Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

Csütörtök, 1966. március 24. eszakmagyauokszag 3 íj szellem a nagyüzemekben Bürokrácia helyett elvtársi. munkatársi kaxtesnint — As JLKIf és a DIGÉP közösen ünnepel máin* 1-én — llo-ryan teljesíti igvretvt as LKM? Tanácsi gonáok és jó módszerek Göncön nyereségrészesedés o MM üzemeltlien ' Á kohó- és gépi pari mi­niszter szerdán jóváhagyta a tárcához tartozó vállalatok nyereségrészesedését. Tekint­ve, hogy tavaly a kohászat 1 helyett 1,7, a gépgyártás pe­riig 1,7 helyett 2 százalékkal javította jövedelmezőségét, s ezzel a korábbi éveknél jobb eredményt ért el, a nyereség­részesedés is lényegesen ma­gasabb, mint az előző esz­tendőben. összesen 362 millió forintot fizetnek ki, 85 millió­val többet, mint tavaly, az akkori 10,4 nap helyett, 13.5 napi fizetésnek megfelelő összeget. Ezen belül most a kohászat 17,8, a gépgyártás pedig 12,5 napi keresetnek megfelelő átlagot kap. A nyereségrészesedést egyébként a jövő héten kez­űik fizetni. Aligha akad olyan ember, aki le ne hajolna egy elejtett forintosért, vagy altár húszfil­léresért. S az is általánosan elfogadott szólásmondás, hogy a pénz még ott is jól jön, ahol bőségesen van belőle! Hát még ott, ahol szűkösen van?! Napjainkban szinte minden­ki megkülönböztetett figye­lemmel kíséri nálunk a me­zőgazdaság munkáját, gondja­it, eredményeit. Érthető ez, hiszen egyrészt senki számára nem közömbös, mennyi és mi­lyen élelmiszerhez jut, más­részt, mert az elmúlt évek idő­járása, sajnos, nem kedvezett túlságosan a mezőgazdasági termelésnek. Az érdeklődé­sen túlmenően ki-ki erejéhez mérten segít is, ha kérik, ha szükség van rá. A többet azon­ban, természetszerűleg első­sorban a mezőgazdaságban dol­gozók eredményes munkájától várja! Malíicfcj a sűrlsim és „bizoniyíaSau*’* i>i/ony!!atok! A jogos várakozás persze nem zárja ki, hogy a közvé­lemény elismerje néhány, ked­vezőtlen adottságok mellett dolgozó termelőszövetkezet ne­héz helyzetét. Sőt, az ilyen közösségeket az állam, társa­dalmunk, külön is segíti. A kedvezőtlen körülmények kö­zött gazdálkodó termelőszövet­kezetben éppen ezért kétsze­resen ügyelni kell rá, mit ho­va tesznek, mit és hogyan ter­melnek. Hiszen a kedvezőtlen adottságokat ellensúlyozni csakis nagyobb hozzáértéssel, fegyelemmel, s bizony, nem kevés többlet munkával lehet, ha lehet! Ahol azonban meg se próbálják, ott valóban olyan ember módjára cselekszenek, aki rest lehajolni egy elgurult forintosért. S ez előbb-utóbb megbosszulja magát! Számos termelőszövetkezet zárszámadásán tapasztalhat­tuk: a kedvezőtlen időjárás, s más objektív okok ellenére is jobban sikerült az elmúlt év, mint tervezték. Talán nem túlzás így fogalmazni: a na­gyobb hozzáértés, a jobb kö­zösségi szellem immár meg­hozta első gyümölcsét. S ez így van megyénk termelőszö­vetkezeteinek egészét tekint­ve. Sajnos, ez nem zárja ki a kivételeket! „Fontos! Jó lenne foglalkoz­ni vele!” — Ilyen megjegyzés­sel küldte el szerkesztőségünk­höz a megvei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Szűcs István elvtárs, az encsi járás Néni El 1 en őrzési Bizotts á pánnk nemrégiben készített jelenté­sét az abaújdevecseri Március 21. Termelőszövetkezetben ta­pasztalt mulasztásokról. ,,1966. február 8-án, a sertés­istálló déli oldalánál egv 4—6 hónapos süldő maradványait (fei. első láb) találtuk ... Ál­lítólag 3 normal korábban hul­lott el a süldő, de hogy a ma- radvánv hogvnn került oda. er­re senki nem tudott vála­szolni.,.” — olvassuk a je­lentés egyik h el vén.;. — Az elszámolás, a bizony­latok vizsgálatánál az irodában kiderült... az aláírások hiá­nyosak, több bizonylat egy-két — Mi igyekezünk aktivizálni tanácstagjainkat — mondja Győrífy János, a Gönci közsé­gi Tanács vb-elnöke —, ha va­laki panasszal jön hozzánk a tanácsházára, ügyét a körze­tében illetékes tanácstag bevo­násával intézzük el. Sok álla­mi gondozott gyermek él ná­lunk, családokhoz kihelyezve. Tanácstagok ellenőrzik, hogyan bánnak a gyermekekkel, és ha valami rendellenességet ta- nasztalnak, azonnal jelentik. Ha valaki csak azért vesz ma­gához ilyen gyermeket, mert zsebre akarja vágni érte a pénzt, de nem törődik a fiatal­lal. elvesszük tőle. Ebben is a tanácstagokkal együtt dön­tünk. valamint abban is. ha valaki macához akar venni ál­lamilag gondozottat. A jelent­hónappal az „esedékesség” után „született” csak meg.; s A sertések nevelésére kiadott takarmányt nem kilogrammra, hanem zsákszámra mérik ..: íme, néhány adat a Népi El­lenőrzési Bizottság jelentésé­ből, csak mint töredék! így solia nem lehet Ifibb Legalább húsz-harminc olyan hibát, mulasztást sorol­hatnánk fel a Népi Ellenőrzési Bizottság alapos, részletes je­lentéséből, amelyeknek egyi- ke-másika külön-külön is ele­gendő lenne, hogy lehetetlen­né tegye egv közösség ered­ményes gazdálkodását. De a legtöbb mulasztás az állatte­nyésztési munkában tapasztal­ható. Az elmúlt évben a hí­zott sertések 14.7, a szopós bá­rányok 18.2, az egy éves bá­rányok 21.2. a nanos csibe 10.5 százaléka pusztult el. (Az el­hullott állatokról ló-riszt p'neg semmiféle orvosi, vagy más bizonylat!) Ilyen elhullása aránvt megérezné osv erős, gazdag közösség is, de különö­sen megérzi egy gyengébb! Az alapvető okot a bizottság szakemberei a tsz-vezetés gyengeségében, illetve az ál­lattenyésztéshez szükséges .fel­tételek hiányában áPimffották me". Koyós a megfejelő gaz- de^ári épület és kevés a vala­mit is boze^értő dolgozó az ál­lattenyésztésben. S természe­tesen nem megfelelő az ellen­őrzés sem! m a mm rá­zó t ez a történtekre?; Azt Imii mmrinni: íren; Ilyen bikák mellett mindannak, ami tör­tént. be kellett következnie. Kérdés azonban, hogy ha hi­ányoznak a feltételek, miért próbálkoznak? Miért nem kér­nek tanácsot, segítséget (más kérdés, miért nem kaptak, kapnak megfelelő segítséget) a szakemberektől, hogy azzal foglalkozzanak, amihez a fel­tételek biztosítottak?! Hiszen így egyetlen lépést nem te­hetnek előre. S szinte úgy ér­zi az ember, nem is melléfo­gások játszottak itt közre, ha­nem egyenesen „megtervezett” visszásságok. Valamihez felté­telek nélkül hozzákezdeni — biztos balsiker. Más oldalról, éppen mert ál­lattenyésztésről van szó, érzé­kenyen érinti az ilyen „gaz­dálkodás” nemcsak a terme­lőszövetkezetet, hanem az egész megyét, az egész orszá­got!... Abaújdevecser szélső­séges példa. De azért szóltunk róla, talán a kelleténél részle­tesebben is, mert néhány más közös gazdaságunkban sincs minden rendjén éppen az ál­lattenyésztés körül. Elsősorban a kedvezőtlen természeti adott­ságú közösségekben. S a deve- cseri példa bizonyítja: fölösle­ges próbálkozni olyan dolgok­kal, amelyek nem hozhatnak eredményt. Illetve, még akkor sem hozhatnak kielégítő ered­ményt, ha a devecserihez ha­sonló sajnálatos tévedések, mulasztások más helyen nem fordulnak elő. S bizonyos, hogy az illetékesek megakadá­lyozzák; ez akár Devecserben, akár más helyen újra előfor­dulhasson! Barcsa Sándor kezűvel a körzetében illeté­kes tanácstaggal tárgyalunk. Segítenek Göncön a tanács­tagok a társadalmi munka szervezésénél, ellenőrzik a gyümölcsfák permetezését is. Vannak persze olyan gon­dok. amelyeken nem lehet tár­sadalmi munkával segíteni. A Rákóczi utca például egvre nehezebben" bírja el a teher­autók. traktorok forgalmát. Ezen szakmunkával lehet csak segíteni. Egyelőre azonban több helyen kell még vízve­zetéket elhelyezni, csak azután foghatnak hozzá az útjavítás­hoz. A vízvezeték elhelyezé­sénél egyébként a fö’dnvmkát a lakosság végzi társadalmi munkában. Ezt a munkát is a tanácstagok szervezik a népfront támogatásával. Másik gond az autóbusz- •’ổóterem. Ez kellene minél előbb. Probléma az is, bom» a művelődési otthon egv énü'et- ben van a mozival, és inkább mozi, mint művelődési otthon. Ezt a gondnt envhíti, hogv a tanácsháza épültedében elegáns, három helyiségből ál’ó tsz- klub áll a lakosság rendelke­zésére. A tsz énekkara is ott próbál: Hamarosan meoéofil az fmsz étterme. Ez is hozzájárul majd a község ellátásának »nyitásé­hoz. Egyben innen élelmez'k majd az öregek napközijét, a.melvet em-elöre a leán»»neVelő intézetből látnak el ebéddel. (máté) Ko?p3n!i politechnikai műhely Özdon Központi politechnikai mű­hely épült Özdon, melybe a közeljövőben mintegy 60 ezer forint értékű berendezést, il­letve felszerelést vásárolnak. A műhely részben a város általános iskoláiban működő politechnikai oktatók to­vábbképzését szolgálja majd, másrészt pedig az egyes for­mákat készíti elő megmunká­lásra az iskolák számára. A műhelybtn a munkák nagy ré­szét szerződött nyugdíjas szakmunkások látják majd el. 0 Nemrégiben, mint erről hírt adtunk, az LKM és a DIGÉP dolgozói, vezetői közös konfe­rencián összehangolták a cél­kitűzéseket, amelyeket szo­cialista szerződésben rögzí­tettek. Hogy szükség volt-e a közös tanácskozásra? Tgen. Hogy milyen volt a két '»vár kapcsolata, azt Ferling Jó­zsef, az LKM nagykovácsira ű- helyének főmérnöke egyetlen mondattal jellemzi. — A lehető legrosszabb! így vélekednek az emberek a DIG ÉP-ben is. Noha nem lehet általánosítani, de az elvtársi, a munkatársi kap­csolatok helyére sok esetben a levelez,get és, az adminisztrá­ció. a jogi huzavona, a bü­rokrácia került. Ennek le­rombolásában jelentette az első lépést a közös konferen­cia. A. A DIGÉP-ben Juhász Bar­na elvtáns, a nagyüzemi D.árt- I bizottság osztályvezetője eze­ket mondta: — A kapcsolatokat igyek­szünk kiszélesíteni. A hét vé­gén, a jövő hét elején kibő­vített pártvezetőségi üléseken tárgyalunk a célkitűzésekről, az együttműködés fontossá­gáról. összehívjuk a szocia­lista brigádvezetőket, s velük is megvitatjuk a tennivaló­kat. Létrehozunk komplex brigádokat, és ami figyelem­re méltó: a KI^Z védnölcsé- get vállal az együttműködés felett Gergely Sándor, az LKM nagyüzemi pártbizottságának tagja elmondja, hogy az ér­dekelt üzemekben ők is ha­sonló elképzeléseket valósíta­nak meg. És a héten, kedden reggel megtartotta első ülését o május 1-i ünnepséget ren­dező operatív bizottság. Az eddigiektől eltérően, nem kü­lön-külön, hanem együttesen készülnek az ünnepségre. Egy helyen, a Királyasztalon tartják meg, s megosztják az előkészítést a gondokat, az örömöket egyaránt. , 3 Hogyan alakulnak a mun­kakapcsolatok? Többek kö­zött a nagykővé csműhely és a DIGÉP illetékesei közös megbeszélést tartottak. Fer­ling elvtáns erről igy számol be: — Részletekbe menően megbeszéltük, mit adunk és mit várunk, mik a problémá­ink. és hogyan lehet ezen közös akarattal segíteni. A héten ismét összeülünk. Ezek a beszélgetések többet érnek minden levelezgetésnél. Sebesi Ferenc, a DIGÉP ki­emelt és belső kooperációs osztályának vezetője moso­lyogva jegyzi meg: — A konferencia 61a sű­rűbben cseng a telefon, és át- átmegyünk egymáshoz. Az osztályon pedig létrehoztunk egy szocialista brigádot, amelynek célkitűzései között szerepel az LKM-mel '.»aló kapcsolat további erősítése. — A két gyár kaocsolatá- ban — mondja Mészáros Gyula, a központi program- iroda vezetője — na gvon szén példák vannak. Gondolok például az LKM durvahen­gerművének rekonstrukciójá­ra. Akkor a mintaszerű kap­csolat milliókat hozott a nép­gazdaságnak. — Most gyártjuk a tarta­lékalkatrészeket az LKM dur­vahengerművének — közöl­ték. — Határidőre elkészü­lünk vele, hiszen magunk is tudjuk, mit jelent a henger­sorok munkájában akár fél­órás kiesés is. Lii Az LKM-ben a fő feladat az új blokk- és bugasor „fel­futtatása”. A gond mégsem itt, hanem a hengerléshez szükséges acélban jelentke­zik. — Mindent „megeszik” a blokksor — mondják. A blokksor „hajtja” a nagy- olvasztót, az acélművet. Az évi terven felül az előbbiben 10. az utóbbiban 8 ezer Ionná többletet vállaltak az említett közös szerződésben. Mi az ed­digi eredmény? Dr. Virágh Antal, a tervosztály vezetője így tájékoztat: — A nagyol vnsztómű a 10 000 tonnából ötezret már legyártott. Az ózdiak kérése az volt, hogy adjunk nekik minél több nyers vasat. A terv szerint az első negyedben 6000 tonnát kellett volna szállítanunk, a többtermelés eredményeként azonban már 9000 tonnát indítottunk út­nak Özdra. Egyébként acél­művünk is több mint ötezer tonnát teljesített már vállalá­sából. A közös konferencián az Ígértük, hogy önköltségün­ket a tervhez kénest 15 mil­lióval csökkentjük. Eddig több mint felét teljesítettük. És az eddigi többlettermelést kizárólag a termelékenység növelésével biztosítottuk. 5 Az LKM-ben sokat beszél­nek Özdról. Miért? — Az új blokksorunk — mondja Pálinkási György, a vállalat főmechamkusa —- naponta 4—500 tonnával töb­bet „eszik” meg, mint ameny- nyit acél-művünk képes ter­melni. Az OKÜ vállalta^ hogy néhány ezer tonnával segít bennünket. Ennek na­gyobbik részét a második fél­évben kapnánk meg, de ne­künk ebben a félévben len­ne rá szükségünk. Erről tár­gyaltunk a vaskohászati igaz­gatóságon is. Olyan javasla­tot tettem, hogy az OKÜ ne később, hanem már június­ban, annak is az elején kezd­je meg a nagyjavítást. Ennek előrehozására azért van szük­ség, mert ez idő alatt át tud­ják nekünk adni az acélmű termelését. Mi felajánlottuk: készek vagyunk segíteni az alkatrészek készítésében, ök 10—12 ezer óra munkát kér­tek tőlünk. Mi megvizsgáltuk a lehetőségeket, s ha nehe­zen is, de ki tudjuk szoríta­ni. Az OKÜ március 14-én el­küldte az első 17 tételből álló megrendelés listáját. A leg­sürgősebb anyagok két nap múlva már munkapadra ke­rültek. Az első megrendelés­ből 8 tétel már a pádon van. Az LKM-ben abból indulnak ki. hogy ha maximális segít­séget várnak, nekik is ezt kell nyújtaniuk. örvendetes, hogy a jelentős nagyüzemek között az eddigi­eknél jobb elvtársi és munka- kapcsolatok vannak kialaku­lóban. A jó kapcsolatok ha­tása milliókban jelentkezik. Csorba Barna Útra kész a terepjáró fúróberendezés A Mélyfúró Berendezések Gyárának tervező kollektívája továbbiéi!"' rirtte a régi ti usú fúróbcrcnilczést. Másfél évi munka cr«élményeként 1961—G5-rc elkészültek az K—230 # t . -iíjlró berendezéssel, amelyet a KGST szak- blzollsá a i-Aagyarorszígra profilírozott. Az idén 15 da­rab krszyi belőle, ebből 12 exportra. A kútfúrásra és kutatófúrás a egyaránt lias-nálható fúró'»ereml'•zés hid­raulikus %■»'■ léséi, 2°0 méter mélységig használható. A terepjáró lúröbercndezést Guinea kíil »nhö/.ö helyein, fú­rás közben mutatják majd be. áőHSE5HSH5ESESSSÜSESü5ES2SH5HSHSHSE5H5HSÜ5E5HS2SÜ5S5ü5ÜSÜ5vr §zi£’0>l*űsásr ü Kesereg az elnök. Igen megbántotta egy szapora szavú menyecske a zárszámadó közgyűlésen. Ar­ról beszéltek, mennyi volt a tagok részesedése, ami­kor nagy derültséget keltve közbeszólt: — Jól van az, a többit úgyis hozzáloptuk! No, ez tréfának jó volt, de az elnök magán érezte az élét. Azóta eltelt néhány hét, de az öreget csak hányja a gond. Nem váltották le, de több hozzá­szóló megjegyezte: — Keményebb kézzel kell vezetni! Nagyobb szi­gorúságot! Az elnök halk szavú, idős parasztember. Olyan, akire azt szokás mondani, kenyérre lehet kenni. Ha ipari üzemben lenne vezető, nem is lenne talán probléma. Ez azonban másfajta üzem. Az elnök nem mehet mindenki után, s ha a monoki me­nyecskének igaza is volt, arról nem csak az elnök tehet. — Még éjjel is kimentem a határba a gabona­tisztítás idején — mondja Toldi Miklós tsz-elnök. — Szembetalálkoztam egy asszonnyal: — Mit visz a batyuban? — Egy kis ocsút. — Menjünk csak be az irodába, nézzük meg azt az ocsút! Bizony, azon az éjszakán kilencvenhárom kiló tiszta búza került le a hátakról. — Ne tessék ezt megírni, ne szégyenítsük meg a monokiakat — kért az elnök. Azért úgy gondoljuk, nem árt ezt szóvá tenni — Hol egy ponyus kukoricát, hol mákot fogtam el. Nem vetették meg a napraforgót sem... Keserűség van a hangjában. Bizony igaz. az elnö­köt nem azért állítják a gazdaság élére elsősorban, hogy zsandárkodjék. — És az ellenőrző bizottság? Legyint. — Monoki monokinak nem „vájja ki” a szemét..; Jó lenne már túljutni ezen az „én se bántlak, te se bánts” elméleten. Az nem baj, hogy a Kossuth Tsz tagjai nagyobb szigorúságra vágynak. De akkor legyenek következetesek magukkal szemben is, hogy a monoki joggal szólíthassa meg a monokit, ha úgy látja, az a ponyus jogtalanul került a másik hátára. Ez az igazi szigorúság, s ezt kívánja a becsület is. A. L PJS2SÜ5ES252S2SaSSSHSÉ5E5aS2SESE5ZSH5ESÜ5H5E5ESH5ü5ESÜ5ÜSH5‘e. Veszteség- - Éeiawszei°íieai! Nemcsak ahaíijderecseri példái

Next

/
Oldalképek
Tartalom