Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

9ms, wm. iSnriírs 4 ÉSZAKMAGYAItOItSZAG Tanainak s kerámiakcszííők A Bodrogk eresztúri Kerámia Ktsz dolgozói közül igen so­kan nem rendelkeznek semmi­lyen szakmunkás képesítéssel. Betanított munkásként végzi a híres keresztúri kerámia gyártásának különböző folya inatait. A ktsz kezdeményezé­sére a megyei tanács ipari osztálya kilenc hónapos szak­munkásképző tanfolyamot in­dított a kerámiakészítők ré­sziére. A tanfolyam 22 részt­vevője, sikeres vizsga esetén ez év júniusában szakmunkás bizonyítványt kap. A tanfo­lyam résztvevői között vannak porcelánfestők, égetők, koron- gozók és gipszelők is. A na­pokban a szakmunkásképző tanfolyam résztvevői az egyik nagy, budapesti kerámiagyár­ban jártak tanulmányi kirán­duláson. Mindenki saját szak­májának mesterfogásaival is­merkedett. íj Icg?ki!iö(ő cpiil Lcuingrádbau A Néva-parti városban, le- ningrádi építészek tervei alap­ján új nagy légikikötőt építe­nek. Az utasok közvetlenül a légikikötő épületéből speciális pavilonokon keresztül fognak felszállni a gépekre. Az épületben kényelmes ven­dégszobák, pihenőszobák lesz­nek, továbbá mozi, vendéglő, kávéház. A közelben szállodát építenek. A légikikötőt és a város központját földalattival kötik össze. Tanítók Alsózsolcán Ritkaság, ha két különböző természetű ember olyan cso­dálatos összhangban tud élni, mint Marosvári Dezső és fe­lesége. Házasságukban hangos szó még nem esett, nézetelté­rés is alig volt kettejük között. A romantikus lelkületű, csen­des szavú férfit és a törékeny testű, de energiával teli asz- szonyt sok nehézségen átsegí­tette már az egyetakarás. Két szeretetreméltó ember szövet­kezése az életre, egy közös cél elérésére — ez az ő házas­ságuk. Mindketten tanítanak. Ma­rosvári Dezső 1954 óta van Al­sózsolcán. Véletlenül került a községbe. A miskolci szárma­zású fiatal tanító Túrkevén kezdte a pályát. Csak idős szü­lei kérésére keresett közelebbi állást. Három évvel később egy fiatal tanítónő érkezett Zsolcái-a. Ö már nem véletle­nül. Feleségnek is jött, Ma­rosvári Dezsőhöz. Azóta él­nek a faluban. Megszerették az embereket, a tájat; szülő­helyükként tisztelik, s nem hagynák el már Zsolcát. A fa­lu lakói pedig — a volt tanít­ványok. a szülők — tisztelik és megbecsülik a házaspárt. Stúdiumból szenvedély Sokáig a volt kastélyban laktak. Nemrégen takaroson rendbehozott egy épületet szá­mukra a község. Űj otthonuk tágas és kényelmes. Bútoraik, könyveik, évek során össze­gyűlt kedves apróságaik szé­pen elférnek itt. Külön szobát kapott a két kislány is. És végre méltó helyre kerültek a képek! Mert ebben a házban festményből van a legtöbb. Olajképek, akvarcllek, rajzok függnek minden falon, a szo­bában, a konyhában, még az előszobában is miniatűr táj­képek, vázlatok sorakoznak. Ami nem fért a falra, azt ha­talmas albumokban, fiókok mélyén, sőt: az éléskamra egyik polcán őrzi a házigazda. Valamennyi a saját munká­ja. Egykor maga sem hitte volna, hogy ez lesz a legked­vesebb foglalatossága. Hiszen azért lett rajztanár, mert Zsol- cán nem biológusra, hanem rajzszakosra volt szükség. Az­előtt ritkán — inkább csak időtöltésből — rajzolt, festett. Maga sem vette észre, s a fő­iskolai stúdium szenvedélyévé lett. Alig várja minden évben a jó időt, hogy kerékpárra kapva, hóna alatt a kis táská­val elindulhasson festegetni. Téma mindig akad. A másik — a rajzolás köz­ben született — hobbyja a néprajzi emlékek gyűjtése. Rajzban, fényképeken örökí­ti meg a régi stílusú, ina még fellelhető néhány házat; ada­tokat, feljegyzéseket gyűjt a község történetéből; régi mun­kaeszközöket, motívumokat kutat elő a feledésből. Egy ha­talmas albumban gyűlnek a tények, rajzok, adatok. Egy­szer talán egy kis tanulmányt készít. Csak hát az idő... ..'cm hátrálhatok me«... Marosiári Dezső a szép,! modern új iskolában tanít. A néhány kilométeres utat jó-! néhányszor megteszi napjá­ban. Felesége csak néhány lé­pést. tesz reggelenként a mun-, kahelyéig. Egy régi. csinosítás, tatarozás után áhítozó épület-! ben tanít. Ide, a Dankó-telep- hez aránylag közel, csak két! kilométerre levő iskolába jár­nak az alsótagozatos cigány- gyerekek. Ketten foglalkoznak, velük: Szabóné immár négy esztende je, Marosvárj né még! csak első éve. — Nehéz körülménvek kö-' zött dolgozom. Elhallgatnám! az igazat, ha ezt nem monda­nám meg. Kilencven beiskolázott elsős! és harmadikos közül jó ha a- harmadrésze eljön naponta.! Nagyon nehéz így haladni az- anyaggal. — Sokgyermekes. rossz anyagi körülmények között élő családokból jönnek el ide a tanítványaim. Télen sokat betegeskednek, mert nincs megfelelő ruhájuk, felváltva hordják egymás cipőjét a test­vérek. Otthon maradnak, ha a kisebb gyerekre kell vi­gyázni, ha nincsen pénz enni­valóra. Mert itt sajnos nem mindegyik családfenntartó dolgozik. Év elején az együttélés, a higiénia alapvető szabályait ismertette Irénke tanító néni a gyerekekkel. És nem úgy tanít, mint azt más osztály­ban tenné. A sok szétszóró­dó figyelmű, nehezen kezel­hető, sokszor a fejlődésben is jócskán elmaradott fiúkkal, lányokkal csak jó szóval, vég­telen türelemmel lehet boldo­gulni. Mindenféle tanítási sab­lon csődöt mond, egyéni mód­szerekre, apró újításokra volt: szükség' ahhoz, hogy felkeltse! a gyerekek érdeklődését, pró-: bálja megszerettetni velük az; iskolát, a tanulást. — Eleinte azt hittem, nem; boldogulok, és megmondom:: nem vállalom tovább. Erősebb: valaki kell ide. Aztán sokat’ gondolkoztam, töprengtem, a férjemmel is megvitattam ta­pasztalataimat, Most hátrál­jak meg, szégyenszemre, ami­kor már eredményeim is van­nak? .. .Meg az az igazság, hogy tanító vagyok: és szere­tem ezeket, a gyerekeket, több­re, másra akarom nevelni őket, mint ahogy most élnek. Nyáron — erre ígéretet tellek a község vezetői — rendbehoz­zák ezt a most eléggé sivár és elhanyagolt iskolát is. Maros- váriné pedig szeptemberben újra kezdi a barna fejecskék­ben szunnyadó értelemre, jó­ságra apelláló harcot. Gyárfás Katalin Látogatás kisíaiudi Strobl Zsiginoiidnál Kislaludi Strobl Zsigmond sok évtizedes művészi pályá­ján következetesen hű maradt ehhez a hitvalláshoz. A nyolcvankét éves mester ma is fiatalos energiával dol­gozik, alkot, s fényt osztva éli napjait. Szombathelyen nem­rég avatták fel Lenin-szobrát. A közelmúltban készítette el Kodály Zoltán és felesége portréját. Alkotásait gyakran koszo- rúzták magas díjakkal, kitün­tetésekkel. A Kossuth-díj és a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjének kétszeres birtokosa. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság kongresszusa alkal­Kecskepásztor mából a Munka Érdemérem arany fokozatával tüntették ki a két nép barátságának elmé­lyítésében szerzett érdemeiért. Asztalán táviratok tornyosod­nak, a világ minden tájáról érkeznek a gratulációk, jókí­vánságok. Annyi fényt, annyi szépséget halmozott fel. hogy sok népnek jutott belőle. fi. I. Jelentős kísérlet Ózriou íarrya rótá Umr rezkwnw F ényt osztva élni ■ Polcok, állványok futnak : körbe. Hadvezérek, államfér­fiak, írók művészek portréi : sorakoznak. Kisplasztikák, !Ady. Madách-emlékterv s más ! vázlatok, a művész gondolata­inak első megfogalmazásai, de ! már sejtetik az anyagból ki- ; bomló nemes formákat. : Hatalmas korszakot ível ál : művészi és emberi pályája : Kaliforniától Indonéziáig nagy •városok közterein 52 szobra ; áll. • Bejárta a fél világot. Fial a- ;lon került Becsbe, a barokk : pompán nevelkedett. Aztán ; Olaszország, Franciaország, : Amerika, Anglia volt életének egy-egy nagy állomása. — Mindig az volt a hitval­lásom. hogy a mn .eszeinek szépséget, fényt kell árasztania az ember életébe. Az agy. a szív. a temperamentum, a tu­dás és az erő — ez együtt adja a művészt. RendkíváU fontosnak tartom, hogy a művésznek mindig legyen ereje ahhoz, hogy hű maradjon önmagához, soha ne kövessen másokat, ne hagyja magát elcsábítani a di­vatos stílusirányzatoktól. , nek ki, amely eléri a nemzet­közi színvonalat. A kísérlet utolsó fázisa a gazdaságos^igi számítások elvégzése a Decem­ber 4. Drótmüvekkel közösen. Ez az értékelés népgazdasági szintű lesz. A kísérlet sikeres, új eljárá­sok kidolgozása esetén valutá­ban is kifejezhető eredmé­nyekre vezethet. Ehhez garan­cia az eddigi ötletesség és a KISZ-védnökség, amely végig­kíséri a kísérlet minden fá­zisát. (Tudósítónktól.) Az Özdi Ko­hászati Üzemek műszaki el­lenőrzési főosztályának KISZ- fiataljai idei akcióprogramjuk egyik célkitűzéseként részletes műszaki tervet dolgoztak ki a drótkötél-alapanyagok minő­ségének javítására. Ugyanis ez az anyag jelen­tős hányadát képezi a Miskolci December 4 Drótmüvekben és a Salgótarjáni Acélárugyár­ban gyártott acélhuzalok alap­anyagának. Az ózdi kísérlet célja az. hogy olyan minőségű acélhu­zal-alapanyagot kísérletezze­3» tiségi találkozót rendeztek 5 Hercegkúton. A falu lakói? nem nagyon lelkesedtek érte,jj legfeljebb az idősebbek. „Mi-* nek ez már, magyarok va-Jj gyünk mi.” A gyerekek nem? ísgnerik a régi anyanyelvet. Aj régi szokásokat elfelejtették.* A régi dalok közül is csak* egy-két szerelmi dalocska jön* akaratlanul az idősebbek ajka-* ra. Másra nem emlékeznek — * erre pedig szívesen és felejthe-x tétlenül. j Ott. az iskola előtt állva.j amikor a népdalt hallgattam,* miután utánajártam mindan-j nak, amit elmondtam, azt kér-* deztem önmagámtól: vajon* nem adóink meg minden le-* hetőséget ennek a nemzetisé-* gi kisebbségnek, hogy fenn-* tartsa eredetének, őseinek,* régi hagyományainak legalábbj kis töredékét? Dehogynem!* Nagyon is vigyáztunk rá, hogy* még csak véletlenül se sértsük» meg önérzetüket! (Hibát is el-* követtünk. Például több tor-» mészet tudományos felvilágosi-* tásra lett volna szükség.) * Akkor hiii mi a magyarázata’ az ..elmagyarosodásnak”? Egy, dátum: 1945. április 4-e. Ezen’ a történelmi évfordulón nemj csak nemzet és nemzetiség sza-> badult fel. Az elnyomott om-j bér szabadult meg igájától és, elvan életformát teremtett egy* közös eszme által, amely nem-! zeti hovatartozásra való tekin-" tét nélkül, egyformává tesz! embert és embert, s egy új- társadalom megalkotásának! közös Ugye kovácsol eggyé.- Mindegy, hogy melyik néptől! származott. Az a lényeg: me- lvik családhoz tartozik. Vallja' magát magyarnak, svábnak,! románnak, szerbnek, szlovák-" nak — egyre megy. A népeké összetartozásának egy nevet van: szocializmus! j Csala László * Aki annak idején rest volt, az önmagát rekesztette ki a kö­zösségből. Ugyanez a helyzet ma is, azzal a különbséggel, hogy a fáradozásnak értelme van. A megváltozott körülmé­nyek felismerése és megisme- J'ése megkettőzi az igyekeze­tét. Az összefogás, a szorgalom, a természetes törekvés a mind jobb és jobb élet iránt — szo­kás lett. Életforma, amelynek persze akadnak még nyesetlen hajtásai is. © Akadnak azért rossz szoká­sok, korcs beidegződések is. Itt is divat a tiszta szoba. Akár­milyen bőséges is a hely, félt­ve őrzik, és érintetlenül hagy­ják a modernül berendezett szobákat, többnyire egyetlen helyiségben zsúfolódnak össze, némelyik házban hatan—nyol­cán is. — Ezzel magyarázható — mesélte az iskola igazgatója —, hogy szembetűnő a tbc-fer- tőzes. az iskolás gyerekek kö­zül többen átestek rajta! Itt is. mint máshol, szeretik, ha ész­reveszik a szomszédok, az is­merősök és ismeretlenek a gyarapodást: a ruhát, beren­dezést. háztartási gépeket. A hercegkúti ember rendkívül spórolós, talán túlzásba is vi­szi. A látható gyarapodás ked­véért — ez persze nem általá­nosítható! — képes megvonni szervezetétől a szükséges élel­met is. A gyarapodási láz miatt, divat lett az egyke, akit elhalmoznak mindennel. Divat lett. hogy „többre vigyem, mint más”. Sok minden divat lett. Hercenkúton ugyanúgy érvé­nyesülnek az új élet törvényei, jó és rossz szokásai, gazdasá­gi. <’"sadahni és politikai tö- rekv'rei. min! bármelyik ..ma­gyar faluban" Bár nem jól mondom. Ez a falu is kimondottan magyar falu már. Nemrégiben nemze­húztáji földjébe. Attól a pilla­nattól kezdve, nincs rá többe gondja. A közösség beveti föld­jét, betakarítja a termést, majd kifizeti a járandóságot a ter­melőszövetkezeti föld átlagter­mése és a háztáji nagysága sze­rint. A munkabért természete­sen megkérik érte — igy is nö­velve a munkaegység értekét. A faluban egyetlen régi ház áll csupán, zsúpfedéllel a 227 húz között. A többit vagy újonnan építették, vagy újjá­építették. Divat a házépítés. Természetes igény a fürdőszo­ba és a parketta. S elképzel­hetjük nem akárhogyan ren­dezik be a lakást ott, ahol ezer- hatvankét embernek — ide számítva a gyerekeket, örege­ket, keresőképteleneket is több mint három millió fo­rintja van takarékbetétben! t)e inkább az érdekes eb­ben, ahogyan megépítik á há­zakat. — Az a szokás — me­sélte Frikker József, a tanács elnöke, aki immár tizenöt éve a falu első embere, s talán a legrégibb községi tanácselnök a megyében —. az a szokás, hogy ha valaki házat épít, nyolcvanon, százan is segíte­nek neki. Ügyszinten a bon­tásnál. Ha éjjel még a régi házban aludt a család, reggel munkához látnak, s estére a helye sem látszik az épület- bek Helyébe újat építenek, szinte napok alatt Erre a remek összefogásra mondják aztán a könnyen ámulatba esők: hja, kérem, ezek a svábok! Ahelyett, hogy a dolog mélyére néznének! Az összefogásnak ezt a példás formáját korábbi létük, elszi­geteltségük. egymásra utaltsá­guk törvényszerűen teremtette meg. Kitől várhattak volna se- Sítseget, ha nem egymástól? Részben ez a korábbi helyzetük Magyarázza szorgalmukat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom