Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-28 / 99. szám
Eszakmagtarorszäg 3 Csütörtök, 19GG. április 28. «Bejártam Toronyát—horonyát” I. A Mecsek alján Ä Széchenyi tér a város kő- kepe. Hunyadi monumentális lovasszobra a megyei tanács házára néz, odább a Nádor szálló, föntebb a dzsámi látható. És a tér tele napfürdőző emberekkel. Elsősorban tanuló diákokkal, de majd mindenkinek könyv van a kezében ... Pécs könyvolvasó város. Ezek az első impressziók. Aztán egy kedves jelenetnek lehetünk tanúi. A Nádor szálló előtt két hatalmas autóbusz áll. Az utasok magyar dalokat dókét. Tavaly nyitották meg az 50U vendég elhelyezésére alkalmas mecseki autós campin- get. Vidámpark, állatkert, mozik, színházak, múzeumok, autó service, évszázados múltú építészeti remekek, modern, új lakónegyedek — és persze a Mecsek! Pécs magában véve csöndes város lenne. Az idegenek teszik bábelivé. A pécsi ember nyugodt, kiegyensúlyozott. Szívesebben beszél irodalomról, balettről, képzőművészetről szobája kényelmes, otthonos. Minden szobáját másféle bútorokkal rendezték be, a fürdőszobában papucsot és fürdökö- penyt talál a vendég. Ötletekben kifogyhatatlanok a pécsiek. A Pannónia szálló épületében „Fodpresszól” nyitottak. A vendég így szólhat a kiszolgálóhoz: „Borotválás, haj- szesz és egy dupla jekele rummal ...” S ha már a fodrászatot párosították a kávéházzal, miért ne tették volna meg ugyanezt a hírlappal? Mert tér. Előtérben a Hunyadi-szobor, hátul a dzsámi látható. A város szíve — a Széchenyi énekelnek. Kiejtésük idegen. Lahti finn város férfikórusa vpndégeskedik Pécsett. A vá- fos lakói szeretettel fogják körbe az elutazókat, s üdvözletüket küldik a testvéri finn hépnek. Éjiéikor záróra Udvarias fogadtatás. Hogy’ átáztunk, s meddig kívánunk Maradni? Szállodai szobánkban prospektus vár a városról és a megyéről. Az Idegenforgalmi Hivatal prospektusa azt is tudtunkra adja, milyen nagy Pécs és Baranya látogatottsá- 8a, azonkívül a' kétezer éves, Mediterrán jellegű település hegycsúcsai mennyire nyúlnak a tenger szintje fölé, valamint Budapestre mennyit kell fizetni személy- és gyorsvonatra, megkülönböztetve az nlső- és másodosztályt. Szóval, Pécs fogadja az ide- Geneket! Természetesen nem csupán prospektusokkal. Három korszerű szállodáján kívül turista- szállások, iskolai campingek, és fizetővendég-szolgálat várja a bel- és külföldi érdeklőegy kerti pádon —■ presszóba végszükség esetén ül be. Éjfélkor az utolsó étteremben, bárban is zárórát jeleznek — s ha akar az idegen, ha nem: pihennie kell... Ennek persze nem mindenki örül. Ám Pécs — bár kedves, vendégváró város — még az idegenforgalom kedvéért sem áldozza fel nyugalmát, Egy szelet csokoládé... A kedvesség megnyilatkozás, mégpedig kimutathatóan. Már az is jóleső érzés, ha az embernek visszaköszönnek. Hát, még ha előre... Igaz, ezek a formaságok minden szállodában beidegzett szokások. Am a pécsi Nádorban ennél többet kapunk. Apró kedvességek ezek, de az ember nem felejti eL Lefekvép előtt, este, egy szelet csokoládét, és egy cédulát talál a pihenni készülő vendég. „Nyugodalmas jóéjszakát.’’ S mikor elolvassa, úgy érzi, mintha otthon, megszokott ágyába feküdne le pihenni. A szálloda klasszicista épületben található. Nyolcvanöt Pécsett „Hírlappresszó” is található. Itt a fekete mellett megtalálhatja a vendég az ország összes heti- és napilapját, s a jelentősebb külföldi újságokat is. Ezek után már nem is csodálkozik az ember, hogy Libresszót, Postapresszót, a filmkedvelők pedig Mopresz- szót találnak a városban. II. Szüle j mán véleménye Viaduktokon fut at a kocsink. Az úttest egyenletes. Szinte repül az autó. Tenyérnyi gödröt keresve sem találsz se Tolnában, se Baranyában. Általában megállapíthatjuk, hogy amióta elhagytuk Borsodot, s Füzesabony után rátértünk a harminchármas, majd a harmincegyes útvonalra — az utak megjavultak. A hatos út különösen jónak mondható. Kezdetben (ez miskolci szokás lenne?) a magunk pátriáját szidtuk. Később rájöttünk: a forgalomban is kereshető az utak minőségének lényeges különbsége. Reggel, vagy késő délután, a csúcsforgalom idején húsz-harminc kilométert is megtettünk magányosan — egyetlen járművel se találkoztunk. Különösen szembetűnő volt, hogy teherkocsik alig járnak ezen a vidéken. A borsodi iparvidék forgalmát meg se közelíti e szép, kulturált Dunántúlé. Természetes hát, hogy a mi útjaink kopása gyorsabb. Pécs városára is az időleges „elnéptelenedés” a jellemző. Este kilenc-tíz óra után a város szinte kihalt. Éttermeiben, presszóiban alig találni vendéget. A kétezer éves múlttal rendelkező város szép fekvését már a rómaiak felfedezték. II. Szulejmán pedig úgy nyilatkozott a Mecsek vidékéről, mint a földi paradicsomról. Mi, iparvárosi emberek, akik nagyvárosi lüktetésben élünk, fekszünk, pihenünk és kelünk — megcsodáltuk e csöndes, paradicsomi életet. Valóban Pécs hazánk egyik legszebb városa. A dunántúli dombok lankáiból árad a kulturáltság, a rendezettség. De bármilyen szép is Pécs, hiányzik belőle a Miskolcra jellemző lüktető, forrongó élet. Különösen este, amikor a város lakói az utcák életét élik. Ide pihenni kell jönni. Felejteni fáradságot és gondot. Barátit Lajos (Következik: Az egykor siralmas mezőkön.) Az öt érzékszerv Az igazi kóstolópohárnak nincs sima alja. Nem lehet tékát letenni, csak akkor, ha üres. Kedves vendéglátónk sűrűn ösztönöz a koccintásra. Közken huncutkodva megkérdi: — Azt tudják-e, miért koccint a magyar ember? Találgattuk így is, úgy is, de egyik válasz se közelítette Pteg a megfejtést. Sándor bácsi elkezdte a kiselőadást, eme bevezetéssel: — Csodálom, hogy az újságírók még ezt se tudják, Ugyebár, az embernek öt érzékszerve van. Igaz, vagy nem igaz? — Eddig igaz! — No már most, az azért van, hogy használjuk. Még a kor élvezésénél is. Úgy van? — vár erősítésre, hogy annál körültekintőbben, hatásosabban fejthesse ki ezt a fontos tételt. — Úgy van az, Sándor bácsi! — Nézzék meg ezt a pohár tokajit. Látják a színét? — Látjuk. Szép, aranysárga, kristályosán tiszta. — Ez volt a látási érzékelés. Most kóstoljanak bele — úgy _ ez az ízlelés, a második. Megnedvesili ujjait a borral, s bajusza alatt bazsalyogva folytatja: — Éppenséggel tapintani is lehet a bort, ugyebár. Most Pedig szagolják meg. — Fenséges illat. (Nem szag, mert aki egy bortermelő szentélyében azt találja megállapítani, hogy bora jószagú, unnak jaj.) — A borivó a szaglását is segítségül hívhatja. No, de mit kezdjen hallásával? A társaság egyik tagja nagy derültséget keltve, valahogy ösztönösen füléhez emelte a poharat. — Nem úgy, nem úgy — kacagott bele a pince nyirkos csendjébe Sándor bácsi. — Koccintani kell!... Igy-e, egészségünkre ... hogy mind az öt érzékszervünk dicsérhesse a hires tokaji bortJ A. L A III. ötéves tervben Sörgyár épül Miskolcon A Magyar Országos Söripari Vállalat Maglódi úti központjában szerdán sajtótájékoztatón ismertette Varga Pál vezérigazgató a söripar idei feladatait nyári felkészülését. A söripar az idén terv szerint 4,4 millió hektoliter sört gyárt. Az üzemek dolgozói ezen felül 180 000 hektoliter sört készítenek. Ez azonban a nyári igényeket tekintve, nem lesz elegendő, mivel a meleg hónapokban csupán a tavalyival azonos, 2 780 000 hektoliter sört tudnak adni az üzemek. Annak ellenére, hogy az első negyedévben 127 000 hektoliter sörrel többet adott az iparág, a keresletet azonban eddig sem tudták kielégíteni. A harmadik ötéves terv időszakában megkezdődik a Miskolci Sörgyár építése. Üzembeállása után évi 500 000 hektoliterrel növeli a söripar kapacitását. Napry jelentőségű kísérletek Eger csehi ben Nagy jelentőségű kísérletso- rozat kezdődött ez idén Éger- csehiben, a bányaüzemnél. Varga Lajos főmérnök és Op- laznik Gusztáv mérnök vezetésével hidraulikus meddő- szállítás kikísérletezésén dolgozik immár harmadik hónapja a lelkes kollektíva. A kísérletek az edtjigi eredmények alapján teljes sikerrel kecsegtetnek. Az eljárás lényege az. hogy a vízzel együtt a meddőt is felszínre juttatják. Az új eljárás során felére csökken az eddigi költség. Válasz néhány „szépséghibával“ L apunk április 13-i számában „Mi lett velük?” című írásunk szóvá tette azoknak az utazni szándékozóknak jogos bosszúságát, akik április 11- én, húsvét hétfőn este a Bor- sodnádasd—Ózd MÁVAUT- járat késése miatt Ózdon lemaradtak az aznapi utolsó személyvonatról. Cikkünkre április 19-én kelt levelében Molnár László, a Miskolci 3. sz. Autóközlekedési Vállalat szakosztályvezetője és Nagy István személy- forgalmi osztályvezető válaszolt. Egyebek között a következőket írják: „A vizsgálat során megállapítottuk, hogy tárgynapon az esős idő következtében az útviszonyok sáros-síkossága fokozott figyelemre és óvatos vezetésre kényszerítette a járat gépkocsivezetőjét, mely a menetidő növelését vonta maga után. Ünnepnap volt és a járaton utazók közül többen ital hatása alatt hátráltatták a gépkocsivezető munkáját, nem egy személyt emiatt ki kellett zárni az utazásból. A gépkocsi vezetőjének az utazó közönség helytelen magatartása miatt több időt kellett egyes megállóhelyeken tartózkodnia, mely fő okozója volt a késésnek. Ózdi üzemegységünket nem terheli felelősség a járat késéséért. A kérdéses vonalon egyszemélyes kiszolgálás van, nem biztosíthatjuk a kalau- zos kiszolgálást. Véleményünk szerint a panasz szubjektív megállapítás volt, mert az utasok lemaradását a vonatról nem az üzemegység mulasztása okozta.” A válaszlevélnek van néhány „szépséghibája”. A legnagyobb az, hogy a késés miatti felelősséget a jogosan bosszankodó utasok nyakába varrták. Szabad legyen megemlíteni, hogy az említett autóbuszon italos emberek nem utaztak. Lévén az igazság konkrét, ez esetben — bár az utasok sem mindig angyalok — nem az utazóközönség helytelen magatartása miatt kellett többet időzni egyes megállóhelyeken, hanem a szokottnál nagyobb utasforgalom miatt a jegyváltás tartott sokáig. A járat vezetőjét emiatt nem hibáztattuk, hiszen kalauz nélküli járatról volt szó, s a jegyet valakinek ki kellett adnia. Viszont a hasonló bosz- szúságokat elkerülendő, változatlanul javasoljuk, hogy ha másképpen nem oldható meg a pontosabb érkezés ezen a vonalon, a menetrend szerinti személyvonatokhoz közlekedő járatokra biztosítson a MÁVAUT kalauzokat is! I 'n szrevételeinket, saj- nos, nagyon is „szubjektív” élményanyag birtokában tettük ... A bosszúság oka viszont legalább ennyire objektív volt, ráadásul elég sok embert érintett és érint. (csé) Segítség* a falvaknak Megyénk községeinek fejlesztését, szépítését igen eredményes munkával segítik a Hazafias Népfront műszaki akcióbizottságának tagjai. A lelkes aktívák — mérnökök, technikusok és vízügyi szakemberek — több éves tevékenységükkel megyeszerte nagy megbecsülést vívtak ki. A falvak vezetői közül egyre többen kérik segítségüket. Az idén például a műszaki tanácsadáson kívül a községek vezetőinek és dolgozóinak „rendelésére” több mint 50 kisebb- nagyobb létesítmény építési tervét készítették el díjtalanul. így többek között Arnót községben művelődési teremből, könyvtárból, orvosi rendelőből és tanácsadó helyiségből álló faluházat, Bőcsnek, Sajó- ládnak, Gesztelynek négy-négy tantermes iskolát. Gönc új ía- lurészének vízhálózatot, Felső- zsolcának járdát, Parasznyának pedig utat tervezték. Ezenkívül elkészítették az ózdi kohászok és bányászok hétvégi nyári üdülőtelepének, az arlói Tengerszem tónak rendezési és kiépítési tervét. A népfront műszaki akcióbizottsága elhatározta, hogy a párt IX. kongresszusának tiszteletére az év végéig még mintegy száz falusi létesítmény kivitelezési tervét készíti el társadalmi munkában. Készül a terelőút 'A hejőcsahat clpga/i'vsl' n dö“'£eu:k, föioa~l„I» (>•«.»► épével épül a terelőút, (Foto: Szabados Györgyi
