszigeteltségben — feloldódott egy eszmei közösségben, amely megmutatta a módját, hogy változhat át az ember — nem magyarrá, vagy németté, hanem új módon élő, alkotó, érző emberré.

A megye egyik legjobb termelőszövetkezete működik Hercegkúton. Az elmúlt gazdasági évben negyvenhét forint és 50 fillért fizettek egy munkaegységre. A körzeti orvos azt mondja: itt csak akkor van beteg, ha valaki ráér. Senki sem öli erejét a háztájijába* mert az itt nincs. Azaz van, de nem olyan, mint a közismert háztáji. A termelőszövetkezet kebelében háztáji bizottságot alakítottak, amelyik a mezőgazdasági munka kezdetekor felkeresi az érdekelteket s megkérdezi, mit akar wüú- A hercegkúti általános iskola előtt elhaladtomban, magyar népdal szűrődött ki az ; egyik tanteremből. Ahogy álltam s hallgatóztam, fülembe 'csengett egy másik dalocska is, amelyre tavaly egy zvejniek- ciemsi iskolában tanítgattak a ! lett gyerekek. Megragadott a két dal közötti hasonlóság: a népdal fakasztotta különös érzés. De ki értheti meg iga- |zán a népdalt? Elsősorban az, aki fia annak a népnek, s lelkének érzelemhúrjai együtt rezdülnek a dal hangulatával. Ezért nem értettem én meg igazából a lett dalocskát, csak éreztem — ösztönösen. De lemezt értem is, érzem is.

Vajon ugyanígy vannak-e vele a hercegkúti gyerekek, akik énekelték? Hiszen a falu nemzetiségi település. Lakói .átvehetik-e egy másik nép nyelvét, zenéjét, szokásait, sőt tradícióit úgy, hogy öröklődjék az új hazaíiság érzése és a Ilelkek érzelmi húrja is azonos rezdülésű legven . ..

O

ökrösfogattal jöttek az első telepesek, az 1760-as években.

• Mintegy tizenhét csalód kelt útra a bajorországi Schwarcz- wald környékéről. Kerékgyártók, íaesztergályosok. bognárok, tímárok. Letelepültek és megépített házukra mesterségük cégérét akasztották. Mesterekként itt akkoriban nem élhettek, az csak kiegészítő foglalkozás maradi a földművelés mellett. Trautzon hercegtől földet kaptak — róla a falu elnevezése —, erdőt irtottak s később éppúgy, mint mások, fizették Windischgrätz hercegnek a földadót.

Azokból az időkből kevés feljegyzés készült a letelepül- tekről. Történetüket inkább szájhagyomány őrizte meg. Ma már azt is nehéz kideríteni, hogy elnémetesílési szándékkal küldték-e őket, vagy a halódó manufaktúra adott kezükbe vándorbotot. Ez most már teljesen mindegy. Annyi tény, hogy a trauczonfalviak néhány emberöltőig sajátos, magukkal hozott életmódot folytattak, őrizték ősi népszokásaikat, anyanyelvükön beszéltek és igyekeztek elszigetelődni környezetüktől. Erre részben az élet kényszerítette őket, másrészt a magyarság természetes idegenkedése, később azonban egyre inkább „a nemzeti feltámadás” mesterkélt magyarkodása. Erre vall többek között, hogy 1901-ben a millenniumi gőg rendelte el a falu nevének magyarosítását: Trauczonfalváról Herceg- kútra. A nemzetiségi település lakói igyekeztek „behódolni”. minden különösebb belső érzés nélkül hangoztatták magyar voltukat. Az 1910-es nép- számláláskor a falu egész lakossága magyarnak vallotta magát. Egymásután születtek a magyar történelem nagyjai- tól vett ragadványnevek, róluk nevezték el utcáikat. 1915— 1916-ban még németül tanítottak az iskolában, 1925-ben már kötelező volt a magyar nyelvű oktatás. 1924-ből származik az első anyakönyvi bejegyzés: ..anyanyelve: magyar”.

De őszinte volt-e ez az ,.át- hangolódás”? Ereszthetett-e nz emberi büszkeség olyan erős gyökeret az akkori idők talajába, amely képes volt megváltoztatni nemcsak a látszatot, hanem a belső érzésvilágot is? Nem dobbant-e meg ezek után a letelepültek szíve, ha fosztás- kor vagy télesti fonók alkalmával felcsendült ajkukon az anyanyelvcn énekelt népdal?

e

A kérdésre csak egy dátum adhat választ. Ha a Hercegkúton élő nemzetiségi kisebbség hovatartozását a ma szemüvegén keresztül nézzük, akkor ne azt vizsgáljuk, mi különböztette meg őket. a múltban a többségben élő magyarságtól, hanem azt, hogy miben voltak azonosak. 1945 előtt sem sokkal több ember élt a faluban, mint ma. (Ennek löb- bé-kevésbé ugyanaz az oka, mint sok más községben.) Egyetlen embernek volt tizenhét hold földje, néhánynak tíz, legtöbbjüknek azonban öt holdnál is kevesebb. Napszámot és részesaratást vállaltak, szegények voltak, elnyomottak és kizsákmányoltak — őket is sarcolta a nagybirtok és a töke. A létből fakadó elkeseredést csak tetézte a nemzeti kisebbségi tudat. Látszólag alávetették magukat a rend akaratának, de belülről lázongtak — nem a magyar nép, hanem a feudálkapitalista társadalom ellen. Hogy így volt, annak bizonyítása egyáltalán nem nehéz. Még manapság is akadnak értetlen kérdezők: a háború idején egyetlen volks- bundista sem akadt a herceg- kútiak között?! Pedig a statisztika szerint, százötvenszer toboroztak a faluban. Hát minek csatlakoztak volna hozzájuk! Lchetett-e igazságot, föl-