Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

Csütörtök, 1965. április 21. ESZ A WM I\ r.T ARORSZÄG 3 ß* Újabb tanúk kihallgatásával folytatódott a barlang-katasztrófa tárgyalása Tavaszi munka a sátorai ’»újhelyi járásban A sátoraljaújhelyi járási pártbizottság a napokban vizs­gálta meg, hogyan halad a ta­vaszi munka a járás huszonhét termelőszövetkezetében. Álta­lános tapasztalat, hogy sok he­lyen még mindig magas a ta­lajvíz. Vannak olyan területek, aliová nem mehet a gép. Tisza- karádon például csaknem 201)0 holdon nem lehetett meg­kezdeni a tavaszi munkát. A huszonhét tsz-nek 17 000 hold szántanivalója volt, s ebből eddig csak 9000 holdat tudtak megművelni. A fejtrágyázást mintegy tizenkétezer holdon fejezték be; A mákot már elvetették, sőt, néhány tsz-ben már kapálják is, többek között Pác in ban. A napokban befejezik a borsó vetését. Némi lemaradás tapasztalha­tó, a tavaszbúza vetésében is. A tervezett 3146 holddal szemben csak kétezer-egyné- hány holdon került földbe a mag. A járás termelőszövetke­zeteinek legsürgősebb feladata a tavaszbúza vetésének terv szerinti befejezése. A nagyrozvágyi Rákóczi Term el őszövetkezet vezetősége és tagsága úgy határozott, hogy május elsejére befejezi az összes időszerű tavaszi munkát. Eddigi eredményeik azt bizonyítják, hogy vállalá­sukat sikeresen teljesíteni is tudják. A szántást ugyanis április 20-ra befejezték. A viz­ái alt álló területeket kihagy­ták, s ha felszárad, fogattal mennek rá. R ügy fa k adás Műszaki konferencia a Tiszai Vegyikombinátban Április 20-án, szerdán dél­után műszaki konferenciát tartottak a Tiszai Vegyikom­binátban. A tanácskozáson a gyár párt, gazdasági, szak- szervezeti vezetői, a párt- szervezetek, a műhelybizott­ságok és a KlSZ-szerveze- tek titkárai vettek részt. A beszámolót Huszár Andor elvtárs, a TVK igazgatója tartotta. Ugyancsak szerdán dél- í előtt 10 órakor került sor az í Északmagyarországi Vegyi- * müvekben is az első negyed- év eredményeit értékelő mű- * szaki konferenciára. Ez al- £ kálómmal nem csupán az * esedékes tervek teljesítéséről volt szó, hanem az éves vál- * lalások időarányos részének * mérlegeléséről is. j? Foto: Agotha Tibor A pártkongresszus tiszteletére határidő etött beiejezik lakásátadási tervüket A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az idén át­adandó 1407 lakás többségét már az új technológiák sze­rint, előregyártott blokkokból szerelik össze, vagy habosí­tott kohósalakból öntik ki. Az új létesítmények építői — a szocialista brigádok kezdemé­nyezésére — elhatározták, hogy a pártkongresszusi versenyben a gazdaságosabb termelésen kívül elsősorban a határidők lerövidítésére és a minőség ja­vítására törekednék. Ezek megvalósítására érté­kes felajánlásokat tettek. Vál­lalták például, hogy idei la­kásépítési tervüket határidő előtt egy hónappal, december 1-ig befejezik és 10 lakóházat, valamint középületet, köztük az ózdi bölcsődét hiányjegyzék felvétele nélkül, kiváló minő­ségben adják át a beruházók­nak. Ezenkívül a miskolci Pa- lóczy utcában épülő iskolában úgy dolgoznak, hogy szeptem­ber 1-én megkezdhessék ben­ne a tanítást. A műszakiak számos intéz­kedést vezettek be a határidők lerövidítésére. így például a miskolci S zen tpé téri-kapui la­kótelepen, ahol 745 lakást, is­kolát. bölcsődét, óvodát, készí­tenek, bevezették a folyamatos, szalagszerű munkát, a lakás­átadásokra pedig grafikon­szerű ütemtervet dolgoztak ki. Ebben hetekre bontva előre meghatározták, hogy egy-egy ház építését mikor kezdik meg, azon hány kőműves és szakiparos dolgozhat, a mun­kát mikorra kell befejezniük. Ezzel elérték, hogy az építés ütemét szinte naponta ellen­őrizhetik. A vállalat dolgozói számos építkezésen már 2—3 napos előnyt szereztek a kong­resszusi versenyben és az első Iliányjegyzék nélküli épületet, Négyezer ember vállalása Sokunknak megszokott ritmusú, rendes munkanapot jelent majd a jövő héten ápri­lis 28-a, csütörtök. A hivatalnokok sietnek az irodákba, hogy beletemetkezzenek az ak­tahalmazokba, az üzemi dolgozók sietnek fel­váltani társaikat, a városba igyekvők ügyel­nek majd óráikra, nehogy lekéssék a vo­natot. Talán fel se tűnik majd, hogy a vonaton a vasutasok izgatottabbak, mint máskor; a Ti­szai pályaudvart ünnepélyesség üli meg, és mintha az utcákon is több vasutas egyenruhás embert látnánk, mint máskor és valamennyi­en frissen vasalt egyenruhában, ünneplőben sietnek valamerre. Ez a szürke hétköznap ünnep lesz a mis­kolci vasúti csomópont dolgozói számára. Ünnepévé avatja az az összejövetel, amelyen immár másodszor veszik át a Minisztertanács vörös vándorzászlaját. Tavaly is ilyentájt ün­nepeltek. Akkor is izgatottak voltak, akkor is ünneplőbe öltöztél';. Sok-sok nehézség leküz­dése, temérdek munka árán érdemelték ki a magas kitüntetést. S amikor átvették, ígéretet tettek, keményen megfogadták: úgy dolgoz­nak, hogy ismét a zászió birtokosai lehesse­nek. Hogy mennyi akadály gördült útjukba, mennyit kellett dolgozniuk, milyen magas­fokú szervezettséggel kellett a problémákat megoldaniuk, arról sokat tudnának beszélni a csomópont irányítói, párt- és szakszervezeti vezetői. Minden vasutas pontos és fegyelme­zett helytállására szükség volt, hogy elérjék a maguk elé tűzött célt, s a nagy verseny­ben a többi vasúti csomópontokat megelőzve ismét élen maradjanak. Sok nagyszerű tett van a miskolci vasutasok mögött, amelyekről már szóltunk lapunk hasábjain. Nagyon meg­nőtt teljesítményük a személy- és teherszállí- tásban, javították a vonatok menetrendszerű indítását, csökkentették a balesetek számát, egyszóval olyan mutatókat javítottak, ame­lyek az eredményes, jó munkát fém el zik, vé­gül a vörös vándorzászló elnyeréséhez vezet­tek.­Az összeforrott kollektíva ezeknek a szép eredményeiknek jegyében tette meg a közel­múltban kongresszusi verseny vállalását. X szakszervezeti bizottság kezdeményezésére termelési tanácskozásokat tartottak, amelye­ken megvitatták, hogy a forgalmi és a vonta­tási dolgozók miként tudnák munkájukat to­vább finomítani, és a Központi Bizottság ha­tározatainak megfelelően milyen intézkedé­seket tegyenek a minőségi munkával, a ta­karékossággal és a termelékenység növelésé­vel kapcsolatban. A kongresszusi versenyvál- lalás valamennyi pontjából kicsendül, hogy olyan kollektíva állította össze, amely tudja* mire kötelezi őket a magas kitüntetés.­A vállalás fő motívuma: alkalmazni a kor- szén! technikát, jobban megszervezni a mun­kát. Ennek jegyében határozták el, hogy a cso­móponton dolgozó tolatómozdonyok számát eggyel csökkentik, a munkaintenzitás növe­lésével az állomási forgalmi, nem utazó sze­mélyzeti állománynál 2 százalékos létszám- megtakarítást érnek el. Az is jelentős pontja vállalásuknak, hogy a műszakváltásokhoz a forgalmi, a vontatási szolgálat 30 percnél na­gyobb váltási időt nem vesz igénybe, a teher- vonatok utazási sebességériek növelése végett felszámolják a csomópontot körülvevő perem- állomásokon az engedélyre való várakozáso­kat. Nem kevésbé jelentős elhatározás, hogy a gazdaságosabb mozdonyfelhasználás céljá­ból 10 villamos és 57 gőz-, illetve diesel­mozdony kötött fordulóban való közlekedte­tését biztosítják, a vontatási fajlagos önkölt­ség csökkentésével pedig évi egymillió forintot IM—rftanafc meg. Nincs he'v a versenyvállalás valamennyi pontjának felsorolására. A legfontosabbak ií mutatják azonban, hogy felelősségérzettel, töp­rengve dolgozták ki, müven többletmunkát végezzenek, hogv az méltó legyen pártunk IX. kongresszusához. Két szolgálati helyeit összesen négyezer ember áll e versenyvállaláá mosol t. Az n né°,-e-er ember, akik az ország vasúii csomópor'i"'! böriil ismét az első helyre kerültek, és ez b-' ‘txsiték rá, hogy kongresz- szusi versenvvállalásuk minden pontját becsű* lettel teljesítik. Ónod vári Mi idő» rítsd össze a fogad és gyere”, pedig ő ment Pászthory mö­gött közvetlenül. Erre „nem emlékszik”. Mintha magnószalag ismételné Rapcsák János, a Barlang­szálló üzletvezetője és felesé­ge tanúvallomása megismer­tetett bennünket a mentési munkálatokkal. Rapcsákné szerint, amikor megérkezett Szemlér Mária a magatehetet­len Pászthoryval, az „olyan volt, mintha jel lett volna akadva a szeme”. Szemlér Má­ria végig rendesen beszélt. Rapcsák, majd Almási János, aki akkor határőr volt, meg­erősítette, hogy a Styxhez három határőr ment le, ők hozták ki a vízből a fiúkat. Ezek közül kettő, Bányász Dezső és Dobos József tanú- vallomást telt, de ez nem adott új támpontokat. Feltű­nő volt ezután négy olyan fia­tal tanúvallomása, akik részt vettek Pászthoryval az 1964- es túrán. Valamennyien most, vagy korábban tanítványai voltak. Vallomásuk olyan gé­piesen egybehangzó volt, mintha magnó ismételte volna az elsőt. Mindenki ugyanúgy érezte magát, ugyanazt csinál­ta, egyszerre kezdett fázni és egyformán nem érzett fá­radtságot, amikor visszatért a táborhelyre. A tárgyalást ma, április 21-én folytatják. Máté Iván : öntudatnál, úgy ment tovább, majd csak a gátnál esett ösz- : sze. Rill Attila emelte át a gá­ton Hadert, Wettsteint pedig Pászthory és ő. Ekkor már csak egy lámpa égett, ez Pászthorynál volt. Ö egyedül akart segítségért menni, de Pászthory nem engedte. A lámpát nem tudta leszerelni róla, így ezt ma­gukkal vitték, a fiúk sötétség­ben maradtak. Másikat gyúj­tani gémberedett újjal sokáig tartott volna. Noha a hideg víztől meggémberedett az uj­ja, hangsúlyozta, hogy „nem fáztam, nem remegtem, külö­nösebb hideget nem éreztem.” Pászthoryval elindultak se­gítségért. A tanárt már irá­nyítania kellett A gondnoki lakáshoz mentek. Miután ő vitte a magatehetetlen Pászt- horyt, először azt hitték ré­szegek, aztán elhitték, hogy baj van. Pászthoryt leültet­ték a konyhában, ő elindult a mentőkkel, de nem engedték lemenni. Addig talpon volt, amíg az utolsó fiút is felhoz­ták, akkor ment vissza Pászthoryhoz, akit etettek. Amiről Pászthory nem győződött meg Mint a későbbi tanúvallomá­sokból kiderült, legközelebb csak Színben volt orvos és a községből délután négy óra után nem lehet telefonálni, mert a postahivatal bezár. A bíró kérdésére, vajon meg­győződött-e Pászthory arról, van-e a közelben orvos, ami-1 kor erre a túrára vitte a gye­rekeket, Pászthory beismerte, hogy nem. — Akkor hogyan mehetett neki ennek az útnak7 — A tavalyi tapasztalatom alapján semmi aggályom nem volt, hogy különleges bizton­ságról gondoskodjak azon kí­vül, amit mi is meg tudnánk tenni. (Két diák. aki részt vett az 1964-es túrán, azt vallja, akkor Pászthory azért küldte vissza őket a második szifon­tól. mert látta, hogy már resz­ketnek és fáznak.) Szemlér Mária most nem tudja, mi okozta, hogy r sszul lettek 1965-ben, viszont a ja­nuári jegyzőkönyvben még azt diktálta, hogy „a lelki pá­nik, amit Brückner esete válthatott ki, hozzájárult a fizikai kimerüléshez”. Ami­kor ezt felolvasták, azt mond­ta, „nem volt pánik, de a- hangulatot Brückner esete rontotta”. Ezután szinte nem tudott válaszolni arra, mitől reszkethet valaki egy vizes túrán. Azt se hallotta, hogy Pászthory Brückner első rosz- szullétekor hátraszólt: „szo­A miskolci megyei bíróság •egnap, április 20-án, szerdán folytatta a barlang-katasztrófa ügyének tárgyalását. A dél­előtt egyetlen tanú, Szemlér Mária, férjezett Tálas Zoltán- kihallgatásával telt el. Bot túlságosan tnagahiztos, hol túlságosan bizonytalan Szemlér Mária előadta, «ogy már egyetemista kora óta foglalkozik barlangkuta­tással, Pászthoryval — aki egyetemi évfolyamtársa volt együtt tette meg 1963—64 és 65-ben a szilveszteri túrát a Baradla-barlangban. Szé­kesfehérvárott tanár és tagja az ottani Alba Regia barlang- kutató csoportnak, de nem ez- Zel a csoporttal szokott túráz­ni, ott csak tagdíjat fizet. Noha sokat túrázott, saját bevallása szerint nehézkesen jjhozog, volt már ízületi gyul­ladása, agyhártyagyulladása, aminek következtében gerin- eét csapolni kellett és szív­gyengeség is jelentkezett már nála. Betegségeit kihallgatá­sai során eddig még nem em­lítette, csak most a tárgyalá­son mondta el. Eddig azért nem szólt róla, mert „nem kér­dezték”. Rendkívül magabiztosan kezdte vallomását, de később többször zavartan mondta, hogy nem ért a barlangkuta­táshoz, laikus, ezért nem tud a szakértő kérdésekre vála­szolni. Az elnök egyszer kény­telen volt rendreutasitani túlságosan pökhendi hangon adott válasza miatt. ez szervezés — szerveztem* Ezt a számos betegségen átesett nőt vitte magával Pászthory 1963 óta minden szilveszteri útra, 1964-ben ő és niég két diák ment el egészen a Sfyx rácsáig, a többiek visz- szafordultak. Vallomása szerint a túrát Pászthory szervezte, ö átnéz­te azt a listát, amire Pászthory felírta, mit kell hozni, azon változtatott, aztán visszaküld­te a tanárnak. Maga és Pászt­hory élelmét ő szerezte be, Pászthory hozta a felszerelést, a lányok sátrait ő ellenőrizte. „Ha ez szervezés — szervez­tem” jegyezte meg. A Styx- túra előtt ő osztotta el a sza­lonnát az indulók között. A tragikus kimenetelű út eseményeit hasonlóan adta elő, mint Pászthory és az előző napi tanúk. Szerinte Hádcr a rácstól visszafelé egy idő után már nem volt Békéi a világnak! N em tudok szabadulni a film hatása alól. . Annak a korosztály­: nak vagyok tagja, amelyik : gyermekként élte át a íasiz- : mus szörnyű hétköznapjait. : A film kepei által keltett ré- c mület-érzést régi élmények ; növelik bennem. Agyamban : iszonyú emlékek ébrednek... t Emlékek? : Vasárnap a televízió do­c kumentumfilmjében megtor- j lásra parancsolt yenki kato- c nák egy kori keretlegényeket : szégyenítő szenvedéllyel ir- c tották egy dzsungel-falu la- : kőit. Nem irgalmaztak se nő- ! nek, se öregnek, se gyerek- ; nek ... Lángoló kunyhók tö- J vében kíntól torzult arcú : anyák ölelték élettelen kicsi- ; nyeiket... Piciny gyerekek : botorkáltak üszkös gerendá- : kon át, és sírva keresték : övéiket. Barbárság, fasizmus a ne- : ved? Kísért a múlt. Repülőgé- : pék mérgezett vegyszereket : szórnak a termékeny földre. Hatalmas területek válnak : óriási gázkamrákká... Távol- Keleten dúl a háború. Egyre veszélyesebben terjed a tűz. : Néhány nappal ezelőtt ame­rikai vadászgépek Hanoi : egyik külvárosát bombázták. „Csak nehogy egy spanyolor- ; szágihoz hasonló előjáték le- : gyen — mondta valaki. — Megmondom őszintén: fé- I lek”. Jaj, nehogy félelem le­gyen úrrá a milliókon! F elni nem szabad. Küz­deni a háború ellen — ez a XX. század parancsa. Szembeszegülni ve­le, foggal és körömmel, le­mondással és áldozattal, ösz- szefogással és egyetértéssel, alkotással és tervezéssel, az élniakarás legnagyszerűbb példáival állni útját, amíg nem késő! A haladás remek­művét. a világ gyönyörű át­alakulását kell megcsillogtat­ni az emberiség előtt, hogy higgyen magában és jövőjé­ben, hogy lelkében és karjá­ban gyarapodjék az erő. Sza­vaival, cselekedeteivel, s ha kell, megrémítő fegyverével álljon az igazság odalára, se­gítse az elnyomottak és a leigázásra szántak harcát, s bőszült dühvei rázza fel azt, aki fél és strucc módjára bú­jik, hogy ne lásson, ne hall­jon semmit abból, amit a végzet művel. Ember, te magad vagy vég­zeted! E kor embere maga kormányozza sorsát, ha ösz- szefog, s ha idejében tettre serkenti a veszély felismeré­se, önmagát óvja meg a ve­szedelemtől. Ha megfélem­líthetne bennünket az új bar­bárok Hitler módszerére emlékeztető kegyetlensége, as új hitierek világuralmi mál­mája, akkor olyan ítéletet mondanánk ki magunk fe­lett, amelyet nem bocsátana meg a történelem, s a világ­égést túlélő, élő-holt nemze­dék. Ma félni — bűn! Arthur Miller, a nagy drámairó azt mondja: a félelem külső hatás, mely megtelepszik az ember lelkében, hogy rabul ejtse akaratát. A félelem külső forrását kell legyőzni, hogy ember maradhasson az ember, és a maga lelkiisme­rete szerint élhessen. Mihail Komm azt kérdezi a Hétköz­napi fasizmus című filmben: hát nem volt egy másik Né­metország, amelyik megfé­kezhette volna a fasizmust* De volt. Csak nem elég erős és összefogott, hogy a félel­met bátorsággá változtathat­ta volna. És nincs ma egy másik Amerika, amelyik szembeszállhatna a háború fanatikus őrültjeivel, akik Hitlerként vallják kimondat­lanul is: az Egyesült Álla­moknak 15—20 évenként há­borút kell viselnie, hogy fennmaradhasson. Van egy másik Amerika is. Tanúi va­gyunk a távolból is: ott, Amerikában a gumibot cs a börtön ellenére is növekszik a tiltakozók száma, akikben ébredezik az emberi méltó­ság és igazság, mert felis­merték felelősségüket, amellyel koruknak, népük­nek, az egész emberiségnek tartoznak. Az az erő csak egy kicsiny része annak, amellyel száz- és százmilliók rendelkeznek. Az, amit az amerikai im­perializmus művel Vietnam­ban, nem az amerikai nép nemzeti ügye. Lincoln és Washington másra tanította az amerikai népek Ez a há­ború az új Kruppok műve! Az összefonódott, végtelenül és örökké éhes, soha ki nem elégíthető tőkéé. A harc el­lene — az pedig a nemzet­közi munkásosztály, az élni akaró emberiség szent ügye! Vietnamban kísért a műik Vietnamban ádáz háború dúl. Vietnamban szabad­ságukért harcolnak elvben és célban, jelenben és jövő­ben velünk egyet valló és akaró társaink. Hát félhe­tünk-e gyáván és meghu­nyászkodva?! A z a kérdés: mennyire ismerjük fel a má­jusi jelszót: Békét a világnak! Az a kérdés: tu­dunk-e szabadulni Mihail Romm filmjének hatása alól. Ne tudjunk! És ne is akar­junk! Mert a film intelem. Csala László a sajószentpéteri bölcsődéit már át is adtak rendeltetésé- ; neki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom