Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
«SZAKWEAGYAltOKSZÄ® Vasí.maji, IMS. iprWs Rt. Bánvászkóru«ok hasig versenye AggteSeken avatott mozdulattal megfordítja, maga pedig félre néz, hogy ne is lássa, amikor Zsolti popsijába szalad a fecskendő tűje. Hanem a következő pillanatban Zsoltiéval együtt eltörik az ő mécsese is ... Vajon a doktor nénit érzéketlenné tette-e a megszokott- ság? — Dehogyis! — Szelíd mosoly fut át dr. Simkó Borbála csecsemő- és gyermekszakorvos arcán. — Sok-sok ezer injekciót adtam nyolcéves pályafutásom alatt, mégis mindannyiszor sajnálom a piciket. De csak így előzhetjük; meg a bajt... Odakint a várószobában fehér padokon ülnek a mamák, ölükben gyermekük, a nagyobbak mellettük ücsörögnek, egyik félénken lesi a rendelő ajtaját, a másik lábával kalimpál. Tágas ablakon néz be a tavaszi nap, minden csupa ragyogás. Ilyen gyermek-rendelő illik ide, ebbe a selyemréti új lakótelepbe ... Az egészség drága. Az ember ennek a társadalomnak legfőbb tőkéje. A gondos gyógykezelés és a megelőzés következtében minimálisra csökkent a csecsemőhalandóság a Ill/a körzetben. (Ügyszintén a b-körzetben is, amely társterülete ennek a résznek.) Naponta negyven-öt- ven csecsemőt és gyermeket hoznak a szülők rendelésre, télen kétszer ennyit. S ha ehhez hozzászámítjuk még a beteglátogatást, az iskolai és óvodai kezeléseket, vizsgálatokat, akkor nem csak arra gondolunk, hogy csodálatosan szép hivatása van dr. Simkó Borbálának, hanem nehéz is. Sokszor túlságosan is nehéz. — Körzetemben is akadnak felelőtlen .szülők, akik csak hosszas rábeszélésre hozzák gyermeküket védőoltásra, ami különben kötelező volna ... Azt hiszem, túlságosan enyhe a büntetés, talán szigorítani kellene. Előfordulnak olyan sajnálatos esetek is, hogy látogatások alkalmával védőnőink fedezik fel: beteg a gyerek, j,Miért nem viszi orvoshoz?” Ezer ok, ezer kifogás ... Érthetetlen! Elindulunk, hogy az érthetetlen eseteket próbáljuk kutatni. Itt, a rendelőben minden fehér, tökéletes, alapos felkészültséggel rendelkező egészségügyi dolgozók őrzik a legifjabb generáció festi — és sokszor a kihatás tekintetében lelki! — épségét. Itt, ebben a rendelőben az állam a gondos • szülő. Vajon a családi hajlékonyai! ugyanilyen gondos-e a valóságos szülő? Az imént azt mondta a doktornő: a legtöbb otthonba öröm belépni, s az orvosnak különösen öröm látni A doktor néni Zsoltit vizsgálja. bott kabát alatt. ' — Beteg? — Ügy látszik ... Húsvétkor hozták ki a kórházból. —• Ott jó étvágya volt. Azóta nem eszik — mondja a húsz éves anya. Pedig főzött neki ma is. Az ágy alól lábost húz elő: sárgaborsó, paszírozatla- nul. — Nem kell neki... — Miért nem hozza be a rendelőbe? — Fáradt vagyok ... Talán arra is, hog’- megfürössze. Nem messze innét tizennyolc hónapos kisfiú játszik az ajtó előtt, odabent tíznapos kislány tfekszik. Az anya kórházban szült, néhány napja jött haza. A picit simogatja tekintetével. Rend és tisztaság uralja a szűkös otthont. Micsoda különbség! Azonos körülmények, mégis más környezet... — Majd jöjjön be tanácsadásra — szól a védőnő az asszonynak. Bólint. Természetesen bemegy. Odakint egy öregasszony „agitálja” a körülötte állókat: „Én kilenc gye-~ reket felneveltem, mégse kellett tanácsadás” Az egészség- ügyi dolgozóknak köszönhető, hogy itt, ezen a telepen ma már nem „gyógyít” a „kon- kurrencia” ráolvasással __ K ét ágy, egy tűzhely, egy konyhaszék, s annyi hely marad még, hogy egy ember állva elfér. A fal tisztára meszelt, a mennyezetet papírral burkolták. öt ember él ebben a helyiségben: az apa, az anya és három kislány. A legnagyobb hároméves, a legkisebb négy hónapos. A középső, kétéves kislány még nem tud járni. Mire járáshoz erősödött volna gyenge csontja, beköszöntött az ősz. Egész télen le sem mehetett az ágyról... > Gyönyörű, egészséges, jól táplált gyerek mindhárom. A megtestesült példái annak, mire képes a szülői szeretet. Mesélik, le akarták beszélni az anyát, ne szülje meg harmadik gyerekét, mit kezd három kicsivel ebben a kicsinél is kisebb lakásban. Mondták neki: a bizottság biztosan segít rajta. De az anya vállalta a harmadikat is! Példásan neveli és ellátja őket. — Mi a férje? — kérdem tőle tisztelő csodálattal. — Tizennégy éve dolgozik a kohászatnál... Megmondom őszintén, amit; érzek: az ilyen családokkal kivételezni kellene lakásosztáskor! Ügy mondja az asszony, tíz éve beadták a lakásigénylésüket .. . Nem érhet érte senkit sem vád: a telepiek közül többen is kaptak már lakást. Némelyik túl is adott rrjta, nem sokkal azután, hogy meg-! egyre jobban mélyére látunk az érthetetlen eseteknek. Ez a telep nem kizárólag egészség- ügyi szempontból kifogásolható. Régi beteg testrész. Erről beszélnünk kell, ennek érdekében cselekednünk kell! Nem tudom, mikorra terjed el eddig a városfejlesztés. De addig is találnunk kellene részmegoldásokat. A IlI/a körzetnek ez a része bizony nem illik, se- hogysem illik ahhoz a modern lakónegyedhez, amely a szomszédságában emelkedik. Hangsúlyozom: nem kizárólag a külsőre gondolok. Azokra az emberekre, akik itt élnek, és köztük azokra, akik még mindig a régi módon élnek, szinte elszigetelten, maradian, s akiknek gyermeke néha úgy jut eleséghez, hogy a legkisebbnek több tápszert ír fel az orvos ... Csala László Foto: Szabados György A világhírű aggteleki cseppkőbarlangban egy hatalmas sziklapárkányon földalatti színpadot alakítanak ki. A színpad építését az elkövetkező hetekben fejezik bs, és azon májusban egyedülálló eseményre kerül sor. A Ruda- bányai Vasércbánya Vállalat szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére a földalatti cseppkő teremben, az országban elsőként, hét munkáskórus tart majd hangversenyt. A dalosünnepen a sajószent- péteri, az ormosbányai, a lyu- kóbányai, kurilyáni, a ruda- bányai kórusokon kívül részt vesz három bányásztelepülés iskolájának gyermekkara is, amelyek a klasszikus, s ma élő szerzők legszebb műveit szólaltatják meg. A hangverseny alkalmából Aggteleken találkoznak a borsodi bányák szocialista brigádjai, akik közül többen családjukat is elviszik az érdekes eseményre. Az első földalatti munkáskórus hangversenyre mintegy 300 vendéget várnak. ZÖLD HÓ K ülönös jajszó volt. Hosz- szan, fájón hasított az éjszakai dzsungel ezernyi, más megszokott zajába, mindent elnyomva, mindent átszőve. Mintha maga a szövevényes őserdőre ful- lasztóan nehezedő sötétség tátotta volna hatalmassá a száját. hogy forró párát lehelve kiáltson közvetlenül a dobhártyába. Hallatára egy fa alatt sátorlap mozdult. Az alatta lévő ember kinyújtotta a lábát, hátát a törzset átszőtt indáknak vetette, és kitágult szemmel meredt a sötétbe. Néhány másodperc múlva valahonnan mély sóhaj kelt, olyan erősen, olyan közelről, hogy szinte már tapinthatóvá vált. A sátorlapos férfi megszólalt. — Hé! Jimi! Hallod?! — Hallom — mondta halkan a másik. — Ne törődj vele, nem nekünk szól. Fentröl most egy gyerek hangja hallatszott. Kérdő, síró hang. Egy asszony válaszolt neki, nyugtatgatva, reménykedve, de maga is sírósan. Néhány percig tartott a párbeszéd, aztán újra mély sóhaj hullámzott a párás levegőben, majd elhalt az is. A fának támaszkodó férfi megborzongott. Tudott a lélektani hadviselésről, tudott az éjszakai dzsungel fölé szálló, széles szárnyú, zümmögő motorú repülőgépekről, melyekről erős hangszóróval sugározzák magnetofonról a sóhajokat, a jajkiáltásokat, a vietnami kisfiú és anya párbeszédét. „Mikor jön haza apuka? Ügy szeretném már látni!” „Majd jön, kisfiam, bizonyára hamarosan megjön” — hangzik az éjszakában a partizánok állásai fölött. Igen, tudott minderről, de a propaganda kifogyhatatlan tárházának ezzel a példányával most találkozott először. — Jimi! Fél ettől a Viet Cong? — Azt nem hinném. De biztos, hogy nyugtalanítja őket, és ha már nyugtalanok, az nekünk jó. A fának támaszkodó férfi felállt. A sátorlap alól magas fiatal ember bontakozott ki. Hátra lökte .vállára akasztott, modern géppisztolyát és nyújtózott. — Azt hiszem, ebben a párában gombává változtam, és most éppen kezdek penészed- ni. Karácsony előestéjén. Micsoda karácsony! — mondta. — Peter! Ne beszélj annyit! Különben is indulunk vissza! A Jiminek szólított zömök, izmos férfi haladt elől., jobb kezét pillanatra sem véve le kibiztosított géppisztolyának agyáról. Óvatosságuk csak akkor engedett fel, amikor már a tábori őrszemeket is elhagyták. A jelentéstétel után nyomban lefeküdtek. Peter még látta a tábor területén itt-ott meghagyott fák egyikének kitűnő takarásában a bevetésre váró helikoptert, majd nyugtalan álomba merült. Éles ropogásra, robbanások zajára riadt. A gyakorlatok során beidegzett mozdulatok juttatták ki a földhányás mögé. Lüktető fejét a földhöz szorította, majd lassan felemelte. Közel hozd egy helikopter lángolt. Arrább feliéi tűnt néhány gyors mozgású zöldruhás alak, aki már a táborból tartott kifelé. A zöldruhások fától fáig osontak, eltűntek, újra előbukkantak, és a dzsungel széléből záporozó erős zárótűz fedezete alatt vonultak vissza. A tábor belsejében az egyik fától hirtelen elvált egy zöldruhás. Valahonnan oldalról golyószóró erős, nyomjelzős lövedékei keresztezték útját. A következő pillanatban kézigránát köteg robbant, és újabb helikopter borult lángba. A nyomjelzős lövedékek végig tapogatták a zöldruhást, és a harcos össze- roskadt. A többieket elnyelte a dzsungel. A támadás néhány percig tartott Kis létszámú csoport villámgyors akciója volt MiFoto: Agotha Tibor előtt a katonák teljes erejüket bevethették volna ellenük, már el is tűntek. Épen maradt helikopterek emelkedtek a magasba, a közeli támaszpontról felderítő gépek és a hangsebességnél jóval gyorsabb vadászok indultak a megtámadott terület fölé. A dzsungel fölött motoroktól, sugárhajtó művektől örvénylett, kavargott a levegő. Időnként egy-egy gép nehéz fegyverzete belekaszált a lombokba. Fenn a magasban B—32-esek húztak egy távolabbi cél felé. Peter zúgó fejjel lépdelt a többiekhez. A földön fekvő zöldruhás harcosra nézett Karcsú gyerektestet látott, sima, tiszta arccal, szépen ívelő szemöldökkel, kissé kinyílt szájjal, kibomlott, koromfekete hajjal. — Nö! — mondta döbbenten. Társaira nézett. Néhányan elfordították a fejüket, mások közömbösen álltak. N ehezen tudott szabadulni a szép arcú, halott nő emlékétől. Ott látta maga előtt akkor is, amikor Jimi vei még aznap délután újabb felderítésre küldték. Biztosan nő volt az egész csoport. Mindenütt ott vannak. Sétálnak az amerikai tisztekkel, elszegődnek szolgálónak, bárénekesnek, és minden fontos adatot eljuttatnak a Viet Gonghoz. Ott találhatók a dzsungelben is. Nemcsak ápolókként, harcosokként is. — Feküdj! Oldalra dobta magát, az aa»- cát összekarmoló, éles levelese A felnőttnek azt mondja orvosa: „Tessék köhögni!”, „Sóhajtson!”, „Hol érez fájdalmat?”, Zsoltinak — vagy Katinak, Ferikének vagy Sárikának — ugyan hiába is mondana ilyesmit a doktor néni, ő még nem adhat semmiféle támpontot, hiszen mindössze négy hónapja ismerkedik a világgal. Zsolti különben sem beteg. Pucéran fekszik a vizsgáló-asztalon s úgy kerekíti szemecskéit, mintha azt kérdezné: hát ez meg mi a csuda, amivel ez a fehér köpenyes néni, aki itt áll a mamám mellett, csiklandozza a hasamat. Kis kezével kapna a fonen- doszkóp után, de anyja szaka tisztaságot, rendet, ami körülveszi a gyereket vagy gyerekeket. „Van azonban olyan családi otthon is, ahová, megmondom őszintén, csak a kötelesség húz.” E körzetben a Szondy-telep az, amely egészségügyi szempontból erősen kifogásolható. Járjuk a sikátorokat. Kresák Jenőnó védőnővel ide is, oda is bekopogtatunk. S ami elénk tárul, amit látunk és tapasztalunk, mindaz arról győz meg, hogy nemcsak egészségügyi szempontból kifogásolható! Néhol törvény után kiált a gyermekvédelem; Az egyik szűk odúban csecsemő piheg az ágyon, rádokapta. Kétségtelen, akad itt bőviben lump, aki nem törődik családjával, elissza keresetét. Az egyik asszonytól azt kérdezte nemrégiben a védőnő: miért nem ad a gyereknek krumplit és sárgarépát? „örülök, ha egy kiló kenyérre futjaPedig keres a férje. Máskor a doktornő rákényszerül — s ezért még csak szó sem érheti! —, hogy bőségesebben ír fel gyermektápszert, hadd jusson néhány falat a nagyobbaknak is ... Komor töprengéssel csuko- gatjuk magunk mögött az ajtókat. Vizsla szemek lesnek utánunk. Némelyik várakozón, a másik gyűlölködve. S mi Többen ültünk a nagyrozvágyi Rákóczi Tsz irodájában, amikor szóba került a tsz-ben dolgozó női munka megbecsülése. Bányász László tsz-elnök elmondotta, hogy a vezetőségben két nö is van. Ilyenkor a több tsz- ben szerzett keserű tapasztalatok alapján elhangzik a kaján kérdés: — ... hogy szép legyen a statisztika? lit azonban csaknem megsértődtek. — Higgyék el, sokszor az asszonyokra még jobban lehet számítani a közügyekben, mint a -férfiakra. — felelt az elnök. A mi Bijacskó Gizellánk és Luczó Gábor- vévlt nemcsak a statisztikát szépítik. Az asszonyok munkacsapatokban dolgoznak. Az egyik csapat vezetője a hatvan éven felüli Tötök Ferencné, Beta néni, a másiké illés Hova KISZ-tag. Ahogy Beta, néni neve szóba került, sokáig nem is lehetett itt mást hallani, mint az ö dicséretét. A tsz-vezetök szinte egymcLS szájából kapkodták a szót: — Beta néni kis pálcájával már jó hajnalon a falut járja. Megveri az ablakokat, s munkára szólít... — Neki aztán nem lehet ellentmondani, olyan nincs!... — De itt az irodában se tűri a nemet! Ha ő valamit kér, annak meg kell lennie!... — Viszont tőle sem lehet ttlIIOIKMMMIKIOt« Beta néni c«o«»o0ot)ne9eGf»QD$ceo olyat kérni, hogy meg ne legye, meg ne szervezze... — Egyik közgyűlésen szóvá tette: hol van a beígért kenderprémium? — meséli az elnök. — Mondom neki, hogy azért nincs meg a 10 forint, mert így, meg úgy, kiesett egy munkafolyamat. — No, de megtermeltük a jó kendert, vagy nem?! — Azt meg, de ... — Mi az, hogy de! Lökj a kutyának valamit, fiam, az- tán majd elhallgat. Ezzel le is ült Beta néni, s az elnölz kénytelen xxsU „kicsinálni”, hogy ha nem is annyi, mint tervezték, de valami prémium mégis legyen a kender után. A dicséret nem apad ki. — Olyan rossz idő nem lehet, hogy Beta néni ne találjon munkát... — A legnagyobb hófúvásban is kint láttuk pufajkás alakját, nincs annak nyugta soha ... — Hány hold földjük volt Beta néniéknek? — Nyolc körül, de eddig csak az ura volt tag. — Munkacsapat vezető volt ö ezelőtt is, de az idén előállt, hogy ö is tsz-tag akar lenni. Vegyük be, hisz megdolgozott már a teljes megbecsülésért .., — Mi is úgy gondoltuk, szíveseti bevettük ... — Azóta, ha lehet, még türelmetlenebbül kocog hajna- lonta a pálca, az alvó házak ablakán: Munkára te, hiszen már hasadra süt a nap! A. I. A. Ill/a körzet
